Versek

Valami megváltozott...

Reggel felkelek, s érzem, valami megváltozott.
Kinézek az ablakon. Könnyezem. Más vagyok?
Hisz tegnap még gyermek voltam, boldog és gondtalan,
Ma viszont már más. Nem tudom, mi. Megváltoztam.
Már nem tudom örülni annak oly bohón, hogy vagyok.
Felnőttem talán? Nem tudom. A létem, hogy hazudok.
Magamnak is, és mindenkinek, azoknak, kiket szeretek,
Hazudok arról, hogy ki vagyok, miért, és hogy az élet
Nekem mit jelent. Már senkit sem érdeklek, látom
Hogyan lep be a kétségbeesés... Mire vágyok?
Álmaim hirtelen elröppentek tőlem. Nem félek már,
Egyetlen érzés bennem a gyűlölet. Úgy fáj,
Hogy semmibe vesznek, kitaszítanak, ellöknek,
Pedig én nem tettem semmit - megérdemeltem?
Ordítani szeretnék, de tudom, senki sem hallaná,
Élni szeretnék, de tudom, ez nem több egy álomnál.
Mi tart vissza? Hogy már nem vagyok ugyanaz?
Hiába nézek ki az ablakon - sosem kapok választ.

Bár Manndil már látta - Sesyékről nem is beszélve -, de azért csak berakom ide is ezt a verset. Remélem azért nem fogadjátok nagyon szigorúan...

Árván

Áll egy gyerek a parton,
kisfiú még, félénk, pici.
De most mégis fog egy botot,
s a folyóba haraggal veti.

Követ ragad, rögöt, ágat,
egyre bele szórja ezt,
könnyei is kibuggyannak,
s szóba kiáltva kezd.

"Miért vetted el, mondd, Folyó?
Miért kellettek ők neked?
Törődésük hol van most?
Ki szeret majd engemet?"

Választ nem ad a folyó,
mi elnyelte szüleit.
És ekkor egy vén anyó
lefogta a kezeit.

"-Hagyd a folyót, kis Frodó,
mert azt hibáztatni kár.
Meghaltak, de téged otthon
szerető családod vár."

Rándzsa: jaj én is úgy szeretnék madár lenni, és csak úgy szállni!!!!!
Pont emiatt nagyon tetszik a versed!
Elanor: A második jobban megfogott, mert jobban illik a halálhoz.
Félelmes (ezt vedd bóknak)!
Nima: A versed...Nagyon érdekes, számomra új nézőpontból írtad le! Teljesen más,mint Elanoré pedig a témája hasonló.

Mindkettőtöké nagyon tetszett!

És most egy off a verses talival kapcsolatban: Hétfőtöl péntekig Elanorral nem leszünk nagyon Net közelben, max egyszer, úgyhogy a privikre csak péntek este tudunk 27. én válaszolni.

celeb: magyon teccik! Az eeje jó
layla:mind kettő nagyn szép! Varázslatosan írsz! Egyszer csak az ember belecsöppen a versedbe.
Rádzsa: mind kettő nagyon jó! Teccik mindekettő.[/b]

"Ha látom ,amint a Nap felkel,
Érzem, a világ megtellik élettel,
Napfény csillog a patak vizén,
S tudom, hogy ide tartozom én.

Szél susog az Erdők lombjai közt,
A Természet szép s tudom azt, hogy örök,
Boldogan mászok a hegyeken fel,
S nézem az Erdő hogyan ébred fel.

Dél közeleg, magasan fenn van a Nap,
Szomjat csillapít hűs, tiszta patak.
Madárdal száll az erdőn s mezőn,
A Természet ölel át hőn s szeretőn.

A Nap fénye melegíti fel szívemet,
Bátran járom az ösvényeket.
Itt nincs mi veszélyt jelentene rám,
Hisz a Természet az én szerető Édes Anyám.

Bércek és völgyek várnak reám,
S kapaszkodok fel a hegy oldalán,
Közben néhányszor megpihenek,
És nézem a sast ami engem követ.

Beszédre itt soha nincs szükség,
Lelkeden keresztül szól Föld és Ég.
Hallgatod örömmel a Szél dalát,
És tudod, hogy itt nagy csoda vár még rád.

A Nap lassan eltűnik a hegyek megett,
S bíborszínűre festi az eget.
Utolsót csillan a patak vizén,
S homályba borul, minden mi él.

Csillagok világítanak sejtelmesen,
Az utat nem véti el lábam sosem.
Az Éj neszeit hallom magam körül,
S szívem ennek is nagyon örül.

Ligethez érek és megpihenek,
A Hold teszi világossá a sötét Eget.
Tudom, itt biztonság vár majd rám,
S e körforgás soha meg nem áll."

Khm.....


Madár

Faágakon pihenő
Égi tünemény
Ki szárnyra kell a szélben
Mint díszes lobogó a szélben.

Szárnyát kitárja
Mint a vitorlát
Repülőként szeli
A végtelen látóhatárát.

Szeretnék madár lenni
Egészen kis madárka
Ki szárnyra kellve
Szeli át a felhőket.

Miért nem lettem madár?
Miért nem lettem az?
Miért kell a földön élnem?
Miért kell egyedül élnem?


Ez egy újabb Khm...........

Friss élmény.... Pontosítok... Tegnap estei 11 óra környékén.....


Kutyatámadás

Barátnőmnek kutyája
Az aranyos Kölyök
Kinek szeme, annyira
Gyönyörű.

Kiszökött az eb
Barátnőm elment
A kutya céltalanul
Bolyongott a sötétben.

Megismertem
Anyámmal az udvarba vittem
Két macskánkat bevittük
Hogy a kutya ne tegyen kárt bennük.

Tizenegyet ütött az óra
Mikor barátnőm megjött
Hangpostáját hallgatva
Tudta meg az esetet.

Átrohant hozzánk
A kutyát visszaadtuk
Aki örömében
Össze-vissza, vágtatott.

"Utazásra vásároltunk
A kutya meg kiszökött!"
Mondja barátnőm
Én meg hallgatom.

Meguntuk, hogy a
Kutya önfeledten szalad
Barátságosan mentem,
Hogy a nyakövét megfogjam.

A fogás félre sikerült
A kutya a lábam között
Akart elrohanni,
De ez lett a vesztem.

Támadásnak vélte
És a lábamba kapott
Én a földre estem
S közbe harapott.

Barátnőm sikít
Én a kutyával küzdök
De a lábamat erősen fogja
Nincs menekvés.

Barátnőm elkapja a nyakövet
Kutyát az ajtón beterelte.
Én meg nehezen felálltam
És a lábam remegett.

Szerencsém volt
Ez biztos
Csak harapás nyom maradt
Combomon, lapockámon.


Khm..... Khm... Asszem nem fűzök hozzá kommentát.....

Layla:köszönöm.Legutóbbi két versed...jót tett.Az első különösen tetszett...

Nima:a Halál menyasszonya-téma...elragadott!A másik sem piskóta.Éljenek a dalok!

Area:A Mit érünk? nagyon jó lett.Értem üzeneted.Adja ég,h Benned válaszok keljenek!

Laurelin:Köszi a Sziámit.Illett hozzám nagyon.Mikor a Szél megszólít magamban dúdolom.

Celeb Ear:A Töriórán-avagy a Sárkány -szép és őszinte lett.Adjon az Ég még néked sok ilyen ihletet!

Gyémánt! Frodó-daloddal lelkem derítetted.Kívánom,daloddal el ne szálljanak szelek.

Elanor!Jó a téma-a második közelebb érittette szívem meg-ne lásd ŐT soha meg!

Nefra!Az Ítélet...szívembe mart.A Vád felébredt tőle s bennem megint munkára vágy.

segítsetek leküzdni
az éber őrületet
ami elmémbe végül
végleg bevésetett

Llonnia o Lorien

Weöres Sándor:Ének a határtalanról

Amikor még senkise voltam
fény,tiszta fény,
a kígyózó patakokban
gyakran elaludtam én.

Hogy majdnem valaki lettem,
kő,durva kő,
hegylejtőn jég-erezetten
hömpölygetett nagy erő.

És végül élni derültem,
láng,pőre láng,
a szerte határtalan űrben
mutatom valódi hazánk.

hollótoll a szélben
levélként kering
hollóvá válik s ismét
mágussá megint

szeme izzik szénként
nem állom tekintetét
megidézett múltam
árnyékként kisért

vádja mérgezi lelkem
mert tudom igazát
szeress,ne hagyj el-kéri
s tudom,lelkembe lát

megtagadtam szerelmét
vesztét okozva így-
ellöktem,ezért örökké
az elmémben kisért

megmenteni vágytam
és lettem végzete
s ő tudja-nem szabadulhatsz
tőlem már sose

ha toll kering a szélben
érzem lehelletét-
megtagadott lelke
halálomig kisért

ÉLJEEEEEN!!!MEGVAN!MEGVAN AZ ELVESZETT VERSEM!!!
-azt már most megmondom kissé fura csengése van -

Azt hittem szeretttem,
Pedig csak bevettem
Mert a világban ez már rég nem menő
A gyűlöletnél nincs nagyobb erő!
Te sem vagy más,mint egy állat
Ha fejlődsz az neked csak árthat
Bűnbe esel,más leszel,
Te is mindent csak rutinból teszel!
Mert erre tanít a világ már régen,
Te is uyganaz vagy csak másképpen!

Ha egyszer elgondolkodnál róla
Mi lett volna ha az a bizonyos gólya
Nem éppen ide csöppent le
Erre az átkozott helyre
Ebbe az alattomos világba
Mert itt úgy is minden hiába!
Egy másik Földön más lett volna
Ahol másként jár az idő,másabb a múlt
Máskor jön a reggel,másmilyen az éjszaka
Másabb a harc...másabb a vér szaga!

Reggel felkelek, a tükörbe nézek
Fáj,hogy ezer sebből vérzek!
Ki ez az ember,ez nem én vagyok!!!
Rám sosem vigyáztak az anygalok!
A lelkem sajog,a külső csak látszat
A fájdalom már a testre is áthat
Fekete minden,sötét a Nap,
A kihunyt fények is vakítanak!
Betörik a tükör és a földre hullik
Egy szilánk megvág,az idő nem múlik!
Elborul az agyam,egyedül vagyok
Körülöttem zaj van,küzdenek a nagyok,
Hatalomért,pénzért,ordibál mind
Csendért könyörgök,de az egyik leint!
Amiért más vagyok,amiért nem állok a sorba,
Szerintük ez taszít az életből a porba!
Pedig ha az ember néhány határt átlép,
Így lehet élni,így és nem másképp!
Egyszer mindenki társra talál,
Ahogy magához ölel majd a Halál!

hjaj ne haragudjatok de szörnyen sietek úgyhogy gyorsan behajítom a versem-jó messziről-Szóval az elejét már ismeritek,de azért berakom

Hallom!Vmi jobb felől közeleg
A sötét,fekete éjben,csöndesen!
Fejem odakapom,tudom,észrevett
Nem mozdulok,talán itt a végzetem!

Fénydárdákban ülök,felfelé nézek
Tudom,ha nincs fény elveszek végleg!
Jaj ne!A fény múlik,egyedül félek
Ezt a lény is érzi.Könyörögve kérem!

De hangot kiadni képtelen vagyok!
Ő közeleg hallom koppant a vaskarom!
Hirtelen kialszik a fény,és csak hagyom
Történjen bármi nincs erőm a harchoz!

Akkor eleredt a könnyem mert elhagytak
A sötétségnek megadtam magamat!
Már nem féltem,nem érdekelt ha meghaltam
Árváltozásomra a lény békésen elhaladt!

Üresen sóhajtottam végre egy nagyot!
Nem látok semmit,egyedül vagyok!
Lassan tisztul a kép jön egy harcos
Fölém hajol,s megérinti arcom!

Nem szól semmit,csak némán ölébe vesz
Hatalmas termete alatt még a föld is reng.
Majd érthetetlen nyelven,lágyan dúdolni kezd,
Sötét hangja szívemben érzelmeket ébreszt!

Felkarolt,szó nélkül némán tanított
Mint gy halandó Ördögöt..tanított!
Így érzelmeimről,valamit gyanított!
Így a szerelem mindkettőnket elvakított!

Visszahúzódva éltünk kezdetben
A hosszú idő alatt tanultam eleget!
Örültem mert szíve szívéből szeretett
Azt hittük soha nem ér véget ez a szerelem!

A sok szépre sírva emlékszem vissza
Mert kit szerettem most végleg itt hagy!
És hallom az épeszűeket,hallom szavukból:
Gyémántszemű!Nézz magadból!
Ne ábrándozz!Ennyi vagy csak:Egy ócska halandó!

Sziasztok!
Kicsit félve teszem be ezt a versnek nem igazán nevezhető irományomat, egyáltalán nem olyan stílusú és szerkezetű, mint egy rendes vers. Sokszor nem rímel, stb. Mondjuk nem is akartam keretek közé fogni.

Akkor írtam, amikor még suli volt. Az elejét órán kezdtem el írni, de aztán majdnem a tanárnál végezte a fecni.

Töri óra

Az unalom emészt a sötét teremben,
fülledt a levegő, koszos a pad.
Mindenki lekókad, elbóbiskol;
Most mondd, ki figyel oda? Aki marha.
Bár úgy látom, itt sokmindenki az,
most éberek és figyelnek
a vörös sárkányra, az óriási szájára.
Most üvölt, fröcsög a nyála;
Jajj, szegény áldozat...
Már otthonról folytatom,
nem tehetek róla, hogy e
roppant ideges vulkánnak nemcsak
az idegei, de a szeme is éles.
Öles sárkány-léptekkel jött,
hat méteres körme a papír után nyúlt,
összenyálazva az asztalt,
bár most a papucs a helyén maradt...
Ellenállt a kísértésnek,
lemondott ősi hobbijáról, ami nem más,
mint a "vágd úgy oda a papucsod,
hogy mérhetetlenül nagy legyen a kár."
Azt sem értem, hogy birtokolhat
valaki ekkora hangerőt,
mi kábé olyan, mintha ezer dobra
rávernének kétezer dobverőt.
Meg biz néptáncot tanult a kis drága,
innen erednek kecses mozdulatai,
melyet óra közben nem fél használni;
szeret gyerekfejeket kaszálni.
Emellett gyerekszeretete az eget verdesi,
úgy szeret minket, mint hat éves gyerek
a lenyelős gyógyszert.
Visszatérve az órára, előre ültetett a kis béka,
a jól ismert gonosz vigyor ült ki arcára.
Innentől már iszonyú borzasztó
volt az óra, rosszabb, mint az elején.
Néha csak úgy feltettem a kezem,
hát ilyenkor csak nem odafigyeltem?
Nem egy sárkány és boszorkánymentes helyen,
nem egy visító-koncert és nyáltenger
hiányos szigeten, nem is repülő papucsoktól
meg száguldozó töri tanároktól
megkímélt kis földön járt a gondolatom,
hanem a véres valóságban,
az idióta királyok meg évszámok között,
heti kétszer negyvenöt percen keresztül...
És már csak öt perc van hátra!
Végre elenged! Hátha...?
Szólaljon már meg az a csengő!
Hát eldugult a hangszóró?
Nem bírják felfogni, hogy már lángol a terem?
Na, vajon mitől... a sárkányköpéstől!
És már szól a kellemes dallam,
ő meg majdhogy fel nem robban;
Hisz elmasírozik az ebédje...
Hehe...


Elnézést a hosszúságért...

Aranymag írta: Figyelem! Verses talit szervezünk Elanorral!
Június elsején 15:45-kor lenne a találkozó a Deák Ferenc téren, és onnan mennénk a Kicsi Világ teázóba. Mindenki aki versel, és ír ide jöjjön, nagyon jó lenne összekovácsolni ezt a szupi társaságot! Ha nagyon nem jó a fent említett időpont el lehet tolni. Jelentkezni nálam (Aranymagnál), és Elanornál lehet priviben. És gyertek minnél többen!

Egy kis helyreigazítás:
Gondolom, már kitaláltátok, h nem júNius elsején, hanem júLius elsején lesz a tali...
Még ami fontos! Hozzatok verseket!!!! Sajátot, nem sajátot, ami közel áll a szívetekhez!!
Felvetődött egy olyan ötlet, h legyen inkább szabadtéren, ha jó idő lesz! Sztem jó ötlet, majd meglátjuk, mit tehetünk ezügyben Mondjuk a Margit-sziget egy elrejtett zugában

Na látom eléggé felfűtött a hangulat, hát gondoltam leírok nektek egy Sziámi dalszöveget.

Tudom, hogy eljöttél, tudom, hogy itt vagy valahol a fényeken túl,
tudom, ha ismernélek, megőrülnék érted.
Tudom, hogy tökéletes a tested és hibátlan a lelked is,űde te magadat mégis nyomoréknak érzed.
Tudom, hogy lehallgatod néha a telefonodat,
de nincs benne semmi érdekes,
Tudom a tükörbe nézel és ott se látsz semmit,
de én nem akarom hagyni, hogy megint kétségbe ess!

Rádioaktív rádió, tévé, hülye tévé,
a napjaid megint összeállnak egy elhomályosult névvé.
Nem élhetsz az emlékeidből, mert nem történ veled semmi se,
azt hazudnak neked, amit akarnak,
nem lenni nem jó, de nem jobb lenni se!

Refr.: Ha előrelátó csecsemő lettél volna,
felkötöd magad a köldökzsinórodra,
ha előrelátó csecsemő lettél volna,
felkötöd magad a köldökzsinórodra.
De te megszülettél és nem vagy se hülye, se vak,
ha már itt vagy ne hagyd, hogy leállítsanak.

Ha megkérdezik tőled, hogy: Hova, hova hova?
és te nem akarod tudni, vagy nem tudod a választ,
fogd be a füledet, csukd be a szemedet és
távolíts el mindent, ami erőszekot áraszt!
Ha eleged van abból, hogy senki se tudja,
hogy mit kellene csinálnod, hogy jobb legyen a kedved,
mégis mindenki okos, mert azt hiszi magáról,
fogd be a füledet és hallgasd meg a csendet,
Ha zavarni akarnak a depressziódban,
ha meg akarják mondani, hogy mikor hova állj,
fogd be a füledet és hallgasd meg a csendet
és ha szét akarják törni, üvöltsél, hogy fáj!

Refr.: Ha előrelátó csecsemő...

Ha összevissza tapogatnak kíváncsi kezek,
mert nem tudják, hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat, élvezd az agyadat,
feszítsd fel a tested és csak befelé figyelj,
ha nem akarod hallani azt aki oktat,
mert véletlenül tudod, hogy egy utolsó szemét,
ha azt gondolod róla, hogy pofázhat és szophat,
fogd be a füledet, vagy hallgasd ezt a zenét!
Ha játszani szeretnél a játékaiddal,
de azt látod, hogy mindegyiket tönkretették végleg,
találj ki újakat,űszopd meg az ujjadat,
rugdoss és üvölts és ne őrülj meg kérlek!

refr.: Ha előrelátó csecsemő...

Na te csak ne vedd el tőlem azt ami az enyém,
na vedd le azt a konyhakést az ereidről kérlek,
ha vérbefagyva talállak
az ábrándjaim helyett, én megutálom magamat,
de megutállak téged is,
na csinálj szépen valamit,
és kösd le gyorsan magadat,
nyúlj inkább a bugyidba,
vagy írj te is egy verset,
nekem nem jó érzés, az,
hogy te ott térdig hugyos budikba
egy konyhakéssel nyiszáljad a halhatatlan lelked

Fáj!
Fáj!
Fáj!
Fáj!
Refr.: Ha előrelátó...

Na látod itt vagyunk,
túl az egészen
egészen egészben,
egészen közel,
és hogy te kizuhanj a képből,
míg engem egy gépből
hallgatsz azt felejtsed el.
Tudod te simogatni magadat
és élvezni az agyadat,
neked használ az is ami árt!
És nagyon okosan tetted,
hogy elhoztad a tested,
mert tudod, hogy nekem
szükségem van rád.

Figyelem! Verses talit szervezünk Elanorral!
Június elsején 15:45-kor lenne a találkozó a Deák Ferenc téren, és onnan mennénk a Kicsi Világ teázóba. Mindenki aki versel, és ír ide jöjjön, nagyon jó lenne összekovácsolni ezt a szupi társaságot! Ha nagyon nem jó a fent említett időpont el lehet tolni. Jelentkezni nálam (Aranymagnál), és Elanornál lehet priviben. És gyertek minnél többen!

Elanor: tényleg remek vers! bár itt-ott sántít a ritmus, de az legyen a legnagyobb baj - a sorpárokban hatalmas erő van!

Nefra: a tiéd is nagyon jó, újra meg újra eszembe jut egy sor, ha jól emlékszem, a te versedben volt: "agyon-szabadítottátok magatokat", azt hiszem, erre a modern-liberális-kapitalista-mittudoménmilyen világról találóbb, tömörebb jellemzést nem is lehetne mondani.

Szerintem lehet "trágár" szavakat hazsnálni egy versben - bár ez talán nem is a legjobb kifejezés, erre a szóhasználatra- csak nem túl nagy koncentrációban (én is szoktam, de nekem nem szólt senki). Bár Lalaith őszintén szólva engem egyáltalán nem zavar, olyan "életíze" van.
Üdv! Arlith

Nagyon jó mindenki!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Lalaith: na hülülj! Gyere vissza! Az utóbbi versed tényleg kicsit durva volt, de ettől még nem kell elmenni innen!
Elanor: nagyon szép! Bámulatosan írsz!

Mit érünk?

Mit ér a szó, ha senki sem érti?
Mit ér a hang, ha nincs ki énekli?
Mit ér a felnőtt, ha nincsen hű társa?
Mit ér a gyerek, ha nincsen barátja?

Mit ér az élet, ha mind kegyilkolják?
Ha pénzsóváran mind elhanyagolják?
Mit él, ha nincs ki megélje?
Ha a jövőben nincs ki regélje?

Miért vagyunk, ha nem is létezünk?
ha csak tettre, s pénzre éhezünk?
Ha nem számít lélek, jóakarat,
ha a pénzben megfolytod magad?

Lalaith: sztem is jó verseket írsz, csak ugye ezek a szavak... lehetnének kevesebben is. Mondjuk én személy szerint röhögtem rajtuk, mert eszembe jutott egyik marha osztálytársam magnófelvétele: eltorzított hangon beszél a mikrofonba.../ Chip és Dale-hang / -Kakit kenek szét a hasadon! De gusztustalan! Aztán levágom a lábkörmeidet egy kisollóval, ami teljesen, de teljeseeen... ki... van... csor-bul-va. Heheheee! Ez aztán a szívás!
Nefra: Azt akartátok, hogy törvény legyen a szabadság. Csodálatos! Imádom a képeidet! Bárcsak az én fantáziám is eljutna ilyen messzire néha!
Nefi: nyírd ki, ne habozz!
Elanor: Még régebben írtam egy verset, de nem igazán tudtam neki témát adni. Most már tudom: ehhez a lányhoz írtam. Eddig nem tudtam, ki az az Ő. Már tudom. A Halál. Az első nagyon szép. A második kicsit darkos. Sajnos ezen is nevettem, mert egyik osztálytársam is ilyen. Ollóval karcolgatja a csuklóját, állandóan "szomorú". Másik oszttársam /fiú és egy ZSENI, komolyan mondom./ néha eljátssza: hosszú haj az arc elé, görnyedt hát, révedező tekintet, drámai hang: -Meg fogok halni. De nekem így jó. -távolbanézés, ilyenkor meg kell kérdezni, mi a baj. -Semmi. Csak az életen gondolkodtam... szal elég szép jellemzést írtál generációnk feltűnési mániás depressziósairól.
Azt hiszem, az első hatására beírom a témát talált versemet, bár nem ezt akartam ma.

Akibe szerelmes lett a Halál III.

Ne fuss el, ha látod jönni őt.
Sötét, az igaz, de ő látja a jövőt.
Gyönyörű, fekete, félelmetes, de isten.
Tartasz tőle, de miatta érthető lesz minden.
Elérhetetlenül felettünk áll, olyan nagy.
De eljöhet még hozzád, ha nagyon egyedül vagy.
Még megtalálhat a szürke tömegben.
Félj tőle. Fény fog gyulladni szemedben.
Tudja, mi fog történni, de nem mondja.
Fekete és távoli, de lelkedet akarja.
Reszketsz tőle, olyan idegen.
Vágyik rád titokban, már régen.
Szereted. Csak ő van most neked.
Ha rá gondolsz, szorongva szorul össze szíved.
Mi lesz, ha szeme villámokat szór,
Ha megtudja, róla álmodozol?
Olyan komoran néz most is maga elé.
Arra gondol, hogy vihetne magas trónja mellé.
Szomorú, mert látja, hogyan kerülöd őt.
Szeret téged. És tőled nem látja a jövőt.

Elanor: ezek a műveid nagyon hasonlítanak egy ó-görög mondára. Koré elrablása, biztos ismered. Ott is az a sztori, hogy Démétér lányába beleszeret Hádész, vagyis az alvilág istene, és elrabolja. Nagyon tetszik ez a modernebb, amit te írtál. Olyan borzongató, ötletes... Balladákkal próbálkoztál már? Szerintem lenne hozzá tehetséged, nagyon jók az elbeszélő-verseid.

Lalaith: szerintem leguanember nem úgy mondta, hogy azzal meg tudott volna sérteni... tökéletesen meg lehet érteni Téged is, nekem is volt ien "gyilkosos" hangulatom. Azonban tényleg furcsán hangzik sok versed, hiányolom hogy már csak szinte "trágárul" írsz... Meg milyen furcsa írónia, hogy "Nevetős" a neved, és akkor mégis ilyen búskomor vagy. Olvastam tőled már jó és nagyon jó verseket is, és nem szeretném, ha elmennél.

Hát, köszi annak aki szólt valmit a versemre . Tényleg kössz.
Most berakok egy régebbit.

Ítélet
Tűkké suttogott a csend,
s beleáll
a hang nyitott szájába.
Semmi nem ősi, semmi sem szent –
tompa kacajok közt meglelni gondolat;
s elhajítani – vissza nem jön sohasem.
Azt akartátok, hogy törvény legyen a szabadság,
s a csönd porba hulljon egy múló árnyékon,
s bent ne legyen más,
csak a sarokba húzódó vacogás,
a félelemfiak suttogást játszanak,
s törvényt üljenek a láthatatlan vonalak...


Üdv mindenkinek: Nefra.

Lalaith írta: Oké, ezentúl nem rakom fel a verseim, keresek más fórumot.
Pussz: Lalaith

Ne hülyéskedj már!

Eddig a te verseidben tudtam ki örjöngeni magam.... Na, írjál nyugodtan, vagy most már tényleg az elmén kötök ki..... Max hozom az én újabb depis verseimet.... [size=9:1je40mnq]De lehetne csunya szavak nélkül...Nem mintha én nem használnám rendszeresen...[/size]
Sajna, de most nem hoztam verset,mert a könyviben vagyok és ott nem lehet flopyt hozni....

Elanor: Ugye folytarásban lehet reménykedni....

Elanor írta:

Fekete volt a haja és fekete a szeme, - Fehér volt a bőre és fehér a keze.

Csodás!!!!!!!!!!! 8O

Elanor: ez is fantasztikus.

Itt a másik. Az ismétlődö sorok direkt vannak jelen időben a vers többi részével ellentétben. Remélem, ez is tetszeni fog

Akibe szerelmes lett a Halál II.

Olgának hívták a lányt,
Fekete volt a haja és fekete a szeme,
Mindig csak fekete ruhákban járt,
Fehér volt a bőre és fehér a keze.

Ha szóltak hozzá, nem válaszolt,
Csak nézette a nagy szemeivel,
Barátja nem volt, családja nem szerette,
Nem volt sokat emberekkel.

Nem hívják sehova, ha van parti, bál,
Ő a lány, akibe szerelmes lett a Halál.

Ha lefeküdt a fűbe a mezőn
A hajába mászott sok rovar, pókok,
Csúszómászók jöttek elő,
S loptak a szájáról csókot.

Férgek lepték el a testét,
A ruhája alá másztak,
Potrohukat hozzá dörzsölték,
A testén násztáncot jártak.

Aki megismeri, benne szépet nem talál,
Ő a lány, akibe szerelmes lett a Halál.

Kívül se volt szép,
De belül marta valami,
Bensőjét felfalta,
S onnan ki akart törni.

Érzet szüntelen,
A fekete szerelmet,
A kegyetlen vonzódást,
A hideg érzelmet.

Most mit tesz? Felmegy a hegyre, a szíve kalapál,
Ő a lány, akibe szerelmes lett a halál.

Leugrott a hegyről,
Mást nem is tehetett,
Így a kegyetlen szerető
Szerelme beteljesedhet.

A lány nem győzött,
Nem is győzhetett volna,
A legszörnyűbb sors az övé:
A halálban sincs nyugalma.

