Versek

Cueddo: Meglehet Mindenestere köszi. Az a két sor volt az, amiért az egész fordítást megírtam. Mert annyira rám illik mostanában. =^o.~^= És mert megfogott, c'est tout.

Nem tudom, én azt éreztem ki belőle, hogy jelen van, de mégis távol. Hiszen az eredeti szöveg:

Sum praesentialiter
Absens in remota.
"vagyok jelenlevően
hiányzó/távollevő távolban"

sum, esse, fui lenni
praesentialiter jelenlevően
absens -entis hiányzó, távol levő
(az absum abesse afui "távol lenni, hiányozni" ige foly. mn. igeneve vö. angol "absent")
remotus -a -um távoli (itt főnévként használja.)

Többet nem mond, értelmezhetjük bármiképp. Épp ez a latin szépsége, hogy tömör és egyszerre sokatmondó. EZt akartam megragadni az én nyelveimben is.

-- Mau Rauser

Lestat írta: Észi: hát ez nem fer, pedig az én történetem is tiszta ugyanerről szól, vagyis nem teljesen, mert így versben más, de redetlieg vámpíros novellának készült az általad említett történettel pontosan egybeillő sztoriként.

Lestat, írd meg! Könyörgöm, írd meg! Annyira ki vagyok éhezve egy jó vámpíros novellára. Főleg az alsó hangon is ZS kategóriás klánregények után.
Bocsi, tudom, hogy ez epika és egy kicsit off vagyok, úgyhogy húzok is vissza vokálba.

Észi: hát ez nem fer, pedig az én történetem is tiszta ugyanerről szól, vagyis nem teljesen, mert így versben más, de redetlieg vámpíros novellának készült az általad említett történettel pontosan egybeillő sztoriként.

Mau: én egy ilyen angol nyersfordítást találtam: (szerintem ebben nem sok "többletjelentés" van )

Love me faithfully!
See how I am faithful
with all my heart
and with all my soul
I am with you
even when I am far away
Whosoever loves this much
turns on the wheel.

Szerintem ennek az 5-6. sora és a te "Testben jelenvalón / Távolba révedek"-ed között van egy pici különbség, és ezt a legnagyobb elismeréssel mondom A "hűség ahogy éget"-ről (ez kimondhatatlanul tetszett!) nem is beszélve.

S

Cueddo írta:
Ezt pár hónapja írtam, csak elveszett a kézirat, és ennyire emlékszem így hirtelenjében

Én meg a verses füzetemet vesztem el mindig. Azért ha előkerül, írd be a többi részét is.

és felébredt - homlokán ragyogott
az alázat, a bizonyosság -
mint aki márványból emel házat,
és mégsem mint a kő, hanem mint a szél,
szelíd szavát felemelte fölém,
és ahogy a hangok szálltak, úgy múlt el a tél


Ezt pár hónapja írtam, csak elveszett a kézirat, és ennyire emlékszem így hirtelenjében

Mau: megnéztem a Carmina Burana-versnek egy másik fordítását. A tiédben az a különleges, hogy egy picit félrefordítottad, de tulajdonképpen mégsem, mert minden szónak egy másik árnyalatát hoztad felszínre, és így az egész vers is mást jelent, egy teljesen új jelentést adtál neki. Köszönöm, mert nagy hatással volt/van rám

Lestat, nagyon durva ez a vers. A szó jó értelmében.
Engem két másik költeményre emlékeztet. Az egyik az Eddától a Hűtlen. (Igen, szerintem AZ költemény a javából. Bár erre inkább csak akkor jöttem rá, amikor Ákos előadásában hallottam.)
A másik sem igazi vers, de számomra szintén költemény. A "Legyetek jók, ha tudtok" c. filmben a szép mór nő (a sátán egyik megjelenési formája) énekelte egy kisfiúnak, akit elragadott, méghozzá úgy, hogy a kissrác levetette magát a tengerparton egy szikláról. A kisfiút soha nem tartotta a karjában az anyukája és a szép mór nő azzal csábította magával, hogy anyaként átölelte. Mondanivaló (szerintem): semmi sem viszi könnyebben az embert rossz útra, mint az, ha nem szeretik. Az a legnagyobb átok az emberi lelken.
Tudom, kicsit elkalandoztam. De jól esett. Köszi, Lestat.
(Egyébként rég hallottam felőled.)

Évente kb egyszer kap az írhatnék; és sajna nagyon ritkán jutok fel ide. szóval az idei év termése:

Egy fiú balladája

A fiú, akit nem szerettek
Messzi város szülötte
Nem kísérte jószerencse
Anyját, apját temette.

