Versek

Artemisz: csodaszép, őszinte, tiszta imádság. nem is szeretnék többet mondani, remek vers

hoztam egy sajátot is, sok hónap után. engedelmetekkel fel is vezetném kicsit (apró betűkkel, hogy senkit türelmét ne tegyem próbára ): [size=9:qb5nmlej]megírtam, bár még mindig nem hiszem, hogy bármit is jelentenének a szavak. a semminél azért mégiscsak több, és akármilyen csábító is, hogy kiöljük a tiszta, égető értelmet a versből, ezt nem szabad megtenni. amelyik versben egy csöppnyi is van az Igazságból, a Fényből (és ezt nem teljesen a költő teszi bele), az már remekmű.
szóval, ez a versem is csak dadogás (ahogy Babits fogalmazott), de fogyasszátok egészséggel és én azt mondom, nem szerelmes vers, de hát ki mondja meg, hogy tényleg az-e vagy sem? és hogy mikor ki beszél benne... mindenkinek saját belátására bízom [/size]

ne pusztíts el engem - mondta halkan
míg viharsújtó karja lecsuklott erőtlen
szeretni akartam, tehozzád így jöttem
s elvesztem csendben, ez lett diadalmam

látod, én égni akartam
viharvirágos éjeken
veled futni messze
kavargó mélyeken
délidőn dalommal
téged őrizni, ölelni -

őrizz meg engem - mondta félve
teérted jöttem által
korokon, romokon
csontszínű egeken
ragyogó hegyeken
dacolva minden határral -

azóta is őrzöm, mint a híd
partok aranyló kapuit
de mind csak sötét, mind lehull
szavunk majd semmivé fakul

de végtelenbe nyílnak az oszlopos egek
Húsvét közeleg

[size=9:qb5nmlej]
ui: megjegyzem, jó volna őszintén és tisztán hinni. nekem a Passió rengeteget segített ebben - furcsa, hogy a modern embernek már egy sokkoló filmre van szüksége ahhoz, hogy magára ébredjen, és talán még ez sem elég. keresek rendületlenül.
(elnézést a nemidetartozó eszmefuttatásokért)
[/size]

Hoztam két szönyűséget. /verses tali hatása az emberekre/[size=9:479hcylf]Kassákforevör[/size]

1.
Oly hullámos a hajad,
mint az x->cos függvény.

2.
Szétnyílt agyamból
spriccelne a vér,
ha volna benne
ütőér.

Artemisz: :bawling: annyira szomorú, és ez a szaggatott kétsoros versszakok tényleg visszaadják a haldoklást....
Sil: kár, hogy nem sokat étek belőle, biztos szép....

Betegágynál

Uram, ki régóta segítesz,
szólítalak, nyújts védelmet,
engem örökre elítélhetsz,
de ments meg egy árva lelket!

Tudom, nem voltam őszinte soha,
s most sem vagyok teljesen,
az idő megviselt, sorsom mostoha,
kérlek Uram, még egyszer segíts nekem!

Térdre hullok előtted,
s úgy könyörgök neked,
a bánat felőrli erőmet,
mentsd meg az utolsót, ki szeret!

Nem kell többé arany, és kincs,
elveheted mindenem,
nem kell az, amim úgy sincs,
csak mentsd meg a kedvesem!

Porba hull a szó, s vele én is,
s ott halunk meg mind a ketten,
utolsó imám visszhangja sirat,
életed árát megfizettem.

Utolsó felhívás: Holnap verses tali Szentendrén! .
Tali du. 3:00-kor a szentendrei Hévvégállomáson! Gyertek!
Ha tudtok jönni könyörgök könyörgök ÍRJATOK privit, vagy emilt nekem!
A.m.

Nos, íme az én Babits-toldalékom:

Csigaklub. Esöst andalog,
kattog, sereg, pörög, forog.
Torkolló, skandált Tarja-hit.
Minden szabály elunt, avítt.

Igazából nem ilyet akartam, de magával ragadott a forma. A második sor ugyanis (vhéééhéééletlenehehehek, basszuspuff...) annyira passzolt a Babits-formához, hogy amikor csak úgy poénból végigskandáltam, kicsit felnyerítettem a röhögéstől.

