Gondolatok

Cicafül kérdését már én is sokszor feltettem vallásos barátaimnak. Ők mindig azt mondták, hogy Isten már nem szól bele az emberek hétköznapi életébe. Bármiért, ami a világban meg velünk történik csak mi vagyunk felelősek. ( Sokat tanulok most a betegségek és a személyiség összefüggéséről. És igenis a nátha elkapásában is fontos szerepet játszik, hogy az ember éppen milyen lelkiállapotban van. )

Nekem is főleg az egyházzal van gondom. Már többször meg akartam keresztelkedni, de mindig felrémlik, hogy annak idején azért nem keresztelt meg (ingyen!) a pap, mert a szüleimnek nem volt egyházi esküvőjük. Ugyanakkor a pápát mélységesen tisztelem, és valahol vágyom arra, hogy a katolikus egyházhoz tartozzak. De éppen azok a dolgok, amikről Darkman írt taszítanak.

Nem hiszem, hogy bárki képes lenne egy hajléktalan életét rendbehozni, ha csak nem szánja rá az összes idejét és pénzét. Én úgy érzem nekem más feladatom van. Nem tudom felvállalni, hogy befogadjak egy idegent a lakásomba. Aki képes ezt megtenni, annak legőszintébb elismerésem. Drogosokról vannak mélyebb ismereteim, és az mind azt erősíti, hogy nem lehet akaratán kívül segíteni senkinek. Hiába adsz egy drogosnak lakást, ételt, ruhát, pénzt, szerzel neki állást, nem fog egyik napról másikra visszailleszkedni a társadalomba. Minimum éveket vesz ez igénybe. De megvannak a szervezetek, akik segítenek rajtuk. Mi csak erkölcsi támogatást adhatunk, bármennyire hülyén hangzik is ez. Mindenkinek magának kell élnie a sorsát. Lehet alternatívákat kínálni, apróbb segítségeket nyújtani, de nem lehet egy ember életét megváltani.

Szerintem Isten velünk van, mindig (valahol legbelül). Csak éppen nem érezzük, főként akkor, ha bajban vagyunk.
Nem éreztétek még, hogy amikor egy gyönyörű helyen sétálsz (pl. egy erdőben), és örül a lelked, akkor nem vagy egyedül? Én igen. Nagyon jó érzés, valahogy magabiztossá tesz.

Mivel Isten velünk van, ezért nem értem, miért kell közvetítőnek lenni Isten és az ember között? Gondolok itt az egyházra. Félre ne értsetek, nem az egyház ellen vagyok, de az ember egyedül is "beszélhet" Istennel. Nem kell a pap segítsége, hiszen Isten és ember között csak így meghitt a kapcsolat. Ő úgyis mindent lát, legalábbis azt mondják a papok! 8O

Darkman írta: Ezek után kéne leírnom, amit igazából nem merek, mert szinte senki se hinné el, és mindenki felháborodna, de nem rejtegetem, kimondom hát:
mert az agydaganatról a kisgyerek maga döntött így.

Ez érdekes feltevés, már csak azért is, mert hallottam már én is ilyesmiről. Valaki addig mondogatja, hogy "egyszer agyvérzést fogok kapni", hogy valóban agyvérzést kap. Létezik ilyen. Nem véletlen, hogy azok az emberek betegszenek meg leghamarabb, akiknek nincs teljesen rendben a lelkük. (most természetesen nem náthára kell gondolni, vagy hasonló kisebb betegségekre) Nem vagyok hívő, legalábbis nem Istenben hiszek. Abban hiszek, hogy az ember (tudat alatt) valahol befolyásolja mindazt ami körülötte zajlik. És ezért nem ugrom neked Darkman, sőt, szerintem biztos, hogy mindannyian döntünk a sorsunkról, csak épp nem tudunk róla.

Cicafül írta: Nekem ezeket mind a barátok jelentik. Kézzel foghatóbb (számomra)!
De kérlek, Darkman v. valaki aki még hívő, magyarázzátok el, hogy Isten jósága meddig terjed, ha hagyja, hogy egy 13 éves kisfiú agydaganatot kapjon? Vagy csak az részesül benne, aki hisz is? (bocs, de ez kikívánkozott belőlem, mióta ez a téma felvetődött, és ezzel nem akartam megsérteni senkit, és tisztellek azért, hogy Neked ilyen erős a hited - tehát NE érts félre)

Erre nem én vagyok a legalkalmasabb válaszoló, meg nem is hozzám szólt a kérdés, de azért remélem nem baj ha én is hozzászólok.

Én úgy hiszem, itt nincs szó 'Isten hagyja'-ról. Ennyi erővel azt is kérdezhetnénk, mért halunk meg? (Sőt: egyáltalán, mért születünk meg? de ez már más téma.)

Mért kap agydaganatot egy 13 éves kisfiú? Ugyanazért, amiért egy 73 éves férfi.

