Versek

leguanember írta: Azt hiszem, pusztán a remix szóról jutott ez eszedbe, jól hiszem?

Igen. Igazság szerint erre a "remix" szóra ugrottam rá...

Elanor írta: elég kis bárgyú vers, semmi mögöttes tartalommal, de néha ilyenek is kellenek

Hm. Nem óhajtom itt is felkavarni az érzelmeket, de az, hogy egy vernek milyen "mögöttes tartalma" van, kizárólag az olvasótól függ. Especially a te versedben jó pár fókuszt lehetne találni, ami mélyebb jelentésrétegeket tárhat fel...

A dícséreteket és kritikákat mindenkinek köszönöm és továbbra is várom.

Üdv:

leguanember írta: Szerintem a humoros átírásokkal semmi baj, de azért maradjanak csak meg baráti társaságok örömének.

Ja, mint pl az Aragorn's és a Középfölde Song
Azok KHirályak!

Na, én is alkottam... ma olyan vers írós hangulatban voltam, és ez jött... nem határoztam el, hogy most írok egy verset a GyUról (mert arról szól), hanem csak úgy jött... egy kis aranyos versike kedvenc könyvünkről, remélem, tetszeni fog

Ismerek egy mesét,
Mely nagy hősökről szól.
Ha szeretnéd meghallgatni,
Helyezkedj a székben jól,
Mert hosszú ez a mese,
De érdemes meghallgatni,
Oly erényekről mesél,
Melyeket illene megfogadni.
Ha tőlem várod e mesét,
Sajnos csalódnod kell,
Az én szavaim gyarlósága
E meséhez nem érhet fel.
Akár belekezdenem is
Nagy bolondság volna,
Nem tudnám úgy elmesélni,
Ahogyan meg van írva.
Így tehát ne nézz rám
Ily nagy szemekkel,
Várva, hogy szavaim
Áradjanak feléd, mint a tenger,
Inkább fuss, szaladj,
Míg el nem érsz a könyvtárba,
S keresd a könyvet, melynek címe:
A Gyűrűk Ura.

A vége nekem nem tetszik, megtörik a ritmus, de ez van... elég kis bárgyú vers, semmi mögöttes tartalommal, de néha ilyenek is kellenek

Nima: jaj, annyira szép mindkettő vers, amiket legutóbb betettél
Mau: :itscool: újat már nem tudok írni, mert mindent leírtak előttem, pl. Aranymaggal teljesen egyetértek! Nagyon jó!
Arlith: Te mindig elkápráztatsz!
Dín: minden versben nagyon jól megfogtad az odaillő hangulatot! Nekem A Nagy Folyó, és a Szürkerév tetszik a legjobban!
Area: megmondom őszintén, nekem nem az a vers a kedvencem az általad írtak közül, de érdekes a témája, kíváncsi vagyok, honnan jött

Jók vagytok!

Nima: A mondandót értettem, csak a kötőszót nem...
Dín apó: Az Erdei ima tetszett a legjobban, biztos megtanulom, engedelmeddel. Az első kettőben néha megtöri a lendületet egy-egy hosszabb sor, de mind olyan középföldi, illik Tolkienhez.
Amit az újpoétizmusról írtál 8O Elég szomorú, hogy ezt egyesek komolyan gondolják. Azt hiszem, pusztán a remix szóról jutott ez eszedbe, jól hiszem? Ha mégis a versről, akkor elmondom, az eredeti teljesen ugyanez, csak Timó helyett Nyúf Győhgyről(sic!) szól. Szerintem a humoros átírásokkal semmi baj, de azért maradjanak csak meg baráti társaságok örömének.

Leguan: majd gondolkodom rajta. Szomi lesz, az biztos. A vasvirágok pedig azért tűnnek el, mert Arwen fején voltak. Az a helyük. Volt. Amíg nem nőtt rajta fű. [size=9:uvacjvc4]/meghalt Arwen/ [/size]Ez a gyakorlati magyarázat. De hogy a vas miért tűnik el, ne kérdezd.
Arlith: nagyon jó! Hangya... 8O
Dín: még nem tudtam elolvasni.

