Temérdek filmes projekttel foglalkozol párhuzamosan jelenleg...
Igen, de nagy többségüknél csak producer vagyok. Gyakran visszahallom, hogy mindenki úgy beszél a Deadman-ről (képregényadaptáció egy meggyilkolt akrobata szelleméről, aki gyilkosát keresi) vagy a Hater-ről (történet egy olyan társadalomról, amelyben a véletlenszerű erőszakos támadások száma ugrásszerűen megnő) mintha én lennék a rendezője, pedig csak a producer vagyok. De ugyanígy ott van még rengeteg filmterv (főleg elsőfilmes rendezőké), amelyben remélhetőleg szintén producerként fogok részt venni. Rendezői terveimről felesleges beszélni, semmi sem biztos: nyilatkozhatok ma valamit, de az lehet, hogy holnap már másként lesz. Egyetlen rendezői projektem sem kapott még szabad utat, szóval nem tudok konkrétumról beszámolni. Egy munkanélküli rendezővel beszélgetsz éppen!
Mégis mindenki A hobbitot emlegeti veled kapcsolatban. Mit tudsz erről mondani?
Na igen, emlékszem, mikor 11 évesen a keserves munkával megkeresett pénzem négy könyv vásárlásába fektettem: megvettem A Gyűrűk ura trilógiát illetve A hobbit-ot egy barátom ajánlására. 11 éves fejjel még nem igazán tudtam átrágni magam az összes Gyűrűk ura köteten, viszont furamód A hobbittal gyorsan haladtam, bizonyos értelemben könnyebb olvasmány volt. Nem feltétlenül könnyed, de nagyon is életteli és varázslatos regény, mely teljesen magával ragadott akkoriban. Igazából olyan volt számomra mint egy személyes utazás. Nem olyan monumentális munka mint például A Gyűrűk ura, de megvolt az az előnye, hogy rendkívül gyorsan befejeztem. Emlékszem imádtam azt a történetet, és máig megmaradt az emléke.
Szmóg nagyszerű karakter, ráadásul számos olyan emlékezetes jelenet van a könyvben, mely árnyaltabb főgonoszokat használ, és ez nagyon tetszik nekem. Általában nem vonzódom a fantasy műfajához, mégis furamód az emberek gyakran pontosan az ellenkezőjét gondolják rólam, azt hiszik, olyan pasas vagyok, aki imádja a sci-fi-t. Nos ez nem igaz, nem kifejezetten a sci-fi-t vagy a fantasyt imádom, hanem a horrort! Viszont ha egy fantasy ennyire árnyalt mint a fentebb említett regény, ha visszarepít a sötét középkorba, miközben tele van nagyszerű teremtményekkel, akkor az mindjárt más… Egyszerűen imádom A hobbitot, sőt ugyanígy kedvelem Clark Ashton Smith, Lord Dunsany, Robert E. Howard vagy Michael Moorcock egyes munkáit is, de ezeket leszámítva nem vagyok igazán otthon az elfekkel teli kardozós-varázslós hardcore fantasy műfajában.
Azért majdnem együtt dolgoztál Peter Jacksonnal a Halo-n.
Igen, de pont az előbbiek miatt érdekelt a Halo is! Ha tisztában vagy azon dolgokkal, melyek a játékon felül a Halo univerzumát képezik, akkor rájössz, hogy egy igazán epikus, szinte Lovecraft-i sötét világ rejtőzik a Halo felszíne alatt. Mikor találkoztam Peter-rel, azonnal egyetértettünk ebben.
Ha belegondolok azokba a projektekbe, amiket a múltban visszadobtál...
Na igen, voltak nagy lehetőségek! A menedzserem is állandóan ezt vágja a fejemhez.
A saját magad útját járod, de azért gondolom tudod, hogy A hobbit az egekbe repítené a karriered?
Ha erre alapoznék, abból csak baj származna. Az egész azon múlik, hogy te mint rendező úgy gondolod-e, hogy van-e elég affinitásod az alapanyaghoz. Mikor először láttam Peter Gyűrűk ura trilógiáját, teljesen magával ragadott! Úgy vélem, hogy a filmes adaptációkban a forrásanyag egy részét mindig egyszerű képekkel és hangokkal mesélik el, de amit itt Peter művelt, az sokkal de sokkal sötétebb, komorabb, árnyaltabb és műfaji hagyományokhoz visszanyúlóbb lett mint bármely fantasy, amit valaha láttam. És pontosan ez az, amihez egyből kapcsolódni tudtam, egyszerűen imádtam azt a trilógiát. Hogy mi lesz A hobbittal? Majd meglátjuk!
