Versek

Aiya...
Aranymag ("Gúzsba kötnek a szavak..."): kifejező. Tetszik.
Nimashilin (Szürkerévi könnyek): szomorkás, szép... engem egy kissé a "Fíriel's Song"-ra emlékeztet.
Nefadar (A hercegnő halála): Szintén jó lett. Lehetne kicsit tagoltabb, következetesebb szerkezetű (vicces, hogy ezt pont én mondom ).

Legújabb 'menekülős' versem, szokásomhoz híven nem valami jó:


Távozás

háborog a szürke tenger
mögötte a nap vérmesen kel

azt hiszem,
hajóra szállok,
magára hagyom
a vén világot.


évezredek teltek el néma,
hűvös kertekben

a sötétség elől menekültünk
bűnösen rettegve

fájó, égő könnyek csurogtak
végig arcunkon

s közben a halál énekelt
furcsa hangunkon


hívogattak világok
vasoszlopok mögött
s kinyíltak virágok
e szürke föld fölött

és a színek mögött ott rejlett
az örök keserűség

az iszapba fulladt, komor
fény-betegség

semmi sem volt már olyan,
amilyet vártunk

s szerető kezeink közt elhervadt
sok száz világunk

és fénytelenné vált
millió virágunk


a múlandó győző, s e
féreg a vesztes;
azt hiszem,
hajóra szállok,
magára hagyom
a vén világot.

Nefadar: szerintem nem ártana kicsit több hangsúlyt fektetned a rímekre és a sorhosszúságokra. A forma épp olyan fontos része egy versnek, mint a tartalom; úgy látom, itt nincs összhangban a kettő. Amúgy jó!

Akik jönnek:
Szofi, Nima, Jacopo, Cueddo, Elanor, Aranymag, Arlith és én!!!!!
Gyűlünk!

Én is jövök
Most nincs kedvem negatív kritikát írogatni, úgyhogy kiemelem a legjobbakat:

Galadh: Nekem a középső versed tetszik a legjobban; egészen fantasztikus
Aranymag: huh nagyon jók a rímnélküli is, meg a legújabb is.
Jacopo: szerintem nincs mit hozzáfűzni...
Ring: Ne akard a gondolataid rímkeretek közé szorítani, mert ez így tökéletes!
Laurelin: a rövidsorosok közül a tiéd a legkifejezőbb

Annyira jókat írtok.
Tőlem egy kevésbé megszokott stílusú...

A hercegnő halála

Az út mellett fekszenek a hódítók csontjai
Sokan keresték, de nem lelték okait
Kik azok kik legyőzték nagy hősink,
S ellopták tőlük gyönyörű tőriek?
A köd fátyla elborít mindent
S mindnájunkat körbe vesz a hideg
A messzi távolban egy farkas vonít,
S minket az ellenség az erdőbe beszorít
Kétségbeesetten kezdődik a küzdelem
A legnagyobb erő most a türelem
Társaim nem engednek harcolni engem
De nyugtatnak, hogy bajom így nem eshet
Kisétálnak a tűz fényéből lassan
S lehet így, életem végéig egyedül maradtam
Körülöttem egyre erősebb a csatazaj
S az ellenség egy tagja áttöri a védelmi falakat
Kinézetre a férfi nem is ember, hanem állat
S ahogy észrevesz a tűznél, rám is támad
Nyúlok kardomért, el is érem, de hiába
Pengéje mélyen megsebez. „Meghalsz” – ezt kiálltja
Még háromszor döf, mindegyik seb nagyon mély
Ennek ellenére sikerül megölnöm még
Ekkor hangtalanul a földre zuhanok
„Hercegnő” – hallom egyik lovagom
Fejemet az ölébe fekteti, s szemembe néz
Ifjú arcán látom ő is tudja, hogy már nincs remény
Egy óra sem kellett, az ellenség mind elesett
S most már lovagjaim őrködnek felettem
Az idő szinte megállt, fájdalmat nem érzek
Itt a havas földön fekve a hideget sem érzem
Minden egyre feketébb s sötétebb ahogy közeleg a vég
Lovagjaim is pontosan tudják, hogy szívesen élnék még
Utoljára kinyitom a szemem; látom arcukon könny csorog
Rájuk mosolygok, majd a szemem végleg lehunyom…

Jaj ne vegyétek le a fejem, de megint nem tudok menni. A története hosszú, hogy miért, de nem megy. Sajnálom. :bawling:

Oisin: Légyszi hozd azt a verseseköteteta táborba!

Először is mindenkinek köszönöm a kritikát!

Nima: ööö... nem raktam be, de majd megkeresem és átküldöm priviben.

Oisin: hozhatod!

És a tali:

Akkor szombat, 16:00, Margitsziget, A Nyugati felé tartó 26-os busz megállójának a közelében.

Akiről eddig tudunk: Szofi, Nima, Jacopo, Cueddo, Elanor, Aranymag és én. Ha kihagytam valakit, bocsez, és GYERTEK MINÉL TÖBBEN!!!!!!!!!!

(ezt mindig el fogom mondani, hogy aki eddig nem vette észre, az most lássa.)

Aiya Ilquen!

Aranymag: nagy jó a versed, még jobban is tetszik, mint az előző.
Nimashilin: nagyon szomorú de szép... Tetszik hogy így megihletett a GYU Hogyérted, hogy rosszkor hiszem, hogy velem van? A vers színvonalára érted?
Jacopo Belbo:olyan keserű, és kifejező... én sose tudnék így verset írni, ezért tisztellek

Halihó!
Először is: KÖSZÖNÖM a talit!!! Ott leszek és minden új, régi, középkorú jöjjön!
Túl sokat és túl jókat írtatok. Nem reagálok mindre, ha nem problem. És NEM az!
Jacopo: a Frodós állati! Tényleg teljesen más szemszög. Olyan... tárgyilagos, kicsit nemtörődöm... gyere talira!!!
Galadh: tudod, hiányzik nekem a Vég szava, vagy mi... Ciki, ha beraktad... Alkonytájban... leborulás, ave, miegymás! Olyan nyugodt és szép!
Laurelin: ponosan! Ezután még jobban várunk.
Sesy: a rövid... mint egy csepp. A végére: vagy.
Szofi: az "átlényegülős" versed jutott róla eszembe. A címe nem. Ahogy azt a képet leírtad, a füst, a homály, a bizonytalanság... mintha nem is lennél benne biztos, h ez megtörtént, mégis TUDOD. Most ügyesen átírtam a verset prózára...
Aranymag: Körülöttem szétfolyt színek. Szerintem nagyon jó és nem zavaró, h nem teljesen szabályos. Épp ettől élvezhető.
Nahryien: NINCS SEMMI?! vagy két hónapig ez a mondat járt a fejemben. Vagy három versbe beletettem minden filó-órás szösszenetemben szerepelt és még most sem tiszta bennem az a két szó. Gyönyörűen hangzanak együtt. És ami érdekes /?/ az az,h nekem sem a filozófiai vonatkozása volt a fő, nem az foglalkoztatott, hanem mindig, mint a magány kifejezése jutott eszembe. És hiába VAN valami, pl. ez a nagyon szép vers, mégis illik hozzá a neve. Mert olyankor tényleg nincs semmi. [size=9:2m9tz3yy]Szóval jössz talira![/size]
Apropó magány.Lalaith: Bizonygattad, szerelme nem múlhatott el Igen! Ez az! Erről szól a vers! Nem hagyott el az ihlet, csak rosszkor hiszed azt, h veled van. Öööö....

Egy kis Silmarilli után, Pullach/München mellett/ gyönyörű városrészében, nap süt, kék az ég...

Szürkerévi könnyek

Elmúlt egy kor, s hajóra szállunk.
Fájdalmas, de szép végső búcsút mondunk:
Eltűnünk örökre e világ teréről.
Hűtlenné lettünk az idők terhétől.
A fehér habok vádolva csapkodnak.
Nem tudják, mit érzünk, csak egyre tajtékoznak.
Szívünk szakad e partokra nézve.
Lejárt hát ittlétünk fájdalmas ideje?
Halvány őszben menekülünk innen.
Fáj az idő! Remény él más légben:
Talán enyhül majd a teher.
De ezt a földet nem felejtjük el.
Szeretjük a múltunkat! Hová megyünk?
Oda, hová látatlanban is visszahúz a szívünk.
Ne sírjatok, ne szidjatok minket.
Nekünk fáj a legjobban, hogy itthagyunk titeket.

Jacopo: azt hiszem nem értem a versed utolsó verszakát, de ami átjött az egészből megfoghatatlan, és ezt vedd bóknak!
Ring: Könnyei kopognak testemen,
az véres, holt. Nagyszerű!


Most megint van egy új termés, rövid, és a vége kicsit erőszakos!

Gúzsba kötnek a szavak
Bántanak az érzelmek
És hiába az Istennek írt
Könyörgő kérelem
Öszzevert gondolatimból
Csepeg a félelem.

Ja és a dicséreteket köszi!!!!!!

Jacopo Belpo: szép, őszintén fogalmazza meg a keserűséget. Az aláírásoddal érdekes kontrasztot alkot!
Ring-bearer: bevallom, nem értem. Lehet, hogy nincs elég érzékem az elvont képekhez, de az utolsó versszak nem látom, hogyan kapcsolódik a többihez.

Üdv!
Galadh: A "Csak a mesékben..." szerintem nagyon megkapó; nagyon jó, ahogy körbefordul.
Aranymag: "Rím nélkül" - gyönyörűek benne a képek (zöldszín rézidő... hmmm...), de a vége a legütősebb.
Lalaith: Részletezhetted volna a zuhanást!
Angwen: Játék...? Szeretnék tudni így játszadozni!
Ring-bearer: Szép... szomorú... gondok nélkül nincsen kincs sem.
Engem mostanában sajnos elővett, és igencsak erőszakosan magáévá is tett az írásképtelenség.

Gyűlölöm az életet,
a haldoklókat;
véneket,

Gyűlölöm a férfiakat,
s a nőket; --
a fényes, szép
templomi esküvőket.


Az elmúlás beteg,
avítt árnyalak;
Hervadó világ - én
évekig vártalak.

Angwen, Aranymag és Galadh: igazi remekműveket hoztatok, gratulálok! Legyen még sok ilyen termékeny hétvégétek! Én csak nagyon ritkán írok, inkább olvasok. Pld. Dylan Thomast. Ismeritek? A táborba vigyek le D.T. kötetet? Nagyon jó!

Üdv, Oisin

Ring-bearer:szomorú és gyönyörű...
Angwen: nagyon szép

Galadh: Nekem is tetszett mindhárom.
Angwen: Nagyon jó, ahogy a két versszakot ellentétbe állítod. Aranymag: A rím nálküli versed tetszett.
Ring-bearer: Megrázó.. szép.

Sessy: Imádom az ilyen verseket, annyira jó..
Lalaith: szép, elmúló..
Rándzsa: Nekem tetszik, de kérlek ne rakd be a versbe az emotikonokat,
az olyan ünnepromboló!
Laurelin: én naggyon szeretem ezeket a kötéseket, szépen írtad!
Galadh: Csak a mesékben, álmodj az álmomban! Én vagyok az aki a lepkét látom vagy a lepke vagyok és magamat látom?
Aranymag: nagyon tetszik a benyomás, amit elértél a verssel!
Angwen: "Ím: beborítja a föld fedelét a sötétlő mázzal," Ez valami
fantasztikus!

Széttárom tenyerem,
egy fényes kincset őrzök.
Lenézek a mélybe,
nincs más csak
a víz, a szél, a kincs, és én.

Széttárom tenyerem,
egy söét gondot tartok kezemben.
Lenézek a mélybe,
nincs más csak
a bokor, a tüske, a gond és én.

Dönts!-szól egy hang.
Egyik kezemben a kincs,
másikban a gond.

Eldobom őket magamtól,
és nem érzek már semmit.

A gyermek a szakadék szélén
kucorog;
zokog.
Könnyei kopognak testemen,
az véres, holt.

Tudom, abszolút nem versszerű, de amikor a gondolataimat
próbálom megfogalmazni, nem tudok rímbe írni...

Sziasztok!

Még vissza is mennék egy oldallal a kritikákban.
Laurelin: A sivatagi történeted egy anti-óda. Anti-óda a Keselyűhöz. Hátborzongató és úgy szép. A bélpoklos főnévként nekem nem jön be.
Lalaith: Az álom. Nem is érzelgős, nagyon jó ritmusú, a főnévi igeneves rímpárnál lett volna jobb is.
Szofi: Sámánlátomás az indánsátorban. A réved az egyik kedvenc igém, rájöttem.
Nahryien: Abandon. A tesómmal felváltva olvastuk, odavagyunk érte, le is mentettem(copyright priviben ). Néhol megtörik a szótagszám miatt, de aztán nekifut újra.
Sesy: A múzsa csókja. A szívembe mászott. Költő-irónia, jó! Az egyszavas: A költő kileheli lelkét, utolsó szavait megőrzi az emlékezet.
Aranymag: A Rím nélkül igenis a legjobbak közül való. A zöldszín rézidő és a kecses vékony, nemes érzés önmagában egy-egy szájtátást és elhaló sóhajt érdemelt tőlem. Az utolsó két sornál viszont úgy éreztem, hogy valami gondolatot mégis be akartál csempészni, de nem sikerült megértetned velem.
Angwen: Á, Te is Játszadozónak tituláltad magad. Boldog lehetsz, ha ilyen csodálatosan tudsz játszani! Én pedig boldog vagyok, hogy megosztod velünk.
Galadh: Megérkeztem hozzád. Ez Vers, nagybetűvel, méghozzá a javából. Tiszta, kristályos. Tényleg, mint egy kristály. Egyszerű, apró, mégis minden benne van, ami egy drágakőhöz kell. Csak a mesékben...: Sok-sok hosszú esztendeje már, tengerpart bús mezején élt egy kislány, ismerhetitek Lee Annácska nevén. Ezt juttatta eszembe a versed.

Na, megint nem voltam egy hétig...
Galadh: amint már sokan írták, remek mind a három! Mondjuk engem inkább az első fogott meg.
Nos, ez szokás szerint egy régebbi szösszenetem. Inkább játéknak szántam, meg kíváncsi voltam, mennyire tudom kombinálni az időmértékes verselést a rímekkel; eszmei mondanivalót nem tartalmaz.

Este van

Este van immár, csillagok égnek messze az égen,
Fények ezüst forrása a hold is távoli-kéken,
Messze a völgyben sorra kigyúlnak a városi fények,
Gyönggyel áthímezve palástját lassan az éjnek.

Este van immár, álom játszik a kerttel, a házzal,
Ím: beborítja a föld fedelét a sötétlő mázzal,
Szellemszárnyon a lomha sötétben röpköd, szárnyal,
S ím: teletölti a tompa világot sokszáz árnnyal.

Galadh: mindegyik szép, de a harmadik nagyonnagyon gyönyörű... Sajnos találó.

Galadh:mind3 tetszik

Ma ezt alkottam:

Ott állsz a szakadék szélén
Nyomorult életed végén,
Tudod, neked már semmi sem maradt,
Ezért inkább a mélybe veted magad.

by:Lalaith

Galadh:Alkonytájban: Régi igazság egy rövid vers többet ér, mint egy hosszú!
Megérkeztem hozzád: Félelmetes, milyen dallamos, sokat mondó, észbontó!
Csak a mesékben: Furcsa látásmód, de nekem nagyon tetszett, főleg a csattanó.

Hoztam egy új verset, nem rímel, inkábba hangokkal játszottam benne, nem a legjobb.


Rím nélkül

Lágyan ölelő lepkék
lábam körül
Mint szétfolyó színes
szellemek ahogy
Szétolvadnak a semmiben.

Szétkenődő festék
Fátyol vásznon.
Olyan kecses vékony,
Nemes érzés ez.

És már oly öreg,
Mint palotákon
A zöldszín rézidő.
Édes, mindenre
képes, mézes manna.
Telíti lassan lelkem.
Így nem felejt senki
Helyettem.

Olosta, köszi, ez a versem valahogy nekem is sokat jelent. De ha leírod a nevem, a Fírielt nyugodtan hagyd el...

Galadh/Fíriel: Csak a mesékben…
Nem mehetek el szó nélkül ezen versed mellett! Bár az is igaz, hogy nem találok rá szavakat.... Egyszerűen gyönyörű! Nekem legalább is nagyon tetszik.

Sajnos mostanában elszállt tőlem az ihlet, így nincs új versem. De ahogy elnézem a régit sem nagyon méltattátok.

Na, a kkor a talira eddig jelentkeztek: Cueddo, Elanor, Aranymag, Jacopo, és persze én.

Telco, tessék eljönni pestre! Ha a hegy nem megy Mohamedhez...

Én is hoztam nektek pár a verset. Az elsőt egy fiúhoz írtam, aki itt van köztetek.

Megérkeztem hozzád

Elveszett utakon barangolva,
Szél szárnyával búsan sodródva,
Betérni hozzád : s megpihenni.
Ez éltet.

Szétnézek a tágas pusztaságon,
Holdfényben táncot járni – álom –
Ajkamon neveddel várom:
Te éltess.

____________________

Alkonytájban

Kiégett mezők. Felforrt Tó tükre.
Halott Fa levele – lehullott a Földre.
Mire vágyott – elveszett múlton
töprengve örökre – alkony.

____________________

Csak a mesékben…

Futok a fövenyen feléd,
Karom kitárom: megérintelek.
Ismertem egy mesét, ott még
Valaha rég, téged szerettelek.

Boldogan éltünk, de most már
Vége a mesének. Aludj. Álmodd:
Futok a fövenyen feléd,
Karom kitárom: megérintelek…

Elanor, Sesy: a rövid soros verseitekről nekem is eszembe jutott egy. Főleg a tiedről Elanor. Tetszettek

Végtelen türelem

Végtelenül
védtelenül
állok
s várok.
Életek
s halálok
menek el
mellettem,
kegytelen
fejetlen
káosz jött
helyettem
rám köszönt
ahajnal
csillagtalan
hajjal
s tovább sietet.
kérdem: ki lehetett?
Végtelenül
névtelenül
állok
s várok.
Megpróbált
elűzni
már sok
átok.
Egyszercsak
szárnyaim kibontom
Nevetek
sorra kimondom.
Végtelenül
védtelenül
álltok
s rám vártok.

Telcontar írta: Gonoszok vagytok, hogy aznapra teszitek a talit, amikor én Tokajban vagyok... ennyire utáltok?
Mindenesetre lélekben veletek leszek, különösen, hogy aznap lesz az irodalmi pályázat eredményhirdetése.

Mé az jobb én táborban leszek!

Gonoszok vagytok, hogy aznapra teszitek a talit, amikor én Tokajban vagyok... ennyire utáltok?
Mindenesetre lélekben veletek leszek, különösen, hogy aznap lesz az irodalmi pályázat eredményhirdetése.

Hellóka!
Szisztok lányok, fiúk!
Ma uccsóra ülök gép elé....2 hónapig megszabadultok tőlem meg a verseimtől:) Kritikáimat gyorsan leírom:

Lalaith: Köszönöm Istenem!!4 Kűggyed a verset... Najjon érdekel! Én is összedobok ilyet és elküldöm!

Sesy: néha ilyen is előfordul... De ez jól esett Múzsa csókja... Papírt kell ragadnom!

Elanor: Najjon szép!

Nahryien: Király!

Nem igaz! Mindenkinek az Öngyilkos teccik (pl. Jacopo)! De ez jó

Szofi: Mindenből ne írjak verset???? Ezt meg hogy gondoltad??? Én azt szeretem, ha mindent versbe foglalok.... Tudod Kitombolom magam.. De az najjon meglepett, hogy anyukámnak teccet az Öngyilkos... Pedig én azt komolyan gondoltam.... Ja! Szofi! Én mindent versben örökítek meg (na, jó! Az öngyilkosság még nem fordult elő, de ami késik nem múlik )... Asszem érted Könyi ne értsd félre, én nem akartalak megbántani, de én csak így tudok verset írni... Túlságosan piszkos a kis fantáziácskám.... Nyugi! Nem erőltetem az írást.... Mivel álltalánosságban depis vagyok+pesszimista+mazoista könnyen jönnek az ilyenek...
Igaz a következő verset azok nem annyira "Rándzsásak"

Arra való tekintettel, a nyáron uccsóra vagyok itt nem rontoma kedveteket a sötét verseimmel... Helyette most más jön
Szokásomhoz híven ez csak úgy jött..

Őrangyal

Fáj a szívem
Könnyeket ejt
Fogom csomagjaimat
És messze.
De ígéretem itt tart
Szívem fele marad
Lelkem, mélyen
Engem faggat.
Gondolatok cikáznak
Ötletek suhannak
Szemem a homályba vész
el nem mondom hova.
Visszafordulok
Előttem derengsz
Kezedben a csomagod
És te is elmész.
Mond miért nem szóltál?
Mond miért hallgattál?
Szavadat nem hallom
A lelkedet érzem
Fáj a tiéd is
De nem mondod!
Makacs öszvér vagy
Jól tudom
Ez tart nálad
Te vagy az angyalom!
Szárnyadat látom
Őrangyal vagy
Rám vigyázol
amíg utazom.
De én többet érzek
De félelmem nagy
Nem mondom el
Mert bolondnak gondolsz.
Inkább hallgatok
Szájam zárva
Más merre nézek
De arcod itt rebeg előttem.

Búcsúzás

Távolban két alak
egymás kezét fogja
Egyik megy messze
Egyik marad itten.
Nem szólnak semmit
Tudnak mindent
Nem szólnek neki.
Búcsúzni próbálnak,
De szívük nem enged
Egyetlen szavukat
Tudja már az este.
Elfordulaz egyik
Szeme könnyezik
Bátor léptekkel
Délfelé mendegél.
Áll a másik
Sűrűn káromkodik
Majd ős is elmegy
A keleti sötétbe.

Ha, majd visszjövök nem kíméllek titeket a depis versekkel....

hellóka és mindenkinek jó nyarat kíván: Rándzsa

Ui: Cuppanós puszit is küldök mindenkinek! KIrályak vagytok!!!!

Kezdem pár kritikával:
Sesy:ez az utolsó versed nagyon jó
Elanor:Életem:ez sztem az egyik legjobb versed

Íme a versem:

Egy halhatatlan lélekhez

Elsuhantak feletted a hosszú-hosszú évek,
Meghalt mindenki, ki szeretett téged.
Ez az ára halhatatlanságodnak,
De ezt az életet te választottad.
Ez a sorsod, törődj bele,
Most már együtt kell élned vele.
Fogadd el, az idők változnak,
De te lélekben egy korban ragadsz,
A dicsőségesben, mely szívedben örökké él,
Nem feleded, míg a világra el nem jő a vég.
Csendben maradsz egy karosszékben ülve,
Idők végezetéig, gondolataidba merülve.

by:Lalaith

Üdv!
Elanor (Életem): Ez jóóó! Nagyon szép! Pont ilyen hangulatban vagyok. Érdekes, ahogy a végén megtörik.
Sesy Olórea: "Ne félj..." - kellemesen paradox,; "A múzsa csókja": szintén jó.
Cueddo: "Nyelvem hegyére..." - Csodálatraméltó dallama van! Én is csak gratulálni tudok...
Nos, akkor én is jelentkeznék a talira - ha tényleg nem nagy gond -, szörnyű verseim beírását meg majd folytatom, (ezt vehetitek fenyegetésnek is ) ha kissé több időm lesz.