Sötét Úr: a kockád ínycsiklandó, és szerintem jó lett. Amit Mau írt Neked vele kapcsolatban, azt nyugodtan veheted szőrszálhasogatásnak is, mert közülünk ő az, aki jobban ügyel a formai követelményekre.
"Tetszik a fraktál, amit a kockáink közelítő értékei mögé látsz", kedves gondolat a fényképek és a kockák közé párhuzamot vonni, született már kockám ilyen úton. Legtöbbször azonban, hogy egy-egy jellegzetes magyar mondat néhány apró kötöszó-csereberével, vagy a szórend megváltoztatásával eljuthat egy olyan állapotba, amelyben mondjuk harmincegy karakterenként van egy szóköz, az még nem ad több katarzist a keresztrejtvényfejtésnél, és általában csak stílusgyakorlatnak jó. "Mondj már egy hatbetűs szinonímát a szerelemre!", és társai.
Azonban mihelyt szert teszel némi rutinra ebben a szógyurmázásban - ami nem hinném, hogy nehezebben elsajátítható, mint a ritmusképletekre, vagy a rímekre ügyelés -, akkor már más dolgokra is ügyelsz.
A fix-karakterszélességű gondolatritmus általában csak hosszabb gondolkodási folyamat eredménye szokott lenni, miközben a kötőszavak, indulatszavak, hasonló dolgok lekopnak, a kocka pedig egyetlen hatalmas körmondattá lényegül át. Ami vagy mond valakinek valamit, vagy már csak Neked... vagy már Neked sem.

code a rat the monster on doom in it

Bocs, kedvesek, most nincs időm olvasni, csak gyorsan beteszek egy új szösszt:

Haldokló tünde-nő fohásza: (2004.04.06.)

Csillagok Úrnője, Örök-szép Királynő;
halld hát szavam!

Nekem immár nincs Nap és üdítő eső...
Védd meg fiam!

Kövesse fényed hűen, szívéből,
bármerre jár!

Sose érje utol dicstelenül
sötét halál!

Vigyázd lépteit, Édes Fenség,
akárcsak én...

Óvtam, míg tudtam.. te vezesd el
Nyugat Vizén

Hogy hazatérjen, és ott talán
együtt leszünk...

Szánd meg szívem! Nyugodalom álmát
add meg nekünk!

Pussz mindenkinek!

Naszóval: akkor a kritikák
Nimrais: egyszerű, nincs sok jelentősége, de mégis jó! 8O Tök sima téma, jelentéktelen dolgok, a vers mégis összeáll, kerek, és ütős.... na, ezt nevezem...
Mau: tökéletesen kifejtetted az országot. Sajna ennyi a lényeg...
Nahryien: a te írásaidtól mindig kiütöm magam... annyi tanulság és bölcsesség van bennük.... h:
Zarándok: lásd Maunál....
ADIM: neked is!

ÉS MINDEN KEDVES VERSELŐNEK KELLEMES ÜNNEPET!

"... láttam a békét, és a véres csatát,
kicsit őrült, de szép a világ..."

Üdv Álmodók!
Itt egy versem, edzés után kritikázni is fogok....

Néma város, néma ház,
sötétben a fény gyaláz.
Képzeletben kivirul az ég,
legyen kósza álmod szép!

Néma város, néma ház,
egy eltévedt mosolyra vársz.
Bánod már, behódoltál...
szép az álmod? Aludjál!

Néma város, néma ház,
fura téveszméket látsz.
Bevetted őket, hiába bánod,
aludj, hogyha szép az álmod!

Néma város, néma ház,
álomvilág útján jársz.
Szép az álmod, tudom már,
ne ébredj fel, aludjál!

Üdv Mindenkinek!

Csak kellemes Húsvétot akartam kívánni nektek, Álomhozók!
Pá!

ADIM a Des

A Csend az örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a Csend megmarad, ezért érezzük azt, hogy mérhetetlen erős és el nem érhető bölcsesség rejlik a csendben.

Mau ez nagyon jó lett!
Akkor íme a párja:

USA. Sok szenvedő alany.
Pénzbe merülve sír a rab.
Ál szabadság, bombahegy,
kocka város, szegény lelkek.

Milyen?

Az Úr: Hibáztam..
Lélek: S én....?!Folyton - folyvást azt teszem...

[...]

Az Úr: Mit érzel..?!
Lélek: Tudod, jól...

[...]

