BESZÉLGETŐS topic

Rabyn: én speciel nem ismertem-a másikat igen- de meg kell mondanom sokkal szívesebben élnék 50-60 évvel ezelőtt, mint most. akkor egy gyereknek még volt normális gyerekkora, most már nincs. akkor még igazi kutyáik voltak az embereknek, nem robotkutyáik....

olorin.papa, KÖSZI!!! Épp ez járt az eszemben ma pszichológián! :up: :hello:


Rabyné is NAGYON jó, ezt még nem ismertem

Egy kicsit hosszú, de szvsz témában Rabynéhoz illik:

'80 előtti hősök


Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!
Gondolj csak bele, az 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor
bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.
Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.
Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt.
Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)
Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy „mcdonaldson” edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.
Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai
menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a koloniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.
Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a
tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy
negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az
utcán, a focipályán vagy a ping-pong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket.
Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők...
Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.
Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy iratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és szex újság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket, és újra próbálkoztunk.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelőség.
Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi.

Hősök?

Talán.

Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

biztosan ismeritek már páran, de nekem nagyon tetszett

Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett aktuális eseményekrol. Egyszer csak hirtelen megkérdezte:
- Nagyapa, hány éves is vagy?
A nagyapa í­gy válaszolt:
- Hadd gondolkozzam egy kicsit... A televí­zió, a gyermekbénulás elleni védooltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta elott születtem.
Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.
Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszeruen kitették száradni a friss levegore).
Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülogépek.
Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka.
A "gay" tisztességes angol szó volt, amely elégedett, vidám és jókedvu embert jelentett, nem pedig homoszexuálist. Leszbikusokról sosem hallottunk, a fiúknak pedig nem volt fülbevalójuk.
Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia elott születtem. Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte oket.
25 éves koromig minden rendort és férfit "uram"-nak szólítottam, minden not pedig " asszonyom" -nak vagy "kisasszony"-nak.
Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek. Az én idomben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha terhes volt, a helyüre kísérték és” ha kellett ” megváltották a jegyet és odavitték neki.
A férfiak a járdaszegély, a nok a házfal mentén mentek, a lépcson a noé volt a korlát melletti oldal, elsoként lépett be a liftbe és onnan ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy not, hogy ne állt volna fel, amit akkor is megtett, ha a no állt fel - hacsak egy pillanatra is - az asztaltól, kinyitotta elotte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segí­tett neki levenni a kabátját.
Az én idomben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány és a tisztaságé a férj számára.
A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idosebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta, késobb teremto együttélésben és felelos szabadságban telt.
Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelosek vagyunk tetteinkért és következményeikért.
A fast food-ról azt hittük, azt akkor eszik az emberek, amikor sietnek.
A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.
A time sharing azt jelentette, hogy a család másokkal együtt nyaralt, nem pedig idegenekkel közös nyaralót.
Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.
Sosem hallottunk sztereó zenérol, URH-s rádióról, kazettákról, CD-rol, DVD-rol, elektromos í­rógépekrol, számológépekrol (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról). A "notebook" jegyzetfüzet volt.
Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzok a háztartási gépeken. Gépeknél tartva, nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütok, se ébresztoórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.
Nem léteztek azonnal elohívott szí­nes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, elohí­vásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek.
Ha valamin a Made in Japan szöveg volt, az rossz minoséget jelentett, és nem létezett Made in Korea, se Made in Taiwan, se Made in Thailand, még kevésbé Made in China.
Sosem hallottunk Pizza Hut-ról vagy McDonald's-ról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítokrol. Olyan üzletek voltak, ahol 5-10 centért lehetett vásárolni.
Az én idomben a fu olyasmit jelentett, amit nyí­rtak, nem szívtak. A chip szilánkot, szálkát jelentett, a hardware vasárut, software pedig nem létezett.
Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.
És most mondd, szerinted hány éves vagyok?
- Hát, nagyapa, több mint 200! - felelt az unoka.
- Nem, kedvesem, csak 60!

Van valaki a forumon aki Erdelyben lakik valahol es mondjuk Kolozsvaron tanul? ha van kerlek hozzunk ossze valamit (ne godoljatok rosszra) irjatok
Varom!!!!

Ben Kenobi írta: Chewbacca blogja

Tudjátok, elég kínos, ha egy csomó komolyan számgépező arc közt az ember fuldokol a visszafojtott röhögéstől Ne gyötörj, Ben. Amúgy írtam beszólást az oldalra.

Sziasztok!

ez most nem igazán illik ide, de azért beteszem.
Már sokatok profiljában olvastam, hogy nem hagy benneteket hidegen az igényes zene, Enya zenéje, így bátorkodtam közzé tenni a köv. levelet. Az Enya Hungaryn szárnyra kapott egy olyan elképzelés, hogy mi lenne, ha mi magyar rajongók összefognánk és készítenénk majd elküldenénk nekik egy könyvet, amolyan köszönet képpen. De inkább bemásolom a levelet.

"Kedves Enya Rajongók!

2005 nyarán az Enya Hungary weboldal fórumán egy csapat lelkes rajongó elhatározta, hogy köszönetet mond Enya-nak azért, amiért eddigi élete során dolgozott, amit alkotott a világ számára: a csodálatos zenéért. Mi, rajongói tehát elhatároztuk, hogy ezt egy könyv képében háláljuk meg neki. Ebbe a könyve rajzok, versek, fordítások kerülnek be, melyeket eddig a fórum néhány tagja igyekezett készíteni. Ezt a levelet abban a reményben küldöm Nektek, hogy további embereket találjak, akik akár egy általuk festett/rajzolt Enya, vagy más témájú képpel, vagy saját költeménnyel, esetleg versek fordításával segítenének nekünk ebben. Várom mindazok jelentkezését, akik szívesen segítenének nekünk, hogy elkészüljön ez a kis ajándék, melyben az Enya iránti szeretetünket és tiszteletünket fejezzük ki. Aki úgy gondolja, velünk tart, az írjon nekem egy levelet a machelo@cellkabel.hu címre, vagy látogassa meg az Enya Hungary ( enyahungary.hu ) Fórum részlegét, ahol részletesebb tájékoztatást kaphat.

Előre is köszönöm, minden fórumozó nevében:
Machelo "

u.i.: Ahogy Machelo is említette minden témában lehet alkotni, annyit azonban elárulok, hogy-észrevételeim szerint- a könyv magyar -kelta tartalmú lesz. (Már lefordították Aranytól a Rege a csodaszarvasrólt, de szerintem még Gárdonyinak Éjjel a tiszán c. versét is lekéne, dehát ez egyéni problem, na mindegy.
Szóval, ha érdekel a dolog, akkor gyertek az enya hungaryra.

Panni írta:

Ben Kenobi írta:

Nóli írta: Kincső: ez jobb, nekem teccik. Ez nem csak fáj, de van is benne valami...

Méér, Fehér Bohóc is nagyon jó volt.

Más: Csak nekem nem müxik az msn, vagy mindenkinél csütörtököt mondott?

müxik, legalábbis nekem, meg neked is, mer fenn vagy

Ja. Észre se vettem. Ötszöri próbálkozás után.

Ben Kenobi írta:

Nóli írta: Kincső: ez jobb, nekem teccik. Ez nem csak fáj, de van is benne valami...

Méér, Fehér Bohóc is nagyon jó volt.

Más: Csak nekem nem müxik az msn, vagy mindenkinél csütörtököt mondott?

müxik, legalábbis nekem, meg neked is, mer fenn vagy

Nóli írta: Kincső: ez jobb, nekem teccik. Ez nem csak fáj, de van is benne valami...

Méér, Fehér Bohóc is nagyon jó volt.

nah, 5db németjuhászkeverék kiskutya ajándékba elvihető, sőt az egyik félpointer, feketefehér, vigyétek, könyörgök, sürgős. és nemtom mi lesz velük ha nem viszi el senki.
R

Kincső: ez jobb, nekem teccik. Ez nem csak fáj, de van is benne valami...

Silima írta: Hát igen... Mikor először olvastam, sikoltozva rohantam körbe a lakást háromszor...
Nem hiszem, hogy jelentősége lenne a citromnak vagy akár a papnak...De télleg nagyon kíváncsi voltam, mikor olvastam... aztán... ÁÁÁÁ...

Én elmeséltem a buszon, először csillogó szemmel feszülten halgatták, aztán meg felváltva ütötték a fejem! :biggrin2:

És még el sem tudtam menekülni... :dead:

Ryana írta:

Woland írta: hat a kepek azok jok, de a szoveget valahogy nem ertem, tud valaki wookiul?
"Chewbacca egy wooki aki a Kishin bolygorol aki az ndoron el 30 centis ewokok kozott, ennek nincs ertelme"
aki megmondja hogy honnan ideztem van egy sore

South Park, chef-segélyes rész. Subidubi rókaprém, más is ****, nem csak én! Könnyű kérdés.

Ezert csillagos otos jar
A szemetek, kicsinaltak Kennyt aaaaaaaa!!!!!!

Hát igen... Mikor először olvastam, sikoltozva rohantam körbe a lakást háromszor...
Nem hiszem, hogy jelentősége lenne a citromnak vagy akár a papnak...De télleg nagyon kíváncsi voltam, mikor olvastam... aztán... ÁÁÁÁ...

Kész. Ez a vicc kifektetett. Nagyon durva

persze. miután pap volt a sztoriban, nyilván valami Istennek nem tetsző dologra kellett, és az ilyesmi mindenki fantáziáját megmozgatja

Ezek után fontos ez?

Ez gonosz volt Silima! vki esetleg tudja, minek kellett a citrom?

Talán már láttátok, elég hosszú is, de megéri végigolvasni:

A pap és a fél citrom esete

Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni. Hosszú éveken át vándorolt, mígnem elérkezett egy isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártak templomba.
A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a temetéseken.Sok év telt el így.
Egy közönséges mise végeztével, egy kora tavaszi, hűvös vasárnap délelőttön, ahogy kiterelgette a gyülekezetet a templomból és zárta volna be a kaput, a templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta:
– Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot.
Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbevágta, majd kivitte a férfinak és odaadta neki, aki hálásan tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a kíváncsiság. Azt kérdezte:
– Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?
A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy szót szólhatott volna, kirobbant a templomkert kapuján és elszelelt.
Egy héttel később, megint csak kifele jövet a templomból, a pap megint szembetalálta magát a templomkertben a fickóval. Az így szólt:
– Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap meglepődött mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az újabb, furcsa kérésen. Persze azért jó volt, hátrament a paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de rögtön rá is kérdezett:
– Itt van, fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a fél citrom?
A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a pap sem volt rest, utánaeredt. Csakhogy nem volt igazán jó kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a falu végében kifulladt, és csaknem elájult.
Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös alak, és akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést. Így hát a következő hetet szorgalmasan futóleckékkel töltötte. Megérte, mert ahogy gondolta, a következő vasárnap ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából a fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:
– Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
– Szóra sem érdemes, fiam – felelte a pap –, de kérlek, áruld el, miért kell neked...
A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában volt. Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni, mire egy széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd eltűnt futva a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva tért haza.
A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a 25 km-re levő kisváros uszodájába járt gyakorolni, sőt, ha már ott volt, Arena márkájú úszónadrágot és Nike futócipőt is vett magának. Izgatottan várta a vasárnapot; most már biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra ellátogat hozzá.
Vasárnap, ahogy bezárta a templomot, megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi:
– Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, hátrament (felhúzta az úszónadrágot és a futócipőt is), fogta a fél citromot, és kivitte az idegennek:
– Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked?
A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána. Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék szélén álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a földön maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele.
A következő héten a falubeliek furcsállva nézték, ahogy a pap mindennap a templom kertjében a fákra mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve igen furcsán viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise előtt felvette reverendája alá az Arena úszónadrágot és a Nike futócipőt. Sőt, jó volt, és még a fél citromot is előre a zsebébe tette. Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a misét, és amint lehetett, megszabadult a gyülekezettől, és bemelegítésbe kezdett. Pontban, amikor a misének rendesen végződnie kellett volna, a kertkapun belépett az idegen férfi.
– Pap, kérlek, légy jó, és...
A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben visszakérdezett:
– Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére?
A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a folyóig, átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá.
Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az elkapott egy indát, és átlendült a szakadék túlsó oldalára. A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült ő is a szakadékon. Ott azonban nem várt akadályba ütközött: egy repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik roncsban elzárta magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált bejáratot; azt kellett valahogyan kinyitnia.
Csaknem őrjöngve tért haza. A következő hét minden napját a falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak kinyitásának minden lehetséges módját. Vasárnap futócipőben, úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba rejtett feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel tartotta a misét, majd kiállt a templom elé, várva az idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett.
– Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
– Itt van, fiam – nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben cselesen megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és megszállottan villogó szemmel kérdezte: – De mire kell ez neked?
A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap kezéből, és elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta, futottak tovább a fáig, nyakukat törve másztak fel rá, egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. Ő azonban nem állt meg, lekapta hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat, és ügyködni kezdett a zárral.
Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva feltárult. Odabent az idegen rémülten vacogott, nagyon félt a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán.
A pap lassan odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan, barátságos mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:
– Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap. Nagyon szívesen adok, akár a jövőben is még többet, csak azt az egyet kérem tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?
– Rendben van, pap... – érkezett a remegő hangú felelet. – Elmondom neked, de kérlek, légy jó, és ne mondd el senkinek!
A pap jó volt, és nem mondta el.

Egy kis szöszenet.................

Ez egy rádióbeszélgetés, ami galíciaiak és észak-amerikaiak között
valóban megtörtént, a 106-os tengerészeti vészhívó csatornán
rögzítették a gallíciai partoknál, Costa de Fisterrán 1997. 10. hó 16.-án.
2005. márciusában hozta nyilvánosságra a spanyol katonai hivatal,
minden spanyol újság leközölte.

**Galíciaiak: (Zaj a háttérben.)**
-Itt az A853 beszél önökhöz, kérem változtassák meg a pozíciójukat 15
fokkal délre, hogy elkerüljük az ütközést! Önök egyenesen felénk
tartanak, a távolság 25 tengeri mérföld.

**Amerikaiak: (Zaj a háttérben)
-Mi azt tanácsoljuk önöknek, hogy változtassák meg a pozíciójukat 15
fokkal északra, hogy elkerüljük az ütközést!

** Galíciaiak:
-Negatív válasz. Megismételjük: változtassák meg a pozíciójukat 15
fokkal délre, hogy elkerüljük az ütközést!

** Amerikaiak: (Egy másik hang)
-Itt az Amerikai Egyesült Államok egyik tengeri hajójának kapitánya
beszél önökhöz. Ragaszkodom hozzá, hogy azonnal változtassák meg
a pozíciójukat 15 fokkal északra, hogy elkerüljük az ütközést!

**Gallíciaiak:
-Mi nem látjuk a kérésnek sem megvalósíthatóságát, sem
szükségességét, ezért önöknek javasoljuk a pozíciójuk 15 fokkal délre
történő megváltoztatását, hogy elkerüljük az ütközést!

**Amerikaiak (nagyon izgatott, parancsoló hang):
-ITT RICHARD JAMES HOWARD KAPITÁNY, AZ AMERIKAI EGYESÜLT
ÁLLAMOK USS ABRAHAM LINCOLN NEVŰ ANYAHAJÓJÁNAK PARANCSNOKA
BESZÉL. EZ AZ ÉSZAK-AMERIKAI FLOTTA MÁSODIK LEGNAGYOBB
HADIHAJÓJA. KÍSÉR MINKET KÉT PÁNCÉLOS CIRKÁLÓ, HAT ROMBOLÓ, ÖT
TARTÁLYHAJÓ, NÉGY TENGERALATTJÁRÓ ÉS TÖBB TÁMOGATÓ HAJÓ. A
PERZSA-ÖBÖLBE TARTUNK, HOGY OTT EGY KATONAI MANŐVERT
KÉSZÍTSÜNK ELŐ ÉS EGY IRAKI OFFENZÍVA ESETÉN VÉGREHAJTSUK AZT.
ÉN AZT AJÁNLOM, ÉS MEGPARANCSOLOM ÖNNEK, HOGY VÁLTOZTASSA
POZÍCIÓJÁT 15 FOKKAL ÉSZAKRA! ! ! ! HA NEM HAJTJA VÉGRE,
KÉNYTELENEK LESZÜNK A SZÜKSÉGES LÉPÉSEKET MEGTENNI, HOGY
BIZTOSÍTSUK AZ ANYAHAJÓ ÉS A HADERŐ BIZTONSÁGÁT!!! ÖNÖK TAGJAI
EGY SZÖVETSÉGES ÁLLAMNAK, TAGJAI A NATO-NAK ÉS ÍGY ENNEK A
HADERŐNEK!!! KÉREM AZONNAL ENGEDELMESKEDJENEK ÉS MENJENEK
AZ UTUNKBÓL!!!

**Galíciaiak:
Itt Juan Manuel Salas Alcantra beszél. Mi ketten vagyunk. Velünk van a
kutyánk, az ételünk, két sör és egy ember a Kanári-szigetekről, aki
éppen alszik. Ön a Cadena Dial von la Coruna adó- és a 106-os tengeri
vészhívó csatornát hívta. Mi sehová sem megyünk, a szárazföldről
beszélünk önökhöz. Az A-853-as számú Finisterrai világítótoronyban
vagyunk, a galíciai partoknál. Halvány fingunk sincs, hogy a spanyol
világítótornyok rangsorában hányadikak vagyunk. És megtehetik a
lépéseket, amiket szükségesnek tartanak és amelyekre vágynak, hogy
a szaros anyahajójuknak a biztonságát garantálják, különösen, hogy
nemsokára a galíciai partok szikláin fog szétzúzódni, és ezen
megfontolásból ki kell tartanunk amellett, és szeretnénk önöknek
mégegyszer a lelkükre kötni: a legjobb, legegészségesebb és
legokosabb önöknek és embereiknek, ha pozíciójukat 15 fokkal délre
megváltoztatják, hogy az ütközést elkerüljük. Köszönjük.

Remzy_mama/Eldawen írta: És mennyi meló :quasi:

Van aki ráér

És mennyi meló :quasi:

Heledir írta:

Ben Kenobi írta: Chewbacca blogja

Ne fárassz, már így is eléggé az vagyok!

Nagyon jó! :up:

Még mindig röhögök!

Ben Kenobi írta: Chewbacca blogja

Ne fárassz, már így is eléggé az vagyok!

Woland írta: hat a kepek azok jok, de a szoveget valahogy nem ertem, tud valaki wookiul?
"Chewbacca egy wooki aki a Kishin bolygorol aki az ndoron el 30 centis ewokok kozott, ennek nincs ertelme"
aki megmondja hogy honnan ideztem van egy sore

South Park, chef-segélyes rész. Subidubi rókaprém, más is buzi, nem csak én! Könnyű kérdés.

hat a kepek azok jok, de a szoveget valahogy nem ertem, tud valaki wookiul?
"Chewbacca egy wooki aki a Kishin bolygorol aki az ndoron el 30 centis ewokok kozott, ennek nincs ertelme"
aki megmondja hogy honnan ideztem van egy sore

Ben Kenobi írta: Chewbacca blogja

Hát ez nagyon rémes...........de jó.............

Ma volt Karriertervezés és menedzsment előadásom. Őszintén szólva már most nem tetszik a dolog. Rémes. .......................

Ben Kenobi írta: Chewbacca blogja

Borzasztóóóóóó, illetve

BORZASZTÓAN JÓ, + az 1 % is%%%