fbpx
 
 

Minden, amit a mallornról tudni kell

Középfölde mítikus fái, melyekre Lothlórien városa épült.Sok helyen olvashatunk róluk, de most egy érdekes szempontból vizsgáljuk meg őket - egy biológus szemszögéből. :)

Mallorn
(„arany fa")

Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szappanfaalakúak (Sapindales)
Család: Mallornfélék (Croceaceae)
Faj: Pterocroceus aureus tolkienii, JRRT

Fa
Behurcolt faj. A kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába tartozó fa. Akár 130-140 méter magasra is
megnő. Kérge ezüstszürke, sima. Fája kifejezetten kemény, ellenálló. Akár 2500-3000 évig is
elél, törzse akár 6-7 méter átmérőjű is lehet.

Levél
Levele átlagosan 20 cm hosszú; tavasszal, nyáron zöld, ezüstös levélfonákkal, ősszel-télen
aranyszínűre színeződik. A levél csak következő tavasszal hullik le. A levél háromkaréjú,
sima szélű. Az egyes karéjok hegyesek. A középső levélkaréj kb. 2-3-szor hosszabb, mint a 
két szélső. A két szélső karéj nagyjából merőleges a középsőre. A levéllemez sima. 
A levelét egyes népek élelmiszerek csomagolására használják.

Virág
Virága kb. 5-6 cm átmérőjű, magányosan álló, kb. 3-4 cm-es kocsánnyal. A csészelevelek
összenőttek, aprók, a sziromlevelekből 5 darab van, ezek hegyesek, simák, aranysárgák,
formájuk a középső levélkaréjra emlékeztet.
A termő hosszú, egyenes, kb 2 cm-re kilóg a virágból. Fehér.
A porzók a sziromlevelek tövével összenőttek, narancsos árnyalatú portokkal, fehér szárral.

Termés
Termése alma méretű, kb 6-8 cm-es, egymagvú, kemény, szürkés-ezüstös, viaszos. A terméshús
kemény, nem ehető, keményítőben gazdag, íze semleges. A termés majdnem gömb alakú,
sima felszínű, terméséréskor a virágkocsány megvastagszik, 3-4 cm hosszú.

Mag
Magja egy termőlevélből képződik, kisebb dió méretű (2-2,5 cm), sima felszínű, kemény héjú, barnás. Nem ehető. 
Alakja a törökmogyoróra emlékeztető, enyhén ovális gömbölyded, a terméskocsány felőli vége kissé kicsúcsosodik, hegyes. 

Egyéb
Rendkívül igényes a talajra, nagyon kevés területen képes kicsírázni a magja.
Főképp a hegységek lábánál található, magas ásványianyag-tartalmú vulkanikus talajt kedveli. Általában
kisebb erdőket, ligeteket alkot, ahol gyakori a niphredil (Niveus nivalis, Amarillidaceae) és
az elanor (Solastrum vulgare, Ranunculaceae) az aljnövényzetben. Magja az elültetés után 1-
2 hónappal kicsírázik. A sziklevelek a földben maradnak. Gyorsan nő. A mallorn már az első
évben virágot hoz. Levelei ilyenkor még kicsik, 5-7 cm-esek. A termése az első évben még
szintén kicsi, 3-4 centiméteres, magja csírázásképtelen. Körülbelül 20-30 éves korára éri el
teljes méretét a levele és a termése, a termés magja is ekkor válik csírázóképessé.
A kontinensünkön található arany mallorn rokona a mára kihalt, nyugaton élt nemes mallornnak (Pterocroceus nobilis), amely Númenorban volt honos. A Croceaceae családnak nincs több ismert tagja.

A rendszertani besorolást és leírást Radványi Balázs készítette, 2009.02.15-én.

 

Utoljára frissítve: szerda, 28 augusztus 2019 12:19

1 hozzászólás

  • Klarissza

    Írta: Klarissza

    kedd, 24 december 2013 20:48

    Honnan vették a filmben, hogy ilyen alakú a Mallorn levele? Rákerestem, és ezt találtam, tehát bükkfalevél alakú:

    From UT, "A description of Numenor"

    "...but only here grew the mighty golden tree malinorne, reaching after five centuries a height scarce less than it achieved in Eressea itself. Its bark was silver and smooth, and its boughs somewhat upswept after the manner of the beech; but it never grew save with a single trunk. Its leaves, like those of the beech but greater, were pale green above and beneath were silver, glistering in the sun; in the autumn they did not fall, but turned to pale gold. In the spring it bore golden blossom in clusters like a cherry, which bloomed on during the summer; and as soon as the flowers opened the leaves fell, so that through spring and summer a grove of malinorni was carpeted and roofed with gold, but its pillars were of grey silver. Its fruit was a nut with a silver shale; and some were given as a gift by Tar-Aldarion, the sixth King of Numenor, to King Gil-galad of Lindon. They did not take root in that land; but Gil-galad gave some to his kinswom an Galadriel, and under her power they grew and flourished in thegarded land of Lothlorien beside the River Anduin, until the High Elves at last left Middle-Earth; but they did not reach teh height or girth of the great groves of Numenor."

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére