Versek

Dodie: Pufff

Mosolyok

Száz plakát.
Mosolyok.
Mögötte ezer kattanás,
Még ezer kép,
Talán pár filmszakadás.
Ez az egy lett, ez igen,
Ezen már szinte őszinte
Az a fájdalmasan őszintétlen mosoly.
Van, amelyik annak örül,
Csak 20 forint egy sms,
Vagy jó illata van a tusfürdőnek,
Mintha fenyőfa volna.
Már azt sem tudja milyen az,
Igazi illata egy fenyőerdőnek,
Igazi illata a szélnek,
Zamata az áfonyalének…
Hogy lehet jó illata egy istállónak,
Lehet életszaga a rothadó fakéregnek,
Őszillat, nyárszín és télzamat.
Nem létezik más, csak műszín falak.
Már csak a műízt,
műillatot műérzést ismeri.
Mégis mosolyog.
Hová tűntek az őszinte mosolyok?

(bocs a helyesírás miatt de hülye a billentyqzetem és a hosszú Q és q betük helyett eQt és qt ír. ráaádsul szerintem elég szutyokul sikerült, vers lett.. )

A fal

Fal épült körém
nem én építettem
Ti emeltétek

Nem tudom lebontani!
Egyedül nem megy!!
Amit lebontok, újra építitek,
S nem segítetek!

Egyedül vagyok
bezárva a falak közé
És ti kint rekedtetek,
Nem akarok bejönni.
Egyedül szenvedek.

Halálvirág: Hm...izé...TYŰŰŰ!!! 8O Ez áállat! Kelkrumpli!

Artemisz: A hold regéje: tök jó a befejezés! Jól kijönnek a rímek, és érdekes a történet is. Gratu!
Adim: Ez tök olyan, mintha csak rólam írtad volna. Totál magamra ismertem. Le van mentve! :itscool:
Eönwë: mind hangulatos, némelyik kifejezetten jó.
Halálvirág: Utolsó négy sor brutááááál... :up:

Esti ihlet...

Néma nap, néma éj,
nyári emléket sodor a szél,
elveszett lelkek varják,
az éjjel szavát.

Csendes minden, régen holt,
másnaposan kel fel a Hold,
egy percig olyan mintha
valós lenne az emlék.

Meggyilkolt gyermekek,
véres kezű emberek,
halott lelkek siratóját
suhogják a fák.

Hali!

Artemisz: A Hold regéje. Jó volna, ha látnám Mindegy, végighúztam rajta az egeret és a probléma megoldódott. Nekem nagyon-nagyon tetszik!

Alcar: A kockákhoz is értesz. Nem is értem, hogy csinálod. Nagyon jó!

Jacopo: A te legutóbbi kockád is nagyon ott van, ahol lennie kell.
Mizar: Csak Toma gazdához tudok csatlakozni.



Gép testben gép lélek

Elhagy, ki felnevelt
A jóbarát elfelejt
Anyám velem vetél el
Kaja vagyok metéltel
Konzervgyárban születtem
Egy henger forma üvegben
Elemekkel működöm
Pentagramm a bőrömön
Életem egy vízió
Márkás televízió
Beszélni még nem tudok
Tudatlan anyag vagyok
Le van írva életem
Csak tíz perce létezem

Mama! Mama! Merre jársz most?
Miért nem jössz a kislánykádhoz?!
Évek óta szólongatlak
Mióta egyedül hagytak
Nincs mellettem soha senki
Senki nem tud segíteni
Azt gondolják, barom vagyok
A világra ívből szarok
Nihil vagyok
Halott vagyok
A semmiből mindig kapok
Elment minden életkedvem
Megszülettem - ezt vétettem
Testem vitték árverésre
Rájöttem az átverésre
Úgyis csak az egyik vagyok
Hibás termék, leárazott
Néha sokat szövegelek
Zabálom az elemeket
Elemekkel működöm
Műkezemen műköröm
Vérszegények könnyeim
Megszámlálták lépteim
Nem lehet, itt kiút nincs
A fény látványa ritka kincs
Nincs remény a szabadságra
Örökké be vagyunk zárva
Azt hisszük hogy sokak vagyunk
Pedig műanyag az agyunk
Megváltani a világot?
Meglátni a valóságot?
Gyermekálmok, mind hiába
Beleestünk a hibába
Minnél jobban kapálózunk
Annál inkább itt ragadunk
Semmik vagyunk!
Mit akarunk?!
Egy maradok a sok közül
Falak, gyárak, kukák körül
Mert nekem csak ez adatott
De ti, kérlek, most fussatok!
Meneküljetek, ha lehet!
Mentsétek az életetek!
Én maradok bús eretnek
Az emberek nem szeretnek
Mégis élem lépteim
S nyelem kénes könnyeim.



....Minden napom megtervezett
Csak egyetlen hibát találok
Itt ülök a villamosszékben
És villanykörtét zabálok.....

imádom az őszfeelinget, a halódó napfényben úszó hulló sárguló leveleket, a tájat, de a következő műveimből az is kiderül, h nem tudom úgy lefesteni a hangulatát, ahogy szeretném.... különböző unalmas órákon készültek ezek a szösszenetek.

Szomorú az évszak
Szomorú az ég is
A sok szomorúságtól
Szomorú leszek én is

Sírnak a nagy felhők
Beborult a világ
Szomorú minden ember
És szenvednek a szép fák

Az elmúlás nem szomorú
Az ősznek nem kelléke a ború
Hullik az eső, hullik a levél
Az emberek szíve üres szürkeség...

*

Ülök szobám ölelő karjaiban
a napkorong utolsó fényei táncot járnak a falakon
a szomorúság sötét felhője árnyékot vet rá
de a halódó napsugarak győzedelmeskednek
az esőfoltos ablaküvegen át kinézek
az ősz csodálatos képe
sárguló levelek, szikrázó napsütés, fenyegető felhő
kabátos emberek, érzik a bút, mely eljő
szobámban lake of tears énekel
ez számomra az ősz, óh, soha nem múlj el!...

*

Sárguló falomb, felhőfoszlányok
A tüzes nap haláltusáját vívja
Lelke tisztasága kiáramlik rátok
A haló napfény a világot beborítja
Nincs nap, nincs fa, nincs felhő
Egy őszi színszerelem gyümölcsében
Merüljön el gyermek és felnőtt
Mécses gyúl szívemben, lángra lobban lelkem
Nyugodt emlékeki sora elfér egy könnycseppben
Ó, őszi táj, te leírhatatlan
Színeid a lélek legmélyéhez szólnak

*

Megfürdök őszi nap aranyló fényében
Emlékcsepp gyűlik szemem sarkában
Lágy zene szól, elrepít csendesen
Őszigéret méla álmába
Sárguló levelek vagyunk az élet nagy fáján
rügyezünk, zöldellünk és vidáman elmúlunk...

*

és még két számomra kedves vers:

Késő ősz, köd, kihűlt álmok
úsznak hegy és völgy felett.
Vihar fosztja már a fákat:
mind kopár kisértetek.

Egy csak, egy áll, hallgat búsan,
egy, ki lombját őrzi még,
s mintha könnye hullna dúsan,
meg-megrázza zöld fejét.

Szívem mint e vad, komor táj,
s az az egy szál zöldelő
ifjú fa mintha te volnál,
gyönyörű szép, drága nő!
/Heine/

Tavaszi nászt, titkosat
Ritka kincset kibontót
Fényl

Adim: tyű, ez a versed nagyon jó!
Erda: utolsó 4 sor, nagyon szép..
Artemisz: látom, teéged is megfogott a telihold.
Ütős vers.

[size=9:9o6i5dbj]"Ha a Vég eljő - mikor nem vagy már tudatában létéről -, az önmag új csírát hajt benned, ellened fordul, s letépi valód.."[/size]


Hófehér, szűz bőrt borít be
a már megbontott Ér..

A létbefagyott, ittmaradt tekintet

Végtelenségben véges részbe ér. Szárnytalan.
Égbolt-zárt, láncként kötött -
Gúny, majd Undor. Hontalan..
Elporlad az alkotói Fogant,
Lehull[. (a)] Kegy - Eleme-e a Van..[?!]
Jelentéktelen lényem hervadón hull alá,
Őr a lélegzet, óvva mélyem méreg viharát..

Mezítlen, mint a tiszta Bűn.
Ijesztő, mint sebzett bársony bőr vére.
Kikapart, léttelen a Lélek Tükre,
olthatatlan a tűzre kapatott Én-láng,
rikoltó az elhitt eszmei Biztonság..

Megperzselt, de
áthatolhatatlan, s mégis
részekre szabdalt..

Ne! Miért szegülnél ellen..?!
Elhagyatottság a Csendben,
már Most-csillogását vesztett Mélységben..

Valós szótlanság,
A Most nem Van, s a Van nem Most!
Gátnak gátja: Vád.
Yiennahr. Vethien of minstrel. Holt.

Túlengedett [M]értéktelenség,
Utálat szítt égető Őrület.
Divina Comedia - Ál-Fenség.
Alvó Szívdobbanás. A Megvetett.
Tiltott volt. Esendőt ért,
Általjárt.
Bennszakadt.
Akaratlan-akart.
Nem kell már az az úgy kért..

Lankadó-csituló a még birtokolt
Értelem.
Tétova, elhaló a Múlt-Jelen-volt
Érdemem.
Rémszínben elázott,
őrületben vásott
Lánghalál.

A kállt Próbák tétje e Létben maradásod
zabolátlanságába kevert Hirtelenség képszakadása..

Önmély-ragyogásának ritka fénye,
non est pax. Gyarlószív kénye.
Mélyed a Seb..
Alkonyat-mart Holnap-félsz.
Géphang. Morzsákra hullott a Most-Menedék..

Út, hol a Léptek Nyomok,
Jelen-mosta, Láthatatlanok.

Céltfelejtett, búba roskadt Szív
Szénné égett Remény önvív.
"Ím, csak akkor tehetsz meg mindent, ha már semmit sincs.."
Romszín, fásult átutazó Érkezett,
Át, általélt Éveken.
Tűnt-hon, ez mind. Szólít a sír.

Hiába, kinek világtalanná lett hona,
az Üldözötteket nem várja senki sem haza.
Judeah-fatty..
Tépett, s vérző. Tűrd emberi Jutalmad..

Elborzadva, s megszégyenűlve
Lesúlytva.
Lenézve.
Eltiporva, létre ítélve.
Némán.
Elhalt Lét,
dermedve..

Félreértett.
Olthatatlan.
Rommá aszott.
Dúlt.
Utólag felhúzott húr is
lehúrozott..

Szeretnék az maradni, amivé lettem..

Láncszem, oly
Elnyűtt
Tövis, s fájó
Élű penge..
Pír-fátyol borítja az
Idebenn-t..

Véletlen.
Annyi 'tán, vagy már annyi sem..
Lehetetlen.
Ódzokón
Dobbants egy utolsó szívem..

**

Bizonytalan
Biztonság.
Biztos
Bizonytalanság..

**

Szétzúzott.
Zaklatott.
Ír-mart.
Végzet-szült.
Elbukott.
Mostoha.

Cosinus és sinus
Szintagmáiban zúzva,
Aszimmetrikus
Logaritmikába fagyva.
A hideg kiráz,
Titkon s hazug.
Képletként ádáz,
Oldaladba szúr.
Zúzmarában
Időtlen
Könnycsepp..

**

#..

Néma Üességbe fagyott
Alázottság szülte Sóhaj.
Helyét,
Reményét vesztett[.]
Yell. Meghallhatatlan..
Itt s mégsem.
Elkopott álmok,
Névtelenségében..

**

Ne félj, vagyok még..
még, élek..
Csak.. szilánkokban,
darabokban..
félek..

Ne félj, vagyok még..
még, élek..
Csak.. kudarcokban,
szóba fagyva..
vérzek..

Ne félj, vagyok s még
remélek..
Csak.. halandóságban,
s tört-mában..
kutatva értek..

**

Egésznek, összetettnek és normálisnak
tűnik a Minden,
De, bennem, por és hamu maradványainak..
Szűnik a Jelen..

A hideg ráz ki, pedig nincs az..
Tűnt remények romjaiban..
A Szégyen jár át, s mily igaz,
Hűlt helyek lét-voltjaiban..

**

Gőg-tépte a mám.
Hazug volnék, ha nem ezt mondanám..

Nekem, teher a Lét.
Tövis-Egyedüllét..

Ébenszín nappalok ma-színű vakításában,
Nemre fordított igen[ek] taszító vonzásában..

Jelszavas védelemmel ellátott párbeszédek kegyében.
Előre bocsátott kirekesztések mélyében.
Létre-hívott..

Alcar: ez a kockád nem elég, hogy profi, de rendesen telibe is talált
Niph:már maga a forma is feldúltságot és erős érzelmet mutat, fájón szép darab...
Mizer:az utolsó vsz nagyon ott van, de az egész vers nagyon igaz
ADIM: 8O 8O 8O
Erda: utolsó négy sorhoz GRAT!
Artemisz:a szürkéért megdorgállak, mert szürke háttéren nehezen olvasom, de jól sikerült darab ezért megbocsátva

Hol kedves arcok mosolyognak,
ott értő sorsok kavarodnak.
Szeretet,
hirtelen szerelem,
barátság,
önzetlen figyelem.
Nem az idő dönti el:
ki kivel,
mért ölel,
s mikor üzemel…

Aiya!

Hoztam két friss cuccot:

Az első egy új négysoros:


Sajnos, de nem vagyok elég csinos ahhoz,
hogy elhiggyék üres mentegetőzésem,
meggondolatlanság - nem váltja egy mosoly
mea culpa mea - biz nagy az én vétkem.

(2004.10.01.)


A másik meg egy kissé János vitéz-stílusú mese arról, miért is vagyok én Artemisz..

A Hold regéje:

Istennő vagyok én? Nem, csak a Hold maga:
tiszta fénye másét mind visszaragyogja.
Ámde egymagában nem több, csak darab kő,
utánzásra hozta létre a Teremtő.
Földdel együtt fordul, szemből int a Napnak,
Tengeráramok az ő útján haladnak
mosolyogva nézi a tévelygő vándort
utat mutat néki, befutva a távolt
Magához húzza a végtelen kék tükröt
ágaskodik a víz, ahhoz, kit fürösztött
és hogy a kis féreg emberek pusztulnak
a Tengerek partján, mindegy az a Holdnak!
Ő csak sugározni, csak vonzani akar,
de veszte eléri, mit még jövő takar:
Egy napon majd, ha a Föld napja lejára,
megszólal az arkangyalok trombitája,
a Hold lesz elsőként, ki nyomorún elvész,
szívtelen bájáért jár csúfos bűnhődés.
A vén Föld ereje karjait kitárja:
csaltad a Tengert, hát jere most hozzája:
És a Hold könnyű lesz, mint a pitypang pelyhe,
lángoló golyóként zuhan a Tengerbe.
Nem fog hiányozni csupán önmagának;
ezer csillag békés fényt ont a világnak.

(2004.10.01.)


Milyen?

júúúúj, nagyon lemaradtam. Őszintén sajnálom, de nagyon el voltam foglalva, meg elkapott a depresszióroham, meg egyebek. Most is pofátlan dög lesezk, és nem írok senkinek semmit. Bocsi érte, kárpótlásul itt egy versem, ami véééégre rímel, és még dallama is van (énekelgetve találtam ki)

Elfagyott virág szárad
az út jobb oldalán,
Elveszett, titkos árny száll tova
az éjjel hajnalán,
és a hang, ami megszültetett
végül mindig elnémul
ez a sors,
a lélek hangja mindig porba hull...

Elfogy az idő.
kialszik a láng,
bizonytalan a jövő,
sötétség vár ránk...

Szűz hó kék tekintet, meleg pillantás
Szempillák lesütve, fürkésző villanás
Fiatalos lendületbe rejtett varázs
Szívben megbúvó, izzó parázs

Büszke tekintet, megfelelni akarás
Önzetlen, bátortalan előre haladás
Tőle finomabb a frissen tört kalács
Kell neki a biztatás, a bölcs tanács

Szomorú tekintet, fájó lemondás
Így az élet már nem is olyan csodás
Reményt vesztett a ragaszkodás
De mindig van egy utolsó dobás!

ADIM a Des

"Nem lehet kiemelni a kirakójáték örömteli darabjait, mert az öröm viszonylagos, és egyik darabnak sincs különösebb értelme vagy értéke, ha maga az ábra értéktelen."

Vidám kis szellem és a palack
Van nála két hamvas barack
Beleharapnék mohón, éhesen
Így, kétszerannyi évesen
Fogam fenem, késem élezem
Magamat megmérgezem?
Inkább maradok, de nem éhezem
Hisz van aki megfogja két kezem
Lecsukódik hát fáradt szemem
S így lesz a legjobb nekem

ADIM a Des

"Semmi sem tűnik érdekesnek, ha a miénk, csak akkor, ha nem."

Estel Adániel írta: [size=9:2b4a20cg]a névelős cucc, az meg az ún. enjamblement...)[/size]

Az leginkább enjambement, 'l' nélkül...

Morgenstern: A TÉRD
/Das Knie/

A föld körül egy térd bolyong.
Egy térd és semmi más.
Nem szálfa-csonk, nem ponyva-rongy!
Egy térd és semmi más.

Szitává lőttek egy legényt
a háború alatt,
de térde, szent ereklyeként
sértetlenül maradt.


Azóta társtalan bolyong.
Egy térd és semmi más.
Nem szálfa-csonk, nem ponyva-rongy.
Egy térd és semmi más.

/ford. Molnár Imre/

A SÓHAJ
Der Seufzer

Szállt korcsolyán, siklott és álmodozott
egy sóhaj az éjben, a jégen:
„Ó szerelem, barátság!" Csillogott
a bástyafal hófehéren.
Egy kislányra gondolt, és állva maradt
a jégen és izzott fölötte.
A jég most megolvadt a lába alatt,
s ő elsüllyedt, eltűnt örökre.

*Devecseri Gábor/

Szerintem ezzel Mizar telibe találtad a szöget

cím: Emberiség

Ó Emberek! Ti botor, halandó népek!
Kik sokan vagytok bár, de érték nélül éltek.
Kik egymás hátán juttok egyre följebb,
s ha magasan vagytok, zuhantok egymást ölve.

Kicsinyes érzések, gonoszság mindenütt,
De meglássátok, ez egyszer még rútul visszaüt.
Kevés köztetek az olyan aki igazából él,
Mert ezt az egy dolgot az emberiség, mintha elfelejtené.

Civilizáció, törvények, hamis szabadság,
Sok képmutató, csaló, a világ egy hazugság.
Oly kevés az igazi, nemes lelkű ember,
hogy ugyanúgy rámondják, mint csalókra, hogy: Nem kell!

Természetbe gázolva, kincsek után kutat,
Erdőket kivágva építenek utat.
Állatok, növények lassan kipusztulnak,
S csendben az emberek is szépen kifakulnak.

Emberiség, te gyűlöletes népség!
Rombolsz, ölsz, nincs számodra szépség.
Gyenge vagy, de úgyis utolér a halál,
Gondolkozz majd ezen, a Pokol kínzófalán!

[size=9:qf2ypanv](JBT: persze, hogy szándékos volt, másképp nem jött volna ki a sorhossz...
költői szabadságvesztés, tudod... a névelős cucc, az meg az ún. enjambement*...)[/size]


*[size=9:qf2ypanv]: Hálás köszönetem Dínnek a javításért... (perme csak egy félművelt igyekvő reálos szakbarbárjelölt)[/size]

Mag írta: Barátaim / Daronak ajálnva, de nem csak neki szól ))

Fájtok nekem, ahogy
gondolom én is neketek.
Ugye valamire viszitek?
Az idő donga lábain
csoszog. A temetésemen álltok,
és bedobjátok virágaitok
porcsontjaimra. Csontkezem
ölelni vágy titeket,
"csontszám" csókot akar adni,
csontlábam veletek akarja
járni az utcákat végtelen.
Ugye valamire viszitek?
Érzelmi tárolóm betelt.
Szeretlek titeket drága bolondok.

:*

Köszönöm szépen!!! Ha tudnék verset írni, most írnék énis egyet, de mivel nem tudok....

Alcar, remek lett a kockád! Kocka-formailag szinte kifogástalan: ugyan van egy névelő sor végén, ami állítólag - Minden Kockák Mestere, efkúkúdéká szerint - csúnyának számít, meg egy fölöttébb inkonzisztens központozás (mindenhol máshol hanyagoltad, kivéve ott - bár ez akár szándékos is lehet, akkor nem szóltam ), amúgy pedig nagyon kellemes versbeszédi stílben van megfogalmazódva. Magyarán szólva, tetszik, ezért egyszer kapsz tőlem egy Guinnesst, és legközelebb felolvasom versestalin, ha megbocsájtod.

Alcar, Te kockában is remekelsz! Amúgy meg ismerem ezt az érzést , klasszul fogalmaztad meg!

Mag: Basszus, többet kéne írnod!!

Jacó:
szomorú lakatok álmodnak
s szorosan összesimulnak
közben apró fémtestükkel
ÁÁÁÁ, megint telitalálat... :up:

Szofi: ez nagyon mély és nagyon üt!

Helloka! Köszönöm mindenkinek aki vélemményezte a versemet. most itt van egy újabb alkotás amit éppen egy nem várt ember felbukkanása váltott ki. Nagyon kiakadtam.

Erda:: Remélem jól vagy!!!!!!!!!!Nagyon szíven ütött a versed!!!!!!!!Jobbulást!!!!!!!!!!!

Már nincsenek álmok
már nincsenek célok
már nincsenek vágyak
már nincsenek barátok
s legbelül itt valami fáj.

Már nem érzem a friss levegőt
már nem látom a fehér felhőt
már nem vidit a zöld erdő
már nem üdit a nyári eső
csak legbelül it valami fáj.

Már hiába kérdeznél bármit
már hiába probálnál fájdalmat okozni
már hiába lennél újra a régi
már hiába szeretnél mással élni
itt legbelül valami még mindig fáj.

Már régen vége mindennek
már régen semmi se fáj
már régen eltávozott lelkem
már régen más mezőkőn jár
s itt legbelül nincs mi fájjon már.

[size=9:1s60dfve]Please:írjatik valami reagálást![/size]

Ladislas írta: Hú, de rég jártam itt... visszaolvasgattam, és hát, nagyon tetszett, amit olvastam....
Én is hoztam egy talán ide nem illő verset. Kommentárt nem fűzök hozzá, vagy értitek, vagy nem. Címe nincs, adjatok neki, nekem nem megy...
Veled álmodtam, nem neked,
Veled nevettem, de nem helyetted,
Veled terveztem, nem neked,
Veled szerettem, de nem helyetted.

Benned hittem, nem neked,
Benned bíztam, de nem helyetted.

Érted hazudtam, nem neked,
Érted tettem, de nem helyetted,
Érted sírtam, nem neked,
Érted éltem, de nem helyetted.

basszus

Mag írta: Barátaim / Daronak ajálnva, de nem csak neki szól ))

Fájtok nekem, ahogy
gondolom én is neketek.
Ugye valamire viszitek?
Az idő donga lábain
csoszog. A temetésemen álltok,
és bedobjátok virágaitok
porcsontjaimra. Csontkezem
ölelni vágy titeket,
"csontszám" csókot akar adni,
csontlábam veletek akarja
járni az utcákat végtelen.
Ugye valamire viszitek?
Érzelmi tárolóm betelt.
Szeretlek titeket drága bolondok.

"Ha mindent odaadnál érte-
mit adhatnál neki?"
/Fodor Ákos/

Alcarcalimo írta:

az életöröm függőségtől lettél gyenge és tehetetlen

Nagyon ott van. Vélemény báj csinci.

Uk: Hülyén fogalmaztam. Mekkora kúl.

Barátaim / Daronak ajálnva, de nem csak neki szól ))

Fájtok nekem, ahogy
gondolom én is neketek.
Ugye valamire viszitek?
Az idő donga lábain
csoszog. A temetésemen álltok,
és bedobjátok virágaitok
porcsontjaimra. Csontkezem
ölelni vágy titeket,
"csontszám" csókot akar adni,
csontlábam veletek akarja
járni az utcákat végtelen.
Ugye valamire viszitek?
Érzelmi tárolóm betelt.
Szeretlek titeket drága bolondok.

Tim, ADIM: köszönöm
Erda... nagyon-nagyon fájó... ugye hamar jobban leszel?
mecsi/navad: hmm, elég kemény lett... tehetetlenség érzését látom benne, amikor soha nem jó az, amit teszel (nekem ezt mondta)
Szofi, Jaco: milyen szép kockák! Jaco, főleg a Pécs tetszett
Eithel: uhh 8O : Érzelmek... fogd a kezem, vigyázz rám, szeress... De falat épített közénk a bánat. (az egészet nem másolom ide, de nagyon tetszik. S eléggé át tudom érezni...)
Mag: Ha sokat mondom talán egyszer igazam lesz: úgy legyen s a mondat párosuljon tettel is!
Zizzo: naná, hogy kell az optimizmus!!! Nem lehet mindig deppelni... Aure entuluva!!! Újra eljön a Nap!

Üdv Álomhozók!

Eithel, aki igy bánik a szavakkal mint te, az csak ne szerénykedjen! Engem legalábbis sikerült elbűvölnöd (elmentettem). Ha megmutatod anyudnak, mekkora sikered van errefelé, biztosan többet ideenged, miért venné el tőled a sikerélményt? Emellett mi itt nem kritizálunk (az oldalakon keresztül szokták a kritikusok...), hanem véleményt mondunk, ami nem teljesen ugyanaz. Véleménye pedig mindenkinek lehet, nemigaz? A legtöbben kevésnek érzik magukat, mert még frissek itt, az "öregek" között, de itt nem a hozzászólások száma a mérvadó! Csak így tovább!
Szofi, teccik ez az aláírás...
Erda, remélem, kisírtad magadból a bánatod... Menj ki kicsit élvezni a napsütést, te leány! Még a végén elkezdek aggódni érted (is)...
Alcar, a Tornádód viharos sikert aratott! Remélem magával viszi a bánatot is erről a helyről...
Natalee, az évszakaid mélyek, magukba szívnak. Kár, hogy mindegyik szomorú, pedig a tavasz az újrakezdést is jelképezi!
Mag, ez a versed olyan volt, mint egy finom lökés a hídon kezében kővel ácsorgó embernek... Pedig a Magból legtöbbször új élet sarjad...
Zizzo, végre olvasok olyan verset is, amitől nem zizzenek be! Ez az!

ADIM a Des

"A kalitkába zárt madár nem tudja, hogy tud repülni!
A veréb tud repülni, mégis mennyit ül az ágon!"

OFF:

Timona írta: Artemisz: az I. számú négysorosod földhözvágott...

[size=9:22f4zgyd]Hmm... és akkor mit szóljak én? [/size]

Timona írta: Erda: a remény csak akkor vész el, ha hagyjuk...

[size=9:22f4zgyd]Ezzel pedig tökéletesen egyet kell értenem... [/size]