Versek

Ailoleo: igen, igen! Még egy év, semmi Tóth László-krétázás, semmi csemege... Szeretlek titeket, a fene egye meg! :crying: Én a Guminőavatás után írtam egyet, de a tied szebb. Majd berakom.
Leguanember: nem ezt raktad be, de ez is haláli aranyos! A vége az volt, h Ő Timothy, a barnamedv. :smokin:
Area: hú, kis vadóc! Mostanában elég sokat írsz arról, h milyen rossz veled a környezeted. Legyél erős, előbb-utóbb vége lesz!
Szofi: ohh, ohh, köszönöm! Amit magadnak írtál... bátor, mondhatom!
Elanor: szegény Samu! Össze kéne gyűjteni az ilyen lélekrajz-verseket és kiadni, mint GyU érzései. Nagyon egható!
Nefi: Holdtánc-wow,wow! Azt hittem az elején, vmi kis szép tájleírás, erre... [size=9:1x7v0nh2]/Ailoleo: Ááá, nem járnak... csak vad orgia!/[/size] ezt ne gonoszkodásnak vedd, tényleg tetszik.
Laurelin: a Kincsemnek nagyon tetszik az első két sora, de amit anyukádnak írtál, az szívfacsaró.
Layla: tényleg furi a vége, de az az esküszerű rész nagyon jól sikerült.
Begépeltem: :clown:

Kiábrándult Jeanne d’Arc

Csak egy világot akartam megmenteni.
De féltem. Nem akartad engedni.
Csak egy világ lett volna lényeid közül.
De nekem hely, hová árnyék ül.
Csak bátor akartam lenni.
Minden szavadat teljesíteni.
De te a máglya mellé dobtál.
Érted küzdöttem, és te a halálnak adtál.
Hallottam minden parancsodat!
Csak lány vagyok, de felvettem kardodat!
Próbára tettél, s bármeddig küzdöttem.
Szavaid súlyától meghajolt a lelkem.
Csak egy világot akartam megváltani.
De ez a világ neked semmi.
Te velem csak játszottál, véremet kérve.
És én igent mondtam minden kérésedre!
Csak segíteni akartam egyik porszemeden.
S te, mindenható vagy bár, halni hagytál engem.
Véremet áldoztam lényedért, Isten!
S a te szeszélyedből csak mártíroddá lettem.

Szofi: a vedd le a maszkot teccik!
Nefadar: a tedd meg nagyon király! el se tudom mondani mennyire teccik!
Laurelin: nagyon jó! nagyn teccik! sajnálom!

Tehetetlen

Tépnél, harapnál, rúgnál ütnél,
igazadért mindent megtennél.
Hogy lássák itt nem egy félős kislány áll,
hanem a külsővel egy komoly lélek jár.
Lenéznek, megvetnek, a porba tipornak,
sokan vannak így, s mind csak kínlódnak.
Te tenni akarsz! Kihívnál ökölre,
hogy megtanulja a világ, ne ítélj elsőre!

leguanember:Igen Igen!! György vagyok, nem Gyufi?(Vagy nem Nyufi?)Hogy van? Segíts!

Alileo: Hát... nekem egy hete ért véget a dolog. Meg kell hagyni, megértelek. De azért ne csüggedj, úgy sem ér véget, ha tényleg jó a társaság. (Mi most hétvégén bulizunk, aztán kéthétmúlva, és hát hosszú még a nyár )Bocs az offért!!!

Végignézek rajtatok, szívem nagyon fáj,
Mert a búcsú perce közel van már.
Ti, kikkel együtt nőttem fel, elmentek,
Máshol, másokkal új életet kezdhettek.
Még egy év, és vége a diákéveknek,
Vége a gondtalan szerelmeknek.
Kilépünk az ajtón, nem nézünk vissza,
Mindenki az élet keserű poharát issza.
Nem akarok elmenni, elhagyni titeket,
Kiket az ember nap mint nap szerethet!
Ti vagytok a családom, barátaim, életem,
S bennem van a magányosságtól való félelem.
Megszoktalak titeket, elengedni nem lehet,
Ennyi emléket, képet, nevetést s tán könnyeket!
7 év már eltelt, előttünk van még egy,
Gyűjtsük még az álmokat, emlékeket.
Amikor először találkoztunk, gyerekek voltunk,
Most már majdnem elértük a felnőtt kort.
Álmodjunk, legyünk nagyok, merészek,
Éljük bátran és boldogan az életet!


