MTT Kórus

Énisénis

The leaves were long, the grass was green,
The hemlock-umbels tall and fair,
And in the glade a light was seen
Of stars in shadow shimmering.
Tinúviel was dancing there
To music of a pipe unseen,
And light of stars was in her hair,
And in her raiment glimmering.

There Beren came from mountains cold,
And lost he wandered under leaves,
And where the Elven-river rolled
He walked alone and sorrowing.
He peered between the hemlock-leaves
And saw in wonder flowers of gold
Upon her mantle and her sleeves,
And her hair like shadow following.

Enchantment healed his weary feet
That over hills were doomed to roam;
And forth he hastened, strong and fleet,
And grasped at moonbeams glistening.
Through woven woods in Elvenhome
She lightly fled on dancing feet,
And left him lonely still to roam
In the silent forest listening.

He heard there oft the flying sound
Of feet as light as linden-leaves,
Or music welling underground,
In hidden hollows quavering.
Now withered lay the hemlock-sheaves,
And one by one with sighing sound
Whispering fell the beachen leaves
In the wintry woodland wavering.

He sought her ever, wandering far
Where leaves of years were thickly strewn,
By light of moon and ray of star
In frosty heavens shivering.
Her mantle glinted in the moon,
As on a hill-top high and far
She danced, and at her feet was strewn
A mist of silver quivering.

When winter passed, she came again,
And her song released the sudden spring,
Like rising lark, and falling rain,
And melting water bubbling.
He saw the elven-flowers spring
About her feet, and healed again
He longed by her to dance and sing
Upon the grass untroubling.

Again she fled, but swift he came.
Tinúviel! Tinúviel!
He called her by her elvish name;
And there she halted listening.
One moment stood she, and a spell
His voice laid on her: Beren came,
And doom fell on Tinúviel
That in his arms lay glistening.

As Beren looked into her eyes
Within the shadows of her hair,
The trembling starlight of the skies
He saw there mirrored shimmering.
Tinúviel the elven-fair,
Immortal maiden elven-wise,
About him cast her shadowy hair
And arms like silver glimmering.

Long was the way that fate them bore,
O'er stony mountains cold and grey,
Through halls of ireon and darkling door,
And woods of nightshade morrowless.
The Sundering Seas between them lay,
And yet at last they met once more,
And long ago they passed away
In the forest singing sorrowless.

Tényleg van hasonlóság, de a rímelés totál más. Megkockáztatom, sokkal közvetlenebbül zenei (vagy más szóval: egyszerűbb, primitívebb) nálam.

Ádám: az a nagy gondom, hogy tényleg elszelelt a dallam, amire eredetileg írtam. Ültem a vonaton, a fülemben a motívum, írtam a PDA-ba a sorokat, aztán jött a kaller. Onnantól a dallama balra el, az utolsó két versszak már csak az előbbiek alapján lett. Előzőleg a Wind that Shakes the Barley-t hallgattam Lisa Gerrard (DCD) előadásában, valószínűleg annak a dallamvezetéséhez kötődött a motívum - pontosabban igen, volt abból benne egy kicsi, de nem tudom rekonstruálni. Nem igazán éneknek képzeltem, inkább parlando, a versszakok első felében ereszkedő, a második felében emelkedő dallamvezetéssel - amikor a "hittem, hogy örök, ami szép" résznél jártam, az valahogy olyan nagyonszép-nagyonszívhezszóló volt, de szerintem most is, versként is az a csúcspontja az egésznek, szóval nem tudom, hogy ez mennyire volt az akkor elképzelt dallam eredménye. Ezért is nem akartam eddig magáról a dallamról írni, mert annyira homályos emlékeim vannak csak róla, hogy annál szerintem sokkal jobbat lehet belőle hozni.

A hangulat szerintem eléggé benne van a versben, az általam elképzelt helyzet "az utolsó oltsa le a villanyt" szituáció, amikor végleg elhagysz egy helyet, amit szeretsz. Szerintem a cím adja: az utolsó tünde dala - nyilván a szeretett vidékről, ahová az emlékek kötnek, az ismeretlen, vagy legalábbis túl távoli nyugatra indulás előtt. Némi aváros felhanggal (akik addig sohasem hagyták el Középföldét).

Ami Aragorn dalát illeti, nekem az most 404, de lehet, hogy később megkeresem, és újraolvasom. Hál'Erunak, figyel egy angol nyelvű LotR a polcon.



