Versek

Bocsássatok meg semmi értelmes kritikát nem tudok írni, de azért
fogadjátok szeretettel, ösztönző hozzászólásaimat.
Timona, ez előző versed tecc!
Ladis, hm érrdekes dolgot peddít meg a versed..érdemes rajta elgondolkodni..
Natalee: ez az tessék csak írogatni! kár, hogy ennyire szomorú..
Well: hű, de jó! nyugodtan nevezd versnek!! (ha ez nem az akkor mi?)
Halálvirág, durva. a HIM részletet te fordítottad?
Siss: ez valami iszonyat jó, drak érte! (bár tőled már megszokhattuk:)
Adim: hát öö..egy kicsit érdekes. ez viszont ott van:
Elnidultam feléd,
Fegyverrel a kézben
De nem lőttem beléd
Csak döbbenten néztem
Alcar: te+ a kocka, igen csak meglepődtem először, de
megnyugodtam amikor elolvastam.

Nektek
Hamarabb keltem, mint a Nap.
Ma én köszöntöm őt.
Az ablakban állva két kézzel markolom fahéjas teám,
az üveg bepárásodik,
s ujjammal betűket kanyarintva üzenem a világnak:
"Sziasztok!" vagyis nekik csak "!kotzsaizS"-
de én csak mosolygok és tovább gondolom levelem.

Újra fel kellett kelnetek.
Én örülök, hogy itt vagytok,
és ha nem is látlak titeket -nehezen-
de elképzelem, hogy mit csinálhattok most.
Igen, tudom mindenkinek nehéz.
Igen, sokszor töröltük le a könnyeinket.
Néha a magunkét,
Néha másokét,
de a Föld forog, és soha nem áll meg.
Eszembe jut a gyönyörű délutánok melege,
mikor a focipályán a nap fényének melegében hemperegtem
tudtam, ritka pillanat...vagy talán mégse?
(A Nap sugarai itt-ott nyújtóztak már karjaikat)
Vagy mikor jéghideg patakban áztattuk fáradt lábunk,
mindenki azt mondta: "Ne, ne ez hideg!"
Persze..senki sem ment el..csak kacagtunk,
és a lelkünk valahol a felhőkben járt...

Hát, sziasztok.
Legyetek jók,
Néha...gondoljatok ti is rám.
Ne feledjétek, hogy volt egy lány,
akinek a lelke valahol ott ragadt a felhőkben..

Tim...: jaj, de édes lett Öledbe gömbölyödnék, hozzád simulnék. Csak engem cirógass!!! Ölembe vennélek, odabújnék hozzád, cirógató kezem Rádtalálna:)
Siss Hugi: 8O wáááá!!! Nagyon jó lett!!!
ADIM: Ha kell az íjam az Alien ellen, csak szólj életveszélyes vagyok vele (mint Legolas, és ha ezen valaki röhögni mer... )

Hé, egyre jobban tetszik ez a kocka izé

Well, ez nagyon jó!! nagyon nagyon tecc!!

Area: köszi, tettszik a cím! Csak pont neki szól, az a baj....
Artemisz: Komolyan, pont ugyan ezt írtad meg?? 8O ... ez nagyon gáz! Bár előfordulhat, mert emberek vagyunk, és bizonyos szituációkra ugyan úgy reagálunk, így aztán meglehet, hogy bizonyos gondolatokat is hasonlő képpen fejezünk ki.... de ez akkor sem korrekt... Nem írok többet, mert úgyis leírjátok helyettem, nem tudok újat mutatni . Pussz!

Nah, félig sikerült behozni lemaradásom...

gilloth: a Kis generáció c. versed nagyon elgondolkozató... asszem még töröm rajta a fejem pár napot...
A Kudarc tetszett most a legjobban a műveid körül. Iganán ütős. Főleg a vége.... 8O huh... garatu!
Artemisz: alső két négysorosod nagyon megfogott... talán mert hétvégén iléyen világvége hangulatom volt...
Ladislas: címajánlat: Vers nem neked

ADIM:remélem ismersz annyira, hogy tudd, nem vagyok haragtartó típus, és a viccet is értem, csak most épp annyira nem szeretem... asszem már tudod miért ... ami meg azt illeti ezekután remélem, hogy az az Alien megtalál!!!
Well:verskezdeményed, még eme formájában is megállja a helyét igen szép darab.

Ez egy igencsak szabadversben elmondott gondolat:

Cicuskád…

Ha volt olyan kérdés amit gyerek fejjel feltettem magamnak,
akkor az, hogy miért nem vagyok valaki más?
Aztán rájöttem, hogy ez butaság,
saját hibáimmal már megbarátkoztam…
Ha volt olyan kérdés amit feltettek nekem,
akkor az, hogy milyen élőlény lennék szívesen?
Erre magabiztos mosollyal mindig azt feleltem:
MACSKA!
Miért?
Egész nap, enni, aludni, dorombolni, s simogatva lenni.
Ennél több már nem is kellhet.
Most máshogy fogalmaznék:
Egy bizonyos cirmos akarok lenni!
Ki Kancsal* névre hallgat!
Öledbe gömbölyödnék,
hozzád simulnék.
Csak engem cirógass!!!
Így kerülném az akadályt,
mi most fölénk tornyosul.

Tökéletlen világban,
kifordult lények,
magamtól is félek,
rémes önző reményben.

[size=9:vj49ea49]*- bár foggalmam sincs, hogy Kancsal fiú é vagy lány, de talán mindegy is...[/size]

Peredhil, sajnálom, ha elszúrtam valamit, talán nem kellett volna belepiszkálnom... de erősebb volt a késztetés... Mindennek van kezdete és vége is, ez így igaz. Remélem, az az ismerősöd nem látta a kiegészítésem...ha mégis, akkor jössz egy fenékbebillentéssel!

ADIM a Des

"Csak hibák léteznek. Ha valami működik, akkor az hibás hiba!"

ADIM:Nem akarlak megbántani, de annak a legutóbbi ide betett
versemnek van eleje és vége.
Ezt valakinek vígasztalásul szántam, és ő kérte, hogy tegyem be ide.
De ezzel a "kissé deresszió-s" folytatással elveszít mindent amit én
bele tettem ebbe a versbe, és ha nem bánod én a hozzá tett folytatást
nem könyvelem el.

Skacok, asszem kicsit szokatlan lesz, amit most olvasni fogtok tőlem. Tim versének egy sora ("Ha érzed az arcodra simuló ujjakat...") ihlette, de szokás szerint másként értelmeztem a sorokat, más szemszögből közelítvén meg azt, amire nem is gondolnátok...

Arcomra simuló ujjak...

Mindig is szerettem volna
Érezni ujjaid az arcomon
Érzelmem újra dalolna
A fájdalmat érted vállalom

Azt mondták belehalok
De engem nem érdekelt
Sötét sikátor, s kanyarok
Végzetem lassan életre kelt...

Elnidultam feléd,
Fegyverrel a kézben
De nem lőttem beléd
Csak döbbenten néztem

Ragacsos tojásból
születtél előttem
Támadásod elől
Félre nem vetődtem

Végre érzem ujjaid az arcomon
Mindenem veled van tele
Farkad szorosan a torkomon
Rám tapad, fojtogatsz vele

Nem szabadulok, utolért hát végzetem
Gyilkos gyermeked testembe raktad
Hazudtak, nincs is benned érzelem
Testemből hamarosan új élet sarjad

ADIM a Des

Ui: Alcar & Tim, Még egyszer elnézést a beszólásomért , és már előre még egyet ezért a versért. Rendben, rendben, már szórom a kukoricát a sarokba...
... és hogy egyértelművé tegyem a versem,
remélem, nekem nem egy Alien okozza a vesztem... :triste:

[size=9:1xq2ou2r]És most komolyan: Tim ismer annyira, és remélem te is Alcar, hogy tudnotok kell, vízöntő énemtől távol áll a gúnyolódás, és nem szándékozom senkit sem megbántani![/size]

Well, ez még verskezdeménynek is nagyon magas színvonal :itscool:
Orsielányom, ezt már mondtam, de attól még nagyon jó, még egy magamfajta antimatekosnak is

Emmeg az új rémségem.

Lúthien éneke Mandos előtt


Hajnalodó napkeleten
Nem kelt még fény reggeleken,
Vörös-festett napnyugaton
Nem ég fény rőt alkonyaton.
Nevenincs szél aranyágat
S ezüstágat lengetett,
Napkeleten, napnyugaton
Két kisgyermek született.
Napkeleten, napnyugaton
Véreznek a csillagok,
Mit a két kis ismeretlen
Lám, oly rútul elhagyott.

Gyöngyház bőre halványodik
Szeme sátra szeme színén-
Ajkáról a vér kiszalad,
Lelke nem zenél már szívén.
Tán csak alszik. Ám a gyermek
Hiába is szólongatja,
Mély az álma... ó, nagyon mély.
Messze tért az Ember Atyja.

Hova tért meg? Honnan jött hát?
Kérdezi a hatalmasok
Tengertúlon csengő szavát,
Napkeleten, napnyugaton
Némán hallgattak a valák.

Hova tért meg? Bizony rejtély.
Tán egy csarnok örök hona?
Ha eltűnt, vissza nem talál,
Láncolt otthona a halál.
Meghal, s többé nem látom...
Kérdezni merem hát halkan:
Van hely, hova elmehessen,
Ha lelke tán nem halhatatlan?

Amíg langyos leheletem
Utolsóként elsóhajtom,
Szeme mögé vágyom nézni,
Gondolatát tán meghallom.
Én távozom- ő itt marad,
Percért váltott örök élet,
Hova vezet sorsunk útja-
Nem oda, hol ő ér véget.

Lám, szemében égő fáklya
Lobogott már nagyon régen,
Világom a sötét éjben,
Hova megyek, nem jössz vélem.
Lehunynám szívem szememmel,
Igazán ha nem szerettem,
Mit nekem halál-csak tudnám,
Az ő lelkét hol keressem!

Éjben meghal, éjben fárad-
Sorsa halál; sorsa bánat-
Felébredek, messze látok,
S áldásként ragyog az átok,
Bánatomért halált váltok.
Elcserélem örök-létem
Percig tartó életére,
És ha sorsa az enyészet:
Hát vállalom - s elenyészek.
Csak a népe, sorsa nem más:
Övé halál, enyém hervadás.
Remény nélkül szőtt szerelem
Hullámsírom halottleple,
Könnyem taván úszik tova
Büszke gályán az ő lelke.

Napkeleten, napnyugaton
Felébredt s elkárhozott,
Napnyugaton, napkeleten
A két árnyék eltávozott.

Artemisz: nagyon jókat írsz! S látom, a 4sorosok nemcsak nekem tetszettek!
Tim: dehogy haragszom!!!
Halálvirág: hiányoltalak... jó hogy visszatértél!
ADIM: a 30-as versedre fogok írni egy választ [size=9:1p3xpnrf](amúgy meg azt hiszem, kitekerem a nyakadat , bár Tim jóvoltából ezt már nem fogod látni!!! [/size]

Sajnálom a lányt, aki meghalt
és akinek bölcsőjébe engem fektettek,
sajnálom. hogy egy csepp anyatej fut
a nyakamon gyorsan és megfeketedik
éhes nyelveden

Hosszú sóhajjal fújsz bele a szélbe
felkap a szédítő zuhatag, melybe
akkor estem bele, mikor szemedbe néztem
és elvesztem létezni

mást szerettél volna, de én itt vagyok
és azt gondolom, gyilkoltam, mert
sose szerettél volna, ha nem feküdne
a földbe temetve az a lény,

akit én eléstam élve és ő ordított
az éjbe, de utolsó rugásaival is
nagyobb fájdalmat okozott nekem
mint az egész fiatal élet

csak rád vágytam és most nem
engedlek el, mert hazudok magamnak
egyfolytában hazudok magamnak
nem lehet, hogy nem érinthetem fehér bőröd

idegen lényeket faggatok miattad
és a szerelem fagyos tükrében önmagamat látom
sajnálom, hogy nem voltam képes
saját lábra állni, mindig másra támaszkodtam

"Elestem a kegyelemtől, elestem a
Mennyországtól, mint egy angyal"
aki nem hisz Istenben
fogj erősen, most nem hagyhatsz itt

azt is nagyon sajnálom, hogy
a félelmeimet vaalmi rosszba fojtom
gyáva vagyok és a kerítés túloldalán
te kővé vált arccal bámulod a könnyem

Szeretném hinni, hogy még lehet más,
de hiába vagyok földi lény nem
válaszolhatok, mert senki nem kérdez
csak egy összegyűrt levél emlékeztet rá,
hogy valaha te is itt éltél velem.




Az idézőjelbe foglalt rész a HIM Resurrection (Feltámadás) című dalából való.

Üdv Álomhozók!

Kicsit eltűntem mostanában bizonyos dolgok miatt, de volt, akinek hiányoztam, így végül csak visszatértem. Mindenkinek köszönöm a reagálását visszatérő művemre. Nos, akkor lássuk, mi is az én meglátásom felétek (sorry, de a sok kihagyás után csak a legutóbbi versekre reagálnék, mert 12-15 oldal kicsinálna...)

Haebreth, a csigakockád naggyon baró lett!
Gilloth, a 3-ból a Kis generáció nagyon sokatmondó, míg a Kudarc jött be a legjobban nálam...
Erda, az Érzelemjelentés mély belső tipródást mutat, ami remélem nem taposott agyon. A kinti esőzés viszont nagyon beleillik a képbe, mintegy megnyugvásként, elfogadásként.
Artemisz, a legutóbbi verseid közül (bár az Őszi ének is bejött, és legutolsó vsz-a naggyon jellemző a mai emberekre!!!) a Vadászdal jött be a legjobban, de az annyira, hogy csak NA! Gratula, puszi, naaagy ölelés, vállveregetés, meg miegymás! Ritmusáról eszembe jutott (talán nem véletlen) a "Még nyílnak a völgyben a kerti virágok"...
Szija Eithel! Csak nyugi, semmi pánik! Nyugodtan verselj ide, hiszen ahány műkedvelő, annyi féle, vagyis bármit is irsz, lesz akinek tetszik és lesz, akinek nem. Ez ne tartson vissza az alkotás örömétől! Ami pedig Elrond dalát illeti, ügyes kezdés, egész kellemes rímmekkel! Az első vsz jobban tetszett, a 2.-ban pedig egy apró módosítást javasolnék, ha nem bánod:
"túlélünk mi ezernyi bajt, mely annyiszor ellenünk tört"
Well, ez az ablakrafagyás... ez igen!
Alcar, a cimnélküli versed cime lehetne: Társbérlet.
(főleg azok után, amiket most olvasok tőletek... de ezt a társ-bérletet nem fogadja ám el a BKV ellenőr!)
Alcar & Tim, külön élvezet követni a pár-bajt, amit itt összehoztatok! Úgy látszik, nem minden virág hullajtja el szirmait ősszel...
Peredhil, legutóbbi versed olvasva úgy éreztem, mintha hiányozna a vége, így a topicban leggyakrabban előforduló hangulathoz illő befejezéssel illettem illetlenül...

Fel a fejjel,
magasra az orral,
széttárt karokkal,
élvezni az életet,
a nappalokat,
az éjjeleket
nem fogod már
soha, mert a tetőről
zuhansz tova
mélybe húzó orral
széttárt karokkal
csapódsz a betonba.

ADIM a Des

"Hiába vagy úton, háttal a célnak sohasem érkezel meg."

Nos, jó régen nem írtam már ide
Most viszont hoztam egy ilyen valamit - nevezzük verskezdeménynek, mert előreláthatólag még alakulni fog...

Arccal fagyott a templomablakokra
nem mosolygott, és nem kiáltozott
utat talált a mozdulatlan múltba
s kioltott minden hullócsillagot

alámerült a testmeleg magányba
rejtőzködött a koppanó rögökben
tekintetén az évek lombhullása
szeretkezett az összezárult őszben

kopognak a magas regiszterek
emlékekre hull, a halkuló zenébe
tegnap járt itt, suttogta arcomba: értlek
aztán a csend, az ősz hajszálak éve

Üdv mindenkinek:
Well

Natalee: Óóóóóóó........

Hali.

Ladislas: Ez nagyon tetszik nekem....
Artemisz: A négysorosod nagyon jó, de az Őszi ének is nagyon jó.
Alcar: Neked most igazán nem tudok újat mondani, csak azt, hogy így tovább... meg ilyesmik.... áh, mindegy....

Én nem tudok felrakni verset, mert nem otthon vagyok. Egyetlen van, ami eszembe jutott, de azt most inkább nem. Meg ilyesmik....

Csók.

Ladislas írta: Érted éltem, de nem helyetted.

Vááá, Ladis, én majnem szóról-szóra ugyanezt írtam egy Estelnek címzett versemben! (nem múltidőben, annyi a különbség) 8O

Nagyon szép.

Natalee: látom, másból is folyik az őszi depi.

Belőlem is.

Íme, a termés (mindig mondom, fürdés közben megjön az ember ihlete )

Őszi ének (2004.09.26.)

Minő közhely: vége már a nyárnak,
levelek hullnak, mint naptárlapok
hűs szélben ballagok a Körúton,
fülembe csengnek régi népdalok.

Oly sok a szenvedés a Földön,
oly meredekek a lépcsőfokok
oly sok értelmetlen halál esik
oly kevés a minden, mit adhatok!

Hiába is háborog a lelkem,
hiába tutulnak a farkasok,
fáradt vagyok a nyílt lázadáshoz.
Bocsássatok meg - inkább hallgatok.

Ajánlom szeretettel ickefiamnak, az ő blogján olvasott történet ihlette (egy bizonyos tüntetés históriája...)

Jó éjt!

Egy éve nem írtam, most igen.

...

Kopog az eső az ablakon.
Csörög az óra az asztalon.
Fekszem az ágyamon.

Könny csillog arcomon.
Mért van? Nem tudom.
Futok az utcákon.

Futok az utcákon, elesek.
Jönnek, megtaposnak, elvernek.
Emberek,gyertek!

Van még belőlem, tépjetek!
Érkeztek,vettek, elmentek.
Itt vagyok, ti is jöhettek!

Folyik a könny az arcomon.
Belefolyik az eső az aszfalton
Mosoly húzódik szájamon...

Hú, de rég jártam itt... visszaolvasgattam, és hát, nagyon tetszett, amit olvastam....
Én is hoztam egy talán ide nem illő verset. Kommentárt nem fűzök hozzá, vagy értitek, vagy nem. Címe nincs, adjatok neki, nekem nem megy...
Veled álmodtam, nem neked,
Veled nevettem, de nem helyetted,
Veled terveztem, nem neked,
Veled szerettem, de nem helyetted.

Benned hittem, nem neked,
Benned bíztam, de nem helyetted.

Érted hazudtam, nem neked,
Érted tettem, de nem helyetted,
Érted sírtam, nem neked,
Érted éltem, de nem helyetted.

Kedveseim!

Mostani hangulatomhoz illő, friss négysorosokat hoztam:

Valaki, aki mindig mást akar:

I.

Ember vagyok. Gyarlók gyarló lánya
hogy ki az Apám, még azt sem tudom,
álmokat látok, tévúton járok,
hol a vigaszt lakozni gondolom.

II.

Mért akar mindenki hőn szeretni?
mért akar mindenki tragédiát?
Igaz szerelemnek nincs reménye,
megváltásul fogadja a halált!



Juhász Gyulához:

Költőm, mocskos földi létben angyal!
Kibe ölted lelked ékes palettáját?!
Az álomkép hamvas, mint a hajnal,
kutyák kaparják egy feslett qrva sírját.

(2004.09.26.)

Na, milyen?

/me most dög lesz miközben iszonyatosan zavarban van (* 1000), és kimondhatatlanul köszöni , de neki így sokkal jobban tetszett , (kocka rulz but:)

Kérem a kicsi ujjaidat,
hadd érintsem őket,
mert ez a pillanat az,
amikor mindent kiadok magamból,
csak egy csók az egész,
de benne vagyok teljes egészemben,
és Te is érzed ezt minden további hang vagy morféma nélkül,
Te drága, annyira szeretném, ha kezed itt lenne nyugtatón a vállamon...

Ugye nem haragszol???

Kollegilloth: Ne izélj mán', hé!!! Jók lettek ám!
Timnek...

gilloth drága barátosném:

Maedhros:
Fantasztikus!
Hiába, bármit is tett, akkor is a kedvencem marad... és soxor a szívem hasad meg érte!
Köszönöm! Ennél szebb emléket aligha kívánhat szegény!

Kis generáció: Jajj, éppen napok óta ilyesmiken agyalok... És te leírtad helyettem! Szép, mert igaz! :up:

Aiya!
öhm. Suhi ragaszkodott hozzá, h felrakjam:). Asszem, elég bénák, úgyhogy előre is nagy, nagy... SORRY

Maedhros [size=9:20au0wxe](hadd ajánljam Artemisznek...)[/size]

„Kit először, a vitéz Fingont?”
Feanor csak nevetett
A fehér hajók égtek, a fiú szíve sajgott
De ellenszegülni nem mert

„Apám, gyilkosa, lépj elő! Fények tolvaja!”
Morgoth csak nevetett
Fingon dala szólt
„Inkább te vedd el létem,
Mint a fekete éjszaka”

- de életben maradt-
fivére levágta kezét
S lehozta Manwe madara

„Szívem Morgoth ellen emelem fel”
De a bátor tett hiába volt
Halálba hívta testvéreit
A Szövetség elbukott

Esküje nem engedte, hogy tükörbe nézzen
A Fények hívták, rájuk esküdött
Tanúul hívta az Első Királyt
Hitte, hogy a szó meg nem törhető

A világ többi Őre
Morgothot legyőzte végre
Két szilmaril a kezükben
Harmadik az ég közepében

Két tolvaj a táborban
Hét fiúból kettő maradt
„Tán mégis rosszul esküdtünk?”
De Maedhros csak nevetett

Lopott Ékszer égette kezét
Vissza már nem léphetett
S a Tűz Szellemének fiát
A föld mélyének tüze nyelte el

Majdnem tiszta volt és egyszer talán jó
De azt a lépést nem tette meg
Aki rosszkor erős, lehet végül gyenge
Igaz: büszkén bukik el.

Kis generáció [size=9:20au0wxe](egykori iskolám lépcsőjén...)[/size]

Kettőezer-négy…, s újra itt vagyok
Lépkedek a fokokon, melyet tapostam… hányszor!

Emlékszem: fel és le, oly sokféle módon,
Amikor még az udvart nem fedte beton,
És ház állt a kézilabdapálya helyén…
És piros nyakkendőben játszottunk „kemencést”…

Ámulva hallgattam Nagymamát,
Ki nem járt, csupán hat osztályt,
Tizenkettő alig múlt,
Szolgálni elindult…

De nem érdekelt – ki tudja, mért? -
Tréninggatya, zsíros kenyér
S Szüleink, kik szív(ük)ből hitték még
Hogy Lenin s Brezsnyev igazat beszélt

Nekünk nem jutott az oviban hely,
A „Vszigdá”t még őszintén zengtük el
De nem hittük, hogy itt jobb nekünk
Milkát akartunk, nem azt, hogy szabadok legyünk.