Hogy Isten jósága meddig terjed: volt anno a bűnbeesés, előtte az ember JÓ volt (jobb mint a legjobb tünde). Aztán jött a kígyó, a gyümölcs és az emebr megfertőzödött a ROSSZal. De mivel Isten még ekkor is szerette az embert(annak ellenére hogy átvágták és csalódott bennük), nem pusztította el őket és nem adta őket a gonosz kezére, hanem esélyt adott nekik, hogy a gonoszságuk terhével együtt is, éljenek a világban amit még a JÓ embernek teremtett.
Vagyis ami jó, az istentől van, ami rossz, az a gonosztól. És emiatt a régi bűn miatt szenved minden ember életében- nem ugyanannyira, és sokszor nem annyit, amennyire 'joga' lenne. Ez nem igazságtalanság és Isten hagyja kérdése. Meg sokszor a szenvedés segíti hozzá az embert ahhoz, hogy jobbá váljon. Erre mondhatod, hogy najó, de az agydaganat az már sok, főleg egy gyereknek, de : a természetben ki törődik a humanitárius eszmékkel? És az emberi test is a természethez tartozik.

És mivel a keresztény tanításnak az a lényege, hogy egy isten van, mindenki hozzá tartozik, a nem hívők is- mivel ha nem hozzá tartoznának, az azt jelentené, hogy egy másik istenhez, ami ugye paradoxon. Attól, hogy nem hiszel valamiben, az még létezhet.

Bocs a belekotyogásért meg ezért a zavaros beszédért.

Cicafül írta:

Darkman írta: Nagyon sokan vannak úgy, hogy segítséget és menedéket és támaszt keresnek

Nekem ezeket mind a barátok jelentik. Kézzel foghatóbb (számomra)!
De kérlek, Darkman v. valaki aki még hívő, magyarázzátok el, hogy Isten jósága meddig terjed, ha hagyja, hogy egy 13 éves kisfiú agydaganatot kapjon? Vagy csak az részesül benne, aki hisz is? (bocs, de ez kikívánkozott belőlem, mióta ez a téma felvetődött, és ezzel nem akartam megsérteni senkit, és tisztellek azért, hogy Neked ilyen erős a hited - tehát NE érts félre)

Hát ez egy nehéz ügy, s elég furi lesz majd hallani a választ is, de próbálj egy kicsit belegondolni...
Isten jósága végtelen. Minket szeret. Nagyon. Nem is tudna másképp tenni, hiszen mi Ő vagyunk. Ő pedig mi. Vagyis: az emberek egyenlőek Istennel. Gondolj csak bele. Te miből vagy? Sejtekből. Tudod nem szeretni a sejtjeidet? Ártanál nekik szándékosan?
Valahogy így működik az isteni szeretet is, csak sokkal tudatosabban, és egynéhány szinttel feljebb, mint a sejteké
Ha így látod, és egyetértesz velem, akkor tudod, ő a világon senkinek nem akar rosszat. Hogyan is akarna, ha egyszer csak magának ártana vele? Mazoista Isten? Ki hallott már ilyet?
Tehát, amire ki akarok térni, hogy a 13 éves gyereket nem bünteti! Nem ocsárolja, és nem direkt betegítette meg. Mert annak a kisgyereknek szabad-akarata van. S azt Istenke bácsi tiszteletben tartja.

Ezek után kéne leírnom, amit igazából nem merek, mert szinte senki se hinné el, és mindenki felháborodna, de nem rejtegetem, kimondom hát:
mert az agydaganatról a kisgyerek maga döntött így.

S még mielőtt mindenki a torkomnak ugrana, gondolkodjatok el ezeken:

1. Mit mond ezzel kapcsolatban az elméd, s mit mond a szíved?

2. Honnan tudsz a saját célod felől, ha még magadat sem vagy képes megérteni?

3. Mi alapján ítélekezel Isten felől, hogyha még azt sem látod magadban, hogy te magad is isteni lény vagy?

Remélem azért segítettem valamit

üdvike

Darky

Szendi! Én is pont erre gondoltam, csak nem tudtam ilyen közérthetően megfogalmazni!
Ok nem teljesen pont erre, de a lényeggel maximálisan egyetértek!

Darkman írta: Nagyon sokan vannak úgy, hogy segítséget és menedéket és támaszt keresnek

Nekem ezeket mind a barátok jelentik. Kézzel foghatóbb (számomra)!
De kérlek, Darkman v. valaki aki még hívő, magyarázzátok el, hogy Isten jósága meddig terjed, ha hagyja, hogy egy 13 éves kisfiú agydaganatot kapjon? Vagy csak az részesül benne, aki hisz is? (bocs, de ez kikívánkozott belőlem, mióta ez a téma felvetődött, és ezzel nem akartam megsérteni senkit, és tisztellek azért, hogy Neked ilyen erős a hited - tehát NE érts félre)

Brisa írta: Yavanna: a 2. pontodhoz csak annyit tennék hozzá, hogy a misék már eleve meggyőzött emberekhez szólnak.

Itten azért én jelentkeznék

Nem hiszem, hogy a templomba csupa-csupa, már eleve meggyőzött emberke menne. Nagyon sokan vannak úgy, hogy segítséget és menedéket és támaszt keresnek, beülnek a templomba, hallgatják, és rájönnek, hogy ez nekik jó!

Végig olvastam minden hozzászólást. Most engedjétek meg, hogy elmondjam én is a véleményemet.
Hajléktalan ok problémája: Szerintem a megoldást mind a nagy célok kitűzése, és az ez irányba való erőfeszítések, mind aaz egyéni tenniakarás alkotja. De A hajléktalan változtatni akarását nagyon fontosnak tartom! (Foglalkoztam velük, tapasztalatból beszélek!) Az általam ismert, és gondozásba vettek közül mintegy 30% volt az, akinél érzékelni lehetett az akaratot. A maradéknak elég volt a pillanatnyi segítség,(étel, szálás, orvosi ellátás,stb) Ez nem jelenti azt, hogy ezt a pillanatnyi segítséget ne kellene megadni Viszont, a változni akarók között már érezni lehetett az emberi segítség hatását. Lehet, hogy alkoholista volt és ebből a szenvedélybetegségből egyedül nem tud kilábalni, de megpróbált, és kisebb-nagyobb visszaesések után elindult valami.

Svindler írta:

Darkman írta: Gondoljatok bele. Azt mondom, 30 embernek:
"Isten jó!"

Vagy ezt:

"Akkoriban, régen, még az idők kezdete előtt...

Halló

"Hat ezt egy ovodas meg lehet erdekesnek talalna, mint Isten josagarol szolo bizonyitekot, mert a meseszerusege lekotne a fantaziajat. De meg o sem latna be ez alapjan, hogy Isten JO!"

Nézd, a Szilmarilok eleje ugyanez. Mese, mégis sok mindenkit megfog és beszélünk róla és jééé, már egy új topic is nyílt Gondolatok címmel. Nem hiszem, hogy az óvoda szintjén leragadna a dolog. Akkor miért mennek oly sokan május 16-án Csillagok Háborújára? A fantasy világ olyan, mint a filozófia, meseköntösben. Egy gyereknek fogyaszthatóbb, érthetőbb, a felnőttek közül pedig sokan nem szeretik a filozofálgatást, Tolkien műveit viszont előszerettel olvassák, és gondolkodnak róla!

"Tudod en a helyedben eloszor segitenek a 30 embernek, es egyeb modon megprobalnam elnyerni a bizalmukat. Majd azt mondanam nekik: "Isten jo! Amit tettem az O akaratabol, es az o segitsegevel tettem. Minden dicseret ot illeti." Es aztan segitenek nekik legkozelebb is, ha ugy adodna. Es valahanyszor mikor csak kell es tudok. Es mikor megakarnak koszonni, mindig Istenhez iranyitanam oket, es azt kernem, cselekedjenek ok is ugy, ahogy en. De semmikepp nem akarnam rajuk eroszakolni a dolgot, ha ok nem akarjak."

Már megint ez a ráerőszakolás. Tényleg ez érződik a soraimból?

"Sem a Katolikus Egyhaz, sem mas egyhazak nem ilyen mezes-mazas szoveggel teritenek, hanem tettekkel, es komoly gondolatokkal. Elsosorban a tett beszel, es az egyhaz tudja ezt. Nem tudom Darkman, vettel-e mar reszt istentiszteleten, de en meg sohasem hallottam, hogy ilyen megkozelitessel probalkoztak volna."

A katolikus Anyaszentegyház, kérdem én, milyen tettekkel " térítenek? Térítenek? Az mi, ha nem erőszak? Hamár úgyis felhoztad. A másik dolog pedig, hogy nagyon is mézes-mázas, s egyben rémisztő is, mert feltételekhez kötött. Nagy csapda ez, és sokan beleesnek, felesleges bűntudatot okozva ezzel saját maguknak.
Igen, voltam istentiszteleten, mivel jómagam római katolikus vagyok. Nagyon szerete Istenke bácsit, Jézus evangéliumát, a Bibliát cakumpak. De az egyház módszereit nem tartom jónak. Dogmatikus, veszélyes, hátráltató. Persze papfüggő. De azokból kevés jó van...meg aztán, fura dolgokat is mondanak néha...

"Max Jehova tanui es a Krisnasok probalkoznak igy, egyreszt nem sok sikerrel, masreszt a tobbsegben visszatetszest keltve."