Gondolom, mindenki rájön arra, hogy a vers az osztályomról szól, ugyanis néhány napja rájöttem arra, hogy bizony-bizony, alig egy év...

Tudom, hogy nem tökéletes, de szeretném, ha olvasnátok, főleg Nima.

Annyira szeretem ezt a fórumot, de ez a topic talán a legkedvesebb a szívemnek egy rejtett kis zug, a romantikus művészlelkeknek
Sztem az emberek számára a verseik az egyik legintimebb dolgok, és örülök, hogy itt ezeket meg tudjuk osztani egymással.
Szipp... ez most csak úgy jött, bocsi a csöpögésért...

Az utóbbi versek közül Nefadar versei tetszettek a legjobban. A Tedd meg... a rövid sorokkal olyan, mintha az illető minden vágya az lenne, hogy megtegye, de mégis uralkodik magán (még egy darabig )

Megint beteszek egy Samus verset, most Szürkerév után.

Elment

Csak állok és nézem a vizet,
Melyen a hajó egyre kisebb lesz.
Körülöttem megszűnik tér és idő, csak a vizet nézem,
S közben a szívemben csak a hatalmas ürességet érzem.

Mellettem áll két barát, az ő szívük is nehéz,
De tudom: egyedül kell elviselnem ennek a fájdalomnak a terhét.
Ők nem azt érzik, amit én, az ő sebük nem ily mély,
Amely úgy telepszik szívemre, mint a hajnal nélküli sötét éj.

Vagy egyszer mégis beköszönt a hajnal?
Egyszer talán eljön a fény egy gyönyörű dallal?
Akkor majd minden dalolni fog, örök lesz mindenhol a zene,
Abban a pillanatban, amikor újra találkozhatom Vele.

Sziasztok Drágáim!

Rég nem jártam erre,de-tőlem szokatlanul-most hadd jöjjön egy össznépi kritika:MIND NAGYON-NAGYON JÓK VAGYTOK!(Most pedig jöjjön a részletezés! )

Area!
Tényleg 1re jobb vagy,te lány! A 'Rabszolgák éneke 1 kis remekmű!
1re felnőttebb verseket írsz!

Mau Drága!
Rég hallottam Felőled!A CB-s varsekat szeretettel várom! A legutóbbi versed pedig fantasztikus!(talán csak azt az önrímet-'el-el' kéne átdolgozni.De annyira nem zavaró.)

Elanor!
Tetszenek a verseid.Nekem kicsit furák a hosszú sorok-szvsz felezve tördelve sokkal jobban mutatnának.De 'A fekete száj' nagyon ott van!Bizarr,különös,sötét--ütős! :agree:



Cueddo!
Nagyon jó a párbeszédes vers!Nem gondolkoztál még azon,h drámát kéne írnod?

Sesy!
A '10 perc' nagyon tertszett.Zseniális!1 kapscolat 1 metrómegálló... :itscool:

Laurelin!
Szetetem a verseidet.A hosszabbakat nem mindig szoktam végigolvasni-de a tieidet megéri... Nagyon jól meg tudod fogni a hangulatot.De a rímekre figyelj oda picit.
A 'Kincsemhez'-t pedig kiírtam.Nagyon-nagyon megfogott.Köszönöm!

Ailoleo!
A katonás versed témaválasztása és cselekménye alapvetően jó,csak 1 picit több részletet kéne kidolgozni benne.Legyen háttér az események mögött!Így olyan levegőben lógósak.Meseszerű az egész,pedig leírónak indul.De tetszett!Érződik rajta a szeretet,amivel írtad.A rím meg a ritmus se egyenletes(pl rögtön az 5. sorban megtörik)

Dae!
A hableányostól lefagytam! 8O Műremek!