A fiú, akit nem szerettek
Árva volt és hontalan
Kitaszítva járta útját
Tengerszélen sorstalan.

A fiú, akit nem szerettek
A partot járta csendesen
Csatája az emlékekkel
Nem volt puszta küzdelem

A fiú, akit nem szerettek
Csak állott, s elmélkedett
Poros múltba hulló évek
Zátonyára verekedett

A fiút, akit nem szerettek
Vérző szívvel magányosan
A tenger partján érte az est
A szívében remény csillan

A fiú, akit nem szerettek
A csillagos ég alatt álla
Nem szerették, nem keresték,
Ha az ég alatt hálla.

A fiú, akit nem szerettek
Csak állt a sziklás öbölben
A felhők pedig gyülekeztek,
Hangok jártak-keltek körben

A fiú, akit nem szerettek
Beszéd hangját hall’ni véli
Mintha csak a habok hívnák
Jöjjön, együtt halni véli.

A fiúnak, kit nem szerettek
A horizonton jár a szeme
Furcsa árnyak, furcsa szentek
Lebegtek fel előtte

A fiú, akit nem szerettek
Háta mögül is hangot hall
Furcsa ének, mit zenélnek
Szíve szinte üdvrivallt

A fiú, akit nem szerettek
Hátratekint, s szellemet lát
Fehér alak áll megette
S vér csúfítja szép orcáját

A fiú, akit nem szerettek
Lévén bátor gyermeknek
Menedéket nem keresett
Elé állt a szellemnek


A fiú, akit nem szerettek
Állott némán, s mereven
Megszólal a női lélek:
Jöjj közelebb gyermekem!

A fiú, akit nem szerettek
Búcsút intett a földnek
S feláldozta testét-lelkét
A háborgó tengernek

A fiúnak, kit nem szerettek
Balladája véget ér
S a magány, mely eltemette
Valahol még mindig él…

Nagyon jók!
Észah: nekem nagyon tetszik a tied.

Ryana:
Én, mint irodalom felvételi előkészítőre járó egyed, két dolgot akarok a Temetős verssel kapcsolatban.
Az egyik, hogy van benne enjambement, vagyis áthajlás, a másik, hogy nem mindig használsz írásjeleket. Ezek egyike se fontos megállapítás, de elsőre ezek tűntek fel.

Észah: Tényleg olyan, minr Rimbaud versei, és ez tetszik, bár Rimbaud-ért nem vagyok oda.

Szofi: A második vers olyan, mint a Száncsengő, főleg ez a sor:
-Csillag-fény árnyat fest-
Nagyon hangulatos.

Helló drgáim!

Arquen:
Bizony szomorú dolog
Az örök megnyugvás Nem is!
Nefra: Kívánságod számomra parancs: Szóval a versedet úgy képzelem el, mint egy kisgyerek első gondolatát. Azt a gondolatot, aminek már tudatában van. Ezt valszínűleg a Hidd el magadat. Hidd el magadat… sor is erősíti. Laikus lévén nem sokat tudok róla mondani, csak azt, amit érzek. És végezetül: tényleg nagyon jó vers, szokatlan és olyan, amitől gorsaban kezd verni a szívem.
Ryana: Arany-Hídavatás A hangulat, a képek. A 4soros pedig... bölcs.
Aranymag: nekem Ary és Arw jut róluk eszembe. Olyan, mintha nem is sajnálnád, hanem átkoznád őket. Az ember nem tudja, mit gondoljon. :agree:
Area: ez feltűnően jó lett! Csak nekem nem a béke ugrik be a végén, hanem valami görög liget, nimfákkal és hasonlók...
Cueddo: hasonlít Radnóti-Az áhítat zsoltárai-hoz. Ergo: nagyon tetszik! Hasonló képeket használ, főleg ez a tenyér-fűszál kapcsolat.
ÉSzAH: nem nagyon az én világom, de jó pergős, és számomra tele van szomorúsággal.

Ezt a mai átlagfiatalságnak írtam:

Nincsen egész, mi magába fogad,
Nincsen semmi, mit lelked felfoghat.
Bezárult a kör és kint mardtál,
Vezeklésed ez, mert nem gondolkodtál.
Szemed ha láthatna, észlelnéd a valót.
Így csak a képeket, ezekből áll a kód,
De megfejteni nincs erőd, gyenge vagy.
Tovább várod tehát, míg az ár elragad.

