Versek

Timona: nagyon jó volt az az előző négysoros! *save*
Bocs, hogy megint kereszthivatkozom, de Catullus: Odi et amo...
Erre mondta egy ókori bölcs (úgy Kr. e. 1500 táján, ha jól nemlékszem) hogy "már mindent leírtak, nincsenek új gondolatok". Nem így mondta, ez tuti, de még mindig nem tanultam meg idézni.

efkú: örömmel látom, hogy az utalás célba talált ;o)

Zarándok/Mist: József Attila: Amikor verset ír az ember (vagy legalábbis így emlékszem. Nem találom a J.A. kötetem, pedig itt szokott figyelni a szűkebb életterem közepe táján...)

Mindenkinek egy kis <off>: apróbetűs hozzászólásommal arra a tendenciára próbáltam meg rávilágítani, hogy egyesek előszeretettel használják a legkisebb betűméretet bizonyos gondolataik közlésére. Esetenként ráadásul még a színezést is úgy választják meg, hogy minél jobban megnehezítsék az olvasást. Időnként ez elfogadható szűrő, hogy tényleg csak ahhoz jusson el a közlendő, aki tényleg kíváncsi rá és tesz is azért, hogy megtudja, mi van ott, de abban a gyakoriságban, ahogy mostanában feltűnik, már tiszteletlenség a többiekkel szemben. Tudom, hogy nem ez vezérli az "elkövetőket", ezért is teszem szóvá a dolgot.
Nagy öröm számomra, hogy egy jól működő, alkotó és egymást segítő közösség van itt, és ezért az a véleményem, hogy a rejtett szövegű versek, illetve az egyéb fondorlatokkal megnehezítetten olvasható szövegek nem tesznek jót. Elgondolkodtató, hogy aki mikroírással, az alapszín színéhez közeli színnel ír, az akarja-e, hogy elolvassák? Ha nem: minek ír? Ha igen: miért nem becsüli saját magát annyira, hogy igényt tartson a közlésével mások érdeklődésére?
Nem akarok ezzel vitát szítani, sem magyarázkodásokat provokálni, csak arra kérek - tisztelettel és megbecsüléssel - mindenkit: legyen annyira büszke magára és figyelmes másokkal, hogy ehhez a tipográfiai eszközhöz csak végszükség esetén nyúl. Különben farkast kiált.
Vonatkozik ez a személyre szabott üzenetek, kritikák elején a nevek kiemelésére is. Vastagítani, esetleg megfelelő színekkel kiemelni hasznos és jó dolog, de amikor ezzel úgy élünk, hogy egyúttal a háttérbe olvasztjuk a nevet, az kétségessé teszi a szándékaink érvényességét.
</off, beszéltem!>