Versek

meztelencsigusz: én méééélyen egyetértek az első verseiddel. Kár, hogy nincs mondanivalójuk még szerinted sem. A szerelmes viszont nagyon szép. Remélem, még mindig gyakorlod ezt a szép tevékenységet. A Teremtő iszonyat jó. Nem ismerem ezt a mitológiát, tehát még jobban megfogott, mert új volt. A stílusa, az egész... mintha tényleg egy bárd mesélné. Gratu.
Jacopo: a hangulat ismerős, tegnap 4 órán keresztül rohangáltam a városban. És nem volt az utcán felejtett kabátom.
Szofi: Hangulatában hasonlít az örök kedvencem, Enya Exile-jéhez.
Hűvös-nyugodt a tél,mint tiszta forrás, csodálatos. Látom, hallom.

Ne sírj kedves, maradj ugyanaz,
Ne sírj kedves, sírok én is veled.
Vége van, látod elmúlt mindenünk,
Fénybe térünk és csókot adok neked.


Nyisd fel, nyisd fel a szemed,
Engedd, hogy elrepüljek veled.

Rám nem hat senkinek varázsa,
Engem nem köt gúzsba hűség.
Szerelmem minden cseppje másé,
S naponta másé a keserűség.

Ne sírj kedves, én már nem tudok.
Ne sírj kedves, így leszünk: angyalok.

Énbennem nincsen fáradt gyász,
Énbennem kihalt a szánalom,
Nekem nem drága a múlt,
Csak hogy sírsz, egyedül azt fájlalom.

Csak fény, az folyjon szemedből,
Csak láss, és szív legyen terhedből.

Ne sírj kedves, nem mondom a neved,
Ringat, ringat az álomfolyó,
Megjegyzem az emlékeid, tudod,
Keserűn hánykódó ítélet-hajó.

Én elaludtam, s te keltenél fel,
Én álmodom, és látom, egyszer mivé leszel.

Ébredj fel kedvesem, ne sírj,
Álmodban nem minden igaz,
Ne sírj többé, nekem el kell mennem,
S két szemed derűje lesz nekem a vigasz.

Ne sírj kedves, az álom elhagyott,
Én is elmegyek, mert rég halott vagyok.

Teremtu



Összegyűltek az angyalok,
Kik teremtették a sorsot,
Teremtették az országot,
Mely összetart egy igaz családot
Négy világszféra urai Ők
S kimondták a törvényt,
Mely alárendelte az időt

De ti igigik, kik gyűlöltétek az embert
Megvetve, a Föld porába taposva,
Nem volna ma himnusz,
Mely elvisz a mennyek országaiba
Nem élhetne ma a földi nép
Ha Ti teljesítitek az igét

Akkorában éltek még jámbor emberek
Kiknek méltóságukat ismerni, ma még nem lehet
Egybemosódtak az égtájak,
Minden virágba öltözött
S a felsőbb világok kapuja előtt,
Némán őrködött

A menny kapuit, hét bölcs őrizte,
Ruházatuk pompásan van díszítve,
Nem ismerem tudásukat,
De nem hagyták hanyatlásunkat
S múlt az idő itt a Földön
S elmenék az Igigik
De a korona, a jogar, a pásztorbot,
Az égben hever még

Ott hever Anu zsámolya mellett
Ő és Istár a város pásztora
Pillantása nagy tereket kutatva
Az ég sem volt egyedül vala
Mert Enlil ügyelt rá,
Mint fiára a jó anya

S eljött a nap midőn leszállt, az égi királyság,
S lerakván a város alapjait,
Megtervezvén annak kőlapjait
Az emberek városa lett
Egy meleg puha fészek
A nép királyt kapott,
S elkezdődött az ítélet

Óh építőmester Etana
Tied a dicsőség, mert kezedben a pálca
S száll a keselyű a város fölött
Az emberek szívébe, melegség költözött
A kígyó is itt van már
Sziszeg, de nem kap meg senkit
S ők ketten elindultak az új világba

Esküt kötettek ők, hogy együtt maradnak
Hős, vagy óh fénylő Samas
Te látod! S ha az esküt megszegnék,
Lesújt rájuk átkod
Tanú erre a föld, melyben a mag megterem,
S tanú az ég is melyben nincs gyötrelem

Múlt az idő, s fiuk született
Ám a keselyű hamar bűnbe esett
Elragadván a kígyó fiait,
Megetetve vele sajátjait
Bűn mi elemészt…

A nap az ég közepén járt,
Mikor a kígyó meglátogatta otthonát,
Eljutván a fészke pereméig,
Nem találta kicsinyeit
A kígyó sírni kezdett
Sírt s gyászolta gyermekeit

Ám ijedtségből felocsudván
Samashoz hangosan kiáltván:
Halljad, Uram velem mi történt!
A keselyű megszegvén esküjét
S elragadta kicsinyeim,
Hogy húsából egyék…

Samas, óh Istenem! Kérlek Tégedet
Bosszuld meg az ily cselekedetet
Mert hálód a föld, s csapdáid az ég,
S nincs ki, elbújjék előled,
Mert ismersz mindent
Te vagy a közel és a messzeség

S szólott Samas a kígyóhoz
Elmodá neki mit tegyen
Hogy a keselyűn a bosszú átka legyen
S hogy mi történt ezután
Az igazság kulcsát keresed?
Mert ha igen elárulom Nevemet

Mert a folytatás magasztos
Leld meg, hogy megismerd az illatot
Elárulom neked, hogy ez a legenda nem,
Most született
Általam formálódott ujjá
De még így sem ismered

Etana legendája ez, mely egy nagy eposz
S ha megkeresed te is, folytathatod
Mélyen bezártam a szívembe
S átadtam a megismerés kulcsát, a kezedbe

Vándor


Éjféli vándor! Ki vagy Te?
S honnan jössz?
Fekete csuklyád alatt,
Csak sejteni lehet körvonaladat
Az utcák üresek, a terek is némák,
Leszállt már a köd is
S a kikötőben énekelnek a békák

Valaki követ, sejteni lehet lépteit
A morajló csöndben, látom árnyait
A hajó lassan ring a vízben,
Én csak haladok
Ki vagy Te? Éjféli vándort!

Néma város, néma élet,
Itt nem beszélnek a falak
Sejtetik a jövőt, mely áthatja az erőt
Egyre erősebben hallom lépteid
S bőrömön érzem, akaratod érintéseit,
Ahogyan végigfut rajtam a hideg
Te csak jössz, és nem hátrálsz

Titok, melynek nem lelem kulcsát,
Odafenn a hegyen már meggyújtották a máglyát.
A sötétben látni vélem, apró fények de szépek
Mert egy s mégis más,
Nekem ki hozza el a tudást?

Talán Te! Éjféli vándor?
Kit nem ismerek, ki úgy jársz köztünk,
Mint az atlantiszi istenek
Nem félek tőled, mert nem lehet,
Hogy Te légy, ki kioltsa lelkemet.

Fenn a hegyen nagy a móka,
Az emberek kikkel, szembeszállni nem lehet!
Igazságot követelve, méltón hirdetik,
Hogy egy fekete angyal érkezik
Fájdalom van a szívemben
Mert nem tehetem, arcodra két kezem
Megnyugvást találva mennél el az újvilágba
Tudom, hogy bűneid nincsenek,
S árván az emberek kezére vetnek

Ki ad nekem választ? Te! Éjféli vándor?
Miért szenved népem? Kit annyira szeretek
Árvák most a hegyek, a rét is kopár már
S egy kopjafa alatt egy ember álldogál
Hosszú időn át, várja az ítélet ostorát

Felkelők!

Távoli világ kopogtat a halál
Hajnalban a sötétlő szürkület, nem hoz új szelet
Nem hoz új szelet a hömpölygő sors szava
Indulj hát felkelők hada!

Részhegyek között, leselkedik ő a pusztulás
Halottaktól bűzlő folyók ereje
Sors! Hová vezetsz minket?
Merre viszed számodra elveszett bárányaid

Kezemen, testemen az yaduk harapása,
Lelkemben a kín, a félelem ereje,
Beszédemben a pusztulás szava.
Indulj hát felkelők hada!

Ostoba remény tölti el most szívemet
S, itt él bennem itt benn.
Talán egyszer befejeződik a befejezhetetlen.
Talán egyszer abba marad… Talán egyszer!

Ha felnézek a kék égre, kétség támad bennem,
Nem lehet hogy ez az élet,
Nem lehet hogy így érjen véget
Indulj hát felkelők hada! Utad kijelöltetett!

Hallja e vajon valaki e szavakat
Vajon átérzi, e kínokat?
Tudja, e hogy itt nincs nyár,
Csak tél az ősz után!

Minden nap kevesebben leszünk
Napokat, heteket kínlódva szenvedünk.
Mikor kerül az életem a sors ítélő kezébe,
S mikor derül fény az út mezejére

Miért? Miért nem, hallatszik el ide Isten szava,
Miért csak a halál pusztító dala!
Indulj hát az ismeretlenbe,
Felkelők hada!

Ne állj meg, mert megállítanak!
Ne félj, mert megfélemlítenek,
Ne remélj, mert az Andralókán nincs remény,
Bízva bízz, mert sorsod utolér

Ha útközben találkozok veletek,
Nem felejtem nevetek,
A hegy közepén állva
Nem lelem világom.

Az ismeretlenségbe fókuszálva,
Tekintek bele e nagy csodába
Az ismert óceánba, mely bölcsőm e világba,
S ringat, míg teheti, az álmokból a valóságba.

Köszönöm a kritikát

Meztelencsiga!
Kár hogy csak én ismerlek!!!
Azért én értem...
Komoly verset is berakhatnál, mert azok jók, a poént itt ne vidd túlzásba lécci lécci!!!

Mindenesetre fél órán keresztül dőltem a röhögéstől...

Meztelencsiga, azt hiszem, én értem a mondanivalódat.

Nos, kedves meztelencsiga, kezdeném a második verseddel... Néhol felfedezhető benne Szilágyi Ákos verseinek a sajátossága, azonban úgy érzem, túlzásba vitted a pongyola kifejezések használatát. Van, akinek jól áll, mert van stílusa - te nem az vagy.
Az első... Hümm... Nos, az még viccesebb... Tudod, kutattam a mondanivalóját, de valahogy nem találom... Segítsetek emberek!!! Nincs meg...
A harmadikról nem mondok semmit...
[size=9:1fq7gb8f]
Utóirat, bocs, ha gonosz voltam... De... Na mindegy... Ha vkit érdekel, írjon privit... [/size]

Beraknám egy régebbi impressziómat még egyszer; nézzétek el nekem, de olyan jól megy a hangulatomhoz, hogy egyszerűen muszáj.

[83]
mondd, hogyan felejtsek, amikor
látom a házakat a hóesésben
(zaklatottak és jéghidegek
mint tavirózsák az éji szélben)

a terek már istent félnek
ahogy közeledik a karácsony

a tél-hidegben nincsen
utcákon feledett kabátom


+egy újabb

[85]
nemsokára hazaérek

hosszas úton végtelen utazás

a lámpák mocskos közfényében
alszom, jéghideg arcom temetem
eltűnt kezeimbe

az ablak már piszkosabb mint tegnap

gyűlöletesek ma este a csillagok
az üvegen túli semmiben ragyogva
fénysavót lötykölnek az arcomra

