Altatódal Bombadil Tomáról

A Nolda kategória első fordulójában altatódalt kellett írniuk a versenyzőknek. A sok nagyszerű megoldásból választottuk ki a nekünk legjobban tetsző négyet.

Először jöjjön a feladat:
    „Bombadilló Toma, vidámság komája,
    hupi a zekéje, sárga a csizmája.”
Samu volt az egyetlen, aki Toma házában egész éjjel aludt, „mint a bunda – de azt ő se tudta volna megmondani, hogy a bunda milyen mélyen alszik.” Később Zsáklakban, Elanort altatva eszébe jutottak az ottani élményei, és egy versikében elénekelte lányának, hogy éjszaka ő is jól aludjon. Írd meg ezt a verset, minimum két versszakban!

És íme a művek:

1. Finwe fiai

    Bombadilló Toma, vidámság komája,
    Hupi a zekéje, sárga a csizmája.
    Hej hó, halihó, no de trallalárom,
    Aludj el Elanor, édes kis virágom.

    Tejszín, lépesméz, vaj, mind-mind egy rakáson,
    Az volt ám az este, kedves kis virágom.
    Hej hó, halihó, no de trallalárom,
    Aludj már Elanor, édes kis virágom.

    Takarók és párnák, szép rendben az ágyon,
    Jaj, de jót aludtam, kedves kis virágom.
    Hej hó, halihó, no de trallalárom,
    Aludj csak Elanor, édes kis virágom.

    Azon az éjszakán nyugodt volt az álmom,
    De rég aludtam így, kedves kis virágom
    Hej hó, halihó, no de trallalárom,
    Elaludt Elanor, Rozikám, virágom.

2. Tirioni noldák: Bombadil Tománál

    Egy este réges-régen,
    Öreg erdő mellélében…
    Bombadil házában éjjel
    Furcsa zörejeket hallottam a széllel…

    Árnyak jártak kinn a kertben,
    Én ezen elmerengtem…
    Sötét erő távol marad,
    Ha vigyáz rád Bombadil Toma!

    Hobbitokkal körülvéve,
    A kandalló szépen égve,
    Nyugodt álom szálljon rátok…
    Mert vigyáz titeket édes apukátok!
 

3. Telcontar

    Az Öregerdő legszélén,
    Fűztekeres mentén,
    Dimbnek-dombnak tetején
    Él Bombadil Toma
    S Folyó-asszony lánya.

    Házukban boldogság, szeretet,
    Meleg étel, vetett ágy
    S véget nem érő történetek
    Várják az út megfáradt
    Vándorát.

    Reggelig békében alhatunk,
    Toma Gazda vigyáz ránk,
    Aludj hát, szép Elanor!
    Aranymag küld álmot ránk,
    Álmodj hát szép Elanor!

4. Tuilinneth: Elanor altatódala

    Bombadil Tomáról mesélek ma neked,
    A Gazdáról, kinek sosincsen rossz kedve.
    Kék mind a két szeme, barna a szakálla,
    Hupi a zekéje, sárga a csizmája.

    Történt egyszer, hogy Fűztekerésnél jártunk,
    Jómagam, Frodó úr, s két jó barátunk;
    Pippin és Borbak Trufa volt az ő nevük,
    Kezdetben még felhőtlen volt a jókedvünk.

    De a folyó partján nagy bajba kerültünk,
    Frodó úr meg szaladt, a hangja süvöltött.
    Akkor termett előttünk Bombadil Toma,
    És sikerült a csávából kihúznia.

    Vendégül látott minket kicsiny házában,
    Állt bent sok liliom, mindegyik vázában.
    Asszonya, Aranymag is köszöntött minket,
    Kedvese Tomának, leánya a víznek.

    Ruhája, mint a zöld nád halk susogása,
    Haja, mint az arany, Napnak ragyogása.
    Hangja tiszta, akár az erdei patak,
    A szépségére nincsenek illő szavak.

    Aranymag és Toma asztalt terítettek,
    Éppen időben, mert már én is éhes lettem.
    Vacsoráztunk puha cipót tejjel, mézzel,
    Annyit ettünk, amennyit egy hobbit képes.

    Evés után aztán indultunk aludni,
    Jó volt megint föld helyett ágyban pihenni.
    Betakaróztam a puha takaróba,
    Másnap reggelig aludtam, mint a bunda.

    Reggel, mikor fölkeltünk, jó nagy vihar volt,
    Le is tettünk akkor aznapi utunkról.
    Ottmaradtunk hát Tománál még egy napra,
    Mivel ő, s Aranymag igen marasztaltak.

    Akkor aztán mi leültünk reggelizni,
    Toma meg elindult a kertbe szétnézni.
    Visszatérte után sokat mesélt nekünk,
    Helyekről, lényekről, miket nem ismertünk.

    Végül lement a Nap és besötétedett,
    Ismét terült az asztal, mindenki evett.
    Nyugovóra tértünk, bebújtunk az ágyba,
    Mindenki jól aludt, édes volt az álma.

    Aludjál hát te is kicsi Elanorom,
    Hunyd le két szemed, a hátad betakarom.
    Álmodjál szépeket Bombadil Tomáról,
    Aranymagról és az ő házuk tájáról.