Versek

Gyönyörűeket írtok...
Lalaith: kezdek félni Tőled 8O

Álom

Szeretlek! - mondtad Te nekem.
Szeretlek! - s megfogtad kezem.
Szemedbe nézett ekkor szemem,
S mint mindig, most is - felébredtem.

2000. máj. 16

Szofi: Ezt kifejtenéd bővebben? Formára nekem sem tetszik, de hye... mit értesz "komoly dolog" alatt? Rossz hangulat, téma qer, semmi több. Meg egy csipetnyi gúny, ami olyannyira jellemző rám... (bár lehet, hogy a versemből ez nem jött le eddig)

-- Mau Rauser

Nagyon jók. Délután hozok bővebb elemzést és egy verset is...

Meg kellene jelentetned a verseidet!!Próbálkoztál már folyóiratoknál?Akár az Élet és Irodalomnál?Mert ott sincsenek ennél jobbak,sőt...

Szofi: látod, pont ezért nem adom nekik. meg egyébként sem érdemlik meg; inkább nem fejtem ki bővebben, hogy mit gondolok a jelenlegi irodalmi "életről"...
de nagyon szépen köszönöm az elismerést, és tényleg ki szeretném adatni: a régebbieket a tieitekkel egy kötetben, ha megcsináljuk, szerintem meg kell csinálni, mert ügyesek vagyunk! Az újabbakat (a párbeszédes verseket) pedig önálló kötetben, majd ha lesz elég belőlük: már van három, és készül a negyedik... mondjuk majd úgy huszonnégy körül elkezdem rendezgetni

Nima: remek a versed! én is ilyen versmértékben szeretnék írni

Szofi: el fogom olvasni mégegyszer a versed, (és akkor kiegészítem ezt a hozzászólást) és elhiszem neked, hogy cezúra, de akkor is döccent. (nekem, persze lehet,hogy egy hozzáértőnek abszolút a helyén van). Egyébként elfogadom az érveidet, így talán még jobban tetszik a vers

Még vmi: Szofi: kinek küldted el a verset Lassi ügyben? És jelzett vissza vmit?

Dae: engem érdekel! Ha más nem, de priviben légyszi küld el! (Persze nekem az is jó, ha betszed

Nefra: először is köszi az elemzést másrészt igazad van, és ez nekem is sokszor szokott gondom lenni, h túl hosszú lesz egy versem... persze ez nem mindig baj, de néha engem is zavar. De pont a legutóbbi versemben nem zavar, mert az télleg egy történet, csak épp verses formában, szóval, hogy is mondjam, azt nem tipikus versnek írtam...jaj, de hülyén hangzik ez így... szóval ott nem a mély értelem kiemelésére törekedtem, hanem a mesélésre, és az pedig sztem nem nagy baj, ha hosszú
De majd megpróbálom megfogadni a tanácsot, és tényleg köszi!

Nos, itt a ma született versem, de ne nézzetek elmebetegnek miatta (ajánlom pár exemnek és a kedves tanáraimnak ):

Bárcsak kínok közt élnél,
Bárcsak Pokol tüzében égnél,
Vesztenéd el szaros kis életed,
Úgyse hiányoznál senkinek.
Esnél bele mély gödörbe,
Vagy rohannál egy gyilkos tőrbe,
Forgatnának kést szívedben,
Vágnának léket fejedben,
Ne lenne se kezed, se lábad,
S minden porcikád sajogna, fájna.
Dögölne meg ott, ahol van,
Kihez én e verset írtam.

by:Lalaith

Szofi: na puff. Méghogy nem rakták be a Lassiba? Ezt? Miért??? A vége a legjobb. Az elején még egy kis Akárkire gondoltam, aztán a végén... -Már a "gondolatai" hatására is- Valaki lett. Nagyon szép.
Kérdés: tőlem Ballada? :hein: Nem emlékszem... Szánom, bánom.

Ha csak egy napra kiszabadulhatna
Síró szívem fájó, fekete titka,
Tisztább lélekkel néznék a jövőbe,
Nem félnék már többé olyan nagyon tőle.
Meglazulna a kötelék múlt és jelen között,
Eldobhatnék mindent, mi egyszer hozzád kötött.
Itt hagynál engem egy boldog könnyű napra;
Úgy gondolok erre, mint valami álomra.

A köd eloszlik majd, ha reggel felébredek.
Arra hasonlít, mikor még szerettelek.
Az ablakban a város ébredő, szép bája.
Nézem a felhőket, jön a rossz emlékek árja.
Hallom itt legbelül dühös szavaidat.
Hallom az ajtót, ahogyan becsaptad.
Látom a szirénát az ablakom előtt.
Érzem, neked viszik a gyászos lepedőt.

Egy napot kérek csak, hogy ne gondoljak rád.
Egy nappal az egészet megbocsáthatnád.

Hellóka! Most hirtelen én is kedvet kaptam a kritikához kellett ez nektek??!
Nna. Tehát.
Elanor: a verseidnél mindig azt érzem, hogy vmi mély dolgokat taglalsz, hogy mindig [size=9:16ftw0q4]/legalábbis amennyit olvastam/[/size] megvan bennük a gondolat, ami sztem /és ez csak magánvélemény / elsőfontosságú. Azonban egy általam nagyon becsült és nagytudású embert kell idéznem, aki azt hiszem, elmondhatná magáról /ha nem esne messze a lelkivilágától/ hogy ma M.o. az egyik leghozzáértőbb embere. Azt ajánlotta nekem egyszer, hogy törekedjek a gondolatok sűrítésére, az olyan rövidségre, ami által a gondolat nem veszti el lényegét, kulcskifejezéseit. Tehát magyarán bogarásszam sokat a verseim, és próbáljam kiszedni belőle a felesleges szavakat. Nem sokat, csak pölö hosszabb ragozásokat, rövidítsem a mondatokat és a képeket. Szerintem érdemes megfogadni [size=9:16ftw0q4]/azonban az igazsághoz hozzátartozik, én nem mindig tudom ezt kellően megtenni /[/size]

Dae: tecc. Olyan túlvilági, lázadó. :agree: Te úgy látom, már rájöttél a "tömörítés" fontosságára, ha nem csal a szimatom, már jó néhány éve írhatsz verseket. Látszik a kifinomultságon, az egyszerűsítésekre való törekvésen [size=9:16ftw0q4]/beszélek én, a Kút. c. versemmel! /[/size] Azonban... sajnos sok dilis vámpírkultusz miatt az embernek az az érzése, hogy egy jó kis horrorfilm után írtad meg. Habár gondolom, a történetnek burkoltabb tartalma is van a "vért" illetőleg /értem pölö az emberi sebezhetőség, az emberi pusztíthatóság szimbólumaként, vagy esetleg a vadság és az ösztönök "anyagiságaként". Na jó, nem filózok. / Gratu.

Nna, most ennyit szóltam hozzá, szóljatok rám hogy fogjam be csöpp kis szám, ha idegesít vagy ha hülyeségeket beszélek. Most csak ezt a kettőt emeltem ki, gondolom a többiek nem nagyon akarják, hogy "megtaláljam őket". Különben is, Szofi már minden lényegest elmondott.

Üdv mindenkinek: Neframíel o Immenell.

Sziasztok Drágáim!

Úgy látszik,a vizsgaidőszakban csak így hetente jutok Hozzátok
De most talán sikerült jobban hozzáállnom az előttem tornyosuló 5 oldalnak-egyáltalán nem éreztem tehernek,h ekkora mennyiséggel kell megbírkóznom,s ez akár a minőséget is jelezheti...
Úgy látom,egész szépen elkritizálgattok nélkülem is,főleg Arlith és Telcontar

Arlith:Köszi a kritikát!Legalább 1vki komolyan foglalkozott a versemmel Arra,h szerinted "4 különböző vers" ,csak azt tudom mondani,h menet közben alakult ki a forma.De szvsz jól tükrözi a különböző hangulatokat,amin Éowyn kersztülmegy...A 'mert'-nél pedig azért van 'törés',mert ott van a cezúra
A Túlvilág pedig egyszerűen csodás!Ennél is,mint még pár versednél-azt érzem,h akár én is ír6tam volna,annyira a szívemből szól! :smokin:

Telcontar:Örülök,h beszálltál a kritizálásba-lelkiismeretesen végigmész mindenkin,és ez nagyon jó.De szvsz túl személyes és kevésbé szakmai szempontóak a nyilatkozataid-ezért inkább véleménynek nevezném őket,és nem kritikának.De az őszinte méltatás is nagyon fontos! Nus'Dortuya Mattangash című versed nagyon tetszett-igaz,én csak a Salvatore-könyvekből ismerem a sötételfeket,de azt a képet teljesen jól felidézted Sötét és vad,örvénylő szenvedélyről szól... :itscool: Sejtet;látom magam előtt,mint 1 balladát...

