Versek

Már fenn van a honlapon a fan fictionök között, csak még engedélyezésre vár.

Laurelin: hatalmas puszmák néked.

Laurelin: KÖSZIIIIII! :hello: Jaj, de jóó! Végre!

Nim: Ez gyönyörű! Le is mentettem! Elismerésem! :up:

Hontalan..

...mellettem vagy... és... mégsem..

[...]

Kérdőjel..?

Tett-e a Szándék,
s Szándék-e a Tett;
Érdek-e a Lét,
s Ember-e a Teremtett..?

II.

Tett-e a Szándék,
s Szándék-e a Tett;
Érdem-e a Lét,
s Ember-e a Teremtett..?

III.

Tett-e a Szándék,
s Szándék-e a Tett;
Rangjel-e a Lét,
s Ember-e a Teremtett..?

[...]

Időtlen..

Hervadó Tekintetedben
Lelked könnyekben ázó..
Felvillanó ÁrnyMélyedben
Egymagad.. Érkező és Váró..

Néhányan kérték a táborban, hogy írjam be Linnaewen balladáját, ha nem haragszotok, most megteszem.
Linnaewen balladája


Hallja hangom ember, tünde,
Minden nép az ég alatt,
Miként emelt a kevélység
Lebonthatatlan falat.
Figyeljétek szavaimat,
Ősi mesét mondok én,
Arda volt a helyszíne a
Másodkornak közepén.
Két tündéről szól az ének,
hatalmasak, nemesek,
az oka az irígység volt,
hogy ez velük megesett.
Noldák voltak, gyönyörűek,
Szabad szívű büszke nép,
Egyiküknek vesztévé vált,
Átok lett e büszkeség.
Faerlang az egyik hősöm,
hazája Eregion,
Apja híres tünde vezér,
akit tisztelt Szauron.
S fia erős, mint a farkas,
Kardja folyton vért kíván,
Acélcsengés kísérte őt,
Sok vaksötét éjszakán.
Trollgyőzőnek is nevezték,
Mert egy éjen egymaga,
Három trollal is szembeszállt
S győztesen került haza.
Ám amikor elcsendesült
S kezébe lantot fogott,
Hangjától a téli ég is
Virágesőt hullatott.
Történetem másik hőse
Linnaewen Lindonból.
Tenger partján élt, amerre
Sirályoknak hangja szól.
Apja erős, bölcs és bátor
Círdannak barátja volt
És a fiú tanult tőle,
Szégyent reá nem hozott.
Egymagában pőre karddal
Tucat orkot legyőzött,
Beszélték, ha megindulna,
Bevenne egy erődöt.
Mégis csendes alkonyórán
Kezében csak lantja szólt
És hangjától feltámadott
Talán az is, aki holt.
Faerlang:
Hamis dallam, hamis szavak,
Legjobb dalnok én vagyok!
Szebben szól az ének számról,
Kardom is szebben ragyog!
Lantom húrján édes dallam,
Nincs párja az ég alatt!
Kihívlak hát tünde dalnok,
Bizonyítsd, hogy te jobb vagy!
Linnaewen:
Elfogadom kihívásod,
Sértésed választ kíván.
Párbajt vívunk hited szerint
e helyen, ez éjszakán!
Jobb dalnok vagy? Bizonyítsd hát!
Sorold fel a tetteid!
Nem mozdulunk addig innen,
Míg egyikünk nem veszít.
Bárd:
Szópárbajba kezdtek akkor
S akadtak is figyelők,
Három barát mindkét félnél
S velük fénylő tünde nők.
Faerlang, a kihívó szól,
Linnaewen visszavág,
Felorolják minden tettük
Elsőkorig s még tovább.
Faerlang:
Láttam kihúnyni a fényt,
mi csak Feanort táplálta!
Linnaewen:
De én láttam égni is azt,
Szilmarilba foglalva!
Faerlang:
Láttam a fák gyümölcseit
Égbe kelni nemesen!
Linnaewen:
Tudom, miért megy Tilion
Gyorsabban, mint Arien.
Faerlang:
Annatarnak barátsága
Atyámé s már enyém is!
Linnaewen:
Nem kell nékem hamis barát,
Gaz Szauron mélybe visz.
Faerlang:
Tudom, hogyan hal meg egy troll,
Kezemtől is pusztult már.
Linnaewen:
S én tudom, hogyan él, mielőtt
Elragadja a halál.
Faerlang:
Megöltem én sereg orkot,
Nem számolom már őket
Linnaewen:
Szükség hozza, ölök orkot
S tudom eredetüket.
Faerlang:
Lantommal, ha dalba fogok,
Virágzik a téli táj!
Linnaewen:
De Yavanna áldásából
Dalom tavaszt is hoz már.
Bárd:
S így folyt tovább, míg Faerlang
A szócséplést megunta,
S bíztatta a másik tündét
Új, nemesebb próbára.
Faerlang:
Elég már a fecsegésből,
Üres beszéd, semmit ér!
Hogyan indulsz te csatába,
Milyen harci dal kísér?
Rád hagyom, hogy jobb dalnok vagy,
Ha e próbán elbukok,
Tudsz-e úgy rímet faragni,
Ahogy a szót csavarod?
Linnaewen:
Nem lesz néked ez sem elég,
De meg mégsem hátrálok,
Halljad hát a csatadalom,
Mellyel harcba indulok.
Dallama a kard csengése,
Ütemére szív dobog,
Kezedbe röppen majd pengéd,
Ha megszólal, meglátod.