Lélek: Ki vagy..?
Az Úr: Te tudod, ki vagy..?
Lélek: Nem ,s azt sem te ki vagy..
Az Úr: Nem....?! Pedig lekicsinyülök a Pillanatokban, mikor ajkadra veszel..
Lélek: ...
Az Úr: Talán, én alkottalak.. de nem ilyennek!.... egyszerűnek, tisztának. - nem mohónak, kapzsinak és hazugnak..
Az Úr: Cserben hagytál...!
Az Úr: A magad útját járod... De, olykor elvárod segítő kezemet..
hogy kinyújtsam feléd.. Jó, ez így..?
Lélek: Ne állíts tükröt elém.. Borzasztó a szembesülés.., hogy ki lettem...
Az Úr: Csak azt szeretném, ha az lennél újra, aki voltál..
Lélek: Lehetek..?
Az Úr: "Küzdj, és bízva bízzál.."

Hmmm… tényleg, még én sem raktam fel a Babitsos cuccot… then, here it is

Iraq. Sok feltörő olaj,
Égen repülve jő a baj.
Fehér lepel, gépfegyverek;
halott város, sovány gyerek.

Üdv:
-- Mau

Látva ezeket az apró de szép kis négy sorosokat kedvem támad egyet írni:
Íme az eredmény kb másfél perc alatt (sztem annyi sem volt)

Régi ház

Ez egy régi ház
Sokszáz évig állt
Régi szék, régi ágy
S végül összedőlt a ház.

Köszönet minden kedves olvasónak aki rászánt életéből 7 másodpercet
( a lassan olvasók 8-t) e kis könnyed kitérőre...

Alázatos hívetek : Nimrais

"...a látszat néha csal...de ez miért lenne baj?"

Adim: öh... hö.. eh.. olvass vissza és keresd meg azokat a Babits átiratokat... vannak...

Verses tali most vasárnap! Aki tud jönni küldjön privit, vagy emilt! Tali a szentendrei Hév végállomáson du. 3-kor

Üdv Rímfaragók!
Nimrais: erről két idézet jutott eszembe,
"Szánalmas kis lény az ember,
önnön sorsán túl nem lát...
...Szánalmas kis lény az ember,
könnyen megtéveszti pár jól irányzott hazugság..."
Dodiee: az utolsó a legjobb! Egyébként szerintem jók a négysorosaid, főleg az első! 8O

Végül pár kósza gondolat, amik az én papíromon találtak otthonra:

Csalódott szív I.

Elveszik minden,
leveszem a rózsaszín szemüveget,
pedig azt hittem,
ebben leadok pár kiló keserűséget.

Csalódott szív II.

Felnézek a csillagos égre,
de könnyem porba hull,
nem hiszek benned Isten!...
... te sem hittél bennem.


"Arra soha sem emlékszünk, ami nem jut eszünkbe."

az élmény nem valós, de a gondolatok igen.

kopognak a zongora hangjai, és látom e fényt szemedben.
olyan fásult a világ, az emberek a semmiért harcolnak.de van néhány pillanat.
őrült a tekinteted. ölnél ha kérnélek.
pedig felnőttebb vagy, mint bárki más. és te már tudod.
biztos vagy magadban, és már nem félsz semmitől. Mitől félnél?
hiszen nincs veszteni valód. nekem se. nektek se. max meghalunk, nem?
nics semmi..mellé dumálás. bepörget, de totál lazulós.
leperegnek az életem képei. nincs még meg az élmény. várok még.
hova sietek? csak fekszem a fa alatt. a felhők állnak, a föld forog.
hunyorgok egy sort. huhh, szép. elfáradtam azthiszem.
na, tekerj mégegyet.

[size=9:cu6pfaez]Hát... kissé régen jártam erre... de lassan szorgalmasan újrakezdem a látogatást. Lesz mit olvasnom. Boldog tavaszt mindenkinek![/size]

Üdv Mindenkinek!

Úgy látszik nagy titok övezi a Babits kiegészítéseket, vagy elhagytátok valahol, mert senki sem dobta fel rajtam kívül őket. Ez van, továbbléptem rajta... Sebaj, akkor nézzük a legutóbbi terméseket:
Dodiee, szerintem nagyon jók a négysorosaid. Egyszeűek, de szépen rímelnek, és megvan az ütemük is, nem is értem, miért gondolod, hogy kivigyorgunk érte? Én is ilyeneket írnék, ha rászakadnék 4 kis sorocskára!
Az első lett közülük a kedvencem, de mindegyik aranyos lett.
Dingir, látom a szemezés a felsőbb hatalommal most nagyon bejön, de érthető, hiszen a szem a lélek tükre, abban minden benne van, csak tundi kell olvasni belőle...
"S elragadom csillogását" - hát ez azért kemény. Én azt mondom, minél fiatalabb valaki, annál csillogóbb a tekintete, aztán az évek során csak kiveszik belőle a fény, ahogy az élet megtöri a személyt... Remélem, az enyém sokáig csillog még...
"Színeimmel színedet megfojtom" - teljes átkonvertálás, szintén kemény.
"Beleégetem magam szellemedbe.
Most már elmehetsz. " - megkapta, amit akart, szinte kilöki a testet az utcára... (kicsit képi vagyok).
A verseid keményen odaszólnak, de mégis szépek. Csak nő írhat így! (tisztelet a kivételnek!)
Wana, több e romlott világról búslakodó, és véleménykifejtő vers is érkezett legutóbb(Nimralis), de a tied, ez az Emberi, tényleg olyan emberi. A rímekkel nincs semmi baj és mond is valamit, már rögtön az 1vsz.-a! A 4.vsz igazi beolvasós, a vége viszont sajnos nem csak hazánk keretein belül igaz, hanem szerte a nagyvilágban. Mindenhol felütötte fejét a métely! Éppen ezért talán nem is kellene oda...

Hát, további kellemes bármit, ügyeskék!

ADIM a Des

Ha tudni akarod, milyen véleménnyel van Isten a pénzről, csak meg kell nézned, kinek adja.

[size=9:3q2gmc1z]Fra-sum..


Múltam avarának csendes zizegését
felkavarja a nyughatatlan Jelen,
Lelkem szilánkainak tükrőződését
nem veri vissza világi részhelyem..

Rejthetetlen Félelmeim rezdülését
IdegenHon a rettegő Éjjelen:
Pythwaen naar Fra-sum.. - Elítéltettél.
[Kárhozz! - Száműzött maradsz minden Szívben!][/size]

Area: nagyon szépek Örülök, hogy az enyémek tetszenek, most ilyen korszakomat élem, hogy szinte csak szerelmes verseket írok

na, a négysoros köteten felbuzdulva nekiültem négysorosokat írni.. és rájöttem h nekem ez nem megy, a négy sor túúúl kevés.. pont még egy sor kéne... de azért beteszem amik születtek, had röhögjetek:))

1.

Felmosolyogtam az éjszakai égre,
S ő rámragyogott egy csillagot.
Egy-egy fájó percért cserébe
Az én szívemből valamit ellopott.

2.

A játszótéren a homokozóban
Megtaláltam egy rég volt porszemet.
Nevetve követelt helyet magának.
Ilyen bolond csak csillagpor lehet.

3.

A kábeldobozon fészkelő rigónak
Más gondja sincsen mint csak költeni.
Könnyebb a dolga, mint a poétának..
Neki nem kell egybe rímeket ölteni.

4.

Kéne írni négysorost,
De a négy sor oly kevés,
A billentyűn úgy akad kezem,
Mint tölgyfában a konyhakés.

Galcucc: Főleg az első kettő tetszik nagyon, de az utcsó is jó(csak tutod, nekem mániáim a rímek:) de a vége jó )

Halihó!

Köszönöm a kritikát (mégmégmég:)), nekem nagyon sokat jelent. ÉS ne haragudjatok, h én nem írok, de az úgyis kimerülne abban, h "szép, jó, jajdeteccik". De elolvasom ám a verseket! Szóvalcsak így tovább, és számítok rátok!
Ja és Arlith, a négysoros ****** jó!!!!!!!!!!!!!!

Pápusz, Galóc


pár szösszenet, egyhén hiperkarma hatásra, főleg az utolsó

I.
valami mély dolog ott benned
szívedben pengét akarsz látni
valakinek kéne néha lenned

II.
mindennek háttal állni
a világ végén egyedül
akármerre mész-többé
nem fogsz megtalálni

III.
Soha senkit többé...
Szeretni végtelen dolog,
Ha nem, hát akkor is,
Veled örökké,
De nem melletted leszek.
Mindenki legyen ma boldog
Egyszerű az élet nagyon
Vagy nem ezt látod már?
Neked semmi se fáj...

A tükörben láttam...

Félelem nélküli halálfélelem? Ezt nem ismerem…
A világot járjuk, nyughatatlan pénz után sóvárgunk.
Igazi értéket nem találunk, csupán jeleket, melyek édes szemekkel csábítanak:
Lopj, hazudj, csalj, ölj! Először szúrd hátba barátod, csak azután kérdezd meg mit ártott.
Higgy inkább hazug szép szavaknak, hisz azok könnyen megragadnak.
Ha mégis igazságot vagy egy szép virágot találsz, fordítsd el fejed s taposd el nyomban..
Nem érdemli meg az életet, hisz lehet hogy veled egykoron született.
Ellenfél! Mi több! Ellenség, kit ha nem tiporsz el rögtön, gyenge vagy,
hisz nem életre való vagy.
Látom magam e szép „fejlődő” világban, nem sokat érek.
Belülről felemésztenek. Mint apró méreg cseppek jutnak egyre beljebb, s rágják szét ami lelkemből megmaradt.
Hiába az ellenállás, mert amíg megannyi zöld szempár nézz szakadatlan, addig a belső keselyűk rágnak, s végül szétszaggatnak.
Félelem egy életen át? Igen, azt ismerem…

Nefadar: jaj... ooolyan jó olvasni.... végre szerelmes versek.... Egy kicsit Éowyn juttatta eszembe, de nem tom miért...
Éowyn: hú, lélegzet bentakad.... 8O ez is egy öngyilkosvers... ha az ember megöli magát, felfigyelnek rá, bent lesz a hiradóban, meg minden. Nagyon jó, hogy ezt hangokkal érzékeltetted!
Dindir: Az Univerzális titok nagyon jó! Ritmusos, élénk, és kifejező...
Galadh: a megtalálni c. olyan lemondó. Nem vagy semmi! És igen is akarsz valamit! Akard az álmaid, akard az életed! 8na, ezt is pont én mondom... )
Niph: hát ez nagyon ismerős érzés... én ilyenkor elbújok egy sarokban, és kisírom magam. Utána felállok, kisimítom a ruhám, és újra odamegyek az emberekhez (persze már óvatosabban), hátha most menni fog.

Nah, hoztam néktek egy buszon született versfélét...meglátjuk, mit szóltok.

Curriculum Vitae

Éltem egyként a Világgal
Burokba zárva, tudattalan.
Magzatvíz tóban, melegben
Nem volt én- egy volt Minden
És szeretett a Világ.

Elkezdtem aztán Én létezni
Soká nem tudtam, csak érezni.
Én! Egocentrikus lett a Világ:
Nincs egység, rámszállt a magány.
És felkacagott a Világ.

Kinyílt a szemem, csodálkoztam,
Felfedeztem, gondolkodtam-
Kitáruló értelem. Ártatlan létezés.
Gyermeklét: Őszinteség.
Elvigyorodott a Világ.

Tanultam sokmindent,
Kegyetlent és szépet.
Tanultam sokmindent,
Ismerni az emberiséget.
Nevetett, s várt a Világ.

Szerettem, csalódtam,
Reméltem, kínlódtam.
"Felnőttem"-ledöbbentem-
Túlbonyolított, lélektelen
A somolygó Világ.

Keserű céllá keményedtek az álmok.
Félgyermekként harcolni. Behegedt magányom.
Jobb világot szeretnék, természetes létet.
Patologikus vagy-üvöltött a tömeg,
S térdét csapkodta a Világ.

Híres lettem, megóvtam sokakat,
A Tenger tisztán moshat homok partokat.
S én állhatok ott fenn a hegyen-
a Mindenség beszennyezetlen!
Elbizonytalanodott a világ.

Megöregedtem, hívott a Földanya,
Elvégeztem a dolgom, indulok haza.
Pont vagyunk, hazánk a táguló tér,
A Homokszem Megváltója Gaia keblére tér.
S felzokogott a Világ.

Üdv!

SÚ: =ĐĐĐ Nagyon aranyos

Írtam egy verset, léci kritizáljátok építő jelleggel THX

Emberi

Miért csak néznek az emberek,
S miért nem látnak?
A csodákért miért nem tesznek,
Rájuk miért csak várnak?

Mert hisszük, hogy felettünk az ég tiszta,
Egész lényünk igaz, valóságban élünk,
De nézz körül, Ember! Zuhan le a hinta,
Önző gyarlóságban: vízzé válik vérünk...

