Versek

" Geboren aus den Trâumen,
die ich auf Erden fand.
Reich mir deine Hand -
Folge mir ins Zauberland.
Wir verlassen den Raum
Gewöhnlicher Zeit, begleiten
die Winde in unserer Wirklichkeit.
Liebe ohne Grenzen -
nicht in Gedanken nur berühren,
Halt mich an dir fest,
Lass mich dich für immer spüren.

Ich bin nicht geboren worden,
um so zu sein,
wie andere es wollen. "

/ Ismeretlen szerző /

A szabad elme

Sok gond, mely gyötört,
most hagyjon el mi tört.
Mert új élet, gondolat
elűzné a gondodat.
Ha leülsz, s töröd fejed,
mindnek módját leled.
Csak egyszer legyen sikered,
a többi gondot már viseled,
s, ha gondod már egy szál se lesz,
szaba elméd elereszd!

Ahá...a hires neves cigivers...Nekem nagyon bejön :evil3: :up: :itscool:

Aral, ez tetszik. Nagyon jó :agree:

Egy lángnyelv kizökkent, felráz, bepörget.
"a lelked belém mar! Szürke-fehér dal."
Vörösen izzó szem. Csendben élvezem.
"Addj még magadból!" Agyamon áthatol.
"Halkan lélegzel, formás testeddel"
Karcsú lényege, halál hírnöke.
Illatod átkarol, halkan elalszol.
"megmarad belőled: gyilkoló füst-mérged."

Bocsesz de a Gondolatok topikban utaltam erre a versecskére és inkább ide írtam be.

Estel:koszi, ngyon annyira jo ez a vers!!!!! (es nem baj, hogy elfelejtetted mert tok szepen mondtad!)
Egyik verset a masik utan mentek le, mert olyan szepek! :hello:
Egy kis ize nem tudom mi:
Konnyes szemmel nezek ki az ablakon:
-Mit latsz?
-Egy masik vilagot-felelem-ahol csak oromtol konnyes szemmel nezek ki az ablakon.

Kincső, ez nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon....... nagyon szép!!!!!! 8O 8O 8O 8O 8O 8O 8O 8O Na jó, én is írok, mert lemaradok.


Ha átéltél már száz gondot,
Mely száz rejtélyt is megoldott,
Rájössz, az élet nem vész el,
Csak fel kell fogni épp ésszel.

Az élet megy és ne várd meg,
Hogy elterelje figyelmed,
Elszáguld, és majd lesheted,
Más test ként kell már festened.

Mi eddig volt , nem emlékszel,
S mit te nem tudsz már elvészett,
Mert sok szép helyen élhetnél,
De mást nem igen vélhetnél.

Lelked marad, tested megy,
Nem figyelsz, s lelked megveted,
Testet vált életedben,
s te elveszel a semmiben.

Aralation:megtaláltam a szóban forgó verset !Kezdem már kapizsgálni a dolgot.Lenne egy kis hozzáfűznivalóm is,vers formájában!

"Állj mindig a markolat felől
Bolond ki minden mosolynak bedől
Tartsd kéznél folyvást fegyvered
Megbíznod soha senkiben nem lehet
Tán csak egy afféle igricben,
mint jómagam!

Pengével vár,vagy csókot lehel
Hazudik,hidd el,minden fehér kebel
Tarts kéznél folyvást fegyvered
Megbíznod soha senkiben nem lehet
Tán csak egy afféle igricben,
mint jómagam!"

"Aki nemzettsége vérét ontja,adassék halálnak és örök kárhozatnak"

Kincső: Engedd meg, hogy a Búcsú című vershez gratuláljak, tényleg gyönyörű! Sőt, én majdnem elbőgtem magam rajta! (Ez csak azért lett volna kicsit gázos, mert épp könyvtárban ültem és gondolom néztek volna, hogy miért zokogok! ) Mondjuk valószínűleg nagyban közrejátszott az a tény, hogy van egy sztorim, amiben persze van egy elf, akibe egy, ugyan nem ember, de fél-elf (aki /sajnos/ halandó) beleszeret, és annyira passzolt a dologhoz ez a vers! Szóval Kincső, csak így tovább! (Ez szól a többieknek is, gyerekek, nagyon jók vagytok!) Azt meg nem kérdem, hogyan csinálod, én is írok verseket és tudom, hogy az csak úgy jönni szokott!
Ringbearer: Ne keseredj el, ha nem megy elsőre a dolog! Azt tudnám esetleg javasolni, hogy a gondolataidat mindenképp jegyezd fel, ne is úgy, hogy ide a fórumba, nekünk megmutatni, hanem csak magadnak, otthon, egy füzetbe. És nem is baj, ha csak szavakat firkantsz fel, nekem is van olyan, pl. eszembe jut egy versötlet, de csak, hogy miről szólna, vagy csak pár sor, félsor, ezeket felírom, és hagyom pihenni, aztán ha jön az ihlet, befejezem (és felrakom ide nektek, hadd örüljetek! ). Ez a félrerakósdi azért is jó, mert ha csak felfirkantod, ami eszedbe jut, aztán elteszed a füzeted a fiók aljára, akkor kisebb az esélye, hogy kidobod a feljegyzést "ez úgyis hülyeség" felkiáltással. Később meg ha előveszed, akkor megvan a gondolat és tudsz rajta dolgozni, tudod folytatni, nem veszett el. És ne feltétlenül versben gondolkodj, a próza elsőre talán könnyebb és közelebb áll a feljegyzéshez, és hidd el, azt is szívesen elolvassuk. Aztán meg már jönni fog, hogy megtaláld a sorokban a rímet, a ritmust, és akkor majd a te verseidet is üdvözölhetjük az oldalon. De tényleg próbálkozz, és talán mondhatom a többiek nevében, hogy várjuk a gondolataidat, műveidet, ha te is szívesen megosztanád őket velünk. És ez mindenkinek szól, aki hasonló cipőben jár!
Bocs a hosszúságért, remélem, segítség volt valamennyire, hogy ezeket leírtam és nem volt nagyon off. Végezetül egy saját verset osztanék meg veletek. Ehhez is kell azonban még pár szót fűznöm, hogy érthető legyen. A már említett sztorim indításában két szereplő (akik elfek és kószák /Kószasztoritól függetlenül, ezt még jóval azelőtt találtam ki!/) épp hazafelé tart. Ez a hazafelé pedig Középfölde ÉNy-i részén van, ők ugyanis az Ered Luin, azaz Kék Hegyek Ny-i lábainál levő erdőkben laknak, ahol a Forlond folyó ered. És hazamenni úgy szoktak, hogy a Lhún-öböl mentén megkerülik az Ered Luint és úgy mennek még fel északra. A történet egy ilyen hazatéréssel kezdődik és a két hazatérő egyikének épp megfogalmazódik a fejében ez a dal és elénekli társának. Íme hát:

Csillagok az égbolton,
minket is már vár az otthon.
Ideje is régen,
hogy minden vándor hazatérjen.
Hívnak a Kék Hegyek:
Ifjak, hazatérjetek!
A Lhún-öböl búcsút mond,
hazavezet minket a Forlond.
S az erdő mélyén népünk
dala zeng, mert hazaértünk.

Megtaláltam a világ legszebb versét.

Fák ága ezüst,lombjuk aranyló
A rét üde és friss, illatozó
Harag, félelem, itt nem létezik
Itt csak a boldogságot énekelik
Itt él e tájon, a hatalmas Celeborn
És asszonya, Galadriel, ki mindenkinél szebb volt
Vándor, ki ezt a szépet mind láthatod
Soha borúsan ne lásd a napot!
Oh, Lórien, földed mí' gyönyörű, mí' tiszta!
Soha az idő vasmarka el ne mossa!
(Sesy)


ha már volt, most mégegyszer van.

Estel Adániel írta: Eurynome: Ezt már épp javallani akartam én is!

Más: A rend (és a kószatalin részt vevők) kedvéért berakom ide linkként azt a verset, amibe tegnap belesültem... :
Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma

Estel már kérni is akartam tőled....szép vers nagyon....és nem égtél annyira bele (értelmes mondat volt)

Bocsi, de ezt én még nem vettem észre.

Eurynome: Ezt már épp javallani akartam én is!