Halld dalom, az alkalom
Most eljött és a kürt szava
Harcba hív, fegyverre hív
A csillag, hold és éjszaka.
Csengő dal, ma ajkunkkal
Elbereth szól s felragyog
A fénysugár, mert csillag szál
S a vér erünkben felbuzog.

Bárd:
S az utolsó szót kimondván
a vér erükben felbuzog,
mint szemükben a harci fény,
úgy csillognak a kardok.
Csatára hívott e dallam,
Tűzzel, vérrel áldozó,
S Faerlangban is megdermedt,
Ajkára fagyott a szó.
De leküzdte ámulatát,
Daccal felszegte fejét
S felkiáltott dühös hangon:
Faerlang:
Ennyi nekem nem elég!
Halldd hát az én csatadalom,
Halállal írt a szava
Kardom szerezte szövegét,
Ezer véres csatába’
Üteme az égzengésé,
Dallamára vér zubog,
Harcra szomjazik majd pengéd,
Ha e dalt most meghallod!

Kürtök szólnak, dicső hadnak,
Tűz a szívben, kard a kézben,
Fehér íjak, halált írnak,
Tündék népe harcra készen.
Hadra kelünk, orkot ölünk,
Dicsők leszünk, úgy mint régen.
Fel a harcra, pusztításra,
Túl halálon, túl a végen!

Bárd:
Csend lett, mikor befejezte,
Linnaewen törte meg,
Mint ki kábulatból ébred,
Hangja olykor megremeg.
Linnaewen:
Dalod tettre, harcra hívott
S dicsőségre, meglehet,
De miért, hogy a csatáért
Az életet elveted?
Bárd:
Faerlang állt forró dühvel,
Szívére sötét borult,
Feledte a bölcsességet,
Ennyit mondott válaszul.
Faerlang.
Az élettel hogyan állok,
Nem vagy társam, nem tudod,
De kardod is oly ügyes-e
Ahogy a szót forgatod?
Linnaewen:
Fegyverre hívsz hát, ostoba?
Tünde vérre szomjazol,
De minden drága cseppjéért,
Ki kiontja, meglakol.

