Keretmese

Szerintem is a Tolkien-szabta világhoz kell tartanunk magunkat, de azt se felejtsük el, hogy "Tolkien tünde-forrásokból ismeri Középföldét", és a "forrásai" is tudhattak rosszul dolgokat. Főleg az olyan népek esetében, akiket a tündék természetüktől fogva nem tanulmányoztak, például minket - vagy az orkokat. Mindenesetre fontos felelősségünk is, hogy még erre való hivatkozással se menjünk szembe a lore-ral, csak egy kicsit tekergessük-csavargassuk.
A más népek kijavítgatásával annyiból nehezen tudok egyetérteni, hogy éppen mi vagyunk azok, akik szinte semmit nem foglalkoztak más népekkel, sokadkézből származó félinformációik vannak. Viszont a mi orrunk szokott először koppanni bármiben, ami másokra tartozik, úgyhogy a tudatlanságunkat simán villogtathatjuk. Mi simán állíthatjuk, hogy a törpöknek (meg a varázslóknak) azért van hegyes csuklyája / süvege, hogy az esővíz lefolyjon rajta, mert bizonyára nem ismerik a fedett helyeket. Pusztán hobbitparaszti logikára építve bármilyen sületlenséget megengedhetünk magunknak, kiváltképp, ha az mókás!

Gyorsan még dobok neked egy privit, igérem nem lesz hosszú, de próbáld meg elolvasni még indulás előtt. Ha egy egyszavas (mondjuk OK!) reakciót is dobsz, az cool. Ha azt sem, annyit azért fogok látni a fórumon, hogy megnyitottad-e...

Dodiee, 1100 év nem olyan nagy idő, csak az európai hamari kultúra szemében. Ilyen távon még megőrződhettek a szájhagyományban különféle dolgok, csak éppen a hitelességük válhatott kétségessé. Tehát akár neveket is asszociálhatunk hozzájuk, emlékezhetünk úgy, hogy az irhafakók valójában entlingek voltak, és a Csavardi Tata akkori őse gyíkká tudott változtatni (csak már elmúlt), stb. A lényeg leginkább az, hogy a szétválás időszaka a mitikus múlt számunkra, ami tele lehet fantasztikus elemekkel is, ha akarjuk, és bármilyen lore-ral szembe mehetünk, ami arra a korra vonatkozik, egész egyszerűen azért, mert rosszul emlékszünk. Nyilván nem tudhatjuk még ettől, hogy mi a dohány meg a pipázás. (Amit nálam láttok, egy kísérlet az első valódi sztúr búváreszköz létrehozására - biztonsági okokból egyelőre szárazon tesztelem. Hogy te mit szívsz, ha nem ismerjük a dohányt, azt neked kell kitalálnod.) Nem tudhatjuk, hogy a közelmúltban milyen események voltak Nősziromföldén kívül, de akár az első Vásárok idejéről is lehetnek mindenféle (akár ordítóan fals!) elképzeléseink, sőt, akár olyanok is, amik egybevágnak a tényekkel. Bizonyos szemszögből nézvést nagyon kényelmes, és ugyanakkor kreativitást inspiráló helyzetben vagyunk. (Majd IRL beszélhetünk erről, lenne a számodra mondanivalóm.) Leginkább az izgat, hogy az orkokkal hogyan állunk, mennyit tudunk róluk, van-e közelmúltbeli tapasztalatunk, vagy azok is mitikus lények-e számunkra.

Ezt a helyzetet jó lenne nagyon klasszul és alaposan kiélvezni, és megfelelő mélységben kijátszani a benne rejlő lehetőségeket!

UI: Ja, és hogy írásos emlék... Na ne. Kötve hiszem, hogy használható írásbeliségünk volna. (Bár nekem nem ártana, ha írástudó lennék, pár dolgot, amit szeretnék megejteni, hitelesebbé tenne.)

Dodiee írta: ...(pl a pipázás ki van, uh az továbbra se dívik nálunk)...

Tiltakozom! Vagy útközben lestem el a törpöktől.

Nekem az Amerikába kitántorgott harmad-unokatestvér hasonlata jutott eszembe, akiről azóta felváltva azt hallani (kb. ötévente), hogy piszok jó sora van, meg hogy nyomorog. Feltételezem, hogy a családfa iránti szenvedély nem csak a megyei hobbitok sajátja, így többé-kevésbé előfordul a közös emlékezetben egy-két családnév esetleg. Meg az a tudat, hogy elvándoroltak egy rettenetes, nyugati helyre (ne felejtsük: tőlünk nyugatra a Ködhegység van, orkokkal és hasonlóan ijesztő dolgokkal), ami minden bizonnyal borzalmas lehet, mert onnan még soha senki nem tért vissza. (Megint csak egyiptomi analógia: ott, ha valakiről azt mondták, hogy "eltávozott a nyugati hegyek közé", azt jelentette, hogy meghalt. A Nílus-parti hegyekkel egy kb. 2000 km-es sivatag kezdődött, és az, hogy azon túl hatalmas óceán, meg ismeretlen földrészek lehetnek, túlmutatott a gondolkodásukon. El tudom képzelni, hogy egy hasonlóan zárt, rejtőzködő és gyanakvó közösség hasonlóan gondoljon a veszedelmekkel teli Ködhegységre, meg arra, ami azon túl van.) Tehát nem azt akartam elérni az előző megjegyzésemmel (hogy igenis tudatában vagyunk a Megyének), hogy aktív kapcsolat is létezik, de a népi emlékezetben ott él, és a rendkívül szórványosan előforduló ilyen-olyan hírek alapján van valamiféle kép róla, de akár igen vad is lehet. Mivel alapvetően szeretjük a kis mocsaras, folyószabdalta vidékünket, ez a kép feltehetőleg inkább félelmes lehet, nem idilli. Tehát csak a "nincs hírük a Megyéről, nem is tudnak róla" sztereotip kijelentés sarkosságával van bajom, és azzal, ha vannak ködös-homályos emlékeink, az esetlegesen becsúszó bakikat többé-kevésbé fel lehet oldani. Emlékeztetőül: az Ural-környéki ugor törzseknek is volt homályos emléke a magyarokról, amikor a hazai utazóink felkeresték őket, legyen szó Julianus barátról vagy Körösi Csoma Sándorról.

Milyen babonáink vannak/legyenek? Ezen is érdemes elgondolkodni, és az első napokban esetleg kitalálhatnánk valami murisat.

BTW, a konyhások remélem már felkészültek a napi hét étkezésünkre, mert ha már hobbit lettem, élni is akarok vele!

Ne kérdezd. Határozottan állítsd!

Pontosítsunk: "van ilyen lova S-es méretben is?" Az, hogy a megyei hobbitokról semmit nem tudunk, a keretjáték szerzőinek tévedése kell legyen, különben nagyon megnehezítjük a saját dolgunkat. Mint résztvevőknek, szinte minden hobbit-lore ismeretünk a megyei hobbitokra vonatkozik, óhatatlan, hogy keresztbeutalások, csúszások, tévedések ne keletkezzenek. Úgyhogy tudatosítani kell a Nagyokkal, hogy de igenis valami minimális információnk van róluk.

Elrenor: igen, ezen én is törtem a fejem, már csak azért is, mert a rohirok voltak az egyetlen népség, akik fejében nem egy hatalmas kérdőjel, hanem valami múltfoszlány derengett fel, amikor félszerzeteket láttak. A hobbitokra használt szavuk is azt jelzi, hogy ismerték legalább felületesen a hobbitok életmódját, mert a holbytla "üreglakó" jelentésű (nagyjából). De nagy kérdés számomra, hogy a sztúroknak is voltak-e kapcsolataik a rohirokkal, vagy csak a Megyébe vándorló törzseknek?
Ha jól nézem a térképet - és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy vektorgrafikus, tetszőlegesen nagyítható térképet nézek - akkor Lórientől kb. 100 km-re vagyunk északabbra, és Brí van kb. olyan távolságra tőlünk (pontosabban a Ninglor torkolatától), mint akár Edoras, vagy a Helm-szurdok. Több közünk lehet Beornhoz és a háza "közelében" élő emberekhez. Hmm. Sőt, hümm.

