Gondolatok

Ya, és a "deja vu"én konkrétan emlékszem az első deja vu élménymre:
síedzésen vagyok a Normafán...éppen Farsang van...jár egy nagyon aranyos kislány a csoportba...felvesz egy maszkot... a szülők körében áll....elesik a nagy maszban...mindenki nevetgél, hogy jaj, de aranyos ez a kislány...
és aztán, mikor néztem ezt a jelenetet, hátborzongató volt...én ezt már láttam valahol pontosan ezt, kockáról kockára...vajon megálmodtam? (akkor még nem tudtam, h lkétezik deja vu, kb 5 éves lehettem ) akkor viszont és megálmodom a jövőt? 8O ne, ez bizt nem igaz...akkor vajon mi? ez megtörtént velem többször is vagyis deja vum vol .... egy idő után megkérdeztem apukámat, vagy márnem emlékszem pontosan kimet, aki elmagyrázta, h ez a deja vu, és nem vagyok paranormális ennek a hírnek módfellett örültem!
nagyon furcs ez az érzés! de én szeretem...valahogy ilyenkor kicvsit kilépek ebből a világból, lealábbis ilyen érzsem van....mosolygok magamban, és mondom a többieknek: deja vum volt....
nem tis tudom, mivek magyarázzam ezt....*n8n elmereng, már ahogy az MTK-FRADI meccset néző bátyjától telik*biztos nem az előző élet, hisz ilyenkor olyan érzésed van, h ezt már láttad valahol, és megtörténik veled, tehát nem történhet veled meg az mégegyszer, mint az előző életedben...szvsz!
igen, talán a tudataltti...sosem tudhatis, h az mit csinál éppen...ebből lesznek az álmok is....valamin gondolkodsz, és habár te abbahagyos a gondoölkodást és próbálsz mondjuk a matejra koncentrálni a tudat alattis nem hagyja abba...így álmodtam eg múltkor is...
felrémlett bennem egy csomó minde, amin gondolkodtam aznap...az is eme gondolatok között volt, hogy el kell mondanom egy storyt a bnőmnek(nem olyan magasan szántó )és megálmodtam, h elmondom neki! erre másnap, visszaemlékezve az álmomra, elmeséltem neki, h mit álmodtam, és most el is mondom neki! (és elmondtam )
vannak oylan álmok, melyekre évek múlva is emlékezünk, és vannak olyanok, melyekre csak akkor, mikor felébredünk, és vannak melyeket egyből elfelejtünk,és ha az álmokról esik szó valahol mi megjegyezzük: "én ma nem álmodtam...." pedig igen, csak elfelejtettük...és vajon hova kerültek ezek az álmok? (talán a Vgtelen Történet féle verzónak kéne hinni... : ) hova?

