Versek

Sziasztok! Lécci írjatok valamit a barátnőm verseire, mert én mit mondok majd neki, mit reagáltaok???
Galadh: a bogár nagyon tetszik! Az első versszakkal már azonnal belopta magát a szívembe!!!
Dodiee: az csodás lett! Olyan szép... azért ragadott meg, mert szinte róla
m szól...
Meghalni egy percre, ha az élet széjjel tép.
erről a sorról a Bikini egyik szövege jutott eszembe: "Nem tudom miért sirattok, úgy élek, hogy majdnem belehalok." Ez a vers nagyon király lett!!! :deal: :itscool:
Nima: téged mindíg csodáltalak, hogy hogy tudsz ilyen szépen írni.... ez most nagyon mély benyomást tett rám.... :heu:
Changeling: Nagyon szépen írsz. Most komolyan. Cuppantalak érte!

Most olyan hangulatom van, amit más sokszor le akartam írni, de nem megy, mert más már megírta, és annál szebben nem lehet..... Jöjjön most egy dalszöveg:

"Ne sírj, úgy is mindegy,
a lovacska elszaladt,
felhők között a nap,
felhők között a nap.

Kék és narancssárga
színekbe öltözött,
most már semmi se fájhat,
most már senki se bánthat.

Egyszer mindenki eljön,
egyszer mindenki itt lesz,
örökre megtalálhatsz,
s örökre elveszíthatsz...."

Ha valaki tudja, ezt ki írta v. ki énekli, lécci írja meg, mert én nem tudom...

Üdv!

Itt egy rövidke versem, ha valakinek szerez egy pár kellemes pillanatot, annak örülök nagyon.

Virrasztó

bánatszülte mesém az este
két kezem közt alszik el az éj
csillaglepte álmot festve
szemeidbe, sose félj!

köddéváltan hallgat a holdfény
gyermekszívben álmodik az éj,
most a hajnal éber örvény,
titkaimról ő mesél...

(köszönet Valakinek, hogy megírhattam Neki)

Galadh! Nagyon tetszik a versed! Olyan kedves a "kicsi bogár"!
Dodiee: ugyanilyen szerekezetű verset írtam pár hónapja, hasonló témában. (~ útkeresés) Nagyon szép!
Nahryien! Versed gyönyörű, de ezt már elmondtam! Csatlakozom Nima véleményéhez.

Tengerből születtünk

Tengerből születtünk. Egy mély és tiszta
Világból, s úgy megyünk vissza,
Ha a lángok országát megégve,
Perzselve hagyjuk el végre.

Anyám volt a fény. Szeretet, remény.
S szíve magjából, lelke sugarából – lettem én.
Szellővel ápolt, nap-meleggel táplált,
S a túlvilágra egy fehér tollon szállt át.

Őt látom a csillagokban, égi fényben,
S őt láttam a lelkemben is - amíg éltem.
A levegővel őt szívtam magamba,
S hallom szavát: „Szeretni élve, vagy halva!”

Erő volt apám, a hatalom; s a bűn
Talán, mely szolgálta őt hűn.
Lelke, mely fekete, agyamba vésve -
Boldogságom adtam el érte.

Mire emlékszem, csak ennyi belőle:
Kajánul nevet egy vérszínű tőrre.
S mikor megérzem az űrt szívemben,
Mindig azt hiszem, megmártotta bennem.

Anyám volt a tenger, mély és tiszta,
De ezt már nem kaphatom vissza.
Az ország apámé, mely éppen
Tüzet gyújt saját szívében.

A lángok testünket érintik, de lelkünk fáj,
Mert mi értjük csak, hol az a táj,
Mely ránk, száműzöttekre vár,
S hova csak egy út visz – a halál.

Érzem, a kín titeket is éget,
De ne szidjátok a messzeséget!
Tudjátok meg, ha ez ország eltűnik mögöttünk,
Anyám vár minket…
Hisz tengerből születtünk!


Ez tavalyi vers, de kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Aiya,

Szofi versét szeretném megosztani Veletek; mivel ő most nincs netközelben, megkért, hogy írjam ezt be Nektek:


A szél születése

Habból rózsa: bimbó szökken
Karcsú derék: ciprus, ködben
Combok s lábak: nyírfa-ágak
Karok s vállak: márvány. Rá: sátrak

Holdfény-ezüst tenger zöldből
Szeme csillagként tündököl
Tündér? Angyal? Nimfa? Mind? A
buborékot szétpattantva
tovalibben ím, kacagva

Szája korallként piroslik
arca gyöngyház - fénye foszlik -
csípeje telt gab'naasztag
miből majd kenyért dagasztnak...