Ezek szerint tehát valamivel gyakoribb a kapcsolatunk az emberekkel (?), mint a megyei hobbitoknak, de ettől függetlenül nem túl rendszeres, sőt. A tündéket feltehetőleg mi magunk nem érdekeljük, ez nekem a GYU-ból kiderülni látszott. Némi lesajnáló-lenéző-elnéző módon kezelnek minket. A törpökkel szerintem még kevesebb lehet a kapcsolatunk, az valószínűleg kizárólag a vásárra korlátozódik (pedig ők legalább méretre hasonlóak, mint mi, elvégre az átlagmagasságuk egy arasznyival nagyobb talán, mint a miénk). (Pratchett és a Camaign for Equal Heights jut eszembe mindig - belevigyük esetleg? Majd meglátjuk, mit hoz a helyzet...) Milyen emberekkel lehet kapcsolatunk? Nem nagyon tudok a környéken emberekről, a lovasnép meg messze van, gondolom, legalábbis hobbit-léptékkel mérve. (Pontosabban evezőkkel. Vagy mittudomén.)

Kíváncsi lennék, hogy a többieknek mi a véleménye ezekről, hogyan képzelik el a sztúrok külkapcsolatait, már amennyi van, és kikkel barátkoznának (így láttatlanban) szívesen.

Azért az nagyon buli lesz, ahogy Anglachel hobbit némelyik kisebb termetű tünc meg ember fölé magasodik

Ez többszörösen nagyon jó! Ezzel a háttérrel hasonlóan kedvező helyzetben vagyunk, mint tavaly Bór népe. A Matula-hasonlat istenkirály, már csak Bánhidi Laci bácsi szellemét kell beszerveznünk! Ugyanakkor a helyszín leírása nekem annyiból is szimpatikus, mert az ókorban a Nílus deltája volt hasonló terep Ez egy-két analógiát sugall is. A deltalakók (ahogy a felső-egyiptomiak hívták őket, a "mocsárlakók", "mocsári emberek") gondolkodásmódjában igen jelentős szerepet játszott a víz, és a vízzel kapcsolatos dolgok, és ezek a kifejezéseikben is megnyilvánultak. Aki hazaérkezett, az "vízére tért" (ahogy mi más kontextusban használjuk: hazai vizekre evezett), akik összefogtak, azok "egy vízen egyesültek", és akik végképp reménytelen helyzetbe kerültek, azok "csónak/kormányevező nélkül maradtak" [bár ez nem szó szerint így fordul elő, de nem akarom túlragozni], vagy "nem volt számukra átkelés". Ha valakit ez mélyebben is érdekel, akkor a KEMET-en megtalálható Lótuszvirág Ré orrán, és egyéb zöldségek című cikkemben talál még pár ilyet. Mindenesetre kreatívan alkothatunk ilyen kifejezéseket, egyedi színt adva a dolgainknak.
Hasonlóan fontosnak tartom még, hogy Nősziromfölde a Ködhegységtől keletre, a hegység és a folyó között húzódott, tehát a sztúrok számára elképzelhető egy olyan megközelítés, hogy a hegység, és ezáltal a nyugat minden rossz, azaz főleg az orkok forrása, míg a víz, a keleti irány (amerre a nősziromföldi vizek tartanak, amerre az Andúin folyik) egyfajta ideál (ha még egyiptomiban gondolkodom, akkor egyfajta túlvilág) iránya, ahová minden élő, jó dolog igyekszik.
Mennyire van kapcsolatunk a tündékkel, és más népekkel? Nyilván a vásár jelenti a fő kapcsolatot, sőt, szinte kizárólagos kapcsolatot, de nekem rémlik valami, hogy a sztúrok nyitottabban éltek, mint a megyei hobbitok. Dodiee, tudunk - tudhatunk - erről valamit?

Egy érdekes kérdés: mit tudtok szülőföldünkről, Nősziromföldéről? Nem nagyon volt időm utánaolvasni, de a térkép alapján egy mocsaras-erdős vidék (akkor ott szúnyogok is vannak... azokat azért nem igazán szeretem). A portékánk ennek megfelelően kellene alakuljon, tehát a halacskákon kívül nád- és sástermékek, gyékények, stb. is lehetnek. Lehet ennek jelentősége?
Mi lehet az, amire leginkább szükségünk van? Szerszámok, eszközök, ruházathoz anyagok, kelmék, csigák