Újabb hosszú idő, amíg nem írtam...ezt nehéz behozni!! de megpróbálkozo vele!
tehát:
vallás, Isten, Eru, a beteg kisgyerek:
Miért halt meg a kisfiú? agydaganat...genetika...sejtek...biológia...öröklődés miatt is lehetett...semmi felsőbbrendű, vagyilyesmi...ok. tegyük föl, hogy mind ennek (nem mindennek) oka megmagyarázható kész tényekkel, tudományosan. de akkor jön a kérdés: ez a bizonyos hibás sejt ami okozta a daganatot(ezt bizt nem így van, ez csak példa! )
miért került a kisfiú testébe...miért? ezekre a kérdésekre nincsen válasz...valami felsőbbrendű? előző életében elkövetett valamit? nem lehet tudni...ezeket a kérdéseket a kisgyerekek szoktak feltenni(persze néha felnőttelk is!) és az emberek nagytöbbsége elsiklik felettük, sajnos. ilyen kérdés eg az is, h igazán végtelen-e az űr?...és hogyan lehet, az, hogy végtelen....eszméletlen azis, h lefényképeztek most 2002-ben egy képet egy csillagrendszerről, és ez a kép, amit most fényképeztek az űrben a 480 MILLIÓ évvel ezelőtti állapotot mutatja mert 480 millió fényévre van ez a csillagrendszer....hátborzongató...miért vannak ezek a dolgok, és ki hozta létre, mi hozta létre?? rendben a föld nevű bolygót egy hatalmas robbanás hozta létre a BigBang...ezek a tények...kialakult a föld, megszületett az ember (Darwin )és ím, kifejlődött a homo sapiens sapiens a gondolkodó ember. megalkotta saját világát é pusztítja a természetet, amiből őmaga is keletkezett. megint tények, amiket valaki vagy elfogad, vagynem....de megfogalmazódik bennünk megint a kérdés...amiből robbant a föld, azt mi hozta létre....ha már ez megvan, és azt mi? és azt? és azt? mehet ez a végtelenségig.... 8O
a Fekete Lyuk is...ha az űrhajós elér odáig, és beszippntja a lyuk, akkor az ember azt érzi, hogy mindjárt kijut belőle, mindjárt itt a vége, márcsak egy nagyon pici...ezt érzi egyfolytában, és közben sosem éri el...eltorzul az idő...ez a végtelenségih megy...és az ember megőrül... 8O
bocsánat mindenki nagyon eltértem a témától! csak gondolkodtam, gondolkodtam és idáig jutottam.
JingJang és a harmónia:
szerintem is nagyon fontos!! én is nagyon szeretem ez a jelet. a takarítónő agyáa megyek azzal, h folyton azt rajzolgatok a padra! mindenjóban, valami kis rossz, és minden rosszban valami kis jó...mindez teljes harmóniában...igen! ez az, ami nagyon fontos
szvsz is!
és Cic! szvsz is bölcs a papád!

Brisa itt vagy?
Hogy tetszik az avatarom???
Galadriel@13

Szendi: Tudom én. Én is csak a véleményemet mondom.

Cica: Egyetértek Szendivel, apukád valóban bölcs ember.

Eia: Mi különleges van abban, hogy az ember emlékszik az álmaira 3 egymást követő napon? Hogy függ ez össze a reinkarnációval? Nem értem.

Gandalf írta: Miért próbáltok olyan dolgokat megmagyarázni, amiknek nem ismeritek a hátterét, körülményeit, amikről semmit sem tudtok? Isten útjai kifürkészhetetlenek, nem szabadna találgatni, mit miért csinál, vagy enged... Ez az Ő dolga, s Ő tudja, miért van mindez. A Miért?-re csak Ő tudna választ adni!

Szerintem erre te is tudod a választ. De ha mégsem: azért, mert mi olyan fura kis szerzetek vagyunk, akik szeretnek elgondolkozni az élet nagy kérdésein. Ugye, ez nem baj, Gandalf?
(Miért ne lenne szabad találgatni? És ki az az Ő? Isten? Zeusz? Eru? A Nagy Kék Égbolt (mongol)? A Világmindenség?)

Deja vu: Nekem is volt már ilyenem. És szinte mindig így nézett ki: látok magam előtt egy jelenetet, és szíven üt, hogy álmomban is ezt láttam. Igaziból ezek nem jelenetek, hanem képek. Egy bizonyos nézőpontból. Érdekes érzés.
Amúgy a deja vu-ra a pszichológia is mondd valamit, amit én ide le akartam volna írni, de egyszerűen elfelejtettem.

Brisa: Nem meggyőzni akartam senkit ! Csak a saját gondolataimat osztottam meg veletek! Egyébként azért tartom jónak, ha többféle vélemény hangzik el, mert sok oldalról közelíthetünk meg valamit. Szerintem az emberben megtalálható a sátáni és az isteni is. Egyet értek Yavannával a harmóniára és az egyensúlyra való törekvés fontosságával kapcsolatban is.
Cicafül: Apukád nagyon okos ember!

