Versek

Ajánlom Maunak és a formaművészeknek.

Részeg allegóriák

Mirtuszkoszorús Hűség, örök asszonyi függés!
Álszent, rút kebelű; nem szenvedi nyílt szavadat.
Ámde a céda, csapongó Vénus ismeri vágyad:
majd' megfojt, úgy megölel s nem lankad a lába utóbb!

agatha: Tisztelt embertestvérem, versed nagyon megható, és nagyon tetszik. Ha ez így megy, foglalkozz vele, mert tehetséges vagy. Én egy buta ember vagyok, de annyi érzékem talán van, hogy megláttam benne hogy király.

Drowse: hát elég hosszú a versed, évek óta nem olvastam ennyit. Tényleg lefikáztad bőven az enyémet. Nem rossz, sőt....



Mindennapi élet mágiája ***

Tetvek lepik hajam mindenütt,
S a fogaim között rohad a hús.
Állandóan váladékozik az orrom.
Hallásom romlott, a töménytelen zsírtól
Szemeim csipamámorba úsznak,
Nyakamtól retkes az ingem.
Karjaimon keratózis, s kezemen ekcéma.
Hasamon tömérdek háj, s tokos pattanások mindenütt.
Hónaljam irtózatos illatmámorban úszik.
Fenekemről nem is merek beszélni.
Egész testem tiszta kosz, csak a lábam nem.
Mert a lábam büdös, mint a görény óla.
.De van egy gyönyörű barátnőm, ki a lelkemért szeret.
Ha zsíros testem kivisz a lavórhoz, meg is fürdök mikor jön.
Szeretem őt, pedig nem is kellene szeretnem senkit magamon kívül.
De én szeretem, bársonyos bőrét, és friss illatát.
Ma is fürödnék, ám hányadékom úszik a lavórban.
De ő szeret és én ezt nagyon is tudom,

Szijasztok!

Ugyan regisztrálva vagyok de nem nagyon látthatttatok tőlem semmit a fórumon. Most viszont szeretnék beírni egy verset és kíváncsi vagyok mit gondoltok róla. :

Hallod a halál csöndjét?
Lassan meglátom lehelletét
Itt állunk egy temető közepén
Senki más csak te meg én
Te még mindig nem érzed?
Itt nem csak keten vagyunk
Valami halkan a fülembe súg
Te csak állsz ott, nem érted?
Kis problémáid nem hagynak látni
Hallani is kéne, FIGYELJ IDE!
Körölöttünk csak sírok keresztek
De te az álmaidba temetve
Ugyanúgy mész tovább
Majd valami megragadja karodat
Nem látok mást csak a rémült arcodat
Ki mostmár felébredve, érzed
Későn eszméltél már nem segíthetek
Végre kinyílik szemed
Körölöttünk lebeg és észre veszed
Mindenki!

((Mondjuk közkivánatra...))


