Versek

Eglar: nagyon jó lett! A közepénél akkor sem hagytam volna abba az olvasást, ha bomba robban mellettem. Huhúúú, imádom a rohanós verseket! [size=9:295ujbg5]/Tök jó kedvem van, pedig nem sok okom van rá. La vie est merde. Mégis tökre fel vagyok dobva. Eglar, nagyon szeretem ezt a verset!!!/[/size]
Leguanember: Emlékszem Timothyra, asszem az egyik legjobb versednek írtad be azt, ami róla szól. Az is nagyon ari, meg ez is! Elképzelem ezt a vérengző bestiát, ahogy a nevét mondogatja... :clown:
Laurelin: az örök "én mindig lemaradok" érzés. Adynak van egy "késős" verse, azt hiszem a címe az, hogy "Akik mindig elkésnek." [size=9:295ujbg5]Bár a tied cselekményének nem sok köze van hozzá, bocsi... Csak asszociáció volt. [/size]

Arlith az a narancsos nagyon tetszik. Ahogy játszol a szavakkal... Gratu.
Nefra, a hideg is kirázott a versedtől, nagyon jó.
Leguanember: Olyan aranyos volt a mackós vers. Nagyon nagyon tetszett.
Én is hoztam egyet. Hétvégén nagyon kora hajnalban mentünk egy gyönyörű tóra horgászni, akkor jutott eszembe.

A tavasz hűvös éjjelén
ezüstútra léptem én,
hívogat a holdösvény,
vízfodron csillanó fény.

Ezüstúton indulok,
lábam alatt víz csacsog,
bámulnak a csillagok,
bokám ezüsttől ragyog.

Felhő száll a hold elé,
láb az utat nem lelé,
indulnék a part felé,
víz csap a fejem fölé.

Nevetnek a csillagok,
"lábad nem utat tapod,
a hold téged becsapott,
nincs ösvény, csak álmodod.

Ázva-fázva parton én,
várom jöjjön nappali fény
elnyújtózom melegén,
nem hív az aranyösvény.

Egy kicsit gyerkesre sikeredett, de ez csak játék.

Nima: Ez fantasztikus! Ezzel a témával sokan próbálkoznak (ahogy előttem már valaki megjegyezte), de te mindig tudsz valami új megközelítést! A nyelvezete is tetszik.A legszebbnek az utolsó előtti 2 sort találom.
(ja, és kösz az elismerést a fordításért)
A 'filosz' pedig, amit írtál, abszolút NEM CSÖPÖGŐS!

Én nemrég írtam vmit, nem tudom, beleillik-e e szabadvers/modern vers kategóriába. Meg hát ... kíváncsi vagyok, ki mit ért alatta, legyen bármilyen béna... (az islehet, sokan értelmetlennek tartják majd...) [size=9:v3jnp86r](Ugye, Khamul?!)[/size]

A Teremtő Anya

tavak mélyébe nézve
látom ezüst arcát
ő tekint vissza rám
végtelen egekből

föld anyja
ég anyja
víz anyja
tűz anyja

te mindöröktől
változatlan
mégis-mégis
száz alakban
felmerülő

számtalan sok
váz-alakban
feloldódó
fordulatban
szemfedőt sző
homlokodra
örök idő

(2002.máj.16.)

bocs,h itt rombolom a színvonalat.

Sziasztok! Volt mit olvasnom, nem egy nagy élményt nyújtott. Gratulálok Nektek!
Majd szép lassan beírom egy versciklusomat, amelyet egy medvéhez írtam. A szóban forgó bestia az osztálytársnőmé, világosbarna, göndör szőrű plüssmackó a londoni Mme Tussaud-ból, a nyakában kék kendő, rajta felirat: Timothy. Még ősszel Andi mindig kirakta irodalom- és nyelvtanórákon a padjára, és szorgalmas ihletadónak bizonyult. Fogadjátok szeretettel(és türelemmel, megértéssel)! (KIssé alteres )

T. bemutatkozik(remix)

T. vagyok. T. Timó.
Nem Tomi.
Úgy, ahogy mondom: T.
Nem Tomi.
Plüssállattöméskor voltam Tomi,
akkor egy költő felfedezett
és versbe szedett,
az ő versében, igen,
abban voltam Maci Tomi.
Timó vagyok. Timó. T. Nem Tomi.
Úgy, ahogy mondom: T. Nem Tomi!
Nemtommi...