Nefra:Mind a Stigma mind a Kút nagyon tetszett.Eszméletlen-olyan jó 'nefrás' Érzéki képek,szinesztézia,zaklatottság,találó,eredeti megfogalmazások 8O Minden versed 1 kis katarzis.Ilyen verseket érdemes megírni
Bár a Kút kissé zavaros-nem tudom kibogarászni,h ki beszél v kiről van szó-főleg a végén.Bevallom,nekem jobban tetszett ez,minden zavarosságával 1ütt,mint a Stigma-de ez magánvélemény...

Nima:a Ballada olyan,mint 1 Enya-szám--1 Enya-fannek le7-e ennél szebbet írni? :itscool: Az Arwen-ciklus újabb részeire pedig még mindíg csak azt tudom mondani,h félelmetes,h hányféleképpen tudod a témát újra meg újra megközelíteni!Nem voltál Te ott véletlenül?! Kis tünde-krónikás!

Mau:A Duna-téma nagyon jó!Van mélye és sodra :agree: De a másik...Ha nem a Te neved alatt jelenik meg...el se tudtam volna képzelni,h valaha is ilyet írnál!Vmi komoly dolog le7 a háttérben...

Laurelin:a Gríma győzelme Théoden felett...baromi jó!!Egyszerűen él a vers! Lélegzik!Saját világa van!(Ami természetesen szervesen illeszkedik a GyU világába )Az a csattanó a végén!Irónikus!Erős!Könnyed!Természetes!Dallamos!Mond vmit!!Mint 1 allegória! :sungl: Szuper!

Cueddo:a Kimért idők... kezdetű versed 8O Padlót fogtam tőle.És ki is írtam azon nyomban Fantasztikus.Meg kellene jelentetned a verseidet!!Próbálkoztál már folyóiratoknál?Akár az Élet és Irodalomnál?Mert ott sincsenek ennél jobbak,sőt...

És most jöjjön 1 saját.Nem került bele a Lassiba,így most kiváncsi vagyok,h szerintetek csak helyhiány miatt,v másért...

Egy elkésett tünde dala

...
Mert nyugtot nem talál a vágy
és vinne egyre csak tovább
a hegyre föl,a völgybe le-
ó,vadon kósza szelleme!

És bárha fárad már a láb
még vinne egyre csak tovább
tisztás előtt,túl a Folyón,
hol égre tör és égbe nyúl
a Fehér Hegység vad foka-
mint villám,vágtatunk oda!

Mert nyugtot nem talál a szív-
Király-urunk Gondorba hív-
várjon vész és vad rettenet:
Kisszív-fi,Gondorban a helyed!

És bárha csillapúl a vágy
akarat,mi visz tovább
túl erdőn,vizes réteken,
Rohan pusztáin,bérceken-
mert újra felkelt,ím az Árny,
s veszélyben ismét szép hazám!

Mert nyugtot nem hágy már a kín,
mert foszlik minden régi szín,
mert tünde-nép távol-hona
nem fogadhat már be soha!
...
És bárha fárad már a lány
csillagok kihúnyt honán-
az Esthajnal-fény leng haján
és vágtat csak tünde-lován
míg bírja teste,bársonyán,
hajának árny-sátorán...

Nima: Nem egészen sztori... csak Dae végletekig eltorzult lelkivilága...

Elanor: nagyon érdekes a történet és a hangulata is. A hömpölygő mondatok engem vhogy egy kínai mesés eposzra, a Hua Mu-lan ritmusára emlékeztetnek. (Igen, ebből készult a Mulan rajzfilm is:) ) ha vkit érdekel, beteszem az angol fordítást.

Galadh, Elanor: köszönöm!

Dae-elena/sissee írta: Ha övé nem, hát leszek majd
Kurvája az Álmok szőke,
Gonosz lelkű Istenének.

8O Hopp, Dae... meglepődtem rajtad. Gyönyörű!!!!

