Versek

Alcar: húúú... 8O

Festmény

Szép helyeken jártam
Gyöngyvirágos világot láttam
Festmények függtek a falon
De furcsa volt nagyon… - Lila volt a pamlagom!

Igen valami itt furcsa
Bele ütköztem a vászonba
Be voltam s vagyok zárva
Egy festmény világba! - Nem én voltam a királya!

Kintről meg jött az ecset
Míly gonosz szörnyű eset
Mit tett, s miért? Hova lett?
Hogyan és miért, mit tett? - Nem értem!

Csak fehér és semmit nem ért
Elfolyt az egész, vörös vért
Véd talán, de nem hittem
Régen apró paca lettem. - Talán véletlen!

(ezt most csak ugy... mert ilyen a hangulatom, lehet tippelni milyen zene szólt mellette...)

„A nagy víz másik oldalán
alászáll két nagy madár,
a királynő, kinek keze tüzet tart
s trónja vízből emelkedik,
látja, amint a két ördögi torony leomlik"
(Nostradamus)

9/11

Feldübörög a repülő
A soktonnás hangerő
Utolsó ellenőrzés a toronyból,
Minden rendben, mehettek,
(Allah követői is vettek jegyet)

Olyan fenségesek a gépek,
Szerettem nézni őket
A fehér, fagyott kondenzcsík
Rajzol egyenes vonalat az égre
(láttam a Pentagont égve)

Utaztak haza látni a családot
Az unokának vittek kalácsot
Az üzletember az első osztályon
Ült s a felhőket felülről nézte
(Az Új Várost is támadás érte)

Tizenkilenc összeesküvő
Fanatikus Mohamed követő
Elég volt, hogy porrá zúzódjék
A Nyugat biztonságba vetett hite
(a Ground Zero óriási krátere)

A vasmadarak becsapódnak
Kerozin, testek, tárgyak lángolnak
Az ikertornyok vasgerendái
Csöpögnek az iszonyú hőségtől
(emberek ugranak kétségbeesésből)

Már nem akarom látni a gépeket
Hangjuk hallatán félve felnézek
Nyakam behúzva gondolok arra
Mi lesz, ha a terror ide is elér
(mindegy, ki lesz hibás ezért)

És ezrével halnak az emberek
Ártatlanok, civilek, gyerekek
Madrid, Csecsenföld, Palesztina
Izrael, tankok nyomják el hangom
(szégyellem, hogy magam embernek tartom)

A 9/11-es dosszié
Sose lehet az enyészeté
De a történelem megmutatta nekünk
Hogy nem tudunk semmiből tanulni
(a dossziét ki kell újra nyitni)

Békakirálylány

Vitéz dalia -vállas,erős,
nem eltunyult,seregtelen-
jöjj,szabadíts meg! Az Álom elűz...
Hadd lépek túl a Képzeten!

Inspired by: Thomas Crown-ügy-filmzene, Sinnerman c. szám.


a vétkes

de mikor kifutottam a hegyekbe
kicsit féltem
mikor kifutottam a hegyekbe
alig éltem
belehazudtam a szemedbe
meg is égtem
én

és lefutottam a térképről
és lefutottam az agyamról
és menekültem a hangoktól
akik tudták hogy ők én vagyok

és hajladoztak a fák
és mondtam ítéljetek el
ti hajladozó fák
kértem vessetek tömlöcbe
ti hajladozó fák
mert féltem
különben még többet kell élnem

és vádoltam magam
hogy bűnös
és ordítottam nekem
hogy vétkezett
jelene múltja egész
élte zűrös
és az ideje elérkezett

de a morc fák
csak az ágaikat rázták
de a zord fák
csak a fejüket rázták
a kövek a világot
a fejembe zárták
és én futottam még

és mondtam a madaraknak
nézzétek bűnös
és mondtam a héjáknak
nézzétek vétkes
ordítva ölyveknek
a neve is kétes
de ők csak szálltak tovább

és másztam a hegyet
több télen át
én másztam a hegyet
lavinákat éltem át
és láttam még mindig tart a világ

és ordítottam hasadj meg kő
nem azért ordítottam hogy
ne hasadj meg kő
én ismerem magam
most omolj rám te kő
te nem ismerhetsz engem

és néztek rám közömbösen
mind kacagva rajtam
mégis közömbösen
egy sem taposna rajtam
és nem ítéltek el

és ziháltam nekik
ezzel csak küzdeni nem hagytok
és hörögtem nekik
új esélyt nem adtok
nem hagytok vétkezni

és nem tudtam mutatni
se könyvet se könnyet
és nem tudtam mutatni
se héját se tölgyet
nem tudtam lebuktatni
rosszmagam bűnét

így nem volt se műtét
se javítás-feddés
se per-újrakezdés
csak kimondták
ártatlan vagy emberség bűnében
édes fiam

Galc: Ez télleg a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam! És nagyon nagyon szere, és nem lehet, h életünk végéig lúzerek, és reménytelenül szerelmesek legyünk... Csatlakozom Elődhöz: Mindig a szimpatikusabb....

Nahát Timona !!!

Ez szép lett:) Dehogy veszem sértésnek, tényleg tetszik!!! És bizony találó is! (én paráztam kicsit, írtam is, hogy nehogy általánosításnak vegye bárki is, nem ez a véleményem a lányokról... 1-2 régebbi dolog íratta velem). S eszem ágában sincs keresni Miss Tökéletest:)))
Köszi mégegyszer a Jégcsapokra írottat is!!!

Egy kicsit visszahaladtam az időben és mondok ezt- ezt nektek véleményileg...

Alcar: Jégcsapok fagyos leheletét érzem futkosni a hátam közepén ahogy olvastam, de a gleccserek tényleg szépek, viszont csöppet sem békések
Mau: ma nincsen fekete és nincs fehér
csak az árnyalatok végtelen
kavargó kaotikus kávéfolyama
de a nullszínű háttéren
fényesebben ragyog a fehér Ez de jó!
Halálvirág: kicsit agresszívra sikerült, de nem rossz!
Rayan:lehet hogy értené, ha tudná, hogy itt van...
Suhi: Álomképek olyan kis rímes, és csak úgy olvastatja magát
Galadh/Prérifarkas:olvastam és olvastam és egyre jobban elkomorult a kedvem,...hogy lehet szép ha vmi fáj???
Jacopo:wow, ez most totál más lett mint az eddigi verseid amiket olvastam és hát ja ez több, mint jó
elodyke: 'felvan akasztva a semmibe, és lóg ottan' így is lehet mondani
Dameron:gyönyörű képeket használsz, a versszakok végén a sorismétles pedig igen hatásos hangsúlyt ad a versnek, [size=9:2a2ustc9]de légyszi- légyszi a kedvemért, na jó inkább magadért írj egyszer egy kevésbé depresszív verset [/size]

[size=9:2a2ustc9]Adonisz, na ne!

Kár a könnyekért- Ezt mondom én is néha,
mégsem tartom őket vissza.
Mert a kegyetlenség kétélű fegyver,
meghasogat, s akkor hiába észlelem,
hogy kevés az érzelem.
Ha orcám mégis felfedi fájóan érző mivoltát,
fejbecsap az a szikla formád,
mutatnád egyszer gyengédség voltát!
Nem a tökély mi végleges,
testnek kincse ráncba fut,
megértésed kell, ha jut.
Most állíts tükröt magadnak:
Mért hiszem, hogy számodra
egy Miss Tökéletes
az ki Mr Adoniszt keres…[/size]

Alcar, remélem ezt nem sértésnek veszed v hasonlók, mert akkor nem érte meg felraknom,... csak úgy jött, a versed hatása

Rayan, nagyon talált!

Dameron: ez most nagyon megfogott, illik a hangulatomhoz
Jacopo: ... wazz... hiába mondanám, hogy ne legyél ilyen szomorú... s ez a versed nagyon más, mint az eddigiek. Élesebben látlak benne...
Leo: na ja, ez egy ilyen világ... bár lehet másmilyen is
Rayan, Galadh: szeptember, mint lovekiller... szépeket írtatok, hathatósat és beszédeset
Halálvirág: ha ez Veled történt... remélem nem...
Mecsi: kár, hogy akiknek szól, csak fanyalognának... (bocs, el se olvasnák)

Ha már ilyen frankón deppes hangulatban van szinte mindenki, én sem maradok le. (Lányok, kéretik nem általánosításnak venni! )

Nem akarok Adonisz lenni

Emléked képe már csak szaruhártyám belső falára van kivetítve
szememben gyanús csillogást és torokszorítást észlelek
de nem sírok, mert kár a könnyekért
azért olyan kegyetlenek vagytok néha
dühít titeket ha látjátok, hogy mi is lehetünk esendők
mert „belőlünk hiányzik az érzelem”
toplistás sárbatiprás, ha aztán azt gyengeségnek veszitek
keménységünk láttán meg mi vagyunk a szemetek
furcsa ugye, talán itt az ideje elgondolkozni ezen,
ha az általatok aljasnak tartott hím az Adonisz,
a Mr. Tökéletes.

Az utolsó sétánkon

Vaspálya rázza szét a gondolatot, nehéz
Szíveden átcsattognak a lassú percek
Most végre van idő a megrendülésre
De nem félsz, végig veled van hű magányod
Az utolsó sétánkon

Szűk falak közé beküldöd egy mosolyodat
A búcsúzóul megvillanó, elveszett nyárnak
Láttam, kapaszkodtál volna még a fénybe
De sugara beteg volt és gyenge
Az utolsó sétánkon

Olyan a város, mint gyulladt erek a lábakon
Mint lassan hömpölygő szerelmek a halálsoron
Még sokáig bolyongtunk itt neonszínű tudattal
Hol egy sarkon fáradtan fordult magába az idő
Az utolsó sétánkon

Összeránt egy emlék, túl mélyen vert gyökeret benned
Hiába próbáltad kisírni magadból a tegnapod
És simogattál volna egy arcot, de nem érted el
Simogattad volna még, de nem ért semmit
Az utolsó sétánkon

Az égre vágytál, de terhed lehúz, már nem is szólsz
Üstökös vagy, lassú hold: s ürességet vonszolsz
Csak próbálnád tovább vinni, amit én viszek
Csak próbálnád, egyszer úgyis kelleni fog
Az utolsó sétánk után

van-e az embernek saját elme?
mely az életnek lassan már parány verme.
s gondolni tud-e e picinységgel?
mielőtt esze rossznál-rosszabbat ér el,
S másoktól mi az, mit adni kér el?
szivében ennél több se sose Fér el,
pedig küzdött érte, karddal, vérrel.


Galc: ".. mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek .." ..
Jaco: asszem erről már sokat rágtuk egymás fülét.. szóval most csak.. -és most ezen a soron legaláb egy éjaszakát gondolkodtam- ..azthiszem ez a vers neked szól, és lehet még folytatom is, mert olyan 'felvan akasztva a semmibe, és lóg ottan'

Hazudok, hazudnom kell,
Hogy túlélhessem az életem.
Magamnak és másoknak
Hazudok, hogy élvezem.

S bent a torkomban gyűlik,
Gomolyog, gyötör az igazság.
Dühös leszek, megőrülök,
Üvölteném, hogy ALJAS HAZUGSÁG!

De ehelyett inkább szép csendesen,
Hagyom, hogy fájjon, feszítsen szét.
Nézem, ahogy egy valaha volt ember,
Elveszíti az eszét!

Hiába tudom, Ó teljesen hiába!
Kimondani sosem leszek képes,
Még magamnak sem az igazat,
Hogy szívem min derült, és miben volt vétkes.

Sohasem értenétek meg azt,
Mi korhadt, gennyedt szívemet rágja.
Mint gonosz parazita, mi belőlem él,
És lelkemet vadul tiporja, vágja.

Néha eszembe jutnak, egy valaha volt ember
Igaz érzései, ki azóta halott,
És vastag páncélom alatt,
Ráismerek: halott én magam vagyok.

A szív kihalt, nem jut sehová.
Mely valaha annyi naiv titkot őrzött,
De kimondani egyet sem volt képes.
És dühében engem is bebörtönzött.

Annyit megoszthatott volna, de annyi szépet
De rettegett kiszenvedni a szúró tüskét,
Érdekes: pedig sohasem félt semmi mástól,
Csakhogy érző emberként élje életét….

Hazudok, hazudnom kell,
Hogy túlélhessem az életem.
Magamnak és másoknak is
Hazudok, hogy létezem…
Hogy élek….
(by:Leo)

Most mondhatnám, hogy ezt az esti város képei ihlették bennem, ötvözve a pocsék hangulatommal, de az az igazság, hogy akkor költőhöz méltóan hazudnék. Mivel azonban semmi közöm a költőkhöz, inkább elmondom az igazságot: ezt még reggel írtam. Hehe.

20
Túl későn ébredtem és már nem voltál mellettem
tudod a régiek mind eltűnnek és nem jön helyettük semmi
de ami még rosszabb marad róluk megszámlálhatóan
véges mennyiségű fénykép
amin a napfény csöpög a fejükre vagy a neonok kísértetes
hullámai
eladtad az összes délutánt amit együtt töltöttünk néhány
esetlen mozdulatért
én nem hibáztatlak de akkor is fáj

Következő cucc Prérifarkastársnak ajánlva,
hogy lássa, a lúzerek nincsenek egyedül...



vége van érzem
valami meghalt bennem
meghaltál bennem
egyedül vagyok
ti azt mondtátok jobb lesz így

HAZUDTATOK

eltűnt az utolsó szalmaszál
kibe kapaszkodhatok?
semmi nem lesz úgy mint régen
meghalt minden gondolat
mégis szenvedni vágyom reménytelenül
tudni akarom hogy egyszer meghalok
mert nem tudok nélküled élni
túl mélyre elástalak magamban
és már túl késő keresni

SZERETNI SZERETNI SZERETNI SZERETNI

csak szeretni szüntelen
még ha lehetetlen is
pedig mindenhonnan van kiút
csak félek én nem találom majd
a saját kijáratomat
csak egy gyalogkakukkot kergetek
végig az üres prérin

csukd be a szemed és ne nézz hátra
ne nézz hátra és ne nézz előre
csak tűnj el szépen csendben
és várj a sorodra
mert úgyis el kell jönnie

tudom hogy hazudok neked de tegnap még minden más volt
kérlek ne haragudj rám és ne haragudj rá sem
elég ha én haragszom helyetted is mindkettőnkre

ha mást nem ezt megkapod az élettől
valaki úgyis mindig a szemedbe köp hogy felébredj
mindennek megvan a maga ideje

tudom hogy nem tudlak megvigasztalni
csak annyit tudok mondani hogy szere
és ettől semmi nem lesz jobb

egyszer mindenki szerethet valakit aki szereti
nem kell félni
csak én leszek egyedül
mint ahogy most is


ha én elfordulok utánam fogsz jönni?

Háááát asszem ma nem vok formában... semmi extra, csak két kis szösszenet...

Álomképek

Furcsa érzés
régi kérdés
kicsiny lepke
nézz a kertre

Újabb szavak
hosszú alak
víz csillogás
érzés hatás

Nagy kísértés
vár megértés
döbbent hajnal
szól a zajjal

Régi álom
örök táncon
mélység hatás

Felriadás...