Sesy: az üldözött kifejező, szókimondó, és halálosan gyors
mau: szép dallamos, nagyon teccik
Nima: a nyárközép napja nagyon tecci!
Arlith: a túlvilág.... olyan borzasztónak tűnik ez a szó, és te olyan lágyan, pergősen leírtad, ahogyan nem is lehetne. nagyon jó!
Dín: olyan szépek! Lágy, ritmusos.... szinte elringatnak

Sellők éneke

Az Alpok hegyei közt,
ahol nincsen annyi lössz,
egy fénylő patak felduzzadt,
tenger szemed nyitottad.

Zöldes szemű, vörös lány,
él a vizi otthonán,
uszonya van, pikkelye,
sellő ő, a víz neje.

Ilyenek vagyunk, így élünk,
útra soha nem kélünk.
utazókat elcsábítunk,
s mindegyiket elkábítjuk.

Sellőfiú, sellőlány,
vízben élünk, ez hazánk.
Gyere él velünk te is,
gyere, légy sellő te is!

Visszafelé:
Dín:
A nagy folyó: Hihetetlen jó rímelése van, és emiatt nagyon dallamos, elkezdtem olvasni, és nem tudtam abbahagyni!
Holtak dombjai: "majd odaér, hol megállt az idő,
s megpihen e dombok felett:"
Ez a rész különösen tetszett!
Ezt a kettőt emeletem ki, mert ezek tetszettek a legjobban.
Arlith: érdekes vers, érdekesek a megszemélyesítések, hasonlatok, nekem tetszett.
Mau: Hú! Magával sodort! Mindig csodálom azokat akik 2-3 szavas sorokkal egy teljes, és ilyen nagyszerű verseket alkotnak!

Dín, adtál egy ötletet. A walesi bárdokat egyszer már feldolgoztam általánosban irodalomórán egy sci-fi novella formájában és hatalmas sikerem volt. Lehet, itt az ideje egy walesi ganxsta-rapnek. Esetleg Ar-Pharazon kivégezteti a nem őt dicsőítő umbariakat...

No. Bevallom őszintén, nem olvastam vissza, de úgy látom, eluralkodtak a nem Tolkienhez kötődő versek... Ami nem baj, de mivel mindig is a lázadás híve voltam , én négy darab (két hosszabb, két rövidebb), Tolkien-ihlette szösszenettel csatlakoznék:

A Nagy Folyó


Üdvözlégy, te Nagy Folyó,
egy vándor köszönt téged;
medred mentén bujdosó,
kit száműzött az élet.

Segíts nekem, Nagy Folyó,
vezess át a földeken;
vigyél el, hol zeng énekszó,
hogy elhajózhassak a Tengeren!

Vigyél tovább, kék öbölbe,
hol egy kis szigeten túl,
mindörökre elfeledve,
a víz a Végtelenbe nyúl!

Vigyél messze, távol-partra,
ringasd lágyan csónakom;
emlékeztess egy régi arcra,
mit Tengerentúl láthatok!

Sodorj, sodorj, Nagy Folyó,
legendák tájain át;
hadd lássam a csillogó,
varázs-tengert odaát.

Szólj hát, kérlek, megteszed?
Teljesíted a vándor óhaját?
Elviszed a Tengeren
egy haldoklónak sóhaját?


Holtak dombjai


Tengerről kélt kósza szellő,
rohan tova a táj felett,
majd odaér, hol megállt az idő,
s megpihen e dombok felett:

a halottak dombjainál
magasan a mélység felett;
a vesztett csata hangjainál
nem szólt itt semmi édesebb.

Élők közt sziget csupán
ez, s máshol elhaladt az idő;
emléküket csak a tündék őrzik talán,
s a szél: néma hírvivő.

Árnyaik már megnyugodtak,
s a domb felett a Nap leszáll;
de utolsó sugara még beragyogja
a vesztesen is daliás, komor, halott királyt.



Erdei ima


Susogó szellők szárnyán,
Suttogó tündék halk szaván
érkeztem. Gyep fut
léptem alatt.

Koronás, büszke fakirályok,
pompálló színű hársvirágok
őrzik utam. Célom
az ismeretlen.

Halk szavú az erdő,
suttogása fülembe csendül.
Sima füvű tisztáson a lelkem
a magasba lendül.



Szürkerév


Elmentetek, itthagytatok,
visszatérők nincsenek;
nem zeng többet ajkatok,
nem daloltok kincseket.

Állok némán Szürkerévben,
Círdan tovább dolgozik,
s a néma Tenger mindenttudón,
alkonypírban fodrozik.


Várom a véleményeket.

És egy megjegyzés:

leguanember írta: A nyolc versből az első "remix",

Amióta megjelentették az antológiát, amiben szerepel pár versem, azóta zaklatnak levelekkel, hogy ilyen meg olyan témákban lehet verset írni... Amitől mindig lehalok az agyamról, az a "Remix versek az újpoetizmus jegyében" vagy hasonló címen fut, és elméletben már megírt verseket kellene átírni "modern" stílusban... Nem tudom, ki hogy van vele, de én meglátom a Walesi bárdok-at vagy a Halott próféta a hegyen-t újraírva, legyilkolok valakit (vagy valakiket -- a szerzővel kezdem).

Üdv:

Nima. Igazam nincs, csak véleményem, és Te megértetted, mire gondoltam. Ez így van jól.
Az újabb versedet még emésztem, most annyit, hogy az utolsó sort nem értem. Bocs, hogy szétcincálom ezt a jó kis képet: Ha már fű nő, akkor tűnnek el a vasvirágok? Ha a helyükön nő fű, akkor már el kellett tűnniük, nem? Amúgy javaslom a drágakő-nő a fű párost; a ha helyett pedig egy s-et.
Milyen verset írnál abból a változatból, hogy Arwen elmegy Nyugatra, de nagyon megbánja?(Ezt veheted felkérésnek is, ha tetszik.)
Arlith: túl világ:-)Hangulatos, kifejező. A mézédes Tejút istenien hangzik.

Túlvilág
Csillagos ég alatt
a világűr rám szakad,
beszippant a végtelen,
mily aprócska életem-

Kacagnak a csillagok,
az érzések oly nagyok,
óriás paplan a menny,
hangya lány, hangya hegyen-

Érzem,hogy beszorultam,
szabadságba szabadultan
leszögezve lábaim
az emberiség hamvain.-

Úgy érzem elveszek,
elvesztem a lelkemet,
párafolt csak, tünemény,
szertefoszló szerzemény.-

Körülöttem éjszaka,
mézédes tejút szaga,
kicsi halál, kicsi lány,
túl nagy nekem...
-túlvilág

Leguanember: kétszer olvastam el a kritikádat, mire felfogtam! Igazad van és azt hiszem, hasonlót fogsz a mostanihoz is írni.
Mau: nagyon jó a Dunás! Tényleg van sodra.

Dömping...
Nyárközép napja

Veled örülök most. Boldog vagy.
Csak halottnak vagy szebb, mint menyasszonynak.
Virágokból korona fejeden.
Vasvirágok. Urad fejedelem.
Veled örülök most. Nyári éj…
Szerelmes suttogást, titkokat mesél.
Egy Fehér Fa figyeli lépteid.
A zöld gyep mohón nézi hófehér kezeid.
Miért tetted ezt?! Fejem falba verem.
Küszködöm a gyásszal, mit élve nyújtasz nekem.
Miért kell látnom, hogy halandó lettél?
Szerelmed gyönyörű, nemes, de… mit tettél?
A Nap már csak azért ragyog,
Hogy bevárja csöndes halálod.
A szél azért fúj ezentúl,
Hogy élvezze, ha utoljára hajadba túr.
Gyönyörű vagy. Ez esküvőd napja.
Megkezdődött életed végső, szép szakasza.
Hollóhajad fátyol fedi, szemed fénylő drágakő.
A vasvirágok eltűnnek, ha helyükön majd fű nő.

Sziasztok!
Lefordítottam Longwerre a CB-versikét..... tudom hogy lerágott csont de ígérem hogy hozom hamar a többit...

Leq

Köszönöm a véleményeket.
Mau: nagyon szép vers. :itscool:
Sesy: a tied is jó, de nem tudom, valami mintha kívánkozna bele... :triste: Így is teccik, csak valami még úgy ... nem tudom mi, de valami. Szóval érted :quasi:

Sziasztok!
Tegnap egy hajókiránduláson voltam a Dunán és végre versírós hangulatom támnadt — íme az eredmény: kicsit formátlan és javítgatandó, de azért rátok bízom...

Barna víz:
Meg ne bízz
Benne soha,
Mint a szív
Olyan sodra,
Habok sora
Puszta síkon
Sustorogva.
Amíg bírom
Sosem bízom,
Ne öleljen
Látva kínom,
Mély ne nyeljen,
Hogy ne kelljen
Hullám alatt
Leküzdenem
Önmagamat.

-- Mau Rauser

Telcontar: Ha tényleg érdekel... A nyolc versből az első "remix", csak átírtam Timósra egy meglévőt, kettőnél az ötlet jött a formára-témára: a sírfelirat és a Medvetánc esetében. Ezek nem egyből, hanem elég szöszmötölősen íródtak, utóbbihoz pl. összegyűjtöttem táncokat meg mackókat, aztán párosítottam őket(egy táncot és egy medvét )
A fennmaradó ötöt azt csak úgy leírtam, ahogy jöttek. Irodalom- vagy nyelvtanórai elfoglaltságként tökéletesek voltak, szerintem az éppen akkori hangulatomtól függött a vers hangvétele, témája. Hogy a medve hogy jött a képbe? Ha Te is látnád azt a macit, ellenállhatatlan vágy kerítene hatalmába, hogy verset írj hozzá. Én is így jártam:-)

Sziasztok!
Lestat: 8O ejha!
Nima: Undómiel: A téma Nálad örök, hihetetlen, hogy mindig tudsz újat írni! A harmadik versszakban van némi hang/rímprobléma. A "fűzöld sír vár" sor kilóg, mert hosszú, az utóbbi részt elnyújtja a sok hosszú magánhangzó, a szokatlan szórend miatt pedig mind főnévként jelentek meg a szavak, elég zavaró volt. A végzethez nem illik a megvan, az olyan pórias, nem? Vagy akkor névelő nélkül: a szótag is kijön, meg szebb is lesz, hangulatosabb. Ezektől eltekintve nagyon tetszett.
Sesy: Üldözött: Nem sokat mond el a vers, de azt nagyon. És súlyosan.
Cueddo: Micsoda képeket vonultatsz fel! Igazán lebilincselő mű. A vége viszont olyan, mintha az aláírásod lenne...(Ha az, akkor bocsánat, csak én nem emlékszem rá. De mivel rímel az utolsó sorra )

Nima : Szép! De az emberért-embervért rím kicsit sántít - legalábbis én úgy éreztem

Szétszaggatnak,
Megtépáznak,
Elébe vetnek
A halálnak...

Nima: Már megint nagyokat alkottál! (biztos, mert tünde vagy így könnyű! )
Sesy: Nagyon kifejező! Tetszenek a tört sorok!
Telcontar: Alliteráció+hangszimbolika= Egy nagyon klaszz vers!

Nyüff, nyüff! Ez a dög kilépett, miközben véleményeket írtam! Most már bedühödtem. Tehát: Sesyé nagyon kifejező és gyors, ezért tetszik.
Lestaté félelmetes.
Manndilé olyan, mint mikor Bilbó és a törpök a Bakacsinban tündéket néznek.
Cueddóétól pedig még szomorúbb lettem. Nagyon szép.

Ki más?
Undómiel

Szépségedről álmodott az ég.
És megteremtett téged.
Megszülettél, s nem tudtad még,
Hogy mikor lesz véged.

De szemed látja a jövőt,
Ha nem is akarod.
Tudtad, egyszer meglátod őt,
S életed hozzá kapcsolod.

Előre láttad, mit jelent a halál.
De kell neked.
Születésed óta téged fűzöld sír vár.
Megvan a végzeted.

Gyönyörű tested eldobod. Érte.
Meghalsz egy emberért.
S mi örökre kérdezzük: megérte?
Átvetted az embervért.

Te hős vagy, mert mit tettél,
Önfeláldozás volt.
Sorsod ellen nem küzdöttél;
Csillag, sirat a hold.

Telcontar: köszönjük a rólunk szóló verset!! Lehet benne vmi... szvsz a második sorba az az 's' nem illik, megtöri a vers ritmusát, de tény, ha nem lenne ott, az rosszabb lenne.
Játék: sztem, ha beraktad volna mind a 34 sort, az sem lett volna baj... sőt
Tény, hogy egyes számban stílszerűbb lenne befejezni, de így azért mégis csak szebb szvsz.
Nima: benne van a közösségi érzés, és az is, hogy a suliban szerzett emlékek örökre megmaradnak! Szép
Nefadar: szokásos történelem óra - Ristanor történelme Sztem kicsit sok az 'áldás' (tudom, hogy szándékosan ), de sztem vhogy nem illik oda annyi ismétlés.
Manndil: bár néhol megtörik a ritmus, és a rím, de nagyon szép vers! Azon kevesek egyike, ami az öröm érzésről, boldogágról szól.
Lestat: minden elismerésem! Sötétség, harag, indulat...
Area: a vers optimistán indul, a zárása pedig meglepően fájdalmas! Szép, bár néhol kicsit zavaros.
Cueddo: nagyon sok benne az elvont kép, ettől nagyon költői lesz, de másfelől nehezebben emészthető. Ami persze nem feltétlenül baj
Sesy: szomorú, a végső határig elkeseredett

Sziasztok!

Nefi: ez utóbbi versed naon cép Nálad néha erőltetettek a rímek, és attól vontatottá válik, de ez most tényleg naon szép
Area:

Üldözött

Üldözött ő,
Elveszett minden álma.
Kitaszított,
Kinek nincsen hazája.
Elveszett,
Kinek nincsen élete.
Halott,
Kinek elkárhozott lelke.
Beteg,
Mert testének nincsen ára.
Hontalan,
Mert egyedül van s árva.

Nima: az Örök című versedről eszembe jutott egy sajátom, amit ballagás előtt egy nappal írtam, én is sokat gondolkodtam ezen a témán:

Kimért idők kockakövein
lépdelek előre,
pókok írnak ceruzával
pontos köröket finom
arcainkra,
és most mi szövünk
hálót helyettük
a mindenségben.
Üres új-magunkkal megtöltött
vidám hajnalaink
nem vesznek el
soha.
Házat építettünk,
és várossá nőtt szívünkben.
részt vállaltam belőled,
és neked is van egy részed bennem.
Egész életemre adósod maradok.
Hiába jelölöd
más számmal a napot,
ugyanaz a nap fog ébredni
és estre hajolni,
ami bennünk örök.

és a körök
mindig
félelmetes tökéletességgel
bezárulnak

Nagyon jók mind! Sajna két napot ki kellett hagynom, így győzöm olvasni. kirándultunk, szal nem nagyon tudtam irogatni... a termés:

Érzéseim

Szeretnék sírni,
a válladra borulni,
örömet inni,
magamtól tanulni,
szeretnék düzöngni,
a földbe tiporni,
szeretnék félni,
a halálban tipródni.

Ha dühös vagyok sírok,
s senkit sem verek,
ha boldog verset írok,
soha sem nevetek.
bánatom könnytelen,
magányba fúlik,
félelmem időtlen,
a régmúltba nyúlik.



hát, ennyi. Tudom nem nagy szám, és három napos is, de ez jött ki belőlem.....

Undorodva mindentől

Pusztuljon, kit erre szántak
Öld meg gyermeked anyám
Kitasztíva, megtagadottan
A kárhozat modern színpadán

Atom, ostoba fegyverek
Vért szitáló felhők képe
Öld meg anyám gyermeked
Ki népnek torz szüleménye

Elborult elmék háborgása
Vihart fakaszt gennyes bűnöm
Tedd meg anyám, erre vártam
Az ég fájdalmát már nem tűröm

Elborzaszt ami körülvesz
Férgek marnak lyukat bennem
Tiszta hangok messzesége
Őrületbe kerget engem

Füst öleli körül lelkem
Nem nap életető sugara
Anyám,fáj levegőt vennem
Elnyel az élet mocsara

Kezemet nyújtom felétek
Nem halljátok jajszavamat?
Átkozottak legyetek ti
és mind, összes dögmadarak!