Gillz: miért kell ehhez az elnökségre várni? Maga a csoport, vagy a csopvez is kiírhat ilyesmit (én is próbálkoztam már ilyennel a VT-ban), legfejebb a díjazást kell megoldani valahogy. De szerintem nem is annyira a díj a lényeg az ilyesmiben - de persze lehet, hogy én vagyok túl idealista.

SÚ: most megborzongattál, pedig már olvastam a verset... és most mégis ütött.
Ezt mindenképp hallani akarom az Esten, ha nem kap dallamot, akkor anélkül.

Hadd hívjam fel a figyelmeteket egy saját versemre (szerénységemnél csak a szerénységem határtalanabb...), amit eredetileg egy dallamra írtam, szóval kifejezetten dalszövegként - aztán a dallam "elmúlt". Nagyon örülnék neki, ha sikerülne megzenésítenetek, és esetleg még elő is adnátok. (Vagy csak el - de akkor jogdíjat kérek )
Eredetileg csak linkelni akartam rá, de talán jobb, ha itt is van a maga teljes terjedelmében:

Sötét Úr írta:

Az utolsó tünde dala

Láttam hajdan az éjszakát,
Mikor még nem voltak csillagok.
Láttam a hajnalt, új csodát:
Először felkelő napot.
Láttam a rejtett dolgokat,
Régi királyok titkait,
És láttam a szívnek kedveset
Örökre elpusztulni mind.

Hallottam verset, éneket,
Szépségről szóló szavakat.
Láttam a táncost és a fényt,
Hangom a láttán elakadt.
Hittem, hogy örök, ami szép,
Hittem, hogy sosem múlik el.
Hittem, hogy nincs oly messzeség,
Ahonnan visszhang nem felel.

Nap-túl-nyugatra tűnt hazám
Ezernyi megfáradt fia.
Ködszürke tenger harmatán
Nincs többé visszaút soha.
Elúsznak mind, magas hajók,
Követve fantom-Szilmarilt,
Mandos hajléka várja ott
Szürkerév kárhozottjait.

Nincs visszaút többé soha
Ködszürke tenger harmatán.
Nem táncol többé pázsiton,
Aranyerdőben tündelány.
Elfelejtik az éjszakát,
Mikor még nem voltak csillagok.
ĺgy pusztul minden, és magány
Emészt el, hogyha maradok.

[size=9:2ys2yjyg]Budapest - Fót, 2008. 06. 02. 16:55:09[/size]

Persze, csak ha megoldható...

Dejó, hogy beindultatok!!!
Amit is keressétek meg sztem, neki is írtam, még nem válaszolt, de ha vki tud hozzá jobb elérhetőséget (itteni mailcímei nekem nem műxenek), akkor hajrá

Meg a zenetopikba is írtam, de ha ti konkrét felkérést intéztek hozzájuk, lehet van vállalkozó egy-két tolkieni ballada megzenésítéséhez

Kedves kreatív, művészettel átitatott barátaim!

Mint tudjátok ezúttal az eddig minden évben megvalósult Tolkien Szülinap kissé más formában kerül idén megrendezésre, mivel nem akadt elég vállakozó ember a nagyrendezvény megszervezésére.

De azért nem maradtunk programok nélkül, és a délelőtti családi ismeretterjesztő rendezvények mellett lehetőségünk nyílt egy gyakorlatilag önálló Színházi Est megszervezésére is, ami olyan színvonalú kell legyen, hogy önmagában is megállja a helyét, mint Tolkien világához kötődő Művészeti est!

Sztem ez egy remek alkalom, hogy mindenki megmutassa, mit tud!

Ezennel hivatalosan is felkérek minden lelkes alkotót, hogy ha érez magában affinitást, tehetséget, rendelkezik a kellő idővel, és energiával egy a színpadi esten bemutatható produkció összehozására (esetleg többre ), akkor ne habozzon velem közölni azt, és jelentkezzen a január 3-án tartott Tolkien Születésnapi Kisrendezvények Színpadi Estjére, mint fellépő!

Természetesen lesz meghallgatás, ahol a bemutatandó produkciókat lemeózzuk, de ez ne rettentsen el senkit, hanem csak sarkalljon titeket minél magasabb színvonalra!

Jelentkezni lehet nálam priviben, msnen, de legjobb lenne az idhren ponty amlug kuckac gmail ponty com emailcímen.

A jelentkezésdömping reményében maradok tisztelettel:

Idhren, az Est főszervezője

Halihó!

Aki a LEPen szeretne énekelni, nézzen e-mailt, ha pedig eddig nem volt rajta a CD-projektes levlistán, akkor visítozzon