BESZÉLGETŐS topic

Az MTT-vel kapcsolatban én is így vagyok, hogy így amikor éppen nem várok hatalmas rendezvényt (na, jó most itt van a KÖMF) nem érzek semmit ergó közömbös vagyok. Az utolsó héten (a rendezvény előtt) már nagyon várom. Amikor pedig ténylegesen van a dolog, akkor pedig nagyon boldog vagyok, hogy veletek lehetek. Aztán amikor vége az egésznek, máris mindenki hiányzik.

Bevallom őszintén, nekem az a gondom, hogy úgy érzem, baromira nem kíváncsi rám senki...ez most lehet igaz, lehet hülyeség, de így érzem mikor pl. társaságban vagyok, ahol több ember van mint 3-4.
De ha látom, hogy volna rám igény akkor ez elmúlik. Igazából a fellépéseknél ingázik ez nagyon durván.
Mikor megyek a színpad felé, legszívesebben megfordulnék a másik irányba és viszlát. De ahogy felléptem, ez átvált amolyan magamutogatásba. Mert végülis egy fellépőre nem azért kiváncsi egy ember, hogy valami lámpalázas kis iskolást lásson, hanem valakit aki szórakoztat. Hogy tényleg szórakoztató, az már más téma, mindenkinek más az izlése.
De alapjáraton, hogyha már ez a téma és lehetek őszinte, akkor azt mondanám, hogy 6 éve itt az MTT-ben feleslegesnek érzem magam, de mégis imádok itt lenni, mert rosszabbul érzem magam ha nem vagyok ebben a közegben...ha itt vagyok, olyankor az érzéseim folyamatosan fel-le ingáznak. Azt hiszem az ilyet hívják hangulatembernek.

Rarwenstar írta: Na én pontosan ugyanebben a tömegfóbiában szenvedek. Megyek az utcán, jönnek velem szemben az emberkék, és egyszerűen elfog valamiféle megmagyarázhatatlan , beteges félelem.

Nekem hasonlóm van, de azt szociális fóbiának hívják. Emberek előtt, kis/nagy tömeg előtti megszólalástól való félelem, meg az, hogy ha folyton azt nézed, mit csinálsz rosszul és ha elbotlasz, félsz, hogy kinevetnek, ha ezt észreveszik, etc. Nem szeretek olyan helyekre járni, ahol középpontban lehetek, ezért rettegek a tábori előadásoktól is, de eddig megkímélt az élet és ott legalább nem kellett megszólalnom
De egyébként ezzel együtt élni rettenetes. Tömegfóbiám csak nagyon-nagyon ritkán van, ezértn em járok koncertekre, csak ha nagyon kihagyhatatlan. De szerencsére most a nyáron nem lettem rosszul sehol.

Alyr Arkhon írta: Egyébként nekem is szokott tömegiszonyom lenni ezértáltalában eléggé bezárkózom (minimum zenét hallgatok de ha lehet olvasok is mellé) így aztán ott is vagyok és nem is.

Nagyon helyes, ezt így kell csinálni!

Ardenis írta: de én leginkább attól félek,hogy rájönnek az emberek, hogy félek tőlük és ezt felhasználják ellenem....
például néha bepánikolok a tömegtől, de ez félannyira sem ilyeszt, mint az a tudat,hogy lehet, h. valaki észreveszi ezt rajtam.Nem tudom miért....

Na én pontosan ugyanebben a tömegfóbiában szenvedek. Megyek az utcán, jönnek velem szemben az emberkék, és egyszerűen elfog valamiféle megmagyarázhatatlan , beteges félelem. És szerintem ez baromira tükrözödik az arcomon is, mert nemegyszer előfordult, hogy furcsán néztek rám. Na és akkor mostmár nem csak az emberektől félek, hanem attól is , hogy az emberek ezt észreveszik. ( szerintem amúgy ez az egész probléma a kisebbrendűségi komplexus miatt van. Kár, hogy erre még nem találtak hatékony gyógyszert...)

Segítség!!!lassan kezdetek megijeszteni:)
Amugy nekem is vannak ilyen megmagyarázhatatlan"alakjaim".Az én élénk fantáziámnak nem ezek a képzelt alakok a legrosszabb következményei..hanem pl mikor bekólikázott a lovam, hiába tudtam pontosan, hogy nem fog elpusztulni, tisztára odavoltam, és már láttam
magam előtt, ahogy ásom neki a gödröt,meg,hogy írom a naplómba a szavakat, hogy a "Holdi meg..."(mint egy filmben).whááá.borzasztó rossz, hogy még külön kell magyarázgassam magamnak, hogy "nyugikinganemigazcsakkitalálod".fura, nem?de én leginkább attól félek,hogy rájönnek az emberek, hogy félek tőlük és ezt felhasználják ellenem....
például néha bepánikolok a tömegtől, de ez félannyira sem ilyeszt, mint az a tudat,hogy lehet, h. valaki észreveszi ezt rajtam.Nem tudom miért....

Alyr Arkhon írta:

Attila írta: Ki, vagy mik azok az "Azok" ? 8O

Az én fantáziám termékei, olyan megnevezhetetlen és roppantul félelmetes lények akik vagy jönnek vagy ottvannak valahol és akkor te nagyon szeretnél egészen máshol lenni.
Mondjuk úgy hogy magának a félelemnek a manifesztációja az álmaimban.
Látni sosem láttam Őket (az amúgyis levonna a félelmetességükből), vagy esetleg csak a szemem sarkából, de akkor sem mertem odafordulni. Az azonban biztos hogy a leghorrorisztikusabb álmaim is kellemesebbek Náluk.

Amúgy ha körvonalazni szeretnéd milyen ez a láthatatlan félelem dolog, olvass Stephen Kinget. Ő tudja. (ezért is nem olvasom csak nagyritkán)

(Nem egy álmomban előbukkantak már, sőt néha nagyon fáradt állapotban ébren is "odalátom" őket a sötétebb zugokba vagy a házunkkal szembeni kiserdőbe.)

Köszönöm Nos, ami engem illet én eddig csak egyszer láttam ilyet: (amikor 48 óra alatt 3 órát aludtam, és kb. 8 órát utaztam , és) este a szobámban, olyan volt mintha lenne valaki mögöttem, és csak az árnyékát láttam, amikor megfordultam, már nem volt ott semmi.

Sötét Úr írta: Nem égett meg a gumi tömítés? Attól borzasztó keserű "gumi-íze" lesz a kávénak... A nagy láng okozhatja, nem feltétlenül kell odakozmálni hozzá a főzőt. Amúgy a nagy láng mindenképpen árt a kávé ízének. Minél lassabban fő le, annál teltebb, finomabb íze lesz...

Hát pont olyan íze van, de akárhogyis nézem, nincs megégve.

Alyr Arkhon írta: (Nem egy álmomban előbukkantak már, sőt néha nagyon fáradt állapotban ébren is "odalátom" őket a sötétebb zugokba vagy a házunkkal szembeni kiserdőbe.)

Alyr, ez nem túl jó.. Nekem is van nem egy ilyen rémálmom, hogy mindig valami hülyeség közeledik felém, és földbe gyökerezik a lában, nincs hangom stb.. de a "megfelelő" pillanatban mindig sikerül felkelnem.

Egyébként meg az eddigi legkedvesebb álmom az volt, hogy Freddy Krueger eljött értem.. vicces volt

Én nemrég azt álmodtam, hogy sétáltam egy ismerősömmel egy darabig és vissza, miközben valakit szidott, másnap pedig megkérdeztem tőle, hogy sétáltunk-e, mire lesajnálóan rámnézett, és azt kérdezt: "Veled? Sose sétálgattam veled mostanában..." Ennyit arról, hogy mennyire tudom eldönteni, mit álmodtam, és mit nem...

Alyr, most lehet fura lesz amit mondok, de ilyen Azokat én is szeretnék. Vagy egyáltalán Azokat. Ezt most teljesen komolyan mondom, mégha nem is nézel miatta kereknek.

Egyetértek SÚ-val, valósznűleg a gumitömítés mehetett tönkre.

Én tizenpár éves koromig meg voltam róla győződve hogy voltam már bárányhimlős mire valami családi beszélgetésből kiderült hogy nem. Kiskoromban roppant realisztikusokat (is ) tudtam álmodni, hát az egyike volt a bárányhimlő (Még most is emlékszem rá hogy milyen volt, csak tudom hogy ha az egész család állítja hogy nem voltam az akkor valszeg nem így volt ...persze kivétel ha akkoriban épp a öldönkívüliek rabságában sínylődtem vagy azóta a családom ey agymosási kísérleprogram alanya )

MÁS:
HELP!

Valaki kávéfőzőszakértő! Mitől lett hirtelen keserű égett ízű a kávém?
A kávéfőző ugyanaz, a kávé ugyanaz, a fahéj ugyanaz, a tűzhely más. És az új tűzhelyen nem működik a kisláng, szóval a közepes láng takarékján főzöm. De csupán ennyitől megkeseredne a kávé? (

Na, nekem épp az imént volt egy érdekes élményem. Néha ámodok nagyon valóságosakat... nos, az imént (azaz pontosabban, pár órája) kissé bealudtam a tv előtt, és olyan érzésem volt, mintha álmomban és az álmomról jutott volna eszembe valami, amit a valós életben felejtettem el. Egyébként ez konkrétan egy randi lett volna, de hát én már csak ilyen fixált vagyok szóval, a lényeg az, hogy úgy ébredtem, hogy emlékeztem egy olyan telefonbeszélgetésre, ami nem történt meg, és percekbe tellett, hogy meggyőzzem magam, csak az álom utóhatása volt. Jó dolgok a realisztikus álmok, azaz mégse, mert ez esetben a saját memóriám használhatatlanságával kelett szembesülnöm.