Fullasztó pollen lepi a levegőt,
De mi csak az édeset érezzük,
Aljas világban, mit kezünkkel teremtünk,
Hazugsággal magunkat mérgezzük.

Hagyjuk egymást elvérezni,
Az árvát meg is tapossuk,
Ügyvéd, orvos földbe döngöl,
Mit ér a nagy tudásuk?

Hol marad az érző lélek
Az önző vágy, tett mellett,
A nagyravágyás, Szép Hazám,
Téged elzüllesztett...

Ahoj!

Mostan én csak kopipésztelek, verseket haza, otthon hozzászól, vissza ide, majd kopipészt. A hozzámszólásokat (önző módon szinte csak azt) így-úgy elolvastam, köszönöm a megtisztelésekt. Márhogy aki versemet(?), tehát egy darabkámat figyelmével tisztelte meg. Egyébként, látom tombol a Passió-fíling. Le vagyok maradva, bevallom. Jöhetne a szöveg: (Úhogyutálom, ha az amcsik diktálnak, mitképzelnek ezek nyugatról megint kultúrát diktálni, estébé, de inkább nem. ), de nem jön. Inlább előbb megnézem. Magamhoz hűtlenül.

Adim: De, szerintem is, egy vers lábonmegállásának kelléke a mondaivaló. Nem kell, hogy nagyon velős/verős (SZMÁJL) legyen, de ne legyen mán’ onnyira cé’talan szögénkém!

És most Jöjjjön a Kopipésztelt cucc: (Abszolút aktualitásmentes, de remélem annak sem jelent majd semmit akinek írtam. )
Mint mondtam, meditációeredményeket szándékszom közölni. Versek fölötti meditációkét. Nem hozzászólások ezek, ahoz túl hosszúak. Nem elemzések, ahhoz túl kevés nem nyilvánvaló dolgot közölnek, és nem is szakszerűek, se nem összeszedettek. A verseknek szólnak. Talán egy kicsit offtopic is az egész. Előre bocsánatot kérek mindenkitől, akinek az idejét rablom vele.

Artemisz:Dúnhargi dal: Ez nagyon tetszik. Nem azt mondom, hogy elkaptad a hangulatát, azt mondom: nagyszerűt teremtettél. Szerintem ez, így, ahogyan megírtad, nincs benne A Regényben. De simán beleilleszthető lenne. Éppen ebben áll a nagyszerűsége. Szerintem.
Dallamos, akár énekelni is lehetne. Rohír népdal. Bár csak nyomokban található meg benne a lovasvég népének szabadsága, zabolátlan vadsága. Meg, mi tagadás, egy-két helyen (1. vsz. 4. sor, 2. v.sz., 3. Sor, vagy csak nekem nem teccik / nem jön ki a ritmus, rím, a szóhasználat), azért egészét tekintve tényleg szép. (Az utsó versszak mintha nagyon emlékeztetne egy bizonyos perzsaellenes, görög sírfeliratra. Engem legalábbis.)
Nna… ennyit az elemzésről. Mint látod, azt nem nagyon tudok. Jöjjék hát a meditáció.
„Sötétség csügg a domb fölött,”: tehát bármikor leszakadhat. Rossz előérzet. Nem a halál befejezett beletörődése. A táj se szép, a kilátások se bíztatóak, menjünk! A Had nem marad itt, inkább megy ork-vért ontani. Ne merengjünk, inkább nézzünk szembe a(z) (rothadt szemét szemetekkel J ) ellenséggel. A halál szabad választásunk. Úgy teszünk, mintha mi választanánk Őt, és nem Ő minket. Elhitetjük magunkkal a saját szabadságunk foszladozó, meg nem támogatott, szenvedélyes képtelenségét. És a baklövések után még ez(eke)t dicsőséges fénybe vonjuk. Úgy halunk meg a hazáért, mintha lenne harmadik választás, mintha nem néznének mindenkit utolsó nyápic, anyámasszonykatonája-senkinek az otthonmaradott nők és öregek, hogy a sebesültekről ne is szóljunk.
De azért tisztelj minket, „nyugat fia”, ha erre jársz, azért, amiért ilyen szépen teljesítettük a kötelességünket.