Cicafül írta: Reinkarnáció:
1. nos én a 'déja vu'-t nem ezzel magyaráznám. Mindjárt el is mondom, hogy mért. Én hiszek ebben - időrendben. Vagyis ami ma történik az nem történhetett régebben. Még a természet se ugyanolyan még egymást követő években sem, nemhogy évtizedekben. A déja vu érzését én az álmokban keresem, azokban, melyekre nem emlékszünk.

hm.. akkor mért van az, hogy én 3 egymásutáni nap is emlékeztem az álmaimra(*Eia meg tudja ezt csinálni, ha akarja*) és mégis akkor gyakoribbak voltak és egyátalán nem voltak az álmomban..

Érdekes és elgondolkodtató hozzászólásokat olvashattam...

Harmónia, egyensúly?! Ember legyen a talpán, aki ezt hosszútávon meg tudja valósítani! Vagy csak én vagyok ilyen végletekbemenő. De törekszem rá! És én nagyon szeretem azt a bizonyos jin-jang jelet minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó! "Azt hiszem ez egy bíztató gondolat, nem?"

Reinkarnáció:
1. nos én a 'déja vu'-t nem ezzel magyaráznám. Mindjárt el is mondom, hogy mért. Én hiszek ebben - időrendben. Vagyis ami ma történik az nem történhetett régebben. Még a természet se ugyanolyan még egymást követő években sem, nemhogy évtizedekben. A déja vu érzését én az álmokban keresem, azokban, melyekre nem emlékszünk.
2. Nem tudom, láttátok-e vagy esetleg olvastátok-e a Csodás álmok jönnek c. könyvet (a könyv picit más megközelítésű, mint a film - ill. fordítva, a film természetesen happy endesebb, és mindezt Robin Williams remek játékával lehet élvezni) A könyvben a lényeg az volt, hogy az öngyilkos nő (aki elveszítette előbb a gyermekeit, majd 4 évre rá a férjét - és ezt már nem tudta feldolgozni) következő életében azt vagy ahhoz hasonló betegséget kapott, mellyel végzett magával (pl. a történetben altatót vett be és köv életében súlyos alvászavarokban szenvedett).
Tehát ezt el tudom képzelni a kisfiú esetében (mondjuk nem az öngyilkossággal kapcsolatban - értitek?). Sőt meg is fordult a fejemben, nem egyszer. De Istent nem hozhattam össze a reinkarnációval...

amanibhavam: "én nem szeretnék amúgy ezen a fórumon teológiai kérdésekről értekezni"
Teljesen egyetértek! Többek között az ellentétek elkerülése és egymás véletlen megbántása érdekében! (Apukám mindig azt monja - a vallás és a politika kerülendő témák, akárhol van az ember)

Arwen írta: Reinkarnáció: Szerintem létezik, ezzel magyarázzák a de ja vu-t is(nem tom, hogy írják, hogy dézsávű ).

Ilyen velem is többszür előfordult..(szinte minden nap.) De én nem ezzel magyaráznám a reinkarnációt. Ez inkább valamiféle 'más emlék', az őseink bennünk élő emlékei. Egyesek ezeket az emlékeket hívják 'tudatalattinak'.

én hosszú (nekem hosszú) éveken át kezeltem agydaganatos és egyéb daganatos gyerekeket, és tucatjával kellett végignéznem halálukat nullától húsz évesig. ha ez mind a Sátán műve, akkor a T. főnöke igencsak szabadjára engedte őt ezen a Földön.

elnézést a keserű offért, én nem szeretnék amúgy ezen a fórumon teológiai kérdésekről értekezni

"Egyensúly" - a kedvenc szavam. Meg a "harmónia" is.
*Brisa is hevesen bólogat Yavanna szavaira.

"Az életben mindig az egyensúly a legeslegfontosabb. Ha azt meg tudjuk tartani, akkor minden rendben marad."

*heves bólogatás*

Egyébként a Szil' szerint Eru egyszerre volt a jó és a rossz forrása is! Az már más kérdés, hogy melyik "arcával" próbált hatni a világra!