Layla!
A 'Tünde hűség'ről szintén csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni!Na változtass rajta-így tökéletes,ahogy van!

Nima!
Tudod,h a verseid a kedvenceim közé tartoznak.A 'Beren és Lúthien'-esre ez fokozottan érvényes!
Az Arwen-verseidet pedig-ha már úgyis összegyűjtöd őket-szvsz meg kéne jelentetni a Lassiban ciklusszerűen!

Arlith!
Te is egyer jobbvagy,te lány! Az 1ik cím nélkülid,amelyik az elmúlásról szól-példátlanul jó.Ki is írtam azon melegében...

Nefra!
A Te neved is már szinte védjegy számomra.Eddig csak nagyon színvonalas verseket olvastam Tőled.A 'Diáktestamentum' pedig...
MIÉRT NEM KÜLDÖD BE VHOVÁ A VERSEID?1 diáklapba v bárhová.Nagyon-nagyon jó.Komolyan.

Eglar!
'A Teremtő Anya' nagyon tetszett.Olyan ősi...Kirázott tőle a hideg... :sungl: Nagyon jó a téma és a forma is! :agree:

És én is hoztam pár szösszenetet:

...
előző életek,
kósza csillagjegyek-
kusza gyökérzetek...

ingó lomb-zuhatag-
zúg a szél:elszalad
minden,mi hangulat--

a hazugság megmarad...

Vedd le a maszkot!
(Magamhoz)

Ne színlelj!
A mélyedre látok.
Ne szólalj!
Elszalad álmod.

Ne keress!
Mi tiéd-megtalál.
Ne fuss el!
A munka,mi reád vár..

Ne tettess!
Nem vagy te se több.
Ne bírálj!
Ne öld el a jövőt.

Ne sírj fel!
Sorsod nem végzeted.
Ne add fel!
Attól lesz nehezebb...

Elég kezdetlegesek-bár mostaniak.Várom a kritikákat!

Ohh, a visszatérés szép öröme!
Milyen szép is ez az élet.
Egy jó darabig nem jöttem,
De már tudom, rosszul tettem.
Most újból itt virítok,
Remélem boldogítok.
Tudom, hogy eme versek
Itt mindig is szépen csengnek,
Mert amit ti itt írtok,
Szíből jövő féltett titkok.
Bár az is meglehet,
Hogy ország-világ látta már,
De nekem itt minden új,
Gyönyörű szép iromány.


Mivel egy jóideig, sokat késtem,
Először ÉSzAHhoz szól a versem.

Nevedet most már ünnepelem,
Boldog lekemmel körbelengem.
Iskolámban nagy baj nyúzott,
Mert Egyiptomról kellett írnom.
De összeszedtem lelki erőm,
Felkerestem egy honlapot,
Gondoltam belőle, majd írok.
Lapozgatam is e könyvet,
S mit fedeztem fel hát benne?!
ÉSzAH is ott virított,
Irománya ott világlott.
Felkeptem hát fejem,
S átolvastam az isteneket.
Ebből aztán összeírtam,
Mindent mit fontosnak tartottam.
Ma pediglen megírtam,
Melytől annyira tartottam.
Tollam csak úgy szánkázott,
Gyorsan betűket alkotott,
A betűkből szavak lettek,
Majd mondatot s szöveget leltem
Magam előtt a füzetemben,
S rájöttem, készen lettem.
Ígyhát köszönöm már puszta léted is,
Mert megmentettél a vereségtől, s a bajtól is!



Egy kicsit pedig csendben figyelek,
Hogy újat szólhassak versetekre.