Nima : Teremtő Teremtőhöz Teremtőért; Anya, Fiú, Szentlélek. Ezek után tényleg kezd érdekelni a vallásosságod(már ha van olyan), a hozzáállásod a Főnökhöz, Jézus haverhez, és a többihez. (De ez nem ide tartozik, majd privátban.)
A téma megközelítése nagyon „nőies”. Tehát az összes eddigitől kicsit eltérő, (mármint a himnuszokéitól, meg a többi Mária-énekétől, méghozzá annyiban, hogy TE az Anyának adsz igazat. Persze ebből a megközelítésből ez elkerülhetetlen. Ez a megközelítés maximálisan érzelemközpontú. Nem foglalkozik semmiféle észérvvel, dogmával, sorsszerűséggel, eleve elrendeléssel, hanem lázad, felháborodik, és istenkáromol. Meg van győződve arról, hogy a szülés, szeretés és szenvedés szentháromsága feljogosítja bármiféle felülbírására a felsőbb hatalmaknak. Szép, szenvedélyes, megható, és a bukás miatt, a meg nem válaszolt, kétségbe esett tiltakozó sikoly miatt nagyon megható. {Ám zárójelben megjegyzem hogy ha az utolsó percében nem is, de az után a Főnök, ha nem is személyesen, de ereje által megjelent.(Kárpithasadás, sírok megnyílása, stb.) }
Anya, Fiú, Szentlélek: Ugyanazt tudom mondani/írni, mit az előzőre. Nagyon jó. A keserűség, ha ez lehetséges, a TTT-hez képest csak fokozódik. Nagyon emberi, és ezért (engem legalábbis) nagyon meg tud érinteni. Mintha az igazi, tiszta, anyai szeretetet magasztalnád fel benne az elvont vallási absztrakciókkal szemben. Szép eszmény, ha kicsit pogány is, és nem mentes az önzéstől sem. A fiú önzetlen önfeláldozása is korrekt, jövőbe tekintése is hihető. Megrázó azonban, hogy nem a megvigasztal, hanem a keservre és szitokra más okot ad, az emberek ridegségét, kegyetlen, elkötelezett gonoszságát. A szentlélek viszont (nekem legalábbis) túlontúl emberi. Hol az isteni hajthatatlanság? A felsőbbrendű fölényesség, a mindenható tökély? A teremtő és mindenek felletti Urat, annak egyik aspektusát meghatja egy földi asszony keserve? Ugyancsak nagy keservnek kell annak lennie. Ennél durvábban, egyetemesebben ki sem lehetne fejezni azt a felmagasztalást, amelyet (szerintem) ki akarsz fejezni. Ezzel olyan szintre, az isteni szint fölé emelsz egy NŐt, mi több ANYÁT, ahova Tolkien szánhatta az embert, amikor rá ruházta világának megmentését.
Formája mindkettőnek kellően kaotikusan szabad-vers. Persze megérthető, ha egy anya a fia holttestével karjaiban nem fog a rímre és a ritmusra figyelni. . Nagyszerűnek tarom viszont a szentléleki szózat szabályosságát, keretek közé szorított voltát. (ha be akarunk szólni, korlátolt) És mégsem teljesen szabályos. De jóval kiegyensúlyozottabb, ahogy egy szentháromság-tagtól elvárnánk.
Sátán: Nna… ebben aztán nem sok gyönyörűséget leltem. No de nem is azért írtad! (le sem tagadhatnád Esgal és a Faust v.: 6.0 hatását) A bűvölő és csábító, megbabonázó gonosz boszorkányt érzem ki mégis a versből, hiába is hangsúlyozza ki a bitch a nemtelenségét. (Olvastad te a vörös oroszlánt? Ott a homonkulusz nem a szépségét, inkább a jéghideg, halálpontos, megcáfolhatatlan, legyőzhetetlen eszét hangsúlyozza. Persze az is csak EGY megközelítés a sok közül, Szepes Mari néni sem abszol út.) Valamint nyomasztó az a szugerálás, amivel megdönt minket a gonosz. Nem megmagyarázni akar, hanem birtokba venni. Egyértelműen hatása alá vonni. Hátborzongató. Nimai kegyetlenséggel szakítod szét a JÓ küzdelmének reményteliségét. Meg azért is mintha nő lenne, mert a férfiak köztudottan többet adnak a vizuálisan szerzett infókra. Mindegy. A végén a „mehetsz” azért nagyon félelem-keltő, mert azzal a tudattal jön ki a zolvasó a versből, hogy a Gonosz, ha személyesen nincs is köztünk, az ügynökei itt vannak. Szóval nem olvasnám esti mesének, na!