"És te, Melkor látni fogod, hogy nem játszhatsz egyetlen olyan dallamot sem, amelynek ne bennem volna a végső forrása, s hogy ellenemre senki sem változtathatja meg a muzsikát."

Én Yavannával értek teljesen és totál egyet. Soha sem állhattam az abszolút jót vagy az abszolút rosszat. (Legkevésbbé talán a GyU-ban zavart, de a Csillagok háborújában /ami szintén a bibliám/ már nem viseltem ennyire jól.)

Szendi: Akkor az ember maga a Sátán?
Ja, és nem tudtam, hogy például a földrengéseket az emberek okoznák. Meg hogy egy újszülött mi rosszban tud dönteni még a halála előtt.

Yavanna írta: És mi van akkor, ha ez a bizonyos felsőbb erő, se nem rossz, se nem jó! Vagy együtt a 2. Én úgy látom hogy a világot egy "egységes valaminek" kellett teremtenie. Mi is egységet alkotunk, jó és rossz egyaránt jelen van bennünk, a kérdés csak az, hogy melyik kerekedik felül!

ebben teljesen egyetértek veled, muszáj, hogy meglegyen az egyensúly mindenben - tehát ha úgy tetszik, Isten és a Sátán egy és ugyanaz a személy (ajjaj, ezt nem kellett volna így leírnom... ). Nem is nagyon tudok hozzátenni semmit ahhoz amit mondtál... csak hevesen bólogatok. Az életben mindig az egyensúly a legeslegfontosabb. Ha azt meg tudjuk tartani, akkor minden rendben marad.


"Ami pedig a világban történő borzalmakat illeti, szerintem ezeket mi, emberek csináljuk. Ha Isten beavatkozna, már nem lennénk szabadok. Istennek - szerintem - az emberek önkéntes, szabad akaratból történő helyes döntéseire van szüksége."

Szendi, egyetértek, de biztos, hogy csak a helyes döntésekre van szüksége? Nem lehet, hogy az ember maga dönti el, mi történik vele?

És mi van akkor, ha ez a bizonyos felsőbb erő, se nem rossz, se nem jó! Vagy együtt a 2. Én úgy látom hogy a világot egy "egységes valaminek" kellett teremtenie. Mi is egységet alkotunk, jó és rossz egyaránt jelen van bennünk, a kérdés csak az, hogy melyik kerekedik felül!
Vagy ott van pl a Nap. Vannak bizony káros hatásai, mégsem tudnánk élni nélküle. Akkor ez most jó, vagy rossz?
De mondjuk az is igaz, hogy, mindenkiben ott van a jóra való hajlam...
Na jó leállok, mert még jobban belegabalyodok a gondolataimba!

Brisa: Szerintem minden - még a betegségek is - a rossz döntéseink következménye. Nemtudhatom, hogy pl. az életmódommal kapcsolatos döntéseim mennyire befolyásolják a majdani betegségeimet.
Arwen: Szerintem nemtudhatjuk, hogy ebben a családban - ahol az apuka egyedül maradt a gyermekeivel- milyen pozitív változás jöhet létre az által, hogy egymásra lesznek utalva. Lehet, hogy egy olyan erős szeretet kapcsolat alakulhat ki, amilyen eddig nem volt meg az apa és a gyerekek között. ( Nehogy félreérts, nem gondolom, hogy ezt csak ilyen áron lehet megvalósítani! De lehet, hogy egy ilyen borzalmas tragédiára volt itt szükség.) Ami pedig a világban történő borzalmakat illeti, szerintem ezeket mi, emberek csináljuk. Ha Isten beavatkozna, már nem lennénk szabadok. Istennek - szerintem - az emberek önkéntes, szabad akaratból történő helyes döntéseire van szüksége.

Az iker oszt. társaimnak három hete halt meg az édesanyjuk rákban. 14 évesek, a bátyjuk asszem 17. Ilyenkor én elgondolkodom: Vajon tényleg van-e Isten, ha hagyta, hogy egy apuka ott maradjon egyedül a három gyerekével meg a háztartással, ráadásul a lányok (meg én is) most kezdték a 6 oszályos gimnáziumot, szóval az szerintem (saját tapasztalatból) elég nehéz. Beleszokni a dolgokba meg minden.

