Versek

Alcar: Jahhajjj, ez rohadt jóó!!
Peredhil: grat!! Ez jó!! És igaz.
Zarándokcucc: Most mit mondjak? Cuccbigyó. :agree: :agree:

Jacopo Belbo írta: Zarándok drága, nagyon állat ez a versed, kifejezetten tetszik. Főleg, hogy emlékeztet ritmikájában egy másik versre, bár ez a hasonlóság, ha jól vettem észre, explicite is megjelenik benne. Szóval tök jó.

hm, ennek örülök, köszi
melyik vers az?

Csak,hogy ne felejtsetek el:
Csak állok,lábaim a földbe gyökereztek.
Csak állok,kezeim az ég felé merednek.
Csak állok,bőröm is ráncos lett.
Csak állok,és hullatom zöld könnyeimet.

Csak nézem,ahogy a mindörökké szavait vésik belém.
Csak nézem,miként válok gyermek játékszerré.
Csak nézem,ahogy bolodgan pislog rám akék ég.
Csak nézem,mint válok gyarlóvá,ha az ember elveszti szerelmét.

Csak tűröm,hogy az élet nevet rajtam.
Csak tűröm,hogy az emberek nem hallanak.
Csak tűröm,hogy nincs jelentősége a szavamnak.
Hiszen milyen véleménye lehet még egy fának?

Interlinking szöszenet. Na jó. Inkább förszenet.

Azt mondom, szép vagy –
nem hiszel nekem
te kettétört fényű
lény a végtelen
kékjei alatt.

Fraktálszín szemed,
tűzeszű az agy.

Csak a szó kell még
meg a láng meg a lég,
s egyvaló leszen
macska-lényegem.

Üdv:
-- Mau

üdv!

A következő versek Morwen tollából születtek. Nekem nagyon tetszenek,de kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is . Ő sajnos nem tud felcsatlakozni, hogy ilyen hosszút hozzászóljon, hát most én vagyok a tolmácsa. Jó olvasást!

Vadász

Magányos utamat járom, melynek tán sosem lesz vége,
menekülök a sötétség elől,
de talán már el is nyelt.
Alattomos suttogást hallok, mely
rég elveszett szavakat hoz felszínre.

Ref.: Vadásznak rám,
követnek engem,
de én nem hátrálok meg!
Érezlek, gyűlöllek, üldözlek,
míg holtan nem látlak!

Itt vannak, egyre közelebb jönnek.
Nem hagynak békén, míg
el nem érik céljukat...
Eljönnek hozzám, s
kérik majd, hogy öljelek meg,
Én pedig örömmewl fogom megtenni.

Ref.

Jéghideg hullám ként söpör végig
rajtad a halálos félelem,,
miközben szemedben hideg fáklya ég.
Előlem nem menekülsz,
véred az enyém, kezedben az életed!

Merev tested tehetetlenül zuhan a porba,
üveges szemedben látom magam.
Gyilkos vagyok, egy hazug áruló,
űki elárulta az életet,
s cserébe kapta a halál hatalmát.
Forró véred ajkamon ég s most már végleg enyém.

Ref.

Vadásztam rád,
megkaptalak,
rád halál várt,
s tiéd lett.

Cím nélkül

Elillannak a ppercek,
órák tovaszaladnak,
elmúlik az élet,
kifakul a hajnal.
A napsugár fakón tűz
őszülő hajamra,
szememben a régi vad fény,
most álmos nyugalom.
Tudomásul veszem,
eljön értem e vég.
Csillagoktól mentes, kopár ég alatt
múlnok el a rövid percek,
(talán órák) alatt.
Miért van az élet,
ha úgy is halálba torkollik?
Miért érdemes élni,
ha a végén minden elveszik?

Még egy cím nélküli

Egyedül vagyok,
senki sem figyel rám,
hiába szólok,
szavaim némák.
Átnéznek rajtam,
mintha senki lennék,
talán az is vagyok,
csak nem vettem ésre még.
Élek egyáltalán,
vagy már halott vagyok?
Panaszaim hangtalanok,
könnyeim nincsenek,
sírni sem tudok.
Üres tekintettel meredek messzire,
s várom, hogy valaki észrevesz-e.
Csak mennek az utcán,
a földbe tipornak,
lenéznek rám, s tovahaladnak...
Tehát élek, nem vagyok kírértet,
csupán egy szerencsétlen
testet kapott lélek.
Kínzó fájdalomban élek,
s csendben, magányosan várom,
hogy elmúljak végleg.

Zarándok drága, nagyon állat ez a versed, kifejezetten tetszik. Főleg, hogy emlékeztet ritmikájában egy másik versre, bár ez a hasonlóság, ha jól vettem észre, explicite is megjelenik benne. Szóval tök jó.

Hahó!
hoztam furcsaságot...

Reggel-ikon
[size=9:1v0r9y2b](a bácsinak)[/size]
Végigfolynak, köztesömölnek
a házak közt a homályalakok,
reggeli képsík-képzelet képzett
arcok a lépcsőn, hát taposunk.
Látod-e drága a tájon a bájos
olajpatakot és az aggot, az őszt?
kántál ő-zsoltárok a metrón,
kocsmakatarzisa borteli gőz.
játszik a ritmus, szárazon égnek
a szürkemagányban a hontalanok,
játsszuk a létet, köpnek a fények,
mind belegöglünk, szétrohadunk.

A lét elviselhetetlen könnyűsége

Látom a nap felkeltét,
Látom a csillagokat,
Mindezt látom a egy háztetőről,
Érzem e világi szagokat.
Érzem az ő jelenlétét,
Érzem figyelő tekintetét,
Érzem kezemben a kezét,
Erzem, hogy mellettem ül.
Két arckép tekintete mered a világra,
Innen fentről, hol minden nagy és kicsi,
Mikor az ég felhúzza ezüst gyűrűjét,
Nézzük a világot angyalok szemével,
Van mi elkerüli létünk figyelmét,
Ellenben a toronyból felszálló igével.
Suttogások...halk suttogások érnek
Utol, mondják, élj a létben, máshol úgysem tudsz,
Hiszen ezért jöttünk világra; Élni, Szeretni, Tudni, Létezni és Érezni.
Igazuk van. Tudom, Tudjuk.
Látom, Látja, Látjuk az Életet;
Téren egy férfi sétál, márvány táblával
A nyakában melyen élete definiciója olvasható.
Kőműves esik le a háztetőről, és szídja azt ki
feltalálta a gravitációt.
Tizenöt éves gyerekek, kiknek a tanár Thales tételét
Próbálja magyarázni, mert állítólag az kell.
Írtják a fákat, a gazdagok tovább tömik a zsebüket,
De mégis! Vannak kik látják, hogy valamit tenni kell.
Halandók vagyunk. Halandók, kik az "örök"
Fogalmát nem tudják felfogni.
De nem is kell felfogni.
Itt lenni.
Ez a mi dolgunk.
Őrizni a létet.
Ez a mi dolgunk.
Elmesélni az új generációnak,
Igen! Mi ott voltunk!
Őrizni a múltat,
Élni a jelent,
Alakítani a jövőt.
Nincs mi elvehetné szabadakaratunk.
Nincs mi megköthetné kezünk.
Nincs mi megtörhetné erőnk.
Nincs mi mi megtörhetné lelkünk.
Hacsak nem saját magunk.
Míg vannak kik hiszik, hogy csak
porszemek ebben az öt dimenziós világban,
Csupán egy karakterek, egy gép
Kettes számrendszerében,
De végül mindig van ki rávezeti őket,
Hogy ők többek. Többek mint holmi egyes iteráció.
Látom amit szeretnék,
Tudom amit tenni kell,
Mert azt gondolom valamit tennék,
Élni. Érted, értük. Ezért kell.
Fogom a kezét,
s lemegyünk a tetőről.
Vissza a létbe.

Szétfolynak a fák és
a hegyek, dombok és
rohannak szarvasok,
rohannak csillagok.
Könnycsepp hull az égből,
Hold csillám-szeméből.
Csak kósza fénysugár,
mi világít reám.
Hová lett otthonom?
Hová árnnyal kerí-
tettbirtokom?

Helyén a Semmi áll.
Lelkem Fényhez kiált.
Nem ér semmit sirám,
csak szél suhan némán.
Aztán jön egy felhő,
szellőre rezzenő
finom tündér-fátyol
s esőcsepp mi rám hull.
S Semmiben végtelen
új világ édeskés
illata leng.

Kirándulásom Hónaalján.