Aranymag: Hozzám2: Szubjektív a vers, rendkívüli módon, olyannyira, hogy legalább háromszor visszatántorodtam a hozzászólástó. De annyira jó, hogy nem tudtam megállani.
A „delmás-cukros kenyér” mintha az alapvető létszükséglet és az azt elviselhetővé tevő álmodozás furcsa kavarcsa lenne. A cukor, mely finom (persze csak mértékkel, túl nagy mennyiségben már hányingerkeltően összeragasztja az ember száját), de valahogy természetellenes. Az ember a mesterségesen hosszú „pörgések” fenntartására szokta tömni magába. Pontosan a „lepukkant élet” kihívásainak való megfelelni akarás alkotta kényszer. Annak ránk kényszerített uralma. A lírai én (értelmezésem szerint) önmagához intézett szidalma talán a hétköznapokból való kitörési képtelenség miatt hangzik el? Inkább a halál, mint ez. A halál pedig teljes, pozitív ellenpontjává lesz a szürke, unalmas, hosszan, akár mesterségesen is kitartott (és éppen ezért a természet szépséges körfrogásának-rendjének ritmusából kiesett) kényszer alatt tevékeny-termékeny életnek. A kidurrant lufi vagy felriasztja az élet-apátiában szendergőket, és beindítja gondolataikat, (tragikumával pedig akár az érzelmeiket is), vagy pedig a hosszú halálsikoly-szerű süvítésével elhagyja a lufiként unásig belebegett tereket, sikoltva kilép addigi korlátai közül, és megszabadulva a vegetálás lanyhultságától, felelősségétől és monotonitásától, szabadon siklik tova, majd hősi vállalkozásához méltatlan végként egy nyálas-szakadt gumirongy-darabként megpihen a sarokban, míg ki nem dobják a szemétbe.
(Avagy egy másik értelmezés szerint bebizonyítja, hogy mit egy otrombán és lomhán lebegő luftballon megtesz tíz perc alatt, csöndesen és észrevétlenül, neszt sem keltve, ő tíz másodperc leforgása alatt végig köpködve, villámgyorsan bejárja a szobát, arra szállva, merre neki tetszik, zabolátlanul, semmitől nem korlátozva. Igaz ennek hatalmas ára van. Ebben a szédületes sebességgel vágtató izzó szabadságvágy-üldözésben ki is ég, megszűnik az lenni ami volt, szenvedélyes lázadásával, annak rövid, végzetes kimenetelével is alátámasztva a „lassan jársz, tovább élsz” elvet.)
Ennek tudatában kacag magán a lírai én. Ennek tudatában kacag magán a lírai én? Tragikomikus ez annyira, hogy okvetlen röhögnünk kéne nekünk is? Nem, semmiképpen. De egy idő után az ember eljut egy olyan pontra, ahol már a legszörnyűbb tragédiát is harsány hahotával fogadja. Azt hiszem (lehet, rosszul) itt egy ilyennek lehetünk tanúi. (A fél évnyi időtartam valószínűleg életrajzi vonatkozású, abba nem mászok bele.)
„Kiégett autógumi nyoma vagyok csak” Hú! Ez elég ütős kép. (Vagy csak egy túlbecsült képzavar? ) Az elégetett, megsemmisített gumiabroncs, mely „életében” sem volt túl szép látvány, halálában maga a bűzokádó fekete förtelem. Se nem jó semmire, egy szükségszerű, valaha hasznos, annál semmiképp sem több erénnyel rendelkező vulkanizált, tehát még csak nem is természetes, alkatrész. Ennél brutálisabb önlealacsonyítást! Ezek után nem csoda, hogy a „lírai én” nem szándékozik túl sok időt élve tölteni. „Számolom visszafelé a napokat.” Az illető a jól megindokolt önutálaton át eljut a megsemmisülni akarásig. Ami még csak nem is akarás, mert abban legalább van némi elszánás. Ez inkább halálvárás. Még az életét sem tudja külső segitség nélkül lezárni.
Durva egy vers. Kellemesen lélekölő.
ARANYMAG! UGYE NINCS BAJ!? (Illetve merem valószínűsíteni, hogy mára már brutálisan elfelejtődött a volt probléma, de azért ugye kiheverted?)