Van egy projekt, amelynek megvalósításához már többször is közel kerültél, nevezetesen az At The Mountains Of Madness-ről van szó (H.P. Lovecraft története egy antarktiszi expedícióról, melyben borzalmas dolgokra derül fény egy elveszett civilizáció romjainál)...
Megtaláltam a forgatási helyszíneket, készítettem egy költségvetést, aztán ezzel be is fellegzett a projektnek.
Ekkor jött a Hellboy 2. ötlete?
Igen, az At The Mountains Of Madness pont akkor fuccsolt be. Az volt a gond ugyanis, hogy az egy klasszikus horrorfilm lett volna a hetvenes-nyolcvanas évek stílusában alacsony költségvetéssel, többé-kevésbé intelligens történettel és jó sok erőszakkal. De sajnos manapság már nem forgatnak ilyet, hiányolom is az ilyen klasszikus stílusú horrorokat! A stúdiók azonban jól láthatóan nem így gondolják. És bizony itt van a kutya elásva. Ha jól emlékszem, John Carpenter A dolog című filmje volt az utolsó igazán fontos klasszikus horror - ráadásul számos közös pontja is van az At The Mountains Of Madness-szel olyan értelemben, hogy a szkript alapját képező írás, a Who Goes There? bevallottan vagy nem bevallottan a Lovecraft féle regénytől kölcsönözte az alapötletet. Persze azért bízom benne, hogy előbb-utóbb csak összejön ez a projekt. Egyébként jelenleg is több olyan filmtervet próbálok egyszerre újjáéleszteni, melyeket már vagy 10 éve hordozok magammal. Ott van például a List Of Seven (okkult gyilkossági történet olyan valós történelmi személyekkel mint Bram Stoker vagy Arthur Conan Doyle), amit szintén szeretnék feldolgozni. Bár nem feltétlenül élőszereplős verzióban, és nem feltétlenül úgy, ahogyan 1993-ban csináltam volna. Soha nem adom fel a régi filmterveimet, ezért van az, hogy azok gyakran felgyülemlenek az évek során.
Jellemző, hogy sokszor elég annyit mondani, hogy szeretnék megcsinálni egy projektet, ezért megszerzem a jogait, de ez még nem jelenti azt, hogy meg is fog valósulni a dolog. Korántsem jelenti azt! Lehet, hogy most van pár érdekes munka, amit felajánlottak nekem, vagy éppen dolgozom pár filmterven, de lehet, hogy két nap múlva közbejön valami, és jegelhetem az egészet. Na de hogy a kérdésedre visszatérjek, a Hellboy 2-vel kapcsolatban pont akkor kaptam a hívást, mikor az Universal-nál az utolsó megbeszélést folytattuk egy egészen más jellegű projekthez. És még csak nem is tudtak róla!
A Farkasember volt az a másik projekt?
Igen, szépen folytak a tárgyalások. Az utolsó ilyen értekezletet tartottuk, mindent szépen letisztáztunk, leszerveztük a találkozót Benicio Del Toro-val, és éppen a speciális effektesekkel akartunk beszélni, amikor hívtak. Szóval végül nem jött össze. Pedig a forgatókönyv, amit olvastam, jó volt. Nagyon is jó volt!
Az Andrew Kevin Walker féle szkript?
Igen, nagyon tetszett a történet illetve a mögötte rejlő alapötlet. Úgy terveztem, hogy egy igazi R kategóriás hardcore horrort fogok belőle forgatni. A vérfarkasokból iilletve magából a Farkasember történetéből számos film született már, de magára a véres szálra - a Farkasember agressziójára - koncentrálva egy egész kemény horrort lehetett volna belőle kihozni.
Nos ez lenne az egyik Universal-os szörny... de érdekel téged egy másik, a Frankenstein is!
