Versek

Most, hogy mindjárt itt az év vége, elküldöm nektek néhány kedvenc idézetemet.... remélem nem baj, hogy most saját nincs.

1.

"Álmodok tavaszt, nyárt, s őszt,
no meg a zord téli estéket!
Egy évet, egy véget,
min egyedül vagyok.
Csak ÁLOM
Álmodok magamnak VILÁGot
s fáj az éjjen az emlékképem,
látOM..."

2.

"Régen tűzként gyúltak szememben a fények,
Majd vakon éltem az életem...
Ma meg itt vagyok kábán, egyedül,
S rád gondolok.
És megint lehunyom a szemem... Végem."

3.

"Ahogy csendül két acél,
Amint fém a fémhez ér,
Hasadjanak erek, inak,
Fájdalomból fakadjon patak.
Mily kegyetlen az élet...
Lesz vagy nem lesz ítélet?"

4.

"Sötét éjben csak a fény álmos. -
Kárhozottak között érzem magam.
Jönnek felém némán az árnyak,
A félelemtől eláll a szavam...
Mi lesz velem, ha eltéved egy szó?"

Első közös versünk Jacopóval Első fele már megvolt, ő írt hozzá reakciót, és ez lett belőle:

templom a pályaudvar is -
azért pályaudvar a templom is

kérünk szépen véleményeket

Trevian: oké, tévedtem: hirtelen azt hittem, hogy a Küsse az egyes szám.


Lankad már az őszi szél,
A napra felhő borul.
Egy-egy kósza sárga levél
Fehér hajamra hull.

S a közelgő éjszakában
Tarisznyát veszek újra,
Messze indul fáradt lábam,
A havas csúcson túlra.

Nem mondom, hogy visszatérek,
Hegyek közt sok vihar van.
Őrizz meg, ha már nem élek
Egy titkos, néma dalban.

Area: bocs, hogy ezzel zargatlak, de lehet amelyek is, és az jobban hangzik.

Jelentkezem eddigi 3. versemmel

íme:

ORTHANC VÉGZETE


I.
Szillszakáll vala Fargornnak őrzője,
Fáknak pásztora enteknek öregje.
Ő látta vala hogy Orthancból Füst száll,
Rájővén ezzel mit mívele Szarumán.

II.
Hobbitok elregélék köze sok az orkhoz,
Kik fákat vágnak s irtják a Fangornt.
Jó szomszédból, ím lett cselszövő,
Uruk-hai hordának vezére ő.

III.
S, Szilszakállnak ezzel felnyiták szemét,
Rögvest haragra gerjed, de fejét el nem veszté.
Ő rácsap az asztalra és szemei lángokban égnek,
És nekilát Orthanc nagy ostromának tervéhez

IV.
Összehívá Ent-tanácsot, haramd napig elmondá,
Majdan harmad napon a döntést meghozá.
Lám az összes ent csatlakozik őhozzá,
S, ezzel aláírják Vasudvardnak balsorsát

V.
Csatasorba fejlődnek, s délnek veszik az irányt,
Énekszóval rendezetten masíroznak tovább.
Masíroznak, masíroznak, míg Orthancba érnek,
Ta-runda, runda, runda rom így szól az ének.

VI.
S, midőn az est leszállt,
Szarumán a seregeit Vasudvardból kivoná.
Csatába küldte hadait, Rohan lerohanására,
Théoden megdöntésére Helm-szurdok pusztulására.

VII.
Hajnalban, Szilszakáll szólítá Szarumánt,
De válasz helyett csak köveket, s nyilakat kapá.
Szilszakáll elordítá magát,
S perceken belül a kaput ők szétkapák.

VIII
Midőn Hamariberkenye Szarumánt meglátá,
Lepattant a kapuról s, rögvest nekifutá.
Nekifutván próbált neki ártani,
De csak a csupasz falon koppantak ágai.

IX.
Orthancban Szarumán biztonságba érkezett,
S, csak ezután indult be az ördögi szerkezet.
Ekkor már szép számmal voltak az entek
Északról, keletről is sokan érkeztek.



X.
Egy masina böfögni, prüszkölni kezdett,
E pillanatban ocsmány tüzek, s gőzök keletkeztek.
Az entek erre erőst feldühödtek,
Lángkoronával orkokat öltek.

XI.
Orkokat öltek, falakat törtek,
Mérgükben semmit se kíméltek.
Szilszakáll elordítá magát, s csend lészen,
Az entek parancsát várják készen.

XII.
Felfeszítik a gátat s kiengedik a folyót,
Tettük indoka, hogy tisztítsák a mocskot.
Mocskot, melyet Szarumán teremtett,
Szép erdőből kopár síkságot készített.

XIII.
Gandalf este megérkezvénvén felmentést kér,
Helm-Szurdok segítésére, Orkok leölésére
Szilszakáll nem tétovázik soká, s küldi a sereget,
Hajnalban erdőnyi huorn indult dél-keletnek.

XIV.
Pippin, s Trufa az éjjelt jó magasan tölték,
Mert Orthancból lett tó s, a hobbitok fürgék.
A tó túltelítődött és ment az felfelé,
S, Szarumán az ablakából tekingetett felé.

XV.
Még hajnalban Kígyónyelvű is megérkezett,
Mézes szóval próbálta meggyőzni az entet.
De Szilszakállt nem tudta becsapni,
Így kénytelen volt a tavon gazdájához elúszni.

XVI.
Reggel Gandalf megérkezik, ám nem egyedül,
Ekkor már vízállásban ember el nem merül.
Háborúzni jött ő, hogy csatáját befejezze,
S, szolgájával együtt Szarumánt elűzze.

XVII.
Gandalf sok jó szóval győzködé Szarumánt,
De az makacsul ellenáll s az erkélyt elhagyá.
Gandalf erős szóval visszakényszeríté őt,
S, szólt: Szarumán a botod kettétört!

XVIII.
Szarumánnak elvész a hatalma bot nélkül,
S, szemei tűzben égnek végül.
Vereséget szenvedvén elhagyja az erkélyt,
Ezzel elismervén az entek s, Gandalf győzelmét.



lanttal előadva tök jó lenne mint egy bárd
vagy rapnak is jó

Angwen: A Küsse és a verziehen sztem nagyon is egyeztetve van, lévén a Küsse csókokat a verziehen kényeztetnek-et jelent:)
Area: köszönöm
Kibi-nala: neked is köszönöm

Egyébként több német és néhány angol nyelvű versem is van, ha érdekelnek titeket, úgy gépelek még.

Erda niire (Area) írta: köszi a véleményeket,
Aranymag: kijavítottam, köszi, hogy szóltál
Trevian: nagyon teccik... nem tom miért, de nekem a Welszi bárdok jutott róla az eszembe.
Raweny: ejha... elég érdekes a vers. A fekete föld most vérré válik öez nagyon jó, és nagyon eredeti!

Trevian: nekem is rögtön A walesi bárdok jutott eszembe Iszonyú jó, szerintem!

Ez nem is igazán vers, inkább ilyen kitörés, de azért beteszem.

Unt papír, lejárt fák
Talán még várom a csodát.
Talán hinnem kéne
jobban?
Egyszer kitörhetnék,
hogy mindezt megosszam
Nem hiszem, hogy félek.
kellenek a fékek.
Neked? Nekem nem!?
Egyszer elmegyek.
Maradni...? Sosem.
már késő

nem lehet

én nyögve nyelem a németet (igaz tagozatban), ebből se sokat értettem, de az nagyon szép! Gratula a tudásodhoz!

Ejha, Trevian, elismerésem! Németül verset írni... Volt erre már példa itt a fórumon? 8O Szép, hangulatos... Egy apró nyelvtani kötözködés: az utolsó versszakban a Küsse és a verziehen mintha nem lenne egyeztetve... Szóval hajrá! :agree:

Íme egy nemrégiben született versem, de csak németül tudóknak, esetleg ha valaki vállalkozik a műfordításra..

Sanfter Flügel
bedeckt mich
es ist dunkel, doch Angst? hab ich nicht...

Warme Hand
streichelt mich
es ist kalt, doch frier ich nicht...

Schöne Augen
schauen mich
Es ist Zeit!
Doch geh ich nicht...

Kalte Küsse
verziehen mich
Die Uhr schlaegt, doch mein Herz schlaegt nicht...

Dedicated to the only and true love, Thanatos

Area köszönöm. Nekem nem tartozik a kedvenceim közé, de a Szürke Vándor ciklusom része, ezért tartottam meg.

köszi a véleményeket,
Aranymag: kijavítottam, köszi, hogy szóltál
Trevian: nagyon teccik... nem tom miért, de nekem a Welszi bárdok jutott róla az eszembe.
Raweny: ejha... elég érdekes a vers. A fekete föld most vérré válik ez nagyon jó, és nagyon eredeti!

Reinkarnáció
Egyedül állok kint a hóesésben,
Egyedül állok, kint az Életben.
Holló száll a fehér égben
Idelent egy virág szenved.
A fekete föld most vérré válik
Felette a hó vörössé ázik.
Körülöttem, minden, fehér
Fekete és vörös szinű;
Könnyezi fájva az ég:
Egy lélek új életre kél…
2003.01.10.
„Tán a Nap fénye új érzést hoz.”

Area: Éredkes, ahogy értelmezted a könyvet.
(az első versszak utcsó sorában ugye az amik, nem ami??)

Demonaz írta: Area: pár éve én is olvastam..
A vers nagyon szép, érzésben tényleg olyan mint a könyv.

Hajhh...nem gondoltam volna,h ti is olvastátok!
Én most 'végeztem' vele!
Nagyon szép vers

Üdvözletem mindenkinek!

Mindenkinek nagyon szép, meghitt ünnepeket kívánok szerettei körében!
Egy újabb versem, nem emlékszem, hogy hallottátok-e már.

A dalnok

"Vesszen a zsarnok",
Porba hull egy fej
A nép acélszívű bajnoka
Többé nem énekel.

"Csak igazságot akartam"
Szól a dala
Hosszú csónakban áll,
Peng a lant.

Halottsápadt az arca,
Vértelen ajka
De új dalt zeng a bajnok,
Ez a halál dala

És aki hallja, mintha
Halálhozó liliomot szagol
Legott örök álomba dől
Maga a halál dalol.

A hangja egykor ezüstcsengőké volt
Ma lélekharangként kong
És csak fagyot ont

Aki kiállt az elnyomottakért,
Aki csak a daloknak élt
Aki békét remélt
Most kísért

Sil írta:

Nólindir írta: Amúgy melyik vers inspirálta? Lehet, hogy közismert, de én nem olvastam...

Nem ismered a Mester műveit?
web.axelero.hu/jacopo/mcsiga/index.html

Hm... köszi Sil, mostmár tudom. Viszont az Emlékek őrét sem olvastam, asszem kissé műveletlen vagyok én ehhez a topichoz... Na majd igyekszem pótolni valahogy!

Amúgy Area, nagyon szép a versed!

Area: pár éve én is olvastam..
A vers nagyon szép, érzésben tényleg olyan mint a könyv.

ezt Az emlékek őre ihlette.

Máshol

Hallok pár gyenge hangot,
viszhangzó szavakat,
már csak múló emlékek,
amik régről maradtak.

Látom ezt a világot,
s már elhiszem,
hallom, ahogy
ver a szívem.

Ez már nem a múltam,
ez már a jelen,
nem hittem, hogy a
Másholt meglelem

S most itt vagyok,
Valahol Máshol.
Ez a múlt, jelen, s a jövő,
kiszakadt a Mából.

ááá, dehoooogy

Nima: mi se gondoltuk komolyan

Ejj, de gonoszak vagytok. Dingir kitér a hitéből, ha majd meglátja. Nem ám komolyan venni azt a két csodálatos művet! Tud ő jót is írni, ld. az azok után következők, csak egy kicsit bolygatni akart... Úgy látom, elérte a célját. A vicc az, hogy egykori jeles poétánk, aki sajnos csak a tavaszi virágokról és a háromkirályokról írt versével örvendeztetett meg minket, tényleg komolyan gondolta... Csigusz nem.

Mau, egy nappal idősebb vagyok nálad!
Nahriyen: szép, csak sztem kicsit... egoista? Talán ez a jó szó benne. A hőse önző.

Hangsúlyozom, bár az oldalt én csináltam, a rajta szereplő 'A két csodálatos műalkotás' c. részhez semmi közöm!

Hühh Ery, ez nagyon tetszik! Végre egy kis szarkasztikus vidámság itt a sok törtszívű melankólikus mű közt!

Amúgy melyik vers inspirálta? Lehet, hogy közismert, de én nem olvastam...

Hem’na iyo!

Huszonötödikén volt kerek egy esztendeje annak, hogy először írtam a Fórumra, és azon belül is mindenki kedvenc Verses-topikjába. Köszönöm mindenkinek ezt a nagyon is tevékeny és feledhetetlen évet (bár aktív MTT-zésem és talikra járásom jóval később kezdődött, olyan május eleje magasságában), és remélem még sok hasonló év vár rám az eljövendőknek.

Ninzie mbenna nyámi.

Üdv:
-- Mau

Miért sírsz..?

Tekintetedben el-elveszem,
ahogy az Én-viharában
egymagába zártan
Miértre a Választ keresem..

Könnyeidben meg-meglelem,
mélységed alkonyában,
nem-lét sokaságban
Érzéseid súlyát - a meztelent..

Szótlanságodban megértem,
néma pillantásaidban,
tetteid mivoltjában
Látszat-Ürességedben - a Jelent.

Hozzád való közeledésemben,
remegő arcvonásaidban
halott suttogásaidban
Bátorságom elhagyott engem..


[A Pillantásod elég.
Nem kellenek Szavak -
Több, mint hinnéd.
Bízd a Csendre magad.

Az Érintésed kevés.
Feneketlen Keser-tavak -
Mutass Utat Feléd.
Ahhoz, mi felszakadt..]


Ne sírj..

Így megkésve is, de minden tisztelt kollégának Boldog karácsonyt!

Jacopo: Az eleje tipikus Jac-vers, a vége iszonyatosan jó! Megy a Lilába az egész. fájtál... isteni ez a rész.
Ery: júúúújjj!
OFF: Dingir, láttam Őt! Banánt! Tudom, közösüljek, amiért ez még felzaklat, de... nem vagyok normális, de sajnáltam, hogy csak egy pillanat volt az egész, amíg elmentünk mellettük a kocsival. Láttam!

Egyértelműen Tündérnóta-ihletés. Néha-néha dallam is van benne.

Nimrodel álmai

Ai! ébredtem én smaragd gyepen,
Táncos niphredil-tengeren,
Szemembe szellők játékosan csaptak,
Csillaggal születtem, testvére pataknak.

Ai! ébredtem én víznek partján,
Kacagó-szép tündeleány,
Beszéltem a hullámokkal,
Kedves, szép elanorokkal.

Ai! elaludtam erdő mélyén,
Éjnek ringató békéjén,
Sehol rossz, még nincsen Gonosz,
Nem riadok, ha szél motoz.

Ai! elaludtam, s azt álmodtam,
Holt szép Laurelindórinan,
Kopár, homok, amerre néztem,
Mit tehetnék? El kell mennem!


Jajj, amíg el nem felejtem megint: tegnapelőtt volt egy éve, hogy regisztráltam ide. Köszönöm mindenkinek ezt az időszakot.

itt a legújabb vacak... 85-ik, azt hiszem...


[85]
'beesési merőlegestől török'
'beesési merőlegeshez török'
értelmetlen szavak kopogó ürességben
látod - érzelmek krétapor-szürkesége
ott ragyog örökre a táblán
elrontott egyenletek -

fájtál

növekszik szemem albedója
amikor sírok; évek óta

önmagába verődik vissza fény
a víz rohadókék felszínén