Törpök követei - Beszélgetések

A folklórműsor meséje (beteszem a humorba is)
Miért is lettek a törpök zárkózottak?

A boldogult óidőkben, a Korok hajnalán a törpök népe még nyílt volt és vendégszerető.
Nagy lakomákat tartottak a kedves vendégek tiszteletére, hordókban állt a sör amelyet pintben mértek, az asztalok roskadoztak minden földi jótól, s együtt énekelték a régi dalokat a vendégekkel.
De egy szép napon mikor a régi törp munkások hosszú és kimerítő munka után hazatévedtek kies lakukba, bosszantó dolgokra lettek figyelmesek.
Egy ismeretlen, ám láthatóan mind méretben mind ügyetlenségben őket messze felülmúló egyén beleevett a levesükbe, ivott a poharukból, használta az eredeti Khazad-din márkájú ithildin kijelzős kandallójukat, és belefeküdt a multifunkcionális cseppkőmintás ágyukba. Amint nagy nehezen felébresztették a betolakodót csak annyit mondott, a sötétben megijedt valamitől odakint és kénytelen volt bemenekülni ide. S mivel úgy tudta, a törpök vendégszeretők, nyugodtan használta készleteiket.
A hős bányászok döbbenten álltak az eset előtt, de mivel – akkor még - valóban vendégszeretőek voltak, elnézték az idegennek a tetteit. Ám az idegen – egyébként nőnemű lény – tovább óhajtott maradni, rossz családi körülményekre hivatkozva.
Hosszú időn át használta ki bármiféle viszonzás nélkül a törpöket e hosszú sötét hajú fehér bőrű tünde leány. Majd egy napon sajnálatos módon elhalálozott.
A törpök látván a szép halott lányt, megalkották életük főművét. A Kristálykoporsót. Gyönyörű fényes, koporsó volt, melyben szépen feküdt a leányzó, haja mint az ében, bőre mint a hó, ajkai mint a rózsa. A két szépség kiegészítette egymást és együttes ragyogásuk felülmúlt minden addigi és azóta készült dolgot. A törpök naponta kijártak hozzá, megcsodálták művűket. Egy napon a semmiből feltűnt egy ifjú, magát Berennek nevező fickó. Meglátta a tündelányt, ahogy a koporsóban fekszik és teljesen beleszeretett. Fogta és elvitte magával. A törpök azóta is siratják a csodálatra méltó művet, amely így gyakorlatilag megsemmisült.
A tündék pedig azóta is mesélik Beren és Lúthien nagy szerelmének történetét, a fenti epizódot – rájuk oly jellemző módon – erősen hanyagolva.

Hát így lettek a törpök mogorvák és zárkózottak.