Versek

Nem értem a világot!
Hogy mi az mi hiányzott
És még hiányzik most is,
Nem tudom!

És én félek az éjtől,
Lelket ölő kéjtől.
S nyughatok-e valaha,
Nem tudom!

És félek a hajnaltól,
Ébredező magamtól.
S lelkem megtalálom-e,
Nem tudom!

És félek minden nappal,
Hogy szétmorzsolt agyammal
Találok-e még reményt
Nem tudom!

de jön majd örök éjjem,
Amikor majd nem érzem
Csend kínjait, hiányát
Tudom csak!


[size=9:1uyuchk1]Aludni, aludni
kíntól nem szenvedni.
Egy szempárt keresni
hiába, csalódni,
szerelmet feledni,
könnyeket rejteni.
Aludni, aludni,
soha nem ébredni.[/size]
:hein:

Laci: ejj te lusta dög írtam privit, tessék válaszolni! A versek nagyon jók, pedig eddig keveset olvastam tőled! fejlődsz fiam : ) =

Üdv mindanyiótoknak!
Bocsánat mindenkinek, hogy idáig nem írtam, nem voltam találkákon, de nem volt netem, és az életem is nagyon zűrös volt...Akik szerepeltek a Tolkien napon, azoknak azt üzenem csúcsok voltak , és már hiányoztak, de most újra itt vagyok...
Most leírom néhány vers kezdemény szerű valamimet, amit az elmúlt 3 hónap válltott ki belőlem:
Soha
Álmok, melyek sosem válnak valóra,
Gondolatok, melyekből tett soha se lesz,
Érzések, örökre szívembe zárva,
Több sebből vérzem, utam keresem.

Ismeretlen arcok a tömegből,
Kisírt szemek, üres tekintetek,
Emléktöredékek egy szebb jövőből,
Melyet csak képzelet szült, reménytelen...

Szabadság
Hiába ordítok, verem a falat,
nincs ki meghallja, örökre zárkám marad.
Szabad akarok lenni,
szállni, mint egy madár,
De gúzsba kötve fekszem itt,
megtörten,lelkem elhagyott már.
Mit tehetnék, ó én átkozott,
becsukom szemem, s tovább álmodom...

Töredék:
Már nem elég az eső, hogy könnyeim elmossa,
Úttalan-utakon bolyongva, egyedül maradtam,
Egy csillag voltam, mely a mélybe hullt,
Majd a komor szürkeségben, magányában kihúnyt...
Asszem egyenlőre ennyi... Galadh, Kriszana küldjön kérem egy privit, mert lusta vagyok kikeresni őket a tag listából... Mégegyszer pusszantás mindenkinek!

nekem csak pár szösszenetre van energiám:

Sietve lépem át a hullákat,
kezemben a véres tőrrel,
szenvedek, sóvárgok utánad,
túl messze vagy már.
Megöltelek.

____

Sokan furcsán néznek rám,
én rájuk nevetek,
erre elfordul mindenki,
senki sem nevet vissza.

___

visszafordultam magamba,
egy kósza szél beletúrt a hajamba,
rámnézett, nevettett, majd továbbszaladt,
úgy csinált velem, mint az élet a sírok alatt.

Arlith írta: Dodiee: Off: azért írnak be dalszövegeket, mert Ez itt a Versek topic. Mivel nincs más hely erre, (amit pedig már egy párszor kértünk..) addig hová máshová írják? Én nagyon szeretem olvasni őket, ráadásul,ha fordítás, akkor azért az ő kezük is alaposan benne van! Légy rossz Bolondtárs! On

Khm... pl Zene topic

Nos Leguán, sajnos te nem jöhetsz, bocsesz. Hogy gondoltad, kizárunk? Akár a gitárodat is elhozhatnád... Persze csak úgy, hogy beadod az ajtón, aztán megvárod odakint, hogy használjuk és visszaadjuk.