Más: A rend (és a kószatalin részt vevők) kedvéért berakom ide linkként azt a verset, amibe tegnap belesültem... :
Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma

Most teszek egy javaslatok, DE! ne vegyétek pofálanságnak. Mi lenne, ha új üzenet helyett szépen rákatt a "SZERKESZT" gombra, és lehet szerkeszteni! /meglepő mód / Nem hiszem, hogy ez csak nálam lenne... Ha lelapozol egy topicban alulra, akkor valszeg ezt látod:

Tud hozzászólni a témához ebben a fórumban
Tudja szerkeszteni a saját hozzászólásait ebben a fórumban
Tudja törölni a saját hozzászólásait ebben a fórumban
Tud szavazni ebben a fórumban

Most ez nem kioktatás, bármennyire is annak látszik... Legalábbis remélem.

Rayan, szép

Sok utamon, sok szép helyen, sok embert láttam, s képzelem,
megismerni, mit gondolnak, ez lesz az én nagy végzetem.
Sok embert látsz de mind oly más, s egy helyen csak egy lehet,
s, ha máshol jársz, s engem látsz ez nem segít e helyzeten.
Ha száz mesét már hallottál, mely száz ember élt át egyszer,
nem csodáld, mit most írtam, mert én sem tudom mi lehet.

De szép időmértékes a verselés.

Ring-bearer írta: Nagyon szép verseket írtok!
Az a baj, hogy én akárhogy próbálom magam kifejezni, nem megy.
Nem tudok verset írni, zenét írni se ,és rajzolni sem, pedig annyi minden van a fejemben!!!

Olyan rossz...

Én is ebben a cipőben járok...de 1 tanács próbálkozz bátran

Kincső, ez csudaszép!!!! 8O És megható. Én nem tudnék ilyet írni. De itt egy epigramma.

Bölcsesség

Tanuld, mit száz éve mondott más,
De felejsd, hogy láss is mást,
Mert nem az a bölcs ki jok dolgot tud,
Hanem az, kinek eszéig jut.

Ring-bearer. Egyszre majd rájössz, mi a műfajod. Én pl. nem tudtam verset írni. Aztán beíratm ide egy rögtönzött verset, és tetszett nekik!!!

Nagyon szép verseket írtok!
Az a baj, hogy én akárhogy próbálom magam kifejezni, nem megy.
Nem tudok verset írni, zenét írni se ,és rajzolni sem, pedig annyi minden van a fejemben!!!
Olyan rossz...

Rayan: csodaszép:)) imádom az ilyen verseket:)

Az Úr akarata

Nézd, mily szépen fekszik ott
egy kiterített halott.
Orcája fehér, lelke arany.
Mosolya csupa talány:
tán boldog ember volt
egy világ hajnalán.


[size=9:k8oibuq1]Ez a röpke szösszenet öt perce született. [/size]

A király halála

Dúnföldön is jártam,
Dúnadánt nem láttam.
Hogy most merre jár,
a madár se tudja már.
Pedig ő követte keletről nyugatra,
Mintha a madár nem is nyughatna.
De Elessar túljárt a sas éles szemén,
a fecske szárnyain, a vércse vad nevén.

Elment, s nem jön már a vad szelek nevében,
elment, s nem villan kard megedzett kezében.
Sok ember tudta, ő más mint a többi,
númenor vére nem csordul már ki.
Elhunyt hordozója, de nincs ki tovább vigye,
Nincs a Vándor nyomában senki, ki azt higgye,
tovább él a népe, de a ház kihalt mind,
s hogy mi lett ez után, a kétely homályt hint.

Lehet, hogy elküldöm, még nem biztos.

Mindíg azon gondolkodtam,
múlt életemben vaj, mi voltam?
Sokfelé járt gondolatom,
madár, csiga, ember vajon?

Aztán mentem a világba,
megnézni hogy mi lett mára.
Sokfelé néztem, s megláttam egyett.

Láttál e már elfet,
kinek haja hosszan lelóg
s ruhájuk hosszú háló,
bölcsességnek nincs határa,
legalább is, ott most nála.
Életük hosszú fonál,
mely elszakadni nem tud már.

Hazatértem, megpihentem.
kérdésem már nem volt egy sem.
Tünde voltam, hosszú, sudár,
s mér lettem "ez", nem tudom már.
Posszul bántam életemmel,
alkatommal, szép kezemmel?
Nem tudom, de az a lényeg,
elf vagyok, s nem emberlélek.