Versek

Leguánember: eheheh... hát igen, a helyesírás.....
Laurien: hozod a formád! nagyon jók! Mgfogna a verseid!
telcontar: teccik! olyan magasan szárnyaló!

Most egész nap nem volt ihletem.... majd holnap jövök.....

Melletted ülök, fogom a kezedet,
S látom, hogy a halál lefogja szemedet.
Tested kihűl, többé nem mozdul,
De szememből könny nem csordul.
Nem tudok sírni, bár öl a fájdalom,
Csendben magamba fojtom a bánatom.
Állok a sír mellett, leengednek a földbe,
ÖRÖKRE elveszett életem értelme.
De nem sírok, nem tudok és ez fáj,
Bennem a lelkem hangosan kiabál.
Lerogyok a földre, de szemem száraz,
Még nem marta fel a könny, a bánat.
Lefekszem az ágyba, nézem a falat,
Mellettem a hely már mindig üres marad.
Átölelem a párnádat, fogom a takaródat,
S végre a kínzó bánat gátja átszakad.
Felsírok hangosan, mint egy gyermek, zokogok,
Odafenn biztos vigyáznak rád az angyalok.
Könnyeim ömlenek, mint a patak,
A lelkem egy darabja a föld alatt maradt.




NAGYON JÓK VAGYTOK, CSAK ÍGY TOVÁBB!

ÉS NIMA: FEL A FEJJEL!

Háát. Én úgy gondoltam, hogy jön a szél, fúj, és sötétséget hoz magával... És így a fényt meg elfújja... Nem feltétlenül kell földhözragadt módon értelmezni.

Azt hiszem, hogy eleget hallgattam,
Újra itt vagyok teljes valómban.


Ryana:
Óhajod számomra parancs,
Kritizálom én, de csak halkan.
Mivel nem vagyok én nagy versíró,
Kétséget nem említek, s nem írok.
Mindazonáltal érdekes a versed,
Szemem ritkán lát ilyen művet.
Mindösszesen egyetlen részt nem értek.
Mit jelen az, hogy fújja a szél messzire?
Mármint nem értem a fényt.
Mert ágat, bokrot, hát az tény,
Hogy fújja a szél,
Tán sodorhatja is elfelé.
De a fénybe hogyan kapaszkodik,
S helyéről hogyan ragadja ki?
Kérlek válaszold meg kérdésemet,
Ne hagyj kétségek közt engemet!

Üdv újra!

(Begépeltem egy verset, de elszállt. Ezért most rövidebbet kaptok, és a másikat majd később. )
Örülnék, ha kritizálnátok.

Utolsó vihar

Halk szél töri át az éjt
- megborzongsz.
Messzire fújja a fényt
- megvakulsz.

Villám hasítja ketté az eget
- megreped.
Fényesen éget szemedbe sebet
- örökre.

Aljas-halk a felhők könnye
- félelmes.
Mígnem mindent a Csend tölt el
- nyugalmas.

A tollkifolyós szöveg biztosan igaz. Nekem az összes versem, amit igazán szeretek, csak úgy "lett". Egyetlen percig sem gondolkoztam a szavakon, a rímeken, egyszerűen csak leírtam őket. Az a vers, amit szerkesztenem kellett, már nem lett olyan "elemi erejű".
Ha már az elemeknél tartunk, itt egy '92-es, majdhogynem a legelső verseim egyike (egészen pontosan a hetedik).

Szabad

Ha a tűz elemészt
S lelkemben a láng vad
Ha égek, égek megint
Akkor vagyok szabad.

Ha a víz elsodor
S velem hullám támad
Ha én is árrá változom
Akkor vagyok szabd.

Ha fejem mellett szél
Süvít és nem nyughat
Ha gyorsulok, száguldok
Akkor vagyok szabad.

Ha a föld megremeg
S ledőlnek a falak
Ha én rengetem a talajt
Akkor vagyok szabad.

Laurelin: nagyon tetszik, olyan szép és szomorú

Még van egy, szerencsére nem személyes élmény....

Nincs köszönet:

Bármiféle köszönet nélkül ment el
Pedig a lány életét adta volna érte
A fiú csak egy futó kalandra vágyott,
De a lánynak örömöt s szerelmet hozott
S most egyedül a szíve megszakad,
Mert a fiú mindenestül tovább haladt...