Nem lehetne jövő héten vasárnap? Tudom, hogy bunkó kérés, de jövő szombaton a szülinapom ünnepeljük. Vagyis , de mégis . Vagy esetleg most hétvégén? Mindenkinek cinkes? Valakííí, szombat du? Vasárnap? /a fenébe, akkor is biztos jönne majd valaki köszönteni. Na nem baj, lerendezem. Remélem./ Max nem tudok menni.
Na jó, kimondok egy olyat, hogy két hét múlva szombaton /is/ tali és addig reméljük, sokan szabaddá tudják tenni magukat. Nefra, most már a nyelvvizsga sem mentség, akkorra csak vége lesz, a francia is most kezdődik. Ha nagyon akarod, majd ott beszélek veled angolul.


Ezt most szültem gép előtt zenére, szívből, gondolatok lepötyögve érkezési sorrendben, , ahol lehet, rímekkel. Nem írom be az egészet, mert nem tetszik, ha ne adj' isten valakit érdekelne, küld privit. Nyálas, igen.

...Fehér palást burkolja lelkedet,
Mögüle emelted rám szép szemeidet.
Meg kell halnom, ha érted születtem meg.

Nézel, füstből füstbe, fényből fénybe, s szemből szembe.
De a te fényed más. A te hangod mélyebb. A te lényed az eszme.
A te világod öregebb, biztosabb és bölcsebb.
Nem illenék bele. Ha elfeledlek, könnyebb.
De nem tudlak nem látni. Ha jönnél, gyere gyorsan.

Detto Leguan! Én is ezer éve voltam talin, már hiányoztok!!!!

Sissee, varázslatos lett, borzongatóan szép! Igazán köszönöm, hogy nékem ajánlottad!

Időtlen idők óta nem jártam erre, és bizony hiányoztatok. Jacopótól már kérdeztem, mikor lesz verses találkozó, a most hétvégi(ha lesz)már sajnos nem jöhet számításba, de azután...
Tényleg, akkor is lehet menni, ha már több hónapja nem írtam semmit ?

A Valák áldása legyen Veletek!

Eglar, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Nagyon szép! Az elején egész más képet kaptam a pokolról, mint a másik fordításban. Az átírás szeintem nem szörnyű, az időmérték az előzőben sem tűnt fel.
finom vezérlő érintését is
úgy vette, mint bizalmaskodást. ez volt az egyetlen, aminél picit félrehúztam a számat, szerintem túl modern kifejezés ide. A pokol viszont... :agree:
De mindig csak ön-lépte zaja volt,
és a szél, mit köpenye kavart. EZ Orfeusz. Két sorban benne van a képe. Nagyon tetszik még, hogy Úgy-Szeretett lett Euridüké.
Olyan ügyes vagy! Köszönöm szépen, jól jött ez a másik nézőpont.
Well: ne félj, nekem spec nagyon tetszik, a legjobban tőled.
Élettelen, hádészi villanófényben
szálkereszt-erdőkön csodáltam önmagam - 8O Uhh.
mecsi: na, végre!
Egy hamis mosoly az arcoma, ezzel elintézve a vacsora sötééét, kiábrándult, kegyetleeen... :itscool:
Siss: vagy én vagyok ma túl érzékeny, vagy ti vagytok zsenik. /vagy mindkettő /
A mi köpenyünk a Fák sötétsége. szegény, kicsi fák... És szegény, szegény Feanor.
Milendoria: A Nimrodeles rész nagyon édes. Az tetszik a legjobban.
[size=9:2p7m6eb1]Más: Lórienben szerintem nincs /olyan sok/ ent. /van ott egyáltalán? :hein: /[/size]

Többiek olvasás alatt.

Tegnap esti Arwenes, remélem, a dátumot mindenki ismeri. /ha más nem, kikövetkezteti. / Arwennek szól, mindenki "üzen" neki valamit. /biztos elég fogékony volt abban az időszakban, jövőbelátás, telepátia, mittomén / A végén ő beszél.

3019. május 1

-Aki emberi sorsra veti szemét,
Viselje az döntésének terhét.
Szilárd, dönthetetlen az én akaratom.
Minden fölött ez áll: teremtő hatalom.

-Véget ért az éj. Ébredj fel, tündelány.
Ma indulsz oda, hol fenyegetett az Árny.
S hogy temetésre, vagy esküvőre mész-e?
Az idő joga, hogy ezt eldönthesse.