Új egész teremtetett és magával ránt.
Része vagy a létnek, mondj dicsérő imát!
Mert már te is olyan lehetsz, mint ők.
Szürkék, tehetetlen, birkává vált hívők.
Saját testük, "egyénük" hívei.
Sorsod majd veled is ezt műveli.
Körejár a szemed, figyeled a vásznat,
S csak azt láthatod már; te tettél fel vásznat.

Egy újabb szösszenetem még a barbár 20. századból:


Rochefort bora


A szemnek vörös, mint súlyos, bíbor brokát
Hölgyeim! Ki az, ki tud - s akar - nemet mondani hát?

Vörös, mint a százszor csókolt csókok, és vágy.
Úri cédák, reggelre harapásotoktól véres az ágy.

A fülnek gyöngyöző kacaj, ajkadról cseppenő vér.
Szépséges vámpírok dala, mely leláncolt lelkedig ér.

Kardsuhogás és kéjes sikoly, részeg kábulat.
Bár süket lennék, s ne hallanám hívó hangodat.

Az orrnak émelyítő, édes parfüm, nehéz fűszerek.
Testem illata, s testedé, mit párnámról el nem űzhetek.

S a nyelvnek? Simogató, tüzes csábítás.
Hozzám láncol. Esdő pillantásod meg nem kaphatja más.

Kicsit Rimbaud-i korszak volt nem? Na nem, mintha a Mesterhez hasonlítanám magam, és nem is ő ihlette, hanem a kedvenc Három Testőr adaptációm.
De ha már itt tartunk, engem érdekelne, hogy titeket mely költők ihlettek az alant sorakozó művek elkövetésére.

Ryana: nagyon megragadó a hangulata a versednek.
Nekem nagyon tetszett

Még egy éve tagja voltam egy verslistának, és ott volt egy olyan közös játék, hogy minden héten volt egy híres vers, amiből kiválogattak pár szót, és ezekkel írhatott mindenki új verset, ebből volt pályázat vagy vmi ilyesmi. Nemrég megtaláltam egy versemet, amit ilyen alkalomból írtam:[size=9:214ymjgq](A megadott szavak: halódik, leáldozóban, burjánzanak, kényszerpályán, közöny, igénytelenség, petárdái, fűszálban - már sajnos nem tudom, melyik az eredeti vers.)[/size]

Halódik a nap.
Aranyszárnyú sugaraival leáldozóban
még egyszer int felénk.
És törékeny kényszerpályán
a közöny, az igénytelenség
gonosz petárdáinak robbanó körei közt
őrülten burjánzanak
tenyered vonalai egyetlen fűszálban.

Ez csak egy szösszenet volt. Van egy másik is, csak most nem találom a sok papírom közt Majd legközelebb.
Mau: vsz nem fogom kibírni, hogy őszig ne kezdjem el a latint nem is gondoltam, hogy a Carmina Buranában ilyen szövegek vannak. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem.
Egyébként szeretnék írni egy igazi szonettet is. Majd jelentkezem

Neframíel:
Érdekes a versed
Ahogyan itt nézem.
Forcsák a sorok,
Meg hát a rímek.
De az értelem, mint sötétben egy csillag,
Úgy ontja a fényt az olvasóra!
Had mondjam ki,
Hogy gratulálok,
Ilyen verset is
Ritkán olvasok.
Rövid és tömör,
Tartalma erős,
De a mondanivaló,
Az gyönyörködtető!


Ryana:
Magányos temető....
Nem éppen felemelő.
Meglibbenti a végzet szavát,
Élőt elűz a halál.
Bizony szomorú dolog
Az örök megnyugvás,
De az élet nem él nélküle,
Ha nem szüli a halál.
Ritmusátra nézva, örömet leltem!
Olyan szép versed dallamának íme.

Nos, ha ennyire szomjúhozzátok a kritikát, akkor itt van egy, pusztán technikai kifogás-kezdemény.
Lányok, srácok! Fantasztikusan ragadtok meg hangulatokat, érzéseket, igazi költői lelkek vagytok. De az írásjeleket nem tudjátok használni. Nézzetek utána - bár pontosan nem tudom, milyen szakirodalomban lehet - hogy melyik írásjel mit jelent és vigyázzatok, mert minden nyelvben más (ezt azoknak mondom, akik esetleg más nyelven is alkotnak). Különösen neurotikus elem a három pont, a gondolatjel, a verssorok végei, ahol el kell dönteni, hogy pont vagy vessző, viszont ha pont, akkor a következő sor feltételenül nagybetűvel, meg ilyesmi. Mert ennek bizony vannak a költői szabad szellemre fittyet hányó szabályai.
Nem akarom itt osztani az észt, mert én sem vagyok igazán otthon a témában, azért mondom, hogy nézzetek utána és ha valami konkrétat találtok, akkor osszátok is meg velünk itt, a topikban, hátha mi is tanulunk valamit.
Csak egy javaslat, amire ha odafigyelünk kevesebb stilisztikai kifogással élhetnek velünk szemben. Legyünk profik!