Nefadar: a versed nagyon szép és megrázó

Nima: a tolkifolyós szöveg az nem igaz ugye? naon jó4
Arlith. Annyira tetszett a skizo stílusú versed.
Elanor engem egy kicsit a Chicagora emlékeztetett az eleje, nem tudom miért , gratu.
Gilraen nekem az első két versszak jobban sikerültnek tűnik, de az egész is jó, csak az eleje jobb.
Area jó csak így tovább.
Leguanember jajj Timotheust annyira szeretem, hogy bármit írsz róla az tetszik.
Én is hoztam egyet, kicsit szomorú, de ez van.

Anyának

Anya hol vagy kereslek téged,
hozzád szól a vers, hozzád minden ének,
mikor simogatsz újra meg engem?
miért olyan fájó emléked felednem?

Megsimogattál és én hozzád bújtam,
meghallgattál mindig, ha füledbe súgtam,
elaludtam bárhol, őrizted az álmom,
mégis szétromboltad csodaszép világom.

Szeretném, ha újra megfognád a kezem,
hiszen hogyha te nem, hát ki van énvelem,
te kezdted el s végül mindenki elhagyott,
hozzád kiáltok: Magányos vagyok!

Hát te is csak hazudtad, hogy szeretsz?
örök életemben húz ez a kereszt!
én melléd álltam, te Most védj meg emgem,
nem érdekel ha a sírba kell utánad mennem.

Any te már tudod mi az igaz béke,
adj egy kis nyugalmat nekem is végre,
egyszer ellöktél most fogadj magadhoz,
öleld szívedhez, ki szívében hordoz!

98.05.03

Nagyon jók vagytok.
Arlith köcci a kritikát.

Nincs válasz:

Füst, tűz égető forróság
Csatazaj s vakító villanás
"Könyörgöm ne menj oda" - kérleli
"Ne aggódj, visszajövök" - ígéri

A lány még bámulta a füstben eltünő árnyat
Ahogy eltűnt szívére telepedett a bánat
Akkor látta a fiút utoljára élve
Éppen és egészségesen meg nem égve

Mikor másnapra minden vész elűlt
A falu helyén egy romkép terült
Mindenhol emberek fekszenek
"Mind halott, ez lehetetlen"

Mindent elborít a vér
S a lány kérdezi, hogy mért
De választ soha sem kaphat,
Mert élve egyedül maradt csak...

Sziasztok!

Area: Nagyon gördülékeny, zenélő vers, élvezet olvasni. Álom a Fák alatt is lehetne a címe
Arlith: Munkács várán van egy lik, ott nézett ki Zrínyi Mik. -Jól megértjük mi egymást
Laurelin: Timó nevében is köszönöm a lelkesedést!
Itt a negyedik:

Medvetánc/Macimix

Buci Maci szteppel,
A Tévémaci rappel,
Kubu maci tangózik,
Gumimaci mambózik,
Maci Laci szambázik,
PombÄr Maci rumbázik,
Micimackó meg fázik.
Kuckó Mackó foxtrottol,
Fülesmackó hip-hoppol,
Őket nézi nevetve
DJ Timóteus, a medve!

Area: ez nagyon szép! Nekem olyan népdal hatású, és bár nem ugyanaz, mégis eszembe jutott róla a Dzsungel Könyvének Fináléja is (Folyam istene, légy kegyes úr ma...) :itscool:

Ezt most muszáj itt megkérdeznem: drága topic gazdánk, és versíró társunk, Sesy, hol vagy????

Nima: a Jeanne d’Arc-os nagyon szép! Vádol, megad, és beletörődik egyszerre! Csoda! A "csak kifolyt a tollamból" típusú versedben a ritmika fogott meg. Következő versem egy kicsit hasonlítani fog.... bocs
Nefra: nagyon szép! Bár nekem kicsit mély volt a szakadék az 1. és a 2. versszak között.
Elanor: WOW! ez nem semmi! Nagyon teccik!
Szép Gilraen: teccik! a függöny, ami inkáb leplez, neked az arc... jó meglátás!

Elemek

Tűzlány szikrát lobbantott,
házakba betoppantott.
lángból tűz lett, tűzhalál,
tűzlány mindent felfaltál!

