Versek

Sziasztok! Újra itt vagyok. Látom sokat, és szépeket írtok, de bocs, mert most nam kritikáíok, csak holnap. Itt egy kósza versem, amit ma dobtam össze két edzés közööt. Már egy hete nem írtam, és tele voltam érzelmekkel. Ennek köszönhető a szétszórtsága.

Gyilkos szavak

Túl sok volt a szó,
a lélek meg kevés,
elveszett, mi olyan jó,
már nem volt mesés.

Gorombáskodtál velem,
én becsukta a szemem,
hiába hajtottam le a fejem,
bent megszakadt a szívem.

Most a mesének vége,
nincs több ígéret,
ha azt mondod küzdöttél érte,
nem hiszem így végleg.

Megbántottál, mély seb a szívemen,
te nem tudtad soha, mi az érzelem.
hiába mondtad, elképzelem,
mindíg is tudtam, most vétkezem.

Balatoni képeslapok

Hattyúk húznak
maguk után,
bámulok csak
rájuk bután-
északi szél,
bakonyi szél
mindig-mindig
másról mesél...

**********

Mocsár-szag:hűvös-fűszeres.
Kérdem a szívemet,mért keres
Valakit,ki nem is létezett-
Így játszik velem a képzelet...

***********

Perui népzene,
zsongó tömeg--
fuvola-játékkal
ki őrzi meg
azt,ami miénk...?
Sirály röpül,
csókák cserregnek-
szél szenderül...


Lelkifurdalás

Ülsz a parton és hallgatod,
A hullámok hogy fecserésznek-
Mint te a darázzsal,mi szép volt,s meghalt,
Amíg te azt hitted,csak részeg...

Hello!

Szofi! Tuti nem én voltam ott a tábortűznél, sajnos nem is lehettem volna, máshol voltam.

És egy nem-off: Ezt most írtam, nagyon gyenge...

Gladiátor-válasz

Hé te! Igen, igen, te!
Mit lazsálsz itt, he?
Mi? Feladtad!? Soha!
Nyomás, te lomha!

Küzdj, harcolj!
Ha kell, marcangolj!
Nincs kegyelem!
Vagy bárd csattan fejeden!

... Nem megyek. Elegem volt.
Túl kevés az élő, túl sok a holt.
Nem ölök többet.
Nem kedvezek Önnek.

Nem-e? NEM-E?
Akkor életednek vége!
Ide azt a bárdot!
Hadd küldjek rá örök álmot!

Csak öljön! Öljön meg!
A másvilágon úgyis szebb!
Nincs vér, s gyilkolás!
... NEEE! Hallgasson végi...

Elcsüggesztettetek..
Nincs már erőm, se kedvem, hogy írjak..
Ilyen dei poéták előtt meghajolni bűn s vétek..
Feladom magam, ím; előtettek..

Galadh: Na szép...! Akkor még inkább vak vagyok, elvégre illene észrevennem az "utoljára szerkesztette..." szöveget az alján. Na, mindegy! Hogy ne legyek off: a szösszeneted határozottan tetszik, legfőképp az eleje.

Jaco, nem te vagy vak, átszerkeztettem... vallok, vallok... Ja és hogy ne legyen off, berakok egy szösszenetet:

Fekete könnyeket
sír a napsugár,
Fölébe magasodott
a Homály...


Arquen: Én úgy szoktam a háromsorosokat, hogy (általában) páros számú versszakok vannak, és a vszak első két sora rímel egymással, a harmadik meg a következő versszak harmadik sorával.
Na ezt jól megaszontam...

Galadh: ÁÁÁ! Már olvasni sem tudok... mea culpa, mea maxima culpa, kérem, bocsásson meg!
A biztonság kedvéért még elteszem láb alól az optikusomat is.

Hogy ne legyek teljesen off, berakok még egy régit, szintén elég pocsék.

Impressziók 23

A fénnyel telt térbe torkolló
utcán részeg hordák, horkoló
tűzcsapok vánszorognak.

Vadul csókolózom a villamossal.

És még1x bocsánat...

Galadh írta: Tedd be majd a kóla-Frodósat!

Öhm... én nagybetűvel írtam!!!

Okok, bocsánat az offért.

Sesy: Nagyon szépek! A második különösképpen tetszik. Ismerős érzés.
Akkor Galadh kérésére a "kóla-frodós" (micsoda dolog már kisbetűvel írni a Frodót?!), kéretik nem komolyan venni:

Impressziók 18

Sötét gondolatok üldöznek,
mikor elfogy a kóla;
hogy Frodó lett volna
Saint-Germain grófja?

Natalee írta: Ez a hangulat persze mar nem ervenyes...(Galadh ugye erted)

Értem, és örülök, hogy rendbe jöttél!
Éljen a punnyadás!!!!!!

Nefra: gyere győrbe lécciléccilécci!!! a színpad csodás lett! Mindíg ilyesfajta verseket akarok írni, de sosem sikerül.

Sesy: JÓK!!!! nekem tecc! Olyan igazi szösszenetek! csak így tovább!

Jacopo: Éljenek az impressziók és az ötvenes alkoholisták! Tedd be majd a kóla-Frodósat!


Szépek és jók vagytok! bocsesz, hogy csak ennyi kritikát írtam, de sietnem kell!

Pá,
Galadh

Ja, És DODIE, tedd be a verseidet, mert gyönyörűek! vagy én teszem be!!!

Ezek nem túl jók, de legyen a mentségem, hogy most irtam őket...

Járok az úton,
De minden kitaposott.
Én is voltam már,
És minden más is volt.
Ugyanaz minden,
Csak másképpen látom,
Hiába a szavak, mert
Ugyanazok, sosem mások.

---

Szerettem egy érzést,
Mi sosem volt az enyém.
Szerettem egy álmot,
Mit már elfeledtem én.
Nem tudom, miért hittem
Naív álmaimban.
Mert azt, akit szerettem,
Csupán megálmodtam.

---

Puhán dobbant a láb a földön,
A forró levegő megremegett.
Egy szempárban a tüz felizzott,
Majd újra eltünt, semmivé lett.

Üdv!
Hát, annyit írtatok, hogy nem is tudok hirtelen mit mondani. Nagyon jókat írtok!
Neframíel: csatlakozom Cueddohoz - gyere talira léccíííí!!!
Arquen: köszönöm e dícséretet, bár azt hiszem, nem érdemlem meg...
Galadh: gyönyörűek!
Mau: az a lázas - csodálatos...

Ma megpróbálkoztam az improvizációval, ez lett belőle:

Impressziók 56

Várok rád, s te nem vársz rám,
hajlongók a körúton az akácfák,
a Hold átviharzik az égen,
s az éjszaka, minden olyan kétes...

Itt, a csöpögő esőben várok rád,
körbeforog minden, a szédülő vágy,
a Város csendes és átható,
s ami fontos lenne, nem látható...

Várok rád, s te nem vársz rám,
az utcán elvonulva sietnék már,
a csillagok fémes alakjai,
s a szerelem fény-antikvárjai...

Nefra: a színpad nagyon jó, erős képeket használsz, amik a lelkem mélyére hatolnak.
Jacopo az impresszióid lenyűgöznek.
íme egy kis friss termés:

Már szavaim sincsenek,
mit adhatnék hát neked?
Nézlek csak és könnyezek,
de szavaim nincsenek.

Nincs nyelv, nincsen hatalom,
szóval nincs mit mondanom,
megtörik az ajkamon,
ha volna is rá alkalom.

Mit adhatok hát neked?
Csendes szelid lelkemet,
néma tűz két kezemet,
térdeplő szent éltemet.

Ha szólnék is... már hallgatok,
de szavaiddal egy vagyok,
a te tüzeddel lángolok,
s a te csöndeddel hallgatok.

Jó lenne

Nem mozdulni,
beléd veszni.
A te tüdőddel
lélegezni.
Két szemedben
csillag lenni.
Kéz a kézben
messze menni.
Fénybogártól
csodát venni.
Nyári tűzön
melegedni.
Parázs között
álmot lelni.
Aranyló nagy
fává nőni.
Ajkadról egy
csókot csenni.
A világot
elfeledni.
Szerelemmel
csak szeretni.
Lenni, lenni,
lenni, lenni.

hát ennyi lenne, remélem tetszik...

Nefra: inkább nem is kezdem boncolgatni a versed, mert csak tönkretenném azt az érzést, ami bennem maradt utána. őszintén köszönöm és gyere el talira, és hozs ezt is + az előzőt is, mert el kéne hangozniuk ott

Nna, itt vagyok újra. Mondtam, hogy nem ússzátok meg.
Kritikát szeretnék.

Színpad

[size=9:33471vbd]Színpadomon táncolok,
köröttem csak hangotok –
táncolok, s süllyedek…
- Elkap gyűlöletetek.[/size]

Aszott kezek – fűzfakarók
a föld torz képébe vágva
itt a csönd, ott sikolyok,
halk vicsorok, árnyak imája.

Ülök lent, arcomon felhők,
mint barna kelések,
kezemben kék virágok-
mosolyogva vérzek.

Hogyha láttátok volna!…
Sóhajtok. Beszélgetek virágommal.
„Tudod igazak haltak ott,
ahol berendezték a színpadot.”

Ahol eget festettek falakra,
s napot rajzoltak, meg csillagot;
- Tudod, virágom – mondtam neki –
én, meg te haltam ott.

Kék szemei csodálkoztak.
-Színpad, a felhők felett?
-Igen – mondtam. – ott voltam,
s te is, szőnyeg helyett.

-Rajtad jártak – szóltam.
Borzadtak fent csillagoknak
hívott, fénytelen csillárok.
Emberek, s taps volt.

-Tapsoltak – emlékeztem –
mikor elszálltak felettem,
s nevettek… figyelték;
arcomon neonfény ég.

Ahogy csak víz csordul arcomon.
-Víz, és nem könny! – így sikolyom –
beállítva, profin… őrült volt a közöny.
Csak én tudtam, mit ordítottam.

-Jól játszol! – nevették,
ma is bennem, hitték,
színész vagyok, ki papírtőrt vág
magába, s eljátszott magánya.
-Virágom. – szóltam neki. – Lehet,
igazuk van… de azért még sokáig
ott maradtam, s nem szóltam akkor
se, mikor elvittek téged…
rongyszőnyeg folyt a sötétbe.
Vigyorogtam – csak úgy, magamban.
Föld sincsen alattam, csak hideg fapadok.
Még is azt hiszem, ember vagyok.
Ember vagyok, s hős meg minden ilyesmi…
Hogy virág fejem alatt. S nem volt semmi
sem, mi elmondtavolna… leszakadt
az ócska felhők madzagja, s töprengésemben
fehérlettek zuhanva.
-Így volt, így… - csak néztem szemeibe.

Az unott rendező meg némán figyelte,
ahogy alkony szállt a tehetségtelenre.

Fú, most lehet hogy megint nem tudok jönni egy darabig. Hétvégén biztos nem leszek...
Addig is legyetek jók, ha tudtok

Üdv: Nefra.

Nim: Ügyes! Méghozzá nagyon! Szép is, jó is, ritmusos is....úgy egyetlen szba tömörtve pompás! Akár egy gyönyörű gyémánt csillog szemem elött.
Natalee:Milyen érdekes vers. Nekem eléggé szokatlannak tűnik, ugyanis rettentően tömör. Olyan, mint a méz. Sűrű és édes. Remek alkotás!
Galadh:Egyszer majd áruld el nekem, hogy hogyan kell 3 sorokban írni. Nekem sosem ment és most sem megy. Egyszerűen nem tudok páratlan sorú vesszakokban gondolkodni. Szösszeneteid pedig lenyűgözőek!
Mau:Nagyon szép!! Főleg a második...legalábbis szerintem. Bár mondjuk az első is nagyon megkapó. Viszont azt nem értem, hogy miért lennél te a pusztulás hölgye... Vagy csak az angolom kopott meg az idő múlásával?
Jacopo Belbo: Hát ez remek! Nem tudom, hogy mióta vagy ilyen pompás szóvívó, de az biztos, hogy egyike vagy a legremekebb költőknek a világon! Kár hogy belém nem cseppen ilyen sok művészi vér....


Csend és feketeség

Ohh! Mily átok, mily kárhozat!
Fekete világban élni, hangok nélkül.
Ohh! Mily szürke, mily hallgatag!
Fekete világban élni, színek nélkül.

Az ember a jót nem veszi észre,
Nem élvezi, s nem foglalkozik vele.
Vágyakozik mindazért, ami nem az ővé,
De ellöki magától azt, amit már elért.

Ohh! Mily nagy bánat, mily pusztulás!
Fekete, semmitmondó világban élni.
Ohh! Mily nagy szenvedés, mily nagy kár!
Fekete, csöndtől zúgó világban élni.

Szürke, csendes világban születni,
Szürke, csendes világban élni,
Szürke, csendes világban meghalni,
Mily fekete, mily semmitmondó így élni!

Sötét és kies e világ,
Az embner nem is gondolná,
Mert nem is tekint mélyen bele,
Talán mert fél, mit lát majd szeme.

Oly magányos s egyedüli az ember itt,
A táj nem más, csak sivatag csupán,
Kopár puszta, hol az élet nem virágzik,
Fekete, átláthatatlan felleg csupán.

Ohh! Mily átok, mily kárhozat!
Fekete világban élni, hangok nélkül.
Ohh! Mily szürke, mily hallgatag!
Fekete világban élni, színek nélkül.

Ez a versem sajnos nem sikerül úgy, ahogy szerettem volna, de szerencsémre, nekem nem jutott olyan élet, hogy mindenképpen betekintést nyerjek ebbe a világba.

Sziasztok!
Háttizéé... köszönöm mindenkinek, aki kritikát mondott rólam. Őszintén megmondom, nem számítottam pozitív visszajelzésre a versemmel kapcsolatban.
Sajna megint nem tudtam ott lenni a talin... nem tudom, egyszer biztos hogy majd úgyis elmegyek!!
Hiányoztatok, amíg nyaralni voltam. De még inkább a verseitek.
Most szenvedhettek majd, amiért bátorítottatok!! Este nem menekültök meg egy versemtől...

Addig is pussz:
Nefra

Sziasztok!

Az ember mindössze egy napig nincs net közelben, s az alatt ilyen
sok, gyönyörű vers születik! Csodálatosak!

Gyász

Merre jársz, hol vagy épp?
Hova visz szíved?
Elmentél, itt hagytál,
a világ néma lett.

Elmentél, itt hagytál,
nem adtál semmi jelt,
nem tudtad, a Halál hív
s követét küldi Teérted.

Elmentél hirtelen,
csillagtalan zord éjjelen.
Nem hagytál semmi mást,
csak fényt kioltó keserű gyászt.

Fény nélkül nem láthatok,
minden nekem ütközik,
bár egyhelyben állok,
nincs fáklya, mi világít.

Merre jársz, hol vagy épp?
Hova visz szíved?
Elmentél, itt hagytál,
a világ koromsötét lett.

Sziasztok dragaim! annyira sajnalom, hogy pont most vagyok Kolozsvaron. Pedig ugy szerettem volna ott lenni ma. Na mindegy.A lentebb olvashato vers elso ket sorat meg a taborbol hazafele a vonaton irtam bizonyos esemenyek miatt nagyon depis voltam aztan egy Galadhdal majd Nimdorccal folytatott kiados beszelgetes utan j0 kedvem lett es nem fejeztem be... csak tegnap este mikozben punnyadtam.

Ime:

Egy fiuhoz

Erzem csokjaid sebhellye valnak
Erzem, hogy csak fajnak es fajnak
Allandoan teged varnak
Fajo uresseg maradt utanad.

Ez a hangulat persze mar nem ervenyes...(Galadh ugye erted)

Kis szösszenetek tegnap estéről:

Szemedben lázadok

Szemedbe nézek,
Tenger kékje
Visszanéz rám.

Messzi partokat
Mosó alkonyat
Éjszín ruhám.

Révedő percek,
Tereád esnek
Emlékeim.

Tereád nyílnak
Lázadva barna
Föld-szemeim.

________

Fájdalom

Futok magam elől
Lopakodok
Sötétségben fénytől
Óvakodok
Féltő reménységben

________

Vallomás

Kezemben ott dobog,
Tüze most is lobog,
Vörösen izzó szívem
Szívedhez eljutott.

Üdv mindenkinek!

Tegnap majdnem egész éjszaka nem bírtam aludni, úgyhogy valószínűleg lázas voltam, és ezt az izét szültem :

Elfolyok
tágul a tér.
Mit mesél?
Mennék vele —
nem kellene,
Körülöttem
üresség.
Elég!
Elmosódott,
kusza képek.
Félek,
követni nem tudom.
Csak álmodom?

Kergetem magam
a Semmiben,
zúg a vérem
szívben érzem.
Meghalok,
de kár-e értem?
Üres vagyok
már egészen.

Meg ezt a másik izét:

Being the Sun and being the Moon
I am the lady of Darkness and Doom.
Turambar, turún' ambartanen —
Ki voltam, nem tudom meg sosem.

Üdv:
The Cat

Üdv!
Bocsássatok meg, most éppen nagy rohanásban vagyok, úgyhogy nem írok sokat.
Cueddo: Ez igazán megtisztelő ; bár én úgy érzem, a Te verseid jóval nagyobb hatással voltak rám.
Mau: Mielőbbi gyógyulást!
Akkor holnap én is ott leszek a talin.

Impressziók 52

a háztetőkön bukdácsoló napfény
vörösösre fest számtalan arcélt
s a tied mégis fehér
de szemed már sötétes-
szemcsés, mint
az elalvó kávé pora a vízben

Csak egy szüösszenet, nem idősebb egy óránál.

Don't show your mind
And don't show your pain
Don't show who you are
Thus you can remain.


Üdv:
Mau

En

Nefra: rég írtál már, de továbbra is olyan jókat írsz, mint eddig ami nekem igazán tetszik a verseidben, hogy olyan sűrűek és tömények a képek, és ráadásul sok is van belőlük

Jacopo: most már kár tagadnom, úgy érzem, egy kicsit mégiscsak hatással vagy rám, Szofi jól mondta ha nem is közvetlenül, formailag, de a hangulatban biztosan.

Galadh: de fura, én is akartam egy ilyen "kicsi vagyok" kezdetű verset írni, egy variációt ugyanerre a mondókára - persze teljesen más jött volna ki belőle

Akkor holnap találkozunk

Kevés

Kicsi vagyok,
Székre állok,
Azt hittem,
Mindent belátok…

Üveghegyen
Túlra néztem,
Hiába minden…-
Ezt éreztem.

Sikítanék,
Elrohannék,
Minden embert
Eltaposnék!

Kicsi vagyok,
Székre állok,
Ébredjetek,
Ha kiáltok!

FIGYELEM!!!!

Verses tali holnap 11-kor a szentendrei hévmegállóban!
Elanorral meg Cueddóval biztos ott leszünk!!!

Pussz, és gyertek minél többen!

Galadh

Nefadar: Szerintem ez az eddigi legjobb versed! Gratulálok, még sok ilyet kérünk!
Neframíel: Utólagos engedelmeddel a versedből idéztem négy sort egy fórumon! Remek lett!

Itt van egy egész friss, alig öt perces vers


Együtt álmodunk

Álomra hajtjuk fejünk,
Egyek vagyunk-
Két Holdbéli lény.
Együtt nézzük,
Hogy a harmat csordul
A Rózsa fején.

Álmainknak fellegvára
Virágos rét,
Együtt nézzük,
Ahogy a Nap
Sugarat szór szét,
Napfényben ülsz.

De jönnek zord idők is,
S te árván állsz,
Elhagyott a nevetés.
És midőn itt
Elmúlt a Nyár,
Fagyaszt téged a Tél.

De tiszta szemed lát,
Nem csalt meg
A kín homálya,
És jövök én, várt
Perced
Néma társa.

S akkor újra veled érzek,
Nem te élsz
A tél fagyával,
Ajkadon szép nevetéssel
Szembe mész
A Halállal.

Oisinhez csatlakozva, dicsérem versed Neframíel..
Szép.. Úgy érzem, .. ah... inkább, mégse mondom el..
De, mindenki verse szép!!