Galadh: muszáj, babám! Ez nagyon szép és talán pont attól, hogy személyes.
Nahriyen: kedves, meleg, szerelmes. Boldog, akinek írtad.
Dodiee: hibátlan. Nem tudom, miért nem akarod talikon felolvasni őket!
Meghalni egy percre, ha az élet széjjel tép. halál.
Mau: jó fordítás, de nekem angolul jobban tetszett. Elküldenéd nekem? Köszönöm előre is!

Margit-sziget hatása. Még a tali után íródott.

Olyan volt ő, kinek kár volt megszületni,
Mert nem akarta soha, senki sem megszülni.

Ó, nagy a Nap, de tiszta az éj,
Nem tudom, lelkemhez előbb melyik ér,
Versengés a szememért; hiábavaló volt,
Hiszen ma éjjel végleg meghalt a Hold.

Nem kellett senkienk. Az emberek
Oly elfoglaltak, hogy ma már rá se néztek.

Senki szeme nem fordult a fehér, ismert arcra,
Gyermeké, vagy öregé, rajta kozmosz harca,
A Világűr sebhelyei; melyek értünk kiáltanak.
Ma mindenkit elvakított a hiún ragyogó Nap.

Átadta helyét az önző éjszakának,
A fénytelen, de büszke vadállat-gyomornak.

Ma végleg meghalt a Hold, éjjel.
Mert senki sem nézet rá szépség-szenvedéllyel.
Senki sem látta. De ennek mától vége.
Nem jön fel már többé, mert elment: örökre.

Engedj..

Engedj, oly közel magadhoz,
hogy tudjam s érezzem,
félnem nem kell..

Engedj bebocsátást nyernem,
Szíved fájó hasadékiba,
hogy begyógyíthassam sebeid..

Engedj, leheletnyit közelebb,
hogy tudjam, s értsem,
kezemet kezedbe fonhassam..

Engedj, melletted lennem,
pirkadattól napnyugtáig,
ébredéstől elalvásig..
holtomiglan-holtodiglan
míg a halál el nem választ..

Engedj, csókot hintenem
fásult, gyűrött arcodra..
letörlnöm ólom-könnyeid..

Engedj, éreznem Téged,
hallani Szíved minden dobbanását,
ízlelni csókod forróságát..

Hallom halk koppanását
minden elejtett könnyednek,
Temesd kezembe arcod,
óvó páncélként védelek..

Engedj, engedj közelebb,
ne félj, ne sírj, ne égj..
Itt vagyok Veled, melletted,
A kezedet fogom még..

Oh, engedj, kérlek..

Hoztam egy újat, véleményt kérnék róla:))

Miért kell a földön járnom, ha úgy vonz az ég?
Úgy vágyom magasba törni, ahogy sosem vágytam még.

Úgy vágyom másnak lenni, ki nem voltam soha,
Harcolni a sorsom ellen, ha oly mostoha.

Harcolni egy érzésért, amit nem éreztem még,
Meghalni egy percre, ha az élet széjjel tép.

Tudni, hogy ha egyedül is, önmagam vagyok,
S körülöttem társaim már kicsik és nagyok.

Megpihenni árnyas zugban nyári délután,
S hinni néha a hazugban, s a jóban is talán.

Hinni, hogy a percek s évek nem múlnak nyomtalan,
Elhinni, hogy leszek még, ahogy voltam, gondtalan.

Elhinni, hogy ami elmúlt, emléke visszatér,
S tudni, érdemes küzdeni nemes célokért.

Megnyugodva elpihenni Élet alkonyán,
Álmomban végigjárni emlékek nyomán…

Nos,
nekem közben kiderült, hogy semapéntek-semaszombat nemjó, vasárnap meg csak délután, kiütve... mit szólnátok, ha elhalasztanánk egy héttel, és akkor az is jöhetne, aki most nem tud?

Ez az "English version"

I took into my heart the stars of your eyes
I waited for your words, as for the rain the grass
And when in the evening I look at the sky
I cry it to the stars, that I wait you back, my love!

pussz: Hun

Halihó nép!
Verses tali nekem szombaton lenne jó, ha muszáj, ( ) pénteken is ráérek.
Hoztam egy verset, talán majd kicsit (nagyon) gáznak fogjátok érezni, mert egy emberkének írtam, és elég személyes lett…
Pussz,
Galadh


Bogár


Pillangószárnyú álmokat kerget,
Még ártatlan szívű égszemű gyermek,
Két lába nem éri e földet,
Képzelet- szülte gondolat- gyermek.