Messze csúszik, a Messze Csuszesi ég, amikor, én ott nyargalok a Két-Bükkfa nyeregén.
Belehelem a völgy hideg zugait, s battyogok, mint kólásüveg a szatyorban.
Magamban, motyogok, mint oly sokszor, s elmélkedem, batyum miért oly nehéz?
S bakancsom is már rég szűk, csak úgy kaffog benne zoknikáim.
De ennek ellenére gyönyörködöm a mezőn lévő sok puffancsba,
Ahogy hosszú szőke hajjal szedik a pitypalattyot. S elfelejtem minden gondom a kék ég alatt.
Szabad vagyok! Szabad Vagyok! És szárnyalok, repkedem, vitorlázom, fütyörészem, durrogok.
Mert a turista élet felettébb érdekes, mikor hátadra izzadt a táska az-az ígéretes.
Alig várod a pihenőt, hogy leülj a bokrok árnyékába, s güzü szemmel jól belebambulj a tájba.
S lassan szádhoz emeled csörgő kulacsod, óriási kiáltással jelzed, vized elfogyott.
S csücsörítesz, s nézel némán mint a balga, mert egy gramm vizet sem adott, a kiszáradt flaska.
Kár, hogy a forrás is lemászott a térképről, s most érzed hogy igazán kint vagy anyád méhéből.
Ám a víz nagyúr! Agyadban végre egy jó felismerés. S irány a kocsma! Zengi a visszhang, meg a torkod pokla.
S majd ott csitíthatod szomjad, s falubéli regéket hallgatva, a csodaszarvasról, meg hogy találkozik a kék meg a zöld.
S ha fel akarsz jutni a várba, térj rá a a sárgára! De le ne térj róla, ha nem akarsz bejutni Nyékládházára!
Mindig tudtam hogy a sörös emberek okosak nagyon, de sajnos én buta vagyok nagyok.
Meghallgatom tanácsuk, s kulacsom is tele, s rohanok az erdőbe vissza!
Dereng valami, hogy kék vagy zöld? Vagy merre kell menni? Lehet jobban jártam, volna ha leülök velük egy kis komlót enni.

Kedveseim, remélem elnézitek nekem az alant bevágott izét (nehogymár valaki azt higgye, hogy én csak véresen komoly cuccost tudok alkotni, bár akik ismernek, azok.... na mind1), szóval fogadjátok sok szeretettel ezt a zöngedményt (egy másik fórumra már égebben feltettem)

Noé bárkája

vörhenyes szemű albinónyulak
pöndörnyelvű kaméleonra ugranak
hármat rezzen kis gombócfarkuk azt' kész...

varangyos béka a menyét fülét stíröli
zöld nyálkában áznak gülüszemei
paksi sneci pelikán csőrében lepetéz...

bús mormota füttyöget bambán
levéltetű tenyészik a lajhár csikis talpán
kormos hóbagoly huhog a csimpánzra...

grizzlimaci kapkod a tapír farka után
vadkan orrmányába harap a kancsal orángután
páncélos tatu mászik fel a zsiráfra...

..........................................................
..........................................................

de hallga csak...!!! mi ez a vad kopogás???
kip-kop, aztán nagy-nagy vízzubogás
léket kapott a hajó!!! tépi kapitány a haját
melyik barom hozott egy fahajóra harkályt?

recseg az ereszték, bugyog a tenger...
eltört az árboc, süllyed állat, ember...

Így fúlt hát vízbe a földön minden élet,
s Eru most kezdheti előlről az egészet...

Alcar

Hali!

Earendil: Tényleg nagyon jó verset írtál, nagypapa.... Igen-igen jót!

SÚ: A megfejtés: Ezüst. Azért, mert ő festő volt, Petőfi és Arany meg költők! (Ezüst György) Persze csak ha Arany Jánosra gondolunk.... Egyébként a feladvány akkor lenne igazán jó, ha minden betű nagybetű!

Csók
GemO

Cueddo írta:
Peredhil: ez a vers nagyon ott van! akár a topicos munkák élvonalában szvsz.

MELLESLEG EZ A 700. HOZZÁSZÓLÁSOM!!!

Magasfokon csatlakozom

Amúgy gratula, Cue!

/OFF END....

Peredhil: ez a vers nagyon ott van! akár a topicos munkák élvonalában szvsz.

MELLESLEG EZ A 700. HOZZÁSZÓLÁSOM!!!

Peredájlöcsi, ez most kiütött!!! 8O 8O 8O
Szuper vagy! Ez a vers abszolút a "basszusvégreeztisleírtavalaki"-kategória!!! :up:

Rohin: ROHÍROK RÚLZ!!!


Tegnap verscsiszolós hangulatban voltam. Íme, tehát az utolsó Vala, végleges formában:

YAVANNA (2004.07.18.... javítva: 2004.09.18.)

Termesztő
Föld-Úrnő
eleven varázs

Mi illan,
mi rebben:
áldott alkotás.

Hő szívét
kitárva
életet dalol

Léttelen
kopárból
lelkeket csihol

Zsendülő
erdőknek
költi pásztorát

Dicsére
száz madár
zengi mámorát.

Üdvpussz!

Rohani ének

Robogó paták nyomán,
Porfelhő az egekbe száll.
Messze hangzó, érces kürtszó,
Bátorságot szívbe oltó.

