Versek

galadh, ez a szám tökjó

Galadh: ez nekem is nagyon tetszik!!!!!!!! Melyik szám ez??

Galadh: ez nagyon jó!

ADIM: ez milyen nyelven van?

hadar / Lithore N'ahry iencu eddo real c'ar!

Halihó!

Betennék egy dalszöveget, tudom, hogy nemkéne, meg nemerre való a fórum, de azér lécci:) Nagyon nagy kedvenc:)

hiperkarma- mitévő?


leszek annyira könny

Holtak vezére: kötetet az itteni versekből már összeszerkesztettünk, és leadtuk egy irodalmi pályázatra, az eredmény - ha jól tudom - még nem ismeretes.

ezekből a versekből nagyon jó kötetet lehetne csinállni!
gondolkodott rajta már valaki?

először is szeretném megköszönni nektek a kritikákat, meg a bíztatást stb-t. nagyon jólesett, főleg mert nem vok az a magabiztos típus...

Sötét Úr írta: Haeb: Szerintem is küldd be, de a mostanában szokásos elbírálási módszerek miatt ne reménykedj túlságosan, csak ha ismered a zsűrit. (Van kivétel, tisztelet nekik - és legfeljebb kellemesen fogsz csalódni!) ;o)

nemtom kik a zsűri tagjai őszintén szólva...azért hátha....

Sötét Úr írta: Ami nem tetszik benne (nem igazán fontos dolog, de hátha előrébb visz): túlságosan a külsőségeket látom a versben, nekem hiányzik belőle valami, ami szubjektívebb - ami ütősebbé teszi a "hamis önkép/torz árnyalak"-ot...

igazad van, tulképp télleg jó lenne bele egy kicsi "elmélyülés", vagy mi, csakhát én nekem nincs a droggal személyes tapasztalatom, és sztem igazából csak az tudná megfogalmazni, h mi játszódik le egy ilyen ember lelkében, aki maga is átélte, szal max próbálkozni tudnék, de sántítana...ha érted, mire gondolok...

Sötét Úr írta: Amit címnek javasolnék, az tulképp elcsépelt Beatles-utánlövés, úgyhogy nem is olyan jó - ráadásul a vers is keményebb dolgokról szól:
Lelkek Sötét Démona

köszi a tippet, bár vszleg nem pontosan ez lesz a címe, de lehet, h vmi hasonló...köszi.

Dingir: a Beton-világ nagyon komoly. tudod, én a többé-kevésbé tömör megfogalmazást és a pontos, de változó rímeket szeretem. jól fejbecsapott ám ez a versed, keményen bennevan minden. elismerésem

Tippelek: köze van a vallás topikban legutóbb Zarándok által írtakhoz?
Megj.: Sesy nem vimpár (még!).

Üdv Álomhozók!

Haebrethilien, szerintem is nagyon jó lett a műved! Lendületes, mint a lüktetés, és tartja magát a kegyetlen valósághoz, melyben a játék tétje halál. Jól leírtad a hatást, amit a drog adhat, a menekülést e világból egy kártékony döféssel. Mindenképp add be (de ne a kulcsot! )
Szofi, a tesóddal ellentétben, neked jót tesz, ha nem pihensz eleget . Legalábbis ami az Egyetemes versed illeti. Az egészet átjárja az a hideg nyirkosság, ami minden vsz-ban felbukkan, s nem engedvén szabadulni ettől az érzéstől. Az "idő-nyomok" valóban ott vannak mindenütt, az utolsó vsz-a pedig nagyon kifejező! Mintha kicsit depressziós lenne... Fel a fejjel! Aki a földet nézi, nem érezheti a nap sugarait az arcán!
Idril, a műved jól szemlélteti a kegyetlen, álszent valóságot, de csupa olyan elemből áll, ami már valóban lerágott csont. Viszont vannak benne igen jó sorok, mint a
"A világ fénykorát éli. / Igaz, hogy a fényt torkolattüzek adják," - ezt mások is megjegyezték.
"Az egyéniség kultusza, mindenki az akar lenni, / de közben mintha ezernyi tükör menne az utcán." - ez jó
"Az egész világot nyomják le a torkodon. / Nem baj, ha megakad a falat." - Hát ez a legjobb!
A technikai fejlődés teljesen felemészti az ember energiáit, a kommunikáció özönvize pedig nemhogy megtisztítaná, inkább megfojtja a világot, ami nincs felkészülve ennyi szükségtelen adatra!
Sessy, Jól megy neked ez a verselés,
Nem vagy te vámpír? Vagy vimpár?
vajon erre mi lesz most a rímpár?
Sötét dologról beszélsz, mitől nem nevetünk
talán egy vérivó lesz nekünk is végzetünk
Versedtől félek éjjel a szobámba menni
Legjobb lenne ezt egy könyv előszavába tenni!
Dingir, betonkemény lett a versed! "Szétrohadt költemény"! Hmmm... akárcsak a mai ránk erőltetett vallás alapjai. Azért az olaszoknak ezt ne küldd el, mert te is kaphatsz érte egy csinos kis betonkockát a nagy akváriumba ! "Ott ül tömérdek hamis - kincsen" - hát ez nagggyon igaz!
"A világ sírgödrét ássa." - jó meglátás, egy jó versben! Kár, hogy nem tudok ellentmondani!...
Zarándok, "A fejlődésben minden a tökéletességbe menetel De nem érheti el." - kiváló megfigyelés! Csak ne akarnák ezt a menetelést ránk kényszeríteni azok, akik valójában mozgás-sérültek!


És végre elkészült a versem, amit már jó ideje rakosgattam apró kis gondolatmorzsákból.
Nehezen akart összeállni a nagy egésszé, de végre sikerült. Hamarosan elárulom, mi benne a különleges...


Képtárban - Kollektív tudat vers

Elmondom nektek, mit tett a nemes Galdrott,
Mitől lett száműzött, s ezerszer átkozott
Egy haldokló mágus hagyta rá tudását,
Hatalom okozta végzetes bukását
Lelkébe sötét árkot mart e misztikus tan
Százszor is meghalt, mégsem maradt holtan
Fogatlan ínyével szörnyű szavakat hadar
Lithore N'ahry iencu eddo real c'ar!
Ennyi maradt végül a hatalom szavából,
És Galdrott megőrült ekkora tudástól.
E morzsát aztán messzire vitték el a Norvégok
De a sötét szó keresésére mindig volt ok.
Ettől megváltást hiába remél a mór
akármit tesz érte, és akárhányszor.
Őrizték, s nem adták oda semmiért
pedig mindig jöttek, kiknél
volt ezüst és arany, magasan tornyozott
Korona, vagy kard, véresen hordozott.
Hogy most merre vannak az átkos szavak?
Nem tudom. Rejtik-e hegyek vagy tavak?
Nem tudom. Nem tudhatom, hisz
Csak merengve néztem egy festményt
Ebből merítve magamnak a valótlan élményt.
Egy hatalmas képtárban másképp nem is lehet
Szabadítsd fel a látványt, hagyd el a keretet!
Emitt egy hívő, ki ma új zarándokútra kélt,
S gyógyító érintést ad imáért, jó szóért,
Amott egy erdő, benne fa, darázzsal
Vagy egy hatalmas ház, autóval, garázzsal.
Hajón áll egy férfi, testén bőring feszül,
Sellő kever dallamot az elméjén keresztül.
Halászó fivérek ringnak kint a vizen,
Kaszáló parasztok aratnak vagy tízen.
Csendéleten puding, ír kávéval telítve,
Így csak egy ínyenc királynak van terítve.
S a valóság: vajon én mit fogok enni ma?
Újból rájövök, az élethez kevés a fantázia!
Ti Mona Lisát festetek, de nálam vannak a színek!
Mit szóltok ehhez, büszke, öntelt mesterek?
És hogy mit kezdek én e kicsiny tudás maggal?
Adhatom nektek szívből. Le az elmefalakkal!


Kérdés: Ki tudja megmondani, miért hívom eme művemet "Kollektív tudat vers"-nek?

ADIM a Des

A jó történet legfőbb erénye, ha rejtve marad benne a tény és a kitaláció közötti mezsgye.

Dingir: 8O ez valami őrült jó.Olyan, mintha,találd ki, bebetonoztak volna a földbe, jó mélyen...Csúcs vagy!

Kérdőjel
A legveszélyesebb életforma
mindennek kérdőjelet tenni a végére.
Miért tudom gondolni, hogy miért?
Miért írom a verset- hülyeség a sorvég
összecsengése. Értelmetlen.
Az éntudat parancsa - kérlelhetetlen.
Elkerülhetetlen volt:halálraváltan hold-
ként felsejlő arcunkra
barázdát húzott a fejlődés.
Meneteltünk.
Néhány ember ébredése
zavart hozott.
A fejlődésben minden a
tökéletességbe menetel
De nem érheti el.
A tökéletesség mindig relatív marad.
Hatványozottan forgó özön.
A pörgés gyorsaságába
beleszédült paradox létezés.
Egységnélküliség-modernizmus.
A forgás sebessége letépi
a bőrt arcunkról.
S a kipusztulók
szemevilága nélkül nincs,
ki látná a világot
s ha nem látják-nincs.
Megöltük a világ valóságát,
mi, hóhérok.

Hit(?]
A legtöbb hit csak hiszékenység,
mely megöli a hitet.
Önelfoglaló tevékenység-
majomcsorda menet.

Úgy látszik mostanába szbadvers-korszakot élünk... [/b]

Hát igen, a posztmodern... Efkú :
Ezt már mondtam, de Ikon- rímpár: kőkemény-költemény.

Beton - világ

Beton - Isten
Lakik a szívekben,
Tömör és kőkemény
Szétrohadt költemény,
Ott ül tömérdek hamis - kincsen
A kipreparált beton - Isten.
A huszonegyedik század vallása
A világ sírgödrét ássa.

Beton - szívekben beton - Istenek
Betonná présel a beton tisztelet
Betonba temetnek, s rád hullanak
A beton - könnyek, beton - Nap alatt.
Aztán csak egy kő-tömb leszünk,
S betonba faragja beton - kezünk
Az új, mindennél nagyobb beton - hatalmat,
A posztmodern világok betonná marnak.

Haeb: Requiem for a dream?
Area: Wooow! 8O Nagyon impresszív!
Szofi: Éljen az optimizmus! Bíz magadban és szeresd magad, Drága!

Létezőknek erőt adó
Nagy nyugalom, egy szerelem,
Lényegünkben maradandó
Örök szépség, szent érzelem.
Érzed fában, száz szempárban,
Minden ember mosolyaként,
Békémbe engedlek hálámban,
Ne törj többé boldogságét.

Szofi: mit is mondhatnék... doromb...doromb... Az egyetemről alkotott kép némiképp megijeszt ugyan de az a vers is naon jó.
Haeb: jaj... Nagyon mellbevágó. A ritmus eszméletlen jó ha zeneszerzési képességekkel rendelkeznék már írnám is a kottát... (Igazán jó darkot lehetne összehozni belőle egy jól megírt gitáralappal és egészen kevés dobbal. ) Szvsz mindenképp indulj vele a pályázaton. "Csendes mellkas, hideg végtag" IJESZTŐ de JÓ!
Sötét Úr: benne van szinte minden ami az embernek a 20. századot hallva eszébe jut... Tényleg a Hair jut az ember eszébe de az a képsor is jellemző a 20. századra... sajnos.
Sesy: könnyezésre csábító vers...Hihetetlen szomorúság árad belőle és van valami a nyilvánvalónál sokkal titkosabb zeneisége is. (Na ezt jól megmagyartam de remélem érted. )
fq: n dimenziós amőba rúlz! Megint ütsz én meg kezdek szédülni
Ring: nem láttam a Kontrollt de ezek után méginkább meg akarom nézni... Nehéz, kegyetlen, súlyos vers. Csak azt tudom mondani amit Haebnek mondtam: zeneszerzőt ide! (a tiedet az övével ellentétben telenyomnám erős, ütős, bonyolult gitárral és agresszív dobbal )

Na, ez az oldal, úgy ahogy van ledöbbentett! Efkú, Idril, Sötét Úr, Nima, Haeb, egyszerűen hatalmasak vagytok!!!
Ja, és Efkú, én is pont azt szeretem benned, amit Idril, nem a nyelv szépsége, inkább az egyediség.

Haeb: Baker… :óriásiragúvadtszeműMau: Ez így igen… iszonyatosan sodró a ritmusa, szerintem mindenképpen add be. Rettentően odavágja az ember hangulatát ez a szaggatott ritmus. Az igazat megvallva egy-két régebbi versemre emlékeztetsz csak azok vsz ennél skkal keésbé megrázóak. Bár vsz jót tenne neki ha egykicsit még csiszolnád a rímelésést, mert a ragrímek nehezebben tudják csak összefogni a széteső szereketzetet és eléggé kirívóak egy ilyen otherwise remekeül szrkesztett versben.

Szofi: dorromb… nem is vers inkább soul owerflow, lélek-túlfolyás. Bensőséges. Közvetlen. őszinte. :istcool:

Üdv:
-- Mau

Üdv néktek!

agatha: Nagyon igaz dolgok vannak benne, és ez teszi széppé.
Suhifarok: annyira szép a nyelvezete, és a történetet annyira jól megragadtad, hogy csak gratulálni tudok!
Sötét Úr: óóóó.... h: Valamiért a Hair című musical vége jutott eszembe, amikor a hadsereg menetel befele a gépbe, és az elnyeli őket, mint egy nagy szörny szája... (alatta a zene szövege pedig: "A többi pedig néma csend) hátborzongatóan jóóó!
Timona: a foszlányok 1. fogott meg a legjobban. Van benne valami, amit nem tudok, csak érzek, sejtek, és ettől lett jó!!!!!
Éowyn!: mit is mondhatnék még? Nekem mindig tetszettek a verseid, és mindig agyba-főbe dicsértelek... most se tudnék mást csinálni....
Szofi: A szómagyarázatnál már az eleje valami csoda, és a végére annyira lenyugodtam, és elöntött az a belső béke... *lefolyokaszékről* nagyon szépen köszi!
Sesy: ez hátborzongató! Annyira jól leírtad a halált, hogy a kezemhez kellet kapnom, hogy nem vérzik-e.... 8O

Szabadvers:

Elfojtott érzelmek
suttogják bele átkaikat a csendbe,
kik soha meg se születtek,
így soha meg se halnak,
kísértenek, ha a nap leszáll,
s átkaikat az éjbe suttogják.

nosh, született egy újabb vers....egy pályázatra írtam, aminek a szenvedélyek a témája, és van "saját írás" kategória is. szerintetek versenyképes? vagy egyáltalán mit szóltok hozzá??(címe nincs, javaslatot szívesen elfogadok)

szorítópánt
duzzadt erek
egy tűszúrás
apró hegek
tág pupillák
tompa fények
alagsorok
ködös képek
vad pörgés és
kéjes vigyor
véres szemek
égő gyomor
lüktető agy
forró homlok
száraz ajkon
vércsepp csorog
lelki nyomor
önsajnálat
hamis önkép
torz árnyalak
embrió-póz
tördelt ujjak
régi sebek
megsajdulnak.....

...elernyedt test
karosszéken
injekciós-
tű a kézben
anya nézi
térdre roskad
csendes mellkas
hideg végtag.



lécci írjatok róla kritikát!!

ADIM a Des írta:
Sesy, a versed egész jól visszaadta a vámpír csókját, s azt kinek és miért adta. Csak az a gáz, hogy kár volt, s a szerelem tüze az élettel együtt kihunyt a srácból... Aztán lehet, hogy semmi köze a vérivókhoz, de nálam így jött le...