Meghalt, immár meghalt, s a sírkövén ez áll:
Ő volt a lány, akibe szerelmes lett a Halál.

Elanor: az egész nagyon jó, fantasztikusan jól megírtad. Nekem a legvége tetszett a leginkább. :itscool:

Egy ideje foglakoztat egy téma... méghozzá egy olyan lánynak a története, akibe szerelmes lett a Halál. Nemtom, honnan jött, de vhogy meg akartam írni versben.
Megírtam az alábbi verset, de éreztem, h nem az igazi, nem ilyet akartam. Aztán írtam mégegyet, az már jobban közelít az elképzelésemhez, majd azt is berakom, lehet, h még ma. El lehet dönteni, kinek melyik tetszik jobban

Akibe szerelmes lett a Halál I.

A Halál menyasszonya

Szép volt ás ártatlan,
Kék szeme mindig nevetett,
Sokat játszott a réten,
Pillangókat kergetett.

Szeretett minden embert, Állatot,
Tisztelt minden fát és virágot.
Őt is szerette minden, ami élt,
Tőle még a legkisebb madár sem félt.

Egyik nap az erdőben
Bújócskázott az őzekkel,
Amikor egy fekete árny
Úszott felette az égen el.

Az erdőre sötét borult,
Minden lény benne elnémult,
Hideg fuvallat terjengett,
A lány egész testében remegett.

Az erdő csak várt, várt,
Ki tudja, mire,
A lány csak állt, állt,
Nem nézett semerre.

***

Aznap a faluban
Egy asszony kiáltozott:
„Hol van, merre lehet?
A kislányom nem láttátok?”

De hiába kereste,
Mindenhol kutatta,
A lány már soha többé
Nem tért haza.

***

Sok év telt el azóta,
A lány már csak emlék,
Az erdőben idegen vadászok
Keresnek farkast, medvét.

Az egyik hirtelen felkiált:
„Ide, hozzám! Gyorsan!
Itt fekszik egy szűz,
Hajában virágkoszorú van!

Olya üde, mintha csak aludna,
De szíve nem ver, nincs pulzusa.
Ruhája tiszta, fehér,
Ajka piros, mint a vér.”

Nem tudták a vadászok,
Mi a titok nyitja,
Hogy a lány, ki előttük fekszik
A Halál menyasszonya.

Lalaith, részemről itt az ideje, hogy megkérjelek, csak akkor írj ide verset, ha nem kell használnod a kis csillagocskákat a szavakban! Olvastam a legtöbb feltett versedet, van köztük egészen kiváló is, tudsz Te kulturáltan írni, hát gyakorold továbbra is! S bár manapság szabadabban kezelik azt, hogy mit illik papírra vetni, nem ildomos követni pl. Esterházyt, aki brilliánsan ír, de minden harmadik oldalán ott van a trágárság.
A másik dolog, ami gyakorlatiasabb: Előfordulhat, hogy valakit ezért tiltanak el ettől a fórumtól; beleolvas az anyukája, és ilyen szöveget lát, nem fog körülnézni figyelmesen, hogy ezer vers között egy ilyen van, hanem felmegy benne a pumpa, és annyi a gyereknek. Meg nem is épp a jóhírünket erősíti.
Remélem mondtam valamit Neked.

leguanember írta: Javaslom nektek, de inkább esedezem, hogy olvassátok el Philip Pullmantól az Északi fény-A titokzatos kés-A borostyán látcső trilógiát. Egyszerűen túlcsordultam tőle, és ki kellett írnom magamból az érzést, hát így születtek az élet apró örömei. Azt hiszem, még lesz egy pár költeményem ennek hatására. Szóval, hajrá olvasni!!!

Az Északi fényt olvastam, és szándékomban áll a többit is, csak sehol nem találom....

Végzet:

Mint veszett vad lábam előtt fetrengsz
Erről az egészről csakis te tehetsz
Benned bízni tőbbé én nem tudok
Minden ami veled kapcsolatos unom

Bár ott pusztulnál ahol vagy
Tőlem többé semmit sem kapsz
Csak megvetést és magányt
Gyűlöletet, pusztulást és halált

A végzeted vagyok s jótevőd
Végezni fog veled az erőm
Jótevőd mikor elveszem életed
És abban a pillantab a végzeted...