A zene

Lüktet a dal, lüktet az ív,*
lüktet a dal, táncra hív.
Száz test egyszerre vibrál,
száz test, s táncra hívtál.
s most táncol.

Lüktet a dal, lüktet az ív,
lüktet a dal, táncra hív.
Rengeteg kézben pendül a lant,
a lant, mely jelképe dorús hant.
S most örvend.

Lütet a dal, pendül a húr,
a borért csak iszákos nyúl.
Táncol a test, mind egyszerre,
hogy lelkét szabadon engedje.
S most táncol.

Lüktet a dal, pendül a húr,
mindenki hangszerért nyúl,
a lélek elszáll a meséken túl,
s mindez egy dalba fúl.
S most a béke az úr.


* a dallamívre gondoltam

Sziasztok! Hát újra itt vaok. Szeretném ha kapnék kritikát /főleg Szofitól/ de már a többiek is összehozhatnának egy épkézláb kritikát! Most ezt jó értelemben mondom: tessék csak Szofi példáját követni, biztos Nektek is vannak épkézláb gondolataitok egy versről, ha elolvassátok - hát mondjátok el! Ha mást nem, akkor azt, hogy szerintetek miről szól. Mert mindenkinek mást jelent.
/Most én nem azt mondom, hogy minden versről!! Az nagyon sok lenne 8O de legalább arról, ami tetszik, vagy ami feltűnt Nektek. /
Oké? Előre is köszi!

Kétely
Ki tudja hol az igaz?
Ellenséges szemekkel méregetem
a lyukat, az űrt – a mindenem –
keresem rajta a mázt, a hamisat,
a gyász színét, meg a hangokat;
a siratódal ritmusát… lehet nincs bennem?
Lehet eltűnt a végtelen…
Meg a sír iszonyata! A köd, ahogy fényt lehel!
Ha nem fekete… akkor nem is égtem el?
Ordít, csapkod. Könyörög.
Kifordítva magamat, nyögök az ismeretlenbe.
Vagy az ismertbe?… hova kerültem…
De születtem! Számon versengő, komor
szavak. Hidd el magadat. Hidd el magadat…
Fejem alatt körbefonva karszerű csimbók –
Kötelek. Felettem arcom. Nézem magam, s a fellegeket.
Lehet, én is hamis dal vagyok. Nyikorgó hang, harsány
Semmi.
De akkor belőletek lettem!…
Ennyi.

Megint idepofátlankodok egy nem túl pozitív gondolkodású verssel. Közel se olyan jó, mint amiket itt olvasok, szóval nektek ezer elimerésem és még több gratula! De azért örülnék, ha elmondanátok, mit gondoltaok róla...

Temető

Mikor a végtelen nyugalom
a néptelen utakon
elterül, csak a magányom
él. És a lelkem se találom.

Rezzenéstelen csendje,
az éj és a kövek sötétje
és minden rejtelme
sötét árnyakat ébresztett.

A sírok megmozdulnak
s ők előbújnak
hangtalan, csak lelkük van,
mi az éjt fénybe borítja.

Mikor a lelkek táncra kelnek
érzed, látod, mégsem élnek,
ők már csak ilyen lények,
életük eladták a Fénynek.

A lelkek karneválja
az élőket magával ragadja,
de kit már megölt a múltja,
a lélek is elhagyja.

Csak nézem a képeket,
hallgatnak és fénylenek
de rám ügyet se vetnek
- hisz észre se vesznek.

Ez pedig nem tartozik bele, csak úgy utólag beugrott, és nagyjából átfogja

A lélek a fény,
de sötét az éj,
csak a csend és én,
a lelkem nem él.

Lélegzetelállító verseket olvasok itt
Írtam egy verset régebben:

Szerelemgyilkosok

Nem lehettek boldogok
Hisz olyanok, mint a vér és halál
Együtt vannak, gyilkosok
Boldogság rájuk nem vár.