Nefadar:hát ez nagyon szuper lett!!!Tükrözi a mostani lelkiállapotom
jajjj olyan szerencsétlen vagyok hogy elhagytam a versem/vagyis otthon van floppyn de mire hazajutok..nagyjából emlékszem a folyt.ra akkor most hagy jöjjön!/

Nem hiszel mégis jelre vársz
Fázol,látom.és reszketek
Közben együtt dúdolok egy dalt veled
Arról hogy vezesd a népeket
Majd ha már tudásod átadtad
Menj visszan Valinorba!
De addig én a testőröd leszek
Senki semmit nem tehet ellened!!!!
De minek e szárnyalás
Ha már a szárny
Alíg hiszi
Saját csapásait!

Őőőőő...hát a befejezés vmi borzalom lett majd ezen változtatok!!!

Szokásos halálos vers...

Tedd meg...

Ölj meg, úgy is ezt akarod
tudom
Nincs értelme tagadnod
tudod
Vágyadnak ellen nem állhatsz
érzed
Elhatalmaskodik rajtad ez az
érzet
E terhedtől szabadulj meg
végre
Tőröd e percben legyen már
véres
Vedd elő tőröd és végezz
velem
De ahogy elnézlek meg nem
teszed
Gyerünk, mire vársz te gyáva
némber?
Bármit is teszel Urad előtt meg nem
térhetsz...

Sikerült elolvasnom a verseiteket, nagyon jók.
Én most egy tőlem elég szokatlan verset hoztam, nem is tudom, hogy írtam.. Ha nagyon pocsék lett ne öljetek meg, mert maga lázzal írtam...

Hold tánc:

A teli hold fényében járjuk
Gyönyörű, de végzetes táncunk
Korom sötét és dermesztő hideg vesz körbe
De nem érdekel, mert szerelmet kapok tőle

Ahogy a fiú magához szorít erősen
Vágy és gyönyör árad belőle
Hozzásimulok ls a táncot folytatjuk még
Hangját, érintését, mindenét magamon érzem én

Az álomnak sajnos mostmár vége
Fel kéne ébredni végre
Most kezdődik kettőnk násza
És most következik a Hold Tánca...

Telcontar az Isten veled nagyon jó. Fú, nehéz lenne felülmúlni.
Leguanember annyira tetszenek a Timós versek. még.
Nekem is volt ám nagy belehalós szerelmem, még most négy-öt év után is van hogy írok neki. Itt egy régebbi.
Anyának- Kincsemnek

Esküszöm, most megbocsájtanék mindent, ha hozzámszólnál,
megbocsátanám azt is, hogy egyszer elhagytál,
könnyáztatta arcommal az öledbe bújnék,
és messzire eltűnne minden fájó emlék.

Esküszöm most megbocsátanám a szörnyű órákat,
amikor rád vártam, bár tudtam, hiába várlak,
megbocsátanék én, ha újra velem lennél,
ha megnyugtatnál engem, amikor szívem fél.

Esküszöm nem vádolnálak többé tégedet,
nem gyűlölném tovább emlékedet,
csak gyere el hozzám és simogasd az arcom,
csak legyél velem amikor akarom.

Megbocsátanék csak mondd, hogy szeretteél,
hogy csak kényszerből tetted amit tettél,
gyere vissza kérlek és ölelj meg engem,
s én megbocsátok: van mit felednem.

Megbocsátok neked, csak egy percet kérek,
figyelj rám, szeress, egyedül én félek,
álljál mellém és én elfelejtem arosszat,
csak azt figyelem, amit a jövő hozhat.

Mindegy, úgysem jöhetsz már vissza,
tested nedveit a Léthe felissza,
lásd, megbocsátok, ha nem is vagy velem,
egyszer még találkszunk, addig is türelem.

Az utolsó versszak az inkább az anyámnak szólt, akiről akkor úgy tudtam, meghalt.
És itt a legutolsó Kincsemhez írt versem. Ezt most decemberben írtam.

Olyan hidegek vagyunk, mintha
a tél is a mi akaratunkból gyötörné a földet.
Sérelmeink rejtekéből lessük egymást,
mint halált hordozó, szomorú vadállatok.
Nem mondod te sem és én se kérem,
hogy e titkos egyezséget törd meg,
csak némán tűrjük, lehajtott fejjel,
mit e harc a vállunkra rárakott.

