Elrond (Hugo Weaving)

Táborba menő Elrondosok!
Végül nem beszéltünk meg talit, de remélem mindenkivel öszefutok a táborban (Artemisszel csapattársak is vagyunk), s akkor egyszer össze is ülhetnénk!

Ejha.... Hát no comment a babához. 8O [size=9:2c9md244]Aragorn baba véletlenül nincs?? Vagy Legolas barbie???[/size]

Felagund írta:

Sil írta: Plüss-Elrond:
my.athenet.net/~nimoe/plushes/elrond.html

Anyáááám!!! 8O

Ez beteeeg!!!!! :dead:

Nos, kénytelen vagyok egy örökbecsű Oroszlánkirály-idézethez folyamodni:

"Szerintem inkább ÉÉDI!!!"


Én is megijedtem először, de sokkal rosszabbra számítottam, meg kell hogy mondjam!

:up:

Csatlakozom Cseléhez! Kérek szépen plüsselrondot!!! Plííz!

plüsselrondot kérek szülinapomra!!!!!!

8O Ki volt az a pihent elme, aki ezt kitalálta?!

Sil írta: Plüss-Elrond:
my.athenet.net/~nimoe/plushes/elrond.html

Anyáááám!!! 8O

Ez beteeeg!!!!! :dead:

Nem találok olyan emotikont, ami kellően kifejezné, mennyire röhögök most !!! Ne-nem i-ihis, tutudok íírni se... Az a vámpír...! És a Rock&Roll szám... Híííííí
Nem hiszitek el, de még nem hallottam soha énekelni! Jó hangja van, nem tagadom, de a végén, mikor olyan hülyén danászik(akkor részeg?), nos akkor elesik, vagy mi a baja? Mert én biz olyan hangokat hallottam a háttérből, mintha ...

Már megint nem tudom megállni... egy ujjamon meg tudom számolni, hányszor mosolyog szegény Elrond a filmben... akkor legalább jól nézzük meg.

www.warofthering.net/photoforum/showphot...rt=1&cat=502&page=14

Ja, és akárki akármit mond, nekem ő marad Glorfindel... mert a hivatalos, az nagyon gáz...

(Hogy abban a filmban Hugo részegen énekel? Akkor már értem, miért mászik el időnként a hangja... )

Hehe... Vagy rossz a minősége a felvételnek... vagy szegény iszonyú kampókat fog néha.

És a vámpíros fej! Hát azon öt percig röhögtem... De amúgy jó kis képek. És a Mátrixos hangbejátszások: :itscool: . Hiába, nagyon jó hangja van... (csak az énekkel van néha gond... bocs, Hugo).

Köszi Sil!

Hugoról mindig is tudtuk, hogy jófej!!!

Nem illik a Szavazósba ezért ide írom: Hugot Elrondnak a Hobbitba!!!!!!!!

Nyah, jól megadta az amcsiknak újfent!

Kösz, Sil! :up:

Csele írta: Meg ilyen családfával lehetne kicsit határozottabb arca, sötétebb haja, meg ne úgy nézzen ki mint egy játékbaba! Jaj, ennál ezerszer jobb rajzokat láttam neten!

Meg ne úgy álljon már, mint egy balfék, már ezer bocsánat. Sokkal markánsabbnak, és határozottabbnak képzeltem alkatra, arckifejezésre is. Lehetne kissé büszkébb is, elvégre Elrond fia...nah mind1, csak ennyit akartam, úgyis mindenki másképp képzeli/te...

Luine Baenre írta: Tom nem szoktam ebbe a topicba járkálni, de a képet látva, muszáj beírnom. Szóval számomra teljesen lerombolták a könyvben elképzeld Elrohirt Ez a pasi katasztrófa...Nem tom, de én vhogy fiatalabbnak is gondoltam...

Meg ilyen családfával lehetne kicsit határozottabb arca, sötétebb haja, meg ne úgy nézzen ki mint egy játékbaba! Jaj, ennál ezerszer jobb rajzokat láttam neten!

Tom nem szoktam ebbe a topicba járkálni, de a képet látva, muszáj beírnom. Szóval számomra teljesen lerombolták a könyvben elképzeld Elrohirt Ez a pasi katasztrófa...Nem tom, de én vhogy fiatalabbnak is gondoltam...