Arlith: A cím nélüli versed annyira megtetszett, nem bírok betelni vele!
Neframíel: Ez a versed is nagyon sokatmondó, tetszik nagyon!
Nimashilin: Elképzeltem azt az érzést, aminek hatására ezt írtad, teljesen beleéltem magam :itscool: .

Dae-elena: nagyon, nagyon szép! Mintha legalábbis egy világhírű költő írta volna! A legjobban az odaadó szeretet tetszik, ahogy a királyról beszél.
Arlith: érdekes ez a barack-dolog... Kicsit morbid. De ezt már megszoktam tőled és tetszik, ahogy bánsz a fura dolgokkal. A fordítót majd megnézem.
Neframíel: vizsgák előtt állok, ne tedd ezt velem!
Layla: én is hasonlót éreztem a Silmarilli olvasásakor. Meg a Gyűrű kísértésében levő Frodóval kapcsolatban. Amolyan szánalomféle, meg a segíteni akarás keveréke. Nagyon köszönöm, hogy szavakba öntötted.
Telcontar: és megéri sírni?

Tegnap kinéztem az égre, félni kezdtem és ez jött:

A halál pillanata

-Ez az ég hideg.
Régen szebb volt, meleg.
Hiányzol. Nagyon fáj!
Végtelen, kopár az égi táj.
Félelmet szül a csend.
Egy fagycsillag fakul fent.
Annyira hatalmas, felfoghatatlan!
Régi regék vannak fent. Egykor másnak láttam.
Ha most felnézek,
Csak visszarettenek.
Jéggyönyörűek a csillagok,
S rájuk tekintve megfagyok.
Miért látom másnak?
A meleg fények mire várnak?

-Ne félj, ne félj, te szép,
Ha az éj-halál elvitt végképp,
Ha már tested is a lelked után ment,
Ne félj attól, hogy ott leszel fent.
A hideg űr nem szippant magába,
Megtagadtad, hogy eljuss őseid honába,
A gyönyörű fénytó, miről kaptad neved,
Hidegen néz vissza, nem lesz a lakhelyed.

Hallgatta a gyászkirálynő jelen és múlt szavait,
Míg az Aranyerdő füve elnyelte őt, s könnyeit.


Úgy képzelem el, h mikor Arwen elmegy Lórienbe és meghalni készül, ezeket hallja. Az első beszéd a jelen szava, amit én mondok a jelenben, mikor meghal. És közben hall egy régi hangot is, amit akkor hallott, mikor eldöntötte, h halandó lesz. Közben pedig meghal.
Szal ebből azt akartam kihozni, h mikor tegnap este felnéztem az égre, az első "hang" volt az én gondolatom, ezt írtam le. Aztán jött a második bekezdés, és úgy éreztem, olyan vt a pillanat, mikor az eget néztem, mint mikor Arwen meghalt. Még mindig nem érthető. Hagyjuk.

Asszem, majd összegyűjtöm az összes Arwen-Lúthien verset és... akkor majd jól együtt lesznek. Hirtelen rájöttem, h semmi tervem velük.
[/i]

Dae: még mindig van benne egy pici Babits Danaidák c. verséből. Hihetetlenül jók a balladáid, a visszatérő szövegrészeket nagyon jól kezeled! Szóhoz sem jutok, csak így tovább

Dae-elena/sissee: Sírnom kell, annyira szép. Régi, öreg emlékeket ébresztett fel bennem, amikor a történetet egy japán feldolgozásban ismertem meg, és az könnyeket csalt a szemembe, mint most ez. Akkor éreztem a könnyek melegét, és most is. Köszönöm.