Igen, nevezhetném szívásnak
a legtöbben csak életnek nevezik
de nem az ő hibájuk, hanem az
egyetlen alaké, akit kitaláltunk
hogy legyen kitől félni, és legyen
kit utálni magunk helyett
végül is az egyetlen hibája az
hogy hasonlít ránk de ha
logikát akarnák vinni bele
megint ott tartanánk ahonnan indult
az egész szar, amiből nincs kiút
és nincs is szükség rá hogy valami
értelme legyen mert ha lenne
értelme nem lenne érdemes csinálni
az értelem kizárja a hitet
pedig minket a céltalanságba vetett
hitünk tart életben ilyen sokáig
és így meg tudjuk mutatni, hogy bár nincs
értelme, de ennek ellenére vagy éppen
ezért mi igen is csináljuk, és itt
vagyunk, és megkeserítjük a vizeket
és akarhatjuk a halált ami nem
jön el kérésre ami kérésre jön az
egy másik ember aki nem tudja mit
kellene ez ellen tennie ezért
nem tesz hanem elveszi másoktól
a szenvedés lehetőségét az életét
arra teszi fel hogy jót tegyen
amiért persze hogy nem hálás senki
és a hála is relatív én sem
lennék hálás ha csak úgy megölnének
bár gyakran kérek ilyet olyanoktól
akik nem érdemlik meg hogy ilyet kérjek
tőlük akár abba is hagyhatnám és
simán beletörődhetnék
de nem fogok mert miért csináljam
egyszerűen ha bonyolult is lehet
mindenki így csinálja miért
is akarhatna mindenki boldog lenni
túl sokan vagyunk hozzá
kell pár szerencsétlen
aki nem éri be a brazilok érzelmeivel
akinek van saját érzése saját
fájdalma saját valósága
ami miatt lehet szomorú, és amin nem
tud felülemelkedni és amit
mindig magának keres mert olyan
mint egy őrült aki akarta a kínt
és maga ellen fordította amit
tudott mindent és amit
nem azzal végzett és véget is
csak az vetett a végnek, hogy felkelt
a lelkiismeret nevű szörny, aki
eddig aludt és eztán is fog, csak
kellett egy kis séta, hogy lássa,
lenne dolga, de mivel régen nem érdekli
nem fog visszatérni csak néha, mikor
már olyan kétségbeejtő a helyzet, hogy
ő is csak fokozni tudná a hisztériát
de ez külön jó is lesz, mert nincs
is jobb, mint egy hisztérikus massza
sikítva, hogy DENHAM, vagy bármi más
márka, amire jobban emlékszik már mint
a saját hangjára, mert azt nem használja
beszélgetésre, mert aki hallaná, az nem
hallgatja, csak az hallgatja, aki
nem hallja, aki csak zajt hall, csak azt
hogy vége a dalnak, hogy vége a napnak,
hogy mit tegyen, ha boldog akar lenni,
de ezektől nem lesz boldog, mert az
időt, amit erre elszór, azt már nem
kapja vissza, hogy használja arra, amire
igazából való lenne
kit zavar ez? Téged? Engem? Őt?
na őt végképp nem
Őt meg pláne
ezer példa, ezer halott, üveges szempár
ezer halott agy, ezer zavaros tekintet
ezer arcon kék villódzás, kimeredt szem
kérdéses lehet, hogy él-e még, de nem
megy közel senki, mert ha halott, el
kell temetni, el kell tenni az útból
hozzá kell érni
ma már nem szokás hozzáérni az emberekhez,
pláne ha rokonaid, pláne ha halottak,
pláne, ha szeretned kellene őket
szeretni nem divat
a családodat gyűlölni kell, ez így trendi
a barátaid hülye állatok, idióták, de
te is vagy valaki barátja, bár rólad
biztos mindenki szépet és jókat gondol
csak gondolnál rájuk is egyszer, és belátnád
hogy hazudsz magadnak is és nekik nem,
mert maga vagy a hazugság, és mint ilyen
nem hazudhatsz, mondjuk úgy, hogy magadról
beszélsz nekik, és máris ugyan ott tartunk
nem megyünk, nem mozdulunk semerre
megfeneklettünk, viszont ezt akartuk
örülnünk kellene, de nem tudunk
csak ordítunk, és a hajunkkal a kezünkben
szidjuk egymást meg egymás felmenőit
elég lett volna pedig fél méterrel arrébb
megállni de nem nem nem és nem,
soha nem vettük volna észre a gázlót,
ha nem pont mellette lennénk nyakig az
iszapban görcsösen megragadva a semmit
ami az egyetlen dolog, ami mindig itt
van, hogy kapaszkodni tudjunk belé
az egyetlen igaz társunk, aki végig
kitartott, aki kibírta velünk az utolsó
lépésig saját magányunk volt, ami
elriasztott minden mást és mindenki mást
mellőlünk, és ami nem engedte meg, hogy
szép csendben feladjuk, ő volt az a biztos
rémség, ami ellen küzdeni akartunk még
utolsó leheletünkkel is, ami végig ott
lebegett, mint legyűrnivaló feladat
de ő gerjeszti magát és minél erősebben
küzdtünk ellene, annál erősebb lett
mi annál gyengébbek, te annál távolabb
s a halál egyre valósabb
Miért nem láttuk be, hogy őrültség?
Miért nem hagytuk menni a maga útján?
Miért kellett önmagunknak lenni?
Miért kellett érezni?
érzéketlen ködben állunk, s közelít
egy új felhő, miből mások is kihullanak
aki gyenge, ide jut
ez a széplelkek temetője,
az élet nevű pánikbetegség végkimenetele
gratulálok emberiség, kiirtottunk még egy fajt
erről a bolygóról, de ez volt az utolsó
csak ezzel kellett volna kezdeni
és a többi még lenne, lenne
más is, nem csak ez az utolsó szerencsétlen,
aki most a halott arcotokba vágja az
összes hibátokat, és szid és gyűlöl,
de sír és kér, hogy térjetek vissza
GYERTEK HAZA GYERTEK HAZA
gyertek haza, ne menjetek, térjetek vissza
ez az otthonotok, egyedül vagyok, mit
kezdjek nélkületek?
ezt akartam persze, de nem gondoltam
bele rendesen, és most a hiányotok nagyon
is fáj, most tényleg mindőtöket szeretlek,
bár gyűlöllek, ha itt vagytok, amit műveltek,
az hihetetlen, nem lehet épp ésszel kibírni
benneteket, most mégis kellenétek, mert
én is egy vagyok veletek, csak ti nem
akarnátok megszabadulni tőlem
bár ez csak remény, szerintem ti sem
vagytok oda egymásért, értem meg pláne
nem tenne keresztbe egy gazszálat sem
egyik sem közületek, de ez elmondható
bármiről, ami ezen a bolygón él
nem is kellene igazából ránk fogni,
tényleg komolyan gondolom, lehet az
akár a hely szelleme is, mert
nézz meg egy állatot, azok sem
túl toleránsak egymással, bár
biológiai fegyvereket nem gyártanak,
csak leszarják egymást és jól elvannak
mi meg csak nézünk, hogy most miért
nem tudta megölni? mert az lenne
az érdeke, de az érdek mint olyan nem
feltétlenül létezik minden nyelvben, miért
lenne szükség véget vetni egy olyan
folyamatnak, ami évezredek óta ugyan
abban a rendben zajlik?
akkor rámondhatjuk, hogy akkor
miért ne gyártsunk több és jobb és
erősebb fegyvereket? mert az ember ezt
évezredek óta csinálja, és hozzá még
igen hatékony is a témában, de ha előbb
találta volna ki valami igazán ütőset,
most nem írnék én sem ilyen szar verseket,
amiket valami oknál fogva egyesek hajlamosak
jónak titulálni, lehetne helyettem itt más,
aki nem gyűlölne élni, aki nem hazudna, aki
nem rongálná a többieket magával, mert
állat lenne, és mi persze őket jobban szeretjük
egymásnál, de ha egy hajléktalan kér pár forintot,
annak nem ad senki, a kóbor kutyát meg
sajnálják, etetik, az emberekhez meg nem
megyünk közel a fentebb említett okokból
és még mondják, hogy sötét középkor, akkor
legalább foglalkoztak az emberekkel, bár ez
többnyire abban nyilvánult meg, hogy tüzet
raktak egymás alá és a házaik alá
azoknak, akik nem illettek bele az aktuális
világképbe, vagy túlságosan jól passzoltak
hozzávetőlegesen ezer év volt az, ami nem volt
elég a személyes hiszékenységünk növeléséhez,
kábé ott tartunk, ahol még kétszáz éve is, és
eléggé megdöbbentett a tény, hogy van, aki
még az evolúciót sem hiszi el
tényleg nem értem az egészet, valaki
valamikor régen azt mondta, ez van, ezt
kell elhinni, és ma még mindenki ő utána
megy, és azt hiszi, amit ő mondott
én meg a szélen állok és vigyorgok
mert csak ezt tehetem, és megtartom
magamnak a véleményem mindenről,
pont mielőtt még hülyének nézhetnének
erről most az is eszembe jutott, hogy
van a környéken ez a sárgolyó, amin csak
úgy nyüzsögnek ezek a nyálkás lények
és mindenféle fárasztó rádióüzenettel
fárasztják a bandát, ha már nekem is
feltűnt, akkor már biztosan elég rég
így megy ez, választ meg persze nem
hajlandó küldeni senki, mert azok, akik
a napjukat Napnak, a holdjukat Holdnak
hívják, nem túl vonzó népség, a következő
az lesz nyílván, hogy elnevezik a bolygójukat
(meglepő módon) bolygónak, mintha csak
az övék lenne az; tényleg, ha már annyi
tulajdonságukat vetítik bele a rajtuk kívül
a világon létező lényekbe, akikről mellesleg
szólva fogalmuk sincs, miért tartják annyira
elképesztően nagy lehetetlenségnek, hogy
a kutya nem kíváncsi rájuk? ha már nem
akarnak tőlük semmit, nyílván nem is léteznek?
ennyi erővel ők is csak nagyjából százan, vagy
kétszázan lehetnek, attól függően mekkora
az ismeretségi körük; vagy ez más?
szóval itt ez a problémás banda, valaki
megint csak nagy találékonyságról téve
tanúbizonyságot elnevezte őket egy szép
gyűjtőszóval emberiségnek, mert ugye emberek,
mi más nevük is lehetne?
Olyan ez, mint a hold amit Holdnak hívnak
vagy az össze idiótának szüksége van erre,
hogy ne érezze magáz annyira jelentéktelennek,
mint amennyire az, és mint amennyire csak
egy ember lehet jelentéktelen, és átérzi,
amennyire csak egy ember érezheti át
önnön jelentéktelenségét, de innen még
volna visszaút, de karok ragadják meg és
húzzák vissza, húzzák, és nem engedik el
soha nem is engedték, mindig ott vannak,
mindig visszarántják, a gödör alján nem akar
egyedül maradni senki, és végül nem is lesz
senki egyedül, van pár ember, aki önként is
hajlandó beugrani, ezek közt ott vagyok én is
aki tervezne valami hasonlót, az az alján
számíthat rám, már egy ideje ott vagyok, onnan
pislogok felfelé, onnan röhögök a képetekbe,
mármint azokéba, akik néha megállnak a szélén
és fejcsóválva közlik, hogy nem vagyok, nem
vagyunk szép látvány, ezzel nincs is baj,
egész addig, míg le nem dob egy kötelet,
természetesen mindkét végét, és soha nem
csak az egyiket, mert akkor ki tudnánk
mászni, és megragadni őt is; csak arra
kell a kötél, hogy lássuk: ha nem ezek
lennénk, akik vagyunk, ennek csak az
egyik végét látnánk, ezen másznánk ki,
ez mentene meg, ez volna az a bizonyos
mentőöv, amiért a gödrünkön kívül állandóan
siránkoztunk, amit aztán hatalmunk lenne
ledobni valakinek, de ez a mi kis árkunk
rendelkezik azzal a tulajdonsággal,
hogy aki egyszer beleveti magát,
az dagonyázik a sárban mint egy disznó,
és esze ágában sincs kimenni belőle, itt vannak
a hozzá hasonlóak, akik nélkül nem tudna igazán
hatékonyan szenvedni ő sem
mire jó ez? jó kérdés, a válasz pedig mindenkire
rá van bízva, mellékesen nem érdekel senkit
annyira, hogy egy percet is vesztegessen
rá, hogy kitaláljon bármi használhatót
a megoldás egyszerű, zseniális, mégsem
érdekel engem sem
szentimentális marhaságokból áll a zuhanás
ennyit tudok, ennyi voltam én is
ennyi voltál te is, ennyi lesz a következő
zuhanó is, és lesz, aki elmagyarázza neki,
miért jó itt, miért kell ő is, miért kell
ez neki is, miért volt ez jó annyi mindenkinek
mindegy, minek jött, a végén úgyis ébren,
csukott szemekkel virraszt a fölött, amit
álom és lehetőség gyanánt tartunk számon,
ami még egy lépéssel a széléhez vezet
konklúzió nincs
az értelem pedig túl relatív
add fel
add fel

- izé -

Milendoria: kész... a végén már majdnem bőgtem. Mögötte halkan szól a hangszóróból a Republictől a Hazudj még nekem c. szám és egyszerűen gyönyörű... asszem kiszedek magamnak belőle pár sor aláírásnak.

És egy tök jó Weöres-vers:


Bocs, de csak így hozza ki jól!

Hoztam nektek egy újabb gondolatnaplót!
(neeeee, ne tolongjatok úgy, ti, ti bizony, akik meg akartok fojtani!!!!! )
Ez most szerintem a leghosszab, jó depis, és itt-ott kicsit túloz.

Gondolat-napló 5.
Miért, miért, miért?
Mondd meg, miért velem történik?
Ó mondd, ó mondd, hogy nem igaz!!
Mondd, hogy ez csak csalfa álom!
Mondd, hogy épp a kómát járom!
Mondd, hogy agy-termék, vagy álom-rém küldte!
Ó csípj belém kérlek!

Nem, nem. Ez sajnos nem egy agyrém.
Valóra váltak legrosszabb elképzeléseim.
Szép. Csodás. Mondhatni gyönyörű.
MIÉRT UTÁLNAK?
Mondd, mit vétettem?
Talán egy bűnt elkövettem?
Saját aopám lelövettem?
Egy leány fejét betemettem?
Ó nem, nem, nem, nem és NEM!!
Én semmi ilyet nem tettem!
Ha szépnek mondanak, miért ez lettem?
Kiközösített, száműzött torz a lelkem.
Fáj és reszketek tőle.
Kiráz a hideg.
Minden viccnek szánt gúny ostorcsapásként hasít naiv lelkembe.
Én hittem bennük, ők bekötötték a szemem és lelöktek a szikla pereméről, ám előbb megkérdezték: "hol hagytad a zsebkendőt?"
Addig oly édesen szóltak hozzám, mintha mézzel kenték volna be villás nyelvüket.
S én zuhantam és zuhantam, s míg le nem hullott szememről a hályog, addig azt hittem; egy új játékot játszunk.
Miután széttörtem a sziklák jégvájta élén, olyanná váltam, mint a kő.
Butácska lelkem egy pillanat alatt keményebbé vált a gyémántnál is.
Hirtelen kellett felnőnöm.
Ki támogatott, cserben hagyott.
Mit várjak én még tőlük?
Rideg lettem és kemény.
Nem számíthattam senkire.
Átsírt éjek jutottak csupán nekem.
Aztán: újjászülettem.
A régi életet elhagytam, otthagytam, hadd törje végleg szét a jég.
Az már nem én vagyok, nem kell nekem.
Kiálltam a legmagasabb hegycsúcsra, és csak annyit kiáltottam: Vége!
S a hegyek visszhangozva vitték tovább a szél szárnyán a szót: vége,...vége,....vége!

Én már nem tudom, hogy mit gondoljak!
Azt hiszem, hogy boldog vagyok,
aztán azt hiszem, hogy senki sem szeret és én sehová sem vagyok elég jó, tudom, hogy ennek nem így kéne lennie, dehát már azt sem tudom, hogy mit gondoljak a világról, ott is mindig halál és kínok gyötörnek embereket, pedig az sem úgy helyes....
Már nem tudom, mit higgyek.
Azt hiszem, végre egy hely, ahol szeretnek, aztán a legapróbb nemtörődömségről is rosszat feltételezek, és azt hiszem, már innen is kivetettek és csak sírok a semmiért, bár már azt sem tudom, hogy mi a semmi, mert semmi a rosszkedv, legalábbis azt mondják, ha megkérdezed, de semmi a jókedv is, az elfojtott kacajok, és már hiába vágynék valami szépre, az mind összetört naiv énemmel, csak ő álmodozott, de ő már a múlté, most mit tegyek?
Vajh miért írom le legbensőbb félelmeimet?
Félek, hogy nem szerettek.
Talán ez egy végső kétségbeesés,
erőlködés a szánalomért,
könyörgés a fejsimogatásért,
mert már azt sem tudom, mit remélek, remélem a reménytelent, de azt sem tudom, mi a valóság, mi van akkor, ha álmaink a valóság, és mikor felébredünk, voltaképp akkor alszunk el?
Miért vesznek semmibe, miért nem válaszol senki se?
Már megszoktam, hogy hallgassak, mindig én vagyok, aki végighallgatja a másikat, de ő rám már sose kíváncsi, hát most én fogom be mindenki száját, és rájuk zúdítom egész éltem lét-panaszát, titkos könny-záporát, bánat-csepp virágát.
HALLGASSATOK MEG!!!!!
Most csupán ennyit kérek.

Az élet szép - mondják a bölcsek, de azt nem mondják, mitől az, lehet, hogy csak mondani lehet, átélni már nem, mert a fejünkre húztak egy papírzacskót és még ott is erőltetik, hogy: "mosolyogj!"
De ha ez az élet, én nem akarok így élni, inkább meghalok könnyek és bú közt, minthogy egész életemet kényszermosolyban töltsem., mert ez így nem jó.

Ha van valami felső erő, akkor miért nem avatkozik már közbe?
Szüntesse be a háborúkat és legyen világbéke!
Bár macska lehetnék......
Nyau.

Mortec írta: Mestermű

Egész testemben
Érzem a melódiát
Zsigereimből áradó
Égi harmoniát

Sikolyszólamok
Mik tűzpengeként
A húsba marnak,
Szikrát hányó
Szem-hegedük
Búzös rikoltása,
S lassan a vérízü
orditások is elhakulnak
Csak az őrülrtes
Csend marad;

S Én fel nem foghatom
Hogy ez az embertlen szinfónia
Mi idegeimen futkorász
Nem más mint
Tömör KÍN

egész jó, az a szem-hegdű mintha erőltetett lenne, de lehet, h szőke vagyok, és nem értem...

Tények

Jól vagyok, és követem Isten törvényeit.
Magasztalom őt, és Hozzá imádkozom.
Megpróbálom a mindennapjaimat Neki szentelni.
S Ő, sikert, boldogságot, adományozott cserébe.
Így gondolkodik, a hithű ember, akinek sikerült!

Ám nem hunyhatjuk be szemünket örökre,
Nem húzhatunk függönyt a valóság elé.
Csupán, mert eddig jól működik
Ez valóban a teljesség? Egy hamis Illúzió.
Egy olyan valóság, amelyben Te élsz. Míg hagynak!

Ám olyan erős hitetek, néha a kút fenekén végzi.
Miért omlik össze, az egyik pillanatról a másikra?
Erős várat építs, s örök alapokra alapozz.
Tarja a mondás, tartják néhányan. Hová is kellene építkezni?
Bírod még? Élsz, mert élni hagynak.

Nap mint nap, látod a világ híreit,
De átkapcsolod agyadban a felismerés gondját.
Mikor milliók válnak földönfutóvá, éheznek, szenvednek,
S tűnnek el a földi miliőből, nyomtalan.
De ez csak egy hír Neked.
Mert a Te színpadod egyelőre biztonságban van.

Az egyik paravánról legördül a függöny
S most kaptál belépőjegyet, hogy ott lehess.
Tizenkét ember térdel, és hívná Istent!
De Ők, csak néznek, keresik a remény sugarát.
De nem találják, mert tudják, ez az utolsó felvonás.

A fekete maszkos emberek mellettük, a kést élezik,
Ők erőszakkal követelik ki törvényeik.
Hamarosan elégtételt vesznek, a Tizenketteken, sérelmeik gyógyulására.
Isten nevében teszik mind ezt. Pedig ők sem látták.
Vajon most kit szeret az Úr?
A késélezőt, avagy a porban térdeplőt? Esetleg a színpad előtt ülőket?

A színpad elött különböző emberek ülnek.
Néhányan susmutolnak, de van, aki csöndben nézi a történéseket.
Ám sokak, átkapcsolnak egy másik sínpadra, még a felvonás előtt.
A kocsiút üres, mögöttem. Nem érkezik a felmentő sereg.

A csuklyások lefogják az Elsőt. Ő szerencsés? Nem szenved sokat.
A hideg penge a nyakon, hírtelen éles fájdalmat okoz.
És a meleg vér pulzálva spriccel ki. A levegő nem áramlik a kettévágott légcsövön.
A földön egyre halkabban hörög az Első, meleg vérében csúszkál, és vergődik.
Most már többen elkapcsolnak erről a színpadról.
Ám a mészárlás, attól még folytatódik, hogy nem nézzük.

A látvány, az örült szenvedés, a vér szaga,
Az erős idegzetűt is megviseli.
Ám ők ekképpen gondolkodnak:
Isten velem van, s velem nem történik ilyen!
S e sorok írója, most nem robbantja fel merénylettel a színpad előtt ülőket.
Mert megpróbálja erősíteni, hitüket. Rombolni nem akar.
Ám a valóságban, soha nem tudhatod, éppen hová kapcsolsz ….

Nem vok túl yó kritikus so ezt a részt inkább kihagyom...
Csak 1 + jegyzés
Sötét Úr: rögtönzés yó csak nekem kicsit befejezetlennek tűnik...
bár lehet h pont ez a lényege...

Ez 1 kicsi morbid lett...

Mestermű

Egész testemben
Érzem a melódiát
Zsigereimből áradó
Égi harmoniát

Sikolyszólamok
Mik tűzpengeként
A húsba marnak,
Szikrát hányó
Szem-hegedük
Búzös rikoltása,
S lassan a vérízü
orditások is elhakulnak
Csak az őrülrtes
Csend marad;

S Én fel nem foghatom
Hogy ez az embertlen szinfónia
Mi idegeimen futkorász
Nem más mint
Tömör KÍN

Sötét Úr írta: Artemisz: Hirgon siratója szerintem igen kellemes, nem ártana bizony feltenni ezt is a honlap megfelelő részére (Tudod, Fan Fiction - Kreatív Szekció - Versek Középföldéről), igazán ott a helye! Nekem a "hajnalhasadtalán" egy kicsit meghökkentő volt, rendesen elgondolkoztam, hogy ez most mit is akar itt jelenteni, de aztán rájöttem, hogy a helyén van és a költői szabadságba bizony belefér. Take my bow!

Ohhh..

Köszönöm...

Nem tudom, a versike szvsz csak a regényemmel együtt érthető, de ha te mondod....

Jajj, jó hogy így gondolod... költői szabadság RULEZ!

Nima, Lam: ez most igencsak fejbevágott engem is. bár én nem ismerem a kispál-dalt, azért élmény volt olvasni. köszönöm.

Lélekszelet

I.

Elég nekem egy szó,
melyen más van,
mely másról szól,
mint amit eddig láttam,
s a szívembe zártam;
megváltozom valahol belül,
és az Én végleg elmerül...

II.

Hitet keresek,
hogy választ nyerhessek.
Szél után futok,
s a légbe borulok.
Vizen szaladok,
s italt akarok.
Válaszért kapkodok...
s a Halálnál alhatok.

Sziasz megint! Újfent alkottam vmit. (mondjuk megint hpk-hatásos kicsit, megüli az agyamat, nem tehetek róla…)

mint a rajzfilmben, tudod,
mikor összeverekszel valakivel
és a porfelhőből csak a lábad
vagy a kezed lóg ki néha
majd mikor eloszlik a köd, lila az arcod az ütésektől
de te csak megrázod magad és mész tovább

és elmennél messzire de
csak ugyanaz a háttér ismétlődik egyre

mint a rajzfilmben, tudod,
mikor üldöznek, é nincs időd
kinyitni az ajtót,
átütöd a testeddel
és ottmarad az alakod

és futás közben bármin mész is át
a tested felveszi a formáját

mint a rajzfilmben, tudod,
mikor kifutsz az ablakon
és addig futsz míg eszedbe nem jut
hogy nincs alattad semmi
kidülled a szemed és csak akkor zuhansz le

és a zuhanásodat figyelő madarak
megijednek a sebességedtől és otthagynak

mint a rajzfilmben, tudod,
mikor futsz valaki elől
és pont akkor jön szembe
egy fal, vagy gereblye
mikor hátranézel vajon üldöz-e még

és ha megpróbálod visszanyomni a búbot a fejedbe
úgyis kijön közvetlenül mellette…

Ha már Mau legutóbb vmi dalszöveg-félét hozott, akkor beszállok én is. Igazából ez egy régi szöveg, úgy 5-6 éve írtam (most csak néhány szót változtattam rajta); és most az az apropója, h Fától kaptam Kispálokat a hétvégén, és meghallgattam egy számot az Ül-ről, amit már nagyon régen nem--viszont annak idején, mikor ez a lemez kijött, nagyon fejbevágott ez a dal (meg még más egyebek is akkor épp), és mivel ez ment a fejemben, viszont a szövegét nem tudtam, csináltam hozzá egy másikat. Szóval--- ez nem vers, hanem dalszöveg, ráadásul adaptáció, tessék elképzelni hozzá az éneket meg a zenét.


Hajnal

Ad notam 'Dal teázáshoz', úgyhogy mottóként:
'Ugorj az autók elé / Ki a könnyekkel, kifelé'

Kinyit a hajnal és indul a világ
Felébredsz lassan, épp csak hogy kilátsz
Magadból, látod ott fut a másik
S te szaladsz utána kifulladásig,
S mikor a lélegzet elhagy
Hogy megállj vagy összeroskadj
A másik visszanéz sírva
Mintha csak futva téged is hívna

Maga után és őutána
Futnak a könnyek és lassanként lángra
Robban a szíved, úgy érzed egyre
Szép szemek szegeznek vaskeresztre
Viszed fel a Golgotádra
Mintha már semmi nem volna hátra
Mint hogy újra a szemedbe nézzen
Te fogod vagy ő fog majd kézen

Kézen fog majd és vezet az ágyba
S te nem tudsz rossz szemmel nézni a vágyra
Nem tudsz rosszat mondani a bűnre,
S mintha kezed a kezében szebbnek tűnne
És én csak nézek a kezemre némán,
És két hóhér-kéz visszanéz rám
Hogy a magad hóhéra lettél
Nem akartad és beleszerettél

[size=9:1plnhl2d]Hümm. Hoztam valamit.

Nagyvárosi fabulák tanulság nélkül

A denevér benzingőztől szédülve
berepült a templomablakon.
Ott aludt, míg neki nem
vágódott a félrehúzott harang

A méla éjjeli lepkét
felcsípte egy agglegény.
Csak egy koszfolt maradt a lepedőn.

A laboratóriumi kölyökmajom
fásultan meredt kifelé.
Egészen addig, amíg megkérgesítette
a lelkes laboráns szívét.

A nagydarab asszony
rálépett a rühes macska
farkára a járdán.
Azt mondta: -Sicc.

Az aluljáró kövén
a neonlámpák alatt
álomba ringatta a
roncsokat a vizeletpára.

Egy intézetes gyerek
kiszúrta
a vakvezető kutya
szemét.[/size]

[size=9:1plnhl2d]A sovány egerek gépfegyverrel
lőtték agyon a hörcsögöt.
Zsíros volt.

A horgász kifogott
egy halat.
Megfőzte.
Kihányta.[/size]

Artemisz: ááá.... Az eleén, és a végén a természeti képek csodásak!
Alcar: Tünde induló: hangosan kezdtem el olvasni, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy éneklem. Hú, brutálisan jó így énekelve, komolyan, bátorsággal tölti meg az ember szívét.
Jövő tagadás: nagyon jó a hangulata, és ez a két sor nagyon megfogott:
"jövő héten nyílik a művirág
és a hátam mögül beelőz a jövő" --> 8O 8O 8O
Dingir: húha... ez hátborzongató... annál a résznél, amikor lefejted a bőröd kirázott a hideg...
Léofwyn: engem azonnal egy sárkányra emlékeztetett... nekem tetszik.


Egy kétségbeesett vergődés az élet hálójában:

Dühösen üvöltök a múzsa felé,
aki kacagva száll tova az égen,
kinevet...
s én kikopok, elveszek...
elfelednek az időben, és térben.

Nem vagyok jó a kritika írásban, tehát nem teszem, csak pár név!
Alcar: a Jövő tagadás nagyon tetszik!!
Artemisz: ezt tényleg meg kellene zenésíteni, nagyon megható, szép lett..
Dingir: csúcs!!!!!! :up: Marhára megrázó, bejött!

Tegnap éjjel

Tegnap éjjel fölébredtem,
és ahogyan a sarokba néztem,
furcsa dolgot láttam én,
mert a sötét sarok rejtekén,
ült egy lángszemű lény.

Hatalmas sárga szeme,
azt fürkészte látom-e?
Láttam bizony, jobban mint
a csillagot, ha az ember égre tekint,
de álmodtam csak mindenki más szerint.

Pedig fura, fénylő két szeme,
azt kérdezte megértem-e,
hogy mért nem maradhat itt?
Mert nem pihenhet, harcait
folytatnia kell, legyőzni az ember átkait.

Látszott sárga szemén,
hogy fáradt, de él még a remény,
benne, hogy maradt még nyugalom,
a világon túl, hol nincs fáradalom,
és szívéről lepereg a kőhalom.

Marasztaltam, mondtam én,
hogy pihenjen szobám rejtekén,
nem találhat rá senki ember fia,
de ő azt mondta:
Vissza van még a végső csata.

Ekkor szeme fakóbbá vált,
az elmúlás neki is fájt!
Azután eltűnt szegény,
és soha többet nem láttam én,
sötét szobám rejtekén
eltűnt a lángszemű lény…
(by Leo)

Suhi: izé ...talált, köszi

Egész éjjel, boncoltam álmomban, embereket.
Fura álom ez melyet manócska hozott nekem.
Tíz éve nem volt bonckés a kezembe, és nem értem.
Nem értem, e álom üzenetét, de nem biztos hogy értenem kell.

Ragyogott minden a boncteremben, és sok minden megváltozott.
Ismeretlen orvosok keze alá dolgoztam, és élők is feküdtek az asztalakon.
Nekik kávét kellett főznöm, amit aggódva kerestem, mert nem találtam.
Nehezen dolgozott a kezemben az elektromos fürész,
Tíz év nagy idő, s ezek szerint sokat felejtettem.

A hűtő is más volt, lifttel kellett lemenni a tetem kamrába.
De az átalakítás nem volt olyan rossz.
Valahol örültem, hogy újra boncolhatok, de nem értettem hogy kerültem oda.
Álommanó elvarázsolt, vágyaim világába?
Nem hiszem, hogy ismét erre vágynék.
Most már megnyugodtam, hogy csak álom volt.
Talán csak a megszokott szagok hiányoztak az álomból.
Rájöhettem volna, hogy csak egy illúzió volt.

Nima: Én is szeretlek. Te céda. Ja, az én vagyok. Te ringyó!

"Öncenzúra..."

Na jó. Csak azért, mert Jaco kérte. Amúgy nem egy nagy cucc... és címe sincs, mert sose tudok jó címeket adni.

fénynyalábok rajzolnak szétmálló
szivárványt a szemembe mikor
éjjel zihálva veszem a levegőt
szálló cigarettafüst keveredik
dekadenciám furcsa fűszeres illatával
éjfekete fogyatkozó tükörreflexbe
mártom önnön realitásomat

nincs jelentés nincs konklúzió
csak lüktetés

az ébrenlét már nem fogalom többé

Alcar:te a szavak mögé rejted a szürke valóságot.Úgy is mondhatnám vers formájában talán könnyebb elfogadni.Nagyon tetszik.
A tünde induló pedig szívhez szóló és vér buzdító!

DAy

Huszonháromra tíz, és szélcsend van odakint, ha pereg a lomb.
Mögöttem Arab zene szól, és a szobába homályt okoz a füstölő.
De látom még magam, itt ülök magányomban, és rágom gyilkosom.
De a mai nap más mint a többi, mert minden nap más.
Álommanó még nem járt erre, de remélem, négyig, erre is benéz.
Ha meg nem jön el, az sem baj, majd jön máskor.
Kalácsot nem kell kitenni neki, gyerekek. Ő nem a mikulás!

Suhifarok írta: Timona:[size=9:1q44ykmu] PEDIG NYITVA VAN A GOMBLYUK A CSEMPEKÖVÖN, AMIT SZÉTRÁGOTT EGY NIMFA!!! [/size] Ez elég dadaista válasz?

OFF:

HEHE
[size=9:1q44ykmu]Igen... azaz... nem... vagy igen???... Már nem is tudom!!! [/size]

ON

Timona:[size=9:2uppgre1] PEDIG NYITVA VAN A GOMBLYUK A CSEMPEKÖVÖN, AMIT SZÉTRÁGOTT EGY NIMFA!!! [/size] Ez elég dadaista válasz?