Sok más íróval és barátjával C. S. Lewis-al ellentétben Tolkien nem nevezhető termékeny szerzőnek. Legismertebb művét, a Gyűrűk Urát nagyjából tizenhat éven keresztül írta, és tökéletesítette az 1938-tól 1954-ig terjedő időszakban. Ez alatt az idő alatt vált a Hobbit egyszerű folytatásából, vagyis egy „egyszerű” gyermekmeséből, a Szilmarilok fantasztikus világával átszőtt történetté, amely végül olvasók millióinak szívét hódította meg, nem csak a gyermekek között. Ehhez azonban a történetnek számos változáson kellett átesnie, elképesztő mennyiségű apró részletnek kellett a helyére kerülnie és mindezek a változások néha a szerző kezéből is kicsusszanva, önálló életre keltek. Tolkien egy a kiadójához írt levelében így ír: „ It is now flowing along and getting quite out of hand. It has reached about Chapter VII. and progresses towards quite unforeseen goals.”(Carpenter, Letters 40).

Tolkien maga is tudatában volt annak, hogy hajlamos „pepecselni” a munkájával, és még a második világháború előtt, miközben a Gyűrűk Urán dolgozott, megírta a Leaf by Niggle (Pepecs mester levele) című novelláját, amely felfogható írói ars poetica-jának is, saját személyének és munkájának történetbe foglalt metaforájaként.Ebben az esszében megpróbálok párhuzamot vonni, Tolkien és Niggle (Pepecs mester) személye illetve az író és Niggle munkája között, elsősorban a Gyűrűk Ura írási folyamatát használva illusztrációként.

Pepecs mester kezdetben csak egyetlen levelet szeretett volna lefesteni, de nem akárhogy, hanem oly tökéletesen, amennyire az emberileg lehetséges volt. Azonban a levél önmagában nem lehetett tökéletes, szükség volt hozzá a környezetére is, hogy annak kontextusában a levél elfoglalhassa a neki szánt helyet. Pepecs mester képe nőttön nőtt, a cél azonban elérhetetlennek tűnt. Hiszen a levél valódi és teljes kontextusa nem volt más, mint a teljes lélegző világ a maga minden részletével és teljes végtelen valójában. Pepecs mester azonban a lehetetlennek látszó feladat ellenére nem adta fel és tovább küzdött. A cél elérésénél, fontosabbnak tartotta a hozzá vezető utat, miközben az élet állandóan jelentkező gondjai és apró akadályai, elsősorban Perish szomszédja személyében, állandóan rabolták az amúgy is véges idejét, amelyet a végtelen feladatra felhasználhatott.

Pepecs mesterhez hasonlóan Tolkien szintén egyetlen „levéllel” kezdte, kiterjedt mitológiájának egyetlen apró részletével, amikor még az első világháború előtt, egyetemi tanulmányai alatt, néhány angolszász vallásos költemény két sora megragadta a fantáziáját és útjára indította a folyamatot, amely Középfölde létrehozásához vezetett:

Eala Earendel engla beorhtast

ofer middangeard monnum sended (id. Carpenter, Biography, 72)

Tolkien később így nyilatkozott erről az élményéről: „I felt a curious thrill as if something had stirred in me, half wakened from sleep” (id. Carpenter, Biography, 72).

Miután a „levél” első vázlatai elkészültek és megszületett Earendel az égi hajós története, Tokien képzelete, kiterjedt mitológiai olvasottsága és a nyelvek iránti végtelen rajongása között az út már szinte ki volt kövezve Középfölde létrejöttéhez és a Szilmarilok létrehozásához, amelyet aztán gyakorlatilag élete végéig tökéletesített, miközben a kiadókkal a megszokottól meglehetősen eltérő témájú , stílusú és hosszú mű kiadásáért küzdött.

A levél és végtelenbe nyúló kontextusa készülőben volt, de Pepecs mesterhez hasonlóan Tolkien is lehetetlen feladatott tűzött ki maga elé. A Szilmarilokkal egy élő, lélegző világot próbált megalkotni, minden egyes történettel, verssel és illusztrációval egy kicsit többet felfedve Középfölde történetéből, amely valahol már ott volt, létezett, csak a felszínre kellett hoznia. Pepecs mesterhez hasonlóan, barátai és családja szűk körén kívül a külvilág nehezen fogadta el Tolkien „hobbiját”, az egyetemi munka állandó feladatai, a dolgozat javítások és a családja mellett kellett időt szakítania Középfölde felfedésére.