Szellő jött és felkarolt,
a lángokból elrabolt.
Szelek szárnyán szól a dal,
messze tán valaki hall.

Földanya ölébe vett,
számba gyümölcsöket tett,
fejem alá tollpaplant,
a fák ágán elringat.

Vízgyermek jött álmomban,
hűsített a mámorban,
játszottunk mi kettesben,
patak partján, kertekben.

Fény leánya ébresztett,
ruhát adott ékeset,
a szép ruhában díszlettem,
s az elemeket dicsértem.

Mau írta: Szerelmem messzi Dél s a Kelet,
Ott, hol aranyló Ré ad jelet,
Merre a fenséges Fény vezet
Uralván büszkén a kék eget.

Csillagvilág oly korán jön el,
Az éjszaka puhán átölel,
Varázsos illata bűvöl el,
Mint révülő táltost a tűzközel.

Dalolni végtelen éj dalát,
Követni utam hívó szavát
Indulok, keresvén új hazát,
Minden, mi visszatart, puszta gát.

-- Mau Rauser

Nos: Már nem egészen tudom mit akartam mondani akkor, de most is eszembe jut róla egy két dolog. (Talán Szofi építőbb jellegű kritikát tudna írni, de azért próbálkozom)
Nagyon tetszik a hangulata. Iszonyú jól meg tudsz ragadni egy.egy érzést, ez jellemző egyébként majd minden versedre.
A 2. vsz. utolsó három sora meg úgy bűvöl el, ahogy anno a táltosok estek révületbe Gyönyörű, zenei. Az l hang halmozása olyan lággyá varázsolja.
Egyszóval csak jót tudok mondani róla.
és még valami, nagyon tetszik ahogy kevered a motívumokat, Ré a táltos az utolsó vsz. pedig valahogy a lovagkorra emlékeztet (lehet,hogy csak engem)

Arlith: köszönöm a kimerítő kritikát!
A mai versnél alapvetően nem arra figyeltem, hogy a sorok hosszúsága egyforma legyen, hanem a szótagszámra. Tehát, hogy az ne legyen zavaró. Ebben az esetben a forma rovására megy a ritmus stimmelése...ez van...
Ja, és nem csak hosszú soros verseket írok, pl. a nemrég betett szerelmes versem sem olyan (jesszus, ez már olyan, mintha mentegetőznék )
Ja, és nincs tipp a versre?

Ez az utóbbi Samus versem sztem se lett olyan jó (pl. a rímek néhol sántítanak), ezt én is érzem, gondolkoztam is, hogy betegyem-e vagy sem, mert egyfajta kényszer alatt születtet, de mind1, ez most nem ide tartozik, inkább nem részletezem

Mau: Igen-igen, meg fogom keresni, még egy kicsit várj!

Délelőtt elkezdtem egy hosszabb mindenkit kiveséző kritikát írni, de elveszett az éterben, úgyhogy most újra hozzáfogok. (Biztos a felét elfelejtem... )

Szal,
Nefadar: A Tedd meg -ről:
Zseniális a versed, nagyon tetszik a forma.Ahogy a rövid sorok megtörik a hosszabb sorok lendületét.
De! A legtöbb rövid sorod szava keményen, mintegy tőrdöfésszerűen végződik( :itscool: ), pl:teszed, érzed,tudod, de a véres szó azzal az s-sel a végén olyan végtelen és "sikamlós" hatást kelt. (Mármint a hangzása), és hiányzik belőle azaz ütésszerű valami, ami a rövid soraid lényege. (Van még egy két ilyen szó, de ezeknél nem olyan látványos az eltérés:pl:némber)
És még egy apróság: Elhatalmasodik ez az érzet (nem szószerint idézek, mindjárt kijavítom!!)Nem bír új tartalommal, úgy értem a vers szempontjából nem mond semmi újat. Nem azt mondom,hogy fölösleges(Ha már leírtad ),csak legközelebb figyelj oda az ilyesmire!

Arquen: Neked még egy versikét is rögtönöztem, de az is elszállt a semmibe... de mostmár nemtudom visszaadni. A lényeg,hogy kicsit csiszolgasd a verseidet, és akkor még jobbak lesznek.

