A rohírokról általában

Az idei keretjáték a rohír lovasurak világába vezeti el a résztvevőket. Hűséges szív, becsületes lélek, erős akarat. És lovak, gyönyörű lovak...

Az előzmények

Rohan és a dúnföldiek között a Harmadkorban több háborúság is dúlt, de a legnagyobb egyértelműen Gram és Helm királyok idején zajlott, mikor a dúnföldiek elfoglalták Vasudvardot, és nyíltan hadat viseltek Rohan ellen. A Harmadkor 2754. évében a dúnföldiek vezére, Freca, aki félig rohír volt anyai ágon, elég erősnek érezte magát és hadisikereit, hogy fiát, Wulfot össze akarja házasítani Helm király lányával. Ezért Freca nagy kísérettel, számos lovassal Edoras alá lovagolt, hogy követelésének érvényt szerezzen Helmnél. Csakhogy Helm nem rémült meg Freca kardjaitól és lándzsáitól, hanem éktelen haragra gerjedt, és öklével arcon csapta Frecát, aki hamarosan meg is halt a király ütésétől. Ekkortól nevezték hatalmas ereje miatt Pörölykezűnek Helmet a rohírok.
Négy esztendővel később Wulf és a dúnföldiek visszatértek, ezúttal kivont karddal és még több harcossal. Velük tartottak Gondor különféle ellenségei is, akik a Fehér-hegység déli oldalán partra szálltak, felhajóztak az Vas folyó vizein, és egyesítették csapataikat a dúnföldiekkel. Ugyanekkor támadtak keletről a keletlakók is, teljesen védtelenül találva Rohant. A támadók lerohanták Lovasvéget, felprédálták a mezőket, kifosztották a falvakat, elhajtották a jószágokat. Helm király megküzdött velük a vas folyó gázlójánál, de vereséget szenvedett, és maradék hűséges erőivel Halomvár erődjébe hátrált. Semmi nem állta Wulf útját, hogy Edorasba vágtasson, megölje Haleth herceget, és az Aranycsarnokban a trónra üljön, és Rohan királyának kiáltsa ki magát.
Az ősz hideg szelekkel és korai hóval érkezett 2578-ban, Rohan zöld mezői fehér hótakaró alá kerültek, a dúnföldiek fosztogatása után a fagy, a szelek és a hideg éjszakákon vadászó farkasok gyötörték Rohan népét. Számos rohír megfagyott lovaival és marháival együtt, másokat az ordasok téptek szét, és még a telet jól bíró gyümölcsfák is elfagytak. A Hosszú Tél nem csak a rohírokat, hanem a dúnföldieket és keletlakókat is megtizedelte – reménység azonban nem költözött a lovasurak szívébe, mert földjük kifosztott volt, családjaikra éhínség várt, és az Aranycsarnokban egy bitorló ült. Télközépkor Helm másik fia, Háma, minden tanács és apja kérlelése ellenére, kirontott Halomvár kapuján, és hamarosan örökre elveszett az embermagas hóban. A gyász és gyűlölet eluralkodott Helm királyon, aki fehérbe öltözve kitört a várból, és havasi trollként puszta kezével ölte meg ellenségeit azok táborába belopakodva. Minden ilyen támadása előtt megfújta nagy kürtjét, és hamarosan a kürt hangjára félelem költözött a dúnföldiek szívébe, mert tudták, hogy a fehér fagyos halál jön el értük. Csakhogy végül a Hosszú Tél Helmet is legyőzte – emberei fagyottan, de nemes királyhoz méltón állva találtak rá kürtje mellett.

„Reggel kisütött a nap, hosszú idő óta először, és az emberek látták, hogy a sáncon egy fehér alak áll mozdulatlanul, egymagában, mert egyetlen dúnföldi sem merte megközelíteni. Helm volt az, kővé dermedve, holtan, de a térde nem hajolt meg. Az emberek később is azt mondták, hogy a szurdokban időnként felharsan a kürt: Helm szelleme járkál Rohan ellenségei közt, és félelemmel sújtja agyon őket.”

Wulf seregei még mindig ostrom alatt tartották a halott király erőit Halomvárban és Fréaláf herceg erőit Dúnhargban, mikor 2759 tavaszán végül enyhült az idő, a hó megolvadt és az utak ismét járhatóvá váltak. Fréaláf, Helm húgának, Hildnek a fia kitört az ostromgyűrűből, és maréknyi lovasa élén egészen Edorasig vágtatott, ahol levágta Wulfot. A rohírok a tavasz ébredésével kiűzték a dúnföldieket és keletlakókat Lovasvégből, de az ország romokban hevert. A hirtelen megolvadt hótól felduzzadt Entvíz elmosta a partvidék falvait és Keletvég lápjait összefüggő mocsárvidékké változtatta, a királyság marháinak és lovainak nagy része odaveszett a Hosszú Télben, a földek műveletlenek voltak, a kincstárak üresek. Helm, bár dicső harcos és vitéz lovas volt, számos dühös és hirtelen döntést hozott. A végtelenül hagyománytisztelő nép, akinek legfőbb tradíciója a királyi akarat felsőbbségének elfogadása volt, tehetetlenül szemlélte, amikor maga a király hágta át számtalanszor a szokásjog által megszentelt szabályokat. Ezért sok lovasúr elidegenedett a királyi hatalomtól, tisztségek maradtak betöltetlenül, és Rohan tartományai a gyenge kormányzás és a háború miatt nemegyszer külön-külön utakon kezdtek járni.

A kerettörténet

Rohan fennállásának legnagyobb válságát éli: a király meghalt és a királyi ház férfi ágon kihalt, az ellenség dúlt szerte az országban, egy bitorló még az Aranycsarnokba is befészkelte magát. A Hosszú Tél és egy gyilkos járvány áldozatául esett nemcsak sok-sok ember, hanem a lovak többsége is. A sosem látott csapások sujtotta a rohír nép megtizedelve várja a jobb időket.

Fréaláf Hildeson, a halott király unokaöccse Eorl-házának rangidős leányági leszármazotta 2759 nyarán, a hó elolvadása és az árhullám levonulása után, mikor már minden dúnföldit kiűztek az országból, és Vasudvard erődjét megtisztították, nagygyűlést hív össze Folde egy épségben maradt falujába, melyre Lovasvég minden urát és nemesét, minden lovasát és közrendűjét elvárja, hogy az ország ügyeiről rendelkezzenek. Az 5 fő rohír tartományt képviselő nemzetségek pedig összegyűlnek, hogy nyilt vitával, vitéz tusával, és lovasúrhoz méltó ünnepléssel egyeszségre jussanak a jövőt illetően.

A királyi hatalmat hagyományosan mindenekfelett tisztelő rohíroknak egyszerre kell feldolgozniuk a halott Helm ellentmondásos életművének hatásait, és szembenézniük a sosem látott helyzettel: a hagyományok által előírt fiúági örökös hiányából adódó bizonytalansággal.

A tábor történetének legfőbb eleme az egyedül szóba jöhető Fréaláf herceg örökösödési jogának megerősítése, illetve beiktatása a királyi tisztségbe, és egy olyan új hatalmi/társadalmi egyensúly megtalálása, amely megakadályozza a Helméhez hasonló túlkapásokat. A királynak új tanácsadókra, új hadvezérekre és persze feleségre van szüksége, és számos nemesember, lovasúr és érdekcsoport igyekszik a maga oldalára állítani a herceget.