Arnor története
(Elendiltől a Telcontárokig)
Írta: Szuroczki Péter
Earnur
Felhasznált irodalom: A Gyűrűk ura függelékei

Gondor és Arnor megalapítása
Történetemet ott hagytam abba, hogy Númenor szigetét mindörökre elnyelte a tenger
és vele együtt odalett a dicső múlt sok emléke a dúnadánok legjobbjai és ezzel együtt
elpusztult Sauron temploma is. A gonosz viszont nem halt meg. Sauron elvesztette
testét de szelleme mit sem vesztett erejéből. Visszatért Mordorba ahol egy darabig
élvezhette sötét tettei gyümölcsét. De nem is sejtette, hogy mi történt eközben.
Elendil és fiai Anárion és Isildur valamint a Hűségesek maradéka megmenekült a
pusztulástól. Hatalmas vihar szárnyán vetődtek partra Középföldén. A másodkor
3320. évében megalapították királyságaikat: északon Arnort délen pedig Gondort.
Szétosztották a hét látókövet. Minden jelentős városban vagy erődbe jutott egy kő.
Északon: Annúminasban, Amon-súlon, Elostirionban és Orthancban volt egy-egy.
Délen: Minas-Anorban, Osgiliathban és Minas-Ithilben voltak a kövek.
Elendil volt a nagykirály és Arnorban uralkodott várost épített az Esthajnal-tó partján.
A város az Annúminas vagyis Nyugat tornya nevet kapta. Anárion és Isildur közösen
uralkodtak Gondorban. Megépítették Osgiliathot ami igen sokáig volt a birodalom
fővárosa. Anárion városa volt Minas-Anor a Nap tornya mely a Mindoluinon épült
fehér tornyai ezüstként szikráztak a napfényben. A várost alulról fölfelé hét fal védte.
A város közepén hatalmas hétszáz láb magas sziklabástya emelkedett mely kettészelte
a város mind a hét körét. Gyönyörű és szinte bevehetetlen erődvárosnak bizonyult,
egészen a harmadkor végéig. Isildur városa volt Minas-Ithil a Hold tornya, ami az
Anduin keleti partjától nem messze az Árnyék-hegység nyugati oldalán épült.
Itt ültette el Isildur a fehér Nimloth palántáját. A város nem sokáig gyarapodhatott
fényében és pompájában mert 3429-ben Sauron elfoglalta a várost és elégette a
Fehér Fát. Isildurnak sikerült megmentenie város palantírját és a fa egy palántáját.
A harmadkor elején ismét gondori kézre került, de sose lakták sokan.

Az Utolsó Szövetség

Miután Sauron bevette Minas-Ithilt a tündék és az emberek megkötötték az Utolsó
Szövetséget 3430-ban. 3431-ben Gil-galad és Elendil egyesített serege elindul
Völgyzugoly felé, ahol csatlakoznak hozzájuk Elrond csapatai is. Végül a gondori
seregekkel együtt 3434-ben megkezdődik a dagorlandi csata és Mordor ostroma.
Sok tünde és ember odaveszett a hatalmas háborúban, de Gil-galad lándzsáját és
Elendil kardját nem lehetett megállítani. A sereg végül elérte a Barad-dúrt és meg is
ostromolta. Ekkor veszett oda Anárion akit agyonütött egy a Sötéttoronyból kihajított
sziklatömb. 3441-ben az orkok ereje megtörni látszik a Szövetség eléri az Orodruin
lejtőit. Sauron előjön a Sötéttoronyból. A sereg megtorpan. Gil-galad rátámad
Sauronra, de életét veszti. Lándzsája az Aiglos eltörik. Elendil látva barátja halálát
ráront Sauronra. A Sötétúr vele is végez. A Narsil is kettétört. Isildur apjához rohant.
Sauron vele is végezni akart, de Isildur ekkor felemelte apja kardjának markolatát és
levágta az Egy Gyűrűt Sauron ujjával együtt. Elrond és Cirdan hiába győzködték,
hogy vesse a gyűrűt a Végzet Katlanba. Megtartotta a Gyűrűt magának, azt mondván,
hogy ez lesz a vérdíj apja és testvére haláláért. A háború után Isildur Gondorba ment
és unokaöccsére Meneldurra hagyta a királyságot. Majd három fiával együtt elindult
Arnorba, hogy átvegye apja királyságát. Először a Imladris felé vette az irányt, ahol
felesége és elsőszülött fia várta. Azonban A Nőszirom folyó mellett rajtuk ütöttek
az orkok. Mindenki meghalt egy ember kivételével, Ohtart Isildur fegyverhordozóját.
