Versek

Nefradar: Ez egy kicsit sötét... Félelmetes, na. De tetszik.
Ehhez mit szóltok?

Reinkarnáció

Te, a múltnak valósága,
A jelennek szines álma,
A jövendö távolsága,
Tekints imádó szolgádra.

Szánd könnyét, mert érted ontja,
Te vagy ébren minden gondja,
Álmában lelked bolondja,
Ha az éj sötétbe vonja.

Ne hagyd keservesen sírni,
Vágyja tested újra bírni.
Nehéz józan eszed hívni:
Halott önmagadról írni.

Nefi: hú, ez nagyon jó! Baljós és olyan, mintha most mondanák az átkot.
Telcontar: sok hókuszpókos-jósnős versikénél többet ér! Teljesen letisztult és... HALLOM.
Area: nagyon jó! Bizonytalan, mégis van benne valami elszántság.
Szép virág, mely igazi ék,
tenger, mely kristályosan kék,
ló, mely szabad, csodás szépség,
hát ez mind én lehetnék! ilyesmiket gyakrabban is írhatnál!
Elanor: éljen a ketrec-világ. Jól megfogtad. Szegény gondolatok...
Celeb: Nagyon jó! Főleg ahogy a rímet használod.
Cueddo: mint egy szép látomás. Óda?
Arquen: Na végre, megtört a jég! Dehogy vagy bolond! És nem törődök a verseddel , csak megmagyaráztam, amit nem értettél Szofi hozzászólásában. Sztem az, h nem törekszel tökéletességre, hát... érdekesen hangzik. Szvsz vki azért szokott írni, h kiírja magából, ami foglalkoztatja, és nem azért, h könyvbe kerüljön. Ezért megpróbálja úgy megírni, h neki is tetsszen. És ha ilyenkor hibát talál, kijavítja, nem? Nem tökéletességig, mert az lehetetlen, de mégis... Érthető lett, látom. Még én sem értem.

Area írta: Nefadar: ilyenkor nem akarok találkozni veled.....

Miért tart tőlem ennyire mindenki? Akit nem utálok annak nem ártok még így sem[size=9:2vdzu2ik], max úgy, hogy soha nem tudja meg...[/size]


Átkozott:

Átkozott lett e föld amin eddig éltél
Ellen fordult az is kit barátnak véltél
Lelked a Holtak Urát szolgálja örökké
Ki kínzásodban leli most már örömét

Átkozott lett a családod és véred
Hogy ne így legyen Uradat kéred
De imád meghalgatásra nem talál
És ami eljön érted az csak a halál

Átkozott lett minden mibe belefogtál
Nem birsz így sehol létezni tovább
Holtak Ura eljön érted zombi seregével
S a Necromanta Nagyúr bevesz seregébe...



Mindenkié nagyon jó lett, tetszenek, főleg Telcontaré.

Rég jöttem verssel. Most következzen egy olyan, amit sokáig a legjobbnak tartottam. Volt, hogy elveszett és nem emlékeztem pontosan a szövegre, ilyenkor újraírtam, tehát többféle változatban létezik. Már magam sem tudom, melyik az eredeti.
A történetéhez hozzátartozik, hogy tizenhét évesen, az okkultizmus útján már jópár lépést megtéve elhatároztam, hogy naplót írok a majdani gyermekemnek. Egy része ez a vers, amely prózának indult, de amikor felfedeztem, mit is írtam le, szinte csak tördelni kellett. A napló címe az volt: Amit az ember szemmel nem láthat.
Megj. a "Behúnyt" itt szándékosan hosszú ú.

A szférák zenéje

Csendes nyári éjszakákon
A tiszta, szabad ég alatt,
Ha a Hold más utakon jár,
S csak csillagok világlanak.
A szello nesze is elhal,
Az állatok is csendesek,
Nem hallod a moraját sem
A zúgó, messzi tengernek.
Ott, a csillagos ég alatt,
hol friss és tiszta ez a csend,
Szent némaság vesz ott körül,
Nincsen nesz sem fent, sem lent.

Hangot hallasz egyszerre csak:
Füledben vérnek üteme.
De hallga, csak! Nem ismeros?
Emléked talán e zene?
Ez még csak a csend zenéje
Mit a szíved ütemez.
E kis húsdarab mozgása...
De várj csak, mégis, mi hát ez?
Behúnyt szíved nyílik lassan,
Elmédbe kúsznak más síkok.
Megismered végre a dalt:
A szférák zenéjét hallod.

Túl a dobszón, mit tested ver
Éteri-sík kapu nyílik.
Megszólalnak szelíd kürtök,
Hárfának húrját pendítik.
Langyos-szent hangok susognak:
Angyali karnak éneke
Lassan utat találhatnak,
s belekúsznak szívedbe.
A szép-szenvedélyes hangok
Szavakká válnak most szét
És nagyot dobban szíved akkor:
Mert érted már az énekét.

Régi korokról szólnak épp,
Birodalmak alkonyáról,
Vesztett csaták mezejérol,
Hol csak a dögmadár károl.
Elfeledett szerelmekre
Ráborul az ido-fátyol.
Mégis, dicsoséges korok
Ezek; és te odavágyol.
Büszke királyi termekben
Lovagok kacagása kél
Kihívó asszonyi szemek;
Szeretnéd hát, hogy ottlegyél.

De nem csak távol, ködös múltról
Jövőről is szól az ének
Hol a fákat mind kiirtják
S gombnyomás az emberélet.
Csendes éjen babonázva
Hallgatod e szép sorokat
Majd megdöbbensz, mikor rájössz:
Mind-mind ugyanarról szólnak.
Régi s új kor emberei
Vágyódjál hát utánuk csak
Hallgasd vágyaid meséjét
Hisz neked regélnek s rólad.

1992

Eglar: köszönöm, és várom kérdéseid egyébként megtaláltam egy régebbi versemet, amiből csak egy részletet tudtam idézni múltkor. nem mintha ez így egy egész lenne, de azért nekem tetszik:

És felébredt, áldott szívén
a tisztaság, az alázat
koronája fénylett, homloka könnyed ívén
a bizonyosság -
mint aki márványból emel házat,
és mégsem mint a kő, hanem mint a szél,
szelíd szavát felemelte fölém,
és ahogy a hangok szálltak, úgy múlt el a tél.

Még mindig nemtudok elszakadni a depis témáktól, itt egy új vers (találjátok, ki melyik könyv/film ihlette, nem lesz nehéz )

Elhagytál, mert nem szerettelek,
Elhagytál, mert én se tudtam, szeretlek,
Magam sem tudtam, mit akarok,
Ne hibáztass, hisz gyerek vagyok.

Most jöttem rá, kell nekem,
Most jöttem rá, rosszat tettem,
Mikor ráébredtem, mit akarok,
Már késő volt, ő elhagyott.

Nem becsültem, míg enyém volt,
Nem becsültem, míg mellettem volt,
Imádott, szeretett, csak értem élt,
De azokat a napokat már elfújta a szél.

by:Lalaith

Lalaith írta: Nefadar:nagyon harcias hangulatodban lehetsz...
Csajok, itt a nyár, írhatnánk vidám verseket a depisek helyett (kinek nem inge ne vegye magára)

az utolsó mondat kivételével igazad van.

Nefadar: ilyenkor nem akarok találkozni veled.....
Elanor: a hangulat II igen jó! Szépen írtad le a vidámságot. Az első vesszak a legjobb!
Rubin: nagyon teccik a versed!
Celeb: a rableányos jó

Önbírálat

Énekszó a néma filmben,
szárazság a friss esőben,
forróság a hideg télben,
hát ez vagyok én?

Lassú szó a gyors tételben,
ronda gaz virágoskertben,
bús felhő a napsütésben,
lám, ez vagyok én.
Szép virág, mely igazi ék,
tenger, mely kristályosan kék,
ló, mely szabad, csodás szépség,
hát ez mind én lehetnék!

egy kis zagyvaság....

Van, ki nem ért örömöm,
Aki nem tudja miért könyörgöm,
Kevesen vannak, kik értik fohászom,
Árokba ülnék, vagy öreg faábon,
Civilizációtól messze, nagyon messze,
Időtlenül ülve, a semmibe veszve,
Ó, pedig ez vakáció lenne...

Ígérem, írok majd véleményt is (persze, csak ha igényt tartotok rá ), de megint nincs sok időm!!!

Itt ez a vers...változó sorhosszúságok, meg minden, de ez van...

Gondolat

Egy fázós gondolat… még meg sem született,
De már meg kellett halnia.
Rút muszájok, rusnya szabályok
Nem hagyták, hogy hangját hallassa.

A gondolat magzata, egy átlátszó embrió
Csendesen szétrobbant fejem egy rejtett zugában,
Csak egy kicsiny kattanást éreztem,
Mikor becsuknak egy ablakot egy üres szobában.

És az is volt: egy ablak egy szebb világra,
Vagyis csak lehetett volna,
Ha rút muszájok, rusnya szabályok
Meg nem gyilkolták volna.

Ezt a verset még régebben írtam, a változatosság kedvéért nem túl vidám.

Egy rableány sóhaja

Egy rableány magában áll,
Reája por száll.
Lehajtva feje,
Becsukva szeme.
Rá csillám könnycsepp ült,
Mit a keserv szült;
A sötétség, az árnyék...
Remény! Várj még!

Kisablakon beszűrődik a fény,
Mint valami lény,
Mi segíteni próbál,
Ám lecsúszik a sötétség torkán;
Semmibe vész.
Hát ennyi volt? Kész?
Ennyi volt. Kész.
Remény! Hát elmész...?

Nimashilin: Na, akkor most kicsit félreteszem a rímelést. Én nem azért írok verseket, hogy bekerüljek valamiféle könyvbe. Éppen ezért nem is óhajtok tökéletesen írni. Most nem voltam valami túl jó. Ennyi az egész. Azért nem kell ennyire törődni a verseimmel. Mellékesen nem óhajtottam verset írni, csupán humorosan próbáltam megfogalmazni. :deal: Úgyhogy ne vedd sértésnek, de kicsit szeritem te túl komolyan tekintesz rám. Egy bolondot nem lehet szigorú szemmel nézni, mert még megdöglik. Pardon a kifejezésért!

Rubin: Csak azt tudom mondani, hogy belőled süt a tehetség. Nagyon szépen használod a szavakat, az első hasonlatai gyönyörűek. Az a szobros... DE: egy pici problémám van. Jól választod meg a rímeket, nem kínrím, illik a versbe, stb. De a legtöbb, hiába van a sor végén, egy gondolat vagy egy mondat kellős közepén van. Pl: otthona-pora. Ez így jó, viszont:
...a halhatatlanok igazi otthona.
Mikor a mostaniaknak már pora
sem marad e földön, ők még mindíg élnek. így már egyáltalán nem érezni, hogy az a sor vége, sőt még a rím sem érvényesül. Sztem figyelj ezekre, mert sok ilyen van és egy idő után elveszti vers jellegét a dolog. Utálok ilyet írni, mert amúgy nagyon tetszik mindkettő, szépek a szavak, szépek a képek, szép a téma... Szóval ügyes vagy!
Arquen:
Őszinte legyek, s igazat szóljak?!
Nem tudom, miről szól a fáma. szerinted ez vers? Azért, mert mindkét szóban van a-betű, még nem rímelnek egymásra...
Most is mint mindig,
Mosolyt adtál nékem,
Szavad édes étek,
Melyet nyújtottál nékem. szóismétlés, túlzott pátosz. Figyelj oda!
Nefi: na, ez már jobban tetszik! Vhogy őszintébb és pergősebb.
Elanor: gonosz vagyok, de nekem jobban tetszett, mikor szomorú voltál. Van vmi abban, amit Arlith mond.
Arlith: hízelgő, most elérzékenyültem...

Lalaith felvetésének örömére:
/végülis, ha nagyon belemagyarázzuk, a végén van egy kis optimizmus. /

Lépett a lány, de lénye semmivé vált,
Szép volt, akár a gyönge alkony,
De nem hallhatta a nyár dalát,
Elment, hogy másnak helyet adjon.

Az ősz úgy szállt le rá, mint a köd,
Beburkolta lelkét és gyönyörű maradt.
Elhalványult, kín egy álca mögött,
Ahogy teste nyelte a napsugarat.

Nézte a benne lakó vak semmit,
Az elpusztult nevetés emlékét,
Mije régen nem volt már: érzéseit,
S mozdulattá válva felemelte kezeit.

És az a halott ott a sírban
Meghallotta a lány zokogását,
Látta mozdulatát a gyászban,
Ahogy hárítaná a fájdalom súlyát.

A lány nem tudta megvédeni magát,
Elvitte őt a sírás csendes szárnya,
S a halott a föld mélyén megkaphatja múltját,
Ha a lány lelkét a hűs szél az övéhez sodorja.

Rubincsillag! Mindkét versed nagyon kifejező és gyönyörű lett, gratulálok! Mivel én nem nagyon figyelek oda a szótagszámokra, stb., nem tudok ilyen fajta dicséretet vagy segítő szándékú megjegyzést írni. Csak annyit mondok, engem mindkét versed lenyűgözött! 8O :itscool:

Hohó! Milyen kedves!
Köszönöm szépen édes kedves!
Kardod lángja mindig jól ír,
S lelkemnek ez mindig gyógyír.
Most is mint mindig,
Mosolyt adtál nékem,
Szavad édes étek,
Melyet nyújtottál nékem. :look:

Arquen: nagyon jó lett.

Őszinte legyek, s igazat szóljak?!
Nem tudom, miről szól a fáma.
Mi az, hogy archaikus, régisesen hangzi úgy?
És milyen az, ha modernebb a versem?
Tán a régi szavakat használom rosszuk?
Ne legyen még fellengzősebb?

Nagyritkán kétségekbe zavartok!
De legalább tisztán, s őszintén szóltok.
Rátok a rossz és a gonosz nem jellmző,
Veletek nem rokon semmi önző.

Eglarcarien írta: Nefadar: Látom, megint gyilkos hangulatban vagy...

Én mikor nem.

Aiya! 1000 éve nem jártam erre... Az a baj, most se volt túl sok időm olvasgatni.(azért átscorroztam vagy 6-8oldalt ) Csa 5 percem maradt reagálni ...

Nefadar: Látom, megint gyilkos hangulatban vagy...
Ryana:nem rossz. Nekem kicsit forcsa érzésem volt, ne kérdezd, miért...
Angwen: Brrr...ráz a hideg...(pedig 36 fok van árnyékban
Nima: +6ó :crying: :itscool:

Cue:Erős, NAGYON erős. Gondolkodtam rajta rendesen. Majd kérdezhetnék róla egypár dolgot?

Arlith írta: Elanor: Az első vsz. nagyon jó, mondjuk én úgy törném az uccsó két sort, hogy: Apró dolgok miatt látom most/oly boldognak saját életem.
De a következő verszakokban mintha elvesztenéd a dallamot, és kiesel a hangualtból is. Számomra túlmagyarázod, quasi nekem elég lenne egy négysorosnak. Főleg a 4. vsz. nagyon kersetett, itt mintha végképp elvesztenéd a múzsád kezét, és erőltetetté válik.

Ez, ezért van:

Elanor írta: átírtam a legutóbbi, Hangulat c. versemet, erre a hangulatra ez nem lett olyan jó, mert alkalmazkodnom kellett az előzőhöz

Nefadar:nagyon harcias hangulatodban lehetsz...
Csajok, itt a nyár, írhatnánk vidám verseket a depisek helyett (kinek nem inge ne vegye magára)

Rubin nagyon tetszik.
A többieké is nagyon jó.
Még mindig harcias hangulatom van ezért született e vers.


Életed és véred Uramnak áldoznám
Az összes ellenségem meg átkoznám
Nem lenne sehol a világon béke
S a jó életnek akkor lenne vége

Csak halál és pusztulás vár rád
S nem ment meg semmiféle ábránd
Bárhova menekülsz én ott leszek
És végezni fogok kegyetlenül veled

Szofi: a második nagyon találó.
Nefadar: nagyon harcias hangulatban vagy... ( Nem szívesen kerülnék ilyenkor a szemed elé... )
Nimashilin: megint sikerült teljesen elérzékenyítened!
Area: a "nem tudom, mit tegyek"-érzést tökéletesen visszaadod.

Sajnos minden valószínűség szerint szeptemberig ez az utolsó bejelentkezésem (Bár ha csoda történik, tudok netet szerezni..remélem!)

Mostanában nagyon elkapott a "hajózzunk Nyugatra"-ötlet, ennek a "termékeit" teszem most közzé:

Hát elhajózott. Tudtam előre
hogy előbb-utóbb ez lesz belőle,
de akkor is nehéz volt elfogadni.....
A szívemet úgy odaadni
valakinek, hogy tudom: nemsokára
elmegy örökre, mert a hazája
a Tengeren túl van. Oda én nem mehetek.
Egy kedves emlék lehetek
csupán neki, de több nem.
A hajó lassan eltűnt a ködben,
s én csak álltam ott, mint a szobor,
melyet az első vihar elsodor
gyengén épített talapzatáról.
A Sziget, mit a végtelen víz határol,
a halhatatlanok igazi otthona.
Mikor a mostaniaknak már pora
sem marad e földön, ők még mindíg élnek.
Bölcsek, csodásak, kortalanok, vének
és fiatalok egyszerre.
Az Évezredek Berke,
-Mit nálunk csak a hagyomány
őriz- nekik az Adomány
miatt élő valóság.
Őket nem éri kórság,
sem az idő vasfoga.
Egy tündén nem látszik meg kora.
Ő 3000 éves volt, de alig látszott húsznak.
Az évek felette úgy húznak
el, mint felettem a percek.
Daliás, büszke tünde herceg...
Egy kék szempár... Ennyi volt,
mi a valós világból elrabolt
engem, hogy egy ideig boldog legyek.
De azután hatalmas hegyek
omoljanak rám, mikor megértem,
mit jelent ez. Én magam kértem
meg, hogy hajózzon el a többiekkel.
De minden egyes reggel
sírva ébredek, mert nincs velem.
Nem találom a helyem
sehol: nagyon hiányzik.
Nincs az a férfi, nincs az a Másik
aki átvehetné a helyét.
A hajnali szél nevét
suttogja, de hiába: nem felel.
A napok lassan tűnnek el
nélküle; de az a tudat,
hogy őt Nyugat
védi mindentől, s csak én harcolok;
meggyőzi makacs, konok
szívem, hogy helyesen cselekedtem.
Az önzőnél is rosszabb lettem
volna, ha itt marasztalom.
Ha két karom
úgy csimpaszkodik bele, ahogy a kisgyerek
az anyja szoknyájába. Inkább legyek
egyedül, de ő maradjon
az, aki. Nem kell, hogy velem haladjon
a Sorsban, mert az már nem ő
lenne: az a ragyogó drágakő,
aki örök, nem evilági.
Gonoszság lett volna elvárni,
hogy a gyémántból szén legyen
az én két szürke szemem
kedvéért. Így volt a jó,
hogy elvitte őt az ezüstös hajó....




Kisfiam! Gyere ide anyádhoz,
aki minden egyes percet átkoz,
amit nem veled tölt el. Még két hét
s engem vár a hajó,az öröklét,
de te itt maradsz apáddal.
Az az érzés, amely lánccal
fűzne össze engem és őt, soha nem létezett.
Csodálatos képeket
alkottam magamban, hogy elhiggyem:szeretem.
Méghozzá olyan erősen, olyan hevesen,
hogy feladjam érte tünde mivoltom.
De ezt az ál-lángot most kioltom
a lelkemből, mert így igazságos.
Látom kicsim, mát álmos
vagy.Ülj ide az ölembe, mesélek neked:
Holo volt, hol nem volt, volt egyszer egy herceg
aki tünde leányba szeretett bele.
A lány hozzáment. Keze
a hercegé volt, de a szíve soha.
Csupán azért adta magát oda
neki, mert megsajnálta.
Ugyanis látta,
mennyire szenved, ha ő nincs vele.
De a lány helye
mindíg is Völgyzugolyban volt;
s ha az Anduinon hullámokat borzolt
a szél, ő a tengerre vágyott.
Sokáig űzte ezt az álmot,
de most végre valóra váltja.
Szürkerévben már a két bátyja
várja őt, s ő nemsokára elmegy.
De fia, a pici herceg
az apjával kell, hogy maradjon.
A szerető anyai arcon
könnyek peregnek.
Kisfiam szeretlek!

Na most előbújok a farkas odúmból, és rátok vetem magam
Elanor: Az első vsz. nagyon jó, mondjuk én úgy törném az uccsó két sort, hogy: Apró dolgok miatt látom most/oly boldognak saját életem.
De a következő verszakokban mintha elvesztenéd a dallamot, és kiesel a hangualtból is. Számomra túlmagyarázod, quasi nekem elég lenne egy négysorosnak. Főleg a 4. vsz. nagyon kersetett, itt mintha végképp elvesztenéd a múzsád kezét, és erőltetetté válik.
De ettől függetlenül örülök, hogy boldog vagy!

Celeb: Nem tudom milyen zenére írtad a Halált, de mint vers, az első vesz. csodaszép, de a 2. ban elvszted a ritmikát (Bár nyilván ismernem kéne a zenét). A magány nagyon jó, csak egy két sorban nem stimmol a szótagszám, de ez nem zavaró

Szofi: Jajj, kiráz a hideg,olyan jó vagy. De ez a felekezet szó nagyo elgondolkodtató...

Nefadar: Változás: Az utolsó versszak nem a legjobb, egyébként ügyi vagy, az eleje nagyon tetszik

Lalaith: a lóg-jó, csillagokat-van rímpárok nem a legszerencsésebbek. Tetszik a forma, és jól közvetíted az érzéseid. Egyszóval :itscool:

Nimashilin: Már nem azért, de ez ezerszer inkább te vagy,mint az Arwenes verseid! Vigyázz, a végén beléd szeretek
Gyönyörű a dallam a téma, varázslatos, a képek,... és a vége... huhh! Zseni vagy! Régóta ez a legjobb versed!

Arquen: Alakul. Te is a végét szúrtad el egy kicsit Szerintem döntened kell, hogy archaikus, vagy modern stílusban írsz, mert a kettő ilyen keverése egy kicsit zavarossá teszi a verset. Ha tudod használni, a régies zengésű szavakat, akkor hajrá, de ha nem megy, akkor felejtsd el, mert könnyedén fellengzőssé válhat tőle egy szép vers

Aranymag: Keskeny antik lábain... - csodálatos, nagyon nagyon jó, most zengejek ódát?! Gyönyörű ez a kép, az egész vers, és mégis olyan kegyetlen, tényleg nagyon jó. Gratulálok!

Area: Nagyon nyílt, és őszinte. Én nem bírnék így ilyen formában kitárulkozni, máshogy igen, de ehhez én kevés vagyok. De te nem! És ez nagyon is dícsérendő!!

Sesy: Dal méregfoga :itscool:

Jaj, rég jártam erre, és még nem is tudtam végigolvasni mindent!
Aranymag: nagyon szép, és érdekes!

Most olyat csináltam, amit sose. Na, nem kell rosszra gondolni. Csak ma meg tök boldognak érzetem magam, de annak se volt semmi oka, csak úgy minden a helyén volt...azóta megint hülye hangulatban vagyok, de az jó volt na, és átírtam a legutóbbi, Hangulat c. versemet, erre a hangulatra ez nem lett olyan jó, mert alkalmazkodnom kellett az előzőhöz, de remélem, azért tetszik

Hangulat II.

Eddig olyan rosszul voltam…
Most boldog lettem hirtelen.
Apró dolgok miatt látom most oly
Másképp a saját életem…

Szétfeszít az öröm, az a legjobb,
Ha leírom boldogságom,
A boldog percek megmaradnak,
Ha őket versbe foglalom.

Nem, inkább nem törődöm az írással,
Csak tobzódom az örömben,
Örülök most mindennek,
Élvezem az életem.

Tudom: okom van az örömre,
Ezer és ezer ok,
És ilyen hangulatban
Szemem előtt táncolnak az okok.

S bár nagyon jól tudom:
E percek úgyis elröppennek,
De ha visszaemlékszem majd rájuk,
Akkor újra boldog leszek.

Celeb:a második versed annyira jól tükrüzi a hangulatomat...
Nefadar:nekem nagyon bejön a versed

Ryana: Ez még mindig félelmetes! És óhatatlanul a Kör jut róla eszembe... Beteges, tudom.
Celeb: a második jobban tetszett, vhogy az első mintha nem lenne olyan összeszedett.
Szofi: gyöngy-fénymáz... csodálatos! Olyan tiszta, epekedő és mégse tudni, mire gondolsz.
Nefi: nem rossz, de nem nyújtott maradandó élményt. Indulatos, de vhogy mégse életszerű. Írtál már jobbat is.