-Gyermekem, nem kérlellek többször.
Tudod úgyis: örök-búcsú gyötör.
Megszületett régen a törvény, a fő erő:
S lesz tündehercegnőből ember-holt-királynő.

-Mindent elértem, ám boldogságom csorba.
Hisz nincsen még itt, kiért indultam a harcba.
Legyőztem az éjt, s koronám fejemen;
Érkezz mihamarabb, gyönyörű kedvesem!

-Látom, hogyan készül szép szíved az útra.
Látom, hogy reszketsz. De gondolj csak a múltra.
Már régen megesküdtél. Tán azóta megbántad?
Széjjeltépnéd most már esküvői fátylad?

…

-Végleg döntöttem és semmit sem sajnálok.
Életem azé, kire évek óta várok.
Isten, apa, élet sem több nekem, mint Ő;
S leszek tündehercegnőből majd emberkirálynő.

No, akkor most nagy-nagy rettegéssel teszem be ide ezt a borzalmat, amit szent Karácsony ünnepe megestével voltam képes kierőszakolni magamból. Nem mintha nagyon büszke lennék rá, de egyelőre nincs jobb....
Well

Kárhozott lélek búcsúja

Erdőket gyújtottam fel ma éjjel;
karomat - mint egykor Mucius -, a tűzbe tartottam;
de jaj! - nagy vígságomban túl sebesen égtem,
s elkárhoztam.

Élettelen, hádészi villanófényben
szálkereszt-erdőkön csodáltam önmagam -
beteg vagyok. Hang nélkül szállok az ismeretlen éjben, -
halj meg hát általam.

Nincstelen vagyok, nézd: elátkozott;
rajtam már nem segít a bánat:
mert egykor angyal voltam,
számomra nincsen bűnbocsánat...

Én sem kaptam semmit az irodalmi pályamunkámért, de azért ide beírom, hogy Ti is olvashassátok, hogy mit is jelent nekem a Gyűrűk Ura... pontosabban, hogy mit is hozott ki belőlem.



Tolkien Emlékére (vers mellékverssel) – A Gyűrűk Ura

A mikor Tolkien elgondolkodott, a
Gy űrűk Uráról álmodozott…
Ű zte az álmot, amit csak ő látott, s
R ögvest tollat ragadott, s dolgozott.
Ű rről, földről és hegyekről álmodott,
Sz árnyalt, miközben gondolkodott, s
Ö nerőből egy új világot alkotott…
V ilágában sokféle szerzet helyet kapott:
E mberek, Tündék, Hobbitok, Törpök és Mágusok…
T öbbféle csapat született meg ott.
S írtak is, nevettek is a sokféle kalandorok.
É rdekes volt a világ, mit Tolkien alkotott…
G onosz és Jó egyaránt fontos szerepet kapott.
É ltek és harcoltak, és nemcsak a nagyok, a
N épek csatája mindenkit megfogott…
E rdő, hegy vagy tenger – őserők –
K icsit is, nagyot is próbára tett ezerszer.
R émek és szellemek járták a tájat
Ö rdögi volt a sötétség, mit Mordor áraszt.
V égeláthatatlan volt a kiszabott út, de
I tt ugyan senki meg nem fordult!
D últak csaták, s folyt a bátor vér,
T ünde, törp, hobbit, mágus és ember
Ö sszefogva harcolt a jó ügyért.
R ohan lovasai hívásra érkeztek, hogy
T isztelettel a királynak segítsenek…
É gig ért a csata zaja,
N em menekülhetett az orkok hada.
E gyütt végsőkig harcolt mindenki,
T olkien meséjében csak így lehetett élni.
E zért most olvasd soraimat, mi a történteket idézi:

Egyszer, régen, Frodó, a kis hobbit nagy útra indult a Megyéből.
Samu, a veszélyt vállalva kísérte Frodót, ki hű barátja Bakföldről.
Trufa és Pippin, pajkos hobbitok. Nem sejtvén a bajt, mit a kaland hoz,
Titkon szöktek a Megyéből, s csellel csatlakoztak a két-fős csapathoz.
Tündeföldre érve mindannyian megtudták, hogy a kaland sok bajt hoz -
De csatlakoztak páran még segítségül a rettenthetetlen kalandorokhoz:
Egy apró, morcos törp -Gimli, ki fejszéjével a bajban csak úgy pörölt,
A szép, és bátor Legolas Bakacsinerdőből ki a csapat élén tündökölt,
E tünde félelmetes nyilaitól az összes ellenség okkal reszketett, s ledőlt.
Ott volt Gandalf, a nagy varázsló, ki a fehér mágiával sokszor segített.
Volt két bátor ember is: Boromir, a harcos, - sajnos idő előtt vége lett -
És Aragorn, a vándor – ki nagy király fia volt, végig hű csapattag lett.
Így lett teljes a Szövetség, s kilencen együtt indultak Mordor tüze felé,
Hol Szauron és bábja –Szorumán – titkon az Ork-csapatot teremté…
S így az Uruk-Hai banda a Szövetséget folyton akadályozta,
Hogy Frodó a hatalom gyűrűjét ott a pusztító lángokba dobhassa…
Útjuk során megvívtak pár csatát, akadt ellenség, s jónéhány barát.
A harcok a csapatot sokszor szétszedték, de ők végig egymást segítették.
A feladatot egyik sem feledte soha, bár kalandjuk sokszor volt mostoha.
A Szövetség idején a Két Torony, s Szauron nagyúr végül elbukott,
Ám a Vasudvar-i csatában az Ent-eknek is nagy szerep jutott.
A Király Visszatért, s a szövetség végleg feloszlott…
Így történt, hogy tündék, törpök és emberek s mindenféle szerzetek
Együtt harcoltak, s ellenségük volt a sokféle gonosz szörnyeteg.
Végül Itilia partvidékén valahol készült egy nagy szürke hajó,
Mely elvitte Nyugatra a szereplőket, s mindent, ami jó.
Most is ott élnek egy gyönyörű világban, - Álomországban -
A gonosz többé senkinek sem árthat abban a hazában.
Te is láthatod őket, ha hiszel a csodákban
Álmaidban járhatsz abban a gyönyörű országban,
Hol törpök, tündék, félszerzetek élnek örök barátságban,
Ott, messze Nyugaton, az Álmok és a Béke honában…
Mert egyszer, régen megszületett e történet Tolkien agyában.

Aiya!

Hát sajnos vége a szünetnek, és én sajnos megint itt rontom a levegőt. Nem úsztok meg idén sem!
Elnézést, hogy ügyetlen és rendkívül hosszú fordításommal bombázlak benneteket, de megígértem valakinek...
Nima, ne haragudj a késlekedésért (meg azért, mert nem stimmel az időmérték, és már megint rendesen átírtam ). Az eredetit küldöm priviben, ha van rá igényed. (meg bárkinek, akit érdekel)
Mindezek ellenére várom az észrevételeid (Szabó Lőrunc biztos jobban csinálta, mint én. ), és köszönöm, h rákényszerültem a német szövegek olvasására.

Rainer Maria Rilke: Orfeusz. Eurüdike. Hermész.

A lelkek bűvös bányája volt ez;
mint csendes ezüsterek vándoroltak
éjjelében. Gyökerek közt szökött fel
a vér, amely az emberekben folyt tovább
s porfírként piroslott a homályban.
Nem volt kívüle semmi más vörös.

Sziklák voltak ott,
s léttelen erdők. Hidak az üresség
és a nagy, vak, szürke tó felett,
mely úgy borult mély alapjaira,
mint a tájra a viharfellegek.
S a mezők közt szelíd- türelmesen
mint leterített sápadt szalag
megjelent az egyetlen út fénycsíkja.
S ezen az egy úton jöttek ők.

A kékköpenyes, karcsú férfi
néma türelmetlenséggel meredt előre
lába rágatlan, nagy darabokban
falta az utat; összezárt ökle
súlyosan függött a redők közül
s nem tudott többé a könnyű lantról
amely úgy forrt baljába,
mint rózsaág az olajfa-lombba.
És érzékei elszakadtak:
míg tekintete kutyaként mindig
messzebbre rohant előre, megtért,
s állt újabb fordulatra várva,
hallása, mint szag, visszamaradt,
s néha úgy tűnt, mintha elérné
lépteit a két alaknak, kiknek
követniük kellett őt fölfelé.
De mindig csak ön-lépte zaja volt,
és a szél, mit köpenye kavart.
Jönniük kell, így szólt magához,
hangosan, s a hang elhalt a csendben.
Jönniük kell, a kettőnek, kik
olyan szörnyű-zajtalan lépnek. Bár
megfordulhatna (bár ne volna ez
a teljesülő mű széthullása),
bár láthatná a két alakot
kik őt némán lebegve követik

Az Ösvény s a távol hírek istenét,
könnyű sisakkal fénylő szeme felett,
karcsú jogarral kezében,
csapkodó szárnnyal bokáin, s azt,
kit bal kezénél vezetett: a nőt.

Az Úgy-Szeretettet, kiért a lant
túlharsogta a siratóasszonyok jaját,
hogy világ támadt belőle, melyben
minden megvolt: völgy és erdő, út
falu, rét, folyó, állat; és hogy
e panasz-világ körül, miként
a föld körül, egy Nap és csillagos,
csendes ég forgott: panasz - mennybolt
torzult csillagokkal behintve.
- ő volt ez, emez Úgy-Szeretett.

De őt az isten vezette, s hosszú
halott-lepel gátolta léptét; ment
lágy-bizonytalanul, türelmesen.
Magába fordult, mint terhes asszony,
s nem törődött már az elöl járó
férfival, s a létbe vívő úttal.
Magába fordult. Hatalmas holta
teljességével megtöltötte;
mint éjszakának édes gyümölcse,
úgy volt tele halálával, amely
olyan új volt, hogy fel sem foghatta.

Új, furcsa szüzességbe lépett,
nőisége bezárult, miként
virágok kelyhe az éjjel előtt,
s kezei a férfi-ujjaktól
úgy elszoktak, hogy az isten könnyed,
finom vezérlő érintését is
úgy vette, mint bizalmaskodást.

Nem volt többé az a szőke asszony
derengve a költő dalában; nem
a széles ágy illatos szigete,
nem volt e férfi hitvese többé.

feloldódott, mint lebomló fonat,
s földé lett, mint a hulló eső,
elfogyott, mint százszoros készlet.

Gyökér volt már.
S mikor hirtelen megállította
az isten, s fájdalommal hangjában
e szót kiáltotta: Visszanézett!
nem értette, s halkan kérdé, hogy: ki?

De messze a fényes kijáratnál
sötét alak, arca nem látható,
állt, és nézte, miként fordul meg
az út szalagján a Hírek Ura
követni az alakot lebegve,
ki ez úton már elindult, hosszú
holt-lepeltől gátolt léptekkel,
lágy-bizonytalanul, türelmesen.


… és van itt még vmi, minthogy Rilkéből sosem elég. Csakhogy ez a kis versike - bármily könnyűnek és egyszerűnek tűnjék is a németül tudok számára- elég rendesen feladta nekem a leckét. Csináltam belőle 2-3féle fordítást is, de egyikkel sem voltam megelégedve! :-/ Magyarán BÉNA vagyok! Ezúton kérek mindenkit, h a ki kedvet érez rá, szíveskedjék leműfordítani (szép magyar szó, ugye? ), és nekem priviben eljuttatni. Hálás köszönet.

Rilke: [Ich lebe mein Leben…]

Ich lebe mein Leben in wachsenden Ringen,
die sich über die Dinge ziehn.
Ich werde den letzten vielleicht nicht vollbringen,
aber versuchen will ich ihn.

Ich kreise um Gott, um den uhralten Turm,
und ich kreise Jahrtausendlang;
und ich weiß noch nicht: bin ich eine Falke, ein Sturm,
oder ein großer Gesang.

Aiya,
a következőket adtam be a pályázatra, hadd tegyem közzé.
Nem lettek éppen műremekek, bár ami igaz, a quenya nyelvű verzióval pályáztam, az jobban hangzik (lehet, Nektek is jobban tetszik, talán mert nem értik sokan... ), abban azért néha ritmus meg rím is van. Ha valakit érdekel, a quenya verziót megtalálhatja a Nyelvek... topicban.


Elwe és Melian ébredése

Elwe: Újra lát szemem és újra hall fülem.
Nem álom volt hát, s Te itt vagy velem.
Melian:S Te fogod a két kezem.
E: El nem engedem.
M: Örökre Veled leszek. Akarod-e?
E: Vágyam csak Te vagy, kedvesem.
M: Megtört hát a varázs, mi ránk szállt.
E: Veled szép volt e varázs.
M: Hogy találtál rám?
E: Fülemülék éneke szólt
édesen, akár a méz.
Hangjukat követtem ide
Nan Elmoth csillagos erdeibe.
M: Az én madaraim hívtak ide?
E: A Te dalod volt, mely elvarázsolt.
Sokáig álltam s hallgattam dalod.
M: Fák között hamar elvész a zene...
E: De Aman fényét láttam
Arcodon ragyogni
s a sötét fák
mind ezüstössé váltak.
M: Vágyod-e Aman fényeit?
E: Arcodon ott a fény:
mint kristálytükör
mutatja nékem Valinort.
Más fényre én nem vágyom.
M: Szemeidben látom
Telperiont és Laurelint
Láttad hát a két fát
és a Valák királyságát.
E: És Te vágyod-e a Valák országát?
M: Testem Arda teste
Szívem a Tiéd, Elwe.
Nem tudok és nem akarok
visszatérni nélküled.
Életem immár a tiéd...
Elfogadod-e?
E: Ajándékod hatalmas,
Melian, kedves
Kezed az én kezemben.
Fogadd hát az én
életem érte cserébe.
M: Elmondtuk hát, mit el kellett.
E: Szavak nélkül is tudom,
amit kérsz, kedves.
M: Menjünk hát utunkon tovább.
E: Sűrű erdőkbe, ahova vágysz…


Aldarion dala

Útra kelünk újra hát, barátaim
Uinendili, hűséges tenger-szeretők,
Viharban, erős szélben nem rettegők!
Gyerünk hát, hajózzunk ki Rómennából
Szelek szárnyán, végtelen vizeken át!
Vinyalondéba, Középfölde partjaira
Érkezünk rövid idő múlva tán.

Kétség és remény költözik szívembe.

Feszíti-e majd jó szél fehér vitorláimat?
Utunkon elkísér-e a sirályok édes dala
Mely a tengerész fülének a remény hangja?
Hosszú az utazás, hideg az éjszaka,
S csak a csillagok mutatják a jó irányt.
Númerrámar, a hajó orrán zöld levelek
Kedves kezektől, Oiolaire, a visszatérés ága,
Amellyel mienk Uinen barátsága.
Győzzön hát a remény, hagyj el minket kétség!
Uinendili, fel hát a vitorlákat!

Feanor átka Morgoth-hoz

Áruló, tolvaj, aljas hazug
Átok reád és fajtádra
Végzeted majd fejedre hull
Várj csak a Noldák kardjára!

Váram kapuja leomlott
Világ Fekete Ellensége!
Apám teste felett fogadom
Morgoth, én hozom el neked a véget!

Égessék kezed a lopott ékek
Súlyos átkom gyorsan elér majd
Lábad nyomában fut majd véged
Te gyalázatos, sötét halált halj!

Halld hát, átkom, végzetben fogant,
Gyáván bujkáló sötét angyal
Feanor kardja űz majd tova
Szívében nem nyugvó haraggal!

Váljon véres könnyé az édesvíz
S a zöld föld legyen pusztaság
A madárdal mint vad mennydörgés
És felhős éjjel a napsugár!

Rettegj, Mandos kutyája, megtalállak ám!
Üldözlek Morgoth, amíg csak a világ áll!


Alcar

Milendoria! Engem teljesen elvarázsolt a vers, mintha én is az Aranyerdőben jártam volna.... Nagyon bejön!!!

Fiona: Nem kell kommentár, úgyhogy jó hogy nem tetted, nem igazán lettem volna rá kiváncsi

Sissee: jo a vers. Rulez!!
meztelencsiga: kell neked kommentár???
Majdnemlányom: szép a vers
TomaÍ: a tied is jó

Mindenkiek megvan a maga Gyűrűje.
Hordoznia,
Felismernie, majd
Elpusztítania kell.

Van, aki nem ismeri fel,
van, aki nem hordozza,
van, aki azthiszi nagyobb a Gyűrű mint valójában,
és a legtöbben:
nem pusztítják el.

Miért nem vetjük a tűzbe,
ha már felismertük,
és eleget nyomta lelkünket a teher?

Mert éljük kis életünk,
és ezernyi meg ezernyi
dolog történik velünk
amit végülis magunknak teremtünk,
és fáradtak leszünk
iagzi célunk beteljesítéséhez.

De ne aggódj!
Emberek vagyunk mind,
és hidd el,
a látszat ellenére,
Mi uralkodunk a Gyűrűnkön,
amíg a Remény szívünkben él!

Durcás Hobbit

Ég a napmelegtől a kopár szík tarja
Meztelencsiga verseire várakozik Arda
Nincs egy árva Vala a sors közt kelőben
Nincs magányos hegy se nagy határ mezőben
Toma hűvösében 10-12 szolga
Hortyog mintha legjobb jointon menne dolga
Hej pedig üresen vagy félig rakottan
Nagy tarjás szekerek várakoznak ottan

Hé paraszt melyik út vezet Hobbitfalvára?
Kérdi Gandi hettyén csak úgy féllvállra
De Parasztnak a szó szívébe nyilallik
És olyat vága rá hogy Gandi meg is hallik
"Paraszt ám a jó édes anyád" így füstölög magában
Füstölög s galád tervet sző agyában
Hát kihúz egy karót s kiemeli
S a karót Gandi nyakára veti

Verte paraszt verte amedig verhette
Azzal álla boszút hogy így szólítota maeg
Repül a mágus ki tudja hol áll meg
Ki tudja hol áll meg s kit hogyan talál meg
Fuss ha futhatsz Paraszt! Tarja legyen veled!
Eru se mossa le rólad a Zsákos nevet!

Komisz pillantás a mába, valahogy nem lelem helyem e világba
Törekszem egy lelki másságra de nehéz ebbe a nagy válságba
Sajnálom hogy beleszülettem a mába, de hova menjek e világba
Hová menjek, és merre? Kihez és mi célból?
Kihasználnak és elnyomnak a látható határon túlra
Soha nem fogom így felérni a csúcsra
kipréselnek belölem mindent a semmiért
S eközben senki nem kérdezi, birod még?
Egy hamis mosoly az arcoma, ezzel elintézve a vacsora
Miért legyek én is olyan ember kinek szavára nem lehet fektetni?!
Csupán még mindig a semmiért a lelkemet kitenni
Szívböl kitépik az érzést, lassan teljesen elfásulok
-Kölyök lépd át a falat s cselekedj!!
-Óh tudatos, amit mondasz az igaz, amit kérsz az nehéz!
Én választom az utam, de nem én a sorsom

Nincs kedvem tovább írni

Mau: rettentően jó, sodró ritmusa van
Fio: ennyit senki nem ér meg, de nem rossz

Az alant következő szörmedvényt Leguánnak ajánlom Szofi, köszönöm a lektorálást!

Varda éneke Feanorról

Hallgatom, mit énekel az éjszaka.
Félelmet írtak a szél könyvébe régen.
Hiába láttuk meghalni a Fákat,
Hiába láttuk azt, mit Ő nem láthat,
Ítéletet tettünk, ahogy kell, szépen.

Hallgatom, mit énekel az éjszaka.
Királynőtök vagyok, tündék és valák.
Csillagból faragott bálvány az égen,
Fény fehér arcán, jég a szemében,
Ajkára nem szíve adja szavát.

Hallgatom, mit énekel az éjszaka.
Hiába vagyok hideg, mint a halál.
Földi szív számomra nem rendeltetett,
Nálam is bölcsebbek, hát hogy lehetett
Hogy sírtam utána, ki békét nem talál?

Hallgatom, mit énekel az éjszaka.
Igazat szólt a Világ Ellensége?
Vártunk akkor, ahol nem szabadott várni,
Nem láttunk semmit - mert nem akartunk látni.
Múlt prédája immár a valák fehérsége.

Hallgatom, milyen csendes az éjszaka.
A Taniquetil csúcsa már örökre fénytelen.
Elbuktunk. Mi szőttük holtleplét a végnek.
Nem segítettünk. Mert nem kért segítséget.
Ezt suttogják csillagaim szüntelen...

Miattunk sem volt bűntelen.

Én is írtam egy verset, de nem olyan jó, mint a tiétek...

Kínoz hiányod
Kínoz emléked,
Kínoz magányom
Kínoz emlékem!
Kínoz a tudat
Kínoz a hiány.
Kínozz engem,
Drága barát!

és egy vers, amit pont most írtam:

Túl nagy volt a bánatom,
s eltöltött a fájdalom,
elért most a végzetem,
s eldobhatom életem.

Elkapott a félelem,
s eladtam az életem,
tudom jól, hogy vétkeztem,
megbántam minden tettem,
hagy most elmennem!

Elért most a halál végre,
révedve nézek az égre,
Kijutok lassan a fényre,
érzem, hogy megérte.

Vége, végre végre, végre....

'Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.
Kell tudni kacagni, sírni
valakit megvetni s újból visszahívni.
Csalódni kell százszor, ezerszer,
hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer..'



'Természetesnek lenni a legnehezebb póz, amit az ember felvehet..'

Milendoria: nekem etszik a versed, itt-ott kisit bukdácsol, de vannak benne nagyon klassz rímek, és fordulatok is.
Mau: ez nagyon ari

Mau: benne volt a Lassiban nem? már ott is nagyon tetszett:DD

Nos, akkor így LEP után ,megosztanám veletek egy régebbi verselmányemet – azon kevés egyikét, amely Tolkiennel foglalkozik.

Nazg

Dodiee: Off: azért írnak be dalszövegeket, mert Ez itt a Versek topic. Mivel nincs más hely erre, (amit pedig már egy párszor kértünk..) addig hová máshová írják? Én nagyon szeretem olvasni őket, ráadásul,ha fordítás, akkor azért az ő kezük is alaposan benne van! Légy rossz Bolondtárs! On

Nembaj, ha beírom a versemet?
Beküldtem a Tolkien pályázatra, de sajni nem kaptam rá semmit. :crying:
Ti mit szóltok hozzá?

Az éji aranyerdő

Az éjjel gyönyörűt álmodtam.
Álmomban az aranyerdőt jártam.
Én is az lettem, ki vágytam,
halk szavú, könnyű léptű tündévé váltam .
Lórien – gyönyörű volt.
Szinte látni véltem a távolban,
hogy egy-egy fa megmoccan.
Hallani véltem beszédük,
bár számunkra érthetetlen a nyelvük,
s ha a messzeségben egy falevél zizzent,
úgy éreztem, erre jár egy ent.
Hirtelen, egy folyóhoz értem.
A Nimrodel patakzott előttem.
Ezüst színe úgy világított az éjben,
mintha ezernyi csillag volna vizében.
Szenny nélkül és mocsok nélkül,
tisztán és érintetlenül,
így csordogált messze el,
a hűs kis patak; Nimrodel.
Átgázolván rajta,
sűrű erdőbe értem,
hol számtalan szép mallorn fa
álldogált a télben.
Rőt-arany levelükön
táncot járt a holdsugár,
s csillag kísérte útjukon,
így libbentek tovább.
Nem tudtam betelni
az erdő nézésével.
Mintha egyszerre mozdulna,
összhangban mindennel.
Álomerdő, álomvilág.
Így jellemezhetném legjobban.
Minden ide illik, ami itt van,
eme békés tündehonban.
Távozásom órájában
könnyes szemmel búcsúzom.
Nincs több tökéletes hely
széles-e világon.
Máshol sajnos nincs igazság.
Nem a bölcs az ereje.
Csak egy a világon, mi jó;
Lothlórien erdeje.

Erda niire (Area)\n

Nimoco: ott van magyarul is

De az már úgy nem ugyanolyan,mintha angolul olvasnám.

Meztelencsiga:Hol van az az Andralóka?