Versek

Elena:Ez a vers emlékeztetett a Szilmarilokra. Tényleg szép. Honnan jött az ihlet? Kihez is szól ez a vers?

Jacopo:Uram, maga aztán érdekesen fejezi ki magát. Érdekesen, de szépen.

Sesy:Olórea kedves, az ön verse nem nyálas, inkább szép, és szerelmes.

Natalee:Álmodozás, és szerelem. Ha jól vettem ki a szavaidból. Nagyon gyönyörűek.

Aug:Szerintem nyugodtan menyjél. Nem zártkörű ahogy elnézem.

Huh, mennyit írtatok!
Nefi: rengeteget írtál, és mind nagyon jók! Ezeket egyszerre írtad, vagyfelgyülemlett?
Natalee: ki mondta hogy nyálas? Szerintem nagyon jók! Ha ezek nyálasak, az egész világ egy nagy cicamosdás!
jacopo: imperssziók :itscool:
Mau: az ének... fenomenális!!! Nagyon szépen énekelsz! 8O :eek2: :hello:

Lalaith Scarlett írta:
Orome:akkor te miért nem méltóztatsz kritikát írni a többi versről? 8O Vagy olyan "túrók" hogy arra se érdemesek :

háhá! igazad van. Kicsit tapintatlan vagyok.
De ha elhiszitek ezt nekem, akárhogy is szeretnék nem tudok olyan jó verseket írni mint ti. nekem tényleg nagyon tetszenek a verseitek, egyformán és amíg nem találok olyat ami olyan lenne, addig sajnos nem tudok többet mondani, mint hogy "Jók vagytok! Csak így tovább."!

Üdv!
Köszönöm a dícséreteket!
A holnapi péntekre gondoltok a tali kapcsán?
Ja, és valaki világosítson már fel, legyen oly kedves, hogy hol is van a szentendrei HÉV-megálló, mert e tekintetben roppant tájékozatlan vagyok.

Sesy:dehogy nyálas, gyönyörű
Jacopo:szomorú, de szép
Orome:akkor te miért nem méltóztatsz kritikát írni a többi versről? 8O Vagy olyan "túrók" hogy arra se érdemesek :

Hééélóóóó!!!!!
Legalább egy olyat mondjatok a verseimre hogy sz**, vagy valami!
Vagy ennyire túrók hogy még erre se méltatjátok őket. Na szép, mondhatom!

Na üdv:)

Jacopo:ember, maga szvsz profi. Ezek a pusztulás-képek egy kicsit impresszionistán hatnak, de pont ettől jók
Nahriyen: nem akarom ugyanazt mondani, mint Jacopónak, pedig hasonlóan gondolkodom a te verseidről is... nagyon-nagyon jók, bocsánat, h csak ennyire tellett tőlem
Natalee(avagy alsó szomszéd ): ismerem az olyan embertípust, aki az ilyen versekre azt mondja, hogy nyálas... Csak annyit mondhatok, ne törődj vele és írj tovább

Gyüttem én is egy szösszenettel, akik voltak a tábori verses talin, már hallhatták. [size=9:1jwes8rd]Élő személyhez szól, talán rá is jön az illető... ha meg nem, hát ámen:)[/size] Remélem, nem repülök vele


Tenger partján lány álmodoz,
Hozzá fényes éneket hoz
Csillagvirág, keleti szél,
A tengerről sose mesél.
Nem adja ki ősi titkát,
Tünde-lányhoz sose beszél.
Hullámos a haj tengere,
Aranybarna fényű szeme
Vizek árján csillan messze.
Nem adja ki ősi titkát,
A Vándorról sose mesél.

Sziklák lánya, tenger gyöngye
Némán ülő árnyék-alak,
Kisleányként nagy királynő,
Hajad fogják a vízfalak.
Ébredj, lányom, könnyeidet,
És véredet iszom én rég,
Felelj, gyermek, vagy sose szólj,
Szavad egy kérdésre elég.
Tenger partján lány álmodoz,
Hozzá fonnyadt levelet hoz
Csillagvirág, keleti szél,
Kérdésemre felel, beszél.
Márványarcon árnyék rohan,
Aranyszemben holdfény suhan,
Messzi vizek árján csillan-
Most adja ki ősi titkát:
A Vándorról beszélj, beszélj!

Nyugatról kér véraranyat,
Megfogja a hullámhajat,
Kezében a fehér lányarc,
Csókol vértelen ajkakat.
Márványarcon árnyék rohan,
Aranyszemben holdfény suhan.
Ha követed bolond álmod,
Maradj átkozott s áldott,
Maradj itt a vén Tengernél,
Míg az álmod meg nem látod.
Élj a napnak, élj az éjnek,
Élj a nyárnak, élj a télnek,
S ébredj, ha az egek vizét
Vér- s aranyszín festi szét-
Édes alkonyt s hajnalt keresd,
S a Nap Vándorát örökké szeresd.

Tengerek asszonya, sziklán nőtt virága
A Napban látja arcát, szívét-
Érzi, milyen árva.

Ööö... lehet 1 kérdésem: Én nem tudok verset írni, viszont szoktam olvasni a opicot, és tök tetszenek a verseitek! Szóval én is Lmehetnék a talira? (Tök hiányoztok, meg pénteken úgysem tudok mit csinálni... )

Sesy: Csatlakozom a többiekhez! Ez nem nyál, hanem gyönyörűség!!!
Jacopo: Egyszerűen hihetetlen mennyire jók az impressziók, nem találok rá szavakat, a képek....................
Nahryien: Dereng a fény,
bársony leplembe burkolózom,
Fáj a szép
mert hamar elrepül, tudom..
Szenzációs!!!!!!!!!!
Nefadar: De kegyetlen bosszúm végre utolért
S halálsikolyodat elviszi a bukószél
Félelmetes!!!!!!
Nima: Mit is várhattam volna, mint egy újjabb csodát tőled! Nekem nagyon tetszett!

Mi lenne ha pénteken lenne tali a szentendrei hévmágóllónál 4-kor, és onnan elbaktatnánk egy Avakum nevezetű szupi kávézóba, ahogy a múltkor beszéltük! És megnézhetnénk azt a Félelmetes templomot!!

Tali??? Mikor?? Hol?
Ígérem, most én is elmennék! Csak mondjatok egy időpontot és egy helyet!

Jut eszembe, ha már hozzászólok...
Elkezdtem kimásolni a régi verseket egészen az elsőktől. Az első 50 már megvan. Ha lesz egy kicsit több is, majd riadóztatom a költőket, hogy nézzék át, nem hibádzik-e bennük valami.

Én is csatlakozom a tali-ötlethez. És megintcsak bármit képes vagyok lemondani érte, ami megoldható, úgyhogy várom az időpont-javaslatokat

Sesy: Szép! Szerintem akkor tartozna a "nyál" kategóriába, ha rossz lenne, de ez jó, úgyhogy inkább romantikus.
Arquen: Köszönöm.
Natalee: Határozottan nem értek egyet a "túl nyálas", és "túl általános" jelzőkkel, szerény(?) véleményem szerint jók; nekem a második különösen tetszik. Az első kicsit tényleg Moulin Rouge-hangulatú.
Nahryien: Gyönyörűek! Az első nagyon megkapó. Olyan csodálatos hangulata van...
Mau: A vers gyönyörű, az éneket rövidesen meghallgatom, a topictali-ötlettel pedig egyetértek.
Nefadar: Nekem az "Egy boldogtalan garabonciás" jön be leginkább. Nagyon jók.
Lalaith: Szép vers, de azt a 10-et nem kellett volna számjegyekkel kiírni... Amúgy érdekes hangulata van.
Nimashilin: Gyönyörű!!!

Ugyan Sesy, ez egyáltalán nem nyálas.Szerintem gyönyörű.Köszi Arquen a bíztatást.

Egy kis nyál:

A felnőtté válás szele alig érintett meg,
Nekem mégis féltett kincsem lett a tested.
Csókodat, ha fájt is ajkam, örökké keresem,
Szomjam csillapítva lássam magamat szemedben.
Oly rég volt - bár lehetnék újra karodba zárva,
Ha te nem voltál velem, magányos voltam és árva.
Testem a tested... utolsó szavaid itt csengnek fülemben.
Elvesztésed fájdalma mind összgyült egy könnycseppben...

Azt hiszem, hogy most félreteszem a rímelésem, mert nagyon nincs hozzá kedvem. A véleményemet viszont meg szeretném mondani!

Jacopo Belbo: Nagyon jó! Nagyon szép....kár, hogy én nem tudok így írni, mint Te. Olyan nyílt és egyenes, mégis olyan gyönyörű és magasröptű gondolatok vannak benne.
Natalee: Még hogy nyálas?! Ugyan mááár! Ezt azok szokták mondani, akik nem értik vagy nem látják a benne lévő szépséget. Személy szerint én nagyon szeretem az ilyen romantikus verseket. És a Te verseid még szerkezetüket tekintve is nagyon szépek! Gratula a munkádért, meg csak úgy is! !
Nahryien: Ez a vers is nagyon megragadott, mert egyszerűen gyönyörű! Az egyetlen kifogásom az, hogy lehagytad a pontokat, meg a vesszőket. De ha ettől eltekintünk, akkor bizony olyas valamit látuhatunk, amit ritkán hoz a Sors. Még ritkábban hoz olyas valakit, aki az ilyen verseket írja...
Mau Rauser: Méghogy sz*r lett? Szerintem nagyon jó! Bár az énekekben mindig meg tudom látni a szépet. De én úgy gondolom, hogy mindenkinek tetszene, aki meghallgatja.

Nagyon jókat írtok, csak így tovább!
Majd írok véleményt, csak éppen nagy rohanásban vagyok...

Impressziók 19

Nyári éj a szeméttelepen.
A vakító, bűzlő, megfúlt holdak
fényes mezején állnak korhadt
és recsegő csillag-alkatrészek.

Roppant rádiók rideg rohanásában
fekszenek holtan, s nyűtten várakozva
e vad tájon a csecsemő-patkányok
apróra tört koponyái.

Halk szavú flamingó-rózsák kuruttyolnak
sápadt leplű éj alatt:
egykor e völgyzugolyi éjszakából
gyönyörű-szép fény fakadt.

Natalee: ne hallgass az ilyenekre, nagyon jók a verseid Nekem főleg az első tetszett, a Moulin Rouge jutott róla eszembe

Itt lenne két versem, mindkettőre azt mondták, hogy túl nyálas v. túl általános:

(cím nélkül)

Rohanni, rohanni réteken át;
Csak rohanni folyvást.
Nem gondolni semmire,
Kézen fogva Vele.

Rohanni a szél szárnyán,
Szaladni sebesen;
Futni a boldogság felé,
Együtt, mi ketten.

Jöhetnek hegyek és völgyek,
De mi nem állunk meg,
Hanem repülünk tovább,
Mindig tovább, a felhők felett!

a másik:

ÁLOM

Fúj a szél és álmodozom,
Felém röppen egy levél és elkapom.
Kinyitom a kezem és elrepül előlem,
Az álmom elfelejtettem.

De újra jön egy álomkép,
Egy levél röppen felém;
Elkapom, a kezembe szorítom,
Az álmom az enyém, és rólad mesél.

Mi a véleményetek róluk?

Az Éj


Búsuló lelkemet
betakarja az Éj
megfogja remegő kezemet
s fülembe súgja: ne félj.

Elillan a ködben
nem látom többé
fáradtan lepihenek
míg vissza nem tér

Álmomban szép
ében fekete haját
fújja a szél
Álmomban még
bársony ruhát
visel az Éj

Hangtalanul
ölel körül a csend
Szótlanul
búsul lelkem

Felpillantva
ott ül csendben mellettem
s cirógatja
örökké bús lelkelemet.

Álmomban szép
ében fekete haját
fújja a szél
Álmomban még
bársony ruhát
visel az Éj..

Visne Poet

Egy fán lógva
ruhámat libbenti a szél,
Rád gondoltam
a hurokba bújva épp.

Sír az Éj
ébenfekete ruhát öltött,
Könnyes az Ég
arcáról könnyét letörlöm.

Már mesze járok
hideg, ismeretlen tájakon,
Bánatom
bennem él, félőn vállalom.

Dereng a fény,
bársony leplembe burkolózom,
Fáj a szép
mert hamar elrepül, tudom..

Kezemben tartom..

Kezemben tartom fejemet,
fejem helytelenül áll,
remeg kezem s - elejtem,
koppan, szépen fejre áll..

Kezemben tartom Szívemet,
Szívem lassan megáll,
egy utolsót dobbant még
s mosolyogva tovaszáll..

Kezemben tartom Lelkemet,
ajtaja zárva már,
őrzője már rég elment
kulcsra zárta már..

Kezemben tartom Életem,
csendben vár,
benne fagy s félelem
mind halálért kiállt..

........::::::[RIP]::::::.......

Kezembe temetem arcomat,
kegyelemre vár,
fél, s könnyeket fakaszt
halott vagyok már..

Kezemben tartom rózsámat,
bűnös életért kiállt,
lehervadt ajkammal utoljára
csókot illesztek reá...

Kezemben tartom törőmet,
mély sebet vág,
nincs élet, se szerelem
mely szólna, hogy várj..

Sziasztok!

Kész versem még nincs, lehet, hogy hamarosan befejezek egyet, ami már régóta motoszkál a fejemben. (három éve)
Mindenesetre felénekeltem az I sang of leaves...-t, bár meg kell hogy mondjam elég sz*r lett, mentségül kicsit meg vagyok fázva úgyhogy majd vmi jobb álllapotomban újra felvesezm
Itt található meg:
hiaandmau.host.sk/longwer/index.php?q=tolkien
És itt a legalsó sor linkjére kattintva elindul a letöltés. (kb. 2 mega, mp3 formátumban.)

Nima: Igen, lehet, hogy tényleg Cueddo-hatás, már ami a párbeszédet illeti. Egyszerűen nem úgy jött ki a rím, hogy monológban megírhassam, ahogy eredetileg terveztem.
Cueddo: És ha ugyanarra gondolsz, amire én, akkor a sejtésed helyes No meg szerintem semmi értelme formába erőszakolnod a gondolataidat, ha egyszer nem úgy jönnek. Én nem tudok írni forma nélkül, csak meg kéne értenem, miként fejezzem ki magam úgy, hogy a hangulat, ami az egészet elindította, ne vesszen el belőle.

No nem szövegelek tovább tiszta off-ban, inkább csak üdv:
-- Mau
Ps.: Csak egy apró kérdés: Nem tervezünk valamikorra újabb verses talit? Mert több, mint három hete volt már és az nagyon rég volt! (én a kettes számún nem vettem részt, sajna).

...

Lalaith: nagyon jó lett.

Nefi:jók a verseid, csak így tovább

Dél

Gőgös volt, a nép, büszke és konok,
Reális szóra sohasem hallgatott.
Azt képzelte, 10 másikkal felér egy közülük,
Háborút indítottak, s ez is lett a vesztük.

A fegyvert nem pótolhatta erős kéz,
S a büszkeségből sose lett kenyér,
De ők harcoltak a szent Ügyért,
Azt hitték, majd megfizetnek mindenért.

Mikor a remény utolsó lángja is kimúlt,
Fegyverüket letették, a sereg visszavonult,
Elveszett az Ügy, miért sokan életüket adták,
Egy céljuk maradt csak: a hazajutás.

De már semmi sem ugyanaz, mint egykor,
Sose térnek vissza már a régi szép napok,
Minden elhagyott, kihalt, s elgyötört
A háború szele sok mindent elsöpört.

Hogy mi maradt nekik?Büszkeségük, gőgjük,
Nincs már rabszolgájuk, s felgyúlt ültetvényük,
Ám a háború nem változtatta meg őket,
Szívükben urak maradtak, s úrhölgyek.

Tartják hagyományaikat, amíg csak lehet,
De ez nemsokat változtat a helyzeten,
Igyekezetük mit sem ér,
A Dél világát már elfújta a szél.

Az utsolsó két versszak elég erőltetett...

Kitartás

Csak azt kérem tőled, hogy veled lehessek
Még most is ezekben a nehéz időkben
Mert távol lenni tőled nehezebb lenne énnekem
S tudom megoldod ezt is, s én bízok tebenned.
Távol tőled életem értelmetlenné válik
Még akkor is, ha a sors velem kegyesen bánik
Miért nem érted még, hogy nem tudok nélküled élni
S kitartok melletted akár az utolsó csepp vérig.

---

Elveszett minden

Elveszett minden…

Már semmi sem olyan, mint régen
Már nem repkednek sárkányok az égen
Most zsarnok uralkodik a világ felett
S az is halott kit valaha szerettem
Az országunk dicső katonái hiába küzdenek
Felesleges, mert mind úgyis odavesznek

Elveszett minden…

A halhatatlan népek alkonya ez az idő
Elveszik mindaz ki népének oly dicső
Ez a sors vár előbb-utóbb ránk is,
Mert eluralkodik rajtunk a kegyetlen pánik
Bátor az, ki a Sötét Úrral szembe néz,
De így nem kerülheti el sötét végzetét

Elveszett minden…

Ezernyi út közül pont azt leltük meg
Amit meglelni szabad nem lehetett
Mert ez az út csak a halálba vezetett
S megleltük így azokat a sötét termeket
Ahol nincs már semmi csak a bukott Istenek
Minden hiába, mert elveszett a világ minden reménye!

Olyan szépeket írtok. Hoztam egy párat. A többit magusoldal.enerla.net/forum/viewforum.php?f=16 a cím alatt olvashatjátok.


Bosszúm beteljesülése

Meztelen pengém mélyen beléd vág
A másik oldalon már a halál vár
Hófehér dőrödre kiserken a rubinvörös vér
Erre a pillanatra vártam már nagyon rég
Hogy képzelted, hogy elveszed kit szeretek?
És utána még tönkre is tehettek?
De kegyetlen bosszúm végre utolért
S halálsikolyodat elviszi a bukószél

---

Őrület

Gyere! Mire vársz? Már nem félek
Azt akarom, hogy legyen már vége
Mondhatod, hogy őrült vagyok, mert lehet
Mert amit leírok, szívesen teszem.
Lelkem egyere sötétebbé válik
Ahogy az őrület egyre inkább részemmé válik
Szívem csak reménytelen szerelmet hajszol
Ami nem teljesülhet be, akárcsak a dalok
De ez nem, mert ez rólam szól
Rólam szól s igazol

---

Atlantisz pusztulása

A tenger morajlása elnyelte a sikolyt,
Így senki sem tudhatta meg mikor
ért véget a gyönyörű sziget sorsa
De így sem feledi el senki soha

A gyönyörű paloták, parkok, házak helyett
Ma már ott uralkodik a tenger
Rejtélyes s érdekes népe eltűnt a színről
S pusztuláskor átkot mondhattak a vízről

Kultúrájuk melyik népben élhetett tovább?
Sokan Egyiptomot tartják ennek. Talán.
De csak pusztulását tudjuk biztosra
S lehet soha nem lesz biztos régi mivolta.

Oisin: ez csodálatos. A szerkezet, a képek, a történet... Egyszerű, tárgyilagos, mégis olyan szomorú.
Jacopo: A vége nagyon bejön.
Mau: eszembe jutott, h még meg sem dicsértem a fordításodat. Pedig ez a kedvencem a GyU-ból... Nagyon szépen lefordítottad /megint/.
Szétágozó századokig ragyogott arany fánk,
S tündekönnyek tengerén túl csak bánat várt ránk. alliteráció és minden, ami szép! Fantastic! És a Meghasonlott... Hát az is... Cueddo kicsi ráhatását érzem magunkon... Rájöttem, h a 8soros, "megteremtős" versem valszeg A fiú dalából jött. Nem szándékosan, de biztos az ihletett. Ez lett A lány dala.

A halál az életem részévé vált,
Nincs semmi; nem mozdulok,
Minek várjak egy halott csodát,
Ha álmomból úgyis felocsúdok?

A szemem megtagadta a látást
És tüdőm a levegőt és az életet,
A szám a beszédet, mosolygást,
Nem várom, csak visszatértedet.

Mau:
Műved egyszerűen pompás,
Egy elmének maga az áldás!
Frissülést hoz, és bölcsességet rejt.
Verselése pedig felettébb érdekes.
Én sosem tudnék három sorban írni,
Mindig csak négy, négy. Így alkotni....
Egyszóval szép és jó,
Egyszerűen pompázatos!

Oisin: nagyon szép, jól megszerkesztetted, és sok mindent sikerült belevenned
Jacopo: nagyon kemények ezek az impressziók, nem semmi
Mau: a múltkori beszélgetésünkből kiindulva sejtem, miért írtad ezt a verset... egyébként én még mindig az ellenkező oldalon vagyok, mármint nem nagyon megy a forma szerinti versírás, de már nem bánom. A tábor előtti versed nagyon megfogott, főleg ez a sor: "Tépj egy fűszálat, s ott leszek veled." Köszönöm ezt a verset

Szösszenetek:

{Ezt itten még táborozások előtt írtam, de csak most jutott eszembe berakni.}

Hogyha nincs, ki az út végén vár
Fáradt vagy, hited is tovatűnt már
Kérdezd a Holdat, ki előtted jár.

Hogyha a barátot észre nem veszed,
Hogyha az utadon nincs, ki vezet,
Tépj egy fűszálat, s ott leszek veled.


Ez pedig egészen friss.

A meghasonlott kiáltása

Tanítvány:
Elszáradt virágot kötök csokorba
Édeskés réteggel csillogón bevonva.
Mondd nekem, mennyit ér vajon puszta forma?

Mester:
Tartalom nélküli alak?

Tanítvány:
Mit ér, hogy üres szót fűzök egyre-sorra?

Mester:
Mint szellem nélkül az anyag.

Tanítvány:
Ragadjon tán az indulat?
Forduljon hangom komorra?

Mester:
Hallgass csak mindig hangulatodra.
Mért kötne gúzsba a bevett szokás?
Légy csupán önmagad: ugyanaz és más.
S ha elfogyott az ichlet, írnok legyél inkább:
Fércműre hiába pazarlod el tintád.

Azt hiszem, ez a vers egy korábbi formadicsőítő időmértékes kis izébigyómmal együtt önmagam legmegalázóbb karikatúrája. Dehát... C'est moi, ahogy a francia mondja

Üdv:
-- Mau