…

Gondokat űz, kínokat áll,
Felnőttél már, kicsi bogár,
Le kéne érned a földre már…
Felnőtt lettél, kicsi bogár.



Vagy repülj tovább, ne nézz hátra,
Ha van, ki még mögötted talpra állna,
Repülj tovább, bánatom szárnya,
Én majd maradok, halálra várva.

Ez pedig egy mai kis "nyelvészkedős" szösszenet (valaki egyzser elolvesta az egyik angol versemet és azt mondta, hogy inkább nyelvészkedés van mögötte, mint igaziérzés):

Feel the pain of starless night,
of time when freedom has no right
to survive and Darkness lies
where the Sunshine dies.
An in his heart and in his mind
only fear is what feels Mankind.

Üdv.
-- Mau

Hm... még régebben lefordítottam a nolda-párbeszédes versikét, csak elfelejtettem berakni.. annyira nem lett jó, de azért rátok bízom..
Íme:


Nolda:
Hív Tűz-lélek
Varda termének
arany fala mellől
a levegőégnek.

Vanya:
Menni, mért?
A Gonosz elért.
Hazugságba
zárja a vezért.

Félelem korát
érkezni korán
látom már millió
tündekönny sorát.

Kísérjen imám
az út során,
örökkönfehér
hegyek nyomán.

Nolda:
Visszatérek majd
és együtt leszünk
örömben, hol megpihen
halott szellemünk.

Vanya:
Fájdalomtól holtan,
gyászban égve érted —
akárhol is leszel,
én követlek téged.

Üdv:
-- Mau

Életem első verse(bár nem lett valami megagut ):

Gondolataiban máshol ébredt,
és nem hatott már rá ez az élet.
Szíve már egy új hazát választott,
bár teste itt, lelke oda húzott.

Nem értette meg őt ez a világ,
mert szíve a régi csodákra várt.
Sokszor gúnyolták az emberek,
hisz a jó az, miért küzd, mit keres.

És véres csatát vívna, győzteset,
amely elkerget sötét felleget.
Felhőt, ami a Napot takarja,
Ember, tünde békén éljen újra.

Helló drágáim!

Elza: ez szép, mint egy séta az erdőben.
Area: a második tetszik a legjobban. Az elsőben a világos rím kicsit suta lett.

Most csak egy filó-órás szösszenet jön:

Örökké érzem a világ fájdalmát, könnyeket érzek a mindenségben. Kifolyik a semmi az éteri szívből, szeretettel telített szemek tükrére, ahol visszaverődik az élet szenvedése: ledöntöt bálványok vasvére.

Ide még nem írtam. Összintén nem is nagyon szoktam verset írni. De hétvégén kirándulni voltam a haverokkal egy erdőben és ott spontán kijött belölem a következő vers:

Vén fák árnyékában sétálgatok én,
Talpam alatt reccsen-roppan, a korhadt ágtöredék.
A fák magasra nyúlnak, fel a fejem tetejéig,
De még annál is magasabbra, fel a magas égig.
Az erdőben sok az állat; róka, fácán, őz és szarvas,
De még vannak többen, sokkal-sokkal többen.
Tartsuk meg hát, hogy még többen láthassák, mint mi,
Ezt a csodálatos szépséget.

Tali: Bakkermanó!!! Balatonon leszek péntek,szombat,vasárnap... Ezt biztos direkt csináljátok :bawling: :rmad2: :closed:

Cueddo: csak elfogult vagy...

Sziasztok! Huh, meddig nem voltam! Képzeljétek, mindíg lefagytam, ha ide akartam írni!!!! 8O
Most az osztálytásam verseit hoztam, azt mondta rakjam be, ezek a legjobbak. Kritikát, keményet, ne kíméljétek!!

Ne ringasd magad olyan világba,
amely egy távoli titokzatos bolygó a távolban.
Álmaidat szárnyaiddal rakd félre, de ne felejtsd el őket örökre.
ne álmodozz, mert könnyen csalódhatsz, hisz az álmok
lehet, hogy csak álmok maradnak.