Telcontar: Nekem felidéz egy csom óemléket a versed... nagyontetszik

Leguanember: TIMOTHY FOREVER!!!

(Megjegyzés:kis egoizmus- eldátumoztam a legutóbbi verset, az 2003.máj.16.!)

Nimashilin: Eredetileg egy Roxette dal ihletett...............

Sziasztok!
Megint jól nekilendültünk, azt hiszem...
Area: Engem is az utolsó fogott meg leginkább. Csak j-vel írd az elfojtanit.
Nima: Nem hiszem, hogy fiú kívánhat ennél többet, ha ilyen verset írnak hozzá. Odavagyok, oda.
Aranymag: A Bányában tetszett. Illik hozzá a szaggatottság, a rövid sorok, csak az a Viszlát! nem a végére.
Arlith: Való igaz, jól emlékszel. Oda is írtam a cím mellé, hogy remix, a Kalákának volt Ny. Gy. (Nyúf György) bemutatkozik c. száma. A nagybátyám játszotta mindig, nem sokkal azelőtt került be az együttesbe(egész pontosan 79-ben) bőgősként. Erre a dalocskára ültettem rá Timóteust, ez a ciklus első darabja, a megismerkedés
Nima, majd megint berakom a Barna szem és barna száj kezdetűt(ezt hoztam ide, ugye?), ha eljön az ideje.

Meghasonlás

Timóteus, a medve,
bár gazdája szerette,
nem volt boldog.

Feje búsan lógott,
végül így szólott:
Emlékezem!

Hogy miért mondta,
mi volt a gondja,
máig is talány...

Álnok farizeus
név a Timóteus,
de Ő medvelány.

Adyt vesszük, az egyik órán ez született meg a füzetemben:

Beteg vagyok, bűnös vagyok.
Nemsoká Rám lehell a Halál.
Hinni jó lenne és békés, de nem megy,
akárhogy próbálkozom.
Egy ima sem jut eszembe.
Könnyek csordulnak arcomon.
Szemem vérben, torkom borban áll,
zsoltár tolul számra, de késő...
Nemsoká Rám lehell a Halál.

Hajnal: olyan gyöngéd és mégis szenvedélyes! Nagyon szép!
Area: a legjobban az utolsó tetszett. A bánatos picit erőltetett nekem...
Aranymag: nagyon furi! Zola Germinaljára emlékeztet.
Telcontar:
Lázas önkívület;
Vége, elszáll.
Szenvedély, gyulölet
Nem számít már ez a pár sor a legjobb! Ebben benne van MINDEN, amit ez a vers adott nekem. Ügyes!

Most lusta vagyok beírni, de köv. a Kiábrándult Jeanne d'Arc lesz, tegnap este írtam. Most az Arwen-gyűjtést csinálom és nincs kedvem mást gépelni.

Egy vers, ami mélyen kikivánkozott magamból:


Porcelán

Alig merlek érinteni, hisz drága vagy én nekem,
Oly sebezhető vagy, mint kezemben a porcelán.
Mégis próbállak ott tartani, hogy ne ejtselek el,
Oly értékes vagy nekem, mint kezemben a porcelán

Lelkemet akaratlanul felkavarod, szétmarcangolod,
Oly sebezhető vagyok, mint kezedben a porcelán.
Bizonytalan érzés, mint tengeren az ingatag hajó,
Oly sebezhető vagyok, mint kezedben a porcelán

Törékeny a lelkem, de erősen áll ki a szél ellen most.
Oly magabiztos, és gyengéd, akár a fehér porcelán.
Míg elém az élet gátat állít, mégis benne úgy bízok,
Akár magamban, hisz olyan vagyok, akár a porcelán.

Nagyon jók vagytok! Nem hiszek a szememnek! 8O 8O Gratu mindenkinek! Nem győzöm olvasni! Itt van két napi termés. Mind szomorú, és melenkólikus lesz. Bocs.

