Versek

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott A közös vers egyszerűen gyönyörű lett. Elolvastam és utána vmi belerándult a kezembe..., na, szóval írtam rólatok egy verset, bocsánatot kérek, ha rossz lett

Ássátok fel a föld hantját,
Kísérje a szelek lantját.
Tűz ropogjon, messze égjen,
Víz csorduljon át az égen-
Nem hallom az ördög dalát,
Sem a szűz angyalok karát.
Sem a semmit, sem a mindent
Sem a Sátánt,sem az Istent.
Hallgat most a vén éjszaka,
Palástja a Tejút hava-
Hullócsillagok az Úton,
Énekelnek jövőn, múlton.
Boldog lelkem hall titeket,
Égszemű szép embereket,
Arcuk fény, csillagpor szemre,
Boldog lesz a világ reggelre.

Mara lómé! (És most már tényleg este van...)

Lalaith (Magány): Tényleg rádtörhetett az ihlet. Szép lett! Szeretem az ilyen témájú verseket...
Rándzsa (Átok): Elég elborult egy rémlátomás. Tetszik.
Orome: Jó ez a régies stíl, gratula...
Laurelin: Köszönöm...
Mau Rauser: Irigyellek a türelmedért. Egész eddigi életemben egyetlen quenya nyelvű verset hoztam össze (nyelvi tanulmányaim emlékére...) Szép, hangulatos.
Galadh: Miért, mi a baj a sírfeliratokkal? Netán majd felvésetem a síromra, már ha lesz olyanom, és feltéve, ha Sesy hozzájárul.

Lábbelim a szél – amerre visz, megyek.
Felhők fölött járok, nézek fellegeket.
Madarak fészkében hunyom le szemem,
Álmom a valóság, és hitem az életem.

Elvitt a szél, már nem is vágyom reád,
Se érintésed, se csókod helye nem fáj.
Hiába hívsz vissza, már nincs otthonom,
Nem maradok azzal, kinek nem számítom.

Nem gondolkozom azon, miért szerettelek,
Vége van. Nem számít. Elfelejtettelek.
Hagyjál mostmár, ne hidd, hogy érted könnyezem.
Élj tovább, boldogan, de most már nélkülem.


Most csak ez sikerült

Jacopo Belbo írta: Mara lómé...
Sesy (Valaha rég): Szerintem hasznosítani kellene sírfeliratként. Velős, és jó.

Huhh... ez kicsit kemény volt...

Sziasztok!

Írtam egy verset Cueddo nyelvén (doranniul), és remélem, ezzel sikeresen megcáfoltam szerzője azon kijelentését, mely szerint nincsmeg a sajátos hangzása és nem alkalmas időmértékes verselésre. Íme egy hatsoros Tala-versszak, egész tűrhető magyar fordítással:

Nīvneyo caeldia sína na-cildū
Enneve dlandeya dlanda 'naras sí
Nistera an dara sildra, narando
Dhrahna e dhāravo nyn nothiaisa.
Hāranya Nēvya, nievra nelethya,
Asta arū ar e ainin' arūna.

Szót se! Figyelj, neked énekelek:
Álmod elűzi, ha csendül a hangja
S múlik a félelem és a sötétség,
Eltűnt végre örökre uralma.
Vérem idő, felszínem a Minden,
Ősakarat, hatalom, s az örök rend.

És nekem jövő hét nagyonnagyon nem jó... sajnos. Ezen a hétvégén nem lehetne inkább, ha már mindenáron tábor előtt kell újabbat szervezni... ?

-- Mau

Jacopo nagyon jó verseket írtsz. Tetszenek. Teljesen más szemszögből közelíted meg a dolgokat. Nagyon jó.

Már felkerekedvén a vidi pusztáról
Vagy a Szent Gellértnek bortermő szirtjéről,
Zablás sárkányán a garabonciás deák,
már a forgó széltől csikorognak a fák,
Ropog a pásztornak kunyhója fedele,
Kavarog a vetés, víz habbal tele,
Egyebütt csendesség látszik völgyön-hegyen.
Csak ott van fergeteg, ahol ő átmegyen...
:look:

Rándzsa: légyszíves, a trágár szavakat mellőzd.
Lalaith: a Magány gyönyörű! Utolsó sor rulz

Lalaith:Reménykedtem benned!
Jacopo: CSodás!
ehhez nem szólok semmit!


Átok

Éjfélt üt az óra
Big Ben megszólal
Sok éves harang,
Nehezen dalra kél.
Mérföldekkel arrébb
Gubbasztok egyedül
Lelkem nyugovóra
Nem tud térni.
Meglibben a függöny
Az ajtó kitárul
Halk lépés és
Suttogás társul.
Szobám ajtaja nyitva
Téli hideg jön be rajta
Megfordulok, s előttem
Fekete ruhás förtelem.
Csontsovány keze
Véres szája
Őszi imát mormol
Az őseim dalával.
Elsötétül a világ
Én repülök
Alattam a fák
Sóhajtva kidőlnek.
Megérkezek egy
Lakatlan helyre
Fekete ruhás förtelmek
Vesznek engem körbe.
Szájuk dalra nyíl
Egy ősi dalra fakad
Melyne nyelve a
Történelembe fagyott.
Pupillam kitágul
Nem tudom merer nézzek
Történelemre hajló szellemem
Letünt kort keres.
Töprengés után
Rájöttem, hogy
E ének ősi nyelve
Átkot mormol.
Átkot szórnak rám!
Ősrégi erős átkot
Fel nem oldható
Ősi átkot.
Kezem darabokra törik
Lábam fekélyesedik
Hajam égnek mered
Szeme világát elvesztem.
Újból az ágyban
Kínjaim közt
Hajnalban tovatűnök
Bajt ne találjak.
De a lábam visz
Fürdőszobába vezet,
Hogy mutasson valamit
Eltűnő lelkemet.
Tükörben mást látok
Hajam szőke színe
Kékre változott
Szemem kékje
Vörösségben forog.
Azt hittem rossz álom
Keltettem magam hiába
Visszamentem a szobámba
De feküdt valaki a földön
S ráismertem magamra.

Rándzsa:az Öngyilkosságos vers nagyon jó
Jacopo Belbo:tetszik

Már azthittem nem lesz többet ihletem, de egy gyönyörű kép formájában most meglátogatott
Tudom, az utolsó sort a Filmből loptam, de annyira belekívánkozott a versbe...

Magány

Elsuhantak feletted a hosszú-hosszú évek,
Közben csak vártad, hogy visszajöjjön érted.
Remélted, megbocsátja kegyetlenségedet,
Azt, hogy sok éven át kínoztad, tönkretetted.

Hiszen akkor még nem tudtad: szereted,
Te csak vakon hajszoltad az elérhetetlent,
Oly férfi után futottál, ki mást szeret.
Mikor ráébredtél, csakis ő kell neked,
Ő irántad már csak szánalmat érzett.
Pedig senki se szerethetett úgy nőt, mint ő téged,
De szívtelenségeddel megölted e szerelmet.

Aztán rájöttél, csakis ő kell neked,
Próbáltad rávenni, hogy maradjon veled.
Könyörögtél neki, ne hagyjon el,
Bizonygattad, szerelme nem múlhatott el.
Kérdezted, hogyan tudnál élni nélküle,
És ő hogy fogja bírni, ha nem vagy vele?
De elhagyott, s előtte csak ennyit szólt hozzád:
Őszintén, édesem, fütyülök rá.

Mara lómé...
Sesy (Valaha rég): Szerintem hasznosítani kellene sírfeliratként. Velős, és jó.
Szofi ("Mondd miért"): Jóóóó!
Layla ("Tudom hogy ott vagy"): Csodás! Nagyon konkrétak ezek a gyilkolászós versek amúgy...
Cueddo: A "Jöjjön el a hajnal" egyszerűen szép; a párbeszédes ("A fiú éneke") pedig... khmm... tökéletes!
Közös vers ("Eltévedtem"): Nagyon jóóóó! Látszik, ha a nagy költők összejönnek...
Ring-bearer (amit Galadh rakott be, "Keressük életünk"): Nekem nagyon bejön: ismerős ez a lelkiállapot 'egy kissé'. Szép!
Szofi ("Itt állok"): "Figyelem, gyűjtöm az erőmet,/Hogy kicsikarhassam végső búcsúdat." - feledhetetlen!
Rándzsa (Öngyilkos): Sötét, és őszinte. Különösképp a tempója tetszik.
Ha valakit elfeledtem volna, bocsánat...

Megtaláltam egy nagyon régi (még kezdőbb korszakomba illő ) versemet. A "Zsákos Frodó különös kabinetje" c. sorozat hatodik részeként létezett, még a régi szép időkben... Kétségkívül pocsék.

a lélek halott,
furcsa homoksivatagain át
megtalál, ha akar majd, a halál

gorgorothban
vándorlok én
itt senki sem fél

lelkemben furcsa ork-szavak
zavaros tóban zöld halak
vár fokát hágva, lépcsőket mászva

üldöznek és felkötnek
nem fájhat mind örökre
vár fokán egy furcsa szem - - -

Ezek csak úgy jöttek!

Nektek

Két évvel ezelőtt
Nekem már évezred
Padban ültem
Tanárra figyeltem.
Vagyis csak volna,
Ha fantáziám nem lenne
Szemem előre nézz, s
Forog a benti kerék.
Nem írtam le semmit
Ostobának tartottam
Gyerekes álomnak
Véget érőnek mondtam.
Aztán jött a GYU
Szrelmes lettem belé
S egy perc alatt
Valami jött felém.
Kopogtatott nálam
Én beengedtem
Nem sejtve vacsoráztam vele
Hirtelen eltűnt
Én papírt ragadtam
S írtam szakadatlan.
Mimóna mondta, hogy lelek társra
Bejöttem ide, s félve
Verseimet betettem.
Lehidaltam úgy megdöbbentem
Szavaitokból folytatást olvastam.
Most ez csak úgy jött
De ezt le kell írnom, hisz
Veletek vagyok lejobb biztonságban.


Lalaithnak

Na, NEEEEEEEEEEEEEE!
Kezdem így az egészet
Hisz te voltál Nefivel a fekete bárányom.
Ne érts rosszat elmagyarázom
Ti vagytok nekem fekete szavam.
Nefi versei ölésre adtak ihletet
(Amit öcsémen gyakorlok)
Te pedig ékes szavaiddal
Szabadítottál meg apámtól.
Úgy hiszem
Neked mélyen még van ötleted
Szerintem najon sok, ha meg nincs
Akkor csesszél le, de nagyon!

Bocsi mindenkinek a kariért, de hát káromkodni emberi dolog, de főleg MAGYAR!

Öngyilkos

Állok a hídon
Szemem előre mered
Egyik a múltban kutat
A másik jövőt keres.

FEnnt állok a
Híres Lánchídon
Híd legtetején
Egyedül bajlódom.

Hallom, hogy anyám remeg
Hallom, hogy barátom kesereg
"NE sirassatok!- kiáltom én-
Jobb az élet nélkülem, ha nem élek én!"

"Gyere le azonnal!"
Ordít fel anyám
De szava mostmár
Nekem nem nyári orkán.

Hallom a szirénát
Népet oszlató zenét
"Menjetek el! Mert,
Ha kell leugrom én!"

"Kérlek gyermekem
Ne menj el
Milyen lesz a világ
Nélküled?"

Anyám, ne sírj!
Ott a testvérem
Viseld gondját, s
S fenntről vigyázok rá!"

"Ne, hagy itt
Hisz barátságunk
Szívünkbe gyökeret vert
S ezt te is jól tudod!"

"Figyelj rám barátom!
Az én időm lejárt
Vidd tovább éned
Fantáziád!"

"Jöjjön le!"
Ordít fel egy rendőr
De szava nekem csak
Tavaszi szellő.

Szél az arcomba fúj
Kedves Északi szél
Szívemet dobogtató
Északi rejtelem.

Ha tündérnek születnék
Szélnek gazdája lennék
Hisz ő az én társam
Hírvivő társam.

De a valós életben
Jól tudom magamról
Egy gyámoltalan féreg
Keress otthont.

Kiáltottam ezerfelé
Választ nem kpatam
Segítséget kértem
Támaszt nem kaptam.

Kicsúszik a lábam
Szél repít tovább
Lefelé húz le
hogy érezzem dühét.

Sikoly hallik fülembe
Jól tudom kié,
De nem érdekel
Nem élek már én.

Lalaith: na, NEEEEEEEEEEEEEEE!
Szofi: Óriási!
Dodiee: Najjon jó!
Nima: SzVSZ ( Szent Valák Szerelmére!)
Galadh: Te szent Lembas!
Mau: Még jó, hogy tudom olvasni!
Cueddo: SZÉP!
Layla:HUH!
Ring: 4ever Sárkány szív!
Sesy: Ó, anyuci!
Jacopo: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Theala: Sötétség van... Az én agyamban... Tátongó sötétség...

Aiya ilquen!
Gyönyörűségeket írtatok, nálam röviden ez a helyzet:

Elhagyott az Ihlet

Falra mászok, hajamat tépem,
De ez lett a sorsom, elhagyott az ihlet,
Pedig milyen jó lenne írni egy szép verset!

Sohasem tudnék alkotni oly szépeket,
Mint amilyeneket ide írnak egyesek.
Nagy költők vannak itt, ifjú tehetségek,
Hogy úgy bánjak a szavakkal, mint ők: nem lehetséges.
Gyönyörű verseikről ódákat zenghetnék,
Lalya Nénime, Galadh, Laurelin,
Nefadar, Nimashilin, Elanor s Olosta,
S itt még nem zárult le a nagy költők sora.

Én csak káromkodok, mint egy utolsó paraszt,
De az ihlet elhagyott, s ez nagyon nyomaszt.

Lezárult a Tolkien Társaság első irodalmi pályázata. De lesz még, gyűjtögessetek!
Összesen tizenkilenc szerzőtől negyven érvényes pályázat érkezett (plusz egy rejtélyes, amit holnap derítek fel). Két héten belül olvashatjátok a produciókat.
Eredményhirdetés július 12-én Tokajban, természetesen a helyezettek meghívást kapnak (ez egyúttal belépőt is jelent).
Köszönöm a lelkes részvételt!

Én is hoztam egy verset(jó régóta nem írtam már ide..), remélem nem lett olyan rossz...

Nem érted, mi az, amit akarok?
Csak lenni, minden kötöttség nélkül,
Megélni a sok percet, ami nekem adatott.
Látni százszor felkelni a napot,
Hallani susogni éjjel az erdőt,
Kihunyni, s születni milliom csillagot.
Érezni a tenyerem alatt egy szívet dobogni,
Hallani egy dalt, s soha nem feledni…
Megölelni azt, akit szeretsz, s érezni,
Téged is ölelne más kar,
S a végén, mikor lassan véget ér az élet,
Bátran szembenézni a halállal.

Mau: hogy ez milyen jó vers!!! Istenek vagyunk, hiába.
Cueddo: a Fiús így is jó, de Szofitól... Huhh! Lehidaltam. Végre megvan leírva!
Layla: a sors vigyora... A vége haláli. Puff. Legközelebb jössz a Mszigetre! Kijelentés, nem kérdés.
Sesy: amit ma beteszek, pont erről szól. Jók vagyunk.
Szofi: bólogatás, bólogatás. A Cueddós is haláli.
Jacopo: te valszeg együtt gondolkodtál velünk a közös verssel kapcsolatban. Most nem azért, de vessétek össze Jacopo versét, a Közöset, az enyémet és Sesyét ebben a sorrendben. Megdöbbentő Egy kész gondolatsor. Hú!

Itt állok és hallgatom a csendet,
A csendet, ami utánad maradt.
Megtöröm én, felrázok egy percet,
Hogy érezhessem a mosolyodat.

Elmentél, elmenekültél,
Kötél voltam, te eltéptél.

Itt állok és figyelem az eget,
Az eget, mi nézte távozásodat.
Hallgatom, várom a felhőket,
Visszasírom a napsugarakat.

Múlt lettél, elvesztél,
Fény voltam, árnyékká tettél.

Itt állok és nézem szememet,
Szememet, mit a tükör mutat.
Figyelem, gyűjtöm az erőmet,
Hogy kicsikarhassam végső búcsúdat.

Elmentél, elmenekültél,
Jó voltam, gonosszá tettél.

Cueddóhoz

Tiszta,friss illatot hoz a szél...
Dalod a Teremtés Napjáról mesél.
Törékeny és éteri csoda:
Mint élő fény a kristálybuborékba,
Úgy fészkel lelked tested rejtekén_
Ameddig még hallunk,nem húny ki a fény...

A következő tali 5letét én is támogatom,nagyon-nagyon jó volt Veletek!!(De nekem sajna csak 11-e után lenne jó:(A taliról bővebbet az Élménybeszámolók-topicban

Layla!A varsed magával ragadott.Sodrása van.Kendőzetlenül őszinte.Ez nem az a 'csiszolgasd még 1 kicsit'-fajta;ezen ugyanis-tapasztalatból tudom!-nem le7 csiszolni.Ez már csak így kerek a maga szabálytalanságaival 1ütt...

Jajj annyira sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni veletek.

És itt van Ring bearer verse, amit ígértem:

Keressük életünk.
Valami zűr van.
Nem értem,
Érezni akarom.
De megszűnik a levegő,
s ordítok, hogy segíts.
de nincs itt senki.

Hol vagyok?
És miért?-
kérdi mindenki.-
Valami zűr van-
mondja más is.

Testem felemelkedik-
holt. Fénye sugárzik,
vagy lelkemé?
De én csak emelkedek,
Félek, nem tudom hova.

No, hát akkor... íme közös munkánk gyümölcse, a Vers, amit mi, a tali résztvevői írtunk:

Eltévedtem

Mondaian tágas terek,
Messze visznek őrült szelek.
Bármi lesz is, nem feledek,
Égbolt-szárnyú madár leszek:
Öröklétben gyökerezek,
Honom a fény és az egek.

Tarisznyámban reményt lelek
Kérdésekre nem felelek,
Elkerülnek az emberek.
Tó tükrében mosolyt lelek,
Köröttem szertefolyt színek.

Otthonomból tűz vezetett,
Elmém feszül: gyötört keret.
Nyakamon kidagadt erek,
Szívemben éj, sötét hegyek,
Nem volt senki, aki szeret.

A sorok szerzői sorsorrendben (hű de jó szó ):
1. vsz: Szofi, Telco, Mau, Cue, Nima, Mau.
2. vsz: Leguan, ELanor, Leguan, Sesy, Aranymag
3. vsz: Telco, Szofi+telco, Aranymag, Dez, Telco
A cím pedig Galadh agyszüleménye.

Ez azt hiszem, méltó emlék lesz az Első verses talinak, és remélem, hamar lesz egy újabb! (Cueddo: nekem tábor előtti hét nagyon nem lenne jó, mert akkor elutazom Visegrádra két hétre (ezért is nem jöhetek táborba), úgyhogy vsz majd tábor után... vagy még ezen a héten szombaton lenne jó)

-- Mau

Ja, és majdnem elfelejtettem ezt:

A FIÚ ÉNEKE

Fiú:
aki a fény elől menekül –
nem menekül az
aki megtagadja a Fényt –
magát tagadja meg
aki elzárni akarja a Fényt –
nincsen annak más útja többé
az én Atyám a Fény –
de én hús és vér vagyok

Lány:
hallgass, anyám –
most ő beszél

Anya:
voltak más idők –
amikor engem hallgattál

Lány:
most is, még mindig –
tereád figyelek

Anya:
őrült hangok ezek –
még ismeretlenek
és őt sem ismered –
vajon tudod-e már?
mit tagad és mit félt –
mi az ő gyémántja?
hiszen én is, mindenki –
egyazon szavakkal beszélünk
és hosszú még az idő –
nincsen másik világ
nincsen másik arcod –
felejtsd el őt

Lány:
tudom, amit adott –
látom, amit gondol
és minden, amit érez –
az én mellemben lüktet
vártam, mint a virág –
hosszan vártam a tavaszt
hosszú évek múltak –
mire megszülettem
mire eljött a napfény –
engedj el, kérlek

Fiú:
engem is számtalanszor –
legyőztek az idők
tanultam, ahogy éltem –
nőttem, ahogy szóltam
és ajkaim számolatlanul –
hagyták el a szavak
kopottak, majd a fényesek –
egyike arany, másika ezüst

Lány:
én nem lettem elhivatva –
de tűz táncol homlokomon
ingovány süpped lábam alatt –
nyugtomat csak őbenne lelem
ő lesz oltóvíz az én tüzemnek –

Fiú:
és az ő áldott könnyei
lesznek tüzemre a megszentelt olaj –
ugyan ki nem engedhet jó szívvel?
Istenem, látod lelkemet –
nincsen benne harag

Asszony:
ítélek, s majdan engem is –
vajon ki ítél meg biztosan?
mit téli éveidnek nevezel –
én viseltem gondodat
de látni, hinni nem tudok –
anyaföld lettem én magam

Fiú:
így mondta Ő kezdetekben –
amikor még csak maga volt
kinyitom szemeimet –
és meglátom magam
kitárom karjaimat –
és teremteni kezdek

Lány:
kinyitom szemeimet –
és víztükör leszek
és én leszek a föld, mit formálnak –
a teremtésre emelt kezek

Sziasztok!

Nemrég értem haza a taliról, és még mindig alig jutok szóhoz, annyira sokat adott nekem ez a délután+este, amennyit még egyetlen tali sem, sem Veletek, sem mással, szóval őszintén köszönöm

És - hogy ne legyek hálátlan - itt van a vers, amiről szó esett. (A tegnapi+tegnapelőtti 2 újat majd máskor, hogy akkorra is maradjon ) + egy ráadás is, amit közvetlenül azután írtam, hogy a tali után szétváltunk - leültem egy padra, és megírtam, majdnem gondolkodás nélkül (na, az azért túlzás, de mégis ) Egyébként ez az első vers, amit a szabad ég alatt írtam

Szóval, az első. Ez a vers jelentette számomra a legelső fordulópontot, úgymond itt fordult "komolyra" a dolog:

JÖJJÖN EL A HAJNAL

jöjjön el a hajnal!
már én se kérek többet,
mert úgyis elmegy,
akkor hát jöjjön el újra,
ha úgyis elmegy,
megvárom mindig, mert
az a dolgom,
meg azután is,
ha még egyvalaki hallgat;
meg én is hallgatok –
többet akartam a fénytől
azt hittem, én is az vagyok,
lásd: egy vagy te is a sokból;
te vagy a hajnal és az éjjel
tudsz még többet is, ha akarsz
te vagy bőröd és minden hajszálad,
ha a szél elfújja és messzire viszi,
akkor is te vagy, levágott körmöd is,
és minden virág, amihez hozzáérsz,
minden falevél, amit felszedsz,
minden talpalatnyi föld, amire rálépsz,
minden távoli hegy, amit meglátsz,
és ahogy a Nap alatt állsz,
az is te vagy.
egyetlen egy önmagad.
neked is ugyanúgy fáj,
ha vizet facsarnak szívedből,
ha az este már másé,
ha meglöknek, mert más útjába álltál –
én is önző vagyok tanulni.
hiába osztanád, csak tiéd marad szíved,
de ha nehéz, más segíti vinni;
a nyár nélkül mért nem tudsz ragyogni?
miért nem akarsz –

már egyre hűvösödik, fázom én is
álmomban mindig magam jutok eszembe
túl hosszú volt ez a hajnal is… (2002. március 8.)

****

A párbeszédes versekről pedig: Szofi, egy picit félreértettél, ezek a versek teljesen különállóak, és fokozatosan kialakult bennem a koncepció, hogy mesterségek vagy lelkiállapotok köré fogom csoportosítani ezeket. Ahogy az első három a fiú, a halász és a tanítvány éneke, most következzék a negyedik - az ígért ráadás - A költő éneke:

Költő:

Repülj, szavam!
A szél röpítse erőd,
legyen immár eggyé minden könnyű dallam;
ahogy hallgat a fény és hallgat a lomb
egymásba fonódva – ez minden hatalmam;
ahogy a szél simítja könnyű
ujjával a füvet,
úgy keresem én már
minden bizodalmam.

Anyaistennő:

És mondd hát:
nem vagyok-e én szüntelenül veled?
Mert így simítom én a hajló kalászt;
megérett már, és útra mégsem kész,
de lásd, a tél óta egy szem magból nőtt –
az ég felé törni mégis oly merész.
Ködnek hiszed magad –
de én megtartalak:
Ez a sarló a te bölcsőd.

Költő:

Így szálljon minden szó, ha nem én szóltam,
mert immár oly nehéz a tavasz sóhaja is,
és álomba hullott tengereken hangom
elnyeli már a dallamtalan szél –
Így hangozzék egy szó, ha még remél
virágzásba imádott nyarat,
s a levélhullás sem keseríti;
mert a mesék fonalát egy tiszta hang
- és benne a dallam! -
új hajnalnak új asztalán
majd kiteríti

****

Azt hiszem, most így elsőre ennyi És szerintem már kezdhetitek is szervezni a következő talit jövő hétre - megszakadna a szívem, ha nem lenne még egy a tábor előtt, ugyanakkor-ugyanott vmelyik nap - szerintem kitűnő volt az időzítés.

Szofi: a legújabb versem kézirata a tiéd Mázlid van, mert csak a régi verseim nyomtatott változata volt nálam, úgyhogy kénytelen voltam a hátoldalára írni - úgyhogy a Tűzgyermekből is lesz egy példányod

Hoztam 1 verset!Nem mondok hozzá semmit....(csak azt h.ebben is annyi kivetni valóm van de fárasztalak vele titeket )

Tudom hogy ott vagy a sötétben,
Meghúzod magad mint veszett dög,
Próbálkozol titokban a hátam mögött!
Csakhogy nagy az én mezőm és látlak!
Vigyázz dög!Látlak!Imátkozz hogy szagod megne találjam!
Mert csak egyszer csapok le,
De akkor vérbefagyva zuhansz a földre!
Nagy a szád és bolondnak nézel,
Rosszul tudtad,ezért szétszedlek két kézzel!
Azt hiszed legyőzhetsz?TE???
Imátkozz hogy ne találjalak meg!
Mert szétverem azt az ocsmány képed!
....Ne haragudj rám!De tényleg!
Egyáltalán nem ismerlek téged!
És te se engem ezért elmondom a lényegem:
Eddig csukott szemmel jártam
Ennek ellenére a talpanom kiválóan megálltam,
A lelki sötétségben kiválóan éltem
Csukott szemmel sohasem féltem!
De ezzel a húzásoddal nem tagadom
Megleptél és ezt az állapotot nem hagyhatom!
Tanácsolták nyissam fel a szemem,
De béna voltam és nem mertem!
Fájdalmasan segítettek,elkezdtem látni
És megláttalak sunyin ott várni!
Nem szeretek alattomosan játszani
Nem hazudok nem akarok szentnek látszani,
A hátbatámadás a legjobb fegyverem,
Bevallom nagyon hatásos és kedvelem!
DE csak akkor használom,ha használják ellenem!
Kiváló!Megtapsollak!Eltaláltad a gyenge pontomat!
(ezért legszívesebben kitaposnám belőled a csontodat!)
De most okos leszek,és lesben állok
Ha elveszed életed nem áldas lesz..átok!
Az orrom előtt állsz és azt hiszed vak vagyok
Pedig te nem látsz hisz most nevettem a képedbe egy nagyot,
Hogy milyen ostoba vagy,mert ellened nagy erőt kapok,
A Világ erejét mi csak egy szavamba kerül
És egy pillanat alatt,élettelenül a földön terülsz!
Mondok valamit!Őszintén?Tehetséges vagy!
És alattomosságod is elég nagy!
Esküszöm neked ha ennek vége,
Mindenre megtanítalak téged!
Mindenre mit én tudok a hatalomról,
A Gonoszról,a Jóról,a Sötét oldalról!
De addig is elégedett vagyok,és nagyokat nevetek magamban
Mert tudom!Hogy e vers láttán se ismersz majd magadra!

Szofi:NAGYON JÓÓÓÓ!!!!
Sesy: ez olyan...ismerős...csak(én)eddig nem tudtam így leírni!Nagyon jó!
Jacopo:"tegnapom holt,s holnapom márcsak emlék"Nagyon állat!!!Ügyes vagy!!!!!!
Nimashilin:hát ez fantörpikus!!!!!!!!!Nagyon szép!
Gyerkőcök annyira jók vagytok!!!!!!!!


ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!Nem tudok menni a talira pedig végre rászántam magam hogy végre elmegyek egyre és NEM TUDOK :bawling: :crying:
De majd szóljatok ha vmikor lesz még ilyen!!!!!Érezzétek jól magatokat!!!

Mivel a mai talin sok új emberke lesz, azt hiszem, viszek vmit, amiről könnyen fel tudtok minket ismerni. Asszem egy GyU könyv lesz az

Mondd,miért,hogy nem tudom,
Miért,hogy másra nem fogom,
Miért,hogy meg mégsem lelem,
Hogy nem lépek túl a képzeten;

Hogy máshová nem visz utam,
Hogy nincs más,kinek szárnya van-
Miért,hogy nyugtot nem lelek:
Miért,hogy mindig kérdezek?


Miért?-ne kérdd'.
(Ne kérdd',miért.)
Sebet ne tépj!
(Ne tépj sebet-
Ez Végzeted.)
Az ég ha kék,
A szél,ha tép-
Megtalálod ihleted.
Időt kitölt
Lelked,ha tört?
Lásd be:sebed
(-önnön neved-)
Nem Végzeted!

Aya,Drágáim!

A fenti két vers a legutóbbi-így párba állítva egész érdekes...
Most megint beírom a múltkor elmaradt véleményözönt is-remélem kegyesek lesznek hozzám a Valák és nem fog ismét eltűnni az éterben...

[/b]Nefi:Bármit teszel:paradoxon:imádom

Laurelin:Talán szerelem:gyönyörűséges-akár én is ír6tam volna,annyira a szívemből szól
Ayeshához:hátborzongató

Lalaith:Álom:a csattanó zseniális! Rilke Archaikus Apolló-torzójához hasonlít jellegében

Avatar:Utazó:imádom a romantikus töredékesség-jellegét

Rándzsa:Sebhelyes,Seb:jók-főleg az utóbbi

Nima:Völgyzugoly:mint Tolkien Hrívion-ja(az Alalminore 1ik szakasza,az Elveszett Mesék-ből) "Égnek a gyertyák...":szenvedélyessss....

Mau:Galadriel énekét jól átültetted! (Nálam ez 1 fordításnál a felsőfok )Linga:TE VAGY MINDENESTÜL (Mellesleg versnek is elsőrangú:rím,ritmus,dallam rendben-ahogy azt Tőled megszok6tuk )

Ring:Draco:őszinte,1szerű és szép

Jacopo:keserű emlékek:modern jó mééég

Theala:A fekete mágus szeretője: 8O LÁTOM Ütős.Érzékletes.JÓ!

Sesy:Valaha rég:tömör.Imádom az ilyen epigrammaszerű verseket.Érződik rajta a fájdalom és a hideg távolítás koncentráló ereje.Üt.

Hát ennyi lett volna.Változott a programom-kiderült,h mégsem vizsgázom holnap -így le7,h MÉGISCSAK EL TUDOK MENNI A MAI TALIRA

Addig is minden jót mindenkinek!

Valaha rég...

Valaha rég szabad voltam:
Elfogtál.
Valaha rég utáltalak:
Kacagtál.
Valaha rég tiéd voltam:
Kínoztál.
Valaha rég szerettelek:
Elhagytál.

Üdv!
Először is, köszönöm szépen a sok dícséretet, bíztatást, igazán kedvesek vagytok.
Dez: nem értem, miért írtad, hogy nem tudod magad kifejezni versben; szerény véleményem szerint szép lett. Külön irigyellek azért, hogy ilyen szép vidám képet tudtál festeni az elején: nekem a vidámság valahogy soha nem jött össze.
Rándzsa: nagyon jó, főképp a kendőzetlen szókimondás miatt - bár szerintem a befejezés miatt kissé komikussá válik. ("Atya Úr Isten")
Theala Vandron: az első verset úgy értettem, hogy az első, amit beírok ide... A versed gyönyörű, nekem leginkább a "Mindig megtettem, amit kért,/S nem kaptam mást, csak könnyeket." sorok tetszenek.
Nimashilin: tényleg "nagy Ő"-s hangulata van, nagyon jó!

Kellemes szórakozást a topictalira mindenkinek...!

"Elhagyatva" című, hangulatfestés-próbálkozás versem (nem lett valami jó, és még rövid is...):

Mint a kopár
sziklaszirt
amit elhagytak,

Úgy állok, egyedül,
némán,
görbén,
Mordor kietlen
éjfekete földjén.


Tegnapom holt,
s holnapom
már csak egy emlék,

Itt várok, egyedül,
némán,
görbén,
Mordor kietlen
éjfekete földjén.

Galadh: pontosan!!! Jöjjön, aki tud!!!

Ugye nem felejtettétek el a talit?
Emlékeim szerint holnap háromnegyed négykor a Margitszigeten,
a 4-6 villamos megállójában.
Lehet, h kicsit késni fogok.