örülök, h vki felismerte, hogy vámpírokról szól Lestatról és Nickiről, igen ^_^

ezt most irtam... kissé fura de azért beteszem


Lassan teríti be padlódat a vér...
Szinte hallod, ahogy elpattan az ér...

Érzed, hogy lassan minden erőd elhagy...
Mik voltak az álmok? ha egyáltalán voltak...

Csak kín volt az élet, kín volt vele...
Most mégis hiányzik... itt kéne lennie...

Hallod, hogy csöndben belép egy alak...
Csak érzed, hogy ott van, szívednél matat...

Érzed ajkadon végső, hideg csókját...
Nem látsz fényt... csak sötét vár rád....

Szeretnél fölkelni, s mondani, h élsz...
De túl gyenge vagy, és kibaszottul félsz...

"Ez itt a Halál" - suttogod még halkan...
"Én vagyok az" felel, elfúlva a csókban...

Khm. Íme a depis vers.

Egyetemen
(Kialvatlanul)

Nyirkos, hideg falak tövén
nyugalomra nem leltem én;
lopott tollak, kopott sorok-
üresség és idő-nyomok...

Nyirkos és hideg a lelkem:
kedvesem régen öleltem;
láncdohányzom szódám mellé-
ez a nap már az ördögé...

Nyirkos, hideg... Jó is lenne!
Ha kövekkel beszélgetve
rájönnék, miért, mi végre...
Ha találnék bölcsességre...

Nyirkos, hideg... Bort töltsetek!
Hadd járjon át belső meleg.
Kietlen, megkínzott lelkem
feloldódna szédületben...

Nyirkos, hideg. Lélektelen.
A világ tükröződik bennem.
Céltalan és értelmetlen-
üressé én magam teszem...

Ringbearer írta: hát íme egy olyan vers, amit nem merek betenni,
mindenki a saját felelősségére olvassa el, vagy ne.
A Kontroll ezt hozta ki belőlem.
jelöld ki ha el szeretnéd olvasni.

[size=9:hi0yu429]Ez az.
Amikor az ablakon át nézem, ahogy felvágod az ereidet.
És én nem tehetek mást, csak mély, hosszú karmolás nyomokat
hagyhatok az üvegben.
Könnyem a vér.
Vérem a könny.
A saját véredben fürdesz.
A saját mocsok gyávaságodban.
Szemem fennakad, csak a fehérje látszik. lüktet.
Öklendezek, és vért hörgök fel.
Lényem szétszakad, és előlép az énem
elementáris feketesége.
Iszonyú.
Isten vagyok.
Köszönöm, te tettél azzá.
És te azt hiszed én vagyok a rossz.
A könnyebb utat választottam, mi?
Szart se tudsz az egészről.
Tudod hányszor öklendeztem az otthon szagától?
Tudod hány 1000-szer vágtam el a torkomat?
Hát tudd meg: kertelés nélkül megölnélek.
Ez, a baba arc. a kék szem.[/size]

Én még csak most jutottam oda, h elolvassam Ring versét; a vers is tetszik egyébként, de felhívnám a figyelmet ennek a kijelölés-ötletnek a zseniális voltára--egy szöveg, ami nincs ott, ami csak akkor látszik, ha kijelölöd, csak akkor lesz olvasható, amikor te olvasni akarod... és nem csak 'olvasni akarod', hanem 'kijelölöd', megjelölöd valamire, olvasásra, értelmezésre. Ez egy hihetetlenül jó elméleti ötlet, egy olyan kép, ami rengeteget ad hozzá a vers jelentéséhez, egészen új mezőket nyit meg benne. Ahogy kijelölöd, és feltűnnek a sorok... eszméletlen jó. Ennyit arról, h az elektronikus média nem tud hozzáadni az irodalomhoz Ezt mindenképpen meg akartam jegyezni.

Szofi: Ez gyönyörű. Mély. Szép. És nagyon kedves.
Idril: Éljen a kiábrándultság! Nagyon jó, szemléletes vers. Tetszik. :agree
Suhi: ha a címbe nem kötünk bele, semmit se javíts ki! Szép, páoszos, de nem esik túlzásokba.
Dingir: Nightwish: Dead boy's poem. Failed in becoming a God...
Elryn: Ez az egyik legjobb számuk! Én is imádom.
Asszem, folytatásos lesz a Bánattalan-jóslat:

Vágytalan

Ha szenvedéstől fosztottan, belménevelt hitben,
Dicséretet, kedvességet, s búrát kapva magam köré,
Tökéletes szépségben élve, ajándékok között,
Megkapva mindent, mit a jövő kérhet,
És kívánhat a szem és a szív,
Volna vágyam, te volnál.

Üdv!

Próbálkozom egy kis véleményezéssel is.
Szofi: a hangulatából nekem kb a Ghymes-hallgatás érzése jött le. Eltaláltam kb? És örülök, hogy pozitívabb dolgokat írsz, nem depiseket
Idril: A világ fénykorát éli. Igaz, hogy a fényt torkolattüzek adják, de az mindegy. 8O kritika a javából...
Suhifarok: ez nagyon gyönyörű! annyira szeretem az ilyen verseket, amelyek mintha énekek lennének! És én nem találtam benne olyan ritmikai hibát, ami nem menne el. Szóval jó.
Dingir: az utolsó sora szvsz (és érzésem szerint) nem az ugrás, a leérkezés volt.
Dodiee: mindkét versed nagyon...öhm...hatásos. még a lélegzetem is elakadt kissé közben.

Hoztam nektek egy Republic-verset, mostanában a kedvencem.

Nem érti senki és te sem tudod,
hogy halálraítélt vágyakat húzok
magam után de már alig bírom
és várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok

És csak kezeket látok, furcsa magasban,
kiáltanék, nem így akartam!
És nem tudom, hogy miért vagyok itt,
én akartam vagy valami erre vitt;
akartam, mert akarni kell
aki megszületett, az többé nem felel
magáért mert az öntudat gagyog,
súgja a jelet, hogy íme én vagyok,
az aki mindent csak szépen tehet
és tetteimért már nem felelhetek;
megszült a világ, hogy sorsom is legyen,
hogy eltékozoljam az összes életem

Nem érti senki és te sem tudod,
hogy mitől félek, miért hallgatok
arról, amit mondani kell
amit helyettem senki nem mondhat el

És cak kezeket látok, furcsa magasban...

Üdv néktek!

Idril, Dodie,Dingir, Jaco és efkú, nagyok vagytok- bár ezt már megszokhattam volna

Ismét nem vers, inkább olyan vallomásféle:



Szómagyarázat

Doromb-
azt jelenti,
van bennünk
nagyon-nagyon mélyen
valami közös.
Összetartozás.
Szeretet.
Lelki közösség.
Közös hullámhossz.
Családon belül
és a hozzátartozónak érzett
barátok, kedvesek
számára fenntartott
kifejezés.
Sokkal mélyebb a jelentése,
mint az elkoptatott frázisé:
'szeretlek'.
Doromb.
Ahogy a macska dorombol.
Nem szó.
Hang.
Hangulat.
Érzés.
Nyugalom.
Béke.
Összetartozás.
Doromb.
Üres lenne nélküled az életem...

Félelmed kínja ostoroz,
életed Napja eltemet.
Lelked sötét veremben él.
Csukott szemmel, némán remeg.

Föld hull glóriás fejedre,
nyeled a keserű valót,
ellepnek áradó szavak,
siratnak értük meghalót.

Gyászolnak, felednek, élnek.
Tettek porladnak semmivé,
élted elmúlik perc alatt.
A gondolat él örökké.

fq: félreértettél én pontosan a nyakatekert mondatszerkezetekre a félig latin szavakra az egymás mellé rakott szavkra és mondatokra a látszólagos kuszaságra gondoltam amikor azt mondtam h a magyar nyelv új oldalait mutatod meg. Az egész káosznak tűnik, mikor olvassa az ember és a végén mégis egységes egésszé áll össze. Ez a zseniális benne. Azt nem mondom h érthető egésszé mert sosem merem azt mondani h én értek egy verset mert nem tudom h az adott költő (pl. te) mire gondolt amikor írta. Szvsz egy verset az író gondolatainak ismerete nélkül csak elemezgetni lehet de teljesmértékben megérteni sohasem. A tanárom szerint nagyon jó vaok verselemzésben de hogy tényleg így van-e azt csak az éppen boncolgatott költő tudná megmondani...
Hoztam megint verset picit fura szabadvers, hirtelen felindulásból született ma reggel de Éowynnak teccett ezért merem beírni.

A kép a falon gúnyosan vigyorog
a szekrény bekapni készül,
már tátja a száját, hogy a zoknik közé nyeljen.
Ilyen világ ez.
Nem mondhatnám, hogy embertelen,
mert az emberek is ilyenek.
A szomszédod nem különb,
mint az az éhes szekrény a szobában.
A kutyád megnyalja a kezed,
majd beleharap.
A világ fénykorát éli.
Igaz, hogy a fényt torkolattüzek adják,
de az mindegy.
A béke sosem volt divatos dolog,
nincs benne semmi izgalmas.
Ó és a butító-üdvözítő egyformaság.
Az egyéniség kultusza, mindenki az akar lenni,
de közben mintha ezernyi tükör menne az utcán.
Folyton úgy érzed, figyelnek.
Idegen szemek lesik, miért vagy más,
hogy mersz kiválni a tömegből?
Persze ha ugyanolyan lennél, mint ők,
akkor azért gyűlölnének.
És amíg meg tudjuk venni a banánt,
addig nem érdekes, hogy a banánfát
gondozó munkásnak nem jut.
Egyáltalán kit érdekel bármi is
a PÉNZen kívül? Na jó, tudom lerágott csont.
Hiszen nem boldogít. Csak épp mindenki
megőrülne nélküle.
Manapság bármit tudsz venni: tudást, fiatalságot,
igazságot. Igazság... ez is milyen relatív mostanában...
Minden relatív.
Nézz TV-t, olvass újságot,
fő az információ és az elektronika.
Az egész világot nyomják le a torkodon.
Nem baj, ha megakad a falat.
Csak hidd el, hogy Mari néninek
két feje van, és kettő meg kettő lehet öt.
Addig mondják, hogy előbb-utóbb
úgyis elhiszed. Akkor is, ha ismered
Mari nénit és matekzseni vagy.

"A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik." George Orwell


Fontos lenne ha írnátok rá őszinte véleményt!

Néhány újabb versszülemény:

Tehetetlen kalimpálok

Szörnyű rossz az árban úszni,
főleg azzal szembe szólni.
Tehetetlen kalimpálok,
esélytelen sikert látok.

Szikár óra jön remélve,
mikor én a Holdra szállok.
Mért kergetek olyan álmot,
amit jobb, ha sutba vágok!?

Ma hazafelé a buszon bekattantam egy kicsit és alkottam 3 teljesen más stilusú versszakot amit egy versbe sűritettem:

Foszlányok

1.
Kevés erdő,
túl sok tűz.
Hol a szellő?
Messze csönd.

2.
Nyeljen el a fénylő mélység,
kellő képpen nagy sötétség.
Földnek minden szörnyű bugyra,
Zúduljon már vissza újra!

3.
Én merengő,
te kelendő.
Kóbor felhő,
felderengő.

ADIM:
Sötét Úr: 1985ben még nem mondott volna nekem semmit (1 évesen ), bár szerintem a dark érzést nem nagyon szándékszik feloszlatni s talán nem is kell, mindenki gondolkodjon el rajta én is ezt fogom tenni, mert most még sok volt egyszerre, de majd leülepszik