Nos a cél az, hogy valami olyat hozzunk létre, ami közel hozza a Frankenstein mítoszt, bár igazán akkor lennénk korrektek a regénnyel szemben, ha minisorozatot készítenénk belőle. Szóval, amit tervezek, az nem az, hogy fogom az alapanyagot, aztán lesz ami lesz, hanem megpróbálom összeilleszteni a két mű, a Frankenstein és a Frankenstein menyasszonya egyes elemeit anélkül, hogy egy hagyományos és sablonos szörnyfilmet forgatnánk belőle. Emlékeim szerint a legjobb pillanatok magából a regényből még így is leforgatásra várnak. Bár lehet, hogy nem tudjuk majd használni őket, mivel nem szükségszerűen illenek a képbe. Például ott van a regény egyik nagy pillanata, mikor a Doktor lepihen, miután a teremtményt látszólag nem sikerült megalkotnia, majd arra ébred, hogy az a bizonyos teremtmény őt nézi. Nézi, ahogy a Doktor alszik! A horror legmélyebben gyökerező pillanata ez: a tudós felébred, és az a valami, aminek nem lenne szabad léteznie, nagyon is valóságos, és éppen őt nézi! Sokkoló momentum, de egyben felemelő pillanat is, ahogyan a teremtmény üres szemeivel teremtőjére mered. Az egyetlen színész, aki igazán érzékeltetni tudta ezt az - egyáltalán nem tragikus vagy miltoni értelemben vett - gyönyörű ürességet, az Christopher Lee volt a Hammer filmekből, az a teremtmény szinte természetellenesen hatott élőnek. Boris Karloff már a tragédia elemeit emelte ki, de készült több változat is a regényből, többek között a Frank Darabont által jegyzett szkript, melyet végül nem forgattak le.
Az amely alapján végül megszületett a Kenneth Branagh féle változat?
Pontosan. Egy dolgot azért már most megígérhetek: ha valaha is megcsinálom a Frankensteint, akkor nem én fogom játszani benne a főszerepet, vagy legalábbis nem fogok flangálni benne félmeztelenül. Erre mérget vehet mindenki, emiatt nem lesznek rosszul a nézők! [Nevet]
Beszéltél korábban a The Champions-ról is, mely egy brit sorozaton alapul, és három különleges ügynökről szól, akik egy balaeset után különböző természetfeletti erőkre tesznek szert: telepátia, szupererő stb...
A legviccesebb az, hogy ezt a tévésorozatot még a szülővárosomban is játszották Mexikóban a többi klasszikus brit sorozattal együtt. Megvolt a The Avengers meg a The Champions is, ez utóbbira például a The Champions Of Nemesis (Los Campiones De Nemesis) címet akasztották! Sőt játszották még a Captain Scarlet, a Thunderbirds, meg a Dr. Who sorozatokat is, teljesen tisztán emlékszem rájuk... Egyébként ha újra megnézed a The Champions-t, akkor láthatod, hogy ha nem is a teljes sorozat, de néhány epizód nagyon-nagyon jól sikerült! Az alapötlet kiváló: ősi mitológia, melyben három isteni tulajdonsággal felruházott karaktert alkotnak meg. Nagyszerű ötlet, főleg ha valószerű kontextusba helyezed, és nem az ügynökös témára koncentrálsz.
Nem aggódsz, hogy össszefolyik majd ez az ötlet a Hellboy-os Paranormális Kutatás és Védelem Hivatallal (BPRD)?
Nem, mivel a BPRD saját konkrét szuperhősökkel rendelkező intézmény. Ezzel szemben a The Champions epikusabb és mitikusabb abban a tekintetben, hogy min megy át ez a három srác, és mi zajlik le közöttük. A szuperhatalommal járó egyik nagy hátrány az ego átformálódása, teljesen megváltozik az éntudat, és engem kifejezetten az érdekel, hogy mi lesz ezekkel a srácokkal, miután szert tesznek emberfeletti hatalmukra: hogyan tekintenek majd az emberiségre mint külön fajra? Ha istenné válnál, érdekelne, hogy továbbra is emberhez hasonló legyél? Ez az, ami megfogott igazán ebben a történetben.
Mi a helyzet a spanyol nyelvű filmeddel, a 3993-al (szellemtörténet, mely az 1939-es spanyol polgárháborút köti össze az 1993-as évek Spanyolországával)?
Sergio G. Sanchez, az El Orfanato spanyol forgatókönyvírója dolgozik a szkripten. Már jó ideje csinálja, nem tudom, jelenleg hol tart benne. Jellemző, hogy mikor találkozunk - rendszerint az El Orfanato különböző sajtórendezvényein... már messziről vigyorgunk egymásra a folyosón.
"Sergio!"