fáradt vagyok
rádőlnék válladra, és aludnék,
de hiszen itt sem vagy

oly hideg az este a magány

hosszas úton végtelen utazás

Szeretek egy lányt nagyon
ott ismertem meg kint a tavon
ott ismertem meg ajkai csodás ízét
ott láttam meg benne az élet ritka kincsét

a vizen jártunk utána
szelek tengerén sodrodtunk
s szent helyeken járva
kicsi kis vendéglő mélyén
néztünk egymásra

most hogy sötéten izzik a galagony a mélyben
torkolló esöst volt ott bent imárron
kattog sereg pörög forog de velünk van

temesi gond velem lessz még ma is
pompejj fényei fényei tündökölnek
hurrá
hurrrrá
hurrré

takaróm alól kifityen a lábam
fázik a seggem is de nincs ki megvakarja
letérdelek jó anyám mellé
és sírok mint a tarja a hentesboltan

de nem halt meg fertő mocsok és semmi
talán kapok ma is enni
pompejbe bevezették a gázt
hurrá
hurrrrá
hurrré

zörög a hulla

zörög a hulla csatog a dob
csattog a dob zörög a hulla
zörög a hús csattog a dob
csattog a hús zörög az üst
zörög ba tél meg a táj, meg szóval minden zörög

Árnyéksereg
Katonák kik életüket adták,halmokban fekszenek,
Most nem lelnek nyugalomra,mert elvesztek.

Lelkük a két világ közt bolyong,most dönteniük kell,
Álnok bosszút forralva így szólalnak fel:

'Ha az ellenség az éj leple alatt ránktámad,
A vesztes fél,íme most feltámad!'

Akár télen a hideg szél süvítve feltámad,
az árnyéksereg most a sötétségből támad.

Íjuk és kardjuk hangtalanul lecsap,
Az árnyéknép mostmár győzelmet arat.

Kik az életben üldözöttek voltak,
haláluk után üldözővé váltak.

Két áruló nép,ki pusztulást hozott egymásra,
most folytatja örök csatáját,igazságra várva...


Ma még az átlagosnál is elmeborultabb állapotban vagyok,azért lett ilyen furcsa...

Még mindig szoktam errefelé nézelődni, és látok gyöngyszemeket Pl. Szofi Férjhez menő lány-át. Ahogy lassan kibomlik a végső mondanivaló... mesteri El kellett olvasnom párszor

A másik pedig Felagund: ez a vers is remekmű, jobb, ha nem is mondok rá semmi mást, mert úgyse találom el, amit mondani szeretnék

Törékeny ékszerimre vigyázzatok lányok
Hisz nem óhajtok mást csak üdvözülni vágyok

[size=9:o957ghoy]Hmm, mi jutott erről eszembe... amit nemrég fordítottam: "Oldani vágyom és oldódni vágyom. Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom."
(> folyt. a Nyelvteremtők topicban).[/size]

Halál

Zihálok az indulattól, látom ahogy eldőlsz,
a nevedet kiálom, de szavam messziről hangzik.
Csak nézem, ahogy zuhansz, lelassult az idő,
s csak tested puffanásának zaja hallik.

Még egyszer rádkiáltok, de nem jön felelet,
csak fekszel, mindtha elfáradtál volna.
Majd felszakad lelkem sebe, és kibuggyan a válasz,
s szétárad testembe a félelembe nyomva.

"NEM... NEM LEHET!!!!" odítok feléd,
de tudom, hogy a belső hang igazat suttog.
Nézlek, s szemembe könny fakad, nem lehet így...
Elhiszem hogy meghaltál, és én is a porba hullok.

Szofi: öttől kb tízig.