Halott imája, Halál Urához

Halál, hozzád szól fohászom
Lélek vagyok, eltévedtem
Ösvényedet régen járom
Bocsánatot nem nyerhettem

Zsarnok, gaz úr voltam egykor
Testem immár összeaszott
Halál Ura, hallgass meg most
Beteg vagyok, s zavarodott

Emberek, kiket megöltem
Szüzek, kiket megrontottam
Hiába bánom amit tettem
Nem lelhetek békét holtan

Utolsó, könnyes halálsikoly
Csontig hatol e régi hang
A halálnak zarándokától
Messze szól a bús harang

Üres tér az, ahol állok
Nincs se vissza, sem előre
Itt vezeklek és várok
Egy kegyelmes, új jövőre

Halál Pásztora, kérlek téged
Vess most véget a sötétnek
Nem vagyok, csak csúf eretnek
Hurkát kötik a kötelemnek

"A csillagok ezüst fénye ömlik le az égről,
Megcsillan a táncolók arany haján,
Lágy énekhang száll az erdő mélyéről,
Kecses táncot lejt a könnyű tünde láb.

Puha sötétség ölel körül mindent,
A lantok és hárfák hangja szól,
Óda száll a csillagokhoz fel az égre,
A fák ágán ezüstösen csillan a lomb.

A bú eltűnik, messzire nyargal,
Helyébe boldogság s béke lép,
Tárd fel szíved s hű barátokkal
Dalold a tündék énekét!"

Sesy: nagyon tetszett.

Áldás:

Győztetek és ez áédást hozott a világnak
Áldást, hogy legyőztétek a Sötét Árnyat
Áldást, amiért így cselekedtetek
Áldást, azért, hogy megszületettek
Aldást Ristanor népének
S az örök Szent békének

Áldást a hős királynő neváre
Áldást a régi szép emlékre
Áldást az összes népre
Áldást a Szent Fényre
Aldást Ristanor népének
S az örök Szent békének

Áldást az összes meghalt hősre
kik vérüket aldozták őérte
elf királynőjükért Luinért,
Kik most nem lehettek itt az imént
Aldást Ristanor népének
S az örök Szent békének

Áldott lett a két elf ország
Áldott a fény mi elűzte a homályt
A világ vissza kapott egy nagy királyt
Belethet kit Luin annyira imád
Aldást Ristanor népének
S az örök Szent békének

Áldott lett Ristanor összes népe
S örök a csodás és szent béke.

Elanor: a Néma könnyek tartalmilag nagyon tetszik, a formailag a versszakok első két sora (leginkább a harmadik versszakban) megtörik egy kicsit. Ha ezt harmonizálni tudnád (nem csak szótagszámban), akkor már csak a stilisztika marad gondomnak: az ilyen pergő ritmusú dal nem nekem nem jön össze a vers hangulatával. Tehát jó a tartalom, jó a forma csak a kettő valahogy idegen egymástól.
Az Amikor eljött az idő… kellemes vers, jó a témája, de számomra feledhető.
Olosta: A Rémálomban csak azt sajnáltam, hogy az utolsó versszaknál megtörik a rímképlet. Persze értelmezhetem ezt az ébredésre való utalásnak is. Ja, a lesújt pontos j.
Szofi: Az Ispotályban egyszerűen jó, ha írnék egy musicalt a GYU-ból, biztosan betenném. J
Rubincsillag: az Őrület nagyon megfogott, a maga nemében tökéletes.
A Kívülállóként… hangulata megfogott (bár a nagybetűs kiemeléseket nem értem igazán, hacsak nem hangsúlyként, próbáltam belőlük szójátékot kirakni, az nem ment). De amennyire ismerlek, ez nagyon rólad szólt.
Leguánember: Fura számomra ez a Timóteus-ciklus. Kíváncsi vagyok, mit éreztél, mire gondoltál, amikor az egyes darabokat írtad?
Celeb Ear: a Mit tehetnél kicsit furcsa és döcögős nekem, az egyes versszakok eltérő szerkezete miatt talán. Lehet, rövidítve jobban tetszene.
Szép Gilraen: a Május nekem olyan, mint egy festmény. A szavak nem is jöttek át (és be) annyira, de ahogy olvastam, elevenen láttam magam előtt a képet, amely talán téged is ihletett. (Hogy valós kép, vagy csak a gondolataidban létezik, mindegy, nekem átjött. J
Area: a Légbe vágyni olyan, mintha asztrális utazásban már megjártad volna a Levegő elemi síkját. Csak nem??? J Pontos, kifejező és érzelmileg is jól ányalt.
A halált nem tudtam annyira átérezni, úgy látszk, nagyon személyes élmény kell, hogy átüssön, így a kifejezőereje számomra nem elég erős a témájához képest.
Mau: a fordításodból (Csillagként ragyogó kezed) nekem nem jött át, hogy itt az egyik tündegyűrűről van szó. Szerintem erősebb utalás illene ide. Egyébként tetszik. Az Útról szóló nem jött be.
Nimashilin: a Kényszerházasság pont olyan számomra, mint egy jó dal. Hallottam közben a harangok zúgását, éreztem a borult eget, a hideg szelet, a néma gyászoló tömeget, akik inkább eseménynek tekintik ezt, mintsem tragédiának, és a sors reménytelenségét (Már azelőtt, hogy a versben megemlítetted volna). Nagyon jó vers.
Arlith: a Ha léteznél nagyon jó vers. Néhol ugyan úgy éreztem, megakad a forma, de a tartalom bőven kárpótolt érte még az adott helyeken is. Ezt a verset biztosan nem felejtem el.
Laurelin: igazából nem akarok egyesével kitérni a verseidre. Személy szerint te vagy az egyik a kettőből, akik szinte minden alkalommal „hanyatt dobnak”. Hihetetlen, mire vagy képes. A "Depresszió érkezik"-et második olvasásra megjegyeztem és azóta is mondogatom magamban néha.
Sissee: te vagy a másik. A verseid talán még a rajzaidnál is jobban tetszenek. Fantasztikus.