CSATA
Faerlag:
Lehet, hogy most megölhetnél,
Kardod torkomnak szeged,
De ha újra találkozunk,
Akkor halálod leled!
Linnaewen:
Vakmerő vagy, torkodon kard
S mégis engem fenyegetsz?
Elengedlek, menj békével,
Nem kereslek s ne keress.
Bárd:
Sok év eltelt békességben,
Faerlang is hazament
S elfeledte az esküjét,
Amit dühös szívvel tett.
Celebrimbor ügyes kézzel
Három gyűrűt készített,
Tünde sorsból kovácsolta,
gyúrta össze fényüket.
De Annatar barátsága
hazugságnak bizonyult
korlátlan hatalmat akart
csepp tudásért zálogul.
Ám az örök éltű tündék
Nem szolgának születtek,
Celebrimbor biztos helyre
rejtette a gyűrűket.
Három ékszer, három elem,
Tűz és víz és levegő,
Három nemes tündénél lesz,
Kikben buzog az erő.
S a tűz gyűrűt menekítő
tündék között Faerlang,
Büszkén indult sorsa elé
A szívében izzó láng.
Faerlang:
Nem ámítanak el többé
Mézbe mártott tőr szavak,
Amíg Szauron a földön
addig nyugtom nem marad.
Bárd:
Hosszú útra indultak hát,
Gyűrűt vittek Círdannak,
Nem kísérte őket ének,
Sötétségben indultak,
Ám Szauron megneszelte
ezt a titkos küldetést
s orkcsapatot küldött rájuk,
a tündéket verje szét.
Faerlang dühös szívéből
felhangzott a csatadal
s nekirontott az orkoknak,
harcra vágyó kardjával.
Vele küzd a többi tünde
S hiába, hogy több az ork,
Faerlangnak büszke ajka
Aznap halálról dalolt.
Mégis, ha a gonosz ármány
Tündék ellen harcba száll,
Nem válogat módszerek közt,
Minden eszközt felhasznál.
S éppen mikor a túlerő
Legyőzné a tündéket,
Új hang szól az erdő felől,
Linnaewen érkezett.
Beteljesedett az átok,
Linnaewen vére hullt
S Faerlang büszke szívére
Bánat felhője borult.
Linnaewen:
Lásd, Faerlang, igazad lett,
Találkoztunk s meghalok,
Teljesülhet régi vágyad,
Te lehetsz a legnagyobb.
Faerlang:
Én akartam a jobb lenni,
S ostobán átkozódtam,
Bárcsak megváltoztathatnám,
Visszavonhatnám szavam.
Linnaewen:
Nemesszívű ellenfél vagy
S bölcsességet tanultál.
Ég veled jó Faerlangom,
Engem most már Mandos vár.
Bárd:
Lehúnyta hát akkor szemét
S lelke is eltávozott,
A föld, mi a testét fedte,
Vérvörösen virágzott.
Évek múltán vörös sírhant,
Faerlang ki odajár,
Hallja olykor a csatadalt,
Túlvilágról szól csak már.
Linnaewen emléke él
Élénken a szívében,
Lantján énekli meg tettét,
Csillagfényes estéken.

Vége

Szóval. Újra kocka.

code a rat the monster on doom in it

Szal emberek vagy mik!
LESZ VERSES TALI! HOLNAP DU. 3 kb. MARGITSZIGET!
DE,but,aber: Nem írt senki privit, ez nekem mint elvileg szervezőnek ciki, mert kétségbe esek, h senki nem jön. A privi nem kötelező, csak arra jó, h tudjuk kire várunk, kb hányan leszünk, és hogy én szegény szőke lúzer ne essen kétségbe, hogy ő lesz ott egyedül, de végülis mindegy.

Sziasztok!

Mostanában - az eddig sajnos sikertelen álláskereséstől kissé nyomott hangulatban- született ez az izé.


A bűnbak

Még élek, de ti már halotti torom
ülitek egészséges testem felett,
melyben vad áradatként zubog
forró, vörös vérem,
lényem zabolátlan üzemanyaga.
Még élek, de ti már epedve várjátok
mikor ontom e nedvet
szomját oltva a száraz földnek,
hogy feláldozzam önmagam.
Nem az vagyok, kinek hisztek,
elmúlásom nem menthet meg;
Bűneitek hatalmasok.
Nem születtem Messiásnak,
hogy ártatlanul halált haljak,
vétkeitek eltörlendő.
Csak egy ember vagyok,
magányos, néma, esetlen ember,
ki nem válthat meg a bűnöktől,
hisz őmaga is bűnös...
Még élek, de már nem sokáig;
lám, hiába beszéltem.
A korhadt hasábok recsegve égnek
s a Tűz tombol dühében.
Még ő is holtomat akarja
csakúgy, mint hőn szeretett népem
ki erőnek erejével bűnbakká tett engem.
Nem nyughatok, nem tehetem,
küzdenem kell, ellenkeznem,
s bár félig a lángok legyőztek
Még mindig élek.
Élek!
Élek...

Milendoria írta: Jól mondom Suhi?

[size=9:tugpvzzq]Jól, és ne haragudj ránk Aranymag, hogy nem jelentkeztünk, én már küldtem egy privit Zarándok nevében is.[/size]

Prérifarkas2 írta: Ne utánaolvastam az előző négy oldalnak, és miket ott találtam, csak
Prérifarkashugit emelném ki: drága ez a vers fenomenális, magyarán tecc, és ez sem kritik.

Mivel nem jelentkeztetek verses talira , ami 29.én lett volna úgy gondolom, nem kéne megtartni érdeklődés hiányában....
Szom vagyok:((

Na, figyelj csak, szerintem jönnének a talira, csak nem priviztek.
Pl. Suhi mondta hogy jön, meg én is mennék, de ha nincs, akkor nagyon szomorúak leszünk.
Úgyhogy szerintem gyere csak el, és mi Suhival biztosan (legalábbis majdnem biztosan) ott leszünk. Jól mondom Suhi?

Hazafelé III.része:

Hallom,ahogy a kisgyerek hisztizik.
Anyja nem akarja észre venni,
ezért a kicsi fokozza a hangerejét.
Végül puff!Elcsattan az első pofon.
Látom,ahogy legördül az első őszinte könnycsepp.
Engem sosem ütöttek meg,de van,hogy egy szó...
egy szó mélyebb sebet okoz,
mint akár egy tőr.
Többször ért tőr a hátamban,
ősztinte ölelés.
Több a láthatatlan heg szívemen,
mint szitán a lyuk.
De hiszen ez senkit nem érdekel.
Becsukom szemem és tűrök.
Tűröm,hogy ujjal mutogatnak rám.
Tűröm,hogy otthon csak a veszekedés vár.
Tűröm,hogy egy senki vagyok.
Egy élő halott a világban.

Visszatértem!
s ámulva nézem
milyen műveket sodor a szél
némelyik megvág akár az él
mások az érzékeimet áthatják
akár az illatosított bársony
igazán csak azt sajnálom
rövidesen véget ér az álom.

újra itt. remélem ezuttal tartósan.
Javíthatatlan romantikus emberke lévén hoztam egy szerelmes verset:

Ha meg halok

Ha meghalok tán eltünök,
de mi lényedem megmarad.
Az a perzslő láng,
mi lényemet alkotja,
minek táplálója te magad vagy,
szétárad
Eme csepnyi tűz,
őrjítő hevével
egész birodalmakat tenne hamuvá,
szerelmem fekete zálogává.

Halálvirág: utóbbi bejegyzésedhez teljes mértékben csatlakozom mottóm: Hiszem ha látom, látom, ha hiszem.
Ryana: óriási! 8O Komolyan, totál kiütött. Utolsó versszaknál már csak lestem.
Drowse: hűha... h: Egy törött szárnyú fecskére emlékezet... elég félelmetes...
Suhi: ajánlom neked a nemrég betett Valakinek aki itt maradt, és mégis eltűnt c. versem. És nem vagy rossz ember.
Rana: itt fekszem földbe döngölve a proban... kész, ezt csillagos ötös! Le van mentve, és utolsó 3 sor megy az idézetes könyvembe. :embarassed: :itscool:

Végül egy izém, amit 2 másodperce írtam, és asszem ennek a kritikasornak a lezárása...

Ha megkérdezné valaki,
hogy mit akarok
ebben a világban,
az mondanám neki:
életben maradni.

De nem kérdezi meg senki...

Rana: Hazafelé I., II., nagyon jó lett! Nagyon magam előtt láttam magamat, ahogy a buszra várok és figyelek körbe. Azt csodálom, hogy nekem nem tűntek fel pont ezek a dolgok, mint neked.
Alcar: Már megint nagyon jól írtad le a gondolataidat!!
Milendoria: : Hát, anyu, én tényleg nem tudok mit mondani. Annyira őszinte a versed, legalábbis annak tűnik. Ehhez nem lehet mit hozzáfűzni.
Alyr: Amit Milendoriának és más búvalbéleltnek írtál: UAÁJ! HŰŰŰŰŰŰ!
Dodiee: és Timona:
8O 8O 8O

Igen!!! Igen!!! Igen!!! ÉN hiszek a tündérekben! Örökkön-örökkön-örökké!
Amíg vissza tudok emlékezni a régi önmagamra, addig igen. Egyszerűen nem hiszem el , hogy ennyi lenne a világ. (persze, mennyi mindent nem tudok még!) Igenis létezik minden, amiben hiszek! Ha nem létezne, nem is hinném, hogy vannak. Baromság. Addig fogok próbálkozni az álmaim valóra váltásával, amíg bele nem gebedek!!!!!!!

Csók:
GemO.

Lehet, hogy megyek 29-i versestalira. Jó volna.

