Tünde gyűrű drágaköves, három ragyogó csillag
törpe ujjról két karika nyom nélkül elillan
halandóknak kilenc gyűrűt, árnyvilágba taszítót
Sötét Úrnak Egy Gyűrűt, a kegyetlent s az utolsót.

Elterjedt a sötétség, élőt, holtat körbefog
az uralomnak ellenállva tünde, ember összefog
hiúság taszítja le Szauront a trónjáról
törött karónak bosszúja támadt föl a porból.

Az apró Gyűrű aljas módon Isildurra támad
ork nyílvessző hozza vesztét a dicső királynak
mély folyónak homályában a Gyűrű megpihen
évezredek múlnak el, s a Gyűrű pihen idelenn.

Középfölde elfeledte Szauronnak tüzét
Gollam veszi magához a hatalom gyűrűjét
de az árnyék visszatért, s a Gyűrű fölébredt
tán nem lesz halandó ki, gátat vet a sötétnek.

Széltető dombján ébred a tűz, oszlik a sötét
arany penge vágja szét az éj köpenyét
botor hobbit nem érzi tette súlyát
fejére hozza a kilenc lovas átkát.

Köpenyek suhognak, tőrök csillognak
jönnek a fekete lovasok, nincs hová bújjanak
kard a kézbe, ordítva harcoljatok,
gyűrűhordozó mellől ne tágítsatok!

Lesújt a lovas, roppant kard suhan
a gyűrűhordozó a porba zuhan
méreg marja karját, testébe vájja magát
ha nincs segítség, elveszi őt az árnyvilág.

Ám jő a vándor, elillannak a fekete lelkek
pompás kardja elűzi a lovasait a sötétségnek
elmúlt a veszély, Vándor a gyűrűhordozóhoz rohan
árny mérge dönti romba tán nem éri el a holnap.

Sebes sólyom szárnyán, hófehér lova hátán
közeleg a tünde segítség, hogy elűzze a sötétség átkát
Elrond házába viszi a gyűrűhordozót
tünde úr adjon éltető gyógymódot.

Kilenc fekete lélek üldözi a tiszta lovast
hatalmas erdőn űzik tova
ragyogó folyó kél, elsodorja a sötétséget
megmentve életét a hobbitnak és a tündének.

Völgyzugolyba eljutott a gyűrűhordozó
tünde gyógymód megmentette az álomvilágtól
terhe most nem nyomja tiszta lelkét
még nem sejti, ki vezérli tova szívét.

Csontváz koppan mély tárna alján
hobbit pislant némán, és balgán
dobok szólnak, dobok a mélyben
orkok jönnek, fegyver a kézben.

Nagy csata jön, a troll elpusztul
a gyűrűhordozó fekszik, nem mozdul
társai ott vannak mind mellette
az ősi páncél életét mentette.

A roppant csarnok hemzseg az orkoktól
üvöltenek mind, teli torokból
a tünde ifjú kapkod az íjához
gyorsan, Khazad-dúm hídjához!

Az orkok félnek, mind megfutamodnak
ébred a félelem, ébred az iszonyat
fölébredt álmából Mória ura
megküzd a mágussal, elzárja az utat.

Fussatok, bolondok, már közel a híd
a szörnyű démon csatára hív
támad a sötét tűz, a szürke hárítja
megroppan a híd, megszűnik támasza.

A hatalmas mágus a mélybe zuhan
megszűnik a félelem, a remény elillan.