Meghalnál érte, mindent megadnál,
lantot pengetnél, mindent eldobnál,
de ő más felé néz, téged nem lát,
bele kell nyugodnod, hiába fáj.

***
szerelmed messze száll,
elfogy a csók,
kedvesed messze jár,
ez nem sugall jót,
érzelmed apad,
elhagytad magad,
más már valahol vár.

***
nehéz elfeledni mindent,
és van, mi fáj itt bent,
ezt nem lehet leírni, a sötét árnyat,
egy szóval úgy mondjuk, hogy bánat.

***
Eldobni egy barátot azt mondják, vagány,
de utána nem marad más, csak magány.


***
Úgy szertnél sírni, de nem szabad,
elgyötörték lelked, s te magad,
egy érzelmet elfolytani fájdalom,
fájdalmat elfolytani ártalom.

No, még a végén felbátorítotok. Hoztam még egyet, igaz, sokkal korábbról, aztán leállok. Vannak másmilyenek is, bár a döntő többség ilyesmi.

Isten veled

Lecsillapszik a tuz;
Majd kialszik.
A vihar csendesül
És megnyugszik.
Forrongó érzelmek
Is eltunnek
Csak búcsúszó lebeg.
Isten véled.

Lázas önkívület;
Vége, elszáll.
Szenvedély, gyulölet
Nem számít már.
Sebektol vérzo szív
Már nem remeg,
Másfajta élet hív
Isten veled.

Alkotó kéz többé
Toll't nem ragad.
Utolsó sort veté
És úgy marad.
A múzsát eluzi:
Ne kísérts meg!
Tiszta líra, szuzi:
Isten véled!

Aljasulván tárggyá
A szent célok,
Komor öröm vár rá;
Ez nem titok.
Szépséget nem látja,
Nem érezhet.
Csak e szót kiáltja:
Isten veled.

E szavakkal üzen:
"Most elmegyek,
Oda, hova egy sem
Követhet.
Visszajövök talán,
Ha ott végzek.
Nem mondom, hogy várj rám.
Isten véled."

Zenéje régen fém;
És o is már.
Mágia eluzvén
Géplélek vár.
Vér fagyott, szív leállt,
A hús dermed.
Végso hang így kiált:
Isten veled.

Jégbörtönbe zárva
Egy kis szikra:
Érzés a homályba
Bújtatva.
Ha a vér megindul,
Majd kitörhet,
De addig búcsúul:
Isten véled!

1992. november

Leguanember: Nagyon..maci! :clown:
Eszembe juttattál egy gyerekkori emléket, valami gyagya dalocskát, talán Kaláka, de ez sem biztos..csak az a baj,hogy csak a hangulata jött vissza ezzel a nem Tomival Most ezen fogok rágódni, hogy vajon mi volt ez? És miről szól???

Úgy látom megszaporodtak a bús szerelmes versek!
Telcontar: egyszer nekem is volt hasonló érzésem ,és nagyon kifejező a versed, nagyon tetszik.
Elanor: a reménytelen szerelem fantasztikus megjelenítése!
Nem szerelmes vers):Laurelin: Lágyan dallamos, mintaha csak magátol születne a vers.
Hoztam én is egy újabb régi termést:

Bányában

Egy öreg szikla sóhajt keservesen
Viszlát!
Szeméből könnypatak zúdul s kopogtat a
Halál.

Ó a kedves lakhely távolodik
Nem mer lenézni nem meri
Megnézni mikor törik porrá lent
A mélyben. Innen már csak egy aprócska pont

Felülről. Csend van egy apró puffanás.
Most szelíd madárcsicsergés. Sír az erdő,
Szél fütyül, zúg, süvít, ordít. Nincs már.
Most várakozás majd csend jő.

Tompa puffanás és itt a
Halál.
Csak ennyit mondott becsukott szemmel:
Viszlát!