Úgy tartják, hogy Isildur felhúzta a Gyűrűt és megpróbálta átúszni a Nőszirom folyót,
de a Gyűrű lecsúszott az ujjáról és mikor visszaúszott megkeresni az orkok orvul hátba
lőtték. Ohtar visszatért Völgyzugolyba és átadta a Narsil darabjait Elrondnak.
Így Isildur egyetlen még élő fia Valandil lett az örököse és Arnor Harmadik királya.

Arnor: az Északi Királyság és Isildur utódai
Fénykorában Arnor birodalma kiterjedt egész Eriadorra, kivéve a Zubogótól keletre
eső területeket. Itt volt Völgyzugoly és Magyalfölde, ezen kívül a Lúntól nyugatra eső
területek se tartoztak a birodalomhoz. Délen a Szürke-víz és a Glanduin határolta.
Az Északi Királyság, bár sose lett akkora birodalom, mint Gondor, elég nagy jelen-
tőséggel bírt. Fővárosa Annúminas volt. Elendil és Isildur halála után Isildur fia
Valandil lett a király aki 249-ben halt meg. Őt Eldacar követte. Majd Aranatar, Tarcil, Tarondor, Valandur és Elendur, Erendur . Így elérkeztünk a harmadkor 861. évéhez.
Ekkor következett be az első szerencsétlenség. Erendur három fia között viszály támadt
és a birodalom három részre szakadt. Ezek: Arthedain, Rhudaúr és Cardolan voltak.
Arthedain északnyugaton terült el és a Borbuggyan és a Lún folyók határolták valamint magában foglalta a Nagy Országúttól északra eső földeket egészen a Szeles-dombokig.
Rhudaúr északkeletre volt és az Etten-szík a Szeles-dombok és a Ködhegység határolta,
de hozzá tartozott a Folyóköz is amely a Szürke-omboly és Zubogó vett körül.
Cardolan délen volt és a Borbuggyan, a Nagy Országút és a Szürke-omboly határolta.
Cardolanban és Rhudaúrban kevés dúnadán élt. Később Rhudaúr esett először
áldozatául az ellenségnek. Isildur utódai pedig csak Arthedainban uralkodtak tovább.
A három királyság szó szerint egymást gyengítette, mivel állandó csatározást folytattak
Amon-súl tornyáért és a benne őrzött palantírért. Ezek után az arthedaini királyok nem
viseltek nemestünde neveket. Arthedain első királya Fornosti Amlaith volt. Ő volt
Erendur legidősebb fia. Ekkor elnéptelenedett Annúminas és az udvar Fornostba
költözött. Ezek után ez a város volt Arthedain fővárosa. Őt még öt király követte:
Beleg, Mallor, Celepharn, Celebrindor és Malvegil. Az ő uralkodása alatt újabb
csapások érték a birodalmat. Ekkor emelkedett fel Angmar birodalma az Etten-sziken
túl északon, a Ködhegység két oldalán. Az országban sok gonosz ember, ork és még
kitudja milyen sötét lények éltek. Egyetlen erő hatalma alatt. A birodalom urát
Boszorkányúrnak hívták. Később derült csak ki, hogy valójában a Gyűrű-lidércek ura
volt valójában. Akit azért küldött Sauron északra, hogy meggyengítse a dúnadánok
erejét. Gondor birodalma ekkor ugyanis még szilárdan állt, Arnor viszálya pedig
meggyengítette az országot. Malvegil fia Argeleb idejére nem maradt utóda Isildurnak
Rhudaúrban és Cardolanban. Ekkor a királyok újra igényt tartottak egész Arnorra és
nevük elejére az ar- vagy a- előtagot tették. Rhudaúr ellenállt a követelésnek. Itt már
csak kevés dúnadán élt és a hatalmat egy gonosz nép ura ragadta magához, aki titkon
Angmar szövetségese volt. Cardolant sikerült meggyőzni. Argeleb megerősítette a
Szeles-dombokat. Végül mégis az első Angmar és Rhudaúr elleni csatában vesztette
életét. Argeleb fia Arvelegnek Cardolan és Lindon segítségéve sikerült kiűznie az
ellenséget a dombok közül és biztosítania a határokat a Nagy-országútig és a Szürke-
Omboly alsó folyásáig. Ekkor Állítólag még Völgyzugoly is ostrom alá került.
1409-ben az ellenség új erővel támadta az országot. Bekerítették a Széltetőt és
felgyújtották Amon-súl tornyát. A dúnadánok vereséget szenvedtek, de a torony
palantírját sikerült megmenteniük. A csatában Arveleg is elesett. A sereg
végigpusztította egész Cardolant. Arveleg fia Araphor Cirdan segítségével sikeresen
kiűzte az ellenséget Fornost és az Északi dombság alól. Cardolan maradék embere
is kitartott a sírbuckákon az utolsó órákig. Hála Elrondnak és Cirdannak, a tündék
erejének és a dúnadánok kitartásának, sikerült megfékezni a támadást. A következő
király II. Argeleb volt az aki odaajándékozta a Megyét a hobbitoknak 1600-ban.