Vagyis ezt nem is jól fogalmaztam meg. Inkább azon gondolkodom el, hogy Isten tényleg olyan mérhetetlenül jóságos-e, ha ezt hagyja, meg a világban történő egyéb szörnyűségeket( lásd amerikai terrortámadások, járványok, betegségek, öldöklés, tűzvészek, természeti csapások és még sorolhatnám).

Na jó, ebbe inkább nem megyek bele ilyen mélyen, mert benne maradok.
A multkor pl. két megoldhatatlam matekpélda között azt gondoltam, hogy nimcs is értelme az életnek, mert úgyis meghalunk.
De ma már azért pozitívabban gondolkodom!

...tehát akkor az agydaganat a Sátán műve... Valóban így lenne?

Szóval: Azthiszem, legjobb, ha elmondom, mi jut eszembe, ha Istenre gondolok. Isten maga a szeretet. Az Ő szeretete nem függ az én viszont szeretetemtől.Mivel Ő a Szeretet, rossz nem származik tőle, tehát ha valami rossz következik az életembe, azt nem Ő okozza! Ő nem erőszakos, meghagyja a szabad akaratomat. Dönthetek jól vagy rosszul.A befolyását érzem a lelkiismeretemben, de dönthetek a lelkiismeretem ellen is!

Én még nem voltam ebben a topicban ha minden igaz, de most énb is hozzászólnék a dolgokhoz.

Reinkarnáció: Szerintem létezik, ezzel magyarázzák a de ja vu-t is(nem tom, hogy írják, hogy dézsávű ). Nekem például ez a minap igencsak jól jött:
Fizika órám volt, és szorgalminak egy kísérletet kellett elvégezni otthonról hozott anyagokkal(az lényegtelen, hogy mit). Én elfelejtettem vinni anyagot hozzá, viszont jól jött volna az ötös, ezért ott ütöttem össze valamit, ami a másik két oszt. társaméhoz képest igencsak rossz volt. Amikor jelemtkezni akartam, hogy kimegyek a tanári asztalhoz és ott elvégzem a kísérletet, belémnyilalt egy olyan érzés, mintha ezt a szitut egyszer már megéltem volna. Letettem a kezem, és végigggondoltam, hogy akkor mi történt(persze mindez nagyon rövid ideig tartott). Valahogy éreztem, hogy nem szabad kimennem, mert akkor valami nagy hülyeséget fogok csinálni. Ezért a tanárt hívtam oda hozzám, ő nem igazán örült a kezdetleges módszeremnek, viszont az osztály előtt legalább nem szerepeltem le!

Az egyik barátnőmmel szintén történt egy ilyen eset, csak akkor ő úgy éreze, hogy nem szabad valamit megkérdeznie, mert baj lesz belőle, és rá 1 percre meg is kapta a kérdésére a választ, úgy, hogy nem lett belőle galiba, mert nem ő kérdezte meg.

Remélem értettétek, amit írtam, mert úgy elég nehéz egy ilyet leírni, hogy nem mondom meg konkrétan, hogy mire gondolok (lásd: milyen kísérlet, milyen kérdés?).

[/quotTeljesen mindegy Isten létének a szempontjából, hogy szükség van-e rá, vagy sincs. Isten nem attól létezik/nem létezik, hogy valaki "igényt tart rá", vagy nem. Nem jó a megközelítés...Írta Gandalf. Szerintem ez igaz! De Tisztáznunk kellene, hogy mi is a hit? A hit szerintem olyan dologban való bizalom, amit nem látok, csak esetleg érzek. Isten nincs rászorulva az én köszönetemre. mivel Isten jó, a rossz nem tőle származik. Az agydaganatos gyermekre visszatérve: Három hete volt a temetése egy 16 éves nagyon jó barátnőmnek, aki szintén daganatos volt. Ő hívőként halt meg. Ővolt az, aki minket vígasztalt, ő megnyugodva, Isten szeretetében bízva halt meg. (Bocs. a kissé zavaros megszólalásért, de a kicsi itt rángatja a billentyűket. Majd később kifejtem egy kicsit érthetőbben.)