Dae: Nem is tudom... Ahogy a szöveget kezeled. A dallama, a szóhasználat- elég lenyűgöző!
Nefra: Én se csak úgy légből szoktam dícsérni!!! Ez a versed meg, huh... azt hiszem teljességgel átérzem a dolgot.
És hogy miért barack? Hát hogy téged idegesítselek vele
Spontán szavak, nincs benne ráció Nem tudom, ez jutott eszembe, aztán az is, hogy ha már narancs akkor nehogy má' egyértelmű legyek. De fűzhetem tovább- nagyon szivesen megennnék most egy ízes finom barackot, az egész télen rágcsált savanyú narancs viszont nem kéne, és ha már gyümölcstál, akkor barack nameg az őszibarack magja olyan mint az agy.
/Mindebbe persze mélyebben csak most gondoltam bele, akkor csak egy spontán ötlet volt/

Berakok egy régebbi ihletésű verset, vizsgaidőszak tájékan írtam /de asszem ez meg is látszik /. És lenne egy kérdésem; miszerint rakjak-e be egy kevéssé ismert Tolkien-verset?? Nagyon jó - legalábbis nekem nagyon tecc. - de nem annyira ismert. Mert ugye ne feledjük el, hogy a Mester költőként sem utolsó /sőt!!/
Na, tehát az enyém:

Diáktestamentum

Hogyha a félelem szülne,
Ti lennétek fiai.
Néhány mocorgó semmi,
S a hajnaloktól futó bókolás –
Ez vagytok ti,
S reszkető akarás,
Hogy eltemessétek magatok –
Minket vagy magatok-
Egyre megy, temetni akartok.
Keresztek a diákszíveken –
Ma felednek.
A könnynek nincs tükre –
Hiába is lenne,
Olyan mint én;
Semmi nincsen benne.


Ha jönne rá vmi reakció, megköszönném.
/Arlith: nagyon jók a verseid, főleg a második! Azonban nem kötözködésképp, de mért "Barackok" a címe, ha naranocsokról van benne szó? Lehet, csak én nem értem. Huh, úgy látszik hogyha a te kritikusi éned szünetel, előjön az enyém. Azonkívül tényleg jó, pedig én nem könnyen dícsérek.../

Az idő tonnás léptei
zuhannak a padlóra.
Fájdalmas percek, sehol volt pillanatok,
Sárguló órák és hullaszín dalok.
Az öreg pók betakar,
egyszer majd alhatok

.

Ez a rész nagyon szép 8O

Arlith: hogy jött neked különben Arany János? Nekem épphogy Garcia Lorca keringett a fejemben a megírás környékén...

Na hoztam én is két frisset, de előbb:
Nima: Tényleg kisérteties!! Ki fordította?
Egyébként annyira jókat írsz! Oda vagyok....
Area: Nagyon jó a tiéd is!
Dae-elena/ sissee: Mintha Arany János balladáját olvasnám kishableányba áttranszformálva... borzongató!! :smokin:

Úgy tűnik kiszáradt a bennem élő kritikus torka...

És most én:
Barackok:
Az agyam helyén egy
narancs van.
Képzettársítás?
Nem, ez csak játék.
Még csak nem is improvizáció;
spontán szavak, nincs benne ráció.
A narancs helyén az
agyam van.
Veszel a tálból?
Nem? Pedig ízes gyümölcs.
Hússzínű cikkek,
negédes gerezdek...

És még egy cím nélkül:

Az elmúlás rothadó virágai
peregnek a padlóra.
Kifacsart színek, nehéz illatok,
sárguló kála, satnya liliomok.
Az élet emlékei mind-
mind csak limlomok.
Az idő tonnás léptei
zuhannak a padlóra.
Fájdalmas percek, sehol volt pillanatok,
Sárguló órák és hullaszín dalok.
Az öreg pók betakar,
egyszer majd alhatok.