Lázadás

Menekült, mert a Halál Angyala űzte
Fájdalom rágta mégis szótlanul tűrte
Csak szabadságot akart, csak ennyit
De nem, mert mit kívánt a Halál elveszi

Hívta a Halál, de ő mégsem felelt
Ő megtette amit eddig senki sem mert
Fellázadt a kegyetlen és számító Halál ellen
S a Halál előtt rejtvemaradt reményteli terve

Ereiben forrt s égett lázadó vére
Mert testében már hatni kezdett a méreg
Ereje fogytán, egyre közelg a vég
S bevégződik mire az Angyal odaér...

---

Háború után

Csillogott szikrázott a fény szinte vakítóan
A páncélosokon kik a völgyben sorakoztak
A dicső lovagok kik a háborúból tértek vissza
Hirdetvén a győzelmüket, a halált és mégsem

Páncéljuk mégis sáros volt és véres
Sírtak, mert mosolyogni egyik sem volt képes
Halált osztottak, s emiatt megváltást kérnek
Megkapják, mert máncéljukra a jel fel van vésve

---

Feleszólítás

Feledjetek el minden gonoszt s rosszat!
Öljétek meg a zsarnokot, mert szenvedést hozat!
Háborút indítsatok, lázadjatok ellene!
S üldözzétek el őt innen minnél messzebbre!
Utána emeljetek új országot és hazát,
S idegenben ne bízzatok, mer nem barát!

Mau Rauser írta: az velemi fantasztikus.

Pedig esküszöm nem nosztalgiából írtam

Amúgy köszi

Magam ellel magam védeni már
Nem kellessz, hullj le,zord tükör-üveg!
Látnom kell!Ó,gyújtanék benn lámpást,
Hogy belássam a mély sötéteket.

Hűvös-nyugodt a tél,mint tiszta forrás,
Nézem:nem oldja bensőm görcseit-
Tanulnom kell már a megbocsájtást,
Hogy elviseljem létem terheit.

Végül is jó nekem a szombat is de ha nem megy,ne erőltessük.A péntek zsúfolt,de meglátjuk.Mikor is van az a Kicsi@világos tali?

A talira én sem tudok menni sajnos.
Bár amúgy se lennék most túl üdítő társaság...

Érezzétek jól magatokat, üdv mindenkinek!

Dingir, ez nagyon szép. Könnybe lábadt a szemem a végére. Talán azért, mert a jelen miatt megérintett a halál. Nem engem, de basszus, kihat rám is. Szörnyű lenne, ha ennyire egyedül lennénk akkor. Az nem lehet.

[size=9:3kmxnnxe]Put down your face...

Fázom.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem
Hagyom.
Olyan hideg van, bár melegítnél újra...
Eljött a tél, hidegen hozzámsimulva...
S Te nem vigyáztál rám.
Már senki se vigyáz rám.

Fázom.
Nagyon.
Lecsukódnak szemeim,
Hagyom.
Hidegebb már odaát se lehet,
Nincsen senki, ki igazán szeret.
Már senki sem vigyáz rám.
Te se vigyázol rám...

Egyedül vagyok
Nagyon.
Szívem elalszik,
Hagyom.
Majd Te rámtalálsz valahol,
Ott, hol ezernyi Hold dalol,
Tudod, a csillagok fáján...
Felébresztel, s rámnevetsz,
S újra vigyázol rám...[/size]

Én nem tudok menni egyik nap sem!

Jacopo Belbo írta: másrészt, ha gondoljátok, és úgy jobb, péntek délután is tarthatjuk a topictalálkát (Szofi szombaton egyébként nem tudna jönni) - kérlek, írjatok privit, h jó-é...

Jacopo, akkorra én szervezek talit a kicsi @ világba!!!! de ha van kedvetek, azon belül megtarthatjátok a talit Naa???

Szofinak ezer gratu! Ez a kis szössz annyira szofis!
Brisa: töröm az agyam /mim?/ valami okos-édes dolgon...