Most már van Milka, Sony is és Tesco,
Sőt állítólag szabadság is, hejhó!
Csak azt nem tudom, hogy jó ez nekünk?
De erre még nem felelhetünk.

Talán, ha születik egyszer gyermekem,
Egy nap csak legyint majd nekem:

„Ugyan már, anya, hogy nem volt Internet?
Akkor hogyan leveleztetek?
A híreket honnan tudtátok meg?
Posta meg újság? Ne röhögtess,
Még hogy kazetta, meg műanyag lemez…
Unom már… nem volt még Plaza….

...Milyen is volt a zsíros kenyér, Nagymama?”

Kudarc

Mint akit gyomron rúgtak egy jégbakanccsal
És a talpad ökölbe szorul
Süthet a Nap, ahogy csak bír
Neked úgyis bealkonyul

Mint a madár, szárnya lemetszve
Nem akarja érteni
Nekifut, s lezuhan, százszor…
Afrikát el nem érheti

A többiek, a társak ott vannak
Neki már mind idegen
Nem hisz már magának, se másnak
Ahogy a holló mondja: „Sohasem”

Kifutnál a világból
De a lábad se mozdul!
Ha szét nem robbansz addig
Majd megtanulsz szoborul

Beletörődsz, hogy az erősek, a szabadok
Galambként szállnak feletted
De számukra te esetleg ülőhely lehetsz
Ha csak nem tisztelnek – meg….

Rayan: [minden nélküli vers] utolsó két sora remek lett!!!
Artemisz:hajajj ez tényleg sőt
Alcar: Te is nekem!

Egy széthullott vers szilánkjai…

Kis virágom vígan tündököl,
vigyázom, hogy szél se érje…

---

A sors már belerontott rendesen,
vagy a végzet, hívhatjuk bárhogy…
De vagy valahol,
messze távol,
én el nem érlek…
Mégis jó tudni, hogy létezel!

---

Ettől még semmi és senki nem lesz szabad!!!

---

Magad mondtad:
„Szeretlek… ez olyan nyilvánvaló, mint ahogy a napraforgó néz sárga égisteste felé.”
S elérheti valaha imádottját?
Kétkedve teszem fel a kérdést,
mert a választ jól tudom...

---

S én a fák színes leveleitől megszédült őszilégy,
most örök álomra hajtanám fejem
…
Ne aggódj, nem teszem!
…
Erős vagyok,
erős vagyok,
erős vagyok
…
ezzel áltatom magam.

---

Erunya, mana mauya pole care nin?
Nem tehetsz semmit!
Ahogy én sem...

---

Csak várunk, s talán
tisztázzuk a dolgokat…

Artemisz: négysorosaidat imádom

Rohin: :hello: :hello: :itscool:

R-K-M: , méghozzá jókora!!!
Rohin: elismerő kézfogás
Tim... ha valakit zavar ez a meccs, az csak mi lehetünk azt hiszem... de kétlem, hogy ennek problémaként kellene felmerülnie!
Azt hittem az a legrosszabb,
ha szeretsz,
de viszont nem szeretnek…
Belátom tévedtem!
Ennél már nem hiszem,
hogy lehetne rosszabb!!! jaj nekem... ez nagyon szép volt...

csak a sors mi beleront... esetleg: beleronthat? csak egy ötlet, szvsz jobban kijön:)

Ringbearer írta: Minerva, iszonyat jó az a versed amit legutóbb beraktál.

Khm, az nem az a szonett akar lenni, amit ÉN írtam NEKI?!

Rohin: Haláli! :up: Eszperentenyelv RÚLZ!

Itt egy újabb négysorcucc:

Fogva vagyok, szeretettel,
kit én hívtam, nem ereszt el;
futnék el az éjszakába
üres szívvel vagyok árva.
(2004.09.25.)

Rayan írta: kriszana is :tongue:

bocánat!