A Napfénnyel jöttek

Sosem felejtem el azt a rettenetes fényességet amikor a Nap először kelt fel. Az állatok kétségbeesetten menekültek, és mi is követtük őket az árnyékok védelmébe. A folyóvidéken félelem lett úrrá. Az ég rettenetes kék lett, és eltűntek a csillagok.

 Sokan úgy vélték, hogy a Sötétség Ura küldött tüzet az égbe, hogy kikémlelhesse erdei rejtekeinket, mások azt mondták, hogy a hatalmas tűzlabda le is fog zuhanni ránk idővel, porrá égetve mindent, ami szép és a szívünknek kedves. Amikor lenyugodott, sokan reméltük, hogy csak egy rossz álom volt csupán, de hamarosan újra felfénylett, és akkor megsejtettük, hogy ez immár örökre megváltoztatja az életünket.

Az ezüst tányér előbb kelt fel ugyan, de az csak afféle kedvességnek tűnt, amit Nyugat Urai küldtek, hogy végre ránk tükrözzék a Fáik fényét. A Fákét, amikről mesét szóltak, és amiket néhányan láttak is álmaikban amikor Ulmo forrásai mellett aludtak. De a Nap az más volt. Iszonyú, félelmetes, kegyetlen. Minden kedves helyet erőszakosan bevilágított, a rejtekhelyeket felfedte, a csillagfényben oly kedves és lágy színeket harsánnyá és kegyetlenné változtatta.

 Azt csak az első rettegés elmúltával vettük észre, hogy a növények örülnek neki. A hajtások élénk növekedésnek indultak, a levelek is megváltoztak, virágok nyíltak. Az erdők megteltek élettel és friss illattal. Néhányan ekkor felvetettük, hogy talán mégsem a gonosz keze van a dologban, és elindultunk, hogy Melian tanácsát kérjük.

De utazásaink során nem csak Thingollal és az övéivel találkoztunk. Új lakókat találtunk az addig lakatlan erdőkben, új dalok törték meg a völgyek csendjét. A Nap fényével együtt érkeztek nyugatról.

Calaquendeknek mondták magukat, szemükben ott ragyogott a Fény. Azt mondták, Valinorból érkeztek, s ezt elhittük nekik. A valák követeinek mondták magukat, de ezt már nem hittük el mind. Magasak voltak és büszkék, de valami azt súgta, hogy nem elég magasak és túlontúl büszkék.

 Félek, hogy valami titok lappang az érkezésük körül, ami még rosszat fog hozni ránk, és nem lesz hova rejtőznünk előle a Nap sárga fényében.

Alyr Arkhon