Hjajjj annyira szépeket írtok!!!!Én is hoztam 1-et nem tom hogy "van e értelme"de azért beteszem!!-ezt akkor írtam mikor a Szilmarilokat olvastam+persze ilyen depis napokon-

/Cím/:Tünde hűség
Ha süket vagy,én néma vagyok
De ha akarod, így is meghallhatod
Hogy miért kiált ez a világ!
De téged nem érdekelnek a hibák
Csak harcolj,én is harcolok veled
Melletted.ha kell lellened
Bosszúért kiáltasz,én bosszút állok
Önmagammal is szembeszállok
Félsz,de én jobban féltelek
Ha nem akarod is megvédelek!
Ha sírsz,csendben folyik a könyem
De tünde!Nem adhatjátok fel ilyen könnyen!
Ha az egész világgal haragban állsz
Nem hiszel mégis jelre vársz
Ha szenvedsz,jobban szenvedek nálad
Bízol.én is teszem a bátrat
Pedig fázol,látom,és reszketek
Közben együtt dúdolok egy dalt veled
Egy különös nyelven
Arról,hogy vezesd a népeket
Főleg a kisebbeket
S majd ha felnőttek hagyd őket
Aztán menni kell
A szépséges Valinorba békében el!


Na hát a vége az vmi izééé lett de majd kijavítom ok?

Area írta:
Könnycsepp gördül az arcomon.
Hogy miért, nem tudom.
Csak jött és ment, már lezuhant,
egy kis nedv neki a hant.
Egy érzés. Egy gondolat,
melyet csak könny hordozhat.
Ki tudja mi történt. M'ért maradt magára.
S m'ért ment sírba a bánat szavára

Area: nagyon szép. Minanítűr remek, ha szabad így fogalmazni szvsz az ötödik-hatodik sort vedd ki. Anélkül példátlanul jó 8O De ez csak javaslat és csak az én véleményem, ne bántódj meg

Laurelin: az életről szóló versed egyszerűen ijesztő. Bang. Katarzis. Jobb szó nincs rá. Sztem ez az eddigi legjobb versed (nem mintha a többi rossz lenne 8O

Nimashilin: a Levél nagyon szép lett! A Beren és Lúthien- nek is nagyon egyedi a szemlélete

Én is hoztam vmit, remélem nem dobtok ki vele...


Holdban ébredt sárga ágak,
Holdfény szülte vízi várak.
Korallvirág, tenger gyöngye
Szél suttog a vén fák hegyén,
De nem ott lenn, hol ők járnak.
Sötétkék haj sátrán villan,
Messze a zöld tenger színe,
Nővéreim meg nem várnak.
Királyleány, gyere velünk,
Hét tengerről hazaviszünk.
Haza hajók árnyékából,
El a vihar vad zajából-
Ember szeme meg nem láthat
Tenger mélye távolából.

Haza én nem megyek többé
A kék Vízipalotába,
Ahol ti nem, ott segít majd
A hét tenger boszorkánya.
Halfarkamat elcserélem
Emberleány szép lábára,
Kék hajam sötét hajára,
Csengő hangom kés hegyére,
Halandó hableány-lelkem
Ember-lány emberszívére.

Nem emlékszik, nem emlékszik,
Ki hozta a föld színére…

Kis hercegnő, választottál:
Visszavárnak a tengerek.
Kicsi húgunk, hosszú hajunk
Váltotta tőrt dobunk neked-
Siess, siess, hajnalra jár,
Hiába ha hangod adtad,
A napfényt még tán megleled.
E kés legyen új varázsbot,
Ha egy sziklaszirtbe vágod,
Vérét fakassza, ne vizét,
Fogd e tőrt és üsd át vele
Fejedelmed kemény szívét.

Hegyes a tőr, hosszú, fényes,
Ezüstvörös kővel ékes,
Sellőhajból font markolat,
Korallból a penge, éles.
Húgom, kövesd nénéd szavát-
Menj tovább a végzet felé,
Fogd kézen ködfátylas dalát!
Emlékezz, a hangod régen
Halálba hány ilyet hívott…
Emlékezz, most tégy ugyanígy:
Gyilkosod, lásd, ő fekszik ott.