Szofi Drága: Mi ez a nagy szerénykedés?? Szerintem ezek nagyon jó versek. A Vedd le a maszkot pedig... huh! Eszeveszett jó, olyan zaklatott és őszinte, és mindenkihez szól és mindig aktuális, egyszóval... Gratulálok!

Elanor: A sorokat én is jobban tördelném, bár ez tényleg csak is a te döntésed.
De a vizet-lesz és a nehéz-terhét rímpárok kicsit sántítanak.
Amúgy nagyon szépvers. Szegény Samu...
És a mairól: Nem is az a gond,hogy hosszú, az nem zavaró. Az már inkább,hogy nagyon változó a sorok hosszúsága. (Az tetszik,hogy többféle versszak is előfordul, de néhol már egyszerűen szétfolyik a szöveg a sorok között.) Szerintem a stílusod alapvetően jó, élvezem olvasni, csak egy kicsit csiszold még

Alileo: Neked is akartam még valamit mondani, de elfelejtettem... remélem még eszembe jut

Area: Kezdek félni tőled! Nagyon jó vers, kemény! A legjobban az ökölre szó tetszik, olyan (nekem), mintha egy elfeledett, de hihetetlenül kifejező szót idéztél volna vissza. (Köszi!) Ez az egy szó visszaadja az egész vers hangulatát :smokin:

Nima: A Jeanne d'Arc naon tuti! (Csak az "egy világ lett volna lényeid közül" kifejezés nem tetszik. A világ nem lény... vagy igen???)
A cím nélküli pedig kifolyt a tolladból és végigmaszatolta lelkem. (Asszem ezzel mindent elárultam )

Laurelin: Franciául jobban hangzik Nagyon jó! Nem tok bele kötni

Mau: Ez nagyon jól indul, folytasd ! Nagyon tetszik a kezdő kép! Rögtön a "képembe vágja" a hangulatot.

Szép Gilraen:Szerintem gyönyörű vers. (Olyan kicsit félrehúzom a függönyt jellege van )
Csak: a leteprem elírás? (Leteperem)

Neframíel: Csatlakozom a többiekhez, máskor is kelj fel ötkor! Nagyon jó a versed! :itscool: :bandit:

Neframíel, A Keserűség a Szabadhoz csodás!!!!
Nagyon-nagyon köszönöm neked!

A függöny...


...Egy fátyol,
mely lelkemet
az emberek
pillantásától
óva tartja távol.

...Az arcom,
s ha az ember
szívemből
olvasni kíván,
nincs harcom:
szívem tovább
úgysem rejthetem
édes rejteken:
testemben.

De abból, ha nevetek,
neked sem lesz örömed,
mert kacajom fagyos,
s hidegen mardos,
de te
idegen
tekintettel várod, míg leteprem.

És abból, ha sírok,
feliratot írok:
"A tekinteted is fáj,
menj hát el, ne várj már!"
Kezedben a szívem,
szívemben a lelkem,
Ne maradj!- ezt kérem.
Tégy meg ennyit értem,
mert fáj,
ha függönyöm letépem...

Area: a Tehetetlent akár rólam is írhattad volna...
Nima: a "kifolyt a tolladból stílusú": 8O 8O hát az vmi gyönyörű!! Olyan irama van, olyan lüktetése... olyan, mintha az embert kergetné vmi, ami előbb-utóbb úgyis utoléri (bocsi, ha hülyeséget mondtam, de nekem ilyen érzésem lett tőle... )
Arlith: ez a vers tényleg olyan gollamos lett az ő lényében is végig ott volt a remény érzése! És ez a legfontosabb!
Ailoleo: az a vicces, hogy én is jövőre fogok elválni az osztályomtól, de nem tudnék róluk ilyen verset írni, mert egyáltalán nem jó oszt. közösség! Élvezd a még együtt töltött időszakot, és hidd el, nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen osztályod van! Biztos nem fog megszakadni a kapcsolatotok, és mindig szép emlékeid lesznek a gimis éveidről!
Telcontar: ez komoly??? Nem, nem kérdezek semmit (pedig nehéz megállni ), csak egyetlen egy dolgot engedj meg: az MTT fogja szervezni?? (Na, nem bírtam, ki )

De nem ússzátok meg, hogy ne tegyek be verset
Kissé hosszú, de remélem, azért elolvassátok!!! Kíváncsi vagyok, kitaláljátok-e, kikről szól... egyáltalán nem nehéz (szvsz) annak, aki egy kicsit jártas az irodalomban!

Ó, a Balga Szűz, s az Alvilági Férj! Hogy szeretett téged!
Egy évadot is eltöltött volna a Pokolban teérted.
De neked ez nem volt elég, bizony többre vágytál,
A fellegek közt repülni, szárnyalni akartál.

Testedet rabszolgává tetted, hogy a lelked repülhessen.
Közben a szívét elraboltad, s kínoztad keservesen.

De ő csak tűrt, tűrt, tűrt, mert teste, lelke érted lángolt,
De örökké nem tűrhet senki sem, mert ki örökké
Tűr, az végül vagy meghal, vagy gyilkol.

Ő végső bánatában sem akarta a halált választani,
Nem! Inkább pisztolyt fogott, mert végre férfinak akart látszani.
Nem ölt, csak megsebzett téged… de hogy kívül, vagy belül - nem tudom.
Csak annyit tudok: megszakadt e különös kapcsolat, meg bizony.

Életetek fonalát, mely egykor oly izgató,
Újszerű fonatba olvadt össze, mint árnyék és fény,
Most durván szétszakította, szétmarcangolta
Az az emberevő szörny, amelyet úgy hívnak - körülmény.

Őt bebörtönözték, te szabad lettél. Szerettél, utaztál kedvedre.
S az elfeledett név csak nagy néha jutott az eszedbe.
Akkor, ha lázas éjszakákon álmodból felébredve,
A régi nevet kiáltottad bele a sötét éjbe.

Miközben te megjártad Mennyet és Poklot, megismerted a világot,
Az ő élete a börtönévek alatt gyökeresen megváltozott.
Valami másfelé fordult, melyben, hitte, nem fog csalódni;
Rálelt az igaz hitre, amely a Mennyekből jön, Isteni.

De volt egy másik istene is - rajtad kívül - a zöld méreg, az abszint,
Az alkoholba menekült, s látott ezernyi valótlan formát és színt.
Te hitét megvetetted, vele többet nem törődtél,
S éltél továbbra is úgy, mint aki semmitől sem fél.

De azután a láng ellobbant. Ellobbant, ami egykor úgy lobogott,
Mi nem is oly rég futótűzként felperzselte az egész világot.
S te elárvultál, itt maradtál egyedül, démonod elhagyott örökre,
Nem tör ki belőled többé embereket rettentve, s gyönyörködtetve.

Aztán elmentél te is - nem bírtad sokáig nélküle.
Megismervén s meghódítván a világot visszatértél a fellegekbe.

Most részeg hajóként hánykolódsz az égi tajtékokon, sodor az ár,
Szárnyalsz, mint az albatrosz, kit nem mer gúnyolni senki,
Szárnyaló lelkedet anyagi test, papír és toll nem köti gúzsba már.

Hisz magad vagy a költészet,
Itt hagytad e poros földet.
Rájöttél, itt soha nem
Fognak megérteni téged.

Te elmentél - ő itt maradt.

Te ledobtad láncaidat, megdicsőültél, őt elfeledve.
Ő itt maradt e mocskos bolygón, emléked szívében őrizve.
Ő csak a szenvedést és a fájó gyötrelmet feledte el, melyet te okoztál neki,
De irántad érzett szerelmét nem feledte, s a világ végéig meg fogja őrizni.

[size=9:2nrt4p7w]Ebben is hosszúak sorok, és tudom, hogy ez pl. Szofinak nem tetszik, de ez van... ilyen a stílusom (és ez a vers valószínűtlenül hosszú lenne, ha felezve tördelném őket 8O )[/size]

S

Hideg kő, öreg fatörzs ágyon-
Keménység kell ezen a világon.-
alszom, mint remegő lepke-
Remegésed gyilkos megneszelte-
Ébredek, lelkem kicsordul-
A nagyvad szeme utánad fordul-
Elárulom gyengeségem-
Értsd meg, nem létezik éden-
Kitakarom minden sebem-
A véred szaga, Oh édesem..-
Sírva kérlek, vigyázz rám-
a világ börtön, ős karám.-
Nem,így nem lehet élni-
Élni nem, csak remélni, remélni!

(Hűha.. őgy tűnik skizofrén alkat vagyok...gollam.)

Leguanember: ez az! Olyan édes!
Laurelin: je l'aime. C'est jolie.
Nefra: varázslatos. A tollpuhaságot suttog a szél... A hideg rázott.

Ez amolyan kifolyt a tollamból -stílusú.

Halálra termett, gyönyörű álom,
Égigérő eszme, te légy a párom,
Féltékenység, düh és utálat,
Bennem a féreg otthont találhat,
Megérint a vihar és átfut rajtam,
Szemem parazsából máglyát raktam,
Falikép a szobában,
Hangok az agyamban,
Körtáncot jár a szélsíp dalára
Minden bennem e röppenő csodára,
Megtalál a vég és újra elhagy,
A szépek után lassan minden megfagy,
Halott költőlélek fekszik a földben,
Elporladt a lelke virágos mezőben,
Miről annyit álmodott, most felzabálja,
Testéből a lelket kicibálja,
És felébred a virág drága testéből,
Énekelni kezd a fehér felhőkről,
Lobban a láng is, feljön az ördög,
Mindent, mit becsülsz, álnokul kiröhög,
És elpusztítja minden valódat,
Minden drága, féltett álmodat,
Keserű szájjal gondolsz a mára,
Az összes elveszett, végső csatára,
Minden fehér, elvesztett angyalra,
Szívre, lélekre, gyermekre, anyára,
Halálod órája eljött, elvisz,
A te fajtád már a szépben sem hisz,
Szeretteid sírján látod a jövőt,
Nem vársz semmi falrengetőt,
Mégis hatalmas kincs vagy, nem érted?
Szeretlek, mert mindezt, az Életet, átélted.

leguanember: Igen!
Egyébként: Erdő szélén jó a kedv, ott lakik a barna medv :

Lassan nekiállok kritizálni... bár nem hinném, hogy túl sok rosszat össze lehetne hordani rólatok

Laurelin: nagyon tetszik

[size=9:3oczx0p1]Majd valamikor én is megpróbálok egy angol vagy német verset írni...[/size]

Nima nagyon jó a Jeann d'Arc-os vers. Láttam a filmet és hasonló érzéseket keltett bennem, mint amit te írtál le.
Nefra tetszett a versed, hú nagyon jó.
leguanember úgy az ölembe venném és meggyömöszölném timót. Nagyon szeretem a verseide.
Leírom életem első és utolsó francia versét.
Le silence

Je suis manque,
pourquoi tu me batte,
j'ai mal a la coeur,
ma vie est un erreur.

J'ai peur, que je suis mort,
mais on attend que je sorte,
mes pleurs m'étranglent,
il coule mon or, ma sang

Déja je n'ai pas de patience,
il y a dans moi silence,
sois allors une grand guerre,
et je serai légere.

magyarul:
A csend

Nagyon egyedül vagyok,
fölösleges bántanod,
mindig fáj csak a szívem,
tévedés az életem.

Még rettegem halálom,
de ti rá vártok tudom,
megfojtanak könnyeim szépen,
elfolyik az aranyam: a vérem.

Már nincsen több türelmem,
nagy csönd van énbennem,
csak háborút akarok,
s érdektelen maradok.

Örülök, hogy ennyire tetszett. Az igazat megvalva azt sem tudtam, hogy írtam csak másnap amikor észrevettem a füzetemet és benne a két verset, én is meg voltam lepődve főleg a Hold táncon, mert utólag rájöttem, hogy azt írtam amit láttam a Nightwish-Moon Dance című száma közben...

Nefra: nagyon jó, máskor is kelhetsz ilyen korán
Nima: nagyon tetszik. [size=9:3fghwjos]márcsak azért is, mert Jeanne a kedvenc történelmi személyem[/size]
Layla: nagyon jó lett, de rzt már mondtam tegnap a chaten is
Ailoleo, Elanor: :itscool:
Area: nagyon nagyon jó
Laur: olyan szép és szomorú
többiek: folytassátok azok is nagyon jók

A következő mű már szerepelt itt(Nima emlékezett is :cool2: ), de mivel a ciklus része, nem hagyhatom ki.

Barna szem és barna száj
barna szív és barna máj
barna orr és barna karok
barna nyelv és barna torok
barna láb és barna kéz
barna agy és barna ész
és barna, barna, barna kedv
Ő Timothy, a barnamedv.

Üdv!
Nefra: Csodálatos, legközelebb 4-kor kelj !
Laurelin: Olyan megható, nagyon tisztellek, hogy ilyen érzéseket versben fel mersz vállalni! A végén a találkszunk az elírás? Mert ha nem, nagyon kilóg.
Szofi: Ha jóban vagy magaddal, fogadd meg a tanácsaid! Mintha más időből beszélnél magadhoz, vagy akár az őrangyalod szólhatna így. Jó, hogy tömör, és ezért mindenkit emlékeztethet önmagára bizonyos helyzetekben, amikor meg kellett volna fogadnia egyik-másik intelmet. Hú, a szív szava az észhez is lehetne. Egyszerű, de nagyszerű, na.
Nima: Jeanne D'Arc, ha ezt elmondja a máglyánál, biztos könnyeket csalt volna Isten szemébe. Meg egy pár érző lelkű emberébe is a tömegben...
Hogy tudod így beleélni magad? Jó lehet a töritanárod...?
Arlith: Gyöhgy vagyok. Gyöhgy. Nem Gyufi. Nyúf Gyöhgy, úgy, ahogy mondom Nyúf. Nem Nyufi...
Nefi: A Holdtánc szenvedélyes, meglepő vers, gratulálok! A helyesírásra figyelj: koromsötét, telihold és a vesszők!

Készüljetek lelkileg, bár az info még nem hivatalos, de attól még biztos, hogy Középföldével kapcsolatos irodalmi pályázat lesz rövidesen. Ne kérdezetek, ez csak súgás volt, bővebben nemsokára hivatalosan!

Szofi: köszi! Jólesett, amit írtál. De hát hogy is mondjam ... [size=9:27i1eixh]valahogy az a világ nem az én világom. Meghülyülök már attól is, hogyha csak egy órát kell ülnöm a mai irodalmi élet írói közt. Brr! Utálom a sok zagyvaságot, ami elvont és szenvelgő, és amit ők istenítenek! Röviden ennyi az ok, de jobban nem tudom megindokolni, mért nem küldöm sehová az írásaimat. Elég volt egyszer az egészből. [/size]De azért aranyos vagy, most nagyon jókor szóltál nagyon jót a számomra! Köszönöm még egyszer.
Itt egy újabb, de annyi hiba van benne, hogy csak fogom a fejem... De nézzétek el, reggel 5-kor keltem. Persze azért lehet kritizálni! Sőt!

Keserűség a Szabadhoz

Fairie Lindo,
Lindonya, otorno!
Hallottam, erre szólít
az Éj, s felhők tüze
bevilágít nap-égető
oltárainkra;
benned még él a fájdalmas
hazug, utolsó szó:
repülni el! Kósza ezüsttel
verték poraikat szemeinkbe
kavics és hínár játszanak velünk…
Hajtott a fejünk; ide születtünk!
Fairie, halk ősi-ének,
Fairie, némák a Szépek,
Fairie, követel a Tenger,
Fairie, hangos az Ember.
Fairie! Szárnyadon viszed szívemet.
Fairie! Elhagyod bús szigeted.
Fairie! Éjt köszönnek a csillagok!
Fairie! Én szárnytalan vagyok.

Kiálthat a vándor, mikor tollpuhaságot
suttog a szellő,
nem hallja felhő, hiába a szó:
Fairie, Szabad Madár,
erdők alján, dombba elásva,
ott nyugszik a Jó;
kéregbe bevájva,
virágain a Hold imája,
csillagbús magánya.
Mélyen alszik, s holt mint
árnyék-sziget.
- S tolladra liheg
az őszéji est.
Firie Lindo,
Lindonya, Otorno!
Ha nyugodsz ott egy ágon;
arra, a Holdfény-rakáson,
majd susogást hallasz,
s lombok zenélik halkan;
-Tündesír van a domboldalban.

Sende lóme: Neframíel o Immenell.