Isten valóban bennünk él! Ez egy gyönyörű gondolat!
Én ezt így szoktam megfogalmazni: Mind 1 univerzumban élünk, mindenkiben él egy-egy külön univerzum, de a kettő valahol egy és ugyanaz!

És kapcsolódik ide még egy történet Isten könyörületességéről! Lehet, hogy ismeritek...

Mikor az emberből kiszállott a lélek és találkozott az ő Teremtőjével, az ember ezt kérdezte az Úrtól:
- Uram, köztudott a te könyörületességed! Hogyan lehet az,m hogy ha viszzatekintek életem útjára, akkor végig két sor lábnyomot látok -a tiédet ahogy vigyázod napjaim, s a sajátomat- de a legnehezebb időkben mindig csak egy lábnyom taposta sorsom útját? Talán pont akkor hagytál el, mikor a legnagyobb szükséget szenvedtem?
- Nem! - Felelte az Úr. - Ahol csak egy sor lábnyomot látsz, ott a karomra vettelek, s úgy hordoztalak!

Ez szerintem olyan széééééép! Amikor olvasom (Ez most csak fejből jött, nem találtam az idézetet!), mindig úgy elérzékenyülök!
*szip - szip*

Remélem nem untatok senkit! Leírom, hogy én hogyan látom a dolgot!
Szvsz van, azaz kell lennie valamiféle felsőbb hatalomnak! Az tök mindegy, hogy hogyan nevezzük! (Isten, Allah, Buddha, Eru, sors....) De az is lehetséges, hogy egyszerűen olyasmi dologról van szó, mint egy energiamező, elvégre bizonyított dolog, hogy az energiaáramlások befolyásolják az életünket! Sugároznak a kövek, a elektronika, a nap, az ember... Nem tudom, de talán valahol ezek a dolgok összekapcsolódnak egy kerek egésszé és valahol ott van az igazság!

Reinkarnáció! Végülis lehetséges! Semmivel sem szól több érv mellette, mint ellene! Ami pedig érdekes, hogy a reinkarnációra építve olvastam egy érdekes elméletet a gyermekek korai haláláról. Ezexerint az ember léte egy fejlődési folyamat, amely több életen át egyre fejlődik és jut el végül egy "kifejlett" állapotba. 1 adott életben születünk valamilyen tulajdonságokkal˛/adottságokkal, valamilyen környezetbe. Ezek a dolgok alapvetően behatárolják a lehetőségeinket, egész életünkre nézve. Mindenkinek ehhez képest kell jó döntések útján a legtöbbet elérnie. (A sorsdöntő lehetőségek mindenképpen megadatnak felsőbb erő, de a választás a mienk szabad akarat!) Ez az egész tulajdonképpen egy tanulási/tapasztalási folyamat, amelyben az egyes "életek" csupán lépcsőfokok a végső cél felé. Ha pedig valaki fiatalon elhalálozik, az ebben az összeföggésben azt jelenti, hogy megtett/megtanult mindent, amire abban az adott életben lehetősége volt. Minek időzzön tovább? Továbléphet...

Hát ennyi! Bocs, ha valaki esetleg nem ért egyet!
Egyébként én sem tudom, hogy mit higgyek, mit gondoljak! Nem mondanám, hogy ebben bizony hiszek, de azért érdekes gondolat...

