Versek

Nagyon friss verset hoztam Nektek, még meleg
Szóval ma történt velem vmi, vagyis cyináltam, vmit, ami lehet, hogy hiba volt... most ez nagyon foglalkoztat, és mi a legjobb megoldás, ha vmi nem hagy nyugodni?? Hát persze, meg kell verselni! A problémát nem oldja meg, de segít!
Szóval drukkoljatok, hogy ez a dolog elrendeződjön, és helyesen tudjak cselekedni!! [size=9:31yd5o8r]Asszem, a cím tökéletesen kifejezi mostani lekiállapotomat....[/size]

???

Hibáztam-e, tévedtem?
Csak ez jár most fejemben.
Az egyikük rámordít,
A másikuk bátorít.

Az egyikük megért
A másikuk nem ért.
Érzések kavarognak bennem,
Vajon helyes-e, amit tettem?

Hogy miért történt mindez,
Talán egyszer kiderül,
Megtudom tettem értelmét,
Ha ez az ügy dűlőre kerül.

Telcontar: sztem nem kell szabadkoznod, mert itt pont az a lényeg, hogy kritikát kapjon az, aki ír, és főleg építő jellegű kritikát. Aki megsértődik egy véleményen, az inkább ne is irjon - ez az én véleményem. (igazat adok azzal kapcs., amit mondtál, de sajnos ez az érzés már elmúlt bennem, így tényleg nem érezni rajta a hangulatot )

Sesy:
Telcontar: csak annyit, hogy sztem azzal mindneki csak nyer, ha egyre többen írunk kritikát. Aki pedig nem bírja azt, az ne is rakja be a verseit nyilvános topicba. Persze kritizálni is csak ésszel lehet, indokokkal, és az sem mindegy, hogyan fogalmazzuk meg a véleményünket. Pl. nekem többen modták, hogy hosszúak a soraim, máshogy kéne tördelnem... na, nem mondom, hogy boldog lettem ezektől a kiritikáktól, de elgondokoztam rajtuk, és az egyik legutóbbi versemet, miután megírtam, átszerkeszettem, feleztem a sorokat, hogy lássam, így milyen, és végül így is tettem be, és sok embernek tetszett, és mellesleg nekem is jobban tetszik így (az Amikor elött kezdetű). Szóval mégha nem is mindig esik jól az embrenek, ha felhívják a figylemét a hibáira, akkor is építő jellegű, és csak tanulhat belőle! Már persze, ha nem olyan primitív, hogy egy életre megsértődjön miatta, és soha többé ne beszéljen a kritizáló emberkével (egyébként sztem ebben az esetben nem is a kritika a jó szó, hanem inkább a vélemény.)

Na, ez egy kicsit off lett, de Telcontar hozzászólását nem tudtam szó(sz) nélkül hagyni

Bár ebből ki akartam maradni, látom, hogy fontos, hogy egyenként megszólítsak titeket. Figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon szigorú (és nem szakmai) kritikus vagyok, ezért aki érzékenyebb, az jobb, ha el sem olvas. Mégsem kérek elnézést, ha durva vagyok. Lássuk visszafelé.
Sesy: nemrég átéltem ezt az érzést és bár a szavid helyénvalóak és a forma jó, nem érzem, hogy a versből akár csak árnyéka is átjönne annak a féktelen, esztelen, veszett elkeseredésnek, amit akkor éreztem.
Aranymag: rendkívül kifejező, minden tekintetben. Gratulálok.
Nimashilin: Legenda: vidám és eleven a versed. A forma a közepénél ugyan megtörik (amikor váltod a legenda - másik szó ritmusát), de ez jó így. Viszont a vidámsága miatt nem érzem belőle azt a végtelen fájdalmat és elmúlást, ami szerintem Középfölde esszenciája.
Arwen siratása: na itt megvan minden, amit a legendából hiányoltam. Erős vers, nagyon jó.
Nefadar: a Támadást (és még egy-két szerepjáték indíttatású versedet) nem érzem annyira költőinek, inkább egy többé-kevésbé rímes formába szedett híradásnak. Őszintén a többi versed jobban tetszik. Inkább a történet a lényeg benne, semmint az érzés (számomra), így a novellát helyesebbnek érezném, mint eszközt, még ha rövid is.
Neframíel: a stigma nagyon kifejező. Nem ragadott meg annyira, hogy ezzel keljek és feküdjek, de tetszik.
Most mennem kell, majd folytatom kíméletlenül.

Sziasztok!
Rég jártam erre, és még nem volt időm minden verset végigolvasni.
Aranymag: ez az utolsó versed naon szép, bár az első versszak kevésbé jó. De azért rulz! :itscool:
Nima : Ez naon aranyos!
Nefi : Az Akkor is c. versed vmi gyönyörű! 8O


Féltékenység

Gyomromba mar.
Fáj és tépáz
Ez a kínzó gyötrelem.

Borús az ég.
Zakatol és már
Vérben fürdik szívem.

Nem tudom, mit tegyek.
Könnyeim akár
Esőcseppek az őszben.

Csak ölhetném meg!
Csak lenne erőm,
Hogy ezt megtegyem!

És őt is, ki ellopta
Szeretetre vágyó szívem!
Úgy gyűlölöm, és mégis

Hogy szeressen, úgy szeretném.

Jöjj, éj,s vigasztaló szárnyad borítsd fölém.[/i]

Nima: nagyon édes!
Aranymag: 8O 8O 8O 8O halál komolyan mondom, ez az egyik legjobb versed!!! Eddig is gyönyörű verseket írtál, de még mindig meg tudsz lepni!! Voltak olyan verseid, amik inkább modern-verseknek hatottak... nem mindnehol volt rímes stb, ami, ahogy mondtam is Neked egyszer, nekem annyira nem jön be, de ez!! Ez vmi csoda.. nekem főleg a második/harmadik vsz. tetszik... nem térek magamhoz...

Nima: Legenda: dallamos, lágy, könnyed, nagyszerű!
Arwen siratása: mintha egy tünde írta volna!
Nefra: Félelmetesen jó, gyors és ütemes!
Telcontar: A forma is nagyon kifejező: rövid szaggatott sokrok. Nekem nagyon teccik!
Most hoztam egy egész frisset én is ( bár már félek berakni olyan jó versek vannak itt! )

Fekete, vörös, fehér

A fekete? Egy szín,
De nem olyan, mint a sötét,
Hanem olyan, mint a három napja
Padlóra hullott vér.

A vörös? Egy érzés,
De nem olyan, mint a szerelem,
Hanem, mint a sejteket
Szakító gyötrelem.

A fehér? Egy látomás
Nem olyan, mint a tisztaság
Olyan, mint a halott
Szemében a másvilág.

Laurelin: Az igazi Timóteus él, nyugodj meg!

Nefi: még nem volt időm elolvasni a novellát, akkor majd biztos jobban fogom érteni. Kedvem lett tőle harcolni.

Legenda

Legenda, legenda,
Szép csoda, dal álma,
Legenda, legenda,
Suhanó madárka,
Napfény és legenda,
Fűzöld és nyár dala,
Ének és legenda,
Szépség és út pora,
Elmegyünk ma oda,
Legenda, bölcsesség,
Legenda, nyílt szépség,
Szeretet gyermeke,
Mesés Középfölde.

Telcontar: nem semmi! Ezt a verse is értem, meg arra is, hogy annyira beleéled magad a játékba, hogy a karaktered verset is ír! :itscool: Minden elismerésem!
Nefra: sötét, borzongató! :agree:
Nima: nagyon szép! Olyan kétségbeesett, mint aki nem is tudja, mit kíván (ez a tipikus, "olyat modnok, hogy később megbánom" esete...), csak hogy ne fájjon annyira...
Nefadar: benne van a lendület, az akarat, nagyon szép!

nagyon jók vagytok, én most egy kicsit lustizok, de majd egyszer visszajövök!
Leguanember jajj meghótt?

Támadás!

Föl, támadjatok dicső elfek
Indítsátok a hatalmas sereget
Olmor népei is segítenek nektek
A győzelmet akarják ők is veletek!

Nézzétek! Itt vannak Airon seregei
Akik hosszú ideje Luint keresik
És itt vannak még Sare hadai is
Akik úgyszint Menedéket keresik

Az Egyesült Seregek megindulnak
Megütköznek és Haran seregei elpusztulnak
Felszabadítjátok az egész világot
S újra békét hoztok ezen a világon...

Telcontar, Nima, Nefra: nagyon jók.

Szofi: Most csak neked
Nekem kicsit zavaros a versforma.Lehet,hogy csak nekem, de mintha 4 különböző verset olvasnék, a tartalom nem tudja összefogni a kölönböző(egyébkén bravúros!!!) módon rímelő, zengő versszakokat. Az 1.vsz. negyedik sorában (szándékos?) megtörik a ritmus, ott a "mindig" környékén, hogy miért,arra még nem jöttem rá.
A 3. vsz-ban nem jönnek ki olyan szépen a belső rímek, mint a 2.ban és a 4.ben. (leginkebb a belső rímek hiánya az, amiért az 1.vsz olyan élesen különáll a másik háromtól.)
Egyébként a 4. vsz-ért odáig vagyok, csodálatosan szép, és erős!
:itscool: És a vers képei is nagyon ott vannak, és (ez egyébként tőled teljesen természetes) a hangulatának megterémtése is zseniális. tényleg elhiszem,hogy te vagy Éowyn

Az előző versedről pedig. Ne legyél ilyen szigorú magadhoz, mert nem minden igaz a versedre,amit írtál. Én például nem érzem,hogy szétesne, és az,hogy mindenkinek mást jelent, pedig nem negatívum. Nem feltétlenül egy jelentésrétege van. Lehet,hogy mást jelent neked, mint nekünk,de éppen ez a szép benne- ezért szeretem annyira.

Arwen siratása

Bár meghalt volna egy csillagtalan éjen
A gyönyörű, kedves, imádott Lúthien!
Bár eltűnt volna minden Szilmaril,
Bár gyáva lett volna dicső Erendil!
Csak azt kérem, legyen hűtlen Elwing,
Sújtsa átok a múltat, egész a jövőig.
Bár meddő lennél, Celebrían,
Bár ott lennél most otthonodban.
Bár sose született volna meg a Csillag!
Mert anyja nem ennek szülte: halottnak…
Bár meghalt volna minden őserő,
Minden hatalmas, jótevő segítő,
S akkor elenyészett volna az a kő…
Nem nézne most fentről ilyen szörnyű erő.
Bár feketülne el a világ, hisz gyászolunk!
Egy szépséges eszmét, királynőt siratunk.
Bár tudatlan lenne minden szép elda!
Hisz minek látni Valinort, ha végül ez az ára?

Neframíel: Már nem azért, de ebben neked mi a nem jó?
Elanor: nagyon hatásos! Elsodor, kétségbe ejt és mellette néma gyász. [size=9:3hy2xfat]Volt még régebben egy hosszabb versed, vmi irodalmi vonatkozású. Szánom-bánom, de nem tudtam rájönni, mi ihletett. Megírnád? [/size]Szofi: Szállni nem született bárki... De te igen.
Telcontar: a Két perc nagyon durva! Láttad a Holtak útját? Hasonlít.

Ja, büszkén mondhatom, h elkészült az Arwen-gyűjtés.

Sziasztok drágáim! Szépeket olvasgattam általatok alant... huh, az ó-magyar vizsgaszövegek kezdenek az agyamra menni, úgy érzem. Na mind1. Azért értitek ti a frankót.
Ez egy régebbi "pottyanás". Nem lett vmi jó pedig jobbnak indult... kritizálná vki, ha szépen megkérem? [size=9:79iu466w]/értsd: mindenki! /[/size]


Stigma
Féreg lelkemben,
szög a testemben,
boldogság a levegő,
már éget a vér,
feláldoztam magam - lehet, semmiért;
egyedül halok.
A nap, hold, régen suttogtak:
azt mondták, én vagyok Az.
Most mért hallgatnak?!
Mosolyom vicsorom.
Láz a test,
s mar a veríték,
zakatol az elme,
halált ígér
a hajnal.
Már a szög is beszél,
Vacogás jön át húsomon:
lenéz utolsó alkonyom.
A kereszt még tart, fáradok;
Istent sírom az éjszakának:
meghalok.

Üdv: Neframíel o Immenell.

Ha harag és indulat, akkor itt van még egy. Ezt "nem én" írtam, hanem egy szerepjátékos karakterem, aki amúgy egy békés kósza és erdei dalnok volt, de amikor megcsapta a szerelem és a körülmények miatt elhagyta őt a kedvese, akkor szinte berserkeri düh öntötte el és ezt az útjába kerülő goblinhadsereg keserülte meg, nem is kicsit... A hölgy egyébként történetesen Drow volt, mégpedig a sötét elfek jóságos istennőjének (nem emlékszem pontosan a nevére, valami Eleistran vagy hasonló) magas rangú papnője (ilyen is van!), a neve, Nus'Dortuya Mattangash annyit jelent: Éjgyümölcse Fekete Tűz.

Spider Telcontar:
Nus' Dortuya Mattangash

Örvény
Szédíto kavargás
Sötét
Fekete villanás
Káosz
Süvíto szél vágtat
Halál
Csend sehol nem várhat
Ero
Pusztító gyulölet
Vörös
Szenvedély született
Jóság
Bent nyomot nem hagyott
Orült
vak szerelmes vagyok
Csalódott,
dühös: pusztítok.

1993

Ezen a héten nagyon Ristanoros hangulatom van..

Akkor is:

"Akkor is ott akarok lenni veled
Mikor az életedért küzdened kell
Én bárhova veled tartok
Ha kell s kéred kardom is eldobom

Akkor is ha már nem szeretsz
Én kitartok melletted
Ha szerelmedért harcolnom kell
bármikor is, én megteszem

Akkor is dicsérem neved
Ha már nem leszel mellettem
Mert Beleth, örökké szeretlek
És ezt soha ne feledd..."

Nagyon jók vagytok.

Elanor: nagyon tetszett

Emberek, kezdek félni Tőletek! 8O Mennyi indulat és harag, wow

Rubincsillag: félelmetes, bámulatos! Nagyon tetszik!
Szofi: nagyon Éowynos, különösen tetszenek a belső rímek az utolsó versszakban.

A következő versem valós élményen alapul, történt vmi, aminek a hatására tényleg így éreztem magam, de utóbb szerencsére kiderült, hogy nem olyan szörnyű a helyzet

Néma könnyek

Csak ülök és sírok
Nem olvasok nem írok
Nem beszélek nem hallgatok
Nem élhetek nem alhatok

Nézek, de nem látok
Rajtam ül egy átok
Nem gondolok semmire
Nem nézek rá senkire

Csak ülök és sírok
Hallgatok, mint a sírok
Nem iszom és nem eszem
Nem működik az eszem

Egy izmom sem rándul
Egész testem kábul
Tán már nem is lélegzem
Csak folyik némán a könnyem.

2000. máj. 18.

Nemrég írtam ezt a verset, nem valami nagy szám, de gondoltam, beteszem ide, hátha tetszik valamelyikőtöknek.

Rémálom (?)

Nyikorogva nyílik az ajtó,
lépések hallatszanak.
Verejtékezve fekszel az ágyon,
gondolataid belédmarnak.

Sikoltasz. Futsz. Félsz.
"Vigyázz! Itt vagyok mögötted!" -
hallasz egy hangot,
s egy árny siklik át fölötted.

Lendül a kés, és lesulyt,
forró vércseppek peregnek.
"Kedvesem, csak álmodtál.
Most már mindent elfelejthetsz!"

Sziasztok Drágáim!

Némileg kipihentebben,újra itt
Öszintén szólva igencsak meglepődtem,h tetszett a múltkori versem.Hadd legyek most a magam kritikusa!Típushibám,h-bár csak úgy süt némely versemről,h nagyon erős indulati töltésből született és tudatilag könnyen beazonosít6ó a helyzetet,amiben íródott-mégsem 'látom'.Nincsenek benne kidolgozott részletek.Elnagyolt.Szétesik.Szimbólumhasználata zavaros.Túl egyéni/ti. rajtam kívül vsz. nagyon kevesen tudják,h az általános jelentésen túl mit jelent nekem 1-1 dolog(pl a Hold)/.Ugyanis általában nagyonis konkrét személyekre,helyzetekre gondolok,amikor ilyeneket írok le,h 'nem tisztul6sz ma meg MÁS helyett' v 'HOLT HOLD'.A gondolkodás művésziségét nem mindig sikerül áttranszformálnom szavakká...
De most jöjjenek a Többiek!

Mau:Minden fordítás újraírás.Ez a Te verziód.Az értelmet jobban megközelíti,de elveszik salyátos dallama.(Ha ismered a Night in Rivendell/Evening in Rivendell-feldolgozását a daloknak,talán segít,ha a dallamra próbálod a magyar verziódat ráénekelni.Megvan nekem kazin,ha érdekel,oda tudom adni:-)Maga a tény,h nekiugrottál azonban mindenképpen dícséretes :itscool:

Gilraen:'Május':hangulatkép.Megkapó,széteső.Akárcsak a stílus.Kiforratlan.Tudod;szótagszám,ritmus,rím.V vmi,ami összefogja.A hangulat nem jön át annyira,h egységbe forrassza a képeket.A szóhasználat is túl köznapi,túl direkt.(De van benne 1-2 sor,ami miatt azt mondom,érdemes csiszolgatni!Pl:'Minden madár virágra gondolt' )

Rubincsillag:'Őrület':huhh.Hátborzongató.Kleopátra?Didó?Fantázia?Élvezem a mitológiai-történelmi utalásaidat!Imádom,ha 1 versnek van háttere Mélységet ad neki.A stílus lebilincselő.Az őrület sodró lendülete,ereje,örvénye,tombolása mind benne van...A végén direkt vált át E/1szem.-ből E/3szem-be?

És íme a megigért Éowyn-vers:


Az Ispotályban
(Éowyn éneke)


Feleslegesnek érzem magam most...
Miért,hogy csak bátyám,ki Mellette halált oszt?
Miért,hogy csak férfi vágtathat csatába?
Miért:a nőt mindíg csak kalitka várja?

Vívtam én,mint férfi,ki a Homályt nem féli,
Vívtam én is,hősként,hírt-nevet elnyerőként,
Vívtam,amíg bírtam,Lidércet kihívtam...

S most itt fekszem,távol a Halál zajától,
Itt fekszem és testemmel a halált esdem,
Mert én szív-szerelmem háborúban sejtem-
Itt fekszem,és bátor szívem,ím fellángol...

Lángja,ám,hiába.Az égre kiált ma
Lelkem régi kínja:be vagyok szorítva
Falak közé...Szállni nem született bárki...
Bár királyok lánya--sorvadok bezárva,
Míg lelkem,az árva,suttogja:"Hiába..."

Telcontar: szép, de egyben rettenetes és hátborzongató.......
Celeb : a szándékod sikerült elérned.
Nimashilin:megint nem tudok véleményt fogalmazni.... valami olyasmit mondanék, hogy remekül elmond egy gyászos, de mégis képmutató helyzetet, ami együtt felkavaró

Végre vége több hetes "nincs téma" dilemmámnak! De ebből a versből meg úgy érződhet, hogy megőrültem... de amit egyes szám első személyben írok, nem kell feltétlenül rám vonatkoztatni! én csak azért írok így, mert ha "én"-ben gondolkodom, akkor jobban bele tudok merülni a hangulatba; viszont utána nem tudom átfogalmazni. Tehát az "Őrület":

Istennőm! Kérlek segíts bosszút állnom
Hadd ne kelljen feldühödve várnom
Míg egy halandó keze eléri;
Vagy a kor szépen megkéri
Arra, hogy foglalja el helyét az Alvilágban.
Pusztítsd el őt! Ha kell, az árnyam
Ajánlom fel, hogy őrületbe kergesd
Hogy mindenféle kórral, betegséggel verhesd!
Íme, itt ez áldozat! Vérét neked öntöm
Szálljon fel csak minden árny a Pokolból rögtön!
Elátkozott lelkek, gyertek, segítsetek!
emberi húst nektek áldozatul vetek;
Vagy bármit, amit kértek!
Áradjon a Dühöm, ő legyen a Végzet!
Áradjon, zúduljon: törje át a Kaput
Amin át a lélek az Alvilágba jut.
Most mindenki jöjjön: király, koldus, katona
Itt van nektek eme test: őrjítő-vad lakoma.
Tépjétek, zúzzátok, öljétek meg lelkét
Áldozzátok nekem, mint fiatal jerkét
Én Anubisznak, hogy vonuljon félre......
Oh, hogy fájdalmában könyörögne, kérne
Hogy bocsássam meg hűtlenségét.!
De most már késő. elégettem képét
Szahmet oltára előtt. Így már nem menekül.
Mintha ittam volna: vérem forrón-hevül.
Eláraszt az Erő, Hekaté vad ereje;
Szakadékon táncolok: Élet-Halál pereme
Ez, s én érzem: Úr vagyok a Sötétségen.
Ez az a pillanat, amit régen
Várok: megvan a Végső Hatalom.
Kígyó-szemekkel nézek magamon
Végig, s érzem: ez igazán Én vagyok.
Halott szolgám vére rubincseppként ragyog
A varázslángban, ami belőlem árad.
Ha akarnám, a házat
Tudnám egy pillantással összedönteni....
Már látom... a csábító asszony a kezét tördeli
S ócska isteneihez könyörög
Segítségért.De én csak röhögök
Démonian, mint az Erinnüszek egyike.
Úgy, úgy.... Szálljatok csak hegyibe
Sólyom-csőrű, gyilkos kísértetek!
Én is, én is nemsokára megyek
Megnézni, miként omlik porba
Ő, a dicső hadvezér, kit istenített Róma!
Isten lenne? Ugyan már... egyszerű halandó
Még annál is rosszabb: tolvaj, gyilkos, rabló.
A szívembe taposott, megalázott engem
Ez a csupa modor, csupa ficsúr-kellem
Büszke hadúr. De én Királynő vagyok
Ha kell, tízezer rabot
Is feláldozok neked, Holtak Szép Úrnője
Szükségem van dühre, vad halálra, hőre
Hogy megnyugodjam, s ismét önmagam legyek.
Vagy különben ledőlnek tornyok, házak, hegyek
S elpusztul a világ a haragom által
Mindenével együtt: Szépséggel és Vággyal...
Vággyal, átkos Vággyal, mi idáig hajszolt
Legelőször gyönyörű, csodás-bájos arc volt.....
Átváltozott szörnnyé, Fúria-Átokká
És így szólott egyszer:Ácsi, ácsi! Hoppá,
Túl soká időztem már e férfiszívben
Sokkal tovább mint amit megenged az illem
Így tehát elmegyek, de...talán viszem őt is,
S máshoz láncolom. Talál ezer nőt is
Kik karjaiba omlanak.
A királynő-szajha ottmarad
A palotában, s őrjöng. Kit érdekel?
Sokkal többet csak úgy érek el
Ha gátlástalanul törtetek felfele.
Nem érdekel:Ő, Egyiptom kedvel-e;
Esetleg átkoz? Több vagyok, mint bármely isten
Ez a kín már minden kincsem...
Ez, mi egy elhagyott szívből csordul tova...
Olyan ez, mint a kova
Mely még több szikrát csihol
Amely mindíg újabb, újabb szíven tipor...
Elő, Árnyak, elő! A Vágyhoz nem érhetek
De a kiontott vér, az elhullott életek
Nyomán fakadó vér csillapít.
Lidércfénnyel ragyog: csodásan elvakít
S nem érzem a fájdalmamat.
Te élsz csak most, Bosszú: te egyedül, magad!