Egyetlen feltétele az volt, hogy a hobbitoknak rendben kellett tartaniuk a hidakat
a Borbuggyan folyón. Az 1630-as évekbe betör a Fekete Vész és elpusztította a
már amúgy is kevés Cardolani dúnadánokat és így az ország elnéptelenedett.
A hobbitok közül is sokan meghalnak. Gonosz szellemek jöttek Angmarból és
bevették magukat a Sírbuckák közé. Ekkor egy jó ideig nem érték támadások a
birodalmat. A következő királyok uralkodtak ezalatt: Arvegil, II. Arveleg, Araval
Araphant és Arvendui: az utolsó. 1974-ben a Boszorkányúr új erővel támadta meg
Arthedaint. Elfoglalta Fornostot és a megmaradt dúnadánokat a Lúnon túlra
szorította. Ezek között voltak Arvendui fiai is. A király maga az Északi-dombságot
védte testőreivel. Mikor már közel volt a vereség, észak felé menekültek. Egy ideig
a régi törp bányákban rejtőzködtek a Kék-hegység északi nyúlványain. Végül az
éhségtől teljesen legyengülve segítséget kért a forocheli emberektől. A lossothoktól.
Ezek megszánták a királyt szállást és ételt adtak neki. Ezek után Cirdan megtudta a
király fiától Aranarthtól mi is történt. Rögvest hajót küldött a királyért. A hajó csak
lassan ért oda. Végül meglátták a király és kíséretének tábortüzét. Bár már március
volt mégse tudták megközelíteni a partot a vastag jégtől. A lossothok szánjaikkal ki-
vitték a királyt a jégre, de figyelmeztették a királyt, hogy ne szálljon hajóra. Azt
mondták, hogy a Boszorkányúrnak olyan hatalma van, hogy bármikor fagyot
támaszthat. Inkább várjon a parton az olvadásig. Arvendui nem fogadta meg a
tanácsot. Köszönetet mondott a lossothoknak és egy gyűrűt adott nekik azt ígérve,
hogyha, bármikor segítségre lenne szükségük a háza népéből bárki visszaváltja neki.
De a lossothoknak végül mégis igazuk lett. Alig ért ki a hajó a nyílt tengerre jeges
szél támadt ami hóvihart hozott magával és a hajót visszasodorta a jégre. Itt aztán
hatalmas jégtorlaszok közé szorultak. Még Cirdan tengerészei is tétlenül nézték hogy,
a jég egyre közelebb kúszik. Úgy mondják a jég és a fagy még aznap éjjel teljesen
összeroppantotta a hajótestet és mind a jeges vízben lelték vesztüket. Odalettek az
Északi királyság látókövei is amik úgyszintén a hajón voltak. Így végezte az utolsó
arnori király. Ezek után Cirdan, a gondori trónörökös Earnur segítségével és az
északi dúnadánok maradékával kiűzte a gonoszt Arnorból. A Boszorkányúr is
menekülni kényszerült Fornost várából. Úgy mondják mikor kilovagolt fekete lován
és fekete öltözetében, s félelem járt előtte és mögötte. Aki meglátta félve menekült
előle. Mikor meglátta Earnurt egyenesen nekirontott. Earnur harcra kelt volna vele,
de lova megbokrosodott és levetette a hátáról. Ekkor a Boszorkányúr félelmetes
nevetésre fakadt és majdnem lesújtott Earnurra. A völgyzugolyi Glorfindel odalépett
és elűzte a Boszorkányurat. Earnur utána akart menni, de ekkor Glorfindel így szólt:
Még messze van az ő pusztulásának napja, és nem úgy van elrendelve, hogy ember
keze végezzen vele.;. Ezután Arnorban nem uralkodott király, de Arvendui utódai
vezették a dúnadánok maradékát és küzdöttek a sötétség ellen. Völgyzugolyban
nevelkedtek a vezérek és Elrond vette őket pártfogásába. A vérvonal nem szakadt
meg és minden dúnadán kétszer addig élt mint az egyszerű emberek. Még tizenhat
vezér volt a harmadkor végéig. Mígnem a tizenhatodik vezér név szerint Arathorn
fia Aragorn a Gyűrűháború után ujjra király nem lett Gondorban és Arnorban is. Összekovácsoltatta a kettétört kardot megtalálta a Fehér fa palántáját és ő volt az
első aki egyszerre viselte Gondor koronáját és Annúminas jogarát.