Thingol - Beszélgetések

Ankalimon írta: Feleim...

Mit szólnátok ha csinálnánk egy hivatalos Thingol talit. Mondjuk augusztus utolsó hetében.

Jó ez az időpont?

Brisa írta:

Erda niire (Area) írta: ok, akkor most feltenném a költői kérdést: mir jók azok a 'J' betűk az írásokbaaan????

Kacsintás:

In medias res... J
Talán a mi csapatunkban volt a legtöbb új, mégis már a fórumon úgy tűnt, mindenki nagyon örül, hogy ebbe a csapatba került, hiszen sokan bejelöltük egymást a kérdőívben is. Az mindenesetre biztos, hogy mi voltunk/vagyunk a legbőbeszédűbb csapat. J Azonban sok olyan lelkes ember is akadt köztünk, aki kendőt hímzett vagy gyöngynyakláncot készített csapatjelvényül már előre, és a sok címertervből alig tudtunk választani.
Már a vonaton összeverődött egy Thingolos különítmény, és később is szinte mindig volt egy kisebb-nagyobb spontán csoportosulás, akármit csináltunk.
Az első „csoportterápián” különféle ismerkedős játékokkal tanultuk meg egymás nevét, de már otthon készülnünk kellett rá: mindenki hozott három tárgyat, ami eddigi élete során fontos volt neki, és/vagy ami alapján be tudja mutatni magát. Dalos-táncos tündenéphez méltón hárman hoztunk furulyát erre a játékra, és itt jegyezném meg, hogy a Hárfa Rend tánc szekciójának felét mi tettük ki. J Arra már ezen az első alkalmon rájöttünk, hogy az együtt hülyülés menni fog… J
Az első napokban, amíg meg nem tudtuk az előadásunk témáját, szinte csak a pólófestés volt a közös program. Egyáltalán nem irigyeltük azokat, akik előre rávasaltatták a pólójukra a címerüket, mert bár nem egyszerre mindenki festett, ez mégis egy közös program volt, és festés mellett kiválóan lehet beszélgetni. J
Aztán megtudtuk a témánkat: összetartozás. Nem volt könnyű dolgunk, mert Doriath fő története (pl. Beren és Lúthien) a keretjáték ideje után zajlott, eddig meglehetősen elzárkózva éltek a szürketündék. Végül nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, és Melian jövőbelátását felhasználva Beren és Lúthien találkozását még beletettük a darabba. Na de ne szaladjunk ennyire előre, ezt még sok munka előzte meg. Először teljes csapatos ötletelés volt, és megbeszéltük ki mit csinál. Egy kis csoport éjszakába nyúlóan a színdarabot írta, sajnos a folyton cserélődő szerzőgárda, az ezerféle ötlet és a dilemma, hogy mennyire a történelmet kövessük és mennyire csak az összetartozást erősítő motívumokat emeljünk ki, jelentősen megnehezítette a dolgunkat.
Először szerencsésnek tűnt, hogy pont a kőszegi kirándulás estéjére volt tervezve az előadásunk, mondván hogy előttünk az egész nap, senki nem akar majd lezavarni a színpadról. Azonban ez a hosszú próba mindenkit megviselt, a végére idegesek és fáradtak lettünk. Ráadásul a tünctánc alig állt valahol, mert a színdarab és a tánc külön-külön is olyan hosszú lett, hogy önmagában is megállta volna a helyét (najó a tánc kis szöveggel mint tavaly a hobbitbarátok előadása). Az esőnek és a Beorosok csúszó előadásának hála lett egy plussz napunk.
A próba utáni este sok fáradt, szomorkás Thingolos punnyadt szerteszét a ház körül, de a hamarosan kialakuló nagy frizbicsata sokunk fejéből kifújta a fáradtságot, így a csapat egy része már felvidulva ment le az aznap esti előadást megnézni. Utána spontán csapattali alakult ki a játszótéren, ahol megtanultuk végre rendesen a himnuszunkat, sőt! Ha akadt még közöttünk fáradt, az is fellelkesült, ekkor találtuk ki, hogy ezt ám kánonban is lehet énekelni, meg tapssal is, és hatalmas éneklést csaptunk. Ekkor éreztük először úgy, hogy igazi csapat lettünk. Mikor felszabadult a kapolcsiak után a színpad, egy jó hangulatú táncpróbánk is volt még a sötétben, ahol sok nem-táncos is ott maradt. Összességében valószínűleg az egész csapatnak jól zárult a nap.
A hosszú próba után megegyeztünk, hogy másnap már nem fogjuk elpróbálni a darabot, max. kétszer a zenével. Így is lett. Az előadás előtt izgatott lett a hangulat, főleg a sok tünc-lány rendezgette egymás külsejét sokáig. J Amikor vége lett, és lementünk kört alkotni, már felszabadult volt az éneklés, és nagy diadalérzet volt, hogy így fellekesítettük a többieket is, és cucuje lett a vége. Úgy éreztük, nem csak előadtuk az összetartozást, de mi magunk is összetartó, igazi csapat lettünk. Este nagy csapatbulit tartottunk, lembassal és miruvorral. Talán mindenki úgy érezte, hogy ezért az estéért megérte minden fáradtság. Ankalimon, a bölcsünk javasolt egy játékot, de mivel figyelmeztetett, hogy komoly játék, közfelkiáltással másnapra halasztottuk.
Így hát másnap testületileg levonultunk a színpadhoz, és megkezdtük a játékot, melynek neve: gyertyás beszélgetés. Az összes szabályt nem sorolom fel, a legfontosabb, hogy aki maga elé veszi a gyertyát, csak az beszélhet, és csak egyes szám első személyben. A kiinduló téma természetesen az előadásunk és a felkészülés volt, de kitértünk szinte minden a táborral vagy a csapattal, a kialakult ismeretségekkel, barátságokkal kapcsolatos dologra. És sokan voltunk igen aktívak, de mindenki legalább egyszer megszólalt. Már ott kiderült, hogy talán mindenkinek nagyon tetszett ez a játék. J
Másnap volt a pohárnokságunk, és kulturált tündékhez illő tálalást adtunk végre. Mindenki lelkesen segített.
Aztán a következő napi zászlófelvonásra és tűzátvételre „készültünk”, ha készülésnek lehet nevezni azt a negyed óra jó hangulatú ötletelést és gyaloggalop-próbát. Kedvenceink a rózsaszín, hatalmas tüncfülek voltak. Talán kicsit szerencsétlenül jött ki, hogy pont az embernépek komoly esküje előtt mi humorosra vettük, de mi élveztük és ez a fő. J
Utolsó előtti nap, az akadályversenyre vagy mire való indulás előtt pár szürketünc agyában megszületett a gondolat, hogy a Hej Dunáról fúj a szélt is át lehetne írni. Nosza neki is kezdtünk, és egyre többen és többen írtuk az Anduinról fúj a szélt, még útközben is, sok-sok versszakot. Jó csapatösszetartással a feladatokat is vidáman megoldottuk. Aztán délután Haleth népével összefogva alkottuk a derékhadat a Morgoth elleni (szám)háborúban. Sajnos ezalatt Brisa hazament. L
Utolsó délelőtt búcsúzó csapattalit tartottunk, és alig tudtunk elválni. Sok barátság alakult ki a csapaton belül (meg persze kívül is de az egy másik történet), ami remélhetőleg összetartja majd a közösséget. Nem érhet véget ilyen egyszerűen. Még biztos találkozunk mindannyian.