Te a térítésről beszélsz. Én azonban nem. Ha elmondok egy mesét, attól még nem erőszakolok meg senkit. Csupán felvetek egy témát. Aki érez benne valami igazságot, az elgondolkodik, és tovább beszélgetünk, aki nem, hát nem. Ennyi. Nincs kötődés, nincs formalitás. A formalitás megöli a szándékot és a célt. Üres mondatok, üres tettek, nem is tudom ki előtt, és kinek és minek???

" Azt hiszem van boven olyan szervezet most is a vilagon akiknek a jo/rossz peldaibol lehet tanulni. Talan korbe kellene nezni, ha ezzel akartok probalkozni."


Bizony ezt jól meg kell fontolni! Nagyon meg kell fontolni, hogy mit mond az ember. Nem szabad vádaskodni, mutogatni, erőszakoskodni, okosnak lenni...stb.
Mi csak egy út vagyunk, az ember dönt, hogy rálép-e erre az útra.

ÜDvike

Eia: ezek szerint nem tudtalak meggyőzni, hogy nem kötelező együtt élni a technikával. De...! Pont ma hallottam egy műsort a városokról, az onnan "elvándorlásról" és a visszaköltözésről. Rengetegen költöznek ki - mondjuk csak a város mellé (pl. Bp - Csobánka) - vidékre. Feltételezem ezek olyan emberkék, akik nem akarnak annyira a technikával élni. Ezt megteheted majd Te is. És megoldódik a gond. Ám a technikát akkor se rekesztheted ki az életedből teljesen. Ez a mai világ velejárója, az emberiség fejlődése. És nekem Svin az "ideális ember", aki tud TV nélkül élni, nem cigizik, gyalog jár stb. Végülis majdnem technika-mentes.
(A panelokról meg annyit, hogy lehet, hogy baromi rondák meg minden, de nagyon sok embernek biztosítanak lakást - hisz egy falucskányi ember él egy ilyen tömbben)

A hajléktalanokról: sajnos velük már nem "csak" az a baj, hogy nincs tető a fejük felett és nem tudnak mit enni, hanem, hogy teljesen elidegenedtek, a társadalom perifériájára szorultak. Vannak akik már rendesen beszélni, beszélgetni, kommunikálni sem tudnak. Félnek tőlük és ők is félnek tőlünk. És a "szövegelés", Brisa, erre lenne jó, hogy ezt a tévhitet, ember-ember közötti szakadékot megszűntessük. Hisz hiába segítesz neki fizikailag, mondjuk találsz neki munkát, ha onnan egy hónapon belül elbocsájtják, mert "nem tud viselkedni". Tehát ez egy nagyon összetett folyamat, amit mi nem igazán tudunk kezelni. Talán először kisebb dolgokkal kéne kezdenünk, és azután belevágni egy hasonló kaliberű kezdeményezésbe, miután többen (jóval többen) leszünk.

Brisa! Szerintem egy mise akkor jó, ha nem csak a meggyőzöttekhez szól! Pl ha egy vallásos szülő minden vasárnap elrángatja a templomba az 5 éves kiskölköt -aki egyelőre még alig sejt valamit a világból, nemhogy meggyőződéses keresztény lenne-, akkor célszerű, hogy az a szertartás olyan legyen, amiből a kicsi is felfog ezt-azt!
Persze lehet, hogy hülyeséget írok, most hogy így átgondolom tényleg nem nagyon értheti egy gyerek! De az is igaz, hogy az egyik uncsitesóm kb 12 évesen szeretett bele a vallásba, jövőre diplomázik, pap lesz ha minden igaz! Kicsit összezavartam magam....Vagy mégsem?

Ok az inflációról én sem tudok túl sokat, a közgáz sose volt az erősségem!

Szvsz.= szerény véleményem szerint

Yavanna: a 2. pontodhoz csak annyit tennék hozzá, hogy a misék már eleve meggyőzött emberekhez szólnak.

A hajléktanság és az egyéb tényezők összefüggésében biztos igazad van. Azonban ha ilyen témákat kezdünk el boncolgatni, akkor eljutunk oda, hogy minden fáradozásunk hiábavaló, mert az inflációt speciel nem tudjuk irányítani. Viszont esetleg egyetlen egy (vagy néhány) ember életét igen. Ez már ugye nem tűnik annyira reménytelennek.
Bár ha elkezdünk a konkrétumokról beszélgetni, hogy hol lakjon a hajléktalan, meg miből financírozzuk, és egyébként is kinek ajáljuk fel a lehetőséget, akkor már a reménytelenség nincs is olyan messze. Mert ehhez bátorság, erő, akarat, bizalom, hit és némi anyagi fedezet is szükséges lenne...

(Árulja már el nekem valaki, minek a rövidítése az szvsz. Képtelen vagyok rájönni... )

Ugye, ugye, ugye! Kissé fáradt vagyok, látszik ugye?

