Minas Tirith népe, keretjátékos ráhangolódás

"Nos a rohírok bizonyos vonatkozásban hozzánk nőttek, ha a mesterségek, viselkedés dolgában fejlődtek, mi is hozzájuk hasonultunk, s többé már aligha tarthatunk igényt a nagy jelzőre. Közbülső emberekké lettünk, az Alkony népévé, amely még másra is emlékszik. Mert akárcsak a rohírok, most mi is kedveljük a háborút, s önmagáért való játéknak, célnak és érdemnek tekintjük a vitézséget; s még ha fönntartjuk is, hogy a harcosoknak máshoz is kell értenie, mint a fegyverforgatáshoz és az ölés művészetéhez, a harcost többre becsüljük, mint bármi más szakma mesterét. Ilyen ember volt Boromir is: rettenthetetlen, s mint ilyen Gondor legnagyobb embere. S valóban igen vitéz: időtlen idők óta Minas Tirith trónjának egyetlen örököse sem volt olyan kemény a fáradalmak közt, oly merész a harcban, és senki sem fújt szebb dallamot a Kürtön. - Faramir felsóhajtott, s egy pillanatra elhallgatott."

GyU 761. oldal

Ez a topic arra fog szolgálni hogy ide mindenki betehet mindenféle hangulatalapozó képet, zenét, szöveget (vers, dal, stb) amiről úgy gondolja hogy segít átélni, átérezni, magunkévá tenni a keretjátékot. Az egyetlen kérés hogy illeszkedjen a lore-hoz, tehát tolkieni legyen és legyen köze a keretjátékhoz

Részlet a második levélből:
„Egy esztendő telt el azóta, hogy legyőztük a mordori Sötét Urat, és megsemmisült a Hatalom Gyűrűje. Gondorban azóta újra Király trónol, aki egyesíteni kívánja a háborús évszázadok során elszakított, egykor országunkhoz tartozó területeket. Most olyan bátor, a kihívásoktól és nehézségektől meg nem futamodó jelentkezőket várunk, akik velünk tartanak a nyáron Ithilien rég elhagyatott földjére, és részt vesznek a visszahódításban, megtisztításban, újjáépítésben. Elessar király méltó és bőséges jutalmat ígér azoknak, akik becsülettel helytállnak, és le szeretnének telepedni az általuk megszerzett és megművelt földeken.
Ithilien a lehetőségek földje, gazdag és termékeny vidék, mely csak arra vár, hogy ismét birtokba vegyék. Csatlakozzatok hát telepeseimhez, és gyűljetek össze zászlóm alá Emyn
Arnennél, ahonnét együtt indulunk el a Keresztút melletti Arandholba (Királyfő)! Virágoztassuk fel együtt ezt a falut, s kezdjünk közösen új életet egy új korszak hajnalán!
Faramir, A Király Helytatója, Ithilien Fejedelme, Gondor Kapitánya, a Fehér Torony Legfőbb
Őre, Emyn Arnen Ura”

Mit jelent ez számunkra, Minas Tirith lakói számára? A több évszázados küzdelem véget ért, a győzelem bennünk mégis keserű szájízt hagyott. Sokunk otthona romokban hever az ostromot követően, s akiké épségben maradt, az is tanácstalan – hogyan tovább? Pelennor mezeje nehezen feledi az elesettek vérét, az orkok, olifántok és más ocsmány szerzetek által letaposott földet ugyan újra feltörték, bevetették, de a termés szegényes, már ha van… A tehetősebbeknek sem könnyű, hát még nekünk, akik a város alsóbb kerületében éltünk. Nem voltunk ugyan szegények vagy koldusok, tisztes polgárok voltunk mindahányan, de ha az ember elveszíti otthonát, üzletét, földecskéje annyit sem terem amivel egy ember jóllakhatik… Hát mit lehet tenni? Mikor Faramir urunk felhívást intézett, miszerint az oldalán új életet kezdhet aki nem rest megdolgozni a jövőjéért, nem maradt bennünk kétség, ez az az út amit kerestünk. Így mikor a szép és ifjú Arnien úrhölgy körbejárt és társakat toborzott maga mellé az útra, szíves örömest csatlakoztunk hozzá. Saját, művelhető föld, egy új, sötét emlékeket nem hordozó otthon, s mindez imádott vezetőnk, Faramir zászlaja alatt - több se kellett nekünk az útra keléshez.

Ithilien:


Sokan Gondor legszebb vidékének tartják, ez volt Isildur hercegsége: egy kellemes, erdős-ligetes, virágos rétekkel tarkított terület, ahol számtalan vízesés csobog le a keleti hegyoldalból a nyugaton hömpölygő folyamig. A föld még Szauron uralma alatt sem veszített szépségéből, amikor a dúnadánok közül már csak a legéberebbek maradtak meg itt. Az Anduin nyugati partján elterülő Anóriennel szemben Ithilia soha nem volt erős művelés alatt, a folyók partját és Minas Ithil (később Minas Morgul) környékét leszámítva. Tehát hosszú idő után mi leszünk az első fecskék a vidéken, akik nem csak átmenetileg szállnak meg itt, mint a kószák, hanem itt kívánnak letelepedni. A vidék tehát kellemes, kissé mediterrán, ugyanakkor a hegyek közelsége ad neki valami vadságot is, nem beszélve arról az önkéntelenül is a fejekben motoszkáló gondolatról, hogy vajon tényleg egészen megtisztult-e, nem maradtak-e mégis kószáló vadak, orkok a környéken.

További hangulatképek:
Itt a kiskép nagyobban
Kép1
Kép2
Kép3
Kép4

Ha ti is találtok hasonlóan hangulatos képeket, zenéket, versrészleteket, leírásokat, akkor nyugodtan írjátok be ide.

Üdv néktek!
Nimelloss vagyok, röviden Nimloss, vagy Nimf.
Az ostrom idejére ugyan el kellett hagynom szülőföldem, mivel Anyám és Apám a háború idejére elküldtek, mondván, a harc nem nekem való. De számtalanszor próbáltam bebizonyítani, hogy tévedtek. És mégis. Hiába ragadtam meg minden lehetőséget, nem volt alkalmam bizonyítani.
Mivel a háború során nemigen akadt beszélgető, és játszópartnerem, saját magam alkotott történetekkel szórakoztattam magam és az idősebbeket. Sokszor volt, hogy késő éjszakákon a tűz köré ültünk, egy-egy forró csészével a kezünkben, és csillogó, tágra nyílt szemekkel hallgattuk a varázslatos meséket, miknek jóvoltából egy időre (még ha csak egy kis időre is) elfelejtettük az ostrom aggodalmait, fájdalmait.
Aztán egy nap szárnyra kélt egy bizonyos szóbeszéd, miszerint Ithilient újra fel akarják virágoztatni. Ahogy a hír terjedt az emberek között, egyre többen kerekedtek fel, köztük én is. És bár néhányan megpróbáltak visszatartani, én segíteni akartam az újjáépítésben.
Így hát a többi ithilieni követővel együtt útra keltem, a többiekhez hasonlóan tele reménnyel, boldogsággal.
Remélem sikerül egy élményekben gazdag, csodálatos világot teremtenünk.

Üdv mindenkinek!
A nevem Estelwen. Már korán árvaságra jutottam, és egy krónikás, Esemor vett magához és nevelt gyermekeként. Az ostrom előtt elküldött a többi nővel és gyerekkel együtt, én azonban elszöktem, mert nem akartam menekülni a háború elől. Később, a csata során sokszor megbántam, hogy így tettem, de Erunak hála gyakorlatilag sérülés nélkül túléltem.
Már egészen kicsi koromtól fogva szerettem történeteket fabrikálni, és tűrhetően bánok a pennával is, így mikor egy csapat krónikás Ithilien-be hívott mint "Esermor lányát", örömmel velük tartottam.
Elindultunk tehát, és kíváncsian várom, milyen feladataink lesznek az újjáépítés során, és kiket ismerhetek meg Ithilien földjén.

Amint hazaértem jön ide egy hosszabb szöveg hogy mi is ez, türelem

Hát akkor hangolódjunk! Hajrá mindenki.

A fellegvár büszke népének dicsőségére!

Üdv!
Cirion vagyok, szüleimmel boldogan éltünk, ők tanítókként, én pedig diákként töltöttem napjaimat, amíg házunk le nem égett az ostrom során. Most éppen újjáépítik, csakhogy a munka nem fog hamar befejeződni. Ezért és, mert szeretek mások arcára mosolyt csalni apám elküldött, hogy tartsak a többi telepessel Ithilienbe, hátha talán birtokot is kapunk. Hát itt vagyok, és remélem jól fogjuk érezni magunkat, miközben újból lakottá varázsoljuk Ithilient.
Cirion, a komédiás

Üdvözletem!

Nídhiel vagyok, onnan származom, ahonnan ti, Minas Tirith volt az otthonom. Édesanyámat nem ismertem, volt olyen kedves és ott hagyott valamelyik sarkon, ahonnan az árvaházba kerültem. Felcseperedvén elkerültem egy konyhára, ahol tehetségesnek találtak. Az én feladatommá vált a sütemények és édességek elkészítése.
Én is veletek fogok tartani Ithilienbe, bár csak pár nappal később érkezem meg. Remélem sok lelkes tanítványt találok majd, hogy Királyfőben is szállhassanak nap, mint nap édes illatok a levegőben.

Arra gondoltam, hogy akinek van kedve még közületek, kitalálhat magának keretjátékos identitás ("előtörténetet") és bemutatkozhat itt. Persze nem kötelező, csak akinek van kedve (:

Kedves népem!
Arnien vagyok, családom utolsó megmaradt tagja. Én vállaltam, hogy elvezetlek titeket Ithilien földjére, és ott a vezetőtök leszek két társam, Nestril és Anborn segítségével. Remélem itt romba dőlt otthonaink helyett új otthonra találunk.
Bár nemesi neveltetésben részesültem, nem vetem meg a kétkezi munkát, becsülöm a mesteremberek tudományát is.
Büszke vagyok rá, hogy Faramir minket talált méltónak arra, hogy Ithilenbe jöjjünk.
Kedvelem a zenét, táncot, a régi regéket, a szépséget a világban.
Remélem, hogy az új hazánkban is ugyanolyan jól, ha nem jobban fogjuk magunkat érezni, mint az elpusztult otthonunkban hajdanán.

Kedves barátaim, volt szomszédaim. Én Nestril vagyok, ha volna olyan köztetek, akivel még nem találkoztam, akit nem gyógyítottam vagy segítettem ki apró-cseprő ügyekben. Mint füvesasszony és gyógyító csatlakoztam Arnien úrnőhöz, aki méltónak talált arra is, hogy rám bízza egy maroknyi követőjének terelgetését, óvását. Akárcsak az előttem szólott Anborn úr, magam is Minas Tirith szülötte vagyok, s kora gyermekségem óta tanulom a gyógyítás és a füvek tudomány. Édesanyám volt egyben tanítóm is, segédkeztem mellette mindenféle nyavalya kikezelésében, csupán egy dolgot nem tudott megtanítani... Hogyan kell kijátszani mindnyájunk legrégebbi barátját: a halált. Kései gyerek voltam, már nem volt fiatal asszony, ő úgy mondta volna: kitelt az ideje.
Arnien úrnő édesanyja jó barátságban volt édesanyámmal, így már gyermekkorunkban megismertük egymást, és bár neveltetésünk különböző, egyfajta bizalmas barátság alakult ki közöttünk. Felnövekvén az ispotályban kezdtem dolgozni, de mellette rendszeresen látogattak otthonomban is a segítségre, gyógyításra várók s az is bátran betérhetett hozzám aki csak egy jó szóra vágyott. Tudom ám magamról hogy néha csípős a nyelvem, de szeretem azt gondolni hogy emellett kedves és jólelkű is vagyok, s azt bizton tudom hogy mindennél előbbre való számomra az élet szeretete. Hiszem s tudom hogy új haza és egy boldogabb jövő várhat minket Ithilienben, bár tudom hogy meg kell majd dolgoznunk ezért.

Vitézség

„A mi vitézségünk tartja féken az ádáz mordoriakat, s szorítja sarokba mordor rémuralmát.”
-Boromir

Minas Tirith Gondor fővárosa, jelentése „Őrtorony”. Több mint ezer éven keresztül ez a város volt Középfölde védőbástyája, és az itteni emberek bátorsága és vitézsége volt az egyetlen, ami megmentette Középfölde szabad népeit Mordor és Harad népeinek fosztogatásaitól és rémuralmától.

Őszinteség és Tisztelet

„Még orkot sem próbálnék hazugsággal tőrbe csalni”
-Faramir

Ez a több évszázados háború Minas Tirith lakóit megedzette és szívóssá tette, ugyanakkor megtanította őket az őszinteségre, önfeláldozásra és vitézségre. Valamint arra, hogy sokszor az egyetlen reményük Eru. Sokszor nem volt más, akitől segítséget kérhettek volna, ezért megtanulták tisztelni a valákat. Ugyanakkor ez babonássá is tette őket.

Becsület és Nemesség

„Mi, Gondor emberei,álljuk a szavunkat. Az megesik, hogy kérkedünk, de álljuk amit mondunk, akár halálunk árán is.”
-Faramir

Minas Tirith lakói a legszegényebb koldustól a leggazdagabb úrig nemesek és becsületesek. Hűek az adott szavukhoz, igazságosan és tisztelettel bánnak másokkal.

Büszkeség

"Ez a te Caradhrasod szerencsére elfelejtette, hogy emberek is vannak veletek... ha szabad mondanom, vitéz emberek!"
-Boromir

Bár a többi népet tisztelnünk kell, mindig tudnunk kell és sosem szabad elfelejtenünk, hogy Középfölde népeinek ura Gondor, Gondor feje pedig Minas Tirith. Legyetek rá büszkék.

Kedves Minas Tirithi polgártársaim, nemzetségem! Anborn vagyok, Arod fia. Abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy Arnien úrnő felkért nemzetségünk egyik családjának vezetésére, és a Minas Tirithi telepesek biztonságának őrzésére. Szeretnék bemutatkozni. Minas Tirithben születtem és nőttem fel. Mint apám, és annak előtte az ő apja is beálltam a hadseregbe, hogy harcba szálljak a gonosz ellen. Íjász és cserkésztehetségem miatt Faramir nagyúr bevállogatott az Ithiliai csapatába, és eddigi életem során mellette harcoltam. Én voltam az, aki becserkészte Gollamot, Osgiliathnál is mellette voltam, mikor összecsapott a Boszorkányúrral. A háború után Minas Tirithben telepedtem le ekkor ismertelek meg titeket. A nagy város nyomasztó volt, és hiányzott már Ithilien, úgyhogy nem voltam rest rögön jelentkezni Faramir nagyúrnál, mikor meghallottam, hogy Ithilit újra benépesítő küldetést tervez.
Hiszem és tudom, hogy hazánkhoz méltó módon megálljuk a helyünket küldetésünk során!

A következő hozzászólásban pedig leírom, hogy mik azok, amik egy Minas Tirithi ember erényei.

Ez a topic az identitás építésre szolgál.