Dae: tudod mit, majd elküldöm! Vagy berakom, ha igény van rá. Most nem tudom, mikor tettem be. Még télen.
Celeb: ez szép!

In memoriam

Élt hét esztendőt eme hajdani medve:
Kedves színfolt ebben a szürke világban.
Énekek és mese szóljanak tetteiről, mert
Kis(?) gyerekeknek adott sok szép pillanatot.

VÉGE

Nimashilin: Emlékeztet a népdalok hangulatára... tetszik! ( vmikor írtál egy verset a Csillagok lányához... tudnál támpontot adni, hogy hol találhatom meg? )
Szofi:nem is tudom, miért, olyan, mintha egy macska beszélne. Puha ritmusú és helyenként "karmol".
Arlith: te lyány!!! Ez üt! Nagyon jó!!!
Telcontar: megrázó. Egy kicsit emlékeztet Mike Oldfield Moonlight Shadow-jára.
Leguanember: éljenek a medvék!!!

telcontar: durva.... erről a matekdogám jut eszembe....
Celeb: elég mérges lehetsz... ugye a családban senkinek sincs fegyvere?
Gilraen:

Hú. Ez... Ez elég durva volt. 8O Pontosítok: Durva, és Elesszar.

Telcontar: Gyönyörű. És durva!!! 8O

Sziasztok!
Celeb Ear, a versedről egy régi dalom jutott eszembe: összesen kettőt szereztem, aminek zenéje is van, szövege is, ez az egyik. Sajnos hangszeres tudás hiányában legfeljebb énekelni tudnám, azt meg jobb nem megtapasztalni. De a szövege itt van.


Két perc

Azt mondják hogy gonosz tett volt,
És tudom, hogy igazuk van
így teljesült be az eskü:
Holtomiglan, holtodiglan.

Rossz volt a hely, rossz az ido
Fény minket már többé nem ér
Másik férfi, puska, lövés;
Szerelem volt, csalás és vér.

Csak kettonknek van most sötét
Kint talán most is süt a nap,
És nem tudom, vigasztal-e
Hogy egy óra, s újra látlak.

Hideg, nyirkos a cellako
Rácson át nem hatol a fény
Két perc még az életembol,
Két perc, s kihuny minden remény.

Refr. Két perc még, ennyi az élet
Látod már a villamosszéket
Gombnyomás, és akkor véged
Két perc, és a halál jön érted!

1992. november

Mit tehetnél?


Füstölgő pisztoly, összecsukló emberalak.
Sikolytól remegő, visszhangzó szürke falak.
Látni, hogy az hullik porba, kit szerettél.
Érzed; visszafordíthatatlan, mit tettél.

Arra emelni fegyvered, ki bajtársad volt,
Csupán haragból. Ki az előbb még élt, már holt.
E tudat összetör mindent a szívben, lélekben;
Megnyugvást már hiába keresel, földön s égben.

Leborul a fekete alak a halotthoz,
Könnyei megérintik a fehér arcot.
Régi emlékek kavarognak fejében,
Fájdalmas kín lángol fel szemében.

Ám a keserves érzés változik, megvadul;
Épeszű gondolatot eltöröl, mi felborul.
Titkos erő úgy játszik fejével, hogy neki tetszik;
Hát hol a kiút, a megnyugvás? Hisz... erre remény nem látszik.

Szeme rettegést mutat, kerekre tágul;
Messze a távolba, holott magába bámul.
Egyetlen kérdés fárasztja, gyötri elméjét:
M'ért történt ez, mért, mért, MÉRT?!

... hhh... hhh... liheg, izzad, megfeszülnek izmai;
Szemét még mindig a távolba mereszti ki.
A háborodott elme lecsillapul, s ez az egész
Csak a sors játéka volt, nem egyéb.



Ezt a verset olyanra akartam írni, hogy a tehetetlenséget, a teljes lelki zavart sugározza, amit az ember csak ritkán érez igazán.[/i]