Zöld alapon fehér ló,
Magasan csattog a zászló.
A dárdák dobásra készen,
Erős pajzsok, bal kezekben.

Az ork-sereg menekül már,
Mintha űzné három sárkány.
De egy ork sem menehülhet,
Körbevéve védekeznek.

Nyílvesszőktől sűrű a lég,
Elindult a sok jó vitéz.
Ágaskodik büszke lovuk,
Szélben lobog, szőke hajuk.

S hull az ork, mint a kalász,
Feketén füstöl a máglyaláng.
Hét harcos lelt itt halálra,
Sírukat simbelmyne borítja.

<i>Valahova</i>

Dobd el a gyorsan a múltad
Rohanj a láthatár felé
Ne félj védve van a hátad
Ne nézz soha lábad elé!

Szívedet vidd csak magaddal
Tárd ki az új világ felé
Hangosan fakadjon a dal
Torkodból ezerszáz felé!

Felejtsd el mi volt valaha
Nem kell más már most csak a szív
Vissza ne nézz múltadba
Emléked s jövőd harcot vív!

Fél úton vagy valahova
De még messze kell rohannod
Lelkednek lesz ott rokona
Eljutsz egyszer te is oda!

Erda niire (Area) írta: ÜDV!



Rabyn versén felbuzdulva:


Óda a kockához

Miért bánt téged mindenki,
hogy szürke vagy, s unalmas,
mikor oly szabályos négyszöhletű tested?
Elég volt! Mostattól csesztessük a téglatestet!

óda a körhöz:

Te szerencsétlen gemometriai alakzat...
mindened egy ponttól távol van, sohasem távolabb vagy közel, és a Te esetedben nem létezik olyan hogy talapzat...
vagy átló vagy valami normális felületkiszámítás
errnégyzetpímegasatöbbi mind csak ámítás
dobd le önmagad, és legyél Te a pont amely
olyan akár a világmindenségnek egy tengely

Gandalf: A csoport maxlétszáma azért 15-20 fő, mert meggyőződésem, hogy ennél több fővel nem lehet haladni. A csoportok különbözőek ahogy a topikok is, amikből kialakulnak. Több mint 5 éves egyetemi pályafutásom során arra kellett rájönnöm, hogy ennél nagyobb létszámú csoporttal nem le7/nem érdemes verstannal foglalkozni. Csak azokat szeretném a csoportban látni, akik komolyan gondolják, hogy ők szeretnének versekkel foglalkozni. Ergó nem vagyok hajlandó "fegyelmezni". Akit nem érdekel igazán a dolog, az ne hátráltassa a többieket. Közös munkát, közös gondolkodást szeretnék, nem bandázást és pletyizést. Mindennek megvan a maga helye/ideje; a dolgokat el kell választani egymástól!

Timona: szvsz 25-én fogjuk megbeszélni, hogy miről kell elemzést írni és a konkrét tartalmi kívánalmakat is. Addig is örömmel venném, ha gondolkodnátok lehetséges verseken: minden javaslatot örömmel fogadok.

Well: A Te eseted különleges. Bármikor szívesen látunk; addig is, amíg fizikailag nem tudsz jelen lenni, igyekszem megoldani a tájékoztatásodat a csoporttal kapcsolatos eseményekről. Azért majd Tőled is szeretnék egy verselemzést- 25-e után elküldöm a részleteket.

SÚ: Nagyon szeretném, ha Te is el tudnál jönni 25-én. Adósod vagyok a Szerelmesvers-elemzéssel; és egyébként is örülnék, ha részt tudnál venni a foglalkozásokon, a vers(ek)ről való együttgondolkodásokon.

A legfontosabb: aki jönni akar a csoportos megbeszélésre, az 25-én 12-re jöjjön a Margitszigetre a 26-os busz megállójához! Most tudtam meg, hogy aznap lesz az 5éves érettségi találkozóm 5kor Szentendrén...

Gyalázat

Hiszed-e, hogy Einsein nem volt zseni,
Hiszed-e, hogy Platón nem volt bölcs,
Hiszed-e, hogy Miklós nem volt szent,
Hiszed-e, hogy Achilles nem volt hős,
Hited tán gyalázat
Egyháznak, tanárnak és papnak,
Hited tán igaz
azoknak kik a mélységben laknak,
Hited tán gyengeség
azoknak kik másokban is hisznek,
Hited tán erő
azoknak kik csak magukban hisznek,
Mert hiszed, hogy erőd csak a tied,
Mert hiszed, hogy a gyenge mindig elesik,
Mert hiszed, hogy minden csak a tied,
Mert hiszed, hogy a többi mind eléd hullik.