Szó esett itt a hajléktalanságról! Nos ezzel szoros kapcsolatban áll ugye a munkanélküliség! A munkanélküliséggel pedig az infláció!
Sekélyes közgáz ismereteim szerint ez utóbbi kettő mértéke fordítottan arányos egymással! Azaz: Minél kisebb a munkanélküliség aránya, annál nagyobb az inflációé! Ha meg ugye nő az infláció, akkor egyrészt ugye szívja a fogát a jónép, másrészt a drágulás miatt újabb munkahelyek szűnnek meg! Újabb ördögi kör!

Svin' írta:

1.) Hat ezt egy ovodas meg lehet erdekesnek talalna, mint Isten josagarol szolo bizonyitekot, mert a meseszerusege lekotne a fantaziajat. De meg o sem latna be ez alapjan, hogy Isten JO!

2.) Sem a Katolikus Egyhaz, sem mas egyhazak nem ilyen mezes-mazas szoveggel teritenek, hanem tettekkel, es komoly gondolatokkal.

3.) Max Jehova tanui es a Krisnasok probalkoznak igy, egyreszt nem sok sikerrel, masreszt a tobbsegben visszatetszest keltve.

Hát nem tudom, de a fent említett dolgokkal nem teljesen értek egyet!

1.) Kérdem én MIÉRT? Szerintem ehez csak egy kis fantáziára van szükség. Az egész olyan mint egy allegória! Lehet, hogy tévedek, de szerintem az, aki ilyen szépséget kelt életre illetve aki így bánik "elvágyódó gyermekeivel" az nem lehet rossz! Vagy igen?

2.) Hát én végigültem 1-2 misét, de szerintem pl egy példabeszédnél kevés "mézes-mázas"-abb szöveg van! És pontosan, ogy ezzel "terítenek", Így teszik érthetővé és vonzóvá (már akinek) a lényeget!

3.) Ebben a kérdésben Jehova tanúi és a Krisnások sem különböznek a keresztényektől! Ők is ugyanúgy "eladják" a mondanivalójukat, csak talán a módszer más egy kicsit! Hogy ez kiben milyen érzéseket ébreszt, az ugye szubjektív. Ámde pont ebből a 2 "szektából" van két ismerősöm akik mindketten abszolút kedves - rendes - jószándékú emberek! Mit ne mondjak, egyes keresztények tanulhatnának tőlük!

( A félreértések elkerülése végett: Nem vagyok sem krisnás, sem Jehova tanúja, sem hithű keresztény! De ateista sem!)


[/b]

Rengeteget írtatok! nem is tudom, hogyan fog menni,m jűh kifejtsem, h mit is gondolok....
Tehát:
Hajléktalanok:
nekik hiába magyarázzuk, h Tolkien így meg úgy, meg Isten így meg úgy, őt ez nem nagyon fogja érdekeleni. persze van a kivétel. enni, állást vállalni, förödni...eltartani a családot, márha egyáltalán van ilyen. ezek lenneének azok a dolgok, amikre vágynak...és mi ezt...? hogyan tudjuk megadni...? ez az egész dolog a hajléktalanság a piacgazdaság velejárója...sajnos, és ez ellen csak úgy tudunk segíteni ha ÖSSZEFOGUNK!
vallások:
szvsz ennek semmi köze az egészhez...h Isten jó, és Svindler, amit írt, h:
" Tudod en a helyedben eloszor segitenek a 30 embernek, es egyeb modon megprobalnam elnyerni a bizalmukat. Majd azt mondanam nekik: "Isten jo! Amit tettem az O akaratabol, es az o segitsegevel tettem. Minden dicseret ot illeti." Es aztan segitenek nekik legkozelebb is, ha ugy adodna. Es valahanyszor mikor csak kell es tudok. Es mikor megakarnak koszonni, mindig Istenhez iranyitanam oket, es azt kernem, cselekedjenek ok is ugy, ahogy en. De semmikepp nem akarnam rajuk eroszakolni a dolgot, ha ok nem akarjak"[/i]
ez is nagyon valahogy....nem tudok értelmes szót találni ide! ...valahogy...másképp mondom: vegyük azut, h ez a 30 ember nem hisz Istenben... és Svindler utolsó mondata ezt nagyon jól jellemzi: az, amit kinagyítottam! bocs, ha megsértettem ezzel valakit, de szvsz bármilyen vallásnak semmi köze az egészhez! legyen az hindu keresztény zsidó katolikus... de lehet,. h csak én értelmeztem félre ezt az egészet! és ti nem így értettétek. a fontos az, h együtt tegyünk ezekért a dolgokért! együtt! bármilyen legyen a másik...lehet, h valaki közölünk nem hisz Istenben(én sem...) de ez nem változtat semmin! együtt kell tennünk ezt! együtt segíteni másokon,akiket nem ismerünk és azokon embereken is akikkel találkozunk nap, mint nap.
ezzel nem akartam senkit megbántani! mindenkinek tisztelem a vallását, legyen az akármilyen, és bocs, h ennyire eltétem a témától,
megminden!
technika:
senki sem kénytelen együtt élni a technikával,ha nem akar.
szvsz!