Syy!
Régen jártam itt, uhhogy most bepótolom. Itt egy angol versike. Nem túl jó. Azért szeretném, ha megmondanátok, mit gondoltok róla.

[size=9:36su9vkg]Hanging tree

An old tree between the hills
after long years
with many dies.

All his leaves fell
like a dried well:
he's empty in his inside.

But now he has a little hope
yes, really little: 'hey, girl, come on!'
- he said, when he noticed her.

The girl was about eight
her hair was in her face
and she was calm.

The tree saw her eyes
- they weren't nice...
There was all the girl's hurts.

'What? It cannot be!"
- thought he. -
'She is too young...'

But the girl decided:
'This is, what I wanted.'
And slowly walked to the tree.

The tree became again alive,
the girl gave him her life.
But she was too young...[/size]

Ezeket a rövid verseket zenére írtam, nem lettek valami jók.

Halál

Rövid az élet, közel a halál;
Fekete varjú, óriás madár.
Nehéz az élet, ám könnyű a halál;
Egyszer úgyis, úgyis rád talál.

Nevetsz, szád mosolyog;
Holott, itt már a vég zászlaja lobog.
Élni akarsz? Igen?
Egyszer úgyis eme zászló visz el.

---

Magány

Egyedül vagy, egyedül jársz.
Vársz valakit, s csak vársz, csak vársz.
Megértő társat, egy barátot.
Mit csak te nem, mindenki más kaphatott.

Egyedül nézed a csillagos eget,
Gyöngyház könnyeket hullat szomorú szemed.
Egyedül várod a pirkadó Napot;
Hát egyedül vagy... Hallod?

Sziasztok Drágáim!

Van két új vers,de eltűntek otthon a kupiban-visz.id.
De két régebbit azért berakok.A címükre sajnos nem emlékszem.

...
mint almába féreg
lelkembe rágta
magát az emléked

mint kagylóba' gyöngy
lelkem emléked köré
gyöngy-fénymázat önt
...


fájsz a lelkemnek
nagy kudarcom vagy
általad értém meg
szerelem nem gyógyíthat
engem,míg nincs hitem
s te most úgysem érnél rá
megérteni engem
hát menjünk utunkon
s reméljük,még elvezet
bennünket egymáshoz
hisz egy a felekezet




És most a hozzászólás.

angwen:a Vihar Lovasairól írott versed az utóbbi 3oldal legjobbja!(Engem legalábbis ez fogott meg leginkább-kirázott tőle a hideg,szó szerint.Mintha éreztem volna a jeges szelet,amiben életre kelnek a lelkek... ) :itscool:

Nima:a Képek 1 rossz életről n. jó lett!DE eszedbe ne jusson egy kalap alá venni magad arquennel!Nálad van normális rím és ritmus!Meg hangulat és mondanivaló!Ezekután a sorhosszúságok nem nyomnak annyit a latba...

Olosta:a Halott költő n. szép.Olyan,mint 1 sírvers,amit elmondanak a temetésen.Szép búcsúztató.

Lalaith:az Egy Moira üzenete...nagyon-nagyon szép!!!-kirázottahidegemotikon- Méltóságteljes...Köszönöm!Elgondolkodtatott,h
mit kellene...tennem...amíg még ITT vagyok...

Mau:az angol vers nagyon szép...és elgondolkodtató.A másikról meg...nincs vele semmi baj,1szerűen csak rossz kedvem volt

Elanor:Morginak küldtem el,leadás előtt 1 nappal...

Nagyon jóket írtatok a hétvégén

Változás:

Legszívesebben véredet ontanám
Csontjaidat egy halomra hordanám
Általam ér majd el a fájdalom
S nem fogom ismerni, hogy szánalom

Én vagyok a vég és a kezdet
Rajtam át jön a változás szele
A kezdet és a vég ugyanaz
S a világ többé nem lesz unalmas

Bármit teszel életed kioltom
S az ellenem fordulókat kiírtom
Senkinek nem lesz kegyelem
S vértől csöpögő lesz fegyverem

A kezdettel jön egy új világ
A véggel csak a pusztulás
A változás ugyanaz mindig
S, hogy vége lehet nem hiheti senki!!!

Lalaith :bawling: :itscool: MEGACOOL!!!Nagyon szép...azt se tudtam hova nyargaljak..annyira bőgtem!!!Veri gúd