Itt fekszem előtted, én; csontig hatoló bánatot
tartok fogaim között, nekem ez adatott,
nekem szánom a jövendőt és múltat,
neked szánom szemem, mi téged kutat.
Nem találsz rám, pedig itt fekszem előtted,
véres, hófehér irha lettem érted,
egy halott test az oltárodra vágyva,
egy élő lélek a szavaidra várva.
Valld be, miért szerettél mást, ha itt vagyok,
Mondd el, miért jók a meggyilkolt mondatok,
okosszép szemeidben meghal a fény,
és nem látsz! Meghalt a fény!

Glóriát, glóriát adnék.
Te ne nézz máshova, te maradj szelíd jó,
lelkedet bárkiért eldobó,
angyali pillangóimádás a te léted,
Itt fekszem előtted, szeretnem kell téged.
Te rámnézel. Magadat látod. Gyermek vagy még.
De én emlékszem, láttál, nem is oly rég,
Egy ezredéve volt csak, életekkel ezelőtt…

Azt akarom, hogy láss, hogy időtlen karoddal
fond körül halott testem, lelkemre gondolj, s gonddal
temess el, temess a föld alá, az ablakod alá,
hogy feljöhessek, nézni téged. Temess a szíved alá,
hogy megtalálj, ha eszedbe akarok jutni,
hogy felismerj, ha rólam akarsz álmodni.

Én áldozat nélkül öltem meg magam érted
Legalább azt tedd meg, hogy nevemet megjegyzed.

Hoztam Nektek egy Szofi-verset:

Szofi: Férjhez menő lány
Szeretőjévé tett még csak az Élet,
És undorom a legfőbb akadálya,
Hogy meglássam és elfogadjam szépnek
Magamban azt, minek csak test-ruhába
Beszorított lényeg-töredékek
Örvénylése a kapuja s zárja.


másrészt, ha gondoljátok, és úgy jobb, péntek délután is tarthatjuk a topictalálkát (Szofi szombaton egyébként nem tudna jönni) - kérlek, írjatok privit, h jó-é...

Kérlek, segítsetek. Elegem van már a Kellemes Karácsonyt és a BUÉK sablonjából. Én valahogy eredetibben szeretnék boldogságot kívánni az ünnepek alkalmából. De sehogy sem sikerül kitalálnom valami értelmeset. Nincs valakinek ötlete erre? Mondjuk egy szép kis vers?

Ja, és még ma kellene, ugyanis a munkahelyemen már búcsúzkodom holnap. Iskolában és óvodában dolgozom pszichológusként, és azt találtam ki, hogy egy szép karácsonyi képeslapot rakok ki a faliújságra, amin kivételesen nem a szokásos sablonszöveg lesz olvasható...

Sziasztok!
Most csak egy verset emelnék ki, és ez a Felagundé: :hello: gratulálko hozzá!! A rímeleése az velemi fantasztikus. (bár néhol kissá zavaróak a ragrímek, de ettőpl eltekintve nagyon jó) És van valami renkívül finom, erős, sodrása. :itscool:

Üdv:
-- Mau

Félálom körül írt egy mondat a semmiről, vagy miről.

Ha megbékél a semmi oltárán a szív,
A lélek majd egy szép új világba hív,
S megszűnik a fájdalom,
Mivel ébrenlétben osztozom,
Eltűnik a kötelék,
A lágy reggelek széjjeltépték,
Csöndes harmónia az élet folyása,
A tisztaság áradó, leghalkabb forrása
A lélek legmélyén lakik,
S mint a sóhaj, csak úgy hallatszik.

Szombaton sajnos nem tudok menni, mert szalagavatóra megyünk.

Angwen írta: Még egy: az utolsó rímpár nagyon sántít, pláne a többi szép tiszta rím mellett. Ez szerintem zavaró, főleg így a végén. Akkor már inkább élj a költői szabadsággal, és ragozz helytelenül egy ikes igét.

Ez történt eredetileg is, csak rosszul gépeltem be
Javítva

Ami meg a sorhosszúságot illeti: ez egy ilyen ingadozó vers