Darkman írta: Kedves n8n !

Leveleddel teljesen egyetértel, én is valami ilyesmire gondoltam )) Nevezhetjük hippinek is, az Új Kor Hippi Mozgalmának
Nagy harc lesz. Ó, de még mekkora. Mekkora, te jó Ég.

De nem baj. Sokan vagyunk. Csak szétszórva.Amint beindul az MTT, máris többen leszünk ))

EZ AZ!! *n8n mostan boldog ám de nagyon!*

Darkman írta: Gondoljatok bele. Azt mondom, 30 embernek:
"Isten jó!"

Vagy ezt:

"Akkoriban, régen, még az idők kezdete előtt...

Hat ezt egy ovodas meg lehet erdekesnek talalna, mint Isten josagarol szolo bizonyitekot, mert a meseszerusege lekotne a fantaziajat. De meg o sem latna be ez alapjan, hogy Isten JO!

Tudod en a helyedben eloszor segitenek a 30 embernek, es egyeb modon megprobalnam elnyerni a bizalmukat. Majd azt mondanam nekik: "Isten jo! Amit tettem az O akaratabol, es az o segitsegevel tettem. Minden dicseret ot illeti." Es aztan segitenek nekik legkozelebb is, ha ugy adodna. Es valahanyszor mikor csak kell es tudok. Es mikor megakarnak koszonni, mindig Istenhez iranyitanam oket, es azt kernem, cselekedjenek ok is ugy, ahogy en. De semmikepp nem akarnam rajuk eroszakolni a dolgot, ha ok nem akarjak.

Sem a Katolikus Egyhaz, sem mas egyhazak nem ilyen mezes-mazas szoveggel teritenek, hanem tettekkel, es komoly gondolatokkal. Elsosorban a tett beszel, es az egyhaz tudja ezt. Nem tudom Darkman, vettel-e mar reszt istentiszteleten, de en meg sohasem hallottam, hogy ilyen megkozelitessel probalkoztak volna.
Max Jehova tanui es a Krisnasok probalkoznak igy, egyreszt nem sok sikerrel, masreszt a tobbsegben visszatetszest keltve.

Azt hiszem van boven olyan szervezet most is a vilagon akiknek a jo/rossz peldaibol lehet tanulni. Talan korbe kellene nezni, ha ezzel akartok probalkozni.

Most egy 'régi' téma (csakazértismégvanmondanivalóm:) )

Cicafül írta:

Eia írta:
És akiknél van technikai fejlődés azokat nem fosztják meg a választástól?
Kénytelenek a technikával együttélni.

Eia: szerintem nem.

Szerintem viszont igen. Én pl. sokkal szívesebben élnék kevesebb 'technikával', mert pl a panelbörtönben bezártságérzetem van. Ha kimegyek az utcára, akkor meg az a baj. "Érzem a levegőben." -mondaná Szilszakáll. És igaza van. Nagyon szennyezett. (Nem térek el a témától) És miért? Mert használjuk a 'technikát' . Ezért hívom én (többek között ezért) áldott átoknak.

Most vagy én nem írok magyarul, vagy ti nem akarjátok megérteni, amit mondok.

Én pont nem azt mondom, hogy osztogassunk ingyenkaját a hajléktalanoknak! Mert ez tényleg csak átmenetileg segít rajtuk. Ahhoz, hogy a segítség valóban segítség legyen, nemcsak az illető gyomrát kell egyszer megtölteni! Ehhez ki kell emelni az 'ördögi körből', munkához kell jutatni, aminek révén már önellátóvá tud válni szép fokozatosan. Új emberekkel ismerkedik meg, családja lesz (esetleg a saját családját vissza tudja kapni) és remélhetőleg boldog is lesz. Mert ez az ember igenis minden apróságnak örülni fog, ő értékelni fogja a boldogságot, a kényelmet stb. Ugyanakkor - remélhetőleg - érzékeny lesz a hajléktalanok problémái iránt. Látott egy mintát, ami rajta segített és esetleg ő is segíteni fog. És így beindulhat egyfajta körforgás, ami már egyátalán nem 'ördögi'. És ha nemcsak egy hajléktalanon tudnánk segíteni, akkor több ember lesz, aki segíthet a későbbiekben... Tudjátok, a kisfiú filozófiája köszön itt ránk.
Lehet, hogy így nem tudjuk az egész világot megmenteni, de sok embernek tudnánk segíteni. És ez a sok ember még több embernek segíthet, és így esetleg bekövetkezhet az áhított társadalmi változás is.

