Versek

Mindenki tökjól ír

Kivégzés

T*ködnél fogva akasztalak fel, te állat,
Hogy ******* szájba a jó ***** anyádat.
Ha nem tudnád, ********, én hóhér vagyok,
Hogy mi lesz a sorsod, azt gondolhatod.
Elsőnek talán levágom kezed,
Majd dobozba zárva elküldöm neked.
Utána amputálom lábad,
De nem egy vágással:
Kezdem lábujjaiddal szépen sorjában,
Ezután jön lábszárad és combod,
Így a futással legalább nem lesz többé gondod.
Aztán lemérem rád a végső csapást,
Nincs kegyelem, csak szörnyű halál.
Kezem mocskos lesz véred által,
Halálod is az én lelkemen szárad,
De ez engem már nem érdekel,
Ami számít, az csak az elégtétel!!!

by:Lalaith

Annyira jókat írtok.


Vég:

Egy üvöltés töri meg a valótlan csendet
Majd emberek halálsikolyai követik ezeket
Utána újra kegyetlenül nagy a csend
S feketeség veszi körbe csak a testemet

Sötét van ls nagyon hideg, de nem félek
Mások szánalmából én nem kérek
Ha megtalálak hullani fog a véred
Eljött hát az idő mikor Urad elé térhetsz...

Javaslom nektek, de inkább esedezem, hogy olvassátok el Philip Pullmantól az Északi fény-A titokzatos kés-A borostyán látcső trilógiát. Egyszerűen túlcsordultam tőle, és ki kellett írnom magamból az érzést, hát így születtek az élet apró örömei. Azt hiszem, még lesz egy pár költeményem ennek hatására. Szóval, hajrá olvasni!!!

Nima: Mire elkészült, nekem olyan érzésem volt, hogy az utolsó versszakot már megírta vki. Te az Eső esik. Fölszárad...-ra gondolsz Radnótitól?(Nézd a világ apró rebbenéseit.)
Tényleg mindenki kitett magáért, most egyébként is bármire fogékony vagyok, kritikát sincs erőm írni. Minden kedves poétának babérkoszorút szavazok meg!
Egy mai gondolat:

Ember, magad alatt vágod a fát!
Mondd, büszke néped messzebbre miért nem lát?
Ember, magad alatt halmozod a szennyet!
Mondd, hogyan tűri mindezt el a lelked?
Ember, magad vagy a földi értelem!
Mondd, nem érzed, hogy életed förtelem?
Ember, magad vagy a földi hatalom!
Mondd, ha alattvalóid irtod, örök az uralom?
Ember, magad vagy borzasztó végzeted!
Fáj, hogy így látom veszni művemet.
Ember, mondd, hogy bírsz tükörbe nézni?
Mondd, ember, ugye nem szeretsz félni?
Halld, ember, nemsoká üt utolsó órád!
S teszek róla, hogy halálod rettegve várd!

Gyémánt: nagyon kifejező, főleg a vége. Legszívesebben elindulnék egy hosszú és veszélyes útra.
Csak ne feledd, hogy sötétben visszanézz. ez kicsit óvodásan hangzik. Nem illik oda vhogy. Olyan, mintha azt mondanád, h "Evés előtt mindig moss kezet!"

Sajnos mostanában korlátozott a szabadidőm és rég nem írtam is se véleményt,se verset, de most hirtelen elért az ihlet, és egy dal (nem vers, mert a dallam is a fejemben van).....


Szóval egy dal Frodóról:

Választanod kell, hogy merre mész,
Indulnod kell, talán visszatérsz.
Vállalod a veszélyt és a küzdelmet,
Megismered erejét a lelkednek.

Választanod kell, hogy merre menj,
Látnod kell, hogy mi legyen,
Ki kell ismerned mindent baljós vészt,
Csak ne feledd, hogy sötétben visszanézz.

Ref.:

Hosszú az út, és messze a cél.
Bírni kell, és tartanod még.
Vinni kell, menni kell.
A kitartás nem múlhat el…


ne kíméljetek...............

Szofi: Nem, Llonnia! Emlékmás... Hát előjött tőle egy emlék... hasonlóan fáj... és hasonlóan csak ez maradt... RTe belelátsz a fejembe, már bocsi?
Galadh: az elhagyott szeretős... jó, de nem is tudom... olyan tétova. Tudja, mit akar, nekem mégis olyan, mintha kicsit tehetetlen lenne. A Kitaszított viszont nagyon jó! Dühös, kemény.
Nefi: huh! Mint egy rockszám. Tényleg a középső rész a legjobb, olyan balladaszerű, de a többi sem semmi!
Laurelin: ez elég népszerű téma, mégis nagyon újszerű, főleg az utolsó sor fogott meg. A Semmi közelsége.
Aranymag: úgy érzem, már láttam ilyet. Komolyan, annyira ismerős, a képek, a hangulat... Nagyon tetszik.
Lalaith: mindig van remény. Tetszik, h olyan, mintha pergő film lenne. Az Átkot nem dallamra írtam, vagyis de, de álmomban hallottam. Lehet, h van ilyen dallamú szám, de nem emlékszem rá.
Arquen: ez izgisen hangzik! 8O Írd be!
Leguanember: Radnótinak van egy hasonló verse, dea tiéd jobban tetszik. Olyan... valós.

Ezt egy film hatására írtam. Még régebben láttam, mert kell hozzá egy idegállapot, de tegnap láttam egy könyvesboltban és újra eszembe jutott.

Lolita

Csak néha akartam gyermek lenni,
De nem tudtam már visszarepülni.
Már lesüllyedtem ide, a posványba.
Beleőrültem anyám halálába?
Nem! Utolsó rongy voltam.
Már előtte is a jelenre vágytam.
De most… ugye tudod, hogy bánom?
Gyűlölöm, hogy szerelmes vágyaid szolgálom.
Néha visszatértem volna. Pár percre gyermek lettem.
De öntudatlan tetted rádöbbentett: elvesztettem.
Nem lehetek többé ártatlan.
Hisz azt már régen megtagadtam.
Kellek neked, megrontottál, s hagytam kábultan.
De bosszút állok azért, mert bosszút nem állhattam.
Nem gyűlölhetlek, mert elragadtál, s vertél.
Magamtól mentem. Bűnöd csak: szerettél.

Sziasztok!

A Véletlen úgy hozta,h megint itt vagyok,így felrakom két újabb versem (Persze a hozzászólást sem ússzátok meg )



Hatás

Többé tettél.
Tisztává,derűssé.
Megértettél?
Hangod a kétkedésé.

Megmérettél.
Könnyednek találtattál.
Lehűtöttél.
Tán több vagy a látszatnál.

Elkísértél.
Agyamba égett képed.
Felébresztettél.
Megláttam,másban,a szépet.

(Magam maradtam.
Kétlem,hogy gondolna rám most.
Mégis:nyugodtan
Várom,a sorsom mit hoz.)


emlékmás

álmatlan éjeken
merengek képeden
sörényen,arcélen
álló őr-sziluetten

csillagos ég-bolton
lehajló ágakon
hangodon,arcodon
lépteken,mosolyon

merengek szavakon
érzésen,hajnalon
sztorin,gondolaton
tincsen,mit kezem fon

merengek tűz-fényen
meséken,éneken
átlényegülésen--
csak EZ marad itt nekem

Jaj,Nefra,már megint...beleörvénylettek a lelkembe a versek...--a verseid

leguanember,ez gyönyörű...Köszönöm!

Nima:Átok:régóta a legjobb...!

Aranymag:Hová tartok:az utolsó sorok teszik zseniálissá...

Galadh:Na de kicsi lány!!!!Ez mind kútmély és éjsötét-
És örvénylő,mint szél,ha tép... 8O

Hát ennyi.Nem tudom,mikor jövök legközelebb.Addig is minden jót mindenkinek!A mai felhozatal eddig páratlanul jó volt!

Llonnia o Lorien
(alias Szofi )

Jaj, nagyon termékenyek vagytok mostanában, de ez JÓ!

Nima: Alone: nagyon jók a rímek! Tetszik
Átok: wow! Őrjöngő testem átkát küldöm feléd... nem semmi!
Nefadar: Sötét angyal: nagyon felkavaró!
Romlás: nagyon különleges azzal a négy sorral a közepén! Tetszik!
Avatar: különleges, szomorú
Lalaith: jaj, nem szeretnék soha rosszat tenni Neked!! Amúgy tetszik a vers!
Új élet: nagyon szép és szomorú!
Szofi: Pillanatkép: nagyon tetszik ahogy a szebbnél szebb képek követik egymást
Spleen: sodrása van, nagyon szép!
Nefra: Négysoros: nagyon tetszik!!!
A sírókhoz: gyönyörű... a mosolygó Szánalom... nagyon szép
Area: benne van a felindultság, az indulat, h NEM! Nagyon jó!
leguanember: először is! Köszönöm a versedet!! Az utóbbiak közül a tied áll most szívemhez legközelebb! Annyi apró öröm van a világban, és mi csukott szemmel megyünk el mellettük... már tudom, mit fogok olvasgatni, ha rossz kedvem lesz!
Aranymag: ezek a képek! Nagyon nagyon jó!
Laurelin: a versedről egy régi versem jutott eszembe, majd lehet h beteszem.
Galadh: A legszebb szó: 8O khm...én nem erre szóra gondoltam! De nagyon jó a vers! Pont emiatt! Úgy látom, most Te is gyilkos hangulatban vagy nagyon jók a versek!

A legszebb szó

A legszebb szó, mit hallhat a fül,
A legszebb szó, minek a Föld örül,
Rád vágyunk örökké, nappalunk,
Nélküled örökké alhatunk.

Te vagy egyben Föld és Ég,
Te vagy Világmindenség,
Szó vagy, melynek örülnek:
Oh, mennyire Gyűlöllek…



Az elhagyott szerető bosszúja

Bár élnék örökké,
Hogy kínozhassalak,
Bár tudnék gyilkolni,
Hogy megfojthassalak,

Bár tudnám, kit szeretsz,
Hogy elvegyem tőled,
Bár tudnám, mit tennél,
Hogy megelőzzelek.

Ezegyszer a bosszúm
Nem kerülhet el,
Most, hogy áldozatom lettél:
Más nem érdekel…

Kitaszított


Kitaszítva nézem
Eddigi életem…
Vérrel írtam föl
Nevemet a falra
A Halál mivoltát
Fedő árnyalakra
…

Érted menekültem
Előled a gyászba,
Sirattam, hogy élsz még,
Küldtelek Halálba,
Megöltelek volna!
Nézd: eltapostalak…
…

Futok a sötétben
Fényességre vágyva,
Nem adhatod nekem-
Az Istennek hála-
Nem adhatod nekem
Amire én vágyom!
…

Véredet kívánom,
Bárcsak porba hullna!
Véredet kívánom
Kardom élén: járva
Őrjítő táncot. S én,
A kitaszított:
Okádok tőled.

Hú! Nagyon jó verseket írtok. Nem jutok szóhoz.
Hoztam egyet én is:

A Bujdosó

Az éj sötét és rejtekadón hív a messzeség,
sűrű lombsátor borul a bujdosó fölé,
a bujdosónak nincs kenyere, nincsen semmije,
egymagában jár a földön, ez az élete.

Esik eső, a bujdosóért könnyezik az ég,
mert rajta kívűl más már úgysem tudja a nevét,
a hosszú évek emlékében így maradt meg ő,
hogy hazátlan, de léptét őrzi az erdő-mező.

Ajkáról nem röppen ének, nem hallatszik beszéd,
egy régi bánat súlya húzza örökké szívét,
mert nagy vadász volt s dús zsákmánnyal tért egyszer haza,
de otthon vérbe fagyva feküdt lánya s hű asszonya.

És eleven lény a faluban egyetlen se volt,
a zsúptetőkön s a pajtákban vad tűzvész tombolt,
és percek alatt porig égett a kicsiny falu,
s a bujdosó szívéből sem maradt más csak hamu.

Olyan jókat írtok, bár én is tudnék ilyen jól...


Romlás:

Vérbefgyott tested felett állva
Hódolattal adózok a mának
A végzet háborújának immár vége
Nem hiába hullott az ártatlanok vére
Egy nyugtat, nem haltál hiába
Hisz így Uramnak nem lesz lélekben hiánya

Kegyetlen az élet
Gyönyörű a halál
Nyugovóra térve
A mennyben akár

A bűnösök mind a pokolban égnek
S lelkeik méreggel tele térnek vissza éjjel
Hogy tovább rombolják e rohadt világot
Nem ment meg senkit a nyomorult imátok
Hiszitek, hogy a könyörgést hallja az Isten
S aki ellenkezőjét állítja annak nem hisztek...

Arquen:igen, eltaláltad, egy exbarátomhoz szól a vers. Nagyon aranyos, hogy így versben írsz véleményt
Area:nagyon jó, tele van érzéssel.
Nima:tetszik a vers, érdekelne, hogy melyik szám dallamára írtad.
Nefadar:A versed rohadtjó, chaten asszem kibeszéltük.
Aranymag:tetszik


Új élet

Mikor magához tér a lány,
Csak egy fölé hajoló öregasszonyt lát,
Szemével férjét és lányát keresi,
De a sötét erdőben sehol nem leli.
Kérdezne, de hangját elfújja a szél,
Felállna de lábai túl gyengék.

Az öregasszony házába viszi,
Meleg ágyba fekteti,
Ételt, italt ad neki,
Szerettei sorsát elmeséli neki.

Szörnyű emlékei belényilallnak,
Az égő ház, s a menekülő lovak,
Látja, hogy a lázadók lelövik férjét,
Látja, ahogy fejéből kicsordul a vér,
Látja, ahogy testét elviszi a víz.

Mikor szeretett lányáról van szó,
Az öreg vajákos sejtelmesen így szól:
„A kicsi lánynak jó helye lesz,
Ne féltsd, hiszen ő erős gyermek”.
A nő csak faggatózik, de válaszra nem talál,
Gyermeke sorsa is titok előtte már.

Megszűnt minden, miért érdemes volt élni,
Kicsi lánya és a szeretett férfi,
A nagy ház is már a lángok martaléka,
Oda nem akar, s vissza nem is térhet soha.

De kell valami, mi életének értelmet adhat,
Kell egy fénysugár a nagy sötétségben,
Kell valami, mibe belekapaszkodhat,
Ami megmutatja, lehet szép az élet.

by:Lalaith

Nima: Egyetértek amit Nefra versére írtál! És a tiéd is nagyon basszus!
Szofi: A Csak te létezzellel kapcsolatban annyit h azért sem írok ilyen verseket gyakran, mert félek attól amit te is leírtál!
A vesekhez:
Pillanatkép: Olyan aminek lennie kell, rövid és mégis mennyi minden van benne.
Spleen: teljesen kifejezi a címet, és az első vsz.!!!
Area: "Nem akarok": nagyon jól kijön, és átüt az érzés is!

És most jöjjön egy új szerzemény:

Hová tartok

Kopott szürke márványkő:
Pokolba vezet e lépcső.
Szűk kéngőzös folyosó,
Nyikorogva összetolódó
Falak.

A zafír labirintus vár
A végén bűzlik a halál.
Átküzdöm magam rajta,
A végén megszorít a marka.
Fulladok.

Küzdök vele, nem bírok
Beszélek hozzá, vigyorog.
Feketévé éget a tűz,
Egy szellő ezer darabra űz.
Por vagyok.

Layla Nénimë:
Véleményem, s gondolatom,
Ezeket versbe öntöm, s nem tagadom.
Szerintem is egész jó,
Talán kicsit boldogító
Önmagam számára,
Vagy tán mások javára.
Area:
Valóban kicsit botladozik,
De e felett könnyen el lehet nézni.
Ahogy tartalmát tekintettem,
Mély és komoly témát leltem.
Nimashilin:
Álmaid ihleted forrása?
Egyszer én is kipróbáltam.
De nékem az álmok
Nem igen szólnak másról,
Mint egyszerű és összetett
Érzelmekről, gyengén vagy erősen.


Egyszer volt olyan,
Hogy bíz megházasodtam.
Ha óhajtjátok elmesélem,
Versbe öntöm, s elregélem!

Basszus Nefra! Te mindig nagyon ködös és mégis nagyon kifejező verseket írsz! Tényleg ezt hívják tehetségbek.
Szofi: tényleg nem angol, csak a Farseeing volt meg a fejemben. A felekezetes nagyon tetszik! Ez is tömör és kifejező.
Avatar: most, h másodszor is elolvastam, rájöttem: ezt érzem. Köszönöm.
Nefi: Nem könyörgök, úgy is minden hiába
És úgy sincs senki ki értem kiállna semmi különös nincs benne, mégis megfogott. Ettől vers a vers. /nekem/
Lalaith: ajajajjj! Szegény srác! Nem lennék a helyében...
Area: mi sem! Nagyon őszinte és sztem nem is csetlik-botlik.

Ma délután álmodtam. Vmi zenei csatornát néztem, ahol ment egy klip. Álmomban emlékeztem, h már láttam egyszer. Lehet, h már máskor is álmodtam róla, vagy tényleg létezik ez a klip és láttam. A címe Átok és még a dallamát is hallottam álmomban. Az Őrjöngő testem átkát küldöm feléd sort megjegyeztem, a többit csak a "klip" hangulatából és képeiből merítettem. Ja, amúgy egy rock szám.

Átok

Így, csöndbe burkolózva,
Így, erekig megtépázva
Látom azt, mit nem mutatnál meg soha.
Így, lényemet eltaszítva,
Így, vágyakat megtagadva
Őrjöngő testem átkát küldöm feléd!
… Hogy biztos megértsd.

Most, véres szemmel, ésszel,
Most, fekete, új-erős kézzel
Elragadom, mit lelked fontosnak képzel.
Most, végemet vágyva, kérve,
Most, átlépve másik létbe
Őrjöngő testem végső átkát küldöm feléd!
… Hogy végre megértsd.

Szervusztok! ...szóhoz se jutok. amiket írtatok...! Régen jártam itt.

Az élet apró örömei

Fakanál fölé hajolok a gőzben,

---

Csillogó szemmel isszák szavaimat,
Az erdőn halkan zizzen a lomb,

---

Üvegkorsómban aranylik a ser,
Tükörbe nézek és mosolygok magamra,

---

Papírsárkányom száll fenn a magasban,
Hajnali csöndben zöng a kolomp.

---

Kút mélyére nézek, csobban a veder.

Barátom kezét tartom kezemben,

---

Bőrömön érzem a napfény melegét,
Egy nagy marék fehér kagylót csörgetek,

---

Ajkamon hűsítő menta-íz honol,
Csillagok fénye tükrözik szememben,

---

Lábfejem langyos pocsolyába mártom,
Mutatóujjamon labdát pörgetek.

---

Szájam önfeledten, bolondozva dalol.

Gázolok nevetve partszéli sásban,

---

Táncoló testek nehéz illata,
Rózsakehelybe nyomom orromat,

---

bodzavirágpor hatol orromig,
Fülébe suttogva becézem kedvesem,

---

Beleborsódzik egy versbe a hátam,
Dombtetőn lel rám a bíbor alkonyat.

---

Reszketve mondom: Holtodig, holtomig.

Könnycsepp gördül le hevült arcomon,

---

Látom fiatalok büszke sikerét,
Surrog a százszínű őszi avar,

---

Hallom, méh zsong virágszőnyegen,
Lábujjam a nedves homokba fúr,

---

Fogadom idős hölgy hálás köszönetét,
Mint tenger hullámzik szélben a haj.

---

S első csókomra emlékezem.

Csokit majszolok a kamra-sötétben,

---

Finom, láthatatlan eső szemerkél,
Lábam a sziklás hegyoldalnak feszül,

---

Szirmait bontja a tűzliliom,
Gyermekemet tartom óvón karjaimban,

---

Hamvas fehérséget szitál a hideg tél,
Biztató mosolyra arcom felderül.

---

Serceg a tollam levélpapíron.

---

Egymás ölébe fészkelve

---

---

Szerelmemmel morzsolom a föld rögeit,

---

---

s míg ujjaink közül az idő pereg,

---

---

mi: két rakoncátlan, kíváncsi kisgyerek

---

---

fülig érő szájjal, titkon figyeljük

---

---

az Élet apró örömeit.

---

Elanor: a csőrömből vetted ki a szót! Briliáns!
Lalaith: Hát ez valami fenomenális!!!!!! Eskü, az lehetne a címe, Puskár Kittinek (egy osztálytársam, aki nemrég megkeserítette az életem --> lásd. depis verseim az elmúlt időszakban.)
Nefadar: nagyon teccik! Olyan kétségbeesett, de beletörődő.
Arquen: csak egy kérdésedre tudok választ adni, az pedig a ritmus. Mostanába minden versem előszőr megénekelem, így minden versszaknak egyezik a ritmusa.
Szofi: Már hiányoztál! a verseid: rulez!
Neframíel: bravó, bravó!

NEM!

Nem akarok magányosan élni,
nem akarok magánytól félni,
nem akarok egyedül maradni,
nem akarokegyedül meghalni.

Nem akarok többé így érezni,
nem akarok egyedül szenvedni,
nem akarok barát nélkül élni,
nem akarok egyedül itt élni.

Nem akarom tűrni a magányom,
nem akarom várni a halálom.
Nem akarok száz sebből vérezni,
s nem akarok többé így érezni.


itt-ott csetlik-botlik, nézzétek el neki.

Hú, Szofi, köszönöm... most tényleg elpirultam. Főleg ma jött jól ez a vélemény... mert eléggé car napom volt. Ez a következőkön is meglátszik , habár a négysoros régebbi.

Négysoros:
Könnycsepp
Köd a szív helyén,
vér lett benne a Csend,
szorosra zárt szemén
legördül a NEM.


A sírókhoz
Sötét lett a mécses lángja,
rá néztetek, s ő látta romlott szemetek
hamis tüzét, s elaludt, csak ne
érezzétek melegét.
Hallgattasson el minden szó,
mi magát árulja el, s legyen
teste a csöndé.
Templom lett a nyüszítés,
s benne föláldozzátok magatok -
ne kiáltsatok, hallgassatok,
hagy kiabáljon fületekbe az Igazság,
s csattogjon vállatokon
a mosolygó Szánalom.


Üdv mindenkinek: Neframíel o Immenell.

Sziasztok Drágáim!

Jó újra itt Közöttetek
Bocsi,a vizsgáim miatt csak hetente jutok géphez,így 'hozzászólásom' sajna elég tömény lesz

Rayana:Hanging tree:megfogott.Csiszolgasd.Yavaros.Nem angolos.De eszméletlen fílingje van!

Arlith:felekezet:'ugyanonnan jövünk'
'közös a gyökerünk'
'ugyanoda tartozunk'
'lény(eg)ünkben 1ek vagyunk'
(a srác,akihez írtam,szintén Halak,mint én:)
farkasodú:1beirandó

Rubincsillag:'hajózzunk Ny.-ra':jó téma.DE.Zavaros!Ki megy-ki marad?A ffi v a nő?MÉGIS:jó!Több oldalról körüljárt,érzékletes.+

Nima:"Lépett a lány,de lénye semmivé lett..."--gyönyörű...Köszönöm! :crying:
Vesta:félelmetes...!!!!Te is ott voltál akkor?!(Ez én voltam;rólam szól!!!)
Alone:jó vers,csak nem angol!(Lásd-Mau...)
Maradok tisztelettel,Drága Tündérkrónikás

Celeb Ear:Egy rableány sóhaja:Jó!Pillanatkép.Látom.Érzem.Szép.

Elanor:Gondolat:tetszik.Jó a keretesség;jót tesz a versnek:összeszedettebb (Így a különböző sorhossz se zavaró.)/Ez a 'korán elhunyt fiatal te7ség'-téma.Jól meg van írva-gondolatra:-)
1 kis stilisztika:
HASONLAT:van 'mint' v más nyelvi elem,ami hasonlítást fejez ki-pl határozórag(-ként,stb)
METAFORA:nincs 'mint'stb--azonosításon alapuló szókép.Pl.:'virág a szerelem';'égő tüzem'=szerelmem
Várlak:1re jobb vagy!

Area:Önbírálat:Nagyon jó!
Rohani harcos:jó!Van fílingje!Nefi hatása?
Hadifogoly:n. jó!

CUEDDO:"És felébredt,áldott szivén..."--varázslatos!!!Istenadta te7ség vagy! :agree: (Kiírtam magamnak... )

Telcontar:A szférák zenéje:Örültem neki,a téma miatt./
Magvas és velős is,de el-elakadt/újjad hárfádat pendítve;/meg-megbotlik ütemed:/írd át újra s újra!Kérve/öntöm eléd versemet.

Nefi:Átkozott:1ső 2 sor-tökéletes!
Méreg:végre!jÓ RÍMEK!Jó sztori!Összhangban a 2!Remek!
Isten fája:dettó

Laurelin:Anya:kiírtam... Kissé József Attilás-bocs,ha szerinted nem;le7,h csak azért gondolom.,mert épp abból vizsgáztam ma...

Lalaith:Bűvölet:ismerős szitu;jó vers.

Nahryen:Kérdések--akár az én kérdéseim is le7nének...

Aranymag:vigyázz ezzel a 'csak Te létezel'-lel--én nagyon csúnyán megjártam vele...És nem a viszonzatlanság miatt,hanem mert nem egészséges az ilyesfajta 'túl nagy láng'...Nem égsz el,csak 3adfokú égési sérüléseket szerzel-magadnak és Neki is-lelked felületének 80-91%-át úgy leégeti,hogy...Nem kívánom senkinek...

NEFRA:A Hal lázadása: 8O 8O 8O 8O
aztak*rva
baromijó
-mindenelismerésememotikon-
Khm...Szóval ütős.

Mau:"She's gone forewer now...":Kísérteties.Tiszta.Angol. 8O



És most jöjjön a saját:

Pillanatkép

-küzdve nyugalom ér-
rózsa-szirmot lop a szél
-messze,hol a Hold kél-
ciprus-lomb esőt kér

(cserépnyi végtelen
magányát meglelem-
nyárelő-dörgésben
megnyugszik a vérem)


Spleen

Pótszerek mérgei,
Emberek kérgei
Festik feketére
Önmagukat érve
Perceim pergését.

Életem tervei,
Érzés-örvényei
Színezik zihálva
Megnyugvásra várva
Szívemnek verését.

Hangulat ha ragad,
Tűnik a pillanat-
De tettek mezejére
Sántikálva lépve
Kevéslem értelmét.

Lehúz gyenge testem:
Szabadulásom esdem-
Lélekként szárnyalva
Juthatván csak TÚLra-
Óhajtom le-vetését...

Lalaith: 8O öregeeeeeeeeem!!!!Hát ez a brutalitás!!!Nagyon frankó!! :itscool:
Arquen:ez nagyon aranyos hogy a véleményed is versbe öntöd!!!Teccik!
Nefadar:WOW!!!!Olyan ereje van a versednek hogy elbőgtem magam a KT.-ban!!!!
Elanor: 8O apááááám!!!Nem találok szavakat!Nagyon jóóóóóóóóóóó!!!!
Hú gyerkőcök!!!!!Itt egy rakat költő veszett el!
(nem sokára hozom a másik versem folytatását!Úgyhogy tovább keserítelek titeket!!! )

Úgy általában, ha szólni akarok,
Mit látnak szemeim? Csak bút és bánatot.

Nefarad:
Hogy őszinte legyek,
Gyönyörű a versed.
A tartalom is érdekes,
Csak egy dolgot nem értek.
Miért pont katona?
S miért nem szakács?
Vagy miért nem szolga,
Esetleg valami más?
Lalaith:
Ez a vers is nagyon erőteljes,
Kicsit dúrva szavú, de érdekes.
S ha nem vagyok oly tolakodó,
Hadd kérdezzem meg,
Ez a vers egy barátod miatt szól,
Vagy más düh szülte?
Area:
Elképedek, s állam is leesik,
Hogyan tudsz Te így írni?! 8O
A szépsége hihetetlen,
A gyönyöre elbűvölő,
A dallama pompásan cseng,
S a téma is elbeszélő.
Nimashilin:
Pompásan bánsz az angol nyelvvel,
Nem csoda, hogy ilyen szépen verselsz.
Szélesebben nem tudok szólni,
Az én angolom kicsit kopottas,
A dallamot viszont könnyen látni,
S az bíz bársonyos tapintat.

Lalaith: nagyon jó! Ennyire rossz hatással vagyok rád?

Rohadtjó verseket írtok
Hát ezt a verset kicsit ideges állapotban írtam, bocs a csúnya szavakért.

Bosszúvágy

Milyen jó lenne úgy seggberúgni,
Hogy szádon repüljön ki f*szod,
Milyen jó lenne fogadat kiverni,
Hogy arcodon ne legyen több mosoly.

Milyen jó lenne szenvedni látni,
Milyen jó lenne egyedül látni,
Megkínozva, elgyötörve,
Te csak kegyelemért könyörögnél félholtra verve.
Bocsánatot kérnél ezerszer,
De én el nem feledném, hogy kihasználtál egyszer.

Átkoznád a napot,
Mikor megismerted a nőt,
Ki miatt ért minden bajod,
Hiszen veszted okozója én vagyok!

by:Lalaith

..... a ...., .... töredékes ....

... mint száraz papír .... lobban el ..... lopva ... pillantással ..
.. szép ..... bőröm minden pórusa érzi ...... közelséged,
minden ..... megváltoztak ...... nem lesz már semmi
olyan, mint volt ...... soha már ..... száraz könny
szorongatja torkomat ........ karodon végig
simít képzeletem ..... más már ....
... nincs .ová.b .....

Area a hadifoglyos versed nagyon jól sikerült. Az első versszak a legjobb, a többibe néhol kicsit a rímelés elcsúszik, de nagyon jó gratu!

Nima: nem vagyok én dühös. Csak a hangulatom vérengzős.
Nagyon jók vagytok!

Sötét angyal:

Egy sötét angyal szállt le közénk
Erre rengeteg halandó gyült ide körénk
Pedig az engyal nem hoz mást csak halált
S nem úgy érkezett ide, mint barát

Mélyen a szemembe néz és tudom értem jött
Ekkor arcomra folyik szememből a könny
Nem könyörgök, úgy is minden hiába
És úgy sincs senki ki értem kiállna

Megérint, érintése nagyon fáj
És már látom, hogy mi vár rám
Látom, hogy katona leszek
S lelkem ekkor elhagyja testemet...

Elanor: Nagyon tetszik. Rövid, és lényegretörő!
Area:Gyáva vagyok, egy mocskos féreg,
gyáva, kivek nem jut, csak kéreg,
gyáva, ki kínhalált érdemel,
gyávam ki gonosznál térdepel.

Ütnivaló hitvány kutya vagyok,
s remélem kínok közt meg is halok.
Félelmetesen jó!
Nefadar: Relista és nagyon tetszik, szeretem az ilyen tipusú "nyers" verseket, érződik belőle a tiszta gyűlölet!
Layla: Lelkét olvadt tükörnek érzi
Fantasztikus metafóra!