Zarándok

Mikor Elesszár, a bölcs és nagy király
Érezte, hogy teste és lelke
Belefáradt az életbe, magához
Hívatta még egyszer utoljára kedvesét,
Arwen Undomielt,
A tündék királynőjét.

Arwen jól tudta,hogy hűn szeretett királya
Felkészült az utolsó csatára,
A legyőzhetetlen halálra.
De Elesszár, mielőtt a halál végleg eljönne érte,
Ezeket a szavakat suttogja Arwen fülébe:

Zarándok, hogyan indulsz el utadon,
Amit magad választottál szabadon.
Hogy megtudd a szelek miért hallgatnak,
És a történetek merre tartanak.

Minden egyes nap egy másikból születik,
Ez az, amit tudnod kell.
Azon már nem tudsz változtatni, ami elmúlt,
Csak azon, ahová tartasz az úton.

Az egyik út gyémántból, a másik aranyból áll.
Egy harmadik csak tőled függ,
Mindenen, amit tanácsként kaptál.
A szíved mélyén csodálkozol, hogy
Az igaz út merre honol.
Az az út, ami nem létezik,vagy
Az az út, ami benned lélegzik.

Vajon megtalálod a választ azokban,
Amiket mondasz és teszel?
Vajon megtalálod a választ azokban,
Amiket a szíved kieszel?

Minden egyes szív egy zarándok.
Mindegyik tudni szeretné az okát,
Amiért a szelek hallgatnak, és
Az utat, amerre a történetek tartanak.

Zarándok, az utadon messze eljuthatsz,
De azért sokat kutathatsz, hogy megtaláld önmagad..

Ne sírj hát, kedvesem,
Csodás volt az életem,
Amit veled tölthettem!
De most már vége mindennek..
Ne sírj, kérlek.
Nagyon szeretlek, hát ég veled!