Az agydaganatos kisfiu esetével kapcsolatban a gondolataim:
Nem hallottatok a karma(ok-okozat törvényröl) .Persze mit véthet valaki 13 év alatt hogy ezt kapja?És itt belép a képbe a reinkarnácio(most olyanokat irok, amiket a keresztény egyház nem fogad el, de kérem a keresztényeket, hogy ne átkozzanak ki).Valami oka biztosan van, ki tudja mit müvelt elözö életében, amiért vezekelnie kell?Mindennek van valami oka.
Isten pedig létezik.Megtörtént veletek hogy Istenre/valami természetfölöttire gondoltatok,és békét, megnyugvást, "feltöltödést" éreztetek?

Aralataion: A kérdésedre két válaszom is van. (és egyik sem túl rövid )
Tehát:
1: Végzős gimis lévén egy éven ét tanultunk filozófiát, pontosabban fiolzófia-történetet. A dolgot még az ókorból indítottuk a görögöktől. Az érdekes az a dologban, hogy már ők is "kerestek" valamilyen mindent átható világtörvényt, (ún. arkhét) ami mindenre érvényes, mindenhol ott van, stb, és ami szerintem többé -kevésbé megfelel Istennek. Később ez az arkhé dolog Platónnal együtt elveszett és csak a kereszténység elterjedésekor került elő, mikor a kereszténység átmentett bizonyos értékeket az ókorból és összerakták a Bibliát. Ezekből kiindulva én úgy gondolom, hogy az embernek mindig is kellett valami felsőbb hatalom, amiben hihet, amihez imádkozhat, stb. Szerintem nincs olyan ember, aki ne hinne valamiben legyen ez vallás vagy bármi más. Hívják pénznek vagy Allahnak, egyszerűen benne van az emberben a hit. Én is hiszek valamiben, amit még én magam sem egészen tudok körülírni.
Kettedik verzió (ez egy kicsit zavarosabb lesz): Van egy amerikai tanár a suliban, akivel minden héten van egy óránk és csak beszélgetünk. Ennek a tanárnak (aki egyébként tök jó fej) az a visszatérő kérdése, hogy mi is az a szeretet és hogy honnan ered. Az egyik utolsó órán mi is feltettük neki ezt a kérdést. A válasza körülbelül ez volt: A szeretet különböztet meg minket az állatoktól (jó, tudom, etimológusok bebeizonyították néhányról, hogy igenis szeret), olyan érzés, ami nem igazán jöhetett létre az evolúció során, tehát jelezheti, hogy valami felsőbb hatalom hozott minket létre. Úgy fogalmazott, hogy a szeretet Isten ujjlenyomata az emberen. ( Na jó, ez nem teljesen válasz a kérdésre, de egész érdekes gondolat.) Ennyi.

erröl csak az jut eszembe:
-Nincs Isten-mondta Attila
-Nincs Attila-mondta Isten

Köszi mindenkinek a választ! Még gondolkodom rajtuk. Ám azt hozzátenném, hogy egy 13 éves gyerek, nem tudja magának bemesélni. (Különben meg azt mondták, hogy születése óta megvolt - mindegy, hosszú, és inkább hagyjuk)

Aralataion: nagy részben egyet értek Veled. De szerintem a vallás nem arra szabályzat, hogy "emberekként élhessünk egymás mellett", hanem az észrevétlen hatalom szabályzata lett. Mert az elején még nem annak indult, de eltorzították. (ez a legtöbbre igaz) Talán kivétel ez alól a buddhizmus, melyet (én úgy érzem) még nem a hatalom és apénz irányít.
... Bár asszem én inkább hagyom ezt a témát, mielőtt mindenki megorrol itt rám. (amit nagyon nem szeretnék, és kötve hiszem, hogy bármely vallás célja az lenne, hogy a barátokat elválassza egymástól)

Ha nem túl nagy kérdés, akkor írja meg valaki hogy egyáltalán miért van szükség Istenekre.
Azért hogy megköszönjük neki a Jót és ráfoghassuk a Rosszat?
És ha a betegségünkben már magunk döntünk akkor az élet többi területén nem mi irányítjuk az életünket?
Akkor nincs is irányítás? Akkor meg minek figyelne ránk. Nem lehet hogy a vallás csak egy szabályzat, hogy emberekként élhessünk egymás mellett?