Tán egy gyilkos, Démonfelség,
Tán egy angyal, Elkergetett-
Ki vagyok én, hogy megöljem,
S épp azért, mert mást szeretett…
Arcán fény- fehéres sugár,
Álmodva vén teliholdból,
Hajnallá válok én most már,
Káprázat a csillagokról.
Fényt szövök majd hosszú haján,
Holdas szemén könnycseppeket,
Így szeretem, óvom némán,
Ha fehér hab tenger fodrán,
Ezüstszínű tajték leszek.
Nővéreim, édes Tenger,
Embersorsom, Isten veled.

Annyi jó verset írtok, hogy azt se tudom kit dícsérjek. Mindenkit. Nagyon jók vagytok.
Bocsi a vesszőkért néha figyelmetlen vagyok ilyen téren.
Area az a vers az az én kedvenc versem nagyon jól esett itt olvasni. Ennél jobban már csak a Kései siratót, meg Dsida Jenő Itt feledtek-ét szeretem.

Sziasztok!
Néha rendkívüli módon lenyűgöztök. Nem akarok hangosan kiemelni senkit, de magamban megjegyeztem kettőtöket, akiket magam számára is meglepő módon becsülök az írásaiért. Egy vers annyira megragadott hogy magától megtanulódott és jól esik idézgetni magamban.
Bár magam nem érem el ezt a szintet, azért nem vagyok olyan szégyenlős és íme egy vers '95-ből. Szerelmes, mint a verseim döntő többsége...


Sírva írom verseim

Homályosulnak szemeim
Visszatartanám, hiába
Forró sós víz indul útnak
Lehull lassan a papírra
Koppan, folyik, átalakul
Könnyekbol lesz a rím
Így fuzodik szépen, lassan
Sírva írom verseim

1995

Area: tök jó lett! Érdekes meglátás!
Ma olvastam egy verset és sztem kísértetiesen hasonlít az én Lúthienesemre, ami már volt itt. Beteszem őket:

Paul Verlaine: A hold a fák közt

A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan, ág zörg,
és mindenütt
hangok remegnek…

Ó, hogy szeretlek.

A tó sötéten
őrzi hideg
tükrén az ében-
árnyú füzet;
szél jaja rezzen…

Álmodj, szerelmem.

Maga a kék menny
ereszkedik
a csillagfényben,
mely gyöngyeit
szikrázva szórja…

Isteni óra!

Az enyém: Beren Lúthienre talál

Holdat rejtő felhők közül jön az éj.
Várj, ne félj.
Csillagfény pislákol az ég terén.
Rádtalálok én.
A tágas légbe sötétség zuhan.
Lelkem hol van?
Felnézve fényt látok, szemed csillagát.
Ragyogd az éjszakát.
Még messze a reggel, sokára jön.
Dalod zendüljön!
Hangodra felgyúlnak a csillagok, a szívek.
Ó, hogy szeretlek!

Nima: teccik! A "Ti szavak" kezdet A walwsi bárdokra emlékeztet.

Le kéne írnom, mit érzek,
de nem tudom.
Toll is kéne, de tévézek.
A műsort unom.
Csak jön, csak jön a beszédár,
s itt ülök egyedül.
Képzeletem máshol jár,
figyelmem egyhül.
Elmerülök az álomban,
rég máshol vagyok,
forgolódom az ágyamban,
farkashangot hallok.
A tévé bömböl. Felébredek.
Már is új álmot látok.
Tombolnak az érzékszervek,
illat, fény, hangok...
Tetszik ez a hely... letelepszek,
s végleg itt maradok.

Nem tom... olyan zavarosnak tűnik. Pedig mikor kigondoltam olyan jól handzott..........