(Nevet) "Guillermo!" Előadott nekem annak idején egy ötletet, aztán rá egy évvel később újra találkoztunk, és mondtam neki, hogy oké, csináljunk meg. Ő meg visszakérdezett, hogy mit? Mondtam neki, hogy a 3993-at. Azt válaszolta, hogy nem említett ő nekem ilyen filmtervet soha, bár valóban van egy többé-kevésbé hasonló történetű rövidfilmje 7337 címmel. Elmeséltem neki, amit egy évvel ezelőtt előadott, mire azt mondja már, hogy ő ilyet nekem nem említett, de ha akarom akkor nyugodtan vágjak bele. Szóval ennyit a fotografikus memóriámról! Mindenesetre úgy tettem, ahogy javasolta, előálltam egy saját filmtervvel. Kábé egy év alatt összeszedtem emlékfoszlányaimból azt, amit tőle hallottam, és saját elképzeléseim alapján átalakítottam a történetet. Annyit lehet róla tudni, hogy nem lesznek benne szörnyek, legalábbis nem természetfölötti értelemben, emberi szörnyetegek viszont annál inkább! Meglehetősen izgalmas projekt kerekedett ki belőle. De sajnos most nincs rá valami sok időm, mivel Alfonso [Cuaron], Alejandro [Gonzalez Inarritu] és én mind a hárman közös produkciós cégünk, a Cha Cha Cha irányításával vagyunk elfoglalva. Hamarosan befejezzük az első filmünk legyártását, mely történetesen Alfonso testvérének a saját munkája. A következő projekt pedig valószínűleg valamelyikünké lesz: vagy Alfonso vagy Alejandro vagy én fogok rendezni egyet.
Tudjátok már mit?
Még nem. Gyakorlatilag mindegyikünk több, egyszerre párhuzamosan futó dologgal van elfoglalva. Én személy szerint csinálni szeretnék valamit, de még nem tudom, mi lesz belőle. Ott van például a Tarzan: volt egy forgatókönyvvázlatunk még az írósztrájk előtt, de aztán jegeltük egy időre a projektet.
Azt mesélted korábban, hogy sokkal komorabb lesz mint a korábbi Tarzan-filmek.
Igen, remélem is! Bízom benne, hogy meg tudom ragadni a történet durvább, sötétebb oldalát, és néhány harci jelenet akár sokkal de sokkal... el tudod te azt képzelni, milyen lehet az, amikor egy ember egy oroszlánnal küzd? Vagy mi történik akkor, amikor ugyanez az ember egy 270 kilós majommal harcol? És különben is milyen érzés dzsungelben felnőni, főleg egy kisgyermek számára? Ezek azok a dolgok, amik igazán érdekelnek, de sajnos még nem úgy vannak benne a forgatókönyvben, ahogyan szeretném.
Akkor hogyan döntöd el, hogy mi legyen a folytatás?
Nem döntök én el semmit. A dolgaim döntenek helyettem. Van az úgy, hogy lesz egy olyan saját személyes projekted mint A Faun labirintusa. Mindössze annyit kell tenned, hogy néhány évre szabaddá teszed magad, belevágsz, és megcsinálod, mert úgy érzed, hogy meg kell! Pontosan ezt tettem a Hellboy után. Rengeteg projekt várt rám előttem feltolulva, de egyszerűen mindegyikre nemet mondtam, elutaztam Spanyolországba, és leforgattam a filmemet. Egyedül hoztam meg ezt a döntést, szerencsére az anyagi vonzata kezelhető volt.
Megcsinálnád ugyanezt a 3993-mal?
Megcsinálnám, ha a projekt készen állna rá. Ha a 3993 forgatókönyve be lenne fejezve, azonnal belevágnék. Ha a Mountains Of Madness saját finanszírozású lenne, és egyedül állni tudnám az összes költséget, akkor szó nélkül minden pénzemet beletenném.
Volt egy projekt, amit korábban említettél: nevezetesen, hogy megrendeznéd a Dr. Strange-et a Marvel-nek (történet egy varázslóról, aki gonosz kuruzslókkal és természetfeletti ellenségekkel veszi fel a harcot). Mit tudsz erről mondani?
Beszéltem Neil Gaiman-nal [hogy írja meg], röviden tárgyaltunk is róla. Mondtam neki, hogy a Dr. Strange egy igazán érdekes karakter, a korábbi Weird Tales-től eltérően sokkal árnyaltabb okkult detektív/varázsló sémába illeszthetnénk be például. Mondjuk az is biztos, hogy én kihagynám a filmből azt a nevetséges öltözéket! [Dr. Strange szerelése enyhén fogalmazva is nőies] Maga az ötlet, ahogy a karakter az okkult dolgokkal szembekerül - nem az X-akták stílusában, ahol a természetfeletti megszokott - az az igazán érdekes. De hát ez van, nem tudom, mi lesz még a jövőben. Bárcsak tudnám!
Forrás: filmhirek.wordpress.com
Kicsit belejavított: Snuffles