Holtak vezére írta: én azért nem jelentkeztem mert nem tudok verset írni....

De írsz verseket, ez amúgy nem azoknak van akik tudnak verset írni, mivel ez szubjektív dolog..........
Ez a társaság miatt van, alég, ha szereted a verseket.

én azért nem jelentkeztem mert nem tudok verset írni....

Ne utánaolvastam az előző négy oldalnak, és miket ott találtam, csak
Prérifarkashugit emelném ki: drága ez a vers fenomenális, magyarán tecc, és ez sem kritik.

Mivel nem jelentkeztetek verses talira , ami 29.én lett volna úgy gondolom, nem kéne megtartni érdeklődés hiányában....
Szom vagyok:((

Paraham Svaman Bútam Narayanam

Gondolatba ejtett mi van ha, Jézus cigány volt.
Akkor sincs semmi, mert ez a lényegen nem változtat.
S talán az sem lehetetlen, hogy István négerként jött napvilágra.
Lehet, hogy Buddhát, csak álmodták a mesemondók.
Mert ő nagy ember volt, a romlott csirkétől lelte halálát.
Lehet mi is csak álmodjuk ezt a világot, valaki gondolatában.
S mire felkel a nap, nem leszünk létezni soha többé.
Van e csoportkarma? Ki lehet e irtani egy népet teljesen?
Léteznek e a nagyszakállú bölcsek, s a seprűs mesemondók?
S Isten miért ilyen gyáva? Fél megmutatni magát nekünk.
De hisz mi alkottuk Őt, a tévelygő gondolataink, a megsemmisüléstől való félelmünkben.
Filozófiai magyarázatokkal falakat emelünk magunk köré,
S mindenki a saját maga által alkotott falba hisz, és róla mesél.
Én a falban sem hiszek, mert a véletlenek valósággá vállnak.
S ez a valóság határoz meg mindent.
A Semmi jó Istene a Földnek. Jó ki eljutott valameddig
Szerencséje van hogy nem találkozott a megsemmisítő Véletlennel.
Így az én nem létező falam Istenei: Semmi, Véletlen, Megtörtént.
Ők a szentháromság, misztériumai gyengéd sovány elmémben.

Kicsit depes a topic...
Drowse: a versed nem szar... a legjobb kiirni az ilyen dolgokat, ezeket én lázadó-dep verseknek hívom, és imádom őket!

Suhinak kb ugyanez... csak ő választ vár vmire... grat nektek, jó versek!

Szofi szösszenete meg halál aranyos

Ranamarth: kritika... tetszik amit írtál, de kicsit túl agresszív, és ettől nem olyan vers szerű... bár lehet, hogy a XXI. században ennek már ilyennek kell lennie...

Na és most, hogy ne meneküljetek meg tőlem se... érdekes dolgokat tud kihozni az emberből az ihlet, és érdekes hogy mikor kapja el egy gondolat... koszos MÁV szerelvény, hazafelé, üvöltenek az illesztékek, ráz és nyikorog a kocsi... a fülemben a Starway to Heaven szól... :

A csillag útja az álomban

Volt egy csillag, mindig ragyogott
Volt egy csillag, mindig álmodott

Két világ határán élt és remélt
Mélység nem volt mély, hamar véget ért
Távolság gondot nem okozhatott
Zárt kaput akarva se találhatott

Mindig csak álmodott, sose félt
Mindent láthatott, úgy ragyogott
Rossz tőr, kard és félsz sosem volt ott
Csak lágy szellők, fény és virágok

Minden hajnal derekán, a sötét halálán
Mosolyogva táncra perdült a csoda világ
A csillag elaludt ilyenkor szellők szárnyán
A fényes ragyogó nappal nem kezdett vitát

Volt egy csillag, mindig ragyogott
Volt egy csillag, mindig álmodott

Lelke, mint szárnyaló szabad madár
Gondtalan repült át az éjszakán
Nem tudta mi is a szomorúság
Mert gonoszt nem látott ez a világ

Vajon ezt mi hol találjuk meg?
Mi lesz ami álomba vezet?
Hol leszünk szabadok s békések?
Hol a hely, hol a tűz nem éget?

Te ébren álmodó, fényes kicsi csillagunk
Mutass nekünk utat, oda ahol nyughatunk
Hol a két világ közt az álomban aludhatunk
Hol nem üldöz soha semmi, boldogok vagyunk

Volt egy csillag, mindig csak ragyogott
Volt egy csillag, mindig csak álmodott

Suhi,ez nagyon szép.Mély,keserő és szép.
Na a Hazafelé második része:

Csak begördült az a mocsok busz!
A gyerek sikítva mászik fel a lépcsőn.
Nem bírom elviselni ezt a fájdalmat.
Érzem,ahogy a gyerek szenvedése egyesül az enyémmel.
Bár elintézhetném én is egy kiáltással!
Oh bár ilyen egyszerű lenne!
Egyetlen kialtással...
De nem!Ehhez már felnőttem.
Gyűlölök 16 éves lenni.
Már nem lehetek gyerek,
de a pofonokat el kell viselnem.
A véleményem sem érdekel senkit...
Egy bácsika félre lök.Övé az elsőbbség.
Végül csak felszállok.
Leülök a leghátsó,legbelső ülésre.
Miért bámulnak?
Csak néznek,senki nem mer mellém ülni.
Könny áztatta szemmel nézek ki az ablakon.
Látom magam az üvegben.
Egy halott néz vissza rám.[/u]

Hmmm… érdekes, hogy mennyi mindenfélét láttok egy rakatnyi összedobált szóban Az én értelmezésemhez eddig Sötét Úr állt a legközelebb, de hogy melyikkel, azt még nem mondom meg, majd alkalmasint

Üdv:
-- Mau

Ejha jóanyám, szerelmes vagy? Tetszik az utolsó sorod, már azt hittem az elején, puncsba fulladok, de jól zárod, mint mindig ))

Ryana írta: sziasz! Derégen jártam itt hátmég verset derégen raktam ide, no azt most sem fogok, nevezzük inkább izének, ami most így kicsúszott belőlem, talán kicsit sok hiperkarmát hallgattam vagy nemtom.

Ryanácskám, ez ÁLLATI! :up: Gyönyörű!

Nem bánod, ha csenek belőle aláírásnak?

Mozaik

felhő-sziluett, lepkék tánca
kiskutya körmének kopogása
domb, ház, nádas, rózsa, tarló
nyárvég, szeles, őszbe hajló

- izé -

Ry:... nem találok szavakt, de a hpk hatás érződik rajta

Rana, anyám a Hazafelé valami ááállati!! 8O 8O :agree:

[size=9:10ah0adp]ez megint egy szar vers, kicsit depp...[/size]


Felszáll és megpördül
Lezuhan és felfordul
Egy életnyi levegő
Egy öröklétig való föld
Egy pillanattal később van,
Felszállhat újra, csak hogy
Leeshessen, felrúghassák,
Megtörhessék, felfalhassák
Megbántották, eltaposták,
Örült neki, nem bánt semmit
Örült nekik, nem bántották
Csak szétszaggatták, megtépték
Szárnyát lefogták, eltörték
Kidobták a szélbe, a vízbe,
Hogy ázzon és féljen, hogy
Vágyjon, reméljen, akarjon
S ne kérjen mást, mint adnak,
Mást mint kaphat, mint érdemel;
Rábeszélték, hogy nem számít,
Hogy jelentéktelen, hogy ne
Féljen, nem baj, ha végeznek
Vele, ha nem repül többet, ha
Nem kap baráti kezet, mert nem
Volt soha semmi, amit jogosan
Kapott volna, még a létezést
Sem kellett volna megérnie
Egy öröklétig való föld
Egy percnyi repülés
Egy percnyi lebegés
Egy öröklétig való feledés

sziasz! Derégen jártam itt hátmég verset derégen raktam ide, no azt most sem fogok, nevezzük inkább izének, ami most így kicsúszott belőlem, talán kicsit sok hiperkarmát hallgattam vagy nemtom.

Csak fekszel a porban egész éjjel
csak a szemed forog de nem érdekel
a tágranyílt önkívületben
hogyan marják az emlék-porszemek

Mert érzed hogy már semmit nem tehetsz
hiszen MEGERŐSZAKOLTAD A LELKEDET
és görcsösen várod a könnyeidet
pedig tudod hogy fájni fog tőle a szemed
mert égetik a porszemek!

De neked már olyan mindegy
LASSAN LEÉPÜL MINDENED
és a fájdalom csak illúzió
neked úgyis SEMMI SE JÓ
te úgysem kerülheted el
hogy megfulladj
a porban…