Ez a te hited.

Az összes kreatív emberke figyelmébe!

Szia Mindenki!

Ősszel végre megrendezésre kerül a tavasszal oly nagy port fölkavart - és elmaradt - Musical-est névre keresztelt, táncos, verses-zenés este.
Ideje: 2004. november 20. (szombat) 19.00. Helyszín: Ipartestületi Székház, 1077 Budapest, Wesselényi u. 73. (Ott, ahol a legutóbbi közgyűlés, a farsang, és a tábori találkozó is volt.)

Tehát, mindezek fényében várom egyéni és csoportos előadások/előadók jelentkezését bármilyen műfajban. Lehet énekelni, zenélni, szavalni (verset vagy prózát), mini színdarabot előadni, táncolni, és bármit, ami még eszetekbe jut, fedi a "zenés/táncos/verses/kulturális" kategória és közérdeklődésre tarthat számot. Itt most rendhagyó módón nem kötelező kapcsolódni a Tolkien-i mitológiához az egyes előadásoknak, daraboknak, számoknak, hisz még egyetlen Tolkien-i műből sem készült musical&#8230; Természetesen lesz meghallgatás, de ettől ne ijedjetek meg, csak a színvonalas műsor érdekében szükségesek ezek az óvintézkedések.

Ígérem, hogy ezúttal nem marad el, hisz a hely, és az időpont is le van foglalva

A jelentkezéseket E-MAILBEN várom a kriszana@tolkien.hu -ra, s feltétlenül írjátok meg az alábbiakat:
- pontos nick és valódi nevetek
- az előadás műfaja
- tervezett hossza
- írója és pontos címe

Erda niire (Area) írta: Rabyn versén felbuzdulva:


Óda a kockához

Miért bánt téged mindenki,
hogy szürke vagy, s unalmas,
mikor oly szabályos négyszöhletű tested?
Elég volt! Mostattól csesztessük a téglatestet!

:up:

Ez naggyon tecc!

ÜDV!

Artemisz: második vssz. nagyon ott van!
Peredhil: IGEN!
Rana: az Ősz c. vers nagyon hangulatos, igen tetszik.
a másik versből egy sor tetszett meg, de az nagyon: "Az Esthajnal csillagra végül leülnék..." hű, ezt asszem le fogom rajzolni
Ja, és Morwen: kérek(ünk) dalszöveget, meg versekeeeeeet!!!!

Rabyn versén felbuzdulva:


Óda a kockához

Miért bánt téged mindenki,
hogy szürke vagy, s unalmas,
mikor oly szabályos négyszöhletű tested?
Elég volt! Mostattól csesztessük a téglatestet!

Készülj fel a harcra
vár a olnap tegnapja
taposs el orkot győzz le trollt
mentsd előlük a dicső Kort
amelyben élsz
nem baj ha néha félsz
tőlük, a végén úgyis legyőzöd
őket, és ostromukat megtöröd
új nap virrad, dicső hajnal
boldog leszel, dacolva a bajjal

Gandalf írta:

Prérifarkas2 írta: Verses tali 25.én! Du 3. Margitsziget fákalattbuszmegálló.
Tudod privi, ne késs....

Mit jelent az, hogy "fákalattbuszmegálló"?

A 26-os busz megállója a sziget bejáratánál, a fák alatti padokon...

Bár madár lehetnék...

Bár madár lehetnék
éjjel-nappal repülnék
A világgal nem törődnék
Városból városba mennék
Világból világba kerülnék

Egyre magasabbra szállnék
A világ gondjaitól megszabadulnék
Fenn az égben lennék
Az Esthajnal csillagra végül leülnék
A szürke,munkás világra onnan néznék

Bár madár lehetnék,
éjjel-nappal repülnék
A világgal nem törődnék
Mindig csak énekelnék
Szelek szárnyán elterülnék

De mivel,hogy madár nem vagyok
éjjel-nappal tanulok
A gondokon is gondolkozok
Sehová sem utazok
Ebben a világban maradok

Most én csinálom azt, amitől én is agybajt tudok kapni (azt ondom, ami nem jó, mert nem tudom kimondani, hogy ami jó, az mennyire jó Bocsánat!):

megátalkodott Maeglinnek árulása miként esett

Ez a rag megdöccenti a szótagszámot, ha jól látom!

DRÁGA HÚGOCSKÁM! MÉG ÉLETEMBEN ILYEN GYÖNYÖRŰT NEM OLVASTAM TOLKIENEN KÍVÜL! IMÁDLAK ÉS KÖSZI! :hello: :itscool: *ölel*