Juj! Ez szörnyűűűű....
Amúgy csak halkan kérdezném: az alsó kis képen mit csinál Trufa 8O ??? Jól látom? Tényleg a kardját nyalogatja?? :

Sil írta: A WETA-féle, "hivatalos" Elrohir... :dead: :
www.warofthering.net/photoforum/ ... photo=3918

Csak a fénykép rossz vagy ez ennyire gáz??? h:

Ferdítettem direkt nektek valamit angolból, de mivel nem igazán kértem meg az íróját, hogy adja rá áldását , inkább csak ide rakom be:
A címén kivül mindent sikerült lefordítanom:

Compline
Maia1-től a Fanfiction.net-ről:
"Még a legtisztább napokon sem láthatja már Avallonét.
A szemei cserbenhagyták, ahogy a teste is. Egyre lassabban mozgott, gondolkozott és beszélt. Gyermekei és unokái türelmetlenek lettek vele. Nem hibáztatta őket; egykor ő volt a legtürelmetlenebb fiatalember.
Elrond hangja visszhangzott a fejében évszázadokkal ezelőttről, „Hagyd abba az ablakon kifelé bámulást és gondolkodj!” És a saját gyermeki hangja válaszol, „De a történelem olyan unalmas! Nem érdekel mi történt, engem az érdekel, mi fog történni!”
Korán észrevette, hogy soha nem lesz belőle tudós. Sokkal szívesebben gyakorolta az ügyességét a szabadban kardforgatásban, mint hogy egy poros könyvtárban mélyüljön el lényegetelen történetekben. Sokkal jobban érdekelték a jővő lehetőségei, minthogy visszanézzen arra, amit nem tud megváltoztatni.
S az sokkal kevésbé fájdalmas.
Most az ízületei fájtak, s nem tudott elfutni korlátai elől, sem az emlékeitől.
Az előtte fekvő papírt nézte, nem tudta hogyan kezdje. Első alkalommal hosszú életében, magától próbál valamit írásba foglalni egy papírra. Nem a szavak, hanem a tettek embere volt. De most a tettek elvesztek számára; az ő ideje lájárt, s a gyermekeijé kezdődik. Tiszetelettel vislekedtek vele, mégis tudta, hogy csak odafigyeléből teszik és jelentéktelennek tartják; elnézően mosolyogtak a történetein. Ő tanította nekik, hogy a jővőbe nézzenek, de most ő maradt el a múltban.
A kezére nézett, öreg és ráncos, s már nem biztos. Milyen furcsa volt Elrond utolsó látogatásán látni, hogy testvére még mindig fiatal. - Mindig utol akartam érni őt, s most én öreg vagyok, míg ő még csak élete elején jár. Én mindig előre néztem, s nevettem rajta, hogy visszanéz, de most én sem nézek másfelé, mint vissza.
Tudta, hogy nem látja Elrondot többé. Gondolt rá, hogy meghívja bátyját egy utolsó látogatásra, de tudta, hogy nem fog addig élni. Így elővette bátyja ajándékát és írni kezdett.
De nem tudta, hogy mit írjon.
Gondolatok áramlottak át az elméjén, de nem egyesültek semmiben.



Te már akkor is az emlékeknél maradtál, amikor még csak gyermekek voltunk, mégis te maradsz a jelnben azután, hogy én egy emlékké válok.
Azt akartad, hogy emlékezzek Earendilre – apára -, de Te voltál az, aki tanulmányoztad apánk – Maglor – múltját, s én, aki hajózni tanultam és új partok felfedezésével töltöttem az életem, mindig a csillagok irányításával.
Én keresni, tenni és alkotni akartam, soha nem kellemetlen gondolatokon rágódni, de ebben a korban elvesztettem mindent, kivéve az emlékeket, amelyeket megvetettem. Mégis akarnék valamit másképpen? Kalandokat kerestem, a vér és a pillanat izgalmát. És most egy másik kaland van előttem, egy utazás a világ körein túlra. Újra felgyorsul a szívverésem valami új gondolatától.
Érezted valaha a szív nyugalmát nagy tettek közben? Voltál valaha a tengeren viharban, a szél üvölt körülötted, tudod, hogy az életed bármelyik percben véget érhet, de ez nem számít, mert az élet csak a víz és a hajó? Voltál valaha háborúban, érezve, hogy egész örökkévalóság van a következő kardcsapásig?
Milyen tudás van a könyvekben, ami nem található meg a tapasztalat keserű tanításában? Hogy a kezedben tartsd az újszülött gyermekedet, s elképzeld, hogy milyen világot fog látni, amit te már nem láthatsz. Hogy tudd, nekik adtad a szereteted, de ők a jővőhőz tartoznak, s nem hozzád. Hogy lásd, amint elérik a férfikort, míg te egyre gyengülsz a korral. Hogy tudd, te elmúlsz, mint a levelek a fákon, de a fa megmarad. Hogy tudd, a jővő a tiéd, amíg formálod, de a gyümölcseit már nem fogod látni.
Furcsa, hogy Te látni fogod a jővőt, amit én alkottam, mikor én nem. Milyenek lesznek a leszármazottaim tettei? Megpróbáltam megtanítani a gyermekeimnek, hogy találjanak meg minden lehetőséget, hogy soha ne mondják valamire, hogy jó, anélkül, hogy megpróbálnák, hogy mindig próbáljanak túlmutatni magukon. Ezek voltak a leckék, amelyeket én fiatalkoromban Maglor apánktól tanultam, s a saját olthatatlan vágyamból a mozgásra és változásra, vágy és izgalom, új élet és új világok.
A korok leckéje nem olyan volt, amit a gyermekeim szívesen halottak. De ez így van rendjén. Majd megtanulják, ha eljön az idejük.
Olyan korlátozottak vagyunk mi halandók. Noha úgy látszik most több vagy, Te, aki Ardához vagy kötve. Mennyi az értéke egy pillanatnak mikor tudod, hogy oly sok van még előtted? Mennyivel több érték az élet, most, mikor ilyen közel a vége. Ma a karomban tartottam a dédunokám, és egynek láttam a múltat és a jővőt ebben a gyermekben. Bölcsesség és béke van a tudatban, hogy hamarosan el kell mennem.
És mégis, mégis... Olyan gyorsan elment. Olyan sokminden van, amit soha nem fogok látni, amit soha nem fogok megismerni.
De te sem tudsz majd meg mindent, még ha Arda összes korában is tanulhatsz. El fogod valaha úgy fogadni a korlátaidat, mint én? Talán Te vagy, aki soha nem hagyja abba a küzdelmet, míg nekem végre el kell fogandom, hogy az én küzdelmemnek vége.
Mindennek vége lesz idővel. A tündék tényleg megértik ezt? Nem próbálod majd megtartani a dolgokat olyannak, amilyenek, míg el nem fogadod, hogy amit szeresz, elveszett.
Nem bánom a választásomat a halandó életre. Gazdagon éltem. S talán jobb is, hogy nem tudom, milyen lesz az örökségem. Egy hatalmas királyságot építettem, nem fogom látni ahogy az szétporlad a hullámok alatt, ahogy minden nagy királyságnak egyszer kell.
És amikor ez megtörténik? A gyermekeim újjáépítik. Mert ebben van az emberek ereje: nem az emlékekben, hanem a reményben. Látjuk, hogy minden, ami számított nekünk, elveszik, de van erőnk hozzá, hogy újrakezdük, nem magunkért, hanem a gyermekeinkért és az ő gyermekeikért.
Én magát a Földet is ilyennek tekintem, és mindent ami benne van, és látom a saját halandóságomat. Mi mind porból vagyunk. Ahogy Te is, testvérem, habár neked ezt még nem kell észervenned. Minden, amit építesz is por. Ne küzd megóvni mindazt, amit építettél, a pusztulástól. Inkább küzdj azért, hogy életben tartsd a Reményt a sötétségben.
Emlékeztesd a gyermekeimet, mikor ők elfelejtik, hogy még a legsötétebb óráikban is mindig van esély az újrakezdésre.
Még annyi minden van, amit el kellene mondani, és mégis úgy találom, hogy nincs erőm elmondani. A testem elárult engem, engem, aki mindig büszke volt a testi erejére. Így csak ennyit mondok:
Szeretlek, testvérem.
Kérlek bocsáss meg.
Tudd, hogy mikor levesztetted a múltat és a jővőt lehetsz csak igazán bölcs.
Remélem, hogy újra találkozunk, Ardán túl, mikor az emlékek és a remény egy lesz.

Elros

Ez volt az első alkalom gyermekkora óta hogy címek nélkül írta le a nevét.
Felállt az asztaltól s kiment az erkélyre. Egy fotelba roskadt. Kimerültnek érezte magát, utolsó erejét adta az írásba.
Felnézett a csillagokra. Az éjszakai levegő friss volt. Belélegezte, hirtelen mélységes nyugalommal megérezve, hogy ez az utolsó lélegzete.
A tavasz jön.
A keleti égbolton Earendil felkelt. Néhány óra múlva hajnal. "

Talán azért is tetszett meg, mert hasnolít a vége az én noveláméra

Ó szegény! Elég látványosat zakózik.
Én kitörném a nyakam azokban a tipegőkben.

Semmi különös.
Hazaérkezik talpig normálisban, majd meglátja a teliholdat és elkezd átváltozni.

Sil írta: Na, népek, mintha ígértem volna pár képet meg egy videoklipet...

köszi a képeket!
Képes voltál kihagyni a pofáraesését?!? én szétvigyorogtam magam rajta, mikor először láttam

Továbbra is csak erős idegzetűeknek, a kis ártatlan lelkű virágszálak meg csukják be a szemüket!

Úgy látszik ebbe a kategóriába tartozom. Én már a rúzsosnál elsírtam magam!!!!!!
Ennyire utálsz bennünket, Sil? Nem lehetne valami sima vetkőzöst felrakni?

Sil írta: Szóval, kivettem a képet, és bocsi, de nem gondolkoztam...

Na, perme most a földön fetreng a röhögéstől...
RAKD VISSZA!!!
Khm...

[size=9:2rr030g1](nem úgy értettem, hogy ártatlan lélek... poén volt, na.)[/size]