Én nem értek egyet veletek. Szerintem szövegeléssel csak keveset lehet elérni és csak nagyon lassan. Annyira lassan, hogy egyetlen egy emberen sem lehet segíteni, legfeljebb csak nagy sokára. (Azért megnézném Darkman hajléktalanját, hogy él-e még, illetve hogyan él.)
Én már nagyon sok 'hegyibeszédet' hallottam, olvastam is jó pár könyvet, láttam ismeretterjesztő és dokumentum filmeket és különböző előadásokat is hallottam a környezetvédelemről és másról. Ennek ellenére itthon pl. nem gyűjtjük szelektíven a szemetet, csomó műanyagflakont veszünk és dobunk ki, s ha lehet, akkor autóval közlekedünk stb. stb.
Jó példa a szövegelés 'hatásosságára' az autómentes világnap. Teljes érdektelenségbe fulladt. És nem csak ez az egy.
Ami meg Petőfit illeti, én egy picit másképp gondolkozok róla.

Én a pszichológusságomat is úgy képzelem el, hogy segítek életem során (jó)néhány gyereken, tanáron. És ők, ill. a családtagjaik mesélni fognak másoknak rólam és a munkámról, aminek révén egyre több ember fogja belátni, hogy a pszichológus mégsem hülye vagy buggyant, hanem tényleg segíthet a problémák megoldásában. És ha azt vesszük, hogy egy pszichológushoz hány páciens jut el, és hány pszichológus van az országban (még sajnos nem elég), akkor rövidesen várhatjuk, hogy a pszichológusok megítélése kedvezőbb lesz (ennek jelei egyébként már ma is mutatkoznak). És így még több emberen segíthetünk... és íme itt az 'angyali kör'.
És most képzeljétek el, ha ezt az eredményt 'szövegeléssel' akarnák elérni... Biztos vagyok benne, hogy most nem tartanánk itt.

Amúgy valószínüleg a kettő között van az aranyút. Egyszerre kell 'szövegelni' és fizikailag segíteni másokon. A két tűz között esetleg eléri az emberiség a kívánatos ropogós, piros színt.

Nekem a "szép, új világ"-ról kicsit más jut eszembe.
Aki nem ismerné, ajánlom figyelmébe a sci-fi irodalom messze egyik legmeghatározóbb regényét Aldous Huxley tollából. A címe: Szép, új világ (Brawe, new world - Shakespeare Vihar című darabjából vett idézet).

A technika szuperjó, tényleg, s nagyon örülük neki, hogy ma mát itt tartunk A gond csak az, hogy mi még nem nőttünk fel hozzá. Vannak elképzeléseink, vannak terveink, egyesek a természet meghódítását tűzik ki célnak, mások inkább az alkalmazkodást...a mi feladatunk, hogy a tolkien adta világgal, hozzáfűzve a saját gondolatainkat, megpróbáljuk hirdetni a szép új világ fogalmát
Szépen, nyugisan, toleránsan...semmi pánik, hiszen az Élet Szép

pusszancs nektek

Darky

Sziasztok

A hajléktalanság problémájával az a gond, hogy nehezen kezelhető. Mert ugyan vannak menhelyek, ingyen étel-ital miegymás, de hasonlít a helyzet ahhoz, hogy Józsefvárosban van térfigyelő-rendszer, s ezzel csökkent a bűnözés. Ez így igaz. A bűnözés azonban nem csökkent. Ugyanakkora maradt, csak áttevődött máshova. A tüneteket kezelni kell, de végső megoldást csak a gyökeres változtatás nyújtja. Szerintem egy egész generációnak kell elöregednie ahhoz, hogy ne legyenek többé ilyen nagy számban hajléktalanok...

Úgy érzem, nagyon nehéz dolgom van, amikor ennyi elgondolkodtató hozzászólás után akarom elmondani, én mit gondolok. De azért megpróbálom.

Yavannával értek egyet abban, hogy nem feltétlenül csak a közvetlen, kézzelfogható segitséggel lehet jobbitani a dolgokon. Nagyon fontosnak tartom, hogy a társadalmi hozzáállás változzon meg valamennyire. Ez persze iszonytatóan nagy feladat, de azt hiszem muszály a legnagyobb feladatot kitüznünk magunk elé, mert igy van csak esélyünk arra, hogy egy kis hatást elérjünk. Idézném Petőfi sorait, amit hatodikas koromban irtam mottónak az irodalomfüzetembe ( hülyének is nézett mindenki ):
Minden szivverésem egy-egy imádság a világ szabadságáért.
Nem vagyok biztos, hogy teljesen pontos az idézet. ( Régen voltam hatodikas ) Mindenesetre a lényeg az, hogy Petőfi is a világszabadságot választotta mottójául, noha nyilván nem az amerikai rabszolgák felszabaditása volt a célja. Ezzel viszont annyit elért, hogy egy kis nép, az ő népe, ha egy rövid időre is, de szabadnak érezte magát.
Ha már mi ilyen "mozgalomban" gondolkodunk, akkor nagy célokat kell kitűzni. Egyenként mind tehetünk valamit, de azzal csak nagyon kis hatást érhetünk el. Én is azért lettem, leszek pszichológus, mert igy segithetek néhány emberen.
Szerintem egyáltalán nem kell belenyugodni abba, hogy ilyen a mostani társadalom. Az elmúlt korok problémái már megoldódtak, a mostani korban azonban ugyanolyan súlyos problémák vannak. Nem éhezés, meg járványok, hanem a már közhelyessé vált elidegenedés, a társadalmi különbségek növekedése.
Ami a technikát illeti: Az ember evolúciós kialakulása évmilliókat vett igénybe, az elmúlt néhány évszázadban viszont olyan mértékű fejlődés történt, ami túl gyors az evolúciónak. Sok probléma ebből származik.

