Versek

Cueddo: Nagyon jó lett - egyetértek Szofi trubadúr-hasonlatával.
Laurelin: Az utolsó versszak elég meglepő; ráadásul fel lehet benne cserélni az 'arcom' és 'harcom' szavakat, amitől még hátborzongatóbb lesz...
Szofi: Akkor előre is köszönöm azt az appel béla verset! A biciklis vers jó, bár én - enyhén kólától illuminált állapotban - kifeküdtem a "főleg,ha hátszeled van-de 1ébként..." közbevetéstől.
Celeb Ear: "Búcsú" - engem valamiért egy Pink Floyd-dalszövegre emlékeztet, nagyon jó!

Gonosz impresszióim folytatódnak (meddig még???):

Impressziók 39

mikor tollammal gyök-jeleket húzok
papírvégtelenre
belopakodik lelkembe árnyasan
a temetés rendje
a teremtés csendje

üres fájlalást ontó törtvonallá
vált lelkem
számlálóm nulla, nevezőm lassan
értelmetlen


Impressziók 42

Sötét évezredek múltak el:
szerelmem úgy vakított meg,
mint csillét húzó bányalovakat
a Nap fényes álma.
Csak egyetlen pillanatig fájt,
de utána semmi többé - ott maradt árván
nevem a virágtalan fejfán.
Testemtől a föld üszkös;
vagy lelkemtől? közömbös
giliszták nevetik kínomat.
Leköpöd jeltelen síromat.

a tali a szentendrei hévmegállóban lesz, vasárnap 3kor.[/quote]

Sziasztok!

Én is jó rég voltam már itt, és ismerve azt, hogy mennyit szoktatok termelni egy nap, reménytelen lett volna az elejéről kezdeni az olvasást, ezért csak ezt az oldalt sikerült áttanulmányoznom. És nagyon szépeket írtatok.

Én sok napon át teljes nyugalomban elvoltam, mint a befőtt, vidéken. Akkor születtek ezek a versek. Az elsőnek teljesen véletlenül ugyanaz a témája, mint Nima utolsó versének, csak én kicsit másképp fogalmaztam. [size=9:3zqvthg7]Bocs, Nima.[/size]


Búcsú

Még látom árnyalakod elveszni az éjben.
Még hallom hajad suhogni a szélben.
Még nézem talpad nyomát a porban.
Még bízom benned. Az éjszakában. A holdban.

Tudom, vándor szíved messze húzott.
Tudom, a nyugodt idő tovaúszott.
Tudom, rád les most minden veszély.
De érzem, egyszer úgyis, úgyis hazatérsz.

---

Ez egy kicsit furi :

Hangulatváltozás

Most nem gondolok semmire;
Nyugodt soha nem voltam még ennyire.
Aki azt állítja, már voltam,
Azt... azt holnap találjam holtan!

Hát mégis mit képzel?
Jobban tudja, mint én? NEM!
Vonja vissza, hogy belém rúgott!
ÉN MÉG SOHA NEM VOLTAM ENNYIRE... nyugodt?

---

Lelketlenül

Azt hiszed, élsz?
Ilyet hiába remélsz.
Hiába a tested él,
A lelked reszket, fél.

Hisz valójában nincs.
Hiányzik belőled e kincs.
Üres vagy. Egy senki vagy.
Kit a lelke magára hagy.

Lám, felnyitod szemed.
Hiába teszed.
Üresen hiába a lét.
Számodra, nincs több tét.

Pici féloff: Cueddo: most akkor hol is lesz a tali?

Üdv:
-- Mau

Sziasztok!

Nyaralok ép,,ezért csak napi 1 órát jutok nethez.Annyi mindent akartam felrakni,félek,nem fog beleférni.Meg még véleményt-kritikát is szerettem volna mondani-írni.

Jacopo:Most nincs nálam az appel béla-kötet,holnap majd elhozom és berakom.Ami verset hazavittem a talikról,azt az öcséim is olvasták;a Tieidért igencsak odavoltak-főleg a fanyar humorú fiatalabb(Bálint).

Laurelin:a Tiéd is tetszik,de mért nem adtál neki címet?Szvsz a "Csillaghullás" egész jó lenne.Nevezzük nevén a dolgokat.

OFF:Bocs,mióta a Balcsi bringával való megkerülésére gyúrunk,kissé gyakorlatiasabb lettem.Könyv nem nagyon fordul meg a kezemben.

Cue:Az Eltévedt imaII a szokásos mesterműveid közé tartozik-érdekes összevetni a szerelmetessel.Az olyan,mintha 1 próféta/látnok trubadúrrá lett volna hölgye kedvéért,h annak dícséretét zenghesse.

Drága Sünee!:Bocs,a múltkor nem volt időm írni.Jó.Az enyéimre emlékeztet,amiket ott fenn a házban olvastam fel nektek,tudod,a táborban,az utolsó éjszakán,amikor beteg voltam.Így tovább!Őszintén!

Nima Drága!Olyan jó kis nimás. Drukkolok én-de miért is?

Nnna,ennyi reagálás tellett tőlem =re.Itt a legújabb versezetem-tekerés közben költöttem

Menni

Arcodba szél süvít
Enyhítve Nap hevét
Alattad:Út
Feletted:Ég

Silabizálhatod
Felhők és ég szinét
Alattad:Út
Feletted:Ég

A nádas elmarad
Repít a két kerék főleg,ha hátszeled van-de 1ébként...
Alattad:Út
Feletted:Ég

Lejtő?Emelkedő?
Szusszal hogy' bírod még?
Alattad:Út
Feletted:Ég

Hajadba ág ha kap
Karodba rózsa tép
Alattad:Út
Feletted:Ég

Város ha elmarad
Kitárul a táj-kép
Alattad:Út
Feletted:Ég

Öcsém eddigi 1ik legjobb verse:

Vihar

Kedélyem beárnyékolja
vad viharnak moraja
arcodat felvillantja
emlékek sorozata.

Univerzum ablakát,majd
a csillagos mély eget
elfüggönyzi,betakarja
nyílt pillantást nem enged.

Távolság felhőörvénye
beburkol,elfeledte,
de szabadulás reménye
távolról sem kecsegtet.

Rám mkiáltó szürke lidérc
hű szellemem maradsz csak,
emléked oly fájón kisért
felejtést nem arathat.

Velőtrázó ég-s mennydörgés
morog le a földre most
kiabáló égi töltés
tölti ki a haragot.

Tomboló vad villám cikáz
a hegyek ormán is túl
fénye oly messzire kiált
vészjóslón,kihívóul.

Bennem feszülő kín s érzés
félelem,aggály dúsul.
Tombold ki mi belül széttép!
morogja az tanácsul.



Ez kb a fele az öcsémének,de lejárt az időm.Majd holnap folyt.köv.

Üdv!

Sziasztok, jó régen nem jártam erre. Írok egy kicsit

Alkonyi égen,
csillagnak nézem,
hitetlen.

Szép ragyogása,
szívembe zárva
őrizem.

Kinyújtott kézzel,
kitágult ésszel
bámulok.

Forró az arcom,
eldobom harcom
s meghalok.

Aki még nem tudja, annak mondom, hogy vasárnap 3kor tali, csak nem tudom, hol, (Nima tudja ) - talán a szentendrei hévmegállóban megint.

Most pedig egy olyan verset írok be, amit ma írtam. Annak a lánynak, aki mindennél fontosabb nekem - és bár most visszautasított, azért én remélem, hogy még egymásra találhatunk.
Sokáig gondolkoztam, hogy betegyem-e, de végül mégis úgy döntöttem, hogy megmutatom nektek. Lehet, hogy kicsit közhelyes, de őszinte, annyi biztos. És ezt nem csak írtam, hanem énekelve költöttem

Éjsötétben kaput nyitottál,
és bukdácsolva szaladtam is már -
lábam nyomát sárban hagytam,
mentett lelkem neked adtam.

Lombok alatt járok én már,
az ágak karom körülfonják -
talpam alatt fagyott virág,
már csak levelek néznek rám.

Te vagy minden reménységem,
éjszakában fényességem -
az aranyló nap sugarát
mosolyaid nekem adták.

Jöhet még ősz, kegyelmes tél,
aranyvirágom már te lettél -
s ha tavasszal ébred majd láng,
nyílik újra almavirág.

Fényét hagyja fénylő szemem,
nevetésben is éhezem -
ahogy kegyelmed adtad nekem,
úgy vigyázz rá, jó Istenem.

Üdv...
Szofi: Érdekes vers, szívesen meghallgatnám felolvasva, táborban ugyanis nem voltam. Na majd a legközelebbi topictalin, már ha nem túl megterhelő! Az öcséd verséhez: nekem nagyon tetszik. Megtennéd, hogy majd berakod azt az appel béla verset, aminek az első versszakának a végén vmi. "megváltoztatta a világ helyiértéket"-sor volt? (Nem tudom a címét. )
Cueddo: Eltévedt ima II. - ez egy remekmű, mást nem is mondok rá, méltatlanok lennének rá a szavaim!
Nimashilin: Drukk, drukk, drukk, sok szerencsét! A vers szép.
Sünee: Szerintem jó lett! Egyetlen negatívumként azt tudnám felhozni, hogy talán kissé olyan, mintha nem lenne befejezve.
Nahryien: Erre is csak azt tudom mondani, hogy mesterművek, gyönyörűek: "Az egyetlen..." - ez nekem nagyon 'bejön'.

Próbáltam írni, de túl pocsék a hangulatom, nem igazán jött össze:

Impressziók 36

Temetőbogarak rajzanak ágyamban,
örökké ott talállak vágyamban,
felnyitott sírod felett miazmás felhő,
s a sírboltodat benőtte asztmás erdő.
A szétnyílt koponyád vágyam,
rothadt agyvelőd lucska ágyam.

Sziasztok Drágáim!

Előszöris szeretném megköszönni a reagálásokat-névszerint Cueddónak és Nimának

.

Másodszor pedig felraknék egy appel béla-verset azok közül,amiket felolvastam legutóbb Szentendrén.

mindent elrejt a szem
mint kudarcait isten

megszökik fénymúmiáddal
s a test sötéttel megtelik

végtelen éj kezdődik
különös fénytelen hideg énszak
istent engesztelő elnyújtott virágzás

lelkek szolgálják a zsarnok tisztességet
jajszavak furakodnak át az időn
nincs aki útjukat állná

Úgy gondolom,a múltkor nem volt elég idő arra,h ízlelgessük ezeket a nagyon tömény verseket,mint az óbort,cseppenként-pedig megérdemelték volna.Ezúton is szeretnék elnézést kérni -mindenkitől,aki akkor ott volt-a hihetetlen iramért és töménységért.Még én-aki ismerem ezeket a verseket-is megrészegültem tőlük.Majdhogynem mérgezésem lett tőlük.Ezentúl majd fel-felrakok egyet-egyet.

Szívem nyughatatlan, vad tűzben ég..

Ha Bánatom van.. leginkább a belőlem érthetetlen módon fakadó érzések azok melyek egy leheletnyit könnyítenek Szívem Bánatán.. - ezek a Versek..
Ha ez a segítség nem nyújtja erős karját.. a Zene ajtaján kopogtatok.. Megszégyenülve, zárkózottan..
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ __ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Tudom..

Tudom, hogy mennyire fáj,
Tudom, hogy megijedtél,
Tudom, hogy a bizalmad is elhagy már,
Azt kívánva, bárcsak halott lennél, oh..

De, ha bánat gyötör,
Tudd, nem vagy egyedül.
Gyere hát, osztd meg a könnyeid velem
S meglátod majd, hogy rosszra fordul minden..

Tudom és érzem
Ugyanúgy, ahogyan te, édes
Csak az elmúlásért lélegzünk
Csak azért futunk, hogy elkapjanak, oh..

010xcAmi a Szerelem hazugságait megáldta,
A szerelem fényét megátkozta,
Csak félj a legjobbtól,
És reméld a legrosszabbat..

Az egyetlen..

A Halál ízét érzem,
Minden csókomban,
Minden naplemente
Mintha az utolsó volna számomra,
Leheleted a bőrömön,
Végünk illatát hordozza
Részeg vagyok a könnyeidtol,
Nem látod, hogy fáj?!

Minden érintkezésünkkor,
Közelebb kerülünk az Éghez
És minden napfelkeltekor
Bűneink megbocsátást nyernek..

Te, a bőrömön..
- ez a Vég kell hogy legyen..
Csak úgy vagy képes szeretni
Hogy közben fájdalmat okozol
Újra meg újra..

Szerelmed olyan, mint egy borotvapenge csókja,
Az ajkaid íze a legédesebb,

Csak Benned vagyok szabad
Beleuntam a várakozásba..
Hagynod kell, hogy álmodjak..
Nem félek érezni,
Azt akarom, hogy szeress
Mert te vagy az egyetlen
Az egyetlen..

Szeretlek..

Egy pillanatra hátat fordít a világ,
S Te közelebb engedsz magadhoz,
Bár Szívünk félelemmel telt meg,
E sötét, titkos szerelem iránt..

Hadd fordítson hát hátat a világ!
Kérlek engedj közelebb magadhoz,
Bár szivünk félelemmel van tele,
E szerelem iránt

Lángjaiban égünk újra meg újra,
Mert ez a mi sötét, titkos szerelmünk..

Tégy engem pecsétként Szívedre,
pecsétként karodra,
mert a Szerelem olyan erős, mint a Halál,
a féltékenység pedig olyan kegyetlen, mint a sír.
Lángjai a tuznek lobognak a leghevesebben.

Szeretlek..

Egy pillanatra elfordul Tőlünk a világ,
S Te közelebb engedsz kerülni magadhoz,
Bár szívünk megszakad az Örömtöl..

Hadd ébredjek meleg karjaidban,
Hallom, azt mondod, nincs rendben,
Legyek halott az Élettől oly távol..
Zárd le a szemem s fogj erősen,
És temess el mélyen a szívedben..

Soha többé ne lássam a napot,
És ne lássam többé a mosolyod,
Legyünk halottak az Élettől távol..
Csak csukd le a szemem s fogj erősen..
És temess el mélyen a szívedben..

Holnap nélkül..

Szívfájdalom kopogtat ajtómon,
Árnyékok táncolnak ablakomon,
Keserédes könnyek hullnak padlómra,
Amint öszedől körülöttem a Világ..

Ha meg akarsz menteni,
Először magadon kell segítened.
Ha meg akarsz sebeimtől szabadítani,
Ne a fájdalmaiddal tedd..

Ha újra mosolyogni akarsz látni,
Ne mutasd nekem, hogy félsz.
Mert ugyanolyan a Te félelmeid köre is,
oly gyenge s halovány a Remény..

A szerelem olyan hideg, mint a sír,
s egy út vezet a végtelen szomorúságig.
Az enyhe Gyűlölet birodalmában,
Van Ma, holnap nélkül..
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ __ _ _ _

.....:::::::.. [visne.poet] ..:::::::......

Helobelo!
Eddig nem írtam a verses topicba, de nemrég megszületett életem első "komoly" verse. Szeretném, ha elmondanátok róla a véleményeteket, akkor is, ha negatív. (akár priviben is) Előre is köszi!

Elvek, avagy Neked, hol a határ?


Korlátoznak,
De általuk több vagy.
Mondd, Neked vannak?
Vannak elveid?
Saját magad alkotta törvényeid?
Elhatároztad.
Mint egy újévi fogadalom.
Vajon Sikerül-e megtartanod?

A Te erkölcsi megkötéseid-
Ne aggódj!
Nem veri le rajtad senki.
Talán egy kicsit mégis fontosak,
Mert ettől egy jobb ember vagy.
Mert bennük vannak,
Amit tisztelsz-magadban
Amitől több vagy,
Mint mások,
Mikor azt mondod,
Ez már sok!
Ezt nem csinálom!
Nem hazudok,
Nem puncsolok,
Nem csalok!

Te alkottad-csak magadnak.
Senki nem várja el, hogy betartsd.
Senki, csak Te. Magadtól.

Area: fantasztikus! Az elején le se esett,hogy miről is szól, csak a második versszak végén. Isteni. Rejtett fájdalom van benne. /legalábbis számomra rejtett. / És ez nagyon széppé teszi.
Szofi: Éva! Az a drága!
Étek Nékem már a magány, hát ide jutott? Rettenetes és mély és művészi. Gratulálok a gondolataidhoz.
Szofi-öcsi:
Tanulj inkább tudományt,
földi szépet, kis csodát, ezzel szívesen vitába szállnék... Ügyi vagy, csak így tovább, érd be a nővéredet!
Jacopo: 32. Ismerős. Sajnos. Drukk értem az elkövetkező 5 napban!!!

Régi és teljesen kitalált.

Tehát már reggel elmész.
Nem tudom, mit remélsz.
Hisz úgy szerettelek!
Másnak ismertelek.
Azt hiszed, máshol jobb?
Csak a magányod lesz nagyobb.
Elmész, elhagyod e helyet.
Pedig téged itt szeretnek.
Mennyire imádtalak!
Már csak sirathatlak.
Nem vagy nekem való.
Neked csak az út jó.
Hiányozni fogsz, de menj.
Téged talán befogad a menny.

Na, Sztendre senkinek nem oké? Nem mondok időpontot és napot, mert akkor ott kéne lennem, ami ciki, ha nincs ott senki. 8O Öööö... Ezt most szerintem csak én értem, de nem baj. Tehát ha összejön egy tali aug 1-4 között, csörr rám, oké? Köszike! Viszlát népek, két hét múlva! Hiányozni fogtok!!! :closed:
:hello:

Még visszatértem, mert egy jóbarátomtól kaptam néhány verset, és szeretném megosztani veletek

Neked
Nem voltál - kerestelek,
Itt voltál - szerettelek,
És most - elvesztettelek?

Miattad
Nincs sehol fény:
Körülvesz a sötét.
Kutatok.
Gyenge mécses ég:
A halovány remény.
Indulok.
Égi jelenség:
Vakító tünemény.
Megállok.
Távolodik a lény:
Árad a jó szét.
Rohanok.
Eltűnik a szép:
Visszatér az éj.
Elbukok.
Véres a csatatér:
Elemészt a sötét.
Meghalok.

Érted.
Neked, Miattad, Érted,
Mindig nevettem Véled.
Neked, Miattad, Érted,
A szenvedést tűrtem.
Neked, Miattad, Érted,
Neked, Miattad éltem...

---

és egy régi saját is, hogy lássatok még tőlem olyat, amit nem láttatok rövidesen jelentkezem rendes, új verssel is, csak most épp próbálok kihozni valamit a sok-sok félversemből

ELTÉVEDT IMA II.

Anyám,
miért küldtél ide?
megfulladok örvénylő
gondolataimban –

cérnaként nehezen fűztelek
keresztül lényegemen,
mégis, gyönge emberévek alatt
kitűnt minden hajlásodnak értelme:
még mindig foszlik a köpenyem
azért hagytunk minden szálat elvarratlanul
nem lesz kezdet és nincs befejezett;
a szívem szememben ég vadul.

vergődve tudásban, nemtudásban,
félelemben, ragyogásban
akartam, hogy én is lássam,
hogy porladt el fényes arcom
az akarásban –

---

És még egy szösszenet, ez pár napos, de... hogyismondjam... nem tudom, mennyire igaz, és mennyire csak költői ego-túlcsordulás, már igazából szégyellem az ilyet

így jön napra nap, hónapra hónap,
évre év - elnyelnek, ha nem vigyázol,
magad leszel, megint csak magad,
és ki lesz majd, aki kigázol
köd-kötéllel béklyózott, nyártalan napokból?

látod, ezt akartad -
morog még csontjaidban a goromba erkölcs?
a törvény nem konok papírlap,
hogy hátára ilyen verset költs -

üres beszéd -
mert minden évben megfordul a világ,
és ha rossz hajtásból nőttek is a fák,
mindennek gyökere a Szeretet;
ne ismerj nagyobb törvényt, de vigyázz,
ha százfelől simítnak könnyű szelek,
mert könnyen hajlik,
könnyen törik aratás előtt a kalász.

Elanor: gyönyörűen írsz a szerelemről, mindig úgy örülök, ha olvashatom a verseid
Mau: minden versedben ez a tökéletes ritmus és az erő. mestermunka - és őszinte, akármennyire is mondtad, hogy a kötött ritmusú vers kevésbé az
Szofi: a versed továbbra is tetszik, bár én hallottam a táborban és az öcséd is remekül ír - családi vonás?

Aranymag: Hmmm. Köszönöm a kritikát. Szóval úgy gondolod, hogy a verseim vége olyan közhelyes? Ezen lehet változtatni! Őőőő.... De ehhez kellene a segítséged. Szerinted hogyan lehetne feljavítani? :

Aya!


Ez egy elég régi versem.A táborban is felolvastam,de sokan nem voltatok ott.

Huszonegyedik századi Éva

Rideg almát rágok-
Az egész világot
Leszakasztottam;csepeg
-Egyebet nem tehet(?)-
Fülembe a méreg...
-Ama régi vétek
Rendelése?-Étek
Nékem már a magány,
S szomjúságom útján
A Tudás felé lépek...
Az Életnek vizek
Hozhet már csak ide
Enyhülést-de belső
(felső?külső?első?)
Hatalmak nem érnek
Már kéklő messzeséget...

2000.jan.6


Ez meg Dani öcsém verse,amint ígértem.Nem sikerült regisztrálnia. Kíváncsiak volnánk a Véleményetekre.(Persze az enyémre is jöhet
kritika )

Az égi tűz ha földön ég
s felperzselt körött' a lég
lelkünk lassan ellobban
földi víztől oltottan. -itt nővérem besegített

Égnünk nekünk nem lehet
Szárnyunk súlyok kötik meg
földi dolog, nehezék
terhünkre adta csak az ég.

Börtönünk az evilág
szellem értelmet ha lát
elmúlik egy perc alatt
vagy kósza érzelem csak.

Önáltatás az egész!
Hagyd a ködös gőzölgést!
Felejtsd, hogy van gond és baj,
kezdj valamit magaddal!

Tanulj inkább tudományt,
földi szépet, kis csodát,
ami időd adatott:
hass, alkoss és gyarapodj!

Keress társat, szerelmet,
motiváló elemet,
a pusztát virágoztatsd fel,
vidítsd Istent lelkeddel!

(Ezt egyébként egy melankólikus föciórán sikerült összehoznom.
Amúgy még friss hús vagyok, idén kezdtem el irogatni. Kösz a figyelmet. )

Area: Szép a dalszöveg, de nekem a Te versed sokkal jobban tetszik! "Én esőben várom a rozzant buszt, /de te bárhová eljutsz. " - imádom!

A magam részéről most rövid leszek, velős, és pocsék:

Impressziók 30

Tizenkétmilliárd szemet üdvözít a Megváltó,
de kvintilliónyi hullánál kiakad a Számláló.

Impressziók 32

forró-illatú nyár, boldog emberek,
eső lepte éjjel, ifjú szerelem -

fátyolos szemekkel nézem őket,
miért tagadjátok meg éppen tőlem?

(Kis hozzáfűzés: most aztán boldog lehetek, tegnap este ilyet írok, mára eltörik a szemüvegem egyik lencséje, ergo most aztán nem látok túl messze... )

Area: akkor írtam őket amikor nem voltam itt...

Nagyon szépeket írtok!
Sesy: szvsz sem lett nyálas a vers.

Hope

The warriors are marching this night,
The legions are calling your might.
My beloved lands will be lost,
So the peoples call the warriors.

But the emperor of my kingdom
Fears the evil Dark Lord,
My warriors against the legions of darkness,
And the soldiers saved the magical valleys.

I can’t endure this pain
And the heroes die but not in vain,
The Dark Lord awakens the demons.
But the hope is still alive in this world!

a többi: itt

Jacopo, Area: Nem, nem önbecsmérlő. Sajnos tényleg ilyen vagyok. Csak persze ezt megpróbálom nem mutatni, de még így is elég gyakran előjön belőlem...

Üdv:
-- Mau

Olosta írta: Sziasztok!

Sürgősen kéne a segítségetek!
Szombaton lesz az egyik legjobb barátom esküvője, és szeretnék verset mondani neki, meg a mennyasszonyának. De még nem tudom, hogy mit kéne mondani. Segítsetek nekem, kérlek szépen, valami szép verset taláni. Lehetőleg jó lenne, ha egy szonettnél hosszabb lenne, de azért legyen rövidebb a Minek nevezzelek?-nél.
Javaslataitokat legkésőbb szerda délig juttassátok el nekem!

Előre is köcike!!!

Szervusztok drágaságaim!

Holnap délig még várom a javaslataitokat esküvői vers témában.
Nagyon fontos lenne!
Bocsi, hogy ide piszkolok be ezzel, de nem tudom, hogy kiktől, ha nem éppen Költőktől kérhetnék segítséget.[/code]

Lehet hogy egy kicsit Off vagyok(akkor bocsi), de van egy kis gondom. Írtam egy verset a Kreatív szekcióba, és először azt írta ki, hogy engedélyezésre várMa beléptem és nem találtam semmit. Ez most mért van? :

Sziasztok Drágáim!

Épp nyűgös vagyok picit,mert nem tudtam kitölteni az a ***** kérdőívet,ezért Lassi Tittét se kaptam.És még aztért is nyűgös vagyok,mert nem jutok nethez rendszeresen.Nnnna.Itt a legfrissebb irományka:

törekvésem:társra találni
előbb tán magamra
nem félni:kiállni
önmagam ellen is
ama belső harcra
ami közben eldől:
széna-e vagy szalma

Ha összejön,előbb-utóbb felrakom az egyik öcsém 1-2 versét is.
Ennyi.Pá.Legyetek jók.Úgyse tudom követni,mi mindent írtatok.Ez az esélyegyenlőtlenség.(Nem Rátok vagyok besértődve,hanem a világra:)

sorry, de csak így, darabokban tudok hozzászólni, mert egy bizonyos hosszúság után nem köldi el a hozzászólást.

És egy saját:

Visszaemlékezés

Napfényben úszik az út,
képzeletem oda jut.
Én esőben várom a rozzant buszt,
de te bárhová eljutsz.
Esernyőm elveszett, most bőrigázom,
de nem érzem a cseppeket, nem is fázom.
Valahol messze, egy réten járok.
a buszra csak testileg várok.
Beér a járgány, mindenki felszáll,
csak én maradok a lucskos járdán.

Napfényben úszik az út,
lelkem oda jut.
Esőcseppek gördülnek le azromon,
köztük kósza könny,
a rétre, a nyárra, s arra, hogy
te ott vaagy fönn.[/b]

hoztam pár dalszöveget, amik nagyon megtetszettek:

"Már csak néhány csillag él,
újságpapírt hord a szél,
a pályaudvar lassan édred,
már elindultam érted.
egy nagykabát csendesn dülöngél,
a lány szemében még furcsa álma él."

.:.:.:.:.:.:.:.

"Mikor mindenki ment, én maradtam,
ha feladtátok, és még akartam,
amikor röhögtök, én mindíg sírok,
ha nem tudok miről akkor is írok.
Vesztes vagyok, hiába győztem,
senki sincs mellettem, sem mögöttem.
Állok az úton, s rád gondolok,
tudom, a szabatság magányos dolog."

ezzel a dallal annyira tudtam azonosulni. Mintha csak én lettem volna, mintha rólam énekeltek volna. :crying:

Sesy: a tűz 2. még jobb mint az egy!!!! :itscool:
Mau: nagyon elgondolkodtató. Érezni, hogy önbecsmérlő, és belenyugvó egyszerre. :bawling:
Nima: a cím nélküli nagyon tetszik. Főleg, ami az álmokról, meg az alvásról szól!
Jacopo: impressziók 28: szédületes. Az utolsó két sor remek benne!!!! 8O :up:

Area: (Álomhajsza) - iszonyat gyönyörű ez a vers, én is köszönöm! Nemrégiben volt egy ilyen hangulatú álmom...
Nimashilin: (Lothlórien) - érdekesen jön át az a dekadens lórieni kettősség, nagyon jó.
Sesy: (Tűz 2) - "Nincs, mi megfékezné" - na és a vízzel mi lesz? Az majd a harmadik részben? Amúgy jó.
Elanor: (Ketten) - nem tudok rá mit mondani, úgy jó, ahogy van. "Nem ismertek már se embert, se istent. " - ez a mondat telitalálat ebben a témában.
Mau: (Úgy tűnik) - gyönyörű a szerkezete, a ritmusa, mi ez az önbecsmérlés, hogy "most csak ennyi telt..."?


Impressziók 28

odakint zuhogó esőben
áznak el az emberek
szobámban ülök kesergőn
vágyálmomat kergetem

én ázom el jobban
nem a kinti emberek


Impressziók 31

anyagtalan létbe mártom késem
s csuklómat vágva csorgatom vérem
túloldalt a fény kiált, hogy; késem
s elfolyik lassan utolsó csepp vérem.

Mau: hát ez csúcs. Minden szava mély és minden mondata elgondolkodtató.
Elanor: nagyon szép. Tiszta szívből kívánom mindenkinek. /magamnak is. /

Egyedül vagyok.
Egyedül vacogok.

Nem nevetek.
Nincs miért nevetnem.
Nem érezhetek.
Nincs mit éreznem.

Egyedül vagyok.
Egyedül zokogok.

Nem alszom.
Nincs miért aludnom:
Nem álmodom.
Nincs mit álmodnom.

Egyedül vagyok.
Egyedül rád várok.

Most csak ennyi telt ...

Úgy tűnik

Úgy tűnik nékem, tanulnom kéne
Feledni végre
Végtelen sötétbe húzó régi éltem —
Most is azt élem.

Úgy tűnik nékem, tanulnom kéne
Tagadni végre
Önfejű, makacs, kőszívű énem —
Vele kell élnem.

Úgy tűnik nékem, tanulnom kéne
Szeretni végre.
Mi haszna mégis, kacagva kérdem —
Elveti lényem.

Úgy tűnik nékem, tanulnom kéne
Eldobni végre
Hiábavaló foszlott reményem —
Holt vagyok régen.


Üdv:
-- Mau

Ketten

Először csak óvatosan
Közeledtek egymás felé.
Nem tudták, mi vár rájuk,
Amikor leültek egymás mellé.

De aztán gátlásaik feloldódtak,
Elégtek a túzben, megfagytak a jégben,
Kezeik egymásra találtak
A koromsötét éjben.

Vezették egymást
Keresztül a kétségeken,
Együtt küzdötték át magukat
A miérteken, kérdéseken.

Aztán összeforrtak egy ölelésben,
Ami felemésztett mindent
Amit addig gondoltak, hittek.
Nem ismertek már se embert, se istent.

Csak ők számítottak az egész világon,
Érezték a másik testét, lelkét,
Vigaszt nyújtottak a másiknak,
Átélték együttlétük minden percét.

Megszűnt tér és idő körülöttük,
Összeforrtak az örökkévalóban,
Már összetartoztak mindörökre,
Mindig együtt életben és álomban.