Amikor 1937-ben megjelent a Hobbit, és meglehetős elismerésre tett szert  a gyermekkönyvek között, a Szilmarilok világa már ebben is felfedezhető volt, még ha némileg a háttérben is maradt. Amikor a kiadója az Allan&Unwin, a Hobbit folytatásának megírására kérte fel, Tolkien tanácstalan volt. Olyannyira belemélyedt már a Szilmarilok lényegesen sötétebb világába, hogy a Hobbit kissé gyerekes hangulata és környezete immár nem tűnt megfelelőnek: „ ... I am a little perturbed. I cannot think of anything more to say about hobbits... But I have only too much to say, and much already written, about the world into which the the hobbit intruded.” (Carpenter, Letters, 24) Úgy tűnik, hogy kezdetben a késedelem, elsősorban az inspiráció hiányából adódott, később azonban, ahogy a történet egyre inkább a Szilmarilok világa felé tolódott el, a Tolkien-ra olyannyira jellemző „pepecselési”, tökéletesítési vágy is rányomta a bélyegét az írás sebességére, olyan  részletek is komoly változtatásokat eredményeztek mint például a hold állásának inkonzisztens változása az egyes fejezeteken belül. Tolkien ilyen esetekben, gyakran nem a „hibás” részletet változtatta meg, hanem ahhoz igazítva írta át a történetet. Hasonló átírásokat és szerkesztéseket eredményeztek a baráti kritikák is, amelyek az Inklings-ek körében tartott felolvasások alkalmával hangzottak el. Tolkien ilyen esetekben is inkább javította át a teljes felolvasott részt vagy fejezetet, ahelyett, hogy megváltoztatta volna a kritizált elemet a történetben. A kiadó és a barátok, elsősorban C.S. Lewis egyre erősödő nyomása ellenére a Gyűrűk Ura nehezen haladt. Tolkien számos levelet küldött a kiadójának, amelyekben különböző egészségi, családi és munkahelyi problémára hivatkozva magyarázza a várva várt folytatás késedelmét.Még az 1944-ben a fiának, Christopher-nek, a frontra küldött leveléből is kitűnik, hogy bár a történet meglehetősen előrehaladott állapotban volt, a különböző változtatások hatására, újra és újra vissza kellett térnie a már megírt részekhez is: „I have gone back to Sam and Frodo... a few pages for a lot of sweat...” (Carpenter, Letters, 70), a történet pedig egyre terebélyesedett „ … this story takes me in charge, and I have already taken three chapters over what was meant to be one!” (Carpenter, Letters, 73).

Végül a második világháború nehézségei, a nyomtatást megnehezítő papírhiány, a kiadókkal támadt nehézségek és nézeteltérések és természetesen további „pepecselés” hatására, annak ellenére, hogy a könyv 1950-re nagyrészt kész volt, az első kötet  csak 1954-ben jelenhetett meg. Az 1938 és 1954 között eltelt tizenhat év tökéletes példája Tolkien írói módszerének, amely teljes mértékben a minőségre törekedett a mennyiséggel szemben, és soha nem volt hajlandó feladni a tökéletesség keresését, azért hogy teljesítse mások elvárásait a mennyiségre, vagy sebességre vonatkozóan. Pepecs mesterhez hasonlóan egy befejezhetetlen feladatra vállalkozott, és az olvasóira hagyta, hogy kiegészítsék azokat a részeket, amelyeket ő már nem fejezhetett be.

A Pepecs mester levele című novellája több okból is kilóg Tolkien egyéb munkái közül. Először is, egyértelműen ebben a művében lehet legkönnyebben tetten érni az allegóriát, amelyet ő egész életében elutasított a műveivel kapcsolatban. Nehéz is lenne tagadni a pepecselő festő és a Tolkien közötti hasonlóságot. A novella legironikusabb aspektusa mégis a keletkezésének módja. Annak ellenére, hogy a történet központi témája Pepecs mester „pepecselése”, állandó tökéletességre törekvése, mégis ez Tolkien egyetlen olyan írása, amely egy hirtelen jött inspiráció hatására készült, nélkülözve minden átírást és későbbi javítást. Tolkien így írt erről egy levelében :” Leaf by Niggle arose suddenly and almost complete. It was written down almost at a sitting, and very nearly in the form in which it now appears.” (Carpenter, Letters, 257) 

Felhasznált irodalom

Bloom, Harold, J.R.R. Tolkien’s The Lord of the Rings. Philadelphia: Chelsea  House, 2000

Carpenter, Humphrey.  J.R.R. Tolkien: A Biography. Boston, New York: Houghton Mifflin Company,  2000

Carpenter, Humphrey, and Christopher Tolkien. The Letters of J.R.R. Tolkien. Boston, New York: Houghton Mifflin Company, 2000

Az írás az ELTE "Egy XX. századi mitológia: Tolkien" című kurzusára készült házidolgozatként.