Húha Brisa! most nem vagyok benne egészen biztos, hogy jól értem-e a mondanivalódat!
Mindenesetre ha arra gondolsz, amire gondolom, hogy gondolsz , akkor:

Abban én is egyetértek, hogy embereket akaratuk ellenére nem lehet boldoggá tenni! Ez tiszta ügy! (lásd tegnapi 2. bejegyzésemet!)
Csak szvsz. az a gond, hogy sokan pont azért siklanak el az ilyen gondolatok fölött -mint ahogy azt te is írtad- mert alapvető gondjaik vannak! Azokat pedig nem lehet ételosztással megoldani! (Pontosabban lehet, de csak átmenetileg!) Ez csak úgy oldható meg, ha a társadalom is megváltozik! Pl egy megfelelően működő politikai rendszerben! De persze, hogy az milyen, azt még ugye Madách sem tudta!
Szóval ha az emberek ilyen jellegű gondjait valahogyan kezelni lehetne, akkor talán több megértésre lelnének az um. eszmék a körükben! Ahoz azonban, hogy ide eljussunk a társadalomnak (pontosabban az egyes embereknek) kellene változniuk!
Tehát ez sajna egy ördögi kör! Ki innen, ki onnan közelít és próbál meg segíteni! De akárhogyan is, a lényeg az, hogy PRÓBÁL!
Te is én is ezt tesszük a magunk módján és ez JÓ!
Aki így, vagy úgy segíteni próbál az mind hasznos dolgot tesz!

De persze ne hidd, hogy én nem tartom fontosnak a személyes, közvetlen, kézzelfogható segítségnyújtást! Az is roppant fontos én is próbálkoztam már ilyesmivel (ha lehet ezt egyáltalán így mondani), de mióta volt pár rossz élményem, azóta óvatos vagyok!

Svindler írta: Annak az eremnek aminek az egyik oldala az, hogy Ti nem szeretitek, hogy masok nap mint nap megprobalnak lerangatni bennetek, es ezt szova teszik, a masik oldalan ott van, hogy Ti kozben mindenkit felragadnatok, pedig lehet o nem is akarja.
A vilagot "akarata ellenere boldogga eroszakolni" (Nagy Fero utan szabadon ) megiscsak eroszak. Eloszor talan meg kellene kerdezni, akarja-e.

Svin mostanában csupa bölcsességet ír.

Szóval Yavanna, a segítőszándék sokszor meghal a fent említett okok miatt. Segíteni csak annak lehet, aki akarja. Ez tény. És ez ellen nem sokat lehet tenni. Én is tapasztaltam már. És olyan is volt, amikor én álltam ellen a segítőszándéknak.

Maslow szerint az önmegvalósító emberekre a következők jellemzőek:
- A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól tűrik a bizonytalanságot.
- Olyannak fogadják el magukat és másokat, amilyenek.
- Spontán módon gondolkodnak és viselkednek.
- Inkább a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak.
- Jó humorérzékük van.
- Kreatívak.
- Törődnek az emberiség jólétével.
- Mélyen átélik az élet alapélményeit.
- Erős és kielégítő kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint sok emberrel.
- Objektív nézőpontból képesek az életre tekinteni.

Hogy kik rendelkeztek ezekkel a tulajdonságokkal Maslow szerint? Pl.: Spinoza, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln, Jane Adams, Albert Eistein, Eleanor Roosvelt.
(Nem nehéz ebből a névsorból kitalálni Maslow nemzetiségét...)

Brisa! Lehetséges, hogy igazságod van!
Innen is el lehet indulni és ha az illető tényleg segít egy másik rászorulton akkor működhet a dolog! Mint pl Darkman esetében is! De sajni a tapasztalataim nem ebbe az irányba mutatnak! Soxor ráfaragtam már a segítőkészségemre! Ettől még próbálok bízni, de hát nagyon nehéz! Néha magamat is meg kell győznöm, hogy van értelme!
Ha viszont az ember mindezt a másik irányból próbálná kezelni, talán kiküszöbölhetőek lennének a társadalmi szakadékok! Részben ezért is mentem jogra!
Ok Ok tudom hogy idealista vagyok, de talán nem én egyedül!