A slusszpoén egyébként anyám volt, aki nem vágta le, mi a valós szitu, de látott az ébredés perceiben. Eltartott egy darabig, mire elmagyaráztam, hogy valójában nem volt randi, még megbeszélve se, így tehát nem felejtettem el semmit - ettől függetlenül még mindig nem nagyon értette, és méltatlankodott, hogy milyen randi lehet az, amit ilyen szinten elfelejtek, és már megint mért kések/vagyok feledékeny. Erre kérdeztem, hogy ő nem szokott-e nem létező, akár irreális dolgokat álmodni, akár képzelt telefonbeszélgetésekről, akár lila dalra kélő nyakkendőkről volna szó, mire kijelentette, hogy nem, és amit álmodik, az fekete-fehér. Anyám a racionalitás evilági manifesztációja.

Bocs, ha zavaros, de most ébredtem, és épp témánál vagyunk, ahogy látom...

Alyr Arkhon írta: (...)nem tudom mik Azok(...)

Attila, a kérdésedre a válasz. és máskor olvasd el inkább 2x (:

Ki, vagy mik azok az "Azok" ? 8O

Fimmel tökre egyet értek pl nincs kis esélye hha vki elmegy síelni eltörik a lába. v hogy télen beteg lesz. és még folytathatnám... az emberek hajlamosak túlkombinálni. meg sztereotípiát csinálni. ha látsz egy fekete macskát, akkor mindjárt, ha kiöntöd a tejet, aszondod ő tehet róla. Ha valaki tetszik és úgy gondolod h folyton őt látod, jelnek tekintheted magadban ( van egy ilyen barátnőm)...
deh igaz ami igaz, mókás dolog az álomkontroll. meg az is, hogyha álmodban rájössz h álmodsz, azt teszel, amit szeretnél és ez tapasztalat. pl ha fel akarok ébredni, csak arra gondolok, h fel akarok ébredni ésatöbbi. számomra ez furább élmény. meg hogy remekül tippeltem meg tavaly ki milyen tételeket fog húzni. xD

Peredhil/Phoenix írta: Az mi?

Na most. Angolul L-space-nek is hívják az illetőt.
Ez rövidítése a Library-space-nek. (azaz "Könyvtár-tér" a magyarban, bár ez nem túl kifejező.)
Hivatalos forrás.

az álomfejtés is valahogy igy müködik, hogy valahol olvastad (most csak ex-pocak), h fekete tulipánnal álmodni betegséget jelent, aztán látod valakin hogy sápadtabb, vagy nem olyan aktiv mint szokott lenni, vagy egyéb jelét a betegségnek, csak ébren nem tudatosul benned, aztán éjjel a tudatalattid ezt szépen összerakja, és lekodolja fekete tulipánná, mert tudja hogy ezt igy kifejezni az álmok nyelvén (hiszen olvastad), aztán amikor tényleg kijön az illetőn a betegség, mondhatod, h te megálmodtad

persze nekem voltak olyan álmaim, amiket ebbe a sémába nem igazán tudok beleilleszteni, de azt hiszem ez az általános elv

aki ért a pszichologiához, megcáfolhat...

Az mi?

Ja, és a mellesleg ma sikerült a Batthyány téri HÉV megállót és egy egri leányzót a Moszkva térre passzintanom, és az a busz ami a Normafához menne, ott őrözött körbe körbe ha valaki felszállt rá.
Nem tudom mit ettem tegnap, vagy miért volt ez, de valamiért a tér és idő kicsit össze lett kuszálva. Mikor felkelltem, azt sem tudtam, hogy hol vagyok, csak öt másodperc múlva lett ismerős az ágy amiben alszom.

Kincső (Thilanna) írta: Hát mivel jelölt voltam, azért ez nem volt olyan irreáils álom, (9 alatt a 7) esély volt rá /már ha nem bölcsészültem még el annyira h. rosszul emlékezzek ennek a kiszámítására / de azért köszi a tudattalattidnak a támogatást

Tekintve, hogy nem is tudtam arról, hogy lesz egyáltalán közgyűlés, meg akkor éppen nem mutattam túl sok aktvitást,...tényleg nem volt fogalmam róla, hogy te jelölt vagy.
De amúgy nagyon szívesen, én és a tudatalattim üdvözlünk. :tongue: :biggrin2: