Versek

Ezt ma alkottam, várom a véleményeket:

Miért mondtad, szeretsz?
Miért mondtad, kellek neked?
Miért hazudtad, imádsz?
Miért hazudtad, kívánsz?
Miért áltattál napokon át,
Hogy azt higgyem, enyém a világ?

Most itt állok egyedül,
Nélküled, szerelem nélkül,
Számból cigaretta lóg,
Pedig leszokni lenne jó.
Bámulom a csillagokat,
Közben életem romokban van,
Se barátok, se egy férfi,
S senki sem érti,
Nekem kell valaki.
Kiért érdemes élni.

Area: félelmetes! Jó, hogy a végén megjegyezted, h ez csak düh...
Aranymag:érdekes felfogás! Tök jó.

Ez egy [size=9:bp0t3hip]vágy[/size]álmom és a temetésem leírása. Remélem, egyszer mindkettő megtörténik.

Liliommal aludni. Ráfonódni,
S hozzá sem érve átölelni.
Vigyáznék rá, a gyenge ágra,
Hogy szikrázva nyíló, szépséges virága
Ajkamhoz érjen, s megpihenjen.
Álmokat álmodnék ekkora tökélyben.
A lilom, karcsú természet-gyermek,
Mint illat, karomban úgy bújna meg,
Vékony levelei meghajolnának,
Míg szűz bimbói becsukódnának.

Liliommal aludni. Mint ágy ölén,
Kelyhében úgy bújok meg majd én.
Ha eljött halálomnak utolsó napja,
Ha az élőnép testem a földnek visszaadja,
Hét lila liliom kelyhe rejtsen engem,
S hat napig álljanak földszagú kertemben.
Úgy leszek én végre föld és vizek része,
Úgy leszek a lég illatos felhője,
Ha hamvaim lila ágyban a legszebb dallamra
Békét találnak majd, istent is tagadva.

Kétségbeesés

Régen mindig minden virágzott,
De mára mindez elmúlt, és csak volt.
Fekete fellegek gyűltek fejem fölé,
S a bánat esőjét zúdítják rám.
Miért ver ezzel a Sors? Én szegény.
De az önsajnálat engem nem áld.

Régen mindig minden szép és jó volt,
De mára nem maradt csak hamu és por.
Mert a bánat vize tüzet hozott, s elemészté
Mindenem, megtörtem, s nem maradtam más,
Csupán rab,s a bánat bilincsét viselvén
S bú által emésztvén, nem lettem több, csak egy árny.

Régen mi volt? Már nem tudom.
Csak bánat bánt oly nagyon.
Senki sem szeret, senki sem ölelne,
Mindenki elhagyott, s vesztmet várja,
Egyedül maradtam ó Sors öle!
Miért kínoz szüleményed, a bánat?

Ami szép volt, elillan vagy elpusztul,
Elég, s nem marad utána, csak hamu.
Oly kegyetlen velem az életem!
Ki akarok létpni! Szűnjön meg a suttogás!
Soká már úgysem bírja lelkem.
Inkább jöjjön a megváltó halál!

Hogy mi volt? Mondjuk úgy mi lesz!
Már látom magam elött a mennyet.
A sok gyógyszer méreggé vált,
Ezzel vettettem véget életemnek.
Lelkem már messze-messze száll,
Elhagyta koszos kis porhüvelyem.



Ez a versem nem rólam szól,
De jóbarátom egyik ismerőse,
Mert ő úgy gondolta élete nem jó,
Véget akart vetni életének.
Még éltetjük a reményt, hogy nem halt meg,
Hogy élteti még önönmagát, s nem távozik el.

Sziasztok! Ez nem a végleges verzió, de hogy pár nappal több időtök legyen rá, beírom.

A Magyar Tolkien Társaság a Tokaj-Hegyalja Fesztivál szervezőségével közösen irodalmi pályázatot hirdet.

Nevezés:
A pályázatra olyan magyar nyelven írt novellával vagy verssel lehet nevezni, amelynek témája J. R. R. Tolkien Középföldéje. A mű nem ütközhet A Gyűrűk Urában (The Lord of the Rings), A Babóban (The Hobbit) és A Szilmarilokban (The Silmarilion) foglaltakkal, kivéve, ha azt más, Tolkien által írt szöveg alátámasztja. A témaválasztás szabad, a terjedelem maximum 15.000 karakter (kb. öt oldal). A műnek nem kell Középföldére korlátozódnia, de Tolkien Ardájának keretein belül kell maradnia, a teremtés és a negyedkor elejének (Elessar Telcontar király uralkodásának vége) közötti időszakban.

A művek beküldése:
A műveket jeligével ellátva, Word dokumentumként az irodalmipalyazat@freemail.hu címre vagy kinyomtatva a Magyar Tolkien Társaság címére (Budapest, 1073 Városligeti fasor 3.) kell küldeni. Kérjük, hogy feltétlenül írja meg nevét, életkorát, pontos címét, és e-mail címét.
A beküldés határideje 2003. június 30.

Értékelés és díjazás:
A beküldött művek vers és novella műfajban külön-külön két kategóriában kerülnek értékelésre: 16 éven aluliak, valamint 16 évesek és idősebbek.
A legjobb pályamunkák (...) díjazásban részesülnek és megjelennek a Magyar Tolkien Társaság honlapján, valamint a Társaság saját újságjában, a Lassi Laurie-ban.

Eredményhirdetés:
Az eredményhirdetés helye és időpontja: Hegyalja Fesztivál, Tokaj, 2003 július 11. A nyertesek, akik nem tudnak személyesen megjelenni, írásban kapnak értesítést.

Kapcsolat:
A pályázattal kapcsolatban további információ Krieger Tamástól kérhető a telcontar@freemail.hu mailcímen, illetve a 30/236-44-13 telefonszámon.

Sok sikert kíván a Magyar Tolkien Társaság és a Tokaj-Hegyalja Fesztivál szervezősége!

Aranymag verse bölcsen szól,
Akár csak Olosta verse, úgy dalol.
Én is úgy gondolom,
Hogy az idő nagy hatalom,
Hogy minden fölött áll,
Hogy megátkoz, s megáld.

Hadd idézzem újra egy jóbarátom!
"Idő, mint a tenger!", így szólott.

Aranymag Idő című verséről eszembe jutott egy másik, amit régebben egy barátnőmtől kaptam:

HENRY VAN BYKE: Az idő

Túl lassú azoknak, akik várnak,
Túl gyors azoknak, akik félnek,
Túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
Túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
Az idő nem számít.

Bár Aranymagé a mostani lelkiállapotomban jobban tetszik.

Sesy: Észbontó!!
Area: Mindig hűen visszaadod az érzéseket.
Elanor: Ismerős érzés, kifejező.

Hoztam egy újat:

Idő

Keskeny antik lábain
Az Idő kecsesen suhan.
Rámosolyog útközben egy emlékre.
Az emlék boldogan rohan.
S ha rosszul lép az idő
Csúf ráncba torzul arca,
S az emlék ki épp akkor nő
Dermedve, döbbenten elporlad.
Egy élet egy lépés
Egy esztendő egy rebbenés
Neki semmi, nekünk mindenünk.

[b]angwen:[/b] nagyon jó a ritmusa! Jó a rímelés, szépek a szavak, szép az egész vers.
Nima: mind a három nagyon teccik! a rossz életről szóló mégis jobban megragadott mindnél. Főleg a második versszak.
Olosta: még hogy nem jó! Hát ez csodálatos! Az utolsó versszak itt is a legjobb. Főleg a végén az "élt tizennyolc évet" Hát az valami nagyon jó a végére! :itscool:
Sesy: az öregek címűben benne van az ősz, a magány, a lassúság, fáradság, az öregek minden hangulata. Egyszerűen fenomenális! :eowyn2:
Elanor: a Hangulat nagyon jó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Tükör magamról [size=9:35jyrc1o]?[/size]

Nem értem, hogy lehetek ilyen,
gyűlölök valakit, pedig nem tudom milyen,
mert barátot lelt, s pont az enyémet,
s most övé, mi tavaj enyém lett.
Őröl a gyűlölet, megölném ha látom,
az alkalmat most is várom.
Képes lennék rá, vagy túl gyáva vagyok?
adj egy kést, és egérutat adok!
De nem, ez most a gyűlölet szava.
nem bántanám, ha okot is adna.

Elanor:nagyon jó a vers:)
Nimashilin:
Egyébként készül az Egy átkozott asszonyhoz elő ill. utótörténete, ha érdekel, szóljatok és felrakom...

Utálom ezt a gépet!!! Kilépett. Mikor már csak pár mondat volt hátra!!!
Tehát: Lalaith, a te versed bölcs. Nem tudok rá mást mondani, nincs benne hiba, sem sántítós részek.
Sesy: nagyon szép, melankolikus, de szerintem az első vsz bénás része kicsit durva lett...
Elanor: tépelődős, reménykedős, jó!

Vendéget hoztam, tegnap este találtam az egyik kedvenc könyvemben. A második felének részletét teszem be, de ezeket is két részre bontom, bár így van folytatólagosan. Na, majd meglátjátok. Döbbenetsen szépek.

Rainer Maria Rilke –Orfeusz, Eurüdiké, Hermész
Részlet

… És balján hallgatag vezette őt,
kit úgy szerettek, hogy érette egy lant
többet sírt minden halottsiratóknál
és panaszból egy világot teremtett,
másik világot, s arra völgyet, erdőt,
utat, mezőt, folyót és állatot,
és e panasz-világ körül, akár
földünk körül, egy másik nap kerengett,
s egy másik néma ég borult fölébe-
panasz-égbolt, eltorzult csillagokkal.
Ő jött, kit úgy szerettek. a szerelem gyönyörű leírása fogott meg. A következőben a halál. Főleg az első részében.

Az isten balján szótlanul haladt,
Léptét halotti leplek lassították,
Ment tétován, szelíd-türelmesen.
Olyan volt, mint az áldott Egy-reménység.
A férfival, ki ott haladt előtte,
Nem gondolt; sem a felkanyargó úttal.
Már egyedül volt. És halotti volta
Csordultig telítette.
Mint gyümölcsöt a méz és a sötétség,
Itatta át a maga nagy halála,
Pedig még föl se fogta, olyan új volt.

Egy új szüzesség burka védte már;
Érinthetetlen volt. Szemérme, mnt
A virág gyenge szirma este, csukva,
S keze a más-kéz meleg ölelését
Úgy elfeledte, hogy a könnyü isten
Szellő-szelíd kisérő kézfogása
Bántotta, mint egy buja mozdulat.

Ő már nem az volt, az a szőke nő,
Kinek nevét a költő lantja zengte,
Ki volt az ágyon illatozó ámbra,
Csöndes sziget, azé a férfié.

Ő már leomlott, mint a hosszu haj,
Átadatott, mint földeknek a zápor,
Szétosztatott, mint százszoros ajándék.

Ő már gyökér volt.
S mikor hirtelen
Hátravonta az isten, s fájdalommal
Kiáltott fel. „Hát mégis visszafordult!”,
Ő mit sem értve, halkan kérdezte: ki?

Amint olvastam a régi s új verseket,
Szemem könybe lábadt, s állam leesett!
Hogy, s miként tudtok ily szépen írni,
Így megfoni a témát s tollba foglalni?
Bárcsak én is ily csodásan írhatnék!
Hisz Elanor és Angwen verse is szépség!
Ahogy a Hangulatban, úgy a valóságba,
Én is így érzek életem álmában.

Minden csupán úgy dereng nékem,
Mint halovány árnyék az éjben.
De Ti és verseitek olyanok nékem,
Mint szentjánosbágarak a rohanó szélben.
Mert azok még röptükben, és siettükben is,
Megvilágítják környéküket a földtől az égig.

Jóslat

Mozdulatlan, forró levegő terül szét
Az érintetlen mezők felett. Jön az éj,
S csendjébe valami rejtett tiltott ének
Vegyül, s dallamában ott csepeg a méreg.

És a méreg üzenetet hordoz: "Ennyi volt a béke,
Amit itt láttok, az csupán illuzió - most vége!
Nézzétek meg utoljára, mert többet nem látjátok
Ilyen szépnek, ilyen nyugodtnak, ilyennek a világot!"

Megreszketnek a fák, fordrozik a víz, lassan
A Hold fénye is megremeg. Az álomban
Lebegő ember kedves világa elenyészett
S egy bölcső ölében felsírt egy gyermek.

Nyugtalanság telepedett az egész világra.
Beletépett a húsába a dal méregfoga.
Háború, éhezés, halál, ó, a béke hol van?
Sehol - jön a válasz - hisz az éjjel beteljesült a jóslat.

Veletek is szokott olyan lenni, h hirtelen minden ok nélkül rossz kedvetek lesz...? Aztán persze ugyanolyan hamar el is múlik.. na, nemrég én is ilyen hangulatban voltam; abból született ez a vers.

Hangulat

Eddig olyan boldog voltam…
Most rossz kedvem lett hirtelen.
Vajon miért látom most oly
Másképp a saját életem…

Ilyenkor nem segít már más,
Csak, ha leírom a bánatom,
A rossz érzések elillannak,
Ha őket versbe foglalom.

Vagy talán a vers se segít
Az se űzi el e hangulatot…
Csak ülök egyedül, s szívemben
Egy boldogabb emlék után kutatok.

Tudom: okom van az örömre,
Ezer és ezer ok,
De ilyen hangulatban
Mondani egy okot sem tudok.

Egy valami vígasztal csak:
Tudom: e percek úgyis elröppennek,
Emlékezni se fogok rájuk,
S én akkor újra boldog leszek.

Igazán köszönöm mindenkinek! Bevallom, nem számítottam ilyen kedvező fogadtatásra.
Sesy Olórea: szép és kifejező!
Nimashilin: nagyon tetszik mind a kettő! A Képek egy rossz életről-t bevallom, nem teljesen értem, de talán éppen ezért hatott rám ennyire a hangulata. Jól bánsz a szavakkal: remekül vannak felépítve!
Olosta: az ötlet remek, de a kidolgozáson mintha lehetne finomítani.

Sziasztok!

Ez a kis gondolat tegnap született: bocsánatot kérek előre is azoktól, akik nem tudnak angolul.

There are some things arisen I dream
And I simply can't decide
Have they ever been what do they seem
Or should I hear the voice inside?

Although the mind is tired and slow
Enchanted and charmed by the Moon
Even deep thoughts emerge in a row,
Fulfill me one by one with gloom.


-- Mau Rauser

Sesy:elgondolkodtató a vers, nekem nagyon tetszik:)
Olosta:szomorú vers, de nagyon jó

Sziasztok!

Area: az Útmenti sír-nek az eleje tetszik, de nincsen vége, el van sietve
Nima: :itscool:
Olosta: szép és szomorú

Öregek

Az ősz csöndjébe elvegyülnek,
Lehunyják fáradt két szemüket,
Bénák, vakok, süketek:
Ezek ők, az öregek.

Nem szól senki sem közöttük
Mikor egy óra már éjfélt üt.
Ülnek, ülnek s nem beszélnek:
Ezek ők, az öregek.

Néha még érzik egymás
Meleg, édes pillantását.
De kihül mindkét tekintet:
Ezek ők, az öregek.

Lehullanak a falevelek,
A világ már köszönti a telet.
Ők meghalnak, ők elmennek:
Ezek ők, az öregek.

Ezt ma alkottam, elég borzalmas lett

Egy Moira üzenete

Gyermekem, én most azért szólok hozzád,
Mert hamarosan el kell vágnom életed fonalát.
Szeretnék pár jó tanácsot adni neked
Hogy boldogan tölthesd utolsó heted.

Búcsúzz el mindentől, mi kedves neked,
A kert, a lovarda, s a kis patak,
Mely az erdőn áthalad.
Üld meg utoljára kedvenc lovadat,
Nézd meg a kertben nyíló virágokat,
Olvasd el kedvenc történetedet,
Hallgasd meg szívhez szóló zenéidet.
Kérj elnézést attól, kit megbántottál,
Hogy az majd szeretettel gondoljon vissza rád,
Békülj ki ellenségeiddel,
Hogy ne szívedben gyűlölettel menj el.
Köszönd meg családodnak a sok jót, mit adtak,
S ne hántorgasd fel az ellened tett rosszat.

Mondd el neki, hogy szereted
Hogy mennyire kell neked,
Hogy csak érte élsz,
Hogy mellette van helyed
Mert halálod órája közeleg.
Nézzétek együtt utolsó naplementéd,
Hallgassátok újra közös dalotokat.
Mondd el neki, hogy azt szeretnéd,
Hogy így menj el, karjai közt nyugodva.

S remélem, tanácsomat megfogadod,
Így földi létedre emlékezni szeretettel fogsz.

Olosta: uramisten! Nagyon szép! Ugye nem valós? Ha igen, ha nem, nagyon jól meg tudtad írni.
Arqen: érdekesek a sorhosszúságok, viszont nagyon irigyellek!

Ezt még régebben írtam annak a bizonyos nagy love-nak, mikor épp kiábrándulófélben voltam. /és még utána hányszor.../ Ja, és érdekesek a sorhosszúságok!

Félistenséged emészti a földet.
Zörög az avar, jelzi a jöttödet.
Csönd van, mert te így akartad.
Mindenható a te hatalmad.
Kis nimfák nézik izgatottan szemed.
Mindegyik várja, hogy végre észrevegyed.
Csak én ülök itt még nyugodtan,
Lágy, magas napfény-trónomban.
Szép vagy, de nem ember.
Csak álom. Hát most menj el.
Feljebb állsz a világ minden sóhajtásán,
De nem aratsz diadalt büszkeségem csúcsán.
Nem szeretek beléd, akárhogy is várod.
Átlátok rajtad, tudom minden gonoszságod.
Gyönyörű angyal vagy, de elbuktál még régen.
Szépséged sincs úrrá a belső sötétségen.
Rád vágyó lányszemek szomorúan néznek.
Ha tested meg is kapják, nem adod a szíved.
A szerelem az, mit olyan mélyen megvetsz.
Mégis ez az, mi téged csodálatossá tesz.
Sokan szeretnek, igaz szerelemmel,
De mindegyik csak addig, míg teljesen megismer.
Utána lassan, örökre porba hull a képed.
Veszted az, hogy sosem adtál igaz érzelmeket.

Hűűha... eszméletleneket írtok, nem is emelek ki senkit Engem nem zavar, ha egy vers gyászos hangulatú, igazából ebbena témában születnek a legjobb versek

Én meg elhoztam a legendát Hua Mu-lanról... sajnos angolul. [size=9:3hfyu9lb]Nekem teljesen olyan, mintha Elanor írta volna.[/size]


Ode of Mulan
Anonymous (c.5 A.D.)

Tsiek tsiek and again tsiek tsiek,
Mu-lan weaves, facing the door.
You don't hear the shuttle's sound,
You only hear Daughter's sighs.
They ask Daughter who's in her heart,
They ask Daughter who's on her mind.
"No one is on Daughter's heart,
No one is on Daughter's mind.
Last night I saw the draft posters,
The Khan is calling many troops,
The army list is in twelve scrolls,
On every scroll there's Father's name.
Father has no grown-up son,
Mu-lan has no elder brother.
I want to buy a saddle and horse,
And serve in the army in Father's place."

In the East Market she buys a spirited horse,
In the West Market she buys a saddle,
In the South Market she buys a bridle,
In the North Market she buys a long whip.
At dawn she takes leave of Father and Mother,
In the evening camps on the Yellow River's bank.
She doesn't hear the sound of Father and Mother calling,
She only hears the Yellow River's flowing water cry tsien tsien.

At dawn she takes leave of the Yellow River,
In the evening she arrives at Black Mountain.
She doesn't hear the sound of Father and Mother calling,
She only hears Mount Yen's nomad horses cry tsiu tsiu.
She goes ten thousand miles on the business of war,
She crosses passes and mountains like flying.
Northern gusts carry the rattle of army pots,
Chilly light shines on iron armor.
Generals die in a hundred battles,
Stout soldiers return after ten years.

On her return she sees the Son of Heaven,
The Son of Heaven sits in the Splendid Hall.
He gives out promotions in twelve ranks
And prizes of a hundred thousand and more.
The Khan asks her what she desires.
"Mu-lan has no use for a minister's post.
I wish to ride a swift mount
To take me back to my home."

When Father and Mother hear Daughter is coming
They go outside the wall to meet her, leaning on each other.
When Elder Sister hears Younger Sister is coming
She fixes her rouge, facing the door.
When Little Brother hears Elder Sister is coming
He whets the knife, quick quick, for pig and sheep.
"I open the door to my east chamber,
I sit on my couch in the west room,
I take off my wartime gown
And put on my old-time clothes."
Facing the window she fixes her cloudlike hair,
Hanging up a mirror she dabs on yellow flower powder
She goes out the door and sees her comrades.
Her comrades are all amazed and perplexed.
Traveling together for twelve years
They didn't know Mu-lan was a girl.
"The he-hare's feet go hop and skip,
The she-hare's eyes are muddled and fuddled.
Two hares running side by side close to the ground,
How can they tell if I am he or she?"

Huh, az utóbbi versekben annyi szomorúságot, depressziót, indulatot olvastam... egészen depis lettem tőlük
Arquen verse az egyetlen vidám vers
Na, akkor menjünk sorban:

Nefadar: nagyon szép vers! Hogy én mennyiszer érzetem ezt az érzést...
Lalaith: nagyon jók a versek! Nem tudom elképzelni, mi lehet az, ami miatt ekkora gyűlölet keletkezik vkiben vki más iránt... 8O
Area: szinte látom magam előtt, amiket leírtál... a hideg ráz ki tőlük... brr... akkora hangulata van a versnek!
angwen: gyönyörű, gyönyörű!! Nagyon tetszik, mind a téma, mind a ritmus :itscool:
Nima: huh, nagyon szép! Nem tudom, kiről írhattad, de engem nagyon megfogott!
Olosta: nem lett túl jó? Akkor milyen a jó? Nekem nagyon tetszik! Benne van a fájdalom is, de vmi távolságtartás is, amivel elmeséled a történéseket.
Arquen: irigyellek, biztos nagyon jó lehetett a tábor! Nekem a tegnapi tábortüzes talit jutatta eszembe a vers

Eredetileg nem is vigadalomnak készült,
Csakhát előjött belőlünk a csíntevésünk.
A táborról beszélek most,
Mely éppen tegnap volt.

Vigadalom

Sokan voltunk,
S kicsit unatkoztunk.
Gondoltuk hát,
Lemegyünk egy kicsit,
Ott jó társaság vár,
És jó vígság is.

Nem is tudom, hogy hányan voltunk,
De ez nem nagyon számít,
Mert itt nem a tömeg volt a fontos,
Hanem, hogy boldog mindenki.

Sok-sok padot összetoltunk,
Sokat ettünk, sokat ittunk,
Minden féle szóba került,
És mi válaszoltunk, s érdeklődtünk.

A nevetés sem maradt el,
Mert bíz voltunk néhányan,
Kik komikusok lészen,
Jókedvet adtunk a társaságnak.

Az ember azt hihette,
Hogy egy bolond társaságot lát,
De hamar rájöhetett,
Hogy ez boldog, mint bolond társaság.



Eme versem nem egy remek,
De ez nekem perszett tetszett.
Ezért írtam hát kicsit sántán,
Nem szeretem a túlzott tökéjt,
Mert az elveszi annak varázsát,
Mely az alkotás meleg ölén
Buzgóságtól vezérelve,
S jókedvből keletkezett.

Angwen: tényleg magávalragadó lendülete van, szinte lehet érezni ahogy vágta közben süvít a szél.
Nimashilin: A "Képek egy rossz életről" igazán tetszett. tetszik, ahogy végig peregnek benne a felvillanó képek.

Már egy ideje készülök megírni ezt a verset, végre sikerült!
Bár, szokásomhoz híven nem lett túl jó.
[size=9:3jov5krm]Kell nekem egy kis biztatás, vagy mondjátok, hogy béna vagyok, és nem írok többet.[/size]

Halott költő

Fekete a világ:
az emberek szeme, a ruhák
és minden virág.

Ma nincsenek színek,
ma csak a gyász van.
Ma könnyezik minden,
nincs öröm a világban.

Tegnap még itt volt.
Láttam.
Talán még nevetett is...
Ma már csak vártam,
vártam.

De ma már nincs,
nem jön már soha.
Nem hallom a hangját,
nem látszik mosolya.

Nem ír már több verset,
nem csengnek a rímek.
Fejfáján egy felírat:
"Élt tizennyolc évet."
[size=9:3jov5krm]2003. június 6.[/size]

Lalaith: szép vt az előzmény, szép a folytatás!
Angwen: eszméletlen tempója van és nagyon szép képeket használsz! 8O
Nefi, Elanor: a fenébe, ismerősek! Ügyesek vagytok és fel a fejjel.
Area: hogy jutnak ilyenek eszedbe? Nagyon komor!

Ez még a múltkori depi-korszak szüleménye, ki lehet találni, kiről írtam.

Képek egy rossz életről

Most fut. Most őrjöng. Most nevet.
Most néz. Most beszél. De nem szeret.
Most lerontja minden örömét.
Most leveszi hazug külsejét.
Méreg ő. Mérge az embereknek.
Jajj azoknak, kik csapdájába esnek.
Hisz szelíd ő. Öntudatlan bárány.
De egyszer csak előjön a Sátán.

Most alszik. Most néma. Most lágy.
Most békés. Most fáradt. Most nincs vágy.
Most elrontja mindenki életét.
Most szívja, issza áldozata vérét.
Meleget akar. Álnok szeretet!
A rossz lény elragadta a bájos gyermeket.
Meghalt az, ki boldogságért kutat.
Maradt, ki feladja, s nem keres több utat.

Emberek, ezt még régebben írtam; gondoltam, berakom ide, hátha érdekel valakit.

Szemükben csillant a napkelte fénye,
Hátukra hullott az alkonyat vére,
Messzriől jöttek, messzire mentek,
Éjjel és nappal sosem pihentek,
Hidegen villogott kardjaik éle,
Szívük szomjazott bosszúra, vérre,
Büszke paripáik tüzet lehelltek,
Erdőn átvágtak, mezőt átszeltek,
Félelem, fáradtság őket el nem érte,
A szél hosszú hajuk lobogtatta-tépte,
Sötét szemükben vad szikrák keltek,
Vágtattak, nyugalmat sehogy se leltek,
Égette őket a nap perzselő fénye,
Fagyot, forróságot alig vettek észre;
Gyilkos gyűlölet tüze űzte mindet,
Mint riadt őzet a megvadult szelindek;
Szemük előtt hullott szeretteik vére,
Ellenségük fejét kívánták érte,
Fülükben sikolyok emléke csengett,
Halálhörgés törte meg szívükben a csendet,
Éhesen villant pengéjük éle,
Vágtattak vadul végzetük elébe.

A magas hegyekhez tél idején értek,
Hóban, fagyban útjukról le nem tértek,
Hamar belevesztek a viharos szélbe,
Egyikük sem hagyta el a hegyet élve.
Nyugalmat azonban ezután sem leltek:
Éhes lélekkel újra útra keltek;
Hívogatja őket a napkelte fénye,
Hajszolja őket az alkonyat vére,
Messziről jönnek, messzire mennek,
Éjjel és nappal bosszút keresnek,
Viharral járnak, semmitől sem félve,
Ember nyomukban nem marad élve,
S ha éjféltájt fújnak a nyugati szelek,
A Vihar Lovasai vágtatva jőnek;
Nyomukban kiömlik a halandók vére,
Míg be nem töltik bosszújukat végre.

nagyon szépek!!!
Dae: végre visszatértél, és látom nem kis sikerrel :agree:
Elanor: a ballada nagyon szép. Tele van érzelmekkel. Nagyon megfogott. :itscool:
szofi: örülök, hogy itt vagy. Nagyon teccik
ehh... hétvégén megint nem leszek, de addig:


Út menti sír

Szár út vezet az élet portengerén,
s sok ember jár rajtuk mind felfedezvén,
egy úton jártam csak, de az is szörnyű volt,
holtak sora sírhalomok raktak hosszú sort.

Nyárfák helyett csak hantok voltak mindenűt.
s köztük szomorún egy-egy hulla is feküdt.
egy síron sem volt árvácsa virág,
egy nagy temető volt e hatalmas világ.

Az úton minden fejfa egy kis kereszt volt.
rőzséből, mit pár halott elhagyott.
nem néztem én, csak előre rohantam,
a hantok sorát reméltem, elhagytam.

Csak egy dolog állított meg utamon,
az egy holtest volt kereszben az úton.
Felkaroltam rá is a temetés várt.
egy gödörbe raktam, mit az eső kihányt.

Sírkövet is találtam neki szép nagyot.
mellé raktam, mit maga után hagyott.
a sírkőre egy szöveget véstem.
egy idézetet, mit íde pont jónak véltem.

"Nem tudni, hogy ki volt,
nem tudni, hogy miért lakolt,
nem tudni, miért adta az életét,
a poros úton a halál beért."

Lalaith: nagyon jó lett mind a kettő. Csak így tovább, írjál még.

Aiya!
Itt a tegnapi vers "bővített" verziója, és egy, amit ma alkottam

Az átok

Bárcsak kínok közt élnél,
Bárcsak Pokol tüzében égnél,
Vesztenéd el szaros kis életed,
Úgyse hiányoznál senkinek.
Esnél bele mély gödörbe,
Vagy rohannál egy gyilkos tőrbe,
Forgatnának kést szívedben,
Vágnának léket fejedben,
Ne lenne se kezed, se lábad,
S minden porcikád sajogna, fájna.
Vetnének hiénák közé,
Hogy dögök tépjék szét tested,
Vagy löknének egy autó elé,
Hogy kerekek nyomják szét fejed.
Halálsikolyod zene füleimnek,
Szenvedő arcod gyönyör szemeimnek.
Dögölne meg ott, ahol van,
Kihez én e verset írtam.


Egy átkozott asszonyhoz

Miért élsz, ha nincs értelme?
Miért élsz, ha mindennek vége?
Már semmi nem oszt, nem szoroz,
S a Halál megváltást hoz.
Kárhozott vagy, jól tudod,
Nincsen rá semmi okod,
Hogy tengesd nyomorult életed,
Hisz értelme már nem tied.
Meghalt, kit szerettél,
Sorsod elől nem menekülhettél,
Jól tudtad, hogy így lesz ez,
S utolér szörnyű végzeted.
De te reménykedtél vakon,
Hogy megtöröd e sötét átkot,
Mely régóta gyötri családod,
De most összetört e hiú álmod.
Szembe nem szállhatsz végzeteddel,
S ha nem tudsz mit kezdeni életeddel,
Vess hát neki véget,
Minthogy kínok közt éljed.

by:Lalaith

Elanor: ez gyönyörű volt.


Hogy mondjam...

Hogy mondjam el, hog szeretlek
Gyáva vagyok és nem merem
Inkább őrzöm szívem titkát
Lelekem így téged csendben imád

Hogy mondjam el, hogy veled lennék
Érted én bármit megtennék
Ha kell életed végéig veled leszek
De Te nem akarod, hogy szenvedjek...