Area: nagyon szépen megfogalmaztad, igazad van a versben!
Aranymag: nagggyon jó!! Tőled ez a második kedvencem a színes mellett, sőt, lehet, h meg is előzte
Nima: huh, ez nagyon szép! Nekem az jut róla eszembe, h az embernek fel kell vállania a tetteit, vágyait, hibáit, mindent, mert csak így lehet teljes ember...
Theala: ez a vers is hasolnó tartalmú. Nagyon szép, és tényleg mély értelme van!
Dae: nem semmi! Nekem nagyon tetszik a versed!!


Hoztam egy régebbi szerzeményt. Ez egy történet, versben leírva, inkább epika, ezért is kissé béna a formája... hosszú, nem egyforma sorok... és ráadásul elég nyálas de azért remélem, tetszeni fog (ezek után )


Ballada a tükörkép nélküli lányról

A lány egyszer belenézett a tükörbe,
De benne tükörképét meg nem lelte.
A lány csak nézett, nézett,
Nézte a rá visszabámuló végtelen ürességet.
Aztán elkezdett rohanni, ki a házból, ki az utcára,
Szaladt, szaladt, míg el nem ért egy tavacska partjára.
Belenézett a vízbe – egy halacska csobban,
S mire a víz elnyugodott, nem lelé képét a tóban.
Hirtelen cseppek estek a vízbe – az eső talán?
Nem, nem az eső; szomorú könnyeket hullajt a lány.
Megint szalad, még szaporábban,
S megáll egy ablak előtt a kis városkában.
Az üveg megmutatja, hogy mi zajlik a túloldalán,
De benne képét hiába keresné a lány.
Leroskad a földre, s a szívébe szigorú esküt vés:
Ha eztán tükörkép nélkül kell élnie, ezzel a teherrel szembenéz.

* * *

Telnek a napok, múlnak az évek,
A lány éldegél magában,
Megszokta már, hogy nem látja képét,
Tükörben, ablakban, pocsolyában.
Barátja kevés, pénze sem sok,
Szerényen él magányában,
S tanítóskodást vállal
A közeli város iskolájában.
Szerette a gyerekeket, szeretett játszani velük,
Csak egy fiú volt köztük csintalanka,
A lány nem tudta kezelni, hát
Behívta szüleit az iskolába.
Kiderült, hogy nincs anyja, csak apja,
Félárva a fiú,
S apja egy magába zárkózott férfi,
Ki mindig szomorú.
Beszélgettek ketten, beszélgettek sokat,
Mígnem az éjszaka a fejük fölött elhaladt.
Egyre gyakrabban találkoztak,
Egyre gyakrabban fogták meg egymás kezét,
Beszélgettek, a férfi egyre jobban megnyílt,
A lány pedig boldogságban élte életét.

* * *

Egy éjszaka éppen komolyan beszélgettek
S a lány beszélgetés közben a férfi szemébe nézett.
S akkor, abban a pillanatban a lány szemei elkerekedtek,
S könnyei szeméből sűrűn hullani kezdtek.
A férfi megijedt, kérdezte:
Mi rosszat tett?
A lány csak sírt, csak sírt, megszólalni nem tudott,
Nem tudta elmondani, hogy a boldogságtól zokogott.
S, hogy mi történt, amitől a boldog zokogás rázta egész testét?
Elmondom:
A férfi szemébe nézve újra megpillantotta régen látott tükörképét.

Dae: ez nagyszerű! Nagyon szép! Mint egy látomás. Olyan, hogy kedvem lenne megismerni őket és az egész sztorit.
Szivi a verset és fuvolázom.
Theala: szegények! Olyan halkan szomorú...

Nima: sajnos igaz az egész, de már kezdek beletörődni.
Nagyon szépeket írtatok.

Theala: ezt ismerem! És nagyon jól visszaadod a darab hangulatát, bravó!

Nima: a Békéről szóló versed nagyon megfogott. Nem tudom, hogy tanulsz-e vmilyen hangszeren játszani, de ez tényleg olya, mint egy zenedarab. Dallama van a soroknak. (Köszi a verset! )

Nekem is született egy rövid szösszenet... Valahogy most nem sikerült balladába foglalnom, egyszerűen csak jött. Sztem nem lett igazán jó, remélem, azért a mögötte feszülő indulatok dobnak rajta valamit és ti sem rúgtok ki vele...


Álomszülte vad országban
Túl a Földön, túl az Égen,
Jégpalota emelkedik
Valahol egy rémmesében.
Rajta Szivárványhíd pírja
Csillagvércsepp a sötétben,
Éjfekete minden csíkja,
Gyökere a víz ködében.

Amott lakik az én Uram,
Tűzkoronás, hős, fenséges,
Erős, mint a szikrázó jég,
S mint a halál, oly szépséges.
Ha a földi szerelem bánt,
Honába ránt féltőn vissza,
Késem éle szántja bőröm,
S véremet ő mohón issza.

Földi fénytől, szerelemtől
Vérem által szabadulok,
S ahogy kortyolja vérem,
Szívemmel felé fordulok.
A föld szép fiához minek
Szóljon vérem szülte ének?
Ha övé nem, hát leszek majd
Kurvája az Álmok szőke,
Gonosz lelkű Istenének.

Pár hónappal ezelőtt Budapesten adtuk elő az angol színjátszó csoportal a Cagebirds című darabot. Ez egy nagyon mély és allegórikus történet hat madárról, akik egy ketrecbe zárva élnek, elmerülve a saját kis világukban. Mikor egy vad madár kerül közéjük, megpróbálja rávenni őket a szökésre, de azok nem hajlandók követni, inkább végeznek vele.
Erről írtam egy verset, amit most ide felrakok.

Cagebirds

Félelem rezdül mindegyikük szárnyán.
"Hogy van ma az én édes, hat madárkrám?"
Ne változzon semmi! Minden, minden jól van.
Rettegve elbújni saját tudatodban.
Jellemmé váltuzott, mi csak rossz szokás volt.
Régen elfeledték a kintet. s a távolt.

Bár lelküknek mélyén ég a tétova vágy:
Természet ős szava: felhők, szél, szabadság.
De nem mernek menni. "Ki etet majd minket?"
"Ki fogja cserélni fürdőző vizünket?"
Elteltek napok, hetek, hóhapok, évek.
Halállal váltják meg a börtönt, melyben élnek.

Ember! Sose feledd: ebernek születtél.
Ne akarj más lenni, mint az, ami lettél.
Tiéd ez a világ, ebben kéne élned.
Megváltoztathatod, van rá tehetséged.
Nyiss ki minden ajtót! Dönts le minden falat!
Míg a hat madárból rossz emlék sem marad.

Most egy Republic számot hoztam. Kiskoromban, kb 10 évesen rajongtam értük, főleg a rádiós számokért. Aztán kb másfél éve megint meghallgattam ezt a kazit és mikor ezt meghallottam... puff. Nem is emlékeztem rá, hogy ezt valaha is hallottam. Nem nagyon fogta meg a fantáziámat. Pedig nagyon jó!

Furcsa magasban

Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy halálra ítélt vágyakat húzok
Magam után, de már alik bírom
És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok
És csak kezeket látok furcsa magasban
Kiáltanék nem így akartam
És nem tudom, hogy mért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt
Akartam, mert akarni kell
Aki megszületett, az többé nem felel
magáért, mert az öntudat gagyog
Súgja a jelet, hogy íme én vagyok
Az aki mindent csak szépen tehet
S tetteimért már nem felelhetek
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen
Hogy eltékozoljam az összes életem.
Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy mitől félek, hogy miért hallgatok
Arról, amit mondani kell
Amit helyettem senki nem mondhat el

Nefadar: Ez a versed nagyon jó volt, kár ha igaz. De érezni benn, hogy tényleg átélted, hogy a saját érzelmeid.
Area, tetszett a versed.
Leguanember : Whoopy epedve várja

Aranymag: nagyon jó! Félős, indulatos és ihletett.

Elég már a Mátrixból, én is majdnem erről kezdtem írni
Laurelin: Oh, de aranyos! Megígérem, eljuttatom Timónak. Biztos tetszeni fog neki, és válaszol majd.

Nagyon szép versek, de most nem írok külön, mert mindjárt elalszom! :quasi:
Viszont hoztam egy mai szüleményt:

Menekülni

Nehéz, tompa levegő.
Néhány kószán lebegő
Felhő: már kiadták dühüket.
Minden forróságban lüktet.
Nem szór álmot az este
Fáradt, vörös szemekre.
Én mégis lilán vacogok
Alszom, csak ne lássam a világot
A feketén sarjadzó félelem
Üvöltve tépi lelkem.
Menekülni akarok messze
Mielőtt a világ mocska elnyelne.

Nefra: mikor először láttam a Mátrixot, egy punnyadós, hülyéskedős szilveszteri lánybuli után voltam és nem igazán értettem a dolgot. Nem is az, hogy nem értettem, de csak a nagy fegyvereket láttam, szegény Keanut, aki bezony szebb vt rövid hajjal és fellengzősnek éreztem a nagy szavakat. Olyan népbutító filmnek éreztem, olyannak ,amivel könnyű fanatikussá tenni a hájas amcsikat. Aztán mikor nemrég leadták a tv-ben, megint megnéztem. És mikor "felébred" abban a trutyis bölcsőben... bocsi, nemtom, mi a böcsületes neve- szal a Való Világban -és most nem Arra gondolok- akkor könnyes lett a szemem. Felfogtam, miről akar szólni a film. Persze a többi körítés, de akkor már volt kőkemény fél évnyi filó-óra a hátam mögött és tudtam, mi az az "agy a lombikban" probléma... Amúgy nem hiszem, hogy ennek a hatására írtam.
Ez egy szép, terjedelmes OFF volt. Bocsi.
Area: nagyon jó vagy, te lány! De nem csak néha kell becsülni! /ha már van... /
Nefi: jajj, mi baj van? Ugye nem? Semmi rossz, ugye?

Nakanunaraba
koroshite shimae
hototogisu.

Nakanunaraba
nakashite miyo
hototogisu.

Nakanunaraba
naku made mato
hototogisu.

Na ezt forditsátok le.

Arquen: köszi. Ez megvígasztalt.
Nima: nekem mind nagyon teccik
Neradar? az elválás nagyon jó!!!!
Elanor:a félelem nagyon jó! Tele van tömény érzelmekkel!
Sesy: a békés nagyon jó! Nekem nagyon teccik! Nagyon mély érzelem van benne.

Néha

Néha kell valaki, ki azt mondja semmi gond,
néha kell valaki, ki bíztat, s csak jót mond.
Néha kell valaki, ki összeszed, s felráz,
néha kell valaki, kitől elkap a frász.
Néha kell valaki.

Néha kell valaki, ki dühít és felszít,
néha kell valaki, akitől mindenki veszít,
néha kell, hogy ne bízd el magad,
néha kell, ha figyelmed lankad.
Néha kell.

Néha kell, hogy egyedül maradj,
néha kell, hogy könyre fakajd
néha, hogy tudd ki a magányos,
néha, hogy becsüld a barátod.
Néha.

Nima: mikor olvastam a versedet olyan volt, mintha Neoról szólna. Tudom, hogy furán hangzik, lehet hogy nem is igazán kedvenced a film /nem tudom/, de a számomra olyan volt, mintha róla írta volna vki. És ha most egy kicsit eltekintetek az amcsi szuppro-ömtől [size=9:se4h43p4]/szuperprodukciós ömlengés/[/size] rá lehet jönni, hogy a film mélyebb dolgokról is szól, minthogy csúnya gép-bácsik üldözik a "jókisfiút", közben meg érthetetlen filozófálgatás hangzik el, meg macsós feeling. Nem akarok ingyen-reklámot csinálni neki, csak gondoltam, megjegyzem ezt, magyarázva; hogy miért jutott eszembe Nima verséről a dolog. De aztán az utolsó sornál rájöttem, hogy nem erről szól igazán [size=9:se4h43p4]/vagy lehet, hogy átvitt értelmű?? Végül is a Neo-féle figura is lehet egyfajta békéje az emberiségnek... Nna jó, nem filozófálgatok, hagylak titeket. / [/size] Tecc., az a lényeg.
Érthetetlen lett volna a versem?? De ciki... úgy gondoltam, nem is igazán kell megmagyarázni, csupán egy érzés-halmaz, amiben vissza akartam juttatni egy kút valóját, magányát, torz létét, sötöbö... Na mind1. Nem sikerült. Van ilyen.

Pussz: Neframíel o Immenell

Nefarad:
Ez a versed tényleg jó,
Csak kicsit nagyon bánatos.
Bár nem értem miért mondád:
"De sajnos ez az igazság..."
Mi benne az igazság?
S mi az a nagy szomorúság?!

Nimashilin írta: Bizony Nefadar, sikerült nagyon szépen megírni.

De sajnos ez az igazság...