Ailoleo: GABRIEL, GABRIEL! /Hessz Lezser, ha nem ugrana be.../ A fenébe, te büdös disznó! Utoljára Bálintról írtam ilyet, meg Rohadt Almáékról, de még csak el se szorult a szívem. Most meg mindjárt bőgök! Nagyon szép! Főleg a másik is ember- rész. /Lacával semmi gond, már bocsánat./
Area: Dehogy fogsz meghalni! Az ilyenek nem kellenek senkinek. A világos-idős témája kicsit ismerős... A könnyeset először nem is értettem, de nagyon kedves!
Elanor: Samu, Samu! Olyan széplelkű! /már megint... / én a szürkerévi távozásról írtam Samu szemszögéből. /Utálom, h mindig magamról beszélek!!!/ A vers pedig Laurelin aláírása...
Aranymag: nagyon jó lett! Kifejező, és teljesen át tudja adni AZT a benyomást.
Arlith: az irodalmi dologgal teljesen egyetértek!

Egy Ki vagy te? c. nőkről szóló gyűjteményben olvastam egy verset, ahol egy herceg üzenetet küld az anyjának és leírja, hogy néz ki az anyja. Hasonló a stílusa, mint ennek a tegnap este íródott versfélének:

Levél a távolinak

Ti, szavak! Ti, belőlem esengő,
Hozzá szakadó, őszinte, csengő
Imáim!
Ti, szavak, kik titkomat viszitek,
Keserű szájjal, pirulva szüllek
Titeket.
Hagyjatok el, jussatok el hozzá,
De vigyázva, ha jöttötöket várná,
Meghalnék.
Ti, szavak, kik általa fogantak,
Mondjátok el neki, hogy érte siralmak
Születtek.
Menjetek, énekelve tudassátok vele:
Nagyon fáj, hogy elmúlt közelsége.
Hiányzik.
Ó, ti szavak, kik nem értitek,
Mik vagytok, hogy mit szenvedek,
Szálljatok!
Szavak, ti kedves hírnökök, őt megtaláljátok,
És vágyó, síró magatokkal arcon csókoljátok!
Ezt üzenem.

Azon gondolkoztam, hogy kéne egy irodalom topic, ahol bármiféle irodalmi, de már kiadott világ- és magyar irodalmi alkotást ki lehetne vesézgetni. Mint például ezt a Tóth Árpád verset. Nekem elég sok minden eszembe jut róla; akár az, hogy egyetértek vele, vagy,hogy nem; esetleg eszembe jut róla egy másik idézet. De ide nem akarom beírni, mert már így is éppen eleget terhelem a topicot az idézeteimmel. (Lásd a Zabhegyező idézetek, azoknak sem itt lett volna a helyük.) Szóval szerintem kellene egy ilyen gondolatébresztő irodalmi topic, ahol valami olyasmi hangulatot lehetne teremteni, mint a Gondolatok topicban. Hülyeség az ötlet???
Tudom,hogy off vagyok, de azt hiszem a legtöbb irodalomkedvelő ebben a topicban fordul meg....
Bocsánat, akit idegesítenék...

Sesy: Tudom, érzem,hogy megtörtént, és télleg nem cseszegetni akartalak

Area: Az első nagyon szép. Nagyon sokat fejlődsz tényleg! Nagyon jó a verszenéd, nem tudok belekötni. Meg a téma is... Örülök neked, hogy itt vagy! :heu:

Alileo:Vigyázz a szótagszámra, néhol megakad tőle a vers.
Pl

A fiatal katona látja, hogy a másik is ember

Mintha fölösleges lenne az az is, mármint mondanivalóban nagyon is fontos, csak valahogy nincs helye ebben a sorban.
Egyébként érdekes, hogy az egész olyan, mint egy tudósítás. MIn egy helyzet objektív ábrázolása. Mintha nem érzenél semmit értük. Ez nagyon tetszik benne, különleges szemléletmód.


Laurelin: Nagyon-nagyon szép! Kevesen tudnak ilyen állapotba hozni(verssel),hogy mindjárt bőgök, de neked már megint sikerült...

MINDENKI: Ki mondta azt, hogy "Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!"???
(Area versséről jutott az eszembe)

Sesy Olórea írta:

Area írta: Könnycsepp gördül az arcomon.
Hogy miért, nem tudom.
Csak jött és ment, már lezuhant,
egy kis nedv neki a hant.
Egy érzés. Egy gondolat,
melyet csak könny hordozhat.
Ki tudja mi történt. M'ért maradt magára.
S m'ért ment sírba a bánat szavára

A most irtak közül ez tetszett a legjobban. Rövid, de mégis van benne valami különleges... Mintha csak egy könnycsepp lenne...

Nekem erről a versről Tóth Árpád Meddő órán c. verse jutott eszembe. A könnycsepp+a magány érzése mindkettőben benne van. Be is írom ide, ha nem baj.

Tóth Árpád: Meddő órán

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az aszatlomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok e föld kerekén.

Arlith: lehet, hogy közhelyes, de ha úgy volt...
Elanor:

Area írta: Könnycsepp gördül az arcomon.
Hogy miért, nem tudom.
Csak jött és ment, már lezuhant,
egy kis nedv neki a hant.
Egy érzés. Egy gondolat,
melyet csak könny hordozhat.
Ki tudja mi történt. M'ért maradt magára.
S m'ért ment sírba a bánat szavára

A most irtak közül ez tetszett a legjobban. Rövid, de mégis van benne valami különleges... Mintha csak egy könnycsepp lenne...

Elanor: Nagyon megfogott a versed
Aranymag: teccik!

Lenéznek. Megvetnek.
Soha sem felelnek.
Titkolnak. Halgatnak.
Mögöttem maradnak.
Összesúgnak mögöttem.
mosolyognak köröttem.
Jópofát vágnak,
közben átkoznak.
El fognak hagyni.
S én meg fogok halni

a vége kicsit drasztikus......

Tünde lány ült az éjben,
magányosan halvány fényben.
Ki tudja miért,
de a nappaltól félt.
Éjjel érezte jól magát,
mikor arra senki se járt.
Nem tettek rá megjegyzést,
nem volt erre ellenség.
Csillagokkal játszott mindíg,
kezével fénygömböt indít,
Így élt a lány magányosan,
szó sebezte. Halálosan.

.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.

Szeretném az időt néha megállítani,
leülni egy fa tövén, és elámélkodni,
Nézni, hogy megy a világ, folyton forog.
Elmegy, s újra visszatér, újatt nem hozott.
Számít még az ember, az érzés is néha,
a jó és rossz közdelme, ez él még ma.
Még mindíg kellünk, csak hitetik, hogy nem,
s még te is kellesz itt bent.
ezek nem olyan jók..... majd kicsit később visszajövök. Ha tudok.

Elanor csatlakozom, én Frodó szemszögéből költöttem egyet. Szupi a tiéd.
Area: Megfogott nagyon a versed.
Nefadar: gyönyörüen tudsz megbánni....

A gyűrű

Őrülten gyors tempóban csap meg a szél.
Valaki a mély sötétből hozzám beszél.
Mordor morgása, Szauron dühét
Hozza, érzem bűzös leheletét

Mély, durva, dörög a düh,
Rám omlik és eltemet, szorul a torkom,
A szemem kidül
Húzd fel, húzd fel a Gyűrűt!

Forgok a semmiben, zúg a fejem,
Sűrűn, fojtón körül vesz a rettenet.
Rándul a kezem, észre sem veszem,
Nyúlok érte, érte nyúlok, már nemsokára…

Feltépődik az ajtó, rám zuhan a világ,
Eltemet a fény, s néz rám
Egy ismerős, drága szempár
S kérdi: - Frodó úr jól vagy?
- Jól Samu, hallom kívülről a választ.

Viszonylag rég volt már GyU-s vers, hát most itt van egy, méghozzá Samu szemszögéből írva, remélem, tetszeni fog


Együtt

Együtt léptünk rá az Útra, együtt ugrottunk fejest a kalandokba.
Együtt nevettünk, ha végre megláttuk a Napot az égen ragyogva.
De együtt fáztunk és éheztünk,
Amikor minden remény kihunytnak tűnt.

Egymásba öntöttünk erőt, ha a másik már nem bírta,
Igen, együtt vállalkoztunk a hatalmas Útra.
Talán nem is indulunk el, ha nem tudjuk biztosan:
A másik végig ott lesz mellettünk, örömben és bánatban.

Én felnéztem Rád, s azt súgta szemem:
„Még a Holdba is Veled mennék, ha azt kérnéd tőlem!”
Te visszanéztél rám, és szemedben végtelen hála csillogott,
S én fényesebbnek láttam szemed, mint az égen ragyogó csillagot.

Együtt vállaltunk mindent, mindent együtt csak,
Még akkor is együtt, ha fejünk fölött a Tenger összecsap.
Óh, a Tenger… Te elmentél, én maradtam egyedül,
Sok év eltelt azóta már, de emléked szívemben nem törpül.
Sok minden megváltozott; fiatal vérem már nem fűt,
De én teljes szívemből hiszem, hogy leszünk mi még együtt.

Ailoleo: Nagyon teccik!
Nefadar: az utolsó vrsszk nagyon jó! Kifejezi a teljes megbánást!
Laurelin: Végre visszatértél! Már hiányoltam a verseid!
Sesy: nagyon szép!!!!! Ez tényleg megtörtént veled?
Nima: ha tudnád, hányszor érzek így....

Könnycsepp gördül az arcomon.
Hogy miért, nem tudom.
Csak jött és ment, már lezuhant,
egy kis nedv neki a hant.
Egy érzés. Egy gondolat,
melyet csak könny hordozhat.
Ki tudja mi történt. M'ért maradt magára.
S m'ért ment sírba a bánat szavára

Laurelin: Zseniális! Hirtelenjében nem is tudok rá mit mondani. Ja, de. Mégis van benne egy apró hiba, ami nekem rögtön szemet szúrt:
a vesszők, drágám, a vesszők! Ezt leszámítva tökéletes, nagyon szép képek vannak benne, meg minden, de zavaró, hogy nem mindenholsz használsz vesszőt!

Nima: Úgy tűnik, Tóth László jó hatással van rád... Nem szokott bámulni, meg neked köszönni? Amúgy tetszik, ne is írj több verset, elég a próza!

Most ennyi, a többiek is jók, de ez a kettő fogott meg legjobban.

Forrong a világ, mindenki halált kiált.
A vezetők halálba küldik a fiatal katonát.
Alig élt még, szinte gyermek, csak 20 éves,
De számára most egyedül a harc lehet az élet.
Előhúzza anyja képét, a kabátjába rejti,
Felszáll a gépre, mely a csatatérre repíti.
Otthagyja az életét, mindent, mi fontos neki,
Meglátja az ellenséget, s kegyetlenül lőni kezdi.
A másik a földre rogy, szeméből könny csordul.
Előveszi anyja képét, s a képhez fordul.
A fiatal katona látja, hogy a másik is ember,
Neki is fáj a lövés, s többet lőni nem mer.
De a fiatal katonát hirtelen lelövik,
S ő szörnyű kínok között a földre esik.
A távolban egy hűséges anyai szív megszakad,
S a fiatal katona mindörökre a földön marad.

Tudom, hogy nem zseniális, mint a tietek, de szeretettel csináltam, ezért örüljetek neki!
Szofi, Arlith, Nima: Kritikát, édeseim, ne kíméljetek!

Laurelin: ez gyönyörű! Szinte látom a leírt képeket. Kicsit impresszionista ezzel a sok váltakozó momentummal, de vhogy mégse az (na, ezt jól megmondtam... )
Sesy: hát igen :closed: "bánatos mosoly", sztem ez fejezi ki a legjobban a vers (élmény) lényegét.
Area: a barátos vers nagyon tetszik. A "Már értem" lezárás tökéletes, vhogy a felismerés, és a belenyugvás is benne van.
Aranymag: tudod jól, mi a véleményem! Ez is kicsit impreszionista, és olyan, mintha úgy írtad volna, hogy be lettél volna szívva

Az összes (többi) vers is gyönyörű! Majd hozok én is nemsokára versikét