Tolkien versek:

www.math.bme.hu/~vecseib/tolkien/list.htm

Nimashilin! nagyon szépeket írsz! Ha összegyűjtötted az Arwenes verseket, elküldödnekem őket? A legutolsó ugye az a pillanat, mikor Vivin nem találja a csillagot és utána jön az a szomorú búcsúbeszéd?

Layla Nénime: folytasd!

Leguánember, nagyon kedves!

Nimashilin:EZ NAGYON SZÉP!!!! Annyira szépeket írtok hogy az már csúcs!Télleg ügyik vagytok le a kalappal előttetek!!!
Én is hoztam 1 versikét..


Ha te süket vagy, én néma vagyok
De ha akarod így is meghallhatod,
Hogy miért kiált ez a világ
De téged nem érdekelnek a hibák
Csak harcolj,én is harcolok veled
Melletted.ha kell ellened
Bosszúért kiáltasz én bosszút állok
Önmagammal is szembeszállok!
Félsz,de én jobban féltelek
Ha nem akarod is megvédelek!!!!
Ha sírsz,csendbe folyik le a könnyem
De nem adhatjuk fel ilyen könnyen!!!
Ha az egész világgal is haragban álsz
folyt.

Dae: majd otthon, szótárral, mert néhány szót nem nagyon értek...
Elanor: szomorú, kiábrándult, szép.

Annak a bizonyosnak írtam...

Legbelül még most is fáj, hogy nem voltál nekem.
Mert bár akartam, te sosem voltál életem.
Szememben te voltál mindig a nagy nemes,
A legjobb, ki szerelmemre érdemes.
Te mégis átnéztél rajtam.
Ez nekem nagyon fájt. Csakis érted sírtam.
Csaknem másfél évig te voltál a napom.
Ébren és álmomban minden gondolatom.
Szerelmes voltam beléd! Tudod?
Mit számít... Ha tudod is, szívem visszadobod.
Mindig tükrözted kék szemeimet.
Ha mosolyogtál is, összetettem kezemet.
Ha sírtál, én is sírtam, ha nevettél, nevettem.
Gyönyörű életed lett volna mellettem.
Lelked lettem volna, barátod, támaszod.
Hogy nem szerettél engem, most már csak bánhatod.

Ha már a szerelem a téma, akkor beteszem egy nem is oly régi alkotásom:

Tavak ezüst csillogása,
Óh a szemed!
Titkokat rejt önmagába,
Hideg tengereket.

Szavak néma koppanása,
Amiket sosem mondok ki,
Mert szerelmem irántad
Ugysem teljesedhet ki.

A jó ritmusú versek közül az entek harci indulója a kedvencem. Ennek a magyar fordítása nem sikerült fényesen, ha valaki nem ismerné, álljon itt eredetiben:

To Isengard! Though Isengard be ringed and barred with doors of stone;
Though Isengard be strong and hard, as cold as stone and bare as bone;
We go, we go, we go to war, to hew the stone and break the door;
For bole and bough are burning now, the furnace roars - we go to war!
To land of gloom with tramp of doom, with roll of drum we come, we come;
To Isengard with doom we com!
With doom we come, with doom we come!

Valahogy nem tudom elképzelni, hogy pl. tünde harci doboknak lenne ilyen ritmusa...

Telcontar: a Csillagfényről vhogy Dsida Jenő Kék és arany színekkel c. verse jut eszembe... nem is tudom, miért, tartalmilag egyáltalán nem hasonlít. Talán a lendülete miatt. De legalább olyan gyönyörű.

Nima: ehhez az offhoz annyit, én mindkettőt kipróbáltam Felváltva próbáltam egy nagy szerelmet sírással elfelejteni, és az emlékét is kierőszakolni magamból. Nem tudom, melyik lett volna célravezetőbb, csak arra emlékszem, hogy nagyon fájt... lett négy év, mire el tudtam felejteni az illetőt. OFF, én beszéltem.

Nem csak offolni gyüttem ám , hoztam egy verset. Angol felvételihez kötelező olvasmány. Én még sosem olvastam eredetiben, és nem gondoltam volna, hogy ilyen dallamos...


John Keats: La Belle Dame Sans Merci

Ah, what can ail thee, wretched wight,
Alone and palely loitering;
The sedge is wither'd from the lake,
And no birds sing.

Ah, what can ail thee, wretched wight,
So haggard and so woe-begone?
The squirrel's granary is full,
And the harvest's done.

I see a lily on thy brow,
With anguish moist and fever dew;
And on thy cheek a fading rose
Fast withereth too.

I met a lady in the meads
Full beautiful, a faery's child;
Her hair was long, her foot was light,
And her eyes were wild.

I set her on my pacing steed,
And nothing else saw all day long;
For sideways would she lean, and sing
A faery's song.

I made a garland for her head,
And bracelets too, and fragrant zone;
She look'd at me as she did love,
And made sweet moan.

She found me roots of relish sweet,
And honey wild, and manna dew;
And sure in language strange she said,
I love thee true.

She took me to her elfin grot,
And there she gaz'd and sighed deep,
And there I shut her wild sad eyes--
So kiss'd to sleep.

And there we slumber'd on the moss,
And there I dream'd, ah woe betide,
The latest dream I ever dream'd
On the cold hill side.

I saw pale kings, and princes too,
Pale warriors, death-pale were they all;
Who cry'd--"La belle Dame sans merci
Hath thee in thrall!"

I saw their starv'd lips in the gloam
With horrid warning gaped wide,
And I awoke, and found me here
On the cold hill side.

And this is why I sojourn here
Alone and palely loitering,
Though the sedge is wither'd from the lake,
And no birds sing.

Erre is csak versben tudok válaszolni. Az egészet nem idézem be, túl személyes, de...
...
El kellett hagyjalak, hogy képed ne változzon,
Hogy bennem romlatlan, mocsoktalan maradjon,
Míg csak a távoli homályos jövoben
Egyszer majd végül betelik életem.
Sosem látom majd, hogy más öleli tested,
Sosem látom majd, hogy más élteti lelked.
Nehezen, kínok közt szakadtam el toled
És csodálkozom, nem értem, mit jelent az: végleg.
Hogy mi lesz majd, ha más lány csókját érzem?
Ha más ölelését vágyva képed nem idézem?
Ha gondjaim terhét nem nálad teszem le?
Nem akarom tudni, milyen, ha nem jutsz már eszembe.
...

Erőszakkal akartam elfelejteni. De nem ment könnyen. Másfél évbe telt. És közben jöttek a versek.

Telcontar: nem gonoszkodásból kérdeztem, ne tudd meg, mennyit bőgtem egy bizonyos nagy szerelem miatt. Csak sosem tudtam meg, ez volt-e a jobb megoldás, vagy erőszakkal elfelejteni és... khmm... elfelejteni a nagy szerelmet. Sztem az ilyenek után, ha jól kezeli, az ember egy bizonyos szinttel feljebb jut. Legalábbis én sztem nélküle nem lettem volna olyan, amilyen most vagyok. De ez off, bocska.

Nimashilin: akár megéri sírni, akár nem, én megtettem. Az akkori verseim ritka kivételtő eltekintve az önsajnálatról szólnak.
Persze voltak hittel teliek is, mint ez:

Csillagfény

Késo esti órán majd
Ha felnézel az égre
A Holdat látod magad elott,
Jussak az eszedbe.
Teliholdkor lelkem
Luna felé röppen.
Alkony után merengve
megláthatsz még éppen.
S ha csillagok közt kalandozol
Eltévedt, kósza szellem
Hagyd, hadd sodorjon a napszél
Ne küzdj az ár ellen.
Ha távolról visszanézve
Nem találod otthonod,
Szólj, vezérsugarad leszek
Bárhol légy, megtalálsz ott.
Érezd szívedben a fényem
El nem hagylak soha.
Ne félts engem messzeségtol
Bátran követlek oda.

Ha szemedben csillag ég
Jöjjön bár maga a vég
Tudd: bennem megbízhatsz még.

1992. december