A legmegvetendőbbek, hisz vér mely folyik
Sajátjuk, egymásból ontják szüntelen
Zseni lelkületű jövőelméje uralkodik,
Szenvedő újító alárendelt ez lehetetlen.

Könny cseppen, bűnös, de gyönyörű
Vonzanak, mert megérteni nem lehet
Kés mely vért fakaszt tenyérből csepeg
S golyó melyet szerető szív lő.

Haláluk a kezdetben leledzik.
Fájdalmas, kínzó könyörtelen, egyforma.
A poklban majd egymást kergetik,
Mintha a nagy játékos sors előre megírta volna.

Nefarad:
Szép vers a bűntudatról,
Kár, hogy nekem nincs olyanom.
De a szerkesztés, és a dallam,
Oly pompás, mint nekem eddig soha.
Nem is értem én,
Mit szégyelsz versed szépségén.

Nimashilin:
Nos, a lányos-villámos versem,
Bár nyílt szívvel éneklem,
S szavaimmal verselem,
Sosem történt meg én velem.
Témáját egy könyvből,
Meglepő módon az Üres Éterből
Kölcsönöztem, s értelmét kiragadva,
Eltúlozva, s felnagyítva,
Verselésbe öntöttem,
Hogy rímekkel díszítsem.

Mau:
A Carmina Buranat én is láttam!
Hát! Csak lestem és csodáltam.
Elképesztő volt látni,
Ahogy elkezdtek tánzolni.
Olyan ügyesen szökelltek
Össze-vissza lépkedtek,
Az ember már-már beleszédül,
Ahogy az egyik lány szépen perdült.
Bár szövegéből egy szót se,
Talán még annyit se
Értettem, de éreztem,
Mindazt, amit kellett.

Sziasztok.

Tegnap latinórán a Carmina Buranaból fordítottunk részleteket és ez a versszak különösen megfogott:

Ama me fideliter,
Fidem meam nota:
De corde totaliter
Et ex mente tota
Sum presentialiter
Absens in remota,
Quisquis amat taliter,
Vovitur in rota.

Szeress ily kitartón
Hűségem észrevedd
Imád egész valóm
Átadom lényemet
Testben jelenvalón
Távolba révedek
Szeretvén hasonlón
Kerékbe töretek.


A fordítás csak egy gyors improvizáció, de alkalmasint
írok jobbat.
P.S: Most írtam

-- Mau

Eredetileg úgy írtam "sehova"
Amúgy meg még nem halottam a Gollum's song-ot...

Szofi: A Félálomban nagyon jó! Végre tudom, mit érzek, minden este fél 11 körül...
Az Enyásban elvileg van logika, csak nem látszik. 1. vsz: aabcbc 2.vsz: bcbcaa A Hearo-k is így helyezkednek el.
Nefi:hiába - sehová Sztem itt simán kijönne a 'sehova' és rímelne. De nagyon jó! gonosz. Gollum's song...
Dúedhel: Van lelked, mert ekkora érzelem nem férne el máshol.
Bah, de szépen szóltam!

Szofi: tetszik!

Tudom nem rímel meg ilyesmi...

Bújkálsz:

Bújkálsz egész életedben, de hiába
Bűneid elől nem szökhetsz el sehova
Bűntudatod örökké üldözni fog
Ez az érzés fog megölni, de hogy?

Halálod pillanatáig szenvedsz majd
Hogy életednek vége legyen, imádkozol majd
De éppen ezért fog elkerülni a halál
S soha nem fog meletted állni barát

Mikor elérkezik a halálod
Nem lesz neked megváltás
Pokolban fogsz örökké élni
És soha nem fog lelked jobblétre térni

Sziasztok drágáim!

A múltkor kiment alólam a net,így elvesztek a beírt kritikák is.
De most újra megpróbálom... ...meg aztán itt vannak az újak is

Nima!
Eszméletlen sokat(ÉS JÓKAT!)írsz!
A temetőkertes nagyon hangulatos-az 1ső 1/2e Syinte tökéletes...De a 2.vsz 3. sorában megbicsaklik(ütem!) a vers és utána már mintha nem találnál vissza a felütés hangjához...De tetszett
AyEnya-ihletés NAGYON jó.A rímek kissé össze-vissza vannak(úgy értem,nem 1 meg6ározott,visszatérő képletet követnek),de érez7ően a gondolatok-képek természetes folyását követve törnek fel-VAN benne bizonyos sajátos belső szervezőerő,amitől azt mondom:a vers él.(Ennél pozitívabbat pedig versre nehéz mondani )
A Frodó búcsúja is szívbemarkolóan jó.Átérezted-és sikerült is ezt átmenteni. :agree:

Nefra!
'A dombok titka':imádom!Olyan sejtelmes! :evil2: Bár a szótagszám/sorhosszúság nálad is ingadozik,ez nem(mindig)zavaró.Imádom ahogy képekben mesélsz és nem mondassz ki semmit konkrétan!nagyon elkaptad.Láttató erejű.Megrendítő.Balladai.Csak így tovább!