_ . _

Az élet egy nagy küzdelem
Harc a halál ellen
Úgy érzed egy körben állsz
Ahová nem bújhatsz, mert mindenki lát.
Menekülnél érzéseid elől
bujkálnál a körön bellül
A fájdalom utolér
Örökkévalóságig a lelked sem él.

_ ._

A barátság olyan mint a körhinta
Lassacskán indul, aztán egyre gyorsul
Megállítani nem könnyű, de fokozatosan gyengül
És ha megáll, kiszállsz,
aztán az élet megy tovább.

_ . _

A vesríráshoz át kell élni a dolgokat,
Ha otthon ülnél, tanulnál, tévét néznél,
nem biztos, hogy tudnál írni.
A verseimben vannak dolgok, amiket csak az ért meg igazán,
aki a legközelebb áll hozzám.
Amíg át nem éled
legyintesz rá, s nem törődsz vele,
hogy milyen érzés az, amikor nem értenek téged.

_ . _

Az életet csak át kell élni
vagy jobb ennek véget vetni.
Milyen egyszerű lenne minden,
ha nem léteznének már többet.
a gondoktól megszabadulnék
de másoknak fájdalmat okoznék.
De ha Isten úgy rendelkezett,
ennek nem vetek véget

_ . _

a könyv egy szabad világ, bármit elképzelhetsz,
csak rajtad áll minden.
A film ellenben egy kötött valóság
mert mindent látsz, csak épp nem úgy, ahogy gondolnád.
Mégis mennyivel kényelmesebb, mert mindent megoldanak helyetted.
A könyv viszon kézzel fogható emlék, mely bárhová elkísér,
s halálodog egy maradandó emlék.

_ . _

Sosem lehet tudni,
mit hoza a holnap.
Jót vagy rosszat,
Kesrűséget, bánatot, vagy boldogságot,
Te azt sose tudhatod.
A jövőbe látni senki se tud, még a jósok sem.
Persze naívan azt hiheted,
hogy ők megváltoztatják a világot,
de erre senki sem képes
és fogadd el, hogy ezt te sem teheted meg.

Halihó.
Mindenki nagyon jókat ír.
Topiktali ügyben nekem időpontilag teljesen mindegy, jó a péntek, a szombat, no meg a vasárnap is.

Taliügy: nekem csak a szombat lenne jó négy után... péntek az jó, de akkor késni fogok és inkább szombat... mit szóltok hozzá?

Üdv:
-- Mau

Mostani lelkiállapotom: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! :bounce:
Szia Dingir! :hello: :aragorn1: :cheers:
Hajunk ősz, mióta megszülettünk,
Hisz nem vártak, csak úgy – lettünk. de... basszus!
Szofi: Te jó ég! Ez most az idézetre is vonatkozik, megy a Lilába, azt hiszem.
Azt hiszem, nem megyek hétvégén talira, max vasárnap, de nem biztos az sem. Amúgy is, látni Szofi nem létező haját... megállnék a fejlődésben. :biggrin2: Most úgy nézel ki, mint Telcontar? :evil3: Gonosz volt, tudom.
Galadh:Az Elveszítelek emlékeztet rlgi hangulatomra. Igen, még mindig csak arról a régi Ő-ről tudok beszélni. De úgy látom, neked is van most egy...

Tegnapi termés:

Vátesz

Itt vagyok. Egyedül;
És elönt a mindentudás szégyene.
A minden bennem megtelepül.
Szememnek fáj már néznie.

Látnom kell, mert látni tudom,
Mi lesz a boldogság ára,
De szenvedve csakis azt láthatom,
Hogy mindez bizony álca.

A zudás terhe gyötör engem,
Szegény viharbántott Látót,
És megszakad, igen, vérzik szívem,
Mert nem tehetek én megváltót.

El kell tűrnöm a romlás nézését,
Mert tétlenségbe zártak szavaim,
Éreznem kell világom vérzését,
Mert egyszer becsaptam súlyos vaskapuim.

Megtagadtam a jövőt, mert fájt,
Mert nem tehettem semmit ellene,
Cserébe kaptam még nagyobb keresztfát:
Hogy átéljem, minek meg kell történnie.

Sziasztok!

Most sikerült végre a sulimból netre jönni, így végre regisztrálhattam. Ez a vers nemrég született, persze kissé pesszimista lelkiállapotban:

Ébredés

Értelmetlenségbe süllyedt minden létező
Nem maradt más a férfi – nő
Kapcsolatból csak egy rothadó, szürke csontváz.
Sikítanánk, hiszen emészt a láz,
De nem hagyja el torkunk semmi zaj
Nem ébredünk egyhamar.
Mintha egy rémálom uralná az egész világot
Eloltott minden érzelmet, lángot,
S itt hagyott egy fekete, egyszerű, egynemű álmot.

Lesz – e ébredés?
S milyen lesz, ha végre ki merjük nyitni szemünk?
S ha szólni vágyunk újra, kellünk
Még valakinek? Mondd, ó mondd lesz – e értelme
A valóságnak? Vagy az emberek minden félelme
Ránk ömlik, mint fekete folyam?
Mondd csak, valaha még én is voltam?
Voltam gyermek? Boldog? Törékeny? Nő?
Voltam egyáltalán létező?
Vagy csak egy rothadt szürke csontváz?
Mélyen a föld alatt? Lesz – e mi felráz
Örök, rémisztő álmunkból?

Hajunk ősz, mióta megszülettünk,
Hisz nem vártak, csak úgy – lettünk.
Sírni már erőnk se volt.
Megszületett a holt!
S hordozhatjuk ősz hajunk keresztjét,
Míg lelkünk nem mállik szét
Jótékonyan a súly alatt.
Mondd csak, mi maradt,
Belőlünk, s mi lesz utánunk?
Az ébredés az álmunk,
De lesz – e valaha ébredés?

Még emlékszem - ha emlékezni merek
Hogy léteztek egykor még emberek.
A születés ajándék volt az egész világnak,
Minden gyermek angyal volt, s mindenkit vártak
S mindig egy kicsivel több lett a fény,
És kevesebb, sokkal kevesebb a bánat.
Mondd hova tűntek ezek az angyalok?
Úgy érzem, talán még mondhatok
Egy - két igaz szót, ha erre emlékezem.
Könnyek fojtogatnák lélegzetem,
Ha egyáltalán tudnék még sírni.
De annyira fáradt lettem
Amikor megszülettem,
Gyenge lettem és öreg, egy pillanat alatt.
Az emlékekből mi maradt?
S szükséges- e még emlékeznem?
Nem tudom, mit vétkeztem,
S ez büntetés-e vagy ajándék?
Vagy csak egy végtelen, ostoba játék?

Már nem számít semmi sem.
Azt hiszem…
Holtak vagyunk, s nem ébredünk,
Nem ébredhetünk sosem.
Túl nehéz kinyitni szemünk.
S lehet, nem változna bennünk
Semmi sem.
Mert a világot lelkünkön keresztül látjuk,
S míg lelkünk fekete,
És búval van tele,
Nem láthatjuk meg a születő angyalokat,
S addig ők is szótlanul születnek,
Mert pillanat alatt fáradttá lesznek,
- szürke csontváz, s ameddig él
Ősz hajukat tépi a szél.

Minden jót mindenkinek, amint lesz rá még lehetőségem, írok!

Sziasztok!

Egyenlőre csak egy idézetet szeretnék felrakni-nem tudom,kitől származik,valaki küldte nekem SMSben.Mint látjátok,ismét frissítettem a profilomon-a név ezúttal maradt,csak az avatarom és az aláírásom lett más.Igen,gőzerővel keresem magam... Ja,és hogy senki ne sikítson,ha meglát-kopaszra borotváltam a fejem Én élvezem...

Íme,a fent említett idézet,ami mellesleg hűen tükrözi a lelkiállapotomat:

"Valami végleg megváltozik.
Összeomlik hangtalanul.
Ami van és ami nincs-
Nem vész el,csak átalakul..."

Üdv Néktek!

Hiány

Mintha egy részem kitépték volna
Mikor elmentél, sírni sem tudtam
A fájdalom azóta hűen követ
S én elhagynám, mint nehéz követ
A szívemről.
Mintha egy démon elszívta volna
Az erőmet, mint egy cigaretta
A hamvaimba holtan fekszem
Csak az ölelésed kelthetne fel
De messze vagy.
S mégis, újra s újra vágyom
Feltámadni s folytatni az álmom
Azután elhamvadni újra a lázban
Az édes érzések táplálta vágyban
Szilárdan szeretlek.

"For my dreams I hold my life
For wishes I behold my nights"

Válaszolj!

Mért oly keserű az édes?
Miért halálos az élet?
Mért nem lehet védtelen,
Kit kínok tépnek szét?

Talán egyszer megértem,
Mikor már nem is remélem,
Talán már reménytelen…
Mért nem lehetsz enyém?


Elveszítelek

Mért, hogy letűnnek a csillagok,
S álmaink porba hullnak,
Mint levágott fejek?
Ha szívem egyszer szólhatna,
Kiáltása megrengetne
Minden hegyet.
Hiába. Nem lenne elég erős,
Hisz csak te, csak te
Nem hallanád meg…
Ha mindenkitől búcsút veszek,
Egyedül maradsz, szívembe zárva….
Mért nem szeretsz?
Csak ennyit kérdezek, válaszodra várva.

Arlith: huh... nagyon erősek 8O ugyanakkor - lehet, hogy furán hangzik -de én érzek valami tündérit is a verseidben, amellett, hogy ilyen ütős képeket halmozol. (az meg már csak a saját ízlésem, hogy én épp azokat mondtam kedvenceimnek a verseid közül, amelyekben a tündéri túlsúlyban van )

Azt hiszem, megérett az idő egy újabb versestalira Bár én változatlanul nem írtam semmit, mert a mindennapi teendőim túlságosan is elhavaznak, meg egyébként is - nem szabad erőltetni, türelem

szóval, mit szólnátok péntek - szombat - esetleg vasárnap délutánhoz, 4től Szentendrén?

Nimashilin írta: Dodiee: Nagyon szép, a végén viszont nem tetszik az a kis pesszimista felhang. Cöcö!

Pesszimista hangulathoz pesszimista felhang tartozik:))

Hunnai: mint egy szép népdal.
Theala: szerintem ez gyönyörű. Egy-két sor megy a Lilába! Dekadens, hulló, néha rémisztő.
Nefi: Az Elveszíteni kicsit belemagyarázósnak tűnik. Nem is tudom... Egy általános dolognak vhogy túl nagy feneket kerít a 2. vsz. vége. A másik tetszik, főleg a második vsz. testetlen lélek része.

Vissza-visszatér az Ő emléke...

Béklyót adtál rám és nem szabadulhatok,
De minden szempárban kiutat találok.
Csak lenne merszem kihasználni!...
Nehéz, nem lehet tőled elszakadni.

Mint régiek Egy-szerelme, olyan vagy te,
Egyszer fogott csak meg szemednek bűvköre,
S még mindig viselem kötelékeidet.
Hogyan feledhetném az érzéseimet?

Bárkire gondolok, eltakarod tőlem.
Lefognám szemeid, de menekülsz előlem.
Már régen láttalak, próbállak feledni…
De úgy fáj, nem lehet tőled elszakadni.


Basszus, a címet először csak megjegyzésnek szántam a vershez! És egyszer csak cím lett belőle... 8O

Azt mondják, a baj csőstül jön... Itt van két versem. Ugyanarról szólnak, csak a másik fél szemszögéből:

Merre visz az utam, nem tudom
Nem tudom, s tudni sem akarom
De nekem is véges az életem,
S tán nem látlak többé, édesem.

Arra kérlek, soha ne felejts
Őrizd szívedben emlékemet
Én nem feledem szemed csillagát
Arcod fényét, ajkad mosolyát.

Hajad selyme puha, mint a hó
Látlak-e még? – Nem tudható
De ha este felnézel az égre
A csillagok is azt üzenik: rózsám, isten véled!

És a párja:

Senki nem tudja, merre mész,
Senki nem tudja, hogy miért.
Tán én sem fogom tudni soha,
Merre ment a párom, óh jaj, hova?

Óh, hogy is tudnálak elfelejteni?
Nehezebb lenne, mint búcsút inteni!
Nem, nem felejtem mosolygó arcodat,
Szerelmes szavaid, ölelő karodat.

Csillogó szemeid szívembe zártam,
Mint rét az esőre, szavadra úgy vártam.
S amikor este felnézek az égre,
A csillagoknak kiáltom, hogy visszavárlak téged!

Üdv: Hun

Nima: :itscool:

Galadh: Elberethre és az összes Valákra mondom, nem igaz, hogy nem tudsz jókat írni!

Jacopo: Ha tényleg azokról a rrrettenetes száraz képletekről jutnak eszedbe azok a remek impressziók...-zseniális!

Cue, Leguan: ugyan...

Nima: Én szegényt hagytam volna az ördög kezében Amúgy nagyon szép, csak itt-ott billen ki a ritmusból
Theala: Hűűű. Ez nagyon szép