---

Lélekszelet

III.

Minden szóra fellobbanhat,
lángra újabb rőzsét rakhat,
egyetlen szó és büszkeség jő,
szíve mélyén örök düh fő.

De furcsa üveglap takarja,
mely sötét marad, s ezt ő akarja.

Zsákapó: ez olyan meg van minden *aszva tipusu vers... nem csodálom, hogy neked tetszett... amugy tényleg nem rossz

hmmm... úgy nézem lassan kikopok a topicból... Annyira jók, komolyan, hogy csak bambulok magam elé... 8O

Egyszavas vélmény következik
Peredhil: 10-ből 6 pont úgy, hogy most nem vagyok ráhangolva a stílusára. Szal, ebből akár 8 pont is lehetett volna...
Alcar:
"...fagyállóval töltött szobor
mert a gleccserek szépek
és békések, ugye? " --> 8O nagyon ott van.
mecsi: igen. most pontosan ilyen hangulatom van. Ez most nagyon jól jött... totál a aszámból vetted ki a szót!
Mau:
"...a fénytelen út a legnagyobb ajándék
az egyetlen ami a valamibe vezet
mind beleveszünk..." --> megy az idézetes könyvembe (az annyit tesz, hogy nagyon jó)
Halálvirág: ezt tök jól el lehetne reppelni (tudom, hogy nem így írják, de msot valahogy nem tud érdekelni...)
Rayan: utolsó két sor kiütéssel győzött.

Rayan: ŐŐŐ kb hasonlókat érzek...Szóval betalált, meg tecc meg ilyesmik!

Metróvers rulz! Még van egy pár, majd leírom azokat is, és berakom...

JAcopo: A tárgyak lelke című verset írd majd le ha látod. az is nagyon jó.

Rayan: Ez gyönyörű.. Nem találok szavakat amiket ki szeretnék mondani a verseddel kapcsolatban..

Nemrég a metróban futottam össze ezzel a verssel, kiplakátolva. Érdekelne a véleményetek róla, szerintem zseniális.

Korareggel
láttam a pillantásaitokat
és beléd is hatolt még
mikor én voltam s te

befogadtad őt feltártad neki magadat
szemem láttára mintha ott sem lennék
mintha sosem létezett volna

hol vagy miért vártam rád
már megint becsukom
az ajtót és most nem húzom ki

a kulcsot maradj csak nála
megnézlek majd, amint
a hajnal szürkületében lopakodsz

az idegen ágy felé
a lélegzete forró lesz mint
a vizeletem és beléd hasít a bűntudat

A címzett... hát, bár olvasná. Bár tudná. Bár értené.

[csalóka napfény]

örömet okozott, hogy örömöm voltál
ez volt régen, ma árván maradtál
körben a nagyváros csendje
és rámtelepszik a semmi
ugye, jó volna erővel szeretni
hát kezdj el engem másban keresni
fényes szavak és ócska gondolatok
vagy üres szó és mögötte a gondolat
ahogy a városi ember utálja a havat
úgy gyűlölöm a gondolataimat
nagyrészt mindegyik te vagy
téged világok szeretnek
ha villamossal mész
a sínek utánad nevetnek
pedig a látszat csalóka
akár a napfény a fogaim között
eszem kihűlt, s a szívem ezt látva
északra költözött utána

Artemisz: Nekem nagyon tetszik!
Mau: Szintúgy.
Meztelencsiga: Puff, ez jóó!
Rabyn: Ez tényleg gyönyörű. Aki ezt nem értékeli és nem érti, mi az üzenete, az......

És most jöjjön egy versféle cucc, amit dühömben írtam. Ajánlom minden olyan rohadéknak, akik azt hiszik, hogy sokat tudnak, közben a saját szőrtelen fejükben van a gubanc, de talán még az se.

Kedvenc kedvesem

Imádlak,
édes
Tudom, hogy
rémes
De itt vagyok
Érted
remélem
Érted
Féltelek
téged
Csak neked
Élek
minek a
lét
Nélküled
még
A levgő is
nehéz
Az étel is
penész
Fenét!
Nem kellesz!
Utállak!
Gyűlöllek!
Megvertél
Átvertél
Rühelltél
Leköptél
Megöltél
Nem érdekelt, hogy ember vagyok
Nem érdekelt, hogy majd' meghalok
Itt vagyok!
Itt vagyok!
Kihívó vagyok!
Számban a lábad
Hullik a bánat
Mily boldog az
Ki gyengébbet bánthat
Folyik a nyálam
Nem vagy jó nálam
Én csak egy vagyok
A sok
Kiszolgáltatott
Hangyakaki közül
A sokk
Már megszokott
A bátorság megszökött
Ha látlak, kedves
A test hevül
A bőr lejött
Patakzik az illatos
Csorgó-morgó
Zörgő vér
Sok száradt már az acélon
Hagyd már abba!
Kérded miért?
Vágyad fölcsap, a
Nyakadon üló golyó
Üresen kongó
Egy haza térdre rogy
Húsz rugós
Keményen rúgós
Acélos bakancsod mögött
Remélem
Kedvesem
Holnap egy békés új nap virrad
Tar fejed fölött
Arcom már egész kényelmesen nyomódik
A magyar aszfalthoz
Sok fogam nyelte már el kanális
Vért szivattyúz az acélgép
Pont harminc, naponta
Ez igazán reális
Én tényleg szeretlek,
Hazám,
Otthonom
Bölcsőm
(Koporsóm?)
De ezért a sajátos szeretetért
Biztos, hogy ezt érdemlem?
Ez jár nekem?

Újra a földön fekve
Kedves, segítőkész emberek előtt
Akik bámulni tudnak, érezni nem
Újragondolom az életem
Kérlek, ó, drága, egyetlen Istenem
Szánj meg, segíts nekem
Véresen, szakadtan
És újra csalódva
Bámulom a hajnalt
És remélem
Újra
Hogy egy békés csillag is fogja árasztani
Sugarait
És akkor békés emberek fején
Csillan újra a veríték.
Mert hiába minden egyes csepp
Remény
Ami egyszer, végre újra az
Enyém,
Szeretlek.
Higgy nekem! Szeretlek....
Szeretlek, szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek
Édes....



Tudom, hogy véres.



Küldöm a bőrfejű barmoknak, akik nem látják, mi folyik a környezetükben.

CSók
GemO.

világúti dal

büszkeségembe kapaszkodva
emelkedem túl korlátaimon
tudom
idejekorán belehalok
mégis ez jelenti túlélésem zálogát

lehet idejemúlt ragadozó-erény
egy őszintébb világból való
lappangó lélekmély őskövület
lehet céljavesztett önvád
karmaalatti öusztításvágy
vagy éppen közönyteli világundor

ma nincsen fekete és nincs fehér
csak az árnyalatok végtelen
kavargó kaotikus kávéfolyama
de a nullszínű háttéren
fényesebben ragyog a fehér

csak pillanatokat viszek magammal
a többit sosemürített romtáram nyeli
egyedül megyek és te velem jössz
pórázon húzva a holdat
és akkor mind megtudjuk
hová megyünk

a fénytelen út a legnagyobb ajándék
az egyetlen ami a valamibe vezet
mind beleveszünk
de oda soha hisz a
végén úgyis viszamegyünk
de az út a miénk

gondolkodj ember
hisz erre születtél
ide jön a fény is
tudod te jól hova
sose légy ostoba
hold-nap múlik
a holnap téged akar

rohanás az egész
és semmit se mond
látod-e már
létünk konvereg és
mind ugyanoda
megyünk


Üdv:
-- Mau