Gyémánt Hajnal!
'Halál':nagyon elkaptad.Megrendítő erejű.Szenvedélyes.Örvénylő.
Kristályosan áttetsző(őszinte,lélekből jövő).Tetszik a töredékessége,a szaggatottsága.Illik a témához...

Rubincsillag!
'megfejtés':mondta annó 1 kedves ismerősöm hasonló tipusú verseimre,h szerinte nekem az írás 'spirituális gyakorlat '.Szvsz ez Nálad is így működik.Szvsz sem Isten,sem a szerelmed a versben szereplő alak-mind2 és 1ik sem.Főleg Te vagy a versedben.(De ha belegondolsz,mind Isten,mind a szerelmed csak rajtad keresztül létezik-számodra---)1edül Te tudod megfejteni.Vedd terápiának.(1időben magammal én is csak a verseimen keresztül tudtam beszélgetni.)

Celeb Ear!
'Halálvágta':Látom magam előtt. ..:agree: A sejtetést kicsit jobban kihoz6ttad volna...A rímek megvannak,de a ritmus meg a sorhosszúság(szótagszám)... Tetszik a hangulata.Jó a felütés.Jól megfogtad.

Nnno.Én is hoztam valamit...

Tükrébe néz az Éj
-Zúgását hallgatom-
Lángol a fagyökér
-Merengve múltakon-

(Csillagfény árnya fest
Barnára kezeket
Amiket ág és test
Szánandón befedett...)

Elföldelve[/u]

Félálomban

Mezítelen talpak...
-Harmatos fűre lép-
Éj-mélyi sugallat...
-Tánca szívébe tép-

Szállingózó szirmok...
-Csillag-fény árnyat fest-
Lebbenő fonatok...
-Feloldódik a test-

Sîyosztok!
Most egy ideje nem írta semmit meg netem is hol van, hol nincs.
Ezt a szociális munkánk lezárására írtam, illletve a műsor alatt jutott eszembe, és a végén amikor nekem kellett bezélnem, felmondtam.

Egyszer, ha felnövök,
visszaemlékezem.
S csupán örülök,
hogy akkor, ott segíthettem.

Szóval semmi, de nincs más. Egyébként írtatok egy-két jó verset azóta, csak sajnos kevés időm van kiélvezni őket, krónikus netiány és hasonlók, tudjátok gí ytovább!
hupsz, szal úgy étem, így tovább!

-- Mau

Én is úgy vagyok, mint Kincsö.Olvasom a topicot, de építö jellegü kritikát nem mondok, mert fölösleges szerintem.(Nima, még mindig a hideg ráz a verseidtöl!)
Hoztam itt egy ezer éves vmit, rontsam már egy kicsit az összképet, úgyis kevés a rossz vers, hát itt egy ( ):

Temetöi esö

Itt állok.
Itt, a temetö közepén
Itt, a sírok közt, s mondom én:
Miért???
A tudatlanság kútjában fürdök, mint megannyi lélek.
Várom az esöt, de nem jön.
Várom, hogy színültig töltse a kutat, s megváltson.
Megváltson a temetöi esö.
Felnézek az égre,
s mondanám: Végre!
De nem.
Nem jön a vihar.
Nem jön, hogy megváltsa lelkem.
HA VAN Lelkem!
A cseppeket, melyek végigfolynak testemen,
átfolynak lelkemen.
HA VAN Lelkem!
Az esöt, mely fölebrészti a természetet;Engem.
S a Halottakat.
Hisz elvesztett Szerelmem sírjánál állok,
Intek neki: Gyere!, így akarja az Úr.
De a teremtö másképp rendelkezett.
A vihar nem jön, se a Megváltás.
Még mindig szeretem, még mindig fáj.
Nem jönnek a cseppek, melyek kimosnák belölem a fájdalmat.

Kérlek Istenem!Segítsd a lelkem!
HA VAN Lelkem!!!

Nima, Celeb, Arquen: Nagyon jók!