Most mennem kell, még folytatom úgy május első feléig visszamenőleg.

Aranymag: ez nagyon tetszik! De komolyan, a Fehér... Mind jó! [size=9:2w1r864t]Amúgy tünde írta.[/size]
Telcontar: igazad van és sztem csak örülhetünk, ha vki szóra méltat minket.
Sesy: szörnyű rzés, de vége lesz.
Elanor: Jól átjön belőle a kétség. Látszik, hogy "indulatból" írtad.

Ezt a kolbászdobálós, guminőavatásos osztálykarácsony után írtam, kicsit utópisztikus: Ailoleo, ajánlom kedves figyelmedbe.

Örök

Láthatatlan kapcsunk, az örök emlékezés,
Mint bilincs, fog össze minket.
Szemeink fénye együtt csillan, nincs ellenkezés,
Együtt vagyunk, örök-gyerekek.
Lassú volt olvadásunk, míg eggyé váltuk,
Harcok, viták, sebek,
De most már egy lesz a halálunk,
Ha egy elmegy, a többiek is mennek.
S végül nem marad csak kettő,
Emléket őrizni, a többiekért sírni.
Gyermek-lelkünk, örök emlékező,
Nem engedi őket külön eltávozni.
Együtt lettünk élők, együtt ilyenek,
Felnőttünk, egymást úgy ismerve,
Hogy fejlődve, nevetve lettünk felőttek,
Együtt lettünk Nagyo, szeretve.
Mindenki, mindenki Egy,
Mindenki egy kicsit a másik,
Együtt vagyunk szépek, s ha egy elmegy,
A többi marad ugyan, de kicsit összetörik.

Hoztam két friss verset, tegnap tanulás közben születtek éjjel.
Az első rólatok szól és nektek, a második csak egy játék, harmincnégy sort írtam bele, de úgy döntöttem, elég lesz ez a tíz is. Azon gondolkodtam, nem lenne jobb, ha egyes számban lenne az utolsó sor? (Odaírom azt is).
Tehát:

Lelkemben minden-szerelem ébred

Halvány-ködlő világban
Árnyak laknak, s untalan
Üres szókat sziszegnek
Rettegnek, mert nincsenek

Arany kvintesszencia
Való lelkek hatalma
Élő színre eszmélnek
Rettegnek, mert itt élnek

Akik formát öltenek
S ily verseket költenek.

2003 május


Játék

Vannak, akik vannak
Vannak, akik élnek
Vannak, akik bátrak
Vannak, akik félnek
Van, aki a nyárnak
Van, aki a télnek
Vannak, akik hármat
Vannak, akik négyet
Vége az írásnak
Elfogytak a rímek.

2003 május

(Változat:
Vége az írásnak
Elfogyott a rím.)