Elveszve

Sötét magány körülölel,
A sárga arc most nem figyel,
Tudjuk egyre, menni kell!

Távolról is szólít engem,
A bilincs egyre erősebben
szorít – osonjunk hát csendben.

Menni, amíg visz a láb,
Menni, egyre, még tovább,
Mert kell nekünk a Drágaság!


Az Egy

Egy – mert úr mind felett,
Úr – mert sötét szív szülötte,
Sötét – bár tűz teremtette,
Tűz – mert lelket égetett.

Áruló – csak egyet szolgál,
Szolga – te vagy, ki felveszed,
Te